Az átok ember által jött be a világba.
“Mindent szépen alkotott a maga idejében, az örökkévalóságot is adta szivükbe, a nélkül hogy az ember fölfoghatná azon művet, melyet Isten alkotott, kezdettől végig.” ( Prédikátor 3,-11).
Az Isten mindent szépen és szépnek alkotott a teremtésben. Erre utalnak ezek a szavak. Úgy a teremtett világ és a bele helyezett ember is tőkêletes volt. Isten az emberbe a szelleme által örökkévalóságot adta, szellemét lehelte belé. Isten kevesebbet nem is adhatott mint az örökkévalösàgot. Más kérdés, hogy mivé lett az ember, az ember által a világba jött bűn eredményeképpen, átkozottá változtatta egy pillanat alatt Isten alkotta teremtését.
“ Az embernek pedig azt mondta: Mivel hallgattál a feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életed minden napján.” (1Móz 3, 17).
Belemerülünk az igehirdetők prédikálásába, az ige olvasásba, elveszünk néha a Biblia részleteinek nem mondható egyszerű olvasatába, kutatva Isten kinyilatkoztatását, igyekezve megérteni mondanivalóját. De azt most is mint mindig ki kell jelenteni, hogy Isten Szent Szelleme segítsége nélkül nem jutunk egyről a másikra, nem áll egy egésszé az Isten szava a szívünkben. De miért, felmerül a kérdés. Éppen azért mert az ember Istentől kapott szelleme folyamatosan romlik a bűn által az emberben, a törvénytelenség sokasodik. Átok alá van helyezve az ember szelleme. Azért nem lesz tiszta meglátása Isten igazságára. A testi ember a hús hordozza Isten örökkévalóságát, egyszerűen mondva az ember szelleme örökké vele lesz, de Isten nem hagyta, hogy így is maradjon az ember, mert a bűn zsoldja a halál. És minden ember bűnben született, elvesztette Isten dicsőségét. “De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek.” (Gal 3, 22).
Attól a ponttól, amikor a hit megjelent, Isten ezen keresztül találta meg a kapcsolatot az emberrel. Az elveszett embert csakis úgy téríti meg, ha hit által felveszi vele a kapcsolatot. Egyszerű példákkal szolgál az evangélium.
A Bibliát egy életen át lehet olvasni, kutatni értelmét, S mégis ha az Úr szellemének kenetje nincs az emberen, vagyis szíve zárva marad Isten szava előtt, akkor az ember szelleme ami nem tiszta a bűn miatt fogja úgy használni az igét, hogy az csak a bűnt növeli magában. “Mert aki a testének vet, az a testből arat pusztulást, aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből arat örök életet.” (Gal 6, 8).
Az ember azt tudja vetni amit a kezébe tesznek, tehát mindazt amit kapott amire nyított. Ha ezt felismeri az ember, hogy semmi jót nem tud vetni Isten nélkül, akkor ez már azt jelenti, hogy tudja Isten magtárának ajtaja ki van nyitva előtte ahol a Messiás méghozzá Isten Báránya áll a Szent Szellem által osztogatja ajándékait a megtért embernek, hogy az gyümölcsöt teremjen Isten országában. Azért a tudatunkra hozza az igén keresztül, hogy a Krisztus áldozata a feszületen emlékeztessen arra, hogy a régi ember aki a bűntől átkozott lett, és ezáltal Krisztus átok lett miattad és miattam a feszületen, hogy ezt az átkot halálával a sírba vigye. A feltámadásával pedig foglyul ejtette az emberi lelkeket és magával ragadta a mennybe, hogy Isten az Atya színe elé álljon és azt mondja: “ Mert a megszentelő és a megszenteltek mind egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, amikor így szól: Hirdetem nevedet testvéreimnek, a gyülekezet közösségében dicsérlek téged. És ismét: Én benne bízom. És ismét: Íme, itt vagyok, én és a gyermekek, akiket Isten nekem adott.” (Zsid 2, 11-12).
Ezért nem mindegy, hogy hogyan viszonyulunk az élô Igéhez, mert Isten az ember újjászületése által formálja ki a hívőt Isten Fia képére, mert a régi Isten hasonlatossága elveszett az emberrel a bűn miatt. Testvérének csak azokat nevezheti akik az Ő képére és hasonlatosságára formálódtak. Az efézusiaknak így ír Pál apostol. “ Őbenne titeket is – miután hallottátok az igazság beszédét, üdvösségetek evangéliumát, amelyben hittetek is – megpecsételt a megígért Szentlélekkel, aki örökségünk záloga, hogy megváltsa tulajdonát dicsőségének magasztalására.“ (Ef 1, 13).
De ez a folyamatban lévő gyakorlati megszentelődést is érti ez alatt, hogyan az üdvözűlt teljes egészében Istenné legyen.
“ Mert ez Isten akarata, a ti megszentelődésetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok, hogy mindegyikőtök szentül és tisztán őrizze meg testét, nem szenvedélyes érzékiségben, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent, és hogy senki ne legyen szertelen, és ne károsítsa meg valamely dologban a testvérét, mert bosszút áll az Úr mindezekért, amint előbb is mondtuk nektek, és bizonyságot tettünk róla. Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket Isten. Aki azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét is adta nekünk.” (1Thessz 4, 3-7).
Tehát ne bízzunk önmagunkban, mert a mi egoista szellemünk nem örökli Isten országát tehát ezzel a testtel a kárhozatba vész. De amint olvashattuk a fenti igékben, hogy Isten a Szent Szellemét adta azoknak akik hisznek Isten Fiában az Ö áldozati Bárányában és vele járnak az útján, nem csak mondják hanem cselekszik Isten akaratát Jézus ( Jesua a megváltó) Krisztusban a világ megmentőjében. Ezért mondja az ige, hogy két út van az ember számára. “ A szoros kapun menjetek be. Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a pusztulásba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. De szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt”. (Mt 7, 13)
Az embernek nem adatott meg, hogy Isten dolgait meglássa kezdettől a végéig, de ami megadatott Krisztusban azt végig szemlélheti és cselekvésre búzdítsa a hite által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése