A belső és külső összefüggések elemzése röviden.

 A belső és külső összefüggések elemzése röviden. 

‭‭"Amikor pedig még nem ismertétek az Istent, olyan isteneknek szolgáltatok, amelyek lényegüket tekintve nem azok. Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez, és hogyan akartok újból szolgájukká lenni? Aggódva figyeltek a napokra, hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre. Attól féltelek titeket, hogy talán hiába fáradoztam értetek." ( Gal 4,-8..11). Csia fordítás.

"Mert ha az Úrnak és az Üdvö­zí­tő Jé­zus Krisz­tus­nak meg­is­me­ré­se ál­tal a vi­lág för­tel­me­i­től egy­szer már meg­sza­ba­dul­tak, de ezek­be is­mét be­le­ke­ve­red­ve ve­re­sé­get szen­ved­nek, utol­só ál­la­po­tuk rosszabb lesz az el­ső­nél. Mert jobb vol­na ne­kik, ha meg sem is­mer­ték vol­na az igaz­ság út­ját, mint hogy azt meg­is­mer­ve el­for­dul­ja­nak a ne­kik adott szent pa­ran­cso­lat­tól. De be­telt raj­tuk az igaz pél­da­be­széd: Az eb vissza­tért a sa­ját oká­dá­sá­ra, és a meg­für­dött disz­nó a sár­ban hem­pe­reg." (2Pt 2, 20-21).

 Ezekben a két idézetekben két teljesen más emberekhez szól az ige. Az első idézetben Pál apostol féltése a galáciai gyülekezet észrevehető megtorpanása a hitben, visszatérésük a törvény alá a Krisztus által kiszabadított igából. Amikor tekintetünk arra irányult aggódva, a természeti elemekből fürkészve jeleket keresve, de főleg attól féltette Pál, hogy visszatértek a törvény alá. Károli Gáspár fordításában így van írva, összevetve e két fordítást, megtalálhatjuk az igazat. "Meg­tart­já­tok a na­po­kat, hó­na­po­kat, idő­sza­ko­kat meg az esz­ten­dő­ket." (Gal 4). De gondolom egyről van szó ami a továbbiakban kiderül. "Mond­já­tok meg ne­kem, akik a tör­vény alatt akar­tok len­ni nem hall­já­tok a tör­vényt?" (Gal 4). "Ó, bal­ga­tag gala­ták, ki igé­zett meg ti­te­ket, akik­nek sze­me előtt Jé­zus Krisz­tust úgy ír­tuk le, mint­ha kö­zöt­te­tek fe­szí­tet­ték vol­na meg? Csak azt sze­ret­ném meg­tud­ni tő­le­tek, hogy a tör­vény cse­le­ke­de­te­i­ből kap­tá­tok-e a Lel­ket vagy a hit hal­lá­sá­ból? Ennyi­re bal­ga­ta­gok vagy­tok? Amit Lé­lek­ben kezd­te­tek el, most test­ben fe­jez­né­tek be?" (Gal 3, 1-2). Tehát a galáciaikat megtévesztette a saját tulajdon természetük egy kis külső segítséggel. Hiszen ők ismerték a törvényt, Mózes törvényét a Tórát, és újból alávonták magukat a hús gondolkodásának. Visszatértek a zsidó szertartások, ünnepek megtartásához. Ahogy ez szokott lenni a keresztény vallásúakkal is, akik új felismerésre tértek. Azzal a különbséggel, hogy a zsidók a Szent Mózes törvényéhez tértek vissza, ami bennük mélyen beágyazott identitás a mai napig Izraelben az állam és a vallás összefonódnak, a keresztények a reformációt követően újból visszatértek a katolikusok által rendszerezett többek között pogány és alaptalan szertartásokhoz ünnepekhez. Sőt követve a zsidó ünnepek hagyományainak átültetését, ezzel egy új semmihez nem fogható a bibliához nem köthető jelenségek jöttek felszínre. Ezek közé tartoznak a halloween ünnepek a Valentin nap de sorolhatnám tovább a húsvét és a karácsony ünnepekkel bezárólag. Ami ellen küzdöttek a reformátorok, ma groteszk módon visszatért a protestánsok körében. A szentháromság tana, a különböző ünnepek ami a pogányság gyökeréből táplálkozik, ravasz módon Krisztus nevével visszaélve, erőtlen elemek amik mögött a gonosz rejtőzik. Azért erőtlen elemek, mert Istennek nem hoznak hasznot, nem hatnak az emberre úgy mint Isten igéje és szent törvénye, ami egy kétélű kard el tudja választani a szívünk hajlamait az Isten igazságától, a jót a rossztól, ezzel csapást mér a hús és testi gondolkodásra ami csak a halált nemzi, ha az Isten szava megöli a húst a testi gondolkodást, Szellemével megeleveníti és halhatatlanná teremti az új szívet és új felismerésre téríti, ami bűnbánattal jár. A sátánnak szolgál a hús a testi, lelki érzelmiségével a látványosság bűvöletébe esve. Ezek a dolgok nem a szellemét a hitet gazdagítják, ezek mind7 ellenségeskedés Istennel. A Mózes törvénye az Istentől van, de arra szolgál, hogy kimondja a hús felett az ítéletet, mert a törvény szent de egy se tudja azt betölteni. " Mi, ter­mé­szet sze­rint zsi­dók és nem a po­gá­nyok kö­zül való bű­nö­sök va­gyunk, és tud­juk azt, hogy az em­ber nem iga­zul meg a tör­vény cse­le­ke­de­te­i­ből, ha­nem a Jé­zus Krisz­tus­ban való hit ál­tal. Ezért mi is Krisz­tus Jé­zus­ban hit­tünk, hogy meg­iga­zul­junk a Krisz­tus­ban való hit­ből, nem pe­dig a tör­vény cse­le­ke­de­te­i­ből, mi­vel a tör­vény cse­le­ke­de­te­i­ből nem iga­zul meg sen­ki." (Gal 2, 15). De az aki más isteneknek szolgál akárhogy is nevezi azokat, szebbnél szebb logókkal felruházva, annak esélye sincs a szabadulásra, és itt tértünk át a második idézethez.

A kettő különbözik egymástól, abban, hogy a galáciaikat Isten megismerte, vagyis ők megismerték Istent, befogadták Krisztust, Pál apostol szűlte őket az evangélium által, ők Isten üdvözült gyermekei voltak. A másik idézetben pedig arról írt Péter apostol, akik megismerték az igazság útját, nem Istent ismerték meg. Az ige lemosta testi tisztátalanságukat, látszólag az ige hatott rájuk, ugyanúgy mint a megtért bűnösökre. De egy alapvető különbség van köztük, a természetük nem változott meg. Külsőleg Isten igéje megismertette velük az igazság útját, de áldozatul estek önmaguknak, mert az az erő hiányzik, az isteni élet ami nincs meg bennük, nem tartotta meg Isten igaz útján, mert nem lakozik bennük Isten szelleme. Ez ami megkülönbözteti az embereket egymástól, hogy ha Isten útját meg is ismerhetik, de végig nincs meg bennük az az erő ami az út végén az üdvösséghez vezeti őket, ami a bizonyítéka és ajándéka a hűségnek.( ezt a gondolatot más oldalról közelítettem meg, tudva, hogy az üdvösséget nem lehet kiérdemelni). Néha külsőleg nem is különböznek a Krisztus követői egymástól, ahogy a hamis és az igazgyöngyök, sőt néha az igazak még bűnösebbnek néznek ki mint ezt láttuk Dávid esetében. A hamis gyöngy ideális formájú az igazgyöngy természetes idomú ahogy azt kinevelte a gyöngyház kagyló. Sault Izrael első királyát ismerjük az írásokból, ismerjük mert Isten nem takargatja hitetlenségét, de külsőleg nem vétkezett ahogy Dávid, de szívük teljesen más volt. 

 Az igaz hívőnek a természete Isten természetére formálódik és elhagyja mindazt ami a világban van, mert rádöbbent arra, hogy a világ és vallásai feszítették meg Jézus Krisztust, Isten Fiát. Ez nem változott, semmivel nem lett jobb a világ. De aki visszatér abba amiből már egyszer kilépett, a politikába a vallások hatalma alá nem beszélve az okkult tudományokról " a vi­lág för­tel­me­i­től egy­szer már meg­sza­ba­dul­tak, de ezek­be is­mét be­le­ke­ve­red­ve ve­re­sé­get szen­ved­nek, utol­só ál­la­po­tuk rosszabb lesz az el­ső­nél.". Tehát a megmosott a megfürdött disznó az disznó maradt, nem lett belőle az aki örökli Isten országát. Elég erős szavak ezek, jó, hogy nem én mondtam ezt, mert gorombának tűnnének szavaim. Ez Isten igéje és nincs semmi ami részrehajló lenne. Az én magyarázatom pedig elemezhető és bírálható, ez lenne a helyes hozzáállás.