A hit, Isten ajándéka.

 A hit, Isten ajándéka.

 "A Krisztus azzal, hogy átokká lett értünk, kivásárolt bennünket a törvény átka alól, hiszen meg van írva: "Átkozott mindenki, aki fán függ." Így azután Ábrahám áldása a Krisztus Jézusban száll a nemzetekre, hogy a Szellem ígéretét a hiten keresztül nyerjük el." ( Gal 3,- 13,14).

 Egy levelezés részletét idézem, amit egy testvér küldött nekem. Ime.

"Fordítván magamat látám a nap alatt, hogy nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal, és nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság, és nem a tudósoké a kedvesség; hanem idő szerint és történetből lesznek mindezek. Mert nem is tudja az ember az ő idejét;.....(Prédikátor 9,14).

 Csodálatos a Biblia, nagyon -nagyon szeretem. Fura, hogy az emberek jelentős részét mennyire nem érdekli pedig torony magasan a világ legjobb irodalma. Pont ma reggel jutott eszembe az is, hogy a hit ajándék és hatalmas kegyelem. Nem tanulható, nem kérhető csak kapható. Vagy kapod vagy nem és aki nem, azzal mi nem tudunk mit tenni legyen bárki is az.... Nincs átjárás a két tábor vagy csoport között, minden hiábavalóság.

"Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok! 

Ímé, mindnyájan semmik ők, semmiség cselekedetök, szél és hiábavalóság képeik." 

"Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette." ( Róm 8,20). Az idézet vége.

 Ábrahám áldása Isten ígérete szerint a nemzetekre a pogányokra is kiterjedt Jézus Krisztus által, még a Mózes törvénye előtt volt elhatározva. Amit Isten évszázadok előtt Àbrahám magjában elhintett, az a hit, ami nem mindenkiben van meg. Izsákban az Ábrahám fiában is megerősíti Isten ezt a felbecsülhetetlen kegyelmet, minden nyelv és nemzeteknek szánt hitet. Ez a hit most már egy személyhez kötött, aki megtesítette számunkra a hit tárgyát azt aki a törvény alatt átokká vált miértünk, teljesítve azt, Jézus Krisztus Isten Fia lett a hit teljes kibontakozása minden teremtménynek. Aki hisz Isten Fiában örök élete van. Ez a hit első és legfontosabb lépcsője. E nélkül minden hiábavalóság, még ha annak látszik is, hogy van remény a túlélésre, de akinek nincs meg a hit általi reménysége az örök életre, annak minden ami itt éri az hiábavalóság. 

 A testvér aki írta a levelet, már tapasztalta az életében, hogy a hit és a hitetlenség tábora között nincs átjárás. Tehetsz amit csak erődből futja, semmi eredménye nem lesz annak ha a hit hiányzik az emberből. Esetleg egy szigorú vagy parázna vallásos keresztényt lehet formálni, de az is Isten kifürkészhetetlen útjai közé tartozik, hogy miért engedi és tette hiábavalóság alá mindezt?- csakis azért mert az egyetlen elsőszülött Fiának adta az országot amit újjáteremtett, hogy megkapjuk a választ a prédikátor elmélkedésére. Mint a csillag az égen olyan sokan lesznek az üdvözültek Isten Fia, Jézus Krisztus által a mennyeknek országában. Ma ez hihetetlennek tűnik látva a hitehagyás és érdektelenséget Isten és az igéjéhez. De Isten tudja és ismeri az embert, belelát az ember szívébe mert a hit az amit Isten Ábrahám magjával elhintett a kapocs és Isten egyetlen támpontja amin keresztül életre hívja a halott embert. Ezeket a lelkeket keresi az Atya mind a mai napig, ameddig egy is van ezen a földön megkeresi és Krisztushoz vezeti az örök élet forrásához, aki mindenkit befogad akit az Atya hozzá küld. 

A zsidókhoz írt levélben a tizenegyedik részben olvashatunk a hit hőseiről, ezek után az következik, hogy a futás ami már nem értelmetlen a hit futása ebben a hiábavalóságban, annak a vége a célja az Isten dicső országa, megjutalmazva az itt ért küzdelmet a hitért. 

 "Azért mi is, aki­ket a bi­zony­sá­gok ily nagy fel­le­ge vesz kö­rül, fél­re­té­ve min­den aka­dályt és a meg­kör­nyé­ke­ző bűnt, ki­tar­tás­sal fus­suk meg az előt­tünk levő küz­dő­te­ret. Néz­zünk a hit el­kez­dő­jé­re és be­vég­ző­jé­re, Jé­zus­ra, aki az előt­te levő öröm he­lyett – a gya­lá­zat­tal nem tö­rőd­ve – el­szen­ved­te a ke­resz­tet, és Is­ten trón­já­nak a jobb­já­ra ült". (Zsid 12, 1).

 Az utolsó idők hitetlensége ellenére az elhívottak a választottak, mindazok akik a végsőkig kitartanak, mert nincsenek egyedül a megpróbáltatásokban. Isten gyámsága alatt vannak még ha úgy tűnik, hogy mind ez hiábavalóság.

"Jú­dás, Jé­zus Krisz­tus szol­gá­ja, Ja­kab­nak pe­dig test­vé­re, az el­hí­vot­tak­nak, aki­ket az Atya Is­ten sze­re­tett és Jé­zus Krisz­tus meg­tar­tott: Ir­ga­lom, bé­kes­ség és sze­re­tet adas­sék nek­tek bő­sé­ge­sen. Sze­ret­te­im, mi­vel­hogy min­den igye­ke­zet­tel azon va­gyok, hogy ír­jak nek­tek a kö­zös üd­vös­ség­ről, szük­sé­ges­nek tar­tot­tam buz­dí­tó­an írni, hogy tu­sa­kod­ja­tok a hi­tért, amely egy­szer s min­den­kor­ra a szen­tek­nek ada­tott". (Júd 1, 1-2).