Az igazságért tűrjetek.

 Az igazságért tűrjetek.

" Mert az ked­ves do­log, ha va­la­ki Is­ten­ről való meg­győ­ző­dé­sé­ért tűr el va­la­mi­lyen sé­rel­met, igaz­ság­ta­la­nul szen­ved­ve. Mert mi­lyen di­cső­ség az, ha vét­kez­tek, és ezért tű­ri­tek el a ve­rést? De ha jót cse­le­ked­ve szen­ved­tek és tűr­tök, ez ked­ves do­log Is­ten­nél. Mert arra hí­vat­ta­tok el, hi­szen Krisz­tus is szen­ve­dett ér­te­tek, pél­dát hagy­va nek­tek, hogy az ő nyom­do­ka­it kö­ves­sé­tek, aki bűnt nem cse­le­ke­dett, sem ál­nok­ság nem hagy­ta el a szá­ját. Ami­kor szid­ták, nem vi­szo­noz­ta a szi­dal­mat, ami­kor szen­ve­dett, nem fe­nye­ge­tő­zött, ha­nem ráhagyta az igazságosan ítélőre. Bű­ne­in­ket maga vit­te fel tes­té­ben a fára, hogy a bű­nök­nek meg­hal­va az igaz­ság­nak él­jünk, és az ő se­bei ál­tal gyó­gyul­ta­tok meg. Mert olya­nok vol­ta­tok, mint a té­vely­gő ju­hok, de most meg­tér­te­tek lel­ke­tek pász­to­rá­hoz és fel­vi­gyá­zó­já­hoz."(1Pt 2, 19-24).

 Ez a rész amit itt fent idéztem, elég egyértelmű egyszerű nem nehéz megérteni. De annyi szellemi mélység van benne amit érdemes kibányászni. Először is itt is és máshol is ha nincs megnevezve Isten, csak utalva van rá, " rá­hagy­ta az igaz­sá­go­san íté­lő­re", ennek fundamentális értéke van. Ebben a hitben és tudásban van minden bizalom, hogy van az aki igazságosan ítél. Persze tudjuk, hogy Isten az, de ez egy olyan megnyugvást ad a szívnek ami a mélyen a szívben fekszik és minden ráépül. A hit ami a jövőbe néz áthidalja az egzisztenciális létett a láthatatlan jövőben hisz, hogy minden apró részletnek az életünkben van felvigyázója és pásztora, aki mindent lát és hall, gondja van rá, hogy megtartsa mindazokat akik érdemtelenül szenvednek a sérelmektől. Az aki ezen az alapon nyugszik, annak Istentől kapott békessége van, el tudja tűrni a sértéseket nem bocsátkozik vitákba. Igaz az is, hogy nem kellemes dolog elviselni a sértéseket az Istenről való meggyőződés miatt, de ahogyan az Istennél mindig másképp van mint az emberi logikában, erre is így tanít: " Sőt amennyi­ben ré­sze­tek van a Krisz­tus szen­ve­dé­se­i­ben, örül­je­tek, hogy az ő di­cső­sé­gé­nek meg­je­le­né­se­kor is vi­ga­doz­va ör­ven­dez­hes­se­tek.

Bol­do­gok vagy­tok, ha Krisz­tus ne­vé­ért gya­láz­nak ti­te­ket, mert meg­nyug­szik raj­ta­tok az Is­ten­nek és a di­cső­ség­nek Lel­ke". (1Pt 4, 13).

 Ez az ige nem csak azokra vonatkozik akik nagy tettekre voltak kiválasztva, hanem a mindennapi élet apró részleteire, mert ha a hívő meggyőződése szerint él, még az elhintett apró szavaira is kaphat sértést, vagy cselekvésére megdorgálják. 

 Ha nem így van, vagyis hamis nézeteink vannak Istenről, akkor ez nem működik. Ezért kell állandóan, ha úgy tetszik, revizionistának lenni magunkban, vagyis szellemi önbírálat és imakészség, mert csak Isten tudja meggyőzni az embert az igaz Isten ismeretre, tehát a ragaszkodásunkban rá kell hagyatkoznunk, mert egy az Isten igazsága, az emberek igazsága pedig számtalan, az emberek meg hajlamosak tévelyegni mint a juhok akik pásztorúkat vesztették. 

 De csak az kedves Istennek, ha az Istenről való igaz ismereteink miatt viselünk sértéseket, nem törődve azzal mit gondolnak mások. Akinek közössége van az Úrral, amúgy sincs egyedül, nem szenved magányban, ha mindenki elhagyja is őt az Istenről való meggyőződése miatt. Ha ez a meggyőződés Isten Szellemének pecsétjét viseli, akkor semmi sem tudja legyőzni az Istenről való tudását és a hite meg túlszárnyal minden anyagi és látható világ felett. A sátánnak az ilyen emberen nincs fogása, nincs mibe belekötnie. Az ördög kötekedő természetű, de akinek az Istenről való ismerete igaz, arról leperegnek az ördög nyílai.