A szeretet a megismerés és a hit.
"Arról ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk, hogy Szelleméből adott nekünk. A mi számunkra láthatóvá lett az Isten, és mi tanúságot is teszünk amellett, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ Megmentőjéül. Ha valaki vallást tesz arról, hogy Jézus az Isten Fia, az Isten benne marad, ő pedig az Istenben. Minálunk megismerésbe és hitbe ment át a szeretet, melyet Isten bennünk tart. Az Isten szeretet, aki tehát a szeretetben marad, az Istenben marad. Isten is őbenne."( János 4,- 13..16).( Csia fordítás).
Ezek a kiragadott részek a kontextusból azért is hasznosak az elemzésre, jó ha elemezzük, mert az adott kijelentésre öszpontosíthatunk ami az egésznek a része. Ezek a részletek egysége adja az öszképet mint egy mozaik vagy pázli és fordítva a részletek megértése rakja össze a teljes képet. Biztos vagyok benne, hogy Isten igéje mély és bölcs a teljesség igényét nem elégíti ki, nem azért mert az a célja, hogy ne értsük meg, hanem Isten határtalan bölcsességét soha végleg nem ismerhetjük meg az örökkévalóságban sem, mert az végtelen. De mindig a kezdete a fontos, hogy ha Isten, kezdetben jó felismerése birtokában vagyunk, ez a folyamat szerintem nem ér véget soha, a szűk úton tartva, ahogy Isten kegyelme is határtalan. A dogmák a vallási irányzatok azok zsákutcák, axiómák amit nem lehet kérdőjellel ellátni, szemmel láthatóan kőbe vannak vésve. Azok a tanítások minden vallási irányzatban kijelölték az utat az ősök hagyományai szerint. Igazak e vagy sem, nem lényeges, mert így vagy úgy megosztja Isten népét. Mert csak egy igazság létezik. Kétféle igazság az megosztja az embereket, még ha igaznak is bizonyulnak. Például a szombat, vagy a vasárnap megtartása, mindkettő helyesnek látszik de mégsem az, mert megosztotta a hívőket. Az érvelések lehetnek meggyőzőek, de az eredménye kézenfekvő. De ezek is csak a felületen mutatkozó ellentétek, az ellentétek a gyökereikben különböznek egymástól. Ha azt nem az Atya ültette el, kitépettetik, majd világossá válik az igazság Krisztus ítélőszéke előtt.
De egy fontos megállapítással tartozok az olvasók íránt, abban a szövegben amit fent olvastunk, van egy fontos kijelentés amin gyakran talán sokan átsiklunk. Idézem "Minálunk megismerésbe és hitbe ment át a szeretet,..". Igazából nem kapaszkodnék görcsösen ehhez a kijelentéshez, ha nem lenne mindennél fontosabb. Miért fontos, ezt szeretném elemezni. A szeretet abban nyilvánult meg Isten részéről, hogy feláldozta az Atya a Fiút véráldozatul a világ megváltására. Tehát kiváltotta az embereket magának a másiktól, aki uralta és uralja ma is a földön élőket, Isten teremtményeit, ezt a váltságot Krisztus, Isten mérhetetlen szeretetéből tette. Vagyis a tökéletes szeretetét irántunk, mérhető Krisztus kínhalálával a feszületen. Ez az egyetlen mérce Isten mélységes szeretetének. Ezt olvashatjuk az Úr példabeszédében a kereskedőről. Máté 13. fejezetben, hogy megvette a földet ahol a kincset megtalálta és elásta újból. De, hogy ne vesszünk el a részletekben ezt a szálat nem követjük. El lehet olvasni és ha Isten ad megértést akkor meg is lehet érteni mi rejlik ezekben a példabeszédekben.
A szeretet egyik elemi feltétele az igazság szeretete. Isten igazságának keretein belül a szentség az ami megnyitja Isten megismerését. Mit is jelent a szentség? Röviden azt, hogy Isten elválasztotta, vagyis kihívta mindazokat a lelkeket a világból, akik parancsolatait megőrizték akarata szerint, ez az eklézia, gyülekezet. Vagyis a feltétlen szeretet az az engedelmesség, mert Isten nem erőszakkal áldotta meg népét, hanem hit és engedelmesség által. Amivel tartozunk egymásnak az a szeretet, de főleg Isten iránti szeretetünk ebben nyilvánul meg, hogy engedünk Isten Fiának, gyakorlatilag tudjuk szeretni testvéreinket az Úrban, de nemcsak őket, hanem ellenségeinket is, ez már a felsőfokú isteni szeretet megnyilvánulása. Ehhez tartozik az önmegtartóztatás is, nehogy a testvérek az emberek botránkozzanak meg a viselkedésünkben. Róma 14. fejezetében olvashatunk erről. "Azért egymást többé ne ítélgessük, hanem inkább azon legyetek, hogy testvéreteknek ne okozzatok megütközést vagy megbotránkozást." (Róm 14) Zárójelben megjegyzem, hogy ez nem vonatkozik az eretnek tanításokra és mindarra amit el kell ítélni a szentírás alapján. A Szent Szellem egyik munkája az is, hogy leleplezze a világ bűnét. A világ bűne az, hogy Isten Fiát megfeszíti ma is. Ezért Isten kegyelmi ajándéka az Isten megismerése, alkalmassá teszi az engedelmes hívőt Isten mélyebb megismerésére a Szent Szellem által, aki a Tanítója és Vigasztalója útikalauza lesz a földi életében. A Szent Szellem óvja a hívőt attól is, hogy Krisztust hamisan ne hirdesse se szent vérét ne tapossa meg. Ezt nem részletezném, mert a Szent Szellem kenete szükséges ehhez, hogy mi az amit nem tehetünk meg.
Minden vallási közösségben más és más erkölcsi rend vagy íratlan szabályok léteznek. Ezért is csak a szentírásra lehet hagyatkozni aki Krisztus szabadságában él. Szerintem nem foglalkozhatunk ezzel a kérdéssel ez nem épít.
Amikor az ember jó vonatra ül, már a vonaton lezajló események a közbeni állomások nem változtatják meg a végcélt. Ezért is folytathatjuk merészen a gondolatot mégha talán pontatlan is. " Ha valaki vallást tesz arról, hogy Jézus az Isten Fia, az Isten benne marad, ő pedig az Istenben". Az evangélium szöveg összefüggésében értjük ezt az igét. Nem elég csak vallani mindezt, a szívben kell hinni Isten Fiában. Istenben maradni és Isten bennünk marad, ez nem teológiai tudás, ez a valóság, nem azért mert ezt érezzük, hanem, hogy hiszünk Jézus és az apostolok szavának. Valaki azt mondta, hogy ha Isten beléd költözne, akkor momentán, abban a pillanatban széné égnél, Isten szentsége miatt, nem bírná ki a test ezt a szentséget. Magyarázatom pedig az, hogy ez csakis úgy lehetséges, hogy Isten bennünk él, ha a szíve az embernek Krisztus vérével meg van hintve és a Szent Szellem pecsétje van rajta. Ez oltalmazza meg az embert az égéstől, nem a fizikai megsemmisűlés az eredménye, hanem az ádám halála a testben ha Isten belép az életünkbe és elfoglalja a szívünket. De gondolom, az ismereteim szerint a szívünket rabul ejtette Krisztus és ott a mennyben őrzi, ahová máris felültetett minket. Ez a nagy titok ami már nem titok sokak számára. Isten Szellem, de bölcsessége oly annyira hatalmas és határtalan, megvolt a módja annak, hogy Isten kapcsolatba kerüljön az emberekkel. " A mi számunkra láthatóvá lett az Isten, és mi tanúságot is teszünk amellett, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ Megmentőjéül.". Ha ezt valaki elhiszi, hogy a láthatatlan Isten Jézus Krisztusban jelent meg, akkor ezt a hitet Isten az Atya nyitotta meg szívében a hite Istentől van. Péter apostol tanúbizonyságot tett róla, ahogy mi is megtehetjük. " És ti kinek tartotok engem? – kérdezte őket. Simon Péter pedig így válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus pedig azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert ezt nem test és vér jelentette ki neked, hanem az én mennyei Atyám." (Mt 16, 15-16).
Egy másik aspektusból szemlélve még gazdagabb felismerésben részesülhetünk. Ez lesz a végszó ebben a cikkben.
"Mert ha száddal Úrnak vallod Jézust, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halottak közül, üdvözülsz. Mert szívvel hisszük, hogy megigazulunk, és szájjal teszünk vallást az üdvösségről. Mert azt mondja az Írás: Aki hisz benne, nem szégyenül meg". (Róm 10, 9-10).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése