Isten a hit forrása.

 "Mert a nekem ( Pálnak) adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy ne gondoljon senki többet magáról, mint amennyit kell, hanem józanul gondolkozzék mindenki az Istentől neki adott hit mértéke szerint." (Róm 12, 3)

 A hit forrása Isten a tőle kapott mértéke szerint. Nem láthatjuk és nem is mutathatjuk magunkat többnek amik vagyunk. Ezt egyszerűségnek, szerénységnek nevezhetjük. A legjobb példakép az Ábrahám, őt nevezi Isten a hit atyjának. Minden ember hisz valamiben, olyan dolgokban ami láthatatlan, misztikus megfoghatatlan. Abból a hitből igyekszik megteremteni szemmel látható gyakorlati dolgokat. De a hamis hit, ami nem Istentől ered, az megbukik a vizsgán. Az ember bűne a gőg a büszkeség és a többször említett egocentrikus állapot. Az ilyen emberek ha egy céllal csoportosulnak, mindig bajt okoznak magukra és a világra nézve is. A rokon lelkek vonzzák egymást, megtalálják a közös nyelvüket, de egymástól független csoport vagy vallás vagy bármilyen kongregáció nem értik egymást még ha egy nyelven is beszélnek. De a történelemre visszatekintve látjuk ennek kezdetét,

" Ezt mond­ták: Gyer­tek, épít­sünk ma­gunk­nak vá­rost és tor­nyot, mely­nek te­te­je az eget érje, és sze­rez­zünk ma­gunk­nak ne­vet, hogy el ne szé­led­jünk az egész föld szí­nén! Az ÚR pe­dig le­szállt, hogy lás­sa a vá­rost és a tor­nyot, me­lyet az em­be­rek fiai épí­tet­tek. Ezt mond­ta az ÚR: Íme, e nép egy, és az egész­nek egy a nyel­ve, de mun­ká­já­nak ez csak a kez­de­te. Bi­zony sem­mi sem gá­tol­ja, hogy vég­hez­vi­gye­nek min­dent, amit el­gon­dol­nak ma­guk­ban. No­sza, száll­junk alá, és za­var­juk ott össze nyel­vü­ket, hogy ne ért­sék meg egy­más be­szé­dét!" (1Móz 11, 4-6).

 A szétszórtság ez, Istentől való, nem azért mert Istentől származott ez a gondolat, hanem az emberek büszkeségből fakadóan cselekedet Isten. Szűkítve e gondolat körét, a vallások sokszínűségét említeném. Egy halandó ember nem tudja eggyé kovácsolni a kereszténység sőt a világvallásokat egy csoportba. Ezt ökumenikus istentisztelet vágy vezérlő igyekezzetnek konstatálhatjuk. A húsvér embernek ez jószándéknak tűnik, de Isten előtt utálatos. A bűn az ami akadályozza meg ezt a folyamatot. Az ember részleges sikereket is elérhet, hiszen a bábel tornya is megépülni látszott, de végeredményben elérte Isten ítélete.

 Az Istentől kapott hit a tiszta forrásból ered, ami életet ad aki azzal oltotta szomját. A hit embere tudja, józanul felismeri Isten terveit, és az élővíz az ige nem a büszkeségét táplálja, éppen fordított eredményt hoz abban a lélekben aki Isten ismeretében gazdagodik, vagyis Krisztust megismeri, ennek eredménye az önbizalom halála. 

 Szemtanúi vagyunk ennek a keresztényi gőgnek a vallási büszkeségnek szerte a világon. Lucifer bűnét jellemzik az égigérő templomok tornyai a szószékek magaslatai az szolgák felmagasztalása az eszközök megszentelése és sorolhatnám. Ez minden de nem Istentől való hit.

"Ezért min­den­kor bi­za­ko­dunk, és tud­juk, hogy amíg e test­ben van ott­ho­nunk, ad­dig tá­vol va­gyunk az Úrtól, mert hit­ben já­runk, nem lá­tás­ban. Bi­za­ko­dunk azért, és in­kább sze­ret­nénk el­köl­töz­ni a test­ből és ha­za­köl­töz­ni az Úrhoz. De akár itt­hon, akár a tá­vol­ban va­gyunk, az a cé­lunk, hogy el­nyer­jük tet­szé­sét. Mert mind­nyá­junk­nak meg kell je­len­nünk Krisz­tus íté­lő­szé­ke előtt, hogy kiki asze­rint, amit e test­ben cse­le­ke­dett, meg­kap­ja akár a jót, akár a go­noszt". (2Kor 5,6-9)