Isten bölcsessége a tökéletes szeretet.

 "Én is, ami­kor hoz­zá­tok men­tem, test­vé­re­im, nem úgy men­tem, hogy nagy ékes­szó­lás­sal vagy böl­cses­ség­gel hir­des­sem nek­tek Is­ten bi­zony­ság­té­te­lét.

Mert el­ha­tá­roz­tam, hogy nem aka­rok más­ról tud­ni köz­te­tek, csak Jé­zus Krisz­tus­ról, még­pe­dig mint meg­fe­szí­tett­ről." (1Kor 2, 1-3)

 A korintusiaknak írt levelében Pál apostol kijelentette, hogy hiába az a sok kegyelmi ajándék amivel rendelkezett a korinthusi gyülekezet, a tökéletesség hiányában voltak, mert nem az ajándék a fontos hanem az ajándékozó. A 13. részben ki is fejtette mindazt ami hiányzott a gyülekezetben, méghozzá a szeretet. Nem a meggyőzés tudományával hírdette vagyis beszélt nekik, hanem a szellem és Isten ereje a Szent Szellem ereje által.

"Be­szé­dem és ige­hir­de­té­sem nem a böl­cses­ség meg­győ­ző be­szé­de volt, ha­nem lé­lek és erő fel­mu­ta­tá­sa, hogy hi­te­tek ne em­be­rek böl­cses­sé­gén, ha­nem Is­ten ere­jén nyu­god­jék". (1Kor 2, 4) Talán ez azt jelentené, hogy a gyülekezetben csodákat művelt, gyógyított, halottakat támasztott fel vagy angyalok nyelvén szólt? - semmi ilyesmit nem tett. A Szent Szellem erejével az Isten tökéletes szava volt az erő. De sajnálkozva mondta, hogy olyan állapotban voltak a korintusiak, hogy csakis a felfeszített Krisztusról tudott beszélni. A tökéletes szeretetről nem tudott szólni, mert nem voltak még készen rá. Készen vagyunk mi is befogadni ama nyílt titkot, ami csak a világ számára titok, mert nem fogadják be a hit szavát és vagy elvetik vagy folyvást kételkednek benne? Isten bölcsességének titkait a tökéletesek között nyitotta meg Isten. 

" Böl­cses­sé­get pe­dig a tö­ké­le­te­sek kö­zött szó­lunk, ámde nem e vi­lág­nak, sem e vi­lág ve­szen­dő fe­je­del­me­i­nek böl­cses­sé­gét, ha­nem Is­ten tit­kos böl­cses­sé­gét szól­juk, azt az el­rej­tet­tet, ame­lyet Is­ten örök­től fog­va el­ren­delt a mi di­cső­sé­günk­re". (1Kor 2, 6)

 Azok a hívőknek tartott emberek, valójában azok is, de nem ismerik Isten bölcsességének titkait, a tökéletesség hiányában szenvednek. A szeretet teszi tökéletessé az ember lelkét nem a vallásosság és a kegyelmi ajándékok. A kegyelmi ajándékok, amik csak arra valók, hogy ezzel az eszközzel sáfárkodjon az ember, most nem az örök élet ajándékáról van szó. Az Isten dicsősége mindaz amivel megáldotta a hívő lelket, nem azért, hogy egy hegy körül bolyongjon, ahogy azt a sivatagban Izrael népe tette. Egy tizenegy napos utat a kánaán földje felé, Egyiptomtól kánaánig, negyven évig tették meg, barangoltak a sivatagban, hogy eljussanak a Jordán folyó partjaihoz. De csak ketten léptek kánaán földjére az első nemzedék fiaiból akik egyiptomból jöttek ki. 

"Ezért el­hagy­va a Krisz­tus­ról való kez­det­le­ges be­szé­det, tö­re­ked­jünk a tö­ké­le­tes­ség­re. Ne kezd­jük el újra le­rak­ni az alap­ját a holt cse­le­ke­de­tek­ből való meg­té­rés­nek és az Is­ten­be ve­tett hit­nek, a mo­sa­ko­dá­sok­ról, a kéz­rá­te­vés­ről, a ha­lot­tak fel­tá­ma­dá­sá­ról és az örök íté­let­ről szó­ló ta­ní­tás­nak. Ha Is­ten meg­en­ge­di, ezt meg is tesszük". (Zsid 6, 1-2) 

 Isten szemében nem ez a bölcsesség, hanem minden az ami a hitbeli szeretetet építi, de ez csak akkor jöhet létre, ha minden érzékiséget elhagyunk, követjük Isten igaz szavát, minden olyan gátott levetni ami akadályozza a szellemi szabad mozgást. Nem megkönnyezni Krisztus szenvedését a feszületen, hanem azon a hiten keresztül eljutni a mennyei kánaánba, hogy megismerjük Isten akaratát és kimondhatatlan gazdagságát dicsőségében. Ez a dicsőség ragyogja be arcunkat, ha feléje nézünk, minden apróságnak és szemétnek tűnnek akkor, ha megismerjük Isten, Jézus Krisztus dicsőségét a mennyben. Aminek a részesei mindazok akik itt a földi sötétségében vele szenvednek, talán elhagyva magányosan, vagy többek között, Isten örök dicsőségét látják szellemi szemükkel, azt a tökéletes Istent aki igaz és a szeretet Istene. Kitárt karokkal várja mindazokat akik itt szenvedtek de megtértek bűneikből és ráléptek arra a szűk de áldásos útra ami Isten örök dicsőségéhez vezet a tökéletes szeretet, Isten országába amiről csak hallomásból tudunk, de már készen van a hely ahova szánt mindazokat akik Krisztus vére által megszentelt. " Ha­nem amint meg van írva: Ami­ket szem nem lá­tott, fül nem hal­lott, és em­be­ri szív meg sem gon­dolt, azt ké­szí­tet­te Is­ten az őt sze­re­tők­nek". (1Kor 2)