Kihívottak Isten akaratából.

 

 Az örömhírt hirdetők feladata, az evangélium teljes üzenetének a tolmácsolása. A felületesség ki van zárva. Minden ami Krisztusról szól az elfogadásban, Istenhez tér vissza. Isten ma is azon munkálkodik, hogy kihívja övéit a világból. Talán pragmatikus kijelentés és elrettentő, hogy Isten ismeri az övéit, de akkor mi van másokkal akik nincsenek eleve kiválasztva örök időktől fogva az üdvösségre? Nem lehet ezt a tényt elbagatellizálni, hiszen akit eleve elrendelt, hogy a Fiú képmásává legyenek, ezek az emberek is választottak akik a teremtéstől fogva hittek és hisznek Istenben. Hiszen amióta Isten hitében éltek és élni fognak a Gyülekezet elragadtatása után a nagy megpróbáltatások idején a maradék Izrael teljes egészében üdvözül. Akkor és utána is voltak Istenhez és az igéjéhez ragaszkodók. Ezzel is kifejezve, hogy szeretik Istent. "Ami­kor pe­dig el­jön az Em­ber­fia az ő di­cső­sé­gé­ben és vele mind a szent an­gya­lok, ak­kor el­fog­lal­ja majd di­cső­sé­gé­nek tró­nu­sát. Elé­be gyűj­tet­nek mind a né­pek, és el­vá­laszt­ja őket egy­más­tól, mi­ként a pász­tor el­vá­laszt­ja a ju­ho­kat a kecs­kék­től. A ju­ho­kat jobb keze fe­lől, a kecs­ké­ket pe­dig bal keze fe­lől ál­lít­ja. Ak­kor ezt mond­ja a ki­rály a jobb keze fe­lől ál­lók­nak: Gyer­tek, én Atyám­nak ál­dot­tai, örö­köl­jé­tek azt az or­szá­got, amely szá­mo­tok­ra ké­szít­te­tett a vi­lág te­rem­té­sé­től fog­va. (Mt 25, 31-33). Látni véljük, hogy az ige egy síkon ugyan, de választóvonalat tett a teremtés előtti és utáni élet között. 

"Erősítse meg a szíveteket feddhetetlen szentségben Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljön a mi Urunk, Jézus minden szentjével együtt." (1Thessz 3, 13). Kik azok a szentek akik eljönnek az Úr dicsőségével a földre a szent angyalokkal együtt? Ezek mindazok akik részesei voltak az első feltámadásban. Úgy a Krisztusban meghalt gyermekei mint a vőlegény barátai, akik azt a tábort gazdagítják, akik nem a mennyei menyasszony, hanem Krisztus földi népéhez tartoznak. Pl. Bemerítő János, Mózes, Illés és a próféták a huszonnégy vének a Jelenések könyvében olvashatjuk, de ez egy más téma. 

 Tehát így vagy úgy, Istennek vannak gyermekei akiket a hit által elkülönít a világtól. Ebben nincs személyválogatás, ugyanúgy a részegest a paráznát az elesetteket is a tisztességes embereket is elhívja az Isten dicsőségébe. A jó Pásztor elmegy és visszahozza elveszett bárányát, elhagyva 99 igazat egy bűnösért. Te kedves olvasó tudod e, hogy kinek a gyermeke vagy? Ha megmozdul a szíved az ige hallatára, akkor borulj Krisztus lába alá, akkor tud meg, hogy a Szent Szellem megérintette szíved, lelked alapjaiban.

"Tud­juk pe­dig, hogy azok­nak, akik Is­tent sze­re­tik, min­den ja­vuk­ra van, mint akik az ő vég­zé­se sze­rint el­hí­vot­tak.

Mert aki­ket ele­ve is­mert, ele­ve el is ren­del­te, hogy Fia kép­má­sai le­gye­nek, hogy ő le­gyen el­ső­szü­lött sok test­vér kö­zött. Aki­ket pe­dig ele­ve el­ren­delt, azo­kat el is hív­ta, és aki­ket el­hí­vott, azo­kat meg is iga­zí­tot­ta, aki­ket pe­dig meg­iga­zí­tott, azo­kat meg is di­cső­í­tet­te. Mit mon­dunk te­hát ezek­re? Ha Is­ten ve­lünk, ki el­le­nünk? Aki az ő tu­laj­don Fiát nem kí­mél­te, ha­nem őt mind­nyá­jun­kért oda­ad­ta, hogy­ne aján­dé­koz­na ne­künk min­dent vele együtt? Ki vá­dol­ja Is­ten vá­lasz­tot­ta­it? Is­ten, aki meg­iga­zít. Ki az, aki kár­hoz­tat? Krisz­tus, aki meg­halt, sőt aki fel is tá­madt, aki az Is­ten jobb­ján van, és ese­de­zik is ér­tünk." (Róm 8, 28-33)