Énok I. könyve.

 I. Könyv [1-36]

 Az őrangyalok könyve

 

Bevezető beszéd az igazakra és a bűnösökre váró ítéletről

1. 1. Énok áldásának szavai, amelyekkel megáldotta a kiválasztottakat és az igazakat, akik majd a nagy nyomorúság idejében fognak élni (*), amikor minden gonoszság és istentelenség el lesz távolítva.

(* vagy: „ő, aki jelen lesz a megítélés napján, hogy tanúskodjon az ellenség ellen”)

2. És példázatokban beszélve így szólt: – Énok, az igaz és Istentől való férfi, akinek szemét az Isten felnyitotta és látomásban látá a Szentséges személyét a mennyekben, amit angyalok mutattak meg nekem, és tőlük hallottam mindent, és tőlük értettem meg azokat, amiket láttam, de mindezek a dolgok nem ezé a nemzedéké, hanem egy távolié, amely majd ezután fog eljönni.

3. A választottakat érdekében szólok, és számukra szól e látomást: A Szentséges és Hatalmas, a világ Istene eljön majd lakhelyéről.kérelmeiket

4. És kérelmeztek engem, hogy közbenjárjak értük, hogy bűnbocsánatot kaphassanak, és olvassam föl a Mennyek Urának jelenlétében.

5. Mert attól az időtől fogva nem beszélhettek (Hozzá), és nem emelhették szemeiket a mennyek felé a bűneik szégyene miatt, amely kárhozatot hozott rájuk.

6. Én pedig leírtam kérelmeiket és imáikat szellemeiket illetően és egyéni cselekedeteik miatt, és kérelmüket, hogy bűnbocsánatot nyerhessenek.

7. És eltávoztam onnan, és leültem Dán vizei mellett, Dán földjén, a Hermontól délre. (Itt) felolvastam kérelmeiket, amíg el nem aludtam.

 

Énok álma, Énok felkeresi a Virrasztókat

8. És íme egy álom jött rám, és látomások töltöttek be, és a büntetőítélet látomásait láttam, és egy hang utasított engem az egek fiainak megdorgálására.

9. És amikor felébredtem, elmentem hozzájuk, és mindannyian együtt ültek és arcukat elfedve siránkoztak Ábelsjáil-nál, ami Libanon és Széneszér között fekszik.

10. És elmondtam nekik mindazokat a látomásokat, amelyeket álmomban láttam, és elkezdtem beszélni az igazságosság szavai szerint, és megfeddtem az égi Virrasztókat.

 

Az ítélet summája

14. 1. Ezek az Igazság könyvének szavai az örök Virrasztók megfeddésére, azok szerint, amit a Szent Hatalmas meghatározott a látomásban.

2. Amit az álmomban láttam, azt most nyelvem húsának beszédével, és szájamnak leheletével mondom el: amit a Hatalmas arra adott az embereknek, hogy beszéljenek azzal, és szívükben pedig megértsék.

3. Mert ahogyan megteremtette Ő az emberi értelmet azért, hogy általa megérthessék a bölcsességet, úgy teremtett meg engem is, és erőt adott nekem a Virrasztók, a mennyek gyermekeinek megfeddésére.

4. Leírtam kérelmeiteket, és látomásomban láttam azt, hogy kérelmeitek soha nem lesznek meghallgatva az örökkévalóság napjain át; és a végérvényes ítélet ki lett róva reátok, hogy nem leltek békességet.

5. Mert mostantól fogva soha örökké nem szállhattok fel az égbe az örökkévalóságon át, hanem a földben maradtok megkötve mindörökké, amíg a világ napjai tartanak.

6. De mindezek előtt végig kell néznetek szeretett fiaitok pusztulását, és nem lesz többé örömötök bennük, mert szemeitek előtt, kard által hullnak el.

7. És az érdekükben benyújtott kérelmeitek nem lesznek meghallgatva, sem azok, melyeket magatokért kértek: még ha imádkozva és siralmakkal kéritek is mindazokat, miket szavaitokkal könyvemben megírtam.

