Aki a hamisságot szereti, az vak és nem látta Istent.

 Aki a hamisságot szereti, az vak és nem látta Istent.

"Mert amely ál­la­tok vé­rét a fő­pap be­vi­szi a szen­tély­be a bű­nért, azok­nak tes­tét meg­ége­tik a tá­bo­ron kí­vül. Ezért Jé­zus is, hogy meg­szen­tel­je tu­laj­don vére ál­tal a né­pet, a ka­pun kí­vül szen­ve­dett. Men­jünk ki te­hát hoz­zá a tá­bo­ron kí­vül, az ő gya­lá­za­tát hor­doz­va. Mert nincs itt ma­ra­dan­dó vá­ro­sunk, ha­nem a jö­ven­dőt ke­res­sük". (Zsid 13, 11-13). 

 Mit jelenthet a mai hívő számára a tábor a város és kapuja? A zsidókhoz írt levélben kijelentett ige, nyomon követhető a Mózes törvénye szerint az égőáldozat a bűnért, ez ismeretes volt a zsidók számára. "A bika húsát, bőrét és ganéját pedig égesd el a táboron kívül. Bűnért való áldozat az." (2Móz 29, 14).

 Bizony ez Krisztus eljövendő szenvedését és gyalázatát vetítette előre a hívő zsidó izraelita számára, ha tökéletesen nem is értette, de a szent törvény alatt lévők kötelessége volt ezt az áldozatot meghozni a nép bűneiért a nép szeme láttára a táboron kívül. Mindazok akik ezt szemmel akarták követni, azok kimentek a város kapuján a táboron kívülre, hogy lássák, hogyan emészti meg a tűz a bűneiket. Tudjuk, hogy ezek az áldozatok nem elégítették ki Istent, mert újból és újból kellett elvégezniük, mert a nép továbbra is vétkezett. Ez az égő áldozat nem tisztította meg a lelkiismeretét annak sem aki tényleg hitte, hogy bűnei megbocsáttattak." Mert ha a ba­kok és bi­kák vére meg a te­hén ham­va a tisz­tá­ta­la­nok­ra hint­ve meg­szen­tel a test tisz­ta­sá­gá­ra, mennyi­vel in­kább Krisz­tus vére, aki az örök­ké­va­ló Lé­lek ál­tal ön­ma­gát ál­doz­ta fel szep­lő­te­le­nül Is­ten­nek, meg­tisz­tít­ja lel­ki­is­me­re­te­te­ket a holt cse­le­ke­de­tek­től, hogy az élő Is­ten­nek szol­gál­ja­tok". (Zsid 9, 13).

 Egy rövid általános bevezetőt követően rátérünk arra ami a mai állapotokra jellemzők és a témánk gerince. 

 Az ember természetének megfelelően építkezik, házakat városokat alapít és társadalmakat szervez. Az ügyesebbek akik kimagasló tehetséggel rendelkeznek a szociális a humán erőforrás menedzsment terén, képesek, vagyis megszerveznek egy rendszert vagy egy hierarchikus rendet, felállítják a saját katekizmusa alapjait, dogmatikus rendszerét, amit a csírájában nem fedezték fel a hívők a kezdet kezdetén, akkor még nem keresztények hanem krisztusiak, vagyis Krisztus követői voltak. Azért nevezték őket így, mert amire Krisztus képes volt és csinált itt a földön, ők folytatták ugyanúgy egy ideig. Mert Krisztus szellemével személyesen velük volt és mai is velük van. Ezek a csodás jelek szükségesek voltak abban az időben, ma erre nincs szükség mert megnövekedett a tudás. De az első szeretet kezdett hidegülni, a Krisztus követői belefáradtak az üldöztetés kínjai miatt, és kompromisszumot kötöttek a világ uraival az akkor római császár Konstantin személyével, aki megváltoztatta viszonyát a Krisztushoz hű követőit, de ezt megtalálhatja az olvasó az interneten a Wikipédiában is. 

 Ez a mustármag ami el volt vetve i.sz. után a negyedik században, tudatosan nem közlöm az évszámot, mert nem az első zsinattól veszi kezdetét a fals kereszténység, ami 325- ben volt összehívva az első zsinat jegyében, szégyenletes módon Konstantin császár által, az csak a beiktatása volt vagyis új irányelvek létrehozása, ami a hierarchikus rendszert állította fel. Már addig létre jött az a hatalmi vágyakozás amit Konstantin azonnal irányítása alá vett. Az ókori írásokban se az apokrif írásokban sem találkozunk pápasággal, vagyis egy ember által vezérelt közösséggel, ahol az ember veszi át a hatalmat vagyis Isten a háttérbe szorul és ember veszi kezdetét minden dolognak Isten nevében. Péter apostol nem volt pápa. Ezt a rendszert nem Isten alkotta az újszövetségben ami a mai napig tart és fejlődik. Az ószövetségben az autokrata irányítás megtalálható, és ha a nép hallgatott Isten szavára akkor ez nem emberi diktatúra hanem Istentől felhatalmazott vezetők, királyok, hadvezérek és papok voltak akik mindig Istenhez fordultak tanácsért. De a vezetői képességekkel rendelkező ember a maga kezébe veheti a kezdeményezéseket. Isten és ember között, e kettő között a diktatúra vagy más néven autokrácia és a teokrácia különbsége olyan nagy, ami az első csirájában nem tűnik fel általában, hogy az teljes mértékben ellenkező tendenciákkal rendelkezik, aminek a végei teljesen másak. Az ember irányítása alatt a sátánt értjük, ahogy ezt Tírusz fejedelem személyében látjuk. " Em­ber­nek fia! Ezt mondd Tí­rusz fe­je­del­mé­nek: Így szól az én Uram, az ÚR: „Mi­vel föl­fu­val­ko­dott a szí­ved, és azt mond­tad: Is­ten va­gyok én, Is­ten szé­ké­ben ülök a ten­ger szí­vé­ben, hol­ott te csak em­ber vagy és nem Is­ten, még­is olyan­ná tet­ted szí­ve­det, ami­lyen Is­ten szí­ve, (Ez 28). A sátán a hatalma az erre kiválasztott emberek által érvényesűl, mert sátán megragadja az alkalmat, hogy kezébe vegye a fonalat a hitetlenség és állhatatlanság Isten igéje iránti emberek által közvetetten.

 Csak a megértés kedvéért elevenítsük fel Krisztus találkozását a sátánnal a pusztában. Három kísértésnek volt kitéve, de Ő hű maradt Istenhez, Isten igéjével érvelt " meg van írva". De az ember akiben elhidegül a szeretet Isten iránt, nem állja ki a próbát és elfogadja a sátán ajánlatait. Ami kecsegtető és édes mint a méz, a mérget megissza a borral együtt ami a téves és fals örömet és gazdagságot hoz. Júdás Iskariot esetében a gyors halál volt a végzete. A mai "egyházak" nagy vagyonnal rendelkeznek, ez nem nyilvános a tömeg mit sem sejt róla milyen céljai vannak az úgynevezett egyházaknak. Egyszóval náluk van a pénzesláda. Ezeket keresztény egyházaknak nevezik, és igazuk is van, mert ők keresztények. Ezek a templomok, imaházak, gyülekezeti házak kisebb nagyobb pompával felépített városok vagy táborok, ezek keresztény vallásúak, így ismerik a világban a muszlimok is őket. Egy jó keresztény is keresztény és egy rossz bálványimádó, parázna is keresztény. Komment nélkül.

 A szentírás szerint, minden helyi település ami fallal van körülvéve vagy körbeépítve az védett város. Jeruzsálem kőfalai is ezt a várost jelképezi, amit Nehémiás újra felépített, lásd Nehémiás könyvében. De az idők során úgy Jeruzsálem kőfalai úgy a gyülekezet falai le lettek rombolva, és védtelenek lettek a külső ellenségtől nem véletlenűl. Ezek helyére városok épültek és számos idegen népek lettek a lakói. A farizeusok a szinedrium volt a vallási hatalom akkor amikor Jézus felment Jeruzsálembe. Ott lett megalázva mindazért mert a kimondott igazsága ellensodrásba került az akkori "menstram", vagyis a sátán tanításával. Mert ahogy Jézus mondta a farizeusoknak meg a többi vallásos vezetőknek, hogy "ti az ördög fiai vagytok". Jézust meghurcolták, csakis azért az egyszerű oknál fogva, mert nem volt hajlandó meghunyászkodni és felfedte hazugságaikat. A mai keresztény tanítók a hangsúlyt inkább a kegyelemre és Isten szeretetére teszik, nem hangoztatják nyomatékosan, hogy az igazság ismerete és hirdetése az a legfontosabb dolog teljes szeretettel és kegyelemmel nem utolsósorban utálattal a bűn iránt. Ez is motiválhatja a hallgatót, de ez csak feltételezés, mert csakis a Szent Szellem tudja megérinteni a lelkét és valójában megsérteni önérzetét az ige hallatára, hogy az elvérezzen, persze pozitív eredménnyel. A Szent Szellem dolga a gyülekezetben Isten akaratát megismertetni, hogy a világ is megismerje általuk Isten mélységeit, ami nem más mint a bűn leleplezése és ez által a lelkiismeret pálfordulása, ha Isten is úgy akarja. Ez nem az emberi buzgóság vagy tudás eredménye, hanem azon a helyen a táboron kívüli helye ahol Krisztus is szenvedett, amit fenti idézetekben olvastuk , a táboron kívül, ahol a társadalomból kiközösített vagy kilépett lélek élesben látja Krisztus szenvedését a feszületen, látja rajta nem csak a világ bűnét hanem látja a sajátját is rajta, amiért szenvednie kellett egy ártatlan, bűn nélküli áldozatnak. 

 Minden gondolatunk és cselekedeteik ebben a szellemben fogant meg. Másat Isten nem ismer el, hiszen az egyetlen elsőszülött Fiát szegezték a fához. Ez mutatja meg minden ember gyarlóságát, azokét is akik meg sem születtek még. A város zajától távol ott a golgotán hangzottak el Jézus szavai, amit a város népe a tömeg nem hallhatott meg. Csakis a táboron kívüli halálos csendben hallod meg Isten szavát, aki azt mondta egy szóval felkíáltva "Elvégeztetett". A te az én és a világ bűne súlya alatt halt meg a bűntelen, megváltva bűneinket, a táboron a vallási ördögi hatalom és gonoszság minden édes és keserű formájában üldöztetett igaz Ember. Tehát így szól az írás: " Men­jünk ki te­hát hoz­zá a tá­bo­ron kí­vül, az ő gya­lá­za­tát hor­doz­va. Mert nincs itt ma­ra­dan­dó vá­ro­sunk, ha­nem a jö­ven­dőt ke­res­sük".