Az ember irgalmasságát kéri az Úr.

 Az ember irgalmasságát kéri az Úr.

"Mert ha meg­bo­csát­já­tok az em­be­rek vét­ke­it, nek­tek is meg­bo­csát a ti mennyei Atyá­tok. Ha pe­dig nem bo­csá­to­tok meg az em­be­rek­nek, Atyá­tok sem bo­csát­ja meg a ti vét­ke­i­te­ket."(Mt 6, 14,15).( Károli REV).

  "Ha ugyanis elengeditek az embereknek eleséseiket, nektek is elengedi mennyei Atyátok azokat. De ha ti nem engeditek el az embereknek, nektek sem fogja elengedni Atyátok a ti eleséseiteket.( Máté 6,- 14,15). ( Csia ford).

 Ez egy rész az ismert "miatyánk" ima vázlatból. Itt persze tudjuk, hogy nem az embertől függ az örök megbocsátás. A károli fordítás nem elég kifejező, mert a vétkek a bűnök megbocsátása az csak Isten hatalmába van. Az emberek köztük a testvérek elesései másról szólnak. Nem a tömeggyilkos vagy aki testvérnek neveztetik és paráznaságban él, ne azoknak a vétkét bocsássuk meg, azok inkább a kívűlállókhoz tartoznak a sátán karmai közt fogságban vannak, hanem a tisztaszívűek és erkölcsös emberek eleséseit nézzük el, engedjük el. Itt fejezi ki Jézus azt, hogy milyen irgalmas szellemiséggel bír vagy bírnia kellene egy üdvözült léleknek. Mert tudja az ember, hogy maga sem tökéletes és hajlamos az elesésre, netán tapasztalatból is tudja, hogy az emberi természet olyan ingatag ha Isten erős karjában nem pihen bizalommal, akkor Isten megengedi, hogy az elesettség állapotából tanulja meg a feladott leckét. Ezért kell türelmesnek lennünk egymáshoz.  Mert Isten tűzben próbálja meg hitünket, mindenkinek személyre szóló nevelésben. Ezért nem tudhatjuk az okát sem, hogy mi miért történik. Ne ítéljünk elhamarkodottan, ez nem jelenti azt, hogy a vétkeivel egyetértünk felebarátaink, testvéreink elesettségével, csakis a megbocsátás szellemében viszonyúlunk hozzájuk, tudva, hogy Isten az Úr és az ő hatalmában van mindenki sorsa. 

" Azért idő előtt semmit se ítéljetek, amíg el nem jön az Úr, aki világosságra hozza a sötétség titkait, és megjelenti a szívek szándékait. Akkor mindenki Istentől kapja a dicséretet". (1Kor 4, 5).

 Egyes fordítások nem fejezik ki azt a konkrét mondanivalót, amit Isten tudtunkra akar hozni. Azért az írások kontextusában értjük meg ezt az igét is. 

" Ha pedig tudnátok, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat." (Mt 12, 7).

"Menjetek el, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket". (Mt 9, 13).

 Ezért releváns a mai napig ez az ige, hogy: " Le­gye­tek ir­gal­ma­sok, mint aho­gyan Atyá­tok is ir­gal­mas. Ne ítél­je­tek, és nem ítél­tet­tek, ne kár­hoz­tas­sa­tok, és nem lesz kár­hoz­ta­tá­so­tok, bo­csás­sa­tok meg, és nek­tek is meg­bo­csá­ta­nak; ad­ja­tok, és nek­tek is ad­nak, jó mér­té­ket, meg­nyo­mot­tat és meg­rá­zot­tat, szí­nig tel­tet ad­nak öle­tek­be. Mert az­zal a mér­ték­kel mér­nek nek­tek, amellyel ti mér­tek". (Lk 6, 36-37).