A vallásosság veszélyei.

 A vallásosság veszélyei.

 A hitben járás nagyon fontos cselekedete, hogy a megtérés teljes fordulatot vett az életünkben az új felismerés által Isten akaratának megismerése felé. Magát Krisztust véli felismerni a hitvallásában. Semmi beágyazott tradíciók sem mély nemzedékekről nemzedékekre átvett szokások vagy nem Isten által elrendelt Istentisztelet kerékvágásában a megszokottság rutinjával éljük le az életünket. Krisztus szava az ami elevenít és üdvözít, kiemelt minden kötöttségtől ami nem Isten igaz akaratához kötődik. De a képmutatás gyógyíthatatlan eredménye a kegyesség látszata ami ellen nincs semmi gyógyír, csakis a teljes odaadás Istennek, elvétve a régi megrögzött vallásosságot új felismerésre térve.  Mindezt Isten akarata szerint élhetjük meg. Bemerítő János a próféta keresetlen szavakkal keményen megdorgálta mindazokat akik csak előnyöket kerestek Isten országában. 

"Azt mond­ta azért a so­ka­ság­nak, amely ki­ment hoz­zá, hogy meg­ke­resz­tel­ked­jen ( bemerítkezen) ál­ta­la: Vi­pe­rák faj­za­tai! Ki fi­gyel­mez­te­tett ti­te­ket, hogy az el­jö­ven­dő ha­rag elől me­ne­kül­je­tek? Te­rem­je­tek azért meg­té­rés­hez mél­tó gyü­möl­csö­ket, és ne­hogy azt kezd­jé­tek mon­do­gat­ni ma­ga­tok­ban, hogy Ábra­hám a mi atyánk; mert mon­dom nek­tek, hogy Is­ten ezek­ből a kö­vek­ből is tá­maszt­hat fi­a­kat Ábra­hám­nak." (Lk 3, 7)

 A farizeusok a vallási elöljárók is kimentek Bemerítő Jánoshoz, hogy mindenesetre bemerítkezzenek, arra számítva, hogy megmenekülnek az eljövendő ítélettől. De János átlátott rajtuk, hiszen jól tudta dolgaikat, és meg is mondta, hogy nincs semmi esélyük az üdvösségre. Ez egy elég szigorú kijelentés " viperák fajzatai", ezzel János kimondta Isten közelgő ítéletét a gonoszok felett. Ahogyan láthatjuk, hogy ezek a vallásos emberek akik tévhitben voltak, dicsekedve származásukkal, gonoszságokat tettek Jézus iránt, Jánost igazolták tetteikkel, mégsem jutottak új felismerésre, néhányan közülük igen, de a hatalommal bírók nem. 

 A bemerítés egy olyan aktus amiről itt nem fogok írni, mert az most nem téma, de megtérés gyümölcséről lehet egy két szót ejteni. Isten nem a formalitás istene, Ő élő Isten, hatalmával teremtett mindent, és képes a hideg kövekből is teremteni Ábrahám fiait. 

 Az emberi oldalról nézve a kereszténység ami kiközösítette magának Jézus Krisztust, birtokba vette az ő nevét és e név égisze alatt olyan dolgokat művel, hogy Isten haragját nem fogja elkerülni, sem a bemerítkezés se semmi szentnek vélt foglalatosság nem menti meg az ítélet alól, mint intézmény örök kárhozatra van ítélve, hiszen bemocskolták Isten áldott nevét gyümölcstelen de gonosz tetteikkel, ha ezt a gyűjtőnevet magunkra vesszük, ezzel egyetértünk minden kereszténynek tartott hitvallással a gonosz és a jónak tűnő vallásossággal. A kereszténység mint világi vallás már összefonódott a világi hatalommal sokféle kötelék fűzi hozzá. Nem beszélve arról, hogy egy sorba van a többi világi vallásokkal, azzal a különbséggel, hogy a kereszténység Krisztus nevével van fémjelezve, ez benne a legborzasztóbb. Ezt a Jelenések könyvében is láthatjuk. " A hét an­gyal kö­zül az egyik, aki­nél a hét po­hár volt, hoz­zám jött, és azt mond­ta: Jöjj, és meg­mu­ta­tom ne­ked a nagy pa­ráz­na bün­te­té­sét, aki a nagy víz­nél ül, aki­vel pa­ráz­nál­kod­tak a föld ki­rá­lyai, és pa­ráz­na­sá­ga bo­rá­tól meg­ré­sze­ged­tek a föld la­kói". (Jel 17, 1). " Az an­gyal pe­dig azt mond­ta ne­kem: Mi­ért cso­dál­ko­zol? Én meg­mon­dom ne­ked az asszony tit­kát és a fe­ne­va­dét, amely őt hor­doz­za, amely­nek hét feje és tíz szar­va van. A fe­ne­vad, ame­lyet lát­tál, volt és nincs, fel­jön az al­vi­lág­ból, és ve­sze­de­lem­re megy. És a föld la­kói, akik­nek neve nincs be­ír­va az élet köny­vé­be e vi­lág ala­pí­tá­sa óta, cso­dál­koz­nak, lát­va a fe­ne­va­dat, hogy volt és nincs, de meg­je­le­nik. Itt van az ér­te­lem, amely­ben böl­cses­ség van: A hét fej hét hegy, ame­lyen az asszony ül. Ki­rály is hét van,..." (Jel 17, 7-8). Tehát itt van az értelem, de kinek osztotta ki Isten az értelmet, hogy meglássa és megértse Isten bölcsességét, talán a világi értelmiségieknek?- nem, azoknak akik engedelmesek Isten minden szavának, és ez vezeti őket arra a felismerésre, hogy mi az amitől el kell határolódni. Mindaz ami becsteleníti Isten áldott nevét. 

 A törvény, az Isten ige ismeretének hiánya nem szabadít fel a felelősség alól. Aki azt mondja, hogy Krisztusé és nincsenek megtérésre méltó gyümölcsei, azok mind csak azt a halott kereszténység sorát gazdagítja. Minden szó és tevékenység csak jobban taszít a mocsárba, a bűn mocsarába, jókedvel és önámítással. Ezek figyelmeztetések számunkra, sajnos ezekről is szót kell emelni. Júdás levelében is sajnálkozik, hogy ahelyett, hogy Krisztus dicsőségéről írjon, kénytelen volt dorgáló tényfelismerést alkalmazni. " Sze­ret­te­im, mi­vel­hogy min­den igye­ke­zet­tel azon va­gyok, hogy ír­jak nek­tek a kö­zös üd­vös­ség­ről, szük­sé­ges­nek tar­tot­tam buz­dí­tó­an írni, hogy tu­sa­kod­ja­tok a hi­tért, amely egy­szer s min­den­kor­ra a szen­tek­nek ada­tott. Mert be­lo­pó­dzott kö­zé­tek né­hány em­ber, akik­nek már rég­óta meg van írva az íté­le­te. Is­ten­te­le­nek, akik a mi Is­te­nünk ke­gyel­mét ki­csa­pon­gás­ra for­dít­ják, és az egye­dü­li Urat, a mi Urun­kat, Jé­zus Krisz­tust meg­ta­gad­ják". (Júd 1, 3) 

 Júdás levele akkor íródott amikor már az az egység megbomlott látszólag ami jellemezte az első gyülekezetet. Ma pedig éppen fordítva azt az egységet akarják összetákolni amit a bűn megosztott, a megtérés gyümölcse nélkül. Ezt ökumenikus mozgalomnak nevezik. 

"Próbáljátok meg magatokat, hogy hitben vagytok-e! Vizsgáljátok meg magatokat! Vagy nem ismeritek fel magatokban, hogy Krisztus Jézus bennetek van? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát." (2Kor 13, 5).