A szolgaság lelke.

 A szolgaság lelke.

"Mert meg van írva, hogy Ábra­hám­nak két fia volt, az egyik a szol­gá­ló­tól, a má­sik a sza­bad­tól". (Gal 4)

 A galatákhoz írt levélben a negyedik részében, világosan levan írva a két szövetség lényege dióhéjban. Pál apostol arra utal, hogy az újszövetség üdvözletjei szabadok Krisztus által. Figyelmezteti az apostol a galataikat, hogy ne forduljanak vissza a testiség irányába. Ez minden időkre is releváns, hiszen az ember nem változik az idők során. A hús az hús a szellem pedig a mennyei Jeruzsálem újjászületett fiai ,

 " De a ma­gas­sá­gos Je­ru­zsá­lem sza­bad, ez mind­nyá­junk any­ja". (Gal 4). Az ötödik rész folytatja a gondolatot.

"Ezért áll­ja­tok meg ab­ban a sza­bad­ság­ban, amely­re Krisz­tus meg­sza­ba­dí­tott min­ket, és ne en­ged­jé­tek ma­ga­to­kat új­ból a szol­ga­ság igá­já­ba fog­ni! Íme, én, Pál mon­dom nek­tek, hogy ha kö­rül­me­tél­ked­tek, Krisz­tus sem­mit sem hasz­nál nek­tek. Is­mét bi­zony­sá­got te­szek azért min­den­ki­nek, aki kö­rül­me­tél­ke­dik, hogy kö­te­les az egész tör­vényt meg­tar­ta­ni. Ti, akik a tör­vény ál­tal akar­tok meg­iga­zul­ni, el­sza­kad­ta­tok Krisz­tus­tól, és ki­es­te­tek a ke­gye­lem­ből. Mert mi a Lé­lek ál­tal, hit­ből vár­juk az igaz­ság re­mény­sé­gét. Mert Krisz­tus Jé­zus­ban sem a kö­rül­me­tél­ke­dés nem ér sem­mit, sem a kö­rül­me­té­let­len­ség, csak a sze­re­tet ál­tal mun­kál­ko­dó hit." (Gal 5, 1-5)

 Nagyon fontos kijelentések számunkra, már akik elfogadták Isten kegyelmét Jézus Krisztusban. A testre irányuló istentisztelet, az alacsonyrendűség, a testi körülmetélkedés szó szerint mondva. De ennek vannak árnyaltabb részei, éspedig mindaz amit a testi, hús ember gondol az istentiszteletről. Van e értelme szolgálni Istent a törvény által előírt módon, akár egy apró nem is olyan jelentős rituállal. Nem beszélve a test megszenteléséről, szenté vagy boldoggá avatásról. A zsidó szokások átvitele a kereszténységbe még torzabb mint az eredeti Isten által elrendelt szent törvények. Ehhez tartoznak most már meghonosodott zsidó ünnepek mint a húsvét de annyira utálatos elferdülése, hogy egy igaz hívő zsidóban ellenszenvet vált ki. A pászkaszentelés az ételkosár megszentelése, amibe sokan disznóhúst is tesznek, sonkát. Azt szenteli meg az arra kiválasztott pap. Nagyon nagy felelősséget vállalnak magukra, de azok is akik követik ezt. "Az ételek a hasnak és a has az ételeknek, de az Isten amazt is, emezeket is félre fogja tenni. A test azonban nem a paráznaságnak való, hanem az Úrnak és az Úr a testnek.( 1 Kor.6,-13).

Habár tudjuk, hogy ember nem szentelhet meg semmit se senkit. Mióta lett az étel a disznóhús és egyebek a megszentelés tárgyává. Ezt pedig előszeretettel vígan cselekszi a keresztény tömeg. A kegyelemmel való visszaélés nagyobb ítéletet vesz magára, mint az aki zsidó maradt és a siratófalnál imádkozik. 

 Kemény beszéd ez, de a keménynyakú krisztusinak, kereszténynek nevezett emberhez nem jutnak el a kegyelem szavai. 

 Felmerül a kérdés sokakban, milyen jogon szólok ilyen ítélő szavakat, ki jogosított fel erre? Ki vagyok én, hogy ítélkezzek mások felett. " Mert meg van írva: Szen­tek le­gye­tek, mert én szent va­gyok. És ha Atyá­nak hív­já­tok őt, aki sze­mély­vá­lo­ga­tás nél­kül ítél min­den­kit cse­le­ke­de­tei sze­rint, fé­le­lem­mel él­jé­tek jö­ve­vény­sé­ge­tek ide­jét, tud­va, hogy nem ve­szen­dő hol­min, ezüs­tön vagy ara­nyon vál­tat­ta­tok meg atyá­i­tok­tól örö­költ hi­á­ba­va­ló éle­te­tek­ből, ha­nem Krisz­tus­nak, a hi­bát­lan és szep­lő­te­len bá­rány­nak a drá­ga vé­rén". (1Pt 1, 16-18).

 Ha ennek az áldozati vérnek a felbecsülhetetlen értékét nem becsüljük, akkor hiába minden istentisztelet.

 A szabadság szellemével vezérelve a szólásszabadság jogán de talán kötelezettségből is kell beszélnem erről is. Mert ha egy is meghallja és magára veszi a dorgálást, és elhagyja a hiába való parázna életet, akkor célra vezetett a magamra nézve hálátlan beszéd.

"Kö­nyö­rül­je­tek azo­kon, akik ké­tel­ked­nek, a tűz­ből ki­ra­gad­va ment­sé­tek meg őket, má­so­kon pe­dig fé­le­lem­mel kö­nyö­rül­je­tek, utál­va még a ru­hát is, ame­lyet a test be­szennye­zett". (Júd 1, 23)

"Nem tud­já­tok, hogy a szen­tek a vi­lá­got fog­ják meg­ítél­ni? És ha ti íté­li­tek meg a vi­lá­got, ta­lán mél­tat­la­nok len­né­tek a je­len­ték­te­le­nebb ügyek­ben való íté­le­tek­re? Nem tud­já­tok, hogy an­gya­lo­kat fo­gunk ítél­ni? Mennyi­vel in­kább a min­den­na­pi élet dol­ga­it!" (1Kor 6, 2).