 

Énok égi útja és küldetése

8. És íme látomást láttam, ekképpen: Látomásban a felhők magukhoz hívtak engem; és köd borított be, és a csillagok járásai és a villámlások gyorsasága ragadott el, és a szelek felrepítettek, s felemelve az egekbe vittek.

9. És ott elindultam, amíg egy fal közelébe értem, amely (jég)kristályból volt felépítve és tüzes nyelvek fogták körbe: ekkor félni kezdtem.

10. És keresztülmentem a tűznyelveken, miután egy (jég)kristályból épült hatalmas házhoz értem. És a ház fala olyan volt, mint a jégeső köveiből összerakott leheletvékony mozaik, és a padlója szintén (jég)kristályból volt.

11. A mennyezete olyan volt, mint a csillagok és villámok boltozata, és tüzes kérubok jártak benne, és az égboltjuk tiszta volt, mint a víz.

12. És lángoló tűz ölelte át a falakat, és a bejáratai tűzben izzottak.

13. És bementem a házba, és az forró volt mint a tűz, és hideg, mint a jég: nem volt ott látható az élet örömének semmi jele: félelem szállt meg, és remegés fogott el.

14. És amint rázkódtam és remegtem, arcra estem, és egy látomást láttam.

15. Íme! Egy másik házat láttam, amely nagyobb volt az előzőnél, és a nyitott bejárata előtt álltam, amely lángoló tűzből épült. 

16. És minden tekintetben csodaszép volt, annyira csodálatos, hogy ki sem tudom fejezni ékességének mértékét.

17. A padlója tűzből készült, fölötte villámok csapkodtak és a csillagok ösvényei haladtak, és a mennyezete szintén tűzből volt.

18. És láttam ott egy méltóságos trónt: kinézete olyan volt, mintha kristályból készült volna, és kerekei mint a ragyogó nap, s kérubok hangjai szóltak körülötte.

19. A trón alól lángoló tűzfolyamok folytak ki, így lehetetlen volt rápillantani.

20. És a Hatalmas Dicsőség ült a trónon, és ruhája a napnál erősebben ragyogott, és fehérebb volt a legfehérebb hónál.

21. Az angyalok közül egyetlenegy sem léphetett hozzá, hogy az arcára tekintsen annak csodálatossága és dicsősége miatt, és egyetlen élő sem nézhet arra.

22. Égő tűz vette körül, és előtte is hatalmas tűz lobogott. Senki nem közeledett hozzá azok közül, akik körülötte voltak. Tízezerszer tízezernyi angyal állt előtte, de nem volt szüksége tanácsadókra.

23. És a legszentebbek, akik közel álltak hozzá, nem mozdultak el a közeléből sem éjjel, sem nappal, s el sem hagyták jelenlétét.

 

Az Úr kijelentései az égi szentélyben

24. És mindeddig az arcomra borulva álltam ott, remegve: És az Úr szájával szólított engem és ezt mondta: ‘Jöjj hozzám Énok, és hallgasd szavaim.’

25. És egyike a szentségeseknek hozzám jött és felébresztett engem, lábaimra állított és a bejáratig vitt. Én pedig lehajtottam a fejem.

15. 1. És hallottam hangját, amint szólt hozzám és válaszolt nekem, én pedig figyeltem mindarra, amint mondott: „Ne félj Énok, te igaz ember vagy, az igazságosság írnoka; jöjj hát közelebb és halljad hangomat.

2. Menj el, és mondd meg az ég Virrasztóinak, akik elküldtek, hogy közbenjárj értük: Nektek kellett volna az emberekért közbenjárnotok, és nem pedig az embernek tiértetek:

3. Miért hagytátok el a magas, szent és örök mennyet, és háltatok asszonyokkal, és fertőztétek meg magatokat az emberek leányaival, és vettétek őket feleségül, és tettetek úgy, mint a föld gyermekei, és nemzettetek óriás fiakat?

4. És bár szentek, szellemi lények voltatok, élvén az örök létet, mégis tisztátalanná tettétek magatokat az asszonyok vérével, és gyermekeket nemzettetek a test vérével, és csakúgy, mint az emberek gyermekei, ti is test és vér után sóvárogtatok, mint mindazok, akik meghalnak és elpusztulnak.

5. Mert azért adtam őnekik feleségeket, hogy azokat teherbe ejtsék és gyermekeket nemzzenek tőlük, és ekképp ne legyen semmiben hiányuk a földön.

6. De ti, akik előzőleg szellemi lények voltatok, éltétek az örök életet, és halhatatlanok voltatok a világ minden nemzedékén át.

7. És ez okból számotokra nem rendeltem feleségeket; mert a mennyek szellemlényeinek a mennyekben van lakozásuk.

8. És mostantól az óriások, akik a hús és a szellem keveredéséből jöttek létre, gonosz szellemeknek lesznek nevezve a földön, és a föld lesz lakhelyük.

9. Gonosz szellemek hagyták el testeiket; mert születésük emberi, és elsődleges eredetük pedig a mennyek szent őrangyalaitól van; gonosz szellemek lesznek ők a földön, és gonosz szellemeknek lesznek nevezve.

10. Mert a mennyek szellemeinek a mennyekben lesz lakhelyük, de a földön létrejött szellemeknek, akik a földön születtek, azoknak a földön lesz a lakhelyük is.

11. És az óriások szellemei gyötrik, elnyomják, pusztítják, támadják és a rombolás munkáival sújtják a földet, és bajokat okoznak azon: bár élelmet nem esznek, mégis éhesek és szomjasak és sérelmeket okoznak.

12. És ezek a szellemek felkerekednek az emberek gyermekei ellen és az asszonyok ellen, mert maguk is azoktól származnak.

16. 1. Attól a naptól fogva, amikor az óriások le lesznek gyilkolva és el lesznek pusztítva, és halállal halnak, a testeiket elhagyó ártószellemek megindulnak majd és pusztítani fognak, anélkül, hogy ítéletben részesülnének – és így pusztítanak majd egészen a nagy ítélet eljövetelének beteljesedéséig, amelyben maga a kor is beteljesedik a Virrasztók és az istentelenek felett, igen, mindennek beteljesedése eléri őket teljesen.”

2. És a Virrasztóknak pedig, azoknak, akik megkértek téged, hogy járj közben őértük, azoknak, akik az előzőekben a mennyekben voltak, mondd ezt:

3. „Ti a mennyekben voltatok, de nektek sem lettek megnyilvánítva a mennyek minden titkai, azok pedig, amelyeket ismertek, azok haszontalanok, amelyeket szívetek keménységében mutattatok meg az asszonyoknak, és azokon a titkokon keresztül az asszonyok és a férfiak sok gonoszságot követtek el a földön.”

4. Ennekokáért mondd meg nekik: „Nincs számotokra békesség!”

 

Énok égi útja

17. 1. És megfogtak és egy olyan helyre vittek engem, ahol az ott levők olyanok voltak, mint a lángoló tűz, és amikor úgy akarták, emberként jelentek meg.

2. És egy olyan helyre vittek engem, ahol sötétség volt, és egy hegyhez, amelynek csúcsai az egekbe értek.

3. És láttam az égi fények lakhelyét, és a csillagok és a mennydörgés tárhelyeit, egészen a legmélyebb mélységig elláttam, ahol tüzes íj volt, nyilak, azoknak tegezük, és egy tüzes kard, és minden villámlás.

4. És az élő vizekhez vezettek engem, és a nyugati tüzekhez, ahol a nap mindig nyugovóra tér.

5. És egy tüzes folyóhoz értem, ahol a tűz vízként folyik, és beleömlik a nyugat felől álló nagy tengerbe.

6. Láttam a nagy folyókat, és a nagy folyóhoz értem, nagy sötétséghez, és egy olyan helyre mentem, ahol nem bolyong hús[test].

7. Láttam a téli sötétség hegyeit, és egy helyet, ahol a mélységek vizei fakadnak.

8. Láttam a föld minden folyójának száját, és a mélységnek száját.

18. 1. Láttam a szelek tárhelyét: Láttam, hogyan látta Ő el azokkal az egész teremtést és a föld szilárd alapjait.

2. És láttam a föld szegletkövét: Láttam a négy szelet, amely [a földet és a] menny boltozatát tartja.

3. És láttam, ahogy a szelek feszítik az égboltot, és megállapodnak a föld és menny között: ezek az egek oszlopai.

4. Láttam a mennyek szeleit, amelyek körbeforgatják a napot és a csillagokat a pályáikon.

5. Láttam a földi szeleket, amint a felhőket viszik; Láttam az angyalok ösvényét: Láttam a föld végénél, honnan kezdődik az ég boltozata.

 

Isten trónusa, a bukott angyalok és a pártütő csillagok büntetésének helye

6. És továbbmenve láttam egy helyet, amely éjjel és nappal ég, ahol hét csodás kövekből álló hegy áll, három kelet felé, három pedig dél felé.

7. Azok, amelyek kelet felé néztek, azok közül egy színes kőből volt, és egy gyöngyből, és egy jácintból, és a dél felől állók pedig rubint kőből voltak.

8. De a középső felnyúlt az égbe, mint az Isten trónja, alabástromból, és a trónusnak csúcsa zafírból volt.

9. És lángoló tüzet láttam.

10. És ezek mögött a hegyek mögött az a terület fekszik, ahol a nagy földnek vége van: ott váltak a mennyek teljessé.

11. És egy mély mélységet láttam, ahonnan égi tűzoszlopok törtek fel, és ahová tűzoszlopok zuhantak alá, s megmérhetetlen volt a mélységük és a magasságuk is.

12. És a mögött a mélység mögött egy helyet láttam, ahol nem volt felül égbolt, és nem volt szilárd föld alul: nem volt ott víz, nem voltak madarak sem, hanem kietlen és rettenetes hely volt az.

13. Láttam ott hét csillagot, amelyek olyanok voltak, mint hatalmas égő hegyek, és kérdeztem azok felől.

14. Az angyal pedig azt mondta: ‘Ez a hely a menny és a föld vége: ez a csillagoknak, a mennyei seregeknek börtöne.

15. És a csillagok, amelyek tűzben forognak, ezek azok, amelyek áthágták az Úr parancsolatát felemelkedésük kezdetén, mert nem jöttek fel a nekik megszabott időben.

16. És harcolt velük, és megkötözte őket addig, amíg bűnük beteljesül, (igen, még) tízezer esztendeig.

19. 1. És Uriel ezt mondta nékem: ‘Itt fognak majd állni azok az angyalok, akik egybekötötték magukat az asszonyokkal, és akiknek szellemei különböző formákat öltve megfertőzik az emberiséget, és akik félre fogják majd őket vezetni, hogy a démonoknak, mint isteneknek áldozzanak, (itt fognak ők várni) az ítélet nagy napjáig, amikor ítélet alá esnek és eljön a végük.

2. És az angyaloktól származó asszonyok, akik eltévelyegtek szirénekké lesznek.

3. És én, Énok, egyes egyedül láttam látomásban minden dolognak a végét: és egyetlen ember nem fogja azt látni, amit én láttam.

 

Az arkangyalok pozíciói

20. 1. Ezek a nevei azoknak a szent angyaloknak, akik mindig vigyáznak.

2. Uriel, egyike a szentséges angyaloknak, aki a világ és a Tartarosz felett ügyel.

3. Rafael, egyike a szentséges angyaloknak, aki az emberek szellemei felett ügyel.

4. Ráguel, egyike a szentséges angyaloknak, aki büntetést mér a világra és az égitestekre.

5. Mikháel, egyike a szentséges angyaloknak, aki az emberiség jobbik része fölött ügyel, és a káosz felett.

6. Szarákiel, egyike a szentséges angyaloknak, aki azoknak az embereknek a szellemei felett áll, akik szellemükben vétkeztek.

7. Gábriel, egyike a szentséges angyaloknak, aki Ikiszát [a kígyók] a Paradicsom, és a Kérubok felett áll.

8. Rémiel, egyike a szentséges angyaloknak, akit Isten azok fölé rendelt, akik majd felkelnek (feltámadnak).

 

Az engedetlen csillagok büntetésének helye

21. 1. Innen tovább mentem egy másik helyre, ami káoszban volt.

2. Itt rettenetes dolgokat láttam: Nem láttam ott sem mennyeket felülről, sem megszilárdult földet, hanem az a hely káoszban volt, és rettenetes hely az.

3. Láttam azon a helyen a mennyek hét csillagát együtt megkötve, mint nagy hegyeket, amelyek tűzben égnek.

4. Ekkor megkérdeztem: „Milyen bűnök miatt vannak ők megkötve, és milyen oknál fogva lettek ide vetve?”

5. Uriel, egyike a szentséges angyaloknak, aki velem volt, válaszolt: ‘Énok, miért kérdezel, és miért vagy buzgó az igazat megtudni?

6. Ezek a mennyek csillagai közül valók, azok, akik az Úr parancsolatait megszegték, és itt megköttettek tízezer évre, amíg a bűnükért kijáró idő betelik.’

 

A bukott angyalok büntetési helye

7. Innen egy másik helyre mentem, ami az előzőnél is rettenetesebb volt, és ahol szörnyű dolgot láttam: ott hatalmas tűz égett és lobogott, és a hely egy szakadék volt, egészen a mélység legaljáig, megtelve leereszkedő tűzoszlopokkal: melyeknek sem méretét, sem erejét nem tudtam felmérni, és azt sem, hogy honnan eredtek.

8. Megszólaltam, és mondtam: ‘Milyen félelmetes hely ez, még látni is szörnyű!’

9. Ekkor Uriel válaszolt nekem, egyike a szentséges angyaloknak aki velem volt, és mondta: ‘Énok, miért van benned félelem és rettegés?’

10. Én válaszoltam neki: ‘Mert félelmetes ez a hely, és a kínok látványától.’ Ő pedig mondta nekem: ‘Ez a hely az angyalok börtöne, és itt lesznek fogvatartva örök időkig.’

 

A holtak hegye

22. 1. Azután onnan egy másik helyre mentem. A nyugati irányban mutatott nekem egy magas és hatalmas, kemény kőből álló hegyet.

2. És abban négy szépkinézetű üreget láttam, melyek mélységesek, szélesek és nagyon sima felületűek voltak. Három sötét volt, az egyik viszont fényes, és egy vízforrás fakadt a közepén. Ekkor így szóltam: „Milyen sima felületűek ezek az üregek, milyen mélyek és sötétek a szemnek.”

3. És akkor Rafael, egyike a szent angyaloknak, aki velem volt, megszólalt, mondván: ‘Ezek a sima üregek azért vannak itt, hogy (azokba) a halott lelkek szellemei legyenek gyűjtve, igen, az emberiség gyermekeinek minden lelkei ide gyűlnek össze.

4. És ezek a helyek arra lettek teremtve, hogy magukba vegyék azokat az ítélet napjáig, - mily távoli is még megszabott idejük - amíg eljön számukra a meghatározott ítélet napja!’

5. És láttam ott egy halott embernek a lelkét, amint kérelmez, és akinek a hangja felszállt a mennybe, amint panaszkodott.

6. És megkérdeztem Rafaelt, az angyalt, aki velem volt, mondván: ‘Kinek a szelleme ez, akinek hangja az égig érve panaszkodik?’

7. És válaszolt nekem, mondván, ‘Ez az a szellem, amely elhagyta Ábelt, amikor testvére, Káin megölte őt; s mindaddig fog panaszkodni ellene, amíg ki nem irtják (Káin) magját a föld színéről, s amíg el nem törlik magzatát az emberek utódai közül’

8. Azután tovább kérdezősködtem az ítélet és az üregek felől: ‘Miért vannak azok külön, egymástól elválasztva?’

9. És válaszolt nekem, mondván: ‘Ez a három üreg arra való, hogy elválassza egymástól a halottak szellemeit. És hasonlóképpen az igazak szellemei is el vannak különítve; egy olyan hely lett készítve számukra, ahol ragyogó forrás vize van.

10. A bűnösöknek pedig olyan hely készült, ahol amikor meghalnak és testüket a földbe temetik, az ítélet még nem végződött be rajtuk az életük folyamán.

