"Ezután pedig kiment, és látott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült, és azt mondta neki: Kövess engem! Az pedig felkelt, és mindent otthagyva követte őt. És Lévi nagy lakomát készített neki a házánál, ahol vámszedők sokasága és mások asztalhoz telepedtek velük együtt". (Lk 5, 27-28)
Lehet, hogy vannak olyanok az olvasók között akik azt gondolják, hogy bele születtek egy vallási felekezetbe, vagyis a szüleik vallását követve, automatikusan Jézus követői lesznek. Ne éljünk tévedésben, mert a hit és hitnek cselekedetei azok személyesek, éppen úgy ahogy a fenti idézetben olvastuk. A vámszedő kint volt, nem is érdekelte, hogy Jézus csodát tett azelőtt a bénával a házban, végezte a mindennapi dolgát. De Jézus mikor kiment, meglátta és bizony megismerte, hogy ő is a dicsőség fiai közé tartozik és kiemelte abból a közegből egy szó erejével " Kövess engem". A vámszedő azonnal elhagyta mindenét, felállt és követte Jézust.
Miben bontakozott ki, hogy a hite igaz volt? Azzal, hogy nem törődve a következményekről, felállt és követte azt akit nem is ismert, de a szó ereje felállította, azután vacsorát rendezett Jézusnak, és meghívta mindazokat akikkel kapcsolatban állt, ugyanolyan bűnösöket amilyen ő volt a farizeusok kivételével. A vallásos farizeusok el se mentek volna hozzá, ugyanis bűnös embernek számítottak a vámszedők Izraelben.
Sok keresztény csak azért tartja magát kereszténynek, mert a közeg a család a rokonok is mind egy vallási vonalat követnek. Azért is dagadt meg a statisztikai adatok szerint mind azok száma akik kereszténynek vallják magukat a világban, több mint kétmilliárd a számuk, elhívás nélkül lettek Krisztus nevével takararódzók.
De ha a szívben elhangzik az a hívás ha úgy tetszik parancsolat, akkor ha a hit felel rá, mindegy milyen környezetben él az ember, követi azt aki magához hívta. Ezek a hívások sok irányból jöhetnek, de az Úr szavai, az örök élet szavai adnak üdvösséget és hitbeli cselekedeteket ami áldást hozhat a környezetünkre is. Ehhez hasonlót nem hall az ember, ha meghallja konkrét szavait az Úrnak, mert abban megvan a szó ereje, igéje, az igaz hit válaszol feltétel nélkűl. Tehát a személyes viszony ha kialakul Krisztussal, akkor biztos, hogy kivezet minden bűnös és Istennek nem kedves környezetből, hogy dicsőítse Istent azok előtt is akikkel kapcsolatban van vagy volt. Első sorban ez a család a szomszédok a barátok az ismerősök a rokonság a kollégák stb. De nem szigetelődik el tőlük, hanem azzal a hittel végzi dolgát amit kapott Istentől, mert ha hitünk szelleme más is, de ebből a világból még nem mehetünk ki. Lévi engedelmessége Jézus szavának, öröme és határozottsága lett a tanúbizonysága annak, hogy Isten gyermeke. Az ilyenek ma azok akik a keskeny útra léptek és a szűk ajtón mennek be a mennyeknek országába. Ezek kevesen vannak, így mondja az Úr: "De szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt." (Mt 7, 14) " Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak". (Mt 22, 14).
Tehát Isten célja nem az, hogy minnél többen legyenek a követői, pedig sokan vannak akik hivatalosak az örök életre Krisztus váltsága által, hiszen közöttük hirdetik az evangéliumot, de mindazok akik választottak, azokat hívja meg és ragadja ki a világból, akiket képessé teszi a követésre, hogy ezek közül minél többen dicsőítsék Istent az Ő szeretetéért és igazságosságáért. Ez nem mindenkinek adatik meg, mert Isten nem mindenkit tesz hírnökévé ebben a világban, csak az erre kiválasztottakat. Ezt bizonyítja sok olyan tanítvány viselkedése akik nem küldöttek. Ez ne szomorítsa el szívünket ha ezt nem éltük meg, mert Isten kegyelme nagy és mindenki aki keresi Istent tiszta szívből annak mindig elébe megy és megmutatja magát. Ezt nyugodtan úgy könyvelhetjük el, hogy ha nem is mi voltunk a meghívottak, de a választottak közé tartozunk, mert mégis elmegyünk arra Isten által elkészített vacsorára vagy mennyegzőre. Többféle úton kerülünk viszonyba Istennel, Jézus Krisztus által, a cél a fontos nem a körülmények. Ez Isten bölcsességének gazdagsága, hogy minden ember más és más, és a hozzá való viszonya is különleges. Azért mondják többen is, hogy a személyes tapasztalatait az ember nem adhatja át másoknak, az nagyon bensőséges Istennel való viszony. A változást vehetjük észre magunkban és másokban is, ha megtörtént az a változás Jézus szavának engedve a Szent Szellem által, amire Isten választott magának, hogy életünkkel dicsőítsük szent nevét.
Itt ebben a témában nem érintettük Jézus Krisztus áldozati vére által üdvösséget, de minden ilyen történet mögött Isten áldozati Báránya áll. Ezt a vámszedők sem kerülhették ki, hiszen minden ami és aki örökli az Isten országát, Krisztus vére által volt meghintve, még ha ez még nem történt meg akkor. De ezt ismerni lehetett az ótestamentumi írásokból is.
Ma csak azt emeltük ki, hogy az engedelmesség feltétel nélküli ha meghalljuk Isten hozzánk intézet szavát.
" Mivel a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk is, ahogy meg van írva: Hittem, és azért szóltam, mi is hiszünk, és azért szólunk. Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézussal együtt minket is feltámaszt, és veletek együtt maga elé állít. Mert minden értetek van, hogy a kegyelem túláradjon, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Ezért nem csüggedünk. A mi külső emberünk romlik ugyan, de a belső napról napra megújul". (2Kor 4,13-15).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése