Az Úr kardja választja szét.

 Az Úr kardja választja szét.

"Ne gon­dol­já­tok, hogy bé­kes­sé­get sze­rez­ni jöt­tem a föld­re; nem azért jöt­tem, hogy bé­kes­sé­get hoz­zak, ha­nem hogy kar­dot. Azért jöt­tem, hogy meg­ha­son­lást tá­masszak az em­ber és az ő apja, a le­ány és az ő any­ja, a meny és az ő anyó­sa kö­zött, és hogy az em­ber­nek el­len­sé­ge le­gyen sa­ját ház­né­pe. Aki in­kább sze­re­ti ap­ját vagy any­ját, mint en­gem, nem mél­tó hoz­zám, és aki in­kább sze­re­ti fiát és le­á­nyát, mint en­gem, nem mél­tó hoz­zám, és aki nem ve­szi föl az ő ke­reszt­jét, és nem úgy kö­vet en­gem, nem mél­tó hoz­zám.

Aki meg­ta­lál­ja az ő éle­tét, el­vesz­ti azt, és aki el­vesz­ti az ő éle­tét éret­tem, meg­ta­lál­ja azt". (Mt 10, 34-38)

"Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos, és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete őbenne". (1Jn 3, 15).

 E két idézet között van egy alapvető különbség. Az első a régi ádámi természet a másik az új isteni természet kapcsolatai. Ami a családi kapcsolatokat illeti, az Úr kardott küldött, hogy szétválassza a testet a szellemtől. A legszorosabb kapcsolatok a családi kötelékekben vannak, azért az Úr oly sarkosan fogalmaz, mert ha Ő belép az életedbe, átformálja azt szelleme által és kompromisszumokat lerombolja, a részrehajlás lehetőségét is elutasítja. Ezek a családi összetartozások a hús a test erős kötődését jellemzik. Úgyhogy aki él Krisztusban és a párja a családja meg halott, pedig egy testbe szerkesztette Isten a férjet és az asszonyt, akkor gyűlölni fogja a bűnt a családtagjaiban, őt meg azért mert kivonul a hatalmuk alól, egy más entitásnak lett gyermeke aki Istenből született, és szolgája vagy követője lett egyúttal. Ez lehetetlenné teszi a békés egymás melletti életet. Ezt azért is mondta az Úr elsősorban, mert a zsidó családokban egy kemény vonal jellemezte a vallásosságot. A gyermekek a feleség választás lehetőségétől ki voltak zárva. Különben a szinedrium elé kerültek mindazok akik másképp viselkedtek mint az akkori elfogadott farizeusi tanítások, ki lettek zárva és elestek a közösség támogatásától. Az Úr azért azt is mondta: " Amit azért pa­ran­csol­nak, mind­azt meg­tart­sá­tok és meg­te­gyé­tek, de cse­le­ke­de­te­i­ket ne kö­ves­sé­tek, mert amit mon­da­nak, azt nem te­szik meg.

Ne­héz és el­hor­doz­ha­tat­lan ter­he­ket köt­nek össze, és az em­be­rek vál­lá­ra rak­ják, ők ma­guk azon­ban az uj­juk­kal sem akar­ják azo­kat moz­dí­ta­ni". (Mt 23, 3). Talán a legjobb példát hoznám fel a János evangéliuma 9. részéből. Az Úr azon cselekedete ami teljesen más mint a zsidók elterjedt hamis hitvallása. A vakon született ember esete teljesen rámutat mindarra amit ebben a rövid cikkben igyekszem megvilágítani. "Ek­kor el­vit­ték őt, aki előbb még vak volt, a fa­ri­ze­u­sok­hoz, mert ami­kor Jé­zus a sa­rat csi­nál­ta, és meg­nyi­tot­ta a sze­mét, szom­bat volt. A fa­ri­ze­u­sok is meg­kér­dez­ték tőle, ho­gyan jött meg a lá­tá­sa. Ő pe­dig azt mond­ta ne­kik: Sa­rat tett a sze­mem­re, majd meg­mo­sa­kod­tam, és lá­tok. A fa­ri­ze­u­sok kö­zül né­me­lyek azt mond­ták: Ez az em­ber nincs Is­ten­től, mert nem tart­ja meg a szom­ba­tot. Má­sok azt mond­ták: Ho­gyan te­het bű­nös em­ber ilyen cso­da­je­le­ket? És meg­ha­son­lás tá­madt kö­zöt­tük". (Jn 9, 13-15). Itt jelenik meg az amit még jóakaratból sem mondhatunk béketeremtésnek. Az Úr cselekedetei élesen különböznek a test és hús cselekedeteitől, főleg a vallásosság ravasz és gyilkos természete az amit gyűlölni lehet és gyűlöl is Isten egy emberben és közösségben egyaránt. Egy újjászületett ember, ebben az esetben egy meggyógyított ember a vakságából, jelenti a felháborodást környezetében. Ha ez családon belül történik, akkor a békesség látszata is megszűnik. A szülei is magára hagyták, mert féltek attól, hogy öket is kiközösítik a zsidó közösségből. A ravaszság eszközéhez nyúltak mert féltették az életüket vagyis a kapcsolatukat a zsinagógával, azt a keserves életüket ami gyötörte őket és lelkükben nem volt békesség.

