"Harmadnapra menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja, és Jézust is meghívták tanítványaival együtt a menyegzőre. Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja azt mondta neki: Nincs boruk. Jézus így válaszolt: Asszony, mi közöm van ehhez nekem vagy neked? Még nem jött el az én órám. Az anyja pedig azt mondta a szolgáknak: Tegyétek meg, amit mond! Hat kőveder volt ott elhelyezve a zsidók tisztálkodási szokása szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért. Azt mondta nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. Megtöltötték azokat színültig. Akkor azt mondta nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! És vittek. Ahogy megízlelte a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, szólította a vőlegényt, és azt mondta neki: Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat, te pedig a jó bort mostanáig tartogattad. Ezt az első jelt a galileai Kánában tette Jézus, így mutatta meg dicsőségét, és tanítványai hittek benne". (Jn 2, 1-10)
Ebben a történetben számunkra a legfontosabb tanítás nem abban rejlik, hogy Jézus képes volt rá ,hogy a vizet borrá változtatta. Ez az Isten dicsőségét ábrázolja és ezeken a csodákon keresztül a tanítványai hittek benne. Ma egy hívő számára nem kérdés, hogy Jézus, Isten Fiának van hatalma mindenek felett. Itt a tanítás arról szól, hogy a bor amit addig felszolgáltak a násznépnek, nem volt olyan jó mint az amit Jézus által a vízből teremtett. De nem is volt elég, mert kifogyott. Láttuk az emberi szokások éppen fordítva működnek. De a bor az öröm definíciója a bibliában. Az ó és új öröm amit a szövetségek tartalmaznak, az ószövetség és az újszövetség bora. A régi vagyis az ószövetség nem hozza meg azt a felhőtlen örömöt az ember lelkében mert állandóan emlékezteti a törvényre amit nem tud maradéktalanul teljesíteni, az nem szabadítja fel tökéletesen a lelkiismeretét, annak megvan a kezdete de a folytatásra nem elég. A vízből teremtett öröm viszont, megízlelve sokkal jobb mint a régi. Ha nem is tudjuk honnan származik, de a megtérés által szerzett öröm a felszabadulás öröme a bűneink alól ad egy felszabadult érzést és megkönnyebbülést. De nem is lehet az ószövetség keretein belül úgy örülni ahogy ezt az új ember a szellemi ember aki fel van ültetve már most a mennyben az örök hajlékába szellemileg, tud örülni a Szent Szellem örömében. Hiszen az ige a fűrdője az a mosakodásra szánt kőveder ami tisztálkodásra szántak annak idején jelképezi azt a helyet ahol Jézus változtatja át az ige által Isten szava által az igét örömre, ez az evangélium öröme. Ez ismeretlen volt az óember számára, mert a testi húsvér ember testi örömökkel elégedett ami csak időleges. Jézus egy új bort kínál mindazok számára akik a násznépet képezik, azoknak akik ha nem is voltak hivatalosak a menyegzőre de eljöttek, mert szolgái kimentek az utcára hogy hívogassák a lakomára amit elkészített az övéinek, de azok nem jöttek el. Tehát a régit az új váltotta fel új násznép új ígéretekkel. "És egy példázatot is mondott nekik: Senki sem hasít ki foltot új ruhából régi ruhára, hiszen akkor az újat is elszakítja, és a régihez sem illik az újból való folt. És senki sem tölti az újbort régi tömlőkbe, hiszen az újbor szétszakítja a tömlőket, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Hanem az újbort új tömlőkbe kell tölteni. És senki, aki óbort iszik, nem kíván újat, mert azt mondja: jobb az ó. (Lk 5, 36-38). Tehát mindennek megvan a saját tömlője, a helye. Az ószövetségi ígéretek is be fognak teljesülni Isten választott népe számára, ami egy zsidó számára üdvösséget jelent, de azt a régi tömlőt új borral nem tölti be, annak az ideje még nem jött el. Most minden amit hallunk Isten szavából azt új tömlőbe töltik be a vízhordók Jézus szava szerint, ez az evangélium vagyis örömhír a választottaknak, akik nem csak hiszik Jézus Krisztus megváltásának tényét, hanem el is fogadják azt a bort, isznak is abból az új borból ami a Szent Szellem öröme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése