"….minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosság Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka. Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy teremtményeinek első zsengéje legyünk". (Jak 1, 17)
Talán ezek a szavak már világosak sokak számára. Hogy az új teremtés zsengéje azok akik Isten nagy kegyelmében részesűltek. Ennek csak a jeleit láthatjuk, de teljességében csak akkor bizonyosodunk meg, ha az ige amit Isten ültetett a szívünkbe, megerősíti ezt. Isten az ajándékozó az ember a befogadó lény, de ahogy ezt ebben a fejezetben olvashatjuk, hogy az ige hallgatása olvasása nem bizonyíték arra, hogy mélyen beágyazódik Isten igéje a szívben. " Mert ha valaki hallgatója az igének, de nem cselekvője, az ilyen hasonló ahhoz az emberhez, aki a tükörben megnézi természet szerinti ábrázatát, majd miután megnézte magát, és elment, azonnal elfelejti, hogy milyen volt". (Jak 1, 23). Ez azt jelenti, hogy nem tett úgy amint Mária tett Jézus lábainál hallgatva és szívébe tárolva szavait. Az ige ami megfogant az emberben, elkíséri mindenhova ahova csak kerűl az ember élete során, mert mindig vele van, ez a bagázs az útravaló ha olyan helyzetbe kerül ahol nincsenek élő források, víztelen tájakon, előjönnek a szükséges igék, és cselekvővé teszi az embert. "Tudjátok, szeretett testvéreim, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert az ember haragja nem munkálja Isten igazságát.
Azért vessetek el minden undokságot és a gonoszság sokaságát, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely megtarthatja lelketeket". (Jak 1, 19-20). Ez a befogadás a szív legmélyebb kamrájába kerülnek, nem az ész az értelem tartja meg, hiszen az ember idős lehet egyszer és beteg is, feledékeny is lehet, de ha a szíve telve van Krisztussal akkor az minden körülmények között megtartja. Ebből a kincstárból kerülnek elő a hit cselekedetei, a belső szellemi új ember ami zsengéje az új teremtésnek, kerülnek elő Isten ajándékai, ami épít és újjá teremt. A szellemi ember az új teremtés Krisztusban mindig friss marad, mert gyökere mélyen beágyazódik Isten szabad törvényévébe, onnan kapja az élethez való erőt. "Boldog ember az, aki nem jár a gonoszok tanácsa szerint, nem áll meg a bűnösök útján, és nem ül a csúfolódók székébe, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi a gyümölcsét, és nem hervad el a levele, és minden munkájában eredményes lesz". (Zsolt 1, 1-2).
Itt is felfedezhetünk egy olyan körülményt, ami egyáltalán nem tőlünk függ. Méghozzá a fa ami jelképezi az embert, a folyóvíz mellé van ültetve. Még nem láttam olyan fát ami saját magát oda ültette volna ahova jónak látta. Kell egy más beavatott személy aki ezt megteszi. Ez bizony Isten a mi Atyánk a kertész és a gondnok, az ajándékosztó. De az embernek vannak kimondottan olyan képessége, hogy mindent amit ad az Isten hittel elfogadjon, de ez a hit is Istentől van. "De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe, és megmarad mellette, és nem feledékeny hallgató, hanem tevékeny cselekvő, az boldog lesz tetteiben". (Jak 1). Az igazi boldogság a jele mindannak, hogy Isten jó helyre állította mindazokat akik eredményesek tetteikben. Szellemi gyümölcsöt teremnek Isten kertjében az új mennyei Jeruzsálem díszítésében van részük, ami Krisztus jellemével van feldíszítve, csakis az gazdagítja és díszítette fel Isten az új sátrat ahol az emberekkel együtt élni fog Isten.
Tehát van egy Istentől való sorrend, előbb megkapni, elfogadni, raktározni, táplálkozni, felépülni és belenézni abba a Krisztus szabad törvényébe ami sokaknak nem adatott meg. Éppen azért mert nem jó helyen tartózkodik, és nem a szellemét gazdagítja. Ezek a kincsek amit agyagedényben hordozunk, időtállók. " Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert miután megpróbáltatott, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek". (Jak 1, 26).
" Nem úgy a gonoszok: ők úgy járnak, mint a polyva, amelyet szétszór a szél. Ezért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletkor és a bűnösök az igazak gyülekezetében. Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a gonoszok útja pedig elvész". (Zsolt 1, 4-5).
Bizony az Úr kirekesztő és erélyes szavaiban, nem titkolja el mindazt ami tőle származik, de nem a választottak, az üdvözültek felé szigorú, hanem azok felé akik nem fogadják be kegyelmi ajándékát Krisztust az Atya elsőszülött Fiát, az új teremtés megalkotóját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése