"Mindazok, akik a hús vonalán akarnak tetszetős külsőt ölteni, arra kényszerítenek titeket, hogy metélkedjetek körül, csak hogy a Krisztus keresztjéért üldözést ne kelljen szenvedniük.
Mert hiszen maguk azok sem őrzik meg a törvényt, akik körülmetélkednek, hanem azért akarnak titeket körülmetélni, hogy húsotokkal dicsekedhessenek. Nálam pedig szóba se jöjjön a dicsekedés, hacsak Urunknak, a Krisztus Jézusnak keresztjével nem, akin keresztül nekem a világ meg van feszítve, én pedig a világnak. Mert sem a körülmetélés nem jelent semmit, sem a körülmetéletlenség, csak az új teremtés".( Gal. 6,- 12..15). Csia Lajos fordítás.
Abban az időben a zsidó vallás volt a meghatározó az egész vidéken. Görögországban, Törökországban, Itáliában, minden tartományban. A zsidó vallás egyben befogadó és taszító jellegű volt. Üldöztetve volt minden olyan ember aki az úgynevezett új vallást hirdette, vagyis Krisztust, de ha a derekát beadta a zsidók nyomásának, és körülmetélkedet mégha pogány is volt, akkor jobban voltak befogadóak. Elvégre ez minden a test a vallási büszkeségre utal. Valójában Krisztus nem vallást hozott eme világba, hanem önmagát feláldozta a feszületen mindazokért akik menekülni akartak az uralkodó zsidó, pogány világtól. Mindazok üldözve voltak akik nyíltan hirdették Krisztust és áldott nevét. Ez ma is így van, ha egy ember állást foglal Krisztus mellett követve tanítását itt az ugynevezet keresztény világban, nem beszélve más vallási környezetről, akkor ha nem is testileg, de az is előfordulhat, de szellemi értelemben visszataszítóak lesznek, vagy netán üldözöttek. De a gúnyolódás is, és a rejtett ellenszenv is előfordulhat. Ugyanis aki nem követi a keresztény tradiciókat, azok minimum különcök lesznek valójában. Úgy kezelik őket mint szakadárokat, ha valamikor keresztény egyházhoz tartoztak. Akik nem követik többé az atyai tradiciókat, vagy elhagyják a rituális vallási tevékenységet, az úgynevezett gyerekek megkeresztelkedését, konfirmálást, a keresztény ünnepek elhagyását, meg egyéb vallási tevékenységet azok minimum elidegenednek a vallásos környezettől. Az egész életvitelük különbözni fog a vallási közösségektől. Ha a katolikus vallás dominál egy közösségben, akkor attól, ha református stb. akkor attól, de különösen nehéz faluhelyen vagy kisebb környezetben, pl. a családban, rokonságban, ott igazán egyedül marad, kitaszítva a szerettei köréből. Mert aki test, húsvér, annak van mivel dicsekednie, a templom oltáraival, a szentjeivel, a pompás ünnepekkel a vallási örökségekkel a patinás épületeivel, égigérő templom tornyokkal, vasárnapi ruhákkal és ebéddel. De aki Krisztusban új teremtés, nem tud ilyesmivel dicsekedni, mert Krisztus szégyenét viseli magán, mert számára a feszület minden, ami bolondság sokak számára, de a hívő számára az örök élet. Ezért is akiben Isten kegyelme által megfogant ez a hit, ahhoz tartja magát a világ ellenségeskedése közepette is. "Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat," (2Kor 1, 12). "Mert ez a mi dicsekvésünk, lelkiismeretünk tanúságtétele, hogy az Istentől jövő őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek." (2Kor 1).
Bizony hogy a visszatérés az alaphoz, tehát Krisztushoz, vezet a megbékéléshez, mert csakis Krisztus feszülete az egyetlen ahol meg volt feszítve a bűnöm és a világ bűne, ott az egyetlen hely ahol igazán minden eldől a hívő számára, az új teremtés elkerülhetetlen küszöbe, a feszület amivel dicsekedhetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése