Gondok vagy gondatlanság?

 Gondok vagy gondatlanság?

 " Ne vegyetek hát gondot magatokra ilyen beszéddel: Mit együnk? Mit igyunk? Mivel ruházkodjunk? Mert mindezekre a pogányok törekszenek. Hiszen mennyei Atyátok tudja, hogy mindezekre szükségetek van. A királyságot és az Isten igazságosságát keressétek előbb, és azokhoz ezeket is hozzáadják majd nektek! Ne viseljetek hát gondot a holnapért, a holnapnak ugyanis meg lesz a maga gondja, elég minden napra annyi a bajból, amennyi reá jut.(Máté 6,- 31..34).

 Ezek a szavak Jézus az atyai gondviselőnek szavai. Nem a felelőtlenségre a lustaságra vagy egyéb gondatlanságra buzdít az Úr, hanem a napi terhek és tevékenységek elvégzése mellett ne gondoljunk a holnapra, mi lesz, a gondviselést bízzuk az Úrra. Sok embernek az aggodalmasság megárt, annyira, hogy a gondok betöltik a mindennapjait már előre fél, hogy a jövő sok gondot hoz magával. A média pedig előrevetíti a szörnyűségeket amik várhatnak az emberiségre. Egy háborús övezetben élőknek, ahol napi rendszerességgel rakéták robbannak, nem kell a jövő veszélyeire gondolniuk, mert már benne élnek ez számukra a valóság. A légiriadó szirénája számukra egy konkrét jelzés az óvóhelyre szaladni ha van ilyen a közelben. Az első Krisztus követöi is katakombákba rejtőztek az üldözéstől menedéket keresve. Ez egy emberi természetes dolog, hogy reagál a veszélyhelyzetre az ember. De az Úr itt és más helyen is leveszi ezeket a gondokat a tanítványai váláról, ha megfogadják a tanácsát. Az nem jelenti azt, hogy nem kell dolgozni, a megélhetésre pénzt keresni, hogy nem kell ruha boltba menni és válogatni a ruhák között ha megteheti az ember. Ma ebben a helyzetben az életszínvonal megengedi ezt a luxust már akinek ezek az igényei és lehetősége megvan. De visszatérve az éles helyzetekre, amikor a háborús zónából menekűlni kényszerűl a család, ott hagyva a konfortzónáikat a családi házukat, lakásukat, sok mindent nem vihet magával, akkor látják meg mi a legszükségesebb az élethez, ez most az ukrán a palesztin az izraeli meg sok konfliktusos zónákról menekűlőknek nem teória Jézus szavai ha megfogadják. Persze sokan ezt meg se hallják. De aki hallja annak ez Isten tanácsa, hogy ne aggódjanak azok akik most szükségét érzik mindezeknek. Isten gondoskodik mindenkiről ha az nem utasítja vissza. A valós menekülteknek a befogadó állam segítséget nyújt, persze sokan visszaélnek ezzel. De maradjunk az igénél, az Úr nem mondja azt, hogy nem lesz bajunk, hanem ne törődjetek a holnap gondjával, mert az holnapnak a gondja és baja. Ezt az egyet ha megfogadják akkor felesleges elhinni a média rémhíreit a jövőképről. Ijesztgetik az embereket, hogy kitör a harmadik világháború, ezekkel a "próféciákkal" ami nem is biztos hogy beteljesülnek, csakis a gondokat növelik és cselekvésre indítanak. Bunkereket építenek, élelmiszereket halmoznak fel, ezzel csak növelik és meghosszabíthatják a szenvedésüket és a biznisz bevételét. A megtérés Istenhez teljesen feledésbe merül a gondok súlya alatt. Az Isten eleve kiválasztottság alapján ezek a bajok, gondok megtérésre indítják az elveszett bűnös lelkeket. A lelki a testi kritikus szükségletei a bombázások a kilátástalanság térdre kényszeríti azokat akik ebben a szűk helyzetben is Istent keresik. A halálfélelem az egyik ok arra, hogy Istenhez forduljon az ember. Valakinek ez nem teória, ahogy az nekem sem volt az. Nem azért mert háborúban éltem, hanem féltem a haláltól a természetes haláltól az erőszakos haláltól. 

 Ezek a fenti igék azokhoz szóltak akik követték őt, tehát a tanítványaikhoz. Azért ezek a szavak ma sem hiábavalók, ha az aki követi ma is Krisztust és szolgál testvéreinek a barátainak az embereknek, annak nem kell gondolni és aggodalmaskodni, hogy mit vigyen magával ha utaznia kell, netán menekülnie kell, vagy ha családja van és a Szent Szellem vezeti őt munkájában, annak nem szabad aggódnia, ellenkezőleg megkell erősítenie a gyengélkedőket a hitben. 

 Az Úr azt mondja az Istenfélelemről: " Mint ba­rá­ta­im­nak mon­dom nek­tek: Ne fél­je­tek azok­tól, akik a tes­tet ölik meg, és az­után töb­bet nem árt­hat­nak. Meg­mon­dom, ki­től fél­je­tek: at­tól fél­je­tek, aki meg­öl, és utá­na arra is van ha­tal­ma, hogy a gye­hen­ná­ra ves­sen. Bi­zony mon­dom nek­tek, at­tól fél­je­tek." (Lk 12, 4). 

 Az Istennek van egyedüli hatalma a gyehennára vetni. Itt Jézus nem a sátánról beszél. A 7. versben pedig megerősíti őket a barátait a tanítványait, hogy ne féljenek, mert az Úr nagy becsben tartja életünket. A halálnak már nincs hatalma aki Krisztusban van. Krisztusban menedéket talált, ha teste el is hal és porrá válik a halhatatlan lelke tovább él. Ezt mindig megerősíti a szentírás lépten nyomon. 

 Két testvért ismerek személyesen, akik halálközeli élményben részesültek. Ha nem hiszek Raymond Muddinak vagy másoknak akik mertek erről beszélni, de én ezeknek a testvéreknek hiszek, mert tudom, hogy nem hazudnak. A belső testük elhagyták a külső testüket, Pál apostol szerint sátrukat, amikor meghaltak jóformán. Attól az esettől, habár hívők voltak addig is, megváltozott az életük, mert személyes átélése ennek nem mindennapi elhívást eredményezett. Ez volt Isten különleges akarata számukra, ezzel megerősítette hitüket, felkészítve a szolgálatra. 

 Amikor a hit olyan színvonalat ér el, hogy csakis Isten országát a fentieket keresi, nem kell feltétlenül, úgymond a csodákat várni, hanem az lesz az élet priorítása, akkor az aggodalmak elesnek, a többi pedig hozzáadódik. " A királyságot és az Isten igazságosságát keressétek előbb, és azokhoz ezeket is hozzáadják majd nektek!". Aki ezt követi vagyis hisz benne, annak a kevés is sok lesz. 

Áldás és békesség mindenkinek akik az Úrban bíznak.