Mire vagyunk készen?

 Mire vagyunk készen?

"Ké­szek vagy­tok-e most, mi­helyt meg­hall­já­tok a kürt, síp, ci­te­ra, hár­fa, lant, duda és min­den­fé­le hang­szer hang­ját, hogy le­bo­rul­ja­tok, és imád­já­tok a szob­rot, ame­lyet ké­szí­tet­tem? Mert ha nem imád­já­tok, tüs­tént be­vet­nek ben­ne­te­ket az égő, tü­zes ke­men­cé­be. És ki­cso­da az az Is­ten, aki ki tud­na sza­ba­dí­ta­ni ti­te­ket a ke­zem­ből?

Sad­rak, Més­ak és Abéd­ne­gó erre így fe­lelt a ki­rály­nak: Ó, Ne­bu­kad­necc­ar! Nem szük­sé­ges, hogy erre fe­lel­jünk ne­ked. Íme, a mi Is­te­nünk, akit szol­gá­lunk, ki tud min­ket sza­ba­dí­ta­ni az égő, tü­zes ke­men­cé­ből és a te ke­zed­ből is, ó, ki­rály, ki tud sza­ba­dí­ta­ni min­ket. De ha nem ten­né is, le­gyen tud­tod­ra, ó, ki­rály, hogy mi a te is­te­ne­i­det nem tisz­tel­jük, és az arany­szob­rot, ame­lyet föl­ál­lít­tat­tál, nem imád­juk". (Dán 3, 15-17).

 Ezt a történetet bárki elolvashatja Dániel könyvében. Erre azt mondhatjuk, hogy ez egy egyedi eset, hogy ilyen tűzbemerítésben kellett átmenniük ezeknek Istenhez hű embereknek. A történelem folyamán fel voltak jegyezve a mártírok halála vagy esetleg szabadulása, főleg az inkvizíció során. De ebből a történetből egy gondolatot emelnék ki, ami már régóta elfogadott számomra, az pedig a feltétel nélküli hűség. Azok a hit hősei, Sad­rak, Més­ak és Abéd­ne­gó káldeusi nevekkel nevezve, mert a zsidó nevük eredetileg nem ezek voltak. Az a kijelentés, hogy Isten megmenti őket és kiszabadítja őket a tűztől és a király kezéből, de itt van egy fontos kijelentés, " De ha nem ten­né is, le­gyen tud­tod­ra, ó, ki­rály, hogy mi a te is­te­ne­i­det nem tisz­tel­jük, és az arany­szob­rot, ame­lyet föl­ál­lít­tat­tál, nem imád­juk". Az ilyen megpróbáltatásokon csakis az mehet keresztül akiben megvan ez a rendíthetetlen hűség Istenhez. Hiszen itt nem a magabiztosság jellemzi őket, hanem Isten a bennük lévő ismerete és szuverenitása mindenek felett. Mint emberek, ők is sebeszhetők voltak, de ismerve ezt a történetet, láttuk, hogy az égő tüzes kemencében maga Isten Fia volt velük és megóvta őket a tűztől, úgy hogy még a tűz szaga sem volt érezhető rajtuk amikor kijöttek sértetlenül a kemencéből. Ezek a dolgok meg fognak ismétlődni a jövőben, de sokkal profibb módon. Az antikrisztus hatalomra jutása alatt fog ez történni, és ez az Izrael tanúihoz szól, mert abban a megpróbáltatások idején újból Isten felveszi az elejtett fonalat és Izrael megmentését veszi elő. A Dániel könyvében is egy szoborról volt szó ami nem beszélt és nem adott életjelt, itt a Jelenések könyvében pedig már látjuk, hogy a sátán oly ravaszsággal cselekszik, hogy a Bárány hasonlatosságára képet alkosson. " Az­után lát­tam egy má­sik fe­ne­va­dat fel­jön­ni a föld­ből, aki­nek két szar­va volt, a Bá­rá­nyé­hoz ha­son­ló, de úgy be­szélt, mint a sár­kány. És az első fe­ne­vad min­den ha­tal­mát gya­ko­rol­ja előt­te, és azt is el­éri, hogy a föld és an­nak la­ko­sai imád­ják az első fe­ne­va­dat, amely­nek ha­lá­los sebe meg­gyó­gyult". (Jel 13, 11)

"Meg­ada­tott neki, hogy a fe­ne­vad kép­má­sá­ba lel­ket ad­jon, hogy a fe­ne­vad kép­má­sa be­szél­jen, és hogy meg­öles­se mind­azo­kat, akik nem imád­ják a fe­ne­vad kép­má­sát." (Jel 13)

  A sátán verejtékes munkája az, hogy egy olyan bálványt alkosson ami hasonlít Isten Bárányához. A hitetlen, jeleket kívánó emberek akik már ismerik a bibliai üzeneteket, de szàmukra azok élettelen betűk, ezeket az embereket fogja megtéveszteni csodás jeleivel a sátán.

 Ma ez egy komoly felhívás számunkra is. Kit tisztelnek az úgynevezett keresztények? Egyöntetű a válasz, hogy Isten Fiát és Bárányát. De ismerjük e Őt olyannak amilyen, vagy azt az Istent ismerjük akit a szemünk elé festettek. A hűség Isten iránt mindig megpróbáltatásokon keresztül bizonyosodik meg. Jézus Krisztus a legfényesebb példa erre. A gecsemáné kertben ismerhetjük meg igazán Jézus hűségét az Atyához. Egy rövid részletét idézem, ami nagyon fontos a mai témánkhoz kapcsolódik." Egy kis­sé elő­re­ment, arc­ra bo­rult, és e sza­vak­kal kö­nyör­gött: Atyám, ha le­het­sé­ges, múl­jék el tő­lem ez a po­hár, mind­az­ál­tal ne úgy le­gyen, amint én aka­rom, ha­nem amint te". (Mt 26, 42).

 Ha ilyen szellemiség tulajdonában vagyunk, akkor biztos, hogy jó úton járunk. Mert Isten mindenek feletti hatalma és elgondolása lesz a prioritás az életünkben. A magabiztosság a szilárd hitben jelenik meg, nem az ember akaratában, ami nem is az ő akarata, hanem akinek szolgál. Ez a három ember a hit hőse, mutatja be nekünk, hogy Isten az emberbe olyan hitet képes beültetni, ami átvezeti a megpróbáltatásokon, Istennek célja van ezzel, különböző súllyal terheli a hűséges szolgát, de Krisztus oltalma alatt az Ő igájával viselt megpróbáltatások, csak is hasznot hoznak a mennyeknek dicsőségére, Isten ezzel dicsőül meg az emberek előtt. Nem mindenkinek osztogat ilyen sorsot Isten. A hétköznapi élet apró győzelmei is fontosak Isten számára, a körülményektől függően. Ezek azok az emberek akik nem imádják se a bálványokat, mégha a Bárány jelképét is viselik ezek a szobrok, képek és ábrázatok, és nem borulnak le senki előtt, csakis Istent tisztelik és imádják. 

 Tehát ezek a külső jelei az Istenhez való hűségnek. 

" Szeretteim, ne idegenkedjetek a köztetek kigyulladt tűztől, mintha valami idegen dolog történnék veletek. Azért támadt az, hogy megkísértsen titeket. Sőt, amennyiben közösséget vállaltok a Krisztus szenvedéseivel, örüljetek, hogy majd dicsőségének lelepleződésekor is ujjongva örvendezhessetek."( 1 Péter 4,- 12,13). (Csia Lajos fordítás).