 "A szü­lei pe­dig így vá­la­szol­tak: Tud­juk, hogy ez a mi fi­unk, és hogy va­kon szü­le­tett, de azt nem tud­juk, ho­gyan lát most, és nem tud­juk, hogy ki nyi­tot­ta meg a sze­mét. Elég idős már, őt kér­dez­zé­tek, ő be­szél­jen ma­gá­ról! Eze­ket mond­ták an­nak szü­lei, mi­vel­hogy fél­tek a zsi­dók­tól, mert már meg­egyez­tek a zsi­dók, hogy aki Krisz­tus­nak vall­ja őt, azt ki kell zár­ni a zsi­na­gó­gá­ból. Ezért mond­ták an­nak szü­lei, hogy elég idős már, őt kér­dez­zék". (Jn 9, 20-22). Talán ez is világossá válik ebben a kérdésben, hogy mit kell gyűlölni egy Krisztust követőnek, aki a feszület terhét hordani akarja. Vagyis amire az Úr kiválasztotta, az teljesen más, az élete és gondolkodása miatt élesen különbözhet a családtagjaitól akik abban maradtak amibe beleszülettek. Itt az Úr azt akarja megértetni velünk, hogy az életnek nincs semmi köze a halálhoz. Azt, hogy szeressük a családtagjainkat feltétel nélkűl, az nem mond ellent annak amit gyűlölni kell, de itt a békességről van szó, hiszen konkrétan jelentette ki az Úr, hogy a küldetése az, hogy életre hívja a választottakat. Az aki feltámadt Krisztusban új teremtés és a régi elmúlt, elmúltak a régihez való kötődések is. Nem a szeretet halt meg vele együtt, mert egy hús ember nem tud szeretni úgy ahogy Isten szeret és nem gyűlöli az embert magát, hanem mindazt gyűlöl ami az egyszülött Fiát a feszületre vitte, az a bűn ami az emberben van. Ez pedig nem jelenti a békességet, mert karddal választja szét a húst a szellemtől. Bizonyára a családban is lehet egyetértés és béke, ez lenne a cél, de nincs ez így sok esetben. Egyrészt a válások okai is ezek, amikor egy asszony vagy férj vagy szülőknek elviselhetetlenné válik ez a kettősség, a szellemi meghasonlás. Egy sziámi ikrek élete jutott az eszembe, a hírek szerint meghaltak mindketten, mert az egyik közülük alkoholista volt egy testben. Magával húzta a másikat a halálba, mert egyes szervük azonosak voltak, nem voltak szétválasztva. Ez így lehet egy nem szétvàlasztott szellemiséggel a férj és asszonya között. Azzal a karddal amit az Úr hozott magával, az Isten Szelleme és igéje. Mert a gondolatokat követik a tettek a cselekedetek és a más életforma kialakulása. Elvégre a világból kiragadott üdvözült lélek már nem hozzájuk tartozik, hanem egy új közösség tagja lett, leválasztott és Krisztus testéhez csatolt, akik élő tagjai Krisztusnak. 

 A második idézet erről is tesz tanúbizonyságot, hogy aki Istentől született nem gyűlöli testvérét. Itt már az olyanokról szól az ige, akik sorstársaik lettek egymásnak Krisztusban. Hogyan is lehet gyűlölni azt akiben ugyanaz a szellem lakik. 

 Ezek a rokonlelkek egymást vonzzák, ellenben ha nem így van, akkor taszítják egymást a különböző szellemiségek. Ez így volt például Saul és Dávid királyok esetében is. A csoportosulások is ezt bizonyítják, mindenki abba szerveződik bele, ahol rokoni szellemét véli felismerni, sokszor ösztönösen érzi, hogy megtalálta azt a közeget amiben jól érzi magát. A konfrontációk csak akkor lépnek fel, ha ellenségesek a szellemi hátterek. Ez Isten Szent Szellemére is vonatkozik, amikor belép egy család életébe az igaz Isten Szelleme, legyen az keménykötésű vallásos család, ott már nem lesz béke addig ameddig Isten sorba nem eleveníti meg a többieket az akarata szerint. Van erre is példa, van pedig ellenpéldája is, amikor teljesen szétesik a család csakis azért mert az egyik közülük Isten gyermeke a másik meg nem tud vele élni.

 A házasság intézménye szent az Úr előtt, amit Isten egybekötött ember ne válassza szét. Ezt külsőleg meglehet tartani, csak abban az esetben ha paráznaság miatt válnak szét a frigyben élők, akkor megengedett a válás. De ez nem törvény ez válasz a belső szellemi állapotra. Mert hogyan is lehet engedelmes erre ha nem fogadja be Isten parancsolatait. Tehát paráznaság oka nélkűl is elengedheti nejét, urát ha ez már elkerülhetetlen. Ez sem békesség hanem ellenségeskedés, akármilyen látszólagos békében is folyik le a válás. Ezek nem könnyelmű döntések, sok gyötrelem előzi meg. Nagyon erősek a kapcsolatok a családban, és éppen ezért aki követni szándékozik Krisztust, üljön le lába elé és hallgassa meg mit mond erre az Úr.