Ha már senkié sem vagy.
"Az egyik ugyanis a bölcs beszédet kapja a Lélek által, a másik pedig az ismeret beszédét ugyanazon Lélek szerint; egyik a hitet ugyanazon Lélek által, a másik pedig a gyógyítás ajándékait egyazon Lélek által; némelyik a csodatévő erőket, némelyik meg a prófétálást, némelyik a lelkek megítélését, a másik a nyelvek nemeit vagy pedig a nyelvek magyarázását. De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, úgy osztva szét mindenkinek, ahogyan akarja.
Mert amint a test egy, és sok tagja van, az egy test tagjai pedig – noha sokan vannak – mégis mind egy testet alkotnak, úgy a Krisztus is. (1Kor 12, 8-11). "Nekünk azonban Isten kijelentette a Lélek által, mert a Lélek mindent vizsgál, még az Isten mélységeit is". (1Kor 2, 10).
Az emberek ha hallják Isten igéjét emberek közvetítésével, általában annak tulajdonítják aki mondja, vagy megnyerő modora miatt vagy azt hallja amit hallani akar, vagy csodálja képességét, módszerét az igehírdetőnek. Vagy tanítása elkápráztat vagy tudása felülmúlja képzeletét, szívesen követi beszédeit, tanítását azoknak akik helyette is gondolkodnak. Ez így volt kialakulóban a korinthusi gyülekezetben is. Egyesek Apollóst, Pétert kedvelték vagy Pál apostolt, pedig mindezek Isten szolgái voltak, és mégis viszályt okoztak a gyülekezetben. " Mert, testvéreim, Khloé embereitől megtudtam, hogy viszályok vannak közöttetek. Arról beszélek, hogy közöttetek mindenki ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én pedig Krisztusé.
Hát Krisztus részekre osztható? Vagy Pált feszítették meg értetek, vagy Pál nevére kereszteltettetek meg? (1Kor 1, 11-12).
Krisztus testének sok tagja van és mindegyiknek más és más feladata van. A hit látja Krisztus testét egyben mégha a szem ezt nem látja átfogóan. De a Szellem ami benne munkálkodik, felismeri Isten beszédét és cselekedeteit. Nem úgy a hús ember, mert a hús a vágyait követi és hasznot keres magának és sok mindent amit Istennek tulajdonít pedig nem az, sietve elfogad mindent ami kontabilis az ő erényével, gondolkodásával. Erre kell figyelnünk, hogyan hallgatunk és hogyan szólunk. A beszélő vagy író úgy szóljon mint Isten szava, a hallgató pedig nem az embert magasztalja hanem Istent dicsőítse. Ennek komoly következményei vannak és lettek is, embert követ az ember. Mégpedig a viszálykodás, széthúzás nem megértés, szektánsi viselkedés, emberek követése és tanításai. Ha az igehírdetőt magasztalni kezdik, az ő felelőssége, hogy fogja vissza magát. Ne hallgasson el, hanem ne szerepeljen a magaslatokon, megalázva magát. Ezt tette Pál apostol is, ugyan apostol volt, de mégis visszafogott, mert csak a felfeszített Krisztust hírdette a testi hívők között.
Ma úgy néz ki a dolog, mint ahogy a Bírák idejében volt Izraelben. A Bírák könyvében olvashatjuk: " Ebben az időben nem volt király Izráelben, azért mindenki azt tette, ami jónak tűnt neki a maga szemében." (Bír 21, 25). A kereszténységnek sincs Ura ebben az időben, abban az értelemben, hogy maga a kereszténység nem Krisztus teste, nem mondható, hogy tagjai az Urat követik, hiszen a tagok követik a fej irányítását, ami nem tapasztalható meg a széttagolt kereszténységben. Új és még újabb csoportok nevek jelennek meg, szebnél szebb változatban. " Mi vagyunk Krisztuséi" sugallattal. De Pál aki korinthusban a Khloé családban tudomásra jutott, hogy voltak Krisztus pártiak is. Mi ebben a rossz? Hiszen krisztusiak vagyunk nem igaz? Itt az a baj, hogy a pártosság szelleme bontakozott ki, amit Isten ellensége felhasznált a maga javára. Érdekes megjegyezni itt, hogy Bemerítő János nem tartotta magát senkinek. Pedig az emberek éppen erre voltak kíváncsiak, nem a küldetésére. Az első názáreti Krisztus követői sem tartották magukat krisztusiaknak, hiszen az eredeti neve a görög hangzású Krisztus névnek, Joshua Messiás volt a neve. Nem nevezték őket keresztényeknek sem, ezt utólag tették hozzá vagy módosították meg a keresztény fordítók a maguk megítélése szerint.
Tehát ennek ellenére a Szent Szellem gátlástalanul cselekszik ott ahol akar és azokat érint meg akit akar nem tulajdonítja az ember képességét, módszerét magának, az ember csak eszköz Isten kezében, igen értékes de embernek nem tulajdonítható Isten szava.
Isten szava kétélű kard, aminek az egyik éle felénk néz és vág a szív és lélek mélyére hat, a másik éle pedig a hallgatók felé irányul és ha emberére talál, megosztja a testet a szellemétől.
Jézus a tanítványait megnyugtatta azzal, hogy éles helyzetben ne féljenek, hogy mit szóljanak. Ezzel kifejezte azt, hogy nem hagyja el őket semmilyen körülmények között sem. " Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátok Lelke az, aki szól általatok". (Mt 10, 20).
Senkinek nincs joga arra, hogy csak gondolja is magáról, hogy Isten szavát szólja, az igehirdető teszi dolgát, de Isten szól a Szent Szellem által az emberek szívéhez. Ez legyen minden szolga számára axióma. A tévedés emberi dolog, de Isten szava az mindig hatalom és cselekvő, megtudja változtatni az ember egészét kívül belül. Erre egy ember se képes, ha Isten nem nem munkálkodik vele. Senki ne bízza el magát, hogy valamire képes, ha azt nem kapta meg felülről. De a szívében se jelenjen meg az a dicsekvés, hogy valamit elértem, amit kitűztem terv szerint, mert az Úr a mindenható és cselekvő az életünk minden apró részletében és zugában is ott van, akkor cselekszik amikor eljön annak az ideje.
"Azt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul a szíve!" (Jer 17, 5). Tehát jól figyelj mit mond a Szellem a gyülekezeteknek és személyesen neked és nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése