Az elfelejtett feltételek.

 Az elfelejtett feltételek.

 "Az szeret engem, aki magánál tartja parancsolataimat és megőrzi őket. Azt pedig, aki engem szeret, szeretni fogja Atyám. Én is szeretni fogom azt, és láthatóvá teszem magam majd neki.” „Uram – szólt hozzá Júdás, nem a karióti –, mi történt, hogy nekünk készülsz láthatóan megjelenni és nem a világnak?” Jézus ezt felelte neki: „Ha valaki szeret engem, és igémet megőrzi, Atyám is szeretni fogja azt, azután majd elmegyünk hozzá, és lakást készítünk nála.( János 14,-21..23). ( Csia fordítás).

 Különböző fordításokat kell elemezni, mert vannak fordítások amik nem adják át tökéletesen a görög szöveget. A görög fonetikus fordítása is azt jelenti, hogy ismerni és birtokolni kell Isten a Jézus Krisztus parancsolatait. De a görögből is eléggé pontatlanúl fordítanak a magyar fordítók. " Aki parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki." Persze annak még könnyebb aki több nyelven ért és olvas. Ezért választottam Csia Lajos fordításából, mert kifejezőbb és pontosan meghatározza a gondolatot. Azért is kellett bevezetőként ezt megemlíteni, mert a további gondolatok irányát jelölik ki. A Károli revideált fordításban "Aki­nél az én pa­ran­cso­la­ta­im van­nak, és meg­tart­ja azo­kat, az sze­ret en­gem, aki pe­dig sze­ret en­gem, azt sze­ret­ni fog­ja az én Atyám, és én is sze­ret­ni fo­gom őt, és ki­je­len­tem ma­gam neki. (Jn 14).

 Itt a "megtartás" szó szerepel ami a magyar nyelvben ezt az igét kétféleképpen lehet érteni. Például valamit megtart, ünnepet vagy beszédet tart stb, a másik pedig birtokol, vagyis pestiesen mondva, spájzol. Ez nagyon fontos, mert a birtoklás az ismeret feltétele, a megtartás pedig abból a szemszögből kifolyólag már cselekvés. Nagyon sok keresztény hívő boldogtalan vagy gyötrődik az által, hogy egy vagy más Jézus parancsát ismeri de nem tudja teljesíteni. Most van az ideje erről beszélni, mert sokakat megkönnyítheti a terhek levétele. Minden Isten akaratából történik mindenki számára ki van jelölve az út és az idő.

 Itt meg kell jegyeznem, hogy az ismeret, vagyis a teória az Isten ismeret a teológia, szükséges mindenek előtt, mert az amit ha birtokol az ember, tehát ismeri Isten parancsolatait vagy akaratát, azon a tudatos alapon vagy síkon tud cselekedni Isten indítása alapján. Az Úr ezt egyszerűen úgy fejezi ki, hogy "semmit nem tudtok cselekedni nélkülem". 

 Senki Isten akaratát nem tudja cselekedni, ha nem birtokolja Isten Szent Szellemét és nem indítja Szellemével. Az Izrael népéhez így szól Ezékiel prófétán keresztül, " Ak­kor egy szí­vet adok ne­kik, és új lel­ket adok be­lé­jük. El­tá­vo­lí­tom tes­tük­ből a kő­szí­vet, és hús­szí­vet adok ne­kik, hogy ren­del­ke­zé­se­im sze­rint jár­ja­nak, és tör­vé­nye­i­met meg­őriz­zék és meg­cse­le­ked­jék. Ak­kor né­pem­mé lesz­nek, én pe­dig Is­te­nük le­szek." (Ez 11, 19).

 Ezt az ígéretet nem kapták meg a pogány népek, de Istennek tervei voltak a népekkel is a nemzetekkel, és mint zálogba rájuk is kiöntötte Szent Szellemét. Először a pogány Kornéliusz háza népére ( Apcsel 10) és mindazok akik hittel elfogadják Isten Fiát személyes megváltójuknak, csatlakoznak a Gyülekezethez ahol a Szent Szellem ajándékát kapják. Ez nem az ember által szervezet gyülekezetre vonatkozik, hanem az Isten univerzális gyülekezetére, ami mindenhol lehet és van. De később rátérünk erre is.

‭‭ " A Bátorító azonban, a Szent Szellem, akit az Atya nevemben küldeni fog, mindenre meg fog tanítani titeket, s mindenre emlékeztetni fog, amit mondottam nektek." (János 14,- 26). Ezt mondta és ígérte Jézus a tanítványainak, ami be is teljesült. Ezért ha valakinek nincs elég bölcsessége a megértéshez, ne magára támaszkodjon vagy Isten őrizzen meg attól, hogy mások helyettünk gondolkozzanak, kérje az Urat aki bőségesen megajándékozza mindazokat akik Istent féltik, persze hittel kérjék, hiszen Istennek hatalma van minden felett, még a szamár és beszélni tud ha kell. Ne elégedjünk meg azzal, hogy a testvérek kész megrágott ételt tegyenek elénk, hanem mi is részesei legyünk annak az Isten által épített háznak, ami olyan kövekből áll össze, akik Isten házát gazdagítják és tartalmazzák. A hit nem csak általános, hanem személyes is. Individuális személyre szabott ajándékkal áldott meg Isten minden Istent féltő hívőt. 

 Aki szereti az Urat az nagyon ragaszkodó és az ilyenekhez be megy Isten és külön lakást készítenek annál, vagyis beköltözik hozzá mindenestül, azért mondja ezt többesszámban, mert a teljes Isten ismeret birtokában van ami az Atyát és a Fiút a Szent Szellem által megtudhat, megismerhet az ember. Ahogy ezt 1 János 2- ben írja az apostol: " Írok nektek, apák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt." (1Jn 2, 13) "De még a kezdetben amikor még nincs ismeret a szív akkor is irányított Isten által az eleve elrendelése alapján. Ez az a kezdeti ragaszkodás amikor Istent követi a hívő, kereső lélek. 

 "És a két ta­nít­vány hal­lot­ta, hogy mit mon­dott (Bemerítő János), és kö­vet­te Jé­zust. Jé­zus pe­dig hát­ra­for­dult, és ami­kor lát­ta, hogy azok kö­ve­tik, azt kér­dez­te tő­lük: Mit ke­res­tek? Azok pe­dig ezt mond­ták neki: Rab­bi (amely azt je­len­ti: Mes­ter), hol laksz? Azt mond­ta ne­kik: Jöj­je­tek, és lás­sá­tok meg! El­men­tek te­hát, és meg­lát­ták, hol la­kik, és nála ma­rad­tak azon a na­pon. Kö­rül­be­lül tíz óra volt. (Jn 1, 37-38). 

 Tehát két oldalról is megvilágítjuk röviden Isten hajlékát, ahol és kikkel van együtt szívesen ezen a földön. A János 12. fejezetében is láthatjuk azt a kompániát, társaságot Betániában, ahol Jézus többek között a feltámadt Lázár társaságában volt a házukban vendégeskedett. De ez csak előre vetítette az elkövetkezendő igazi lakhelyét a Gyülekezetet. A Máté 18. fejezetben tudhatjuk meg milyen feltételek szükségesek, hogy Jézus a hívők között lehessen a feltámadása és a mennybemenetele után, mert nem mindenhol van ott személyesen ahol a nevét hirdetik és tisztelik.

 Talán ez az eset Lídiával egy kicsit szemlélteti azt amit itt igyekeztem kifejteni. "Egy Lí­dia nevű, Thia­tí­ra vá­ros­be­li bí­bor­árus asszony, aki fél­te az Is­tent, hall­ga­tott ránk. En­nek az Úr meg­nyi­tot­ta a szí­vét, hogy fi­gyel­jen arra, amit Pál mon­dott.

Ami­kor pe­dig a há­zané­pé­vel együtt meg­ke­resz­tel­ke­dett, így kér­lelt min­ket: Ha az Úr hí­vé­nek ítél­te­tek en­gem, gyer­tek az én há­zam­hoz, és ma­rad­ja­tok ott! És un­szolt min­ket." (ApCsel 16, 14). 

 Az Istennel való közös lakóhely az több mint csak követni őt, de elmaradhatatlan, mert az ilyeneknek ad több kegyelmet az Úr, hogy fiaivá és leányaivá fogadja őket, mert Isten gyermekei, örökösei Krisztusnak Isten háza népét lakják be és közösségben, családi közösségben vannak vele. Ott van közöttük már ma is itt a földön, ha valójában engedelmességgel gyűlnek össze a nevében a Krisztus égisze alá, nem emberi cégér az ajtófélfán és Isten számára utálatos elnevezések alatt. Oda ha betér is Jézus, nem ura a háznak csak vendége lehet a jobbik esetben. 

Még ha nincs is ilyen közösség a lakott területen, akkor is, te és én közöttem lehet Jézus, mert neki minden lehetséges. Ahogy ezt Pál megjegyezte, hogy lélekkel a gyülekezetekkel volt. 

 Nem köthető dogmákhoz a személyes jelenléte Jézusnak, mert ez teljesen a hit és Krisztus az Úr szellemének a birtoklása ami az Atya vonzásának az eredménye a szívben a ragaszkodás az Istenféltése és igazságának a szeretete nyitja meg a szívet és költözik bele Krisztus az ilyen lakhelye. Ez minden Krisztus hatalmában van, úgy a nyitott ajtó úgy a zárt ajtó is. De mi utal arra, hogy mi függ tőlünk? Az ige hallása és hallgatása, ahogy ezt Mária, Lázár nővére tette Jézus lábainál Betániában. " pe­dig ke­vés­re van szük­ség, va­ló­já­ban csak egy­re, ( hallgatni Isten szavát és a szívbe lerakni megőrizni) és Má­ria a jó részt vá­lasz­tot­ta, ame­lyet nem vesz­nek el tőle soha." (Lk 10)

A fi­la­del­fi­ai gyü­le­ke­zet an­gya­lá­nak is írd meg: Ezt mond­ja a Szent, az Igaz, aki­nél a Dá­vid kul­csa van, és amit ki­nyit, sen­ki be nem zár­ja, és amit be­zár, sen­ki ki nem nyit­ja: tu­dom a te dol­ga­i­dat, íme, egy nyi­tott aj­tót ad­tam eléd, ame­lyet sen­ki be nem zár­hat, és bár ke­vés erőd van, még­is meg­tar­tot­tad be­szé­de­met, és nem ta­gad­tad meg az én ne­ve­met". (Jel 3, 7). A filadelfiai gyülekezet hűsége Jézushoz nyított ajtó Istenhez.

" Lásd az ajtóhoz álltam és zörgetek. Ha valaki hallja szómat és ajtót nyit, bemegyek ahhoz, és vele lakomázom, ő pedig énvelem."( Jel. 3,20). A laodiceai gyülekezet pedig zárva tartja ajtaját az Úr előtt, ami ma a jellemző, de csak egyesek hallják meg az Úr zörgetését.

"Aki­ket én sze­re­tek, meg­fed­dem és meg­fe­nyí­tem: Légy buz­gó te­hát, és térj meg! Íme, az ajtó előtt ál­lok, és zör­ge­tek, ha va­la­ki meg­hall­ja a han­go­mat, és meg­nyit­ja az aj­tót, be­me­gyek ah­hoz, és vele va­cso­rá­zom, és ő én­ve­lem". (Jel 3, 19).

 Ahogy Ábrahám vágyott Isten városát meglátni, a hitnek ez valóság még ha életében nem is látta meg," Mert vár­ta az ala­pok­kal bíró vá­rost, mely­nek ter­ve­ző­je és épí­tő­je Is­ten." (Zsid 11) ez a mai hívő számára is valóság, még ha ez mások számára utópiának hangzik, de Isten háza és városa valóság, az új mennyei Jeruzsálem ami az égből fog leszállni, hogy befogadja mindazokat akik itt ebben a halál völgyében szereti Istent, és választottak erre, Isten bölcs kegyelméből, hogy vele lakjanak. 

" És lát­tam a szent vá­rost, az új Je­ru­zsá­le­met, amint Is­ten­től alá­szállt a menny­ből, fel­ké­szít­ve, mint egy fér­je szá­má­ra fel­éke­sí­tett meny­asszony. Hal­lot­tam, amint a trón fe­lől egy ha­tal­mas hang ezt mond­ta: Íme, az Is­ten sát­ra az em­be­rek­kel van, és ve­lük la­ko­zik, és azok az ő né­pei lesz­nek, és maga az Is­ten lesz ve­lük;.." (Jel 21, 2).