11. Itt különítik el szellemüket e nagy gyötrelemre, egészen az örökké átkozottakra váró ítélet, büntetés és gyötrelem hatalmas napjáig, a lelkükön vett bosszú ideéig. Itt kötözik meg őket örök időkig. Bizony ősidők óta létezik e hely.

12. Éppígy külön lesznek azok a szellemek (is), amelyek panaszkodnak és közzéteszik (igaztalan) haláluk körülményeit, amikor elpusztultak a bűnösök korában.

13. Hasonlóképpen egy olyan helyre vannak elkülönítve azon emberek szellemei, akik nem lesznek igazak, hanem a gonoszságban elmerülve éltek, és a törvénytelenekkel lettek egyenlővé; szellemeik ugyan nem lesznek elpusztítva az ítélet napján, de feltámadni sem fognak innen.’

14. Ezután ekként áldottam a dicsőség Istenét: 'Áldott légy, Uram, a dicsőség és igazságosság Ura, aki mindent irányítasz örök időkig.'

 

A nyugati tűz

23. 1. És onnan (elindulva) egy másik helyre mentem, nyugati irányba a föld legtávolabbi végére.

2. És ott egy szüntelenül égő tüzet láttam, melynek ereje nem lankad sem éjjel sem nappal, hanem állandóan égett.

3. És tudakozódtam, így szólván, „Mi ez a meg nem szűnő (dolog)?”

4. Akkor Ráguel, egyike a szent angyaloknak, aki velem volt, válaszolt nekem, mondván, „Ez (a dolog) amit itt láttál (a tűz) mozgása, és az a tűz, amely nyugat irányában ég, amely az összes égi fényeket táplálja.”

 

A hét hegy, az Úr Isten trónusa és az élet fája

24. 1. Onnan a föld egy másik területére mentem, ahol egy éjjel-nappal égő tűzhegységet mutatott nekem.

2. És a mögé kerülve láttam hét csodálatos hegyet, amelyek mind különböztek egymástól, és azok kövei fenségesek és szépek voltak, teljességgel pazar, ragyogó látványúak, és világos külsővel:

3. Három kelet felől, egymásba érve, és három dél felől, egymásba érve, mély szakadékokkal, amelyek egymásba értek. És a hetedik hegy ezek között állt, s magasabb volt a többinél. Magasságában egy trónusra hasonlított: és illatos fák vették körül a trónt.

4. Azok közt volt egy fa, amilyet soha nem szagoltam még, nem is volt belőle több, vagy ahhoz hasonló: illata minden illatot felülmúlt, és levelei, virágai és ágai nem száradnak el sohasem; a gyümölcse szépséges, és hasonlított a gyümölcs a pálmafa datolyáira. 

5. Akkor azt mondtam: „Milyen szépséges ez a fa, illatos és levelei tetszetősek, és virágainak megjelenése pompás.” Akkor Mikháel, egyike a szent és méltóságos angyaloknak, aki vezetőjük, és aki velem volt, válaszolt nekem.

25. 1. És ezt mondta nekem: 'Énok, miért kérdezel engem e fa illatáról, és miért kívánod megismerni az igazságot?'

2. Én pedig válaszoltam: ‘Mindent meg szeretnék tudni, különösen erről a fáról.'

3. És erre így válaszolt: 'Ez a magas hegy, amit láttál, amelynek csúcsa olyan, mintha Isten trónusa lenne, valóban az Ő trónja, ahová majd leül a Szent Hatalmasság, a Dicsőség Ura, az Örök Király, akkor, amikor eljön meglátogatni a földet jóságában.

4. És az illatos fát illetően, halandó ember nem érintheti ezt meg a nagy ítélet idejéig, amikor bosszút áll mindenen és véghezvitt [mindent] mindörökké. Akkor megadatik majd az igazaknak és a szenteknek.

5. A gyümölcse a választottak eledele lesz: A fát pedig északon fogják elültetni szent helyen, az Úr a mindenség Királya házának közepében.

6. Akkor örömmel vigadnak majd, boldogok lesznek, és belépnek majd a szentélybe, és a fa illata átitatja majd