Ezt a történetet, aminek a részletét alább idézem, Ruth könyvéből merítettem. A Ruth könyve annyira gazdag Isten útja és a vele kapcsolódó emberek sorsa, ahol olyan képek jelennek meg, ami egyben prófécia is ami az eljövendő Krisztusról szól és a maradék Izraelről. Boáz és Ruth viszonya annyira tükrözi a Krisztus és az ő népe közötti kapcsolatot, hogy semmi kétség sincs afelől, hogy ez egy részletes leírása a múlt és a jövő történésének. De egy ilyen kis cikkben csak egyre tudunk koncentrálni. Érdemes elolvasni az egész könyvet ha még eddig nem olvastad.

  Naomi amikor a moábiták mezejét elhagyni készül, a meghalt fiai özvegyei követni készültek őt a "gyönyörűséges" Naomit, mert ez a jelentése a nevének.

" Nem, édes le­á­nya­im! Mert na­gyobb az én ke­se­rű­sé­gem, mint a ti­e­tek, mert el­ért en­gem az ÚR keze. Ők pe­dig han­go­san to­vább sír­tak. Majd Orpá meg­csó­kol­ta az anyó­sát. Ruth azon­ban ra­gasz­ko­dott hoz­zá.

Ő ak­kor azt mond­ta: Lá­tod, a só­gor­nőd vissza­tért né­pé­hez és is­te­ne­i­hez. Térj vissza te is a só­gor­nőd után. Ruth pe­dig ezt mond­ta: Ne un­szolj en­gem, hogy el­hagy­ja­lak, hogy vissza­for­dul­jak tő­led. Mert aho­va te mész, oda me­gyek én is, és ahol te meg­szállsz, ott szál­lok meg. Né­ped az én né­pem, és Is­te­ned az én Is­te­nem. (Ruth 1, 13)

 Drága olvasók, mennyire fontos az igaz lelkűség amit Naomi kisugárzott magából. Mennyire ragaszkodtak hozzá a két özvegy a fiai feleségei. Pedig moábiták voltak, több isten tisztelők. Nem tudtak semmit Izrael Istenéről és mégis szerették anyósukat. De mégis másra hegyezzem ki a figyelmünket. Mégpedig az eleve elrendelés fényes példáját ami nem történhetett másképp ahogy történt. Ugyanis itt az erős ragaszkodásról van szó. Betekintést kapunk egy olyan mélységbe amit itt szemmel látható egyszerű példában jelenik meg. A felületes olvasó nem is sejti, hogy Ruth szerepe ebben a történetben nagy és egyben vezető szerepet játszik, Isten elrendelt tervei szerint. Boáz, a Messiás jelképe, Ruth pedig az elveszett, már moáb mezején élő maradék Izraelt személyesíti meg. Most mélyen beleláthatunk Ruth személyében, hogy miben nyilvánul meg Ábrahám magja, ami annyira rejtve volt Ruthban, hogy fel sem lehetett ismerni a hit gyermekét. De itt dőlt el, vagyis lett láthatóvá Ruth Istenhez tartozása, akit ő maga sem ismert. Annyira igaz ez, hogy említésre méltó volt Krisztus nemzetségi könyvében. " ..Szal­món fia volt Boáz Rá­háb­tól, Boáz fia volt Óbéd Ruth­tól, Óbéd fia volt Isai. Isai fia volt Dá­vid, a ki­rály. (Mt 1, 5) Mind a két özvegy ragaszkodott Naomihoz, és mégis Ruth ragaszkodása volt az erősebb. Nem lehetett meggyőzni semmi érvel. Ez a belső kapcsolat olyan erős volt, hogy kiállta a próbát. De hogyan is lehetett másképp, hiszen Jézus Krisztus nemzetsége, Dávid dédanyja volt Ruth. Vagyis akkor ki tudhatta volna, hogy Ruth, mint asszony neve be lesz írva Jézus nemzetségének könyvébe. 

 Engem senki nem tud meggyőzni arról, hogy az embernek van szabad akarata. Persze, hogy a leírtak szerint, felületesen szemlélve, mintha Ruth és Orpa, szabadon döntöttek, merre is tartsanak. De vajon másképp történhetett volna? Ezek a feltételes módhoz tartoznak, ellenben Isten szava és cselekedetei pontosak és nem változóak. Ha Isten mindig ugyanaz és nem változik, hogyan lehet az, hogy az ember döntése befolyásolhatja az eleve elrendelt, még a világ teremtése előtt Isten tervét és minden apró részletekig kidolgozott eseményeket. Ha ez lehetséges lenne, hogy az ember váratlan vagy megfontolt döntése a szabad akaratától függene, akkor a világ jövője az ember akaratának függvényétől alakulna. Tehát a próféciák és Jézus bizonyságtétele a Jelenések könyve csak egy feltételes módban érthetőek lennének.

De visszatérve Ruth ragaszkodása Naomihoz, aminek nagyon nagy értéket kell tulajdonítani, hiszen az evangéliumban és az apostolok tanításában, ez a ragaszkodás Istenhez, Jézus Krisztus személyéhez fűződik. Ezek a pro és kontra érvelések vagy még több, a megpróbáltatások, csakis arra vannak, hogy hitünket és ragazkodásunkat kipróbálják. 

"...akik ki van­nak vá­laszt­va az Atya Is­ten ele­ve el­ren­de­lé­se sze­rint a Lé­lek meg­szen­te­lé­sé­ben en­ge­del­mes­ség­re és a Jé­zus Krisz­tus vé­ré­vel való meg­hin­tés­re: Ke­gye­lem és bé­kes­ség árad­jon rá­tok bő­sé­ge­sen". (1Pt 1)

"Eb­ben ör­ven­dez­tek, noha most, mi­vel így kell len­nie, kis­sé szo­mor­kod­tok kü­lön­fé­le kí­sér­té­sek kö­zött, hogy a ti ki­pró­bált hi­te­tek, amely sok­kal be­cse­sebb a ve­szen­dő, de tűz­ben ki­pró­bált arany­nál, di­csé­ret­re, tisz­tes­ség­re és di­cső­ség­re mél­tó­nak bi­zo­nyul­jon Jé­zus Krisz­tus meg­je­le­né­se­kor." (1Pt 1, 7)

 "Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert miután megpróbáltatott, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek". (Jak 1, 12)

 Drága olvasó, tudod, hogy mihez és kihez ragadkodsz a legjobban? Ha tudod, akkor azt is tudod, hogy hol lesz a helyed az Isten eleve elrendelt tervei szerint. De ha nem tudod, ne csüggedj el, mert Isten mindent egyszer a világosságban megmutatja neked, ha Ábrahám magjából a hit atyjából való vagy.