Énok I. könyve folytatás.
Az áldott föld, Jeruzsálem, és az átkozott völgy leírása
26. 1. És onnan a föld közepére mentem, ahol egy áldott helyet láttam, 2. és ott lombos fák voltak teljes virágzásban.
3. És ott láttam egy szent hegyet (Sion hegye), és a hegy aljánál, keleti irányban egy patak áramlott dél irányába. (Gihon forrás) És kelet felé hasonlóan magas hegyet láttam (Olajfák hegye), amelyek közt egy keskeny és mély völgy volt (Josafát-völgy): Abban egy patak is folyt a hegy aljában (Kidron patak).
4. És ettől nyugatra egy másik hegy volt (a Gonosz Tanács hegye), alacsonyabb, mint az előző, és kisebb is, és egy mély, száraz völgy (Hinnom-völgy) volt közöttük: és egy másik mély és száraz völgy volt a három hegy találkozásánál.
5. És mindegyik völgy mély és keskeny volt, kemény sziklákból (állt), és nem voltak fák azokban.
6. És csodálkoztam a sziklákon, és csodálkoztam a völgyeken, igen nagy csodálkozással.
27. 1. Ekkor megszólaltam: 'Mire való ez az áldott föld, amely telve van fákkal, s ez az átkozott völgy a közepén?' (Sion és az alatta húzódó Hinnom-völgy)
2. Ekkor Uriel, egyike a szent angyaloknak aki velem volt, válaszolt és mondta: 'Ez az átkozott völgy azoké, akik mindörökre átkozottak: Ide lesznek majd egybegyűjtve mind az átkozottak, akiknek ajka helytelen szavakkal illette az Urat, és az Ő dicsőségéről durván beszéltek. Ide lesznek egybegyűjtve, és ez lesz az ítéletük helyszíne.
3. Az utolsó napokban látványosan jön el rájuk az igazságos ítélet mindörökké az igazak jelenlétében: itt áldják majd a könyörületesek a dicsőség Urát, az Örök Királyt.
4. Az elmúlt dolgok ítéletének napjaiban áldják majd Őt irgalmáért, aszerint, amellyel kiválasztotta őket.'
5. Ekkor magam is áldottam a dicsőség Urát és elősoroltam dicsőségét, és illő módon megemlékeztem nagyságáról.
A keleti utazás
28. 1. Onnan pedig továbbmentem kelet felé, a sivatagi hegylánc közepette, 2. és láttam egy vadont és elhagyatott volt az, fákkal és növényekkel teli. És víz csörgedezett felülről. 3. Észak-nyugatnak ömlött, mint egy bőséges folyam [ami árad] felhőket és felszálló párát képezve minden oldalon.
29. 1. És azután egy másik helyre mentem a sivatagban; és ezt a hegyet megközelítettem keleti irányból. 2. És ott láttam tömjén és mirrha illatát ontó illatos fákat, és hasonlítottak a fák a mandulafára is.
30. 1,2 És ezek mögött elmentem távol keletnek, és láttam egy másik helyet, és völgyet (telve) vízzel.
3. És ott egy gyönyörű fát pillantottam meg, illata, mint a masztix illata. És annak a völgynek az oldalain illatozó fahéjfákat láttam. Ezeket elhagyva tovább mentem kelet felé.
31. 1. És láttam más hegyeket, és közöttük erdős ligeteket, és azokból nektár áradt, melynek neve "sztürax" és "galbánum".
2. És ezek mögött a hegyek mögött láttam egy másik hegyet a föld keleti végeinél, ahol aloéfák nőttek, és minden fa telve volt csepegő mirrhával, mintha mandulafák volnának.
3. Ha azt valaki elégette, édesebben illatozott, mint bármely jóillatú dolog.
A paradicsomkert
32. 1. És ezek után, ahogy észak felé néztem a hegyeken túl, hét hegyet láttam, tele a legfinomabb nárdussal és illatos fákkal és fahéjjal és fűszerekkel.
2. És ekkor felmentem ezen hegyek ormára, messze a föld keleti felén, és átsuhantam az Erythraea-i tenger (Vörös tenger) fölött, és messze elhagytam azt, és elsuhantam Zotiel angyal mellett.
3. És eljutottam az Igazságosság Kertjébe, és voltak ott fák számosan, nagyon hatalmasak, gyönyörűségesek és pompásak és fenségesek, és ott állt a tudás fája, melynek szent gyümölcsét ették és nagy bölcsességet tanultak abból.
4. Ez olyan magas volt, mint az erdei fenyők, és levelei olyanok, mint a karob fáé (szentjánoskenyérfa) 5. és gyümölcsei olyanok, mint a szőlőfürtök, gyönyörűségesek: és az illata mint a messzire illatozó fáké.
6. Akkor azt mondtam: „Milyen gyönyörűséges eme fa, és mily szemet gyönyörködtető látványa!” Akkor Rafael, a szent angyal, aki velem volt, válaszolt nekem szólván: „Ez a bölcsesség fája, melyről ősatyád és ősanyád, akik előtted éltek ettek, és megismerték a bölcsességet és szemeik megnyíltak, és felismerték, hogy mezítelenek, és kiűzettek a kertből.”
Utazás a föld széleihez
33. 1. És onnan továbbmentem a föld végei felé, és hatalmas vadállatokat láttam, mindegyik különbözött a másiktól; és (láttam) madarakat, melyek úgyszintén különböztek megjelenésükben és szépségükben és hangjukban. És az állatoktól keletre láttam a földnek végeit, melyen a mennyek nyugodtak, és a mennyek ajtaját nyitva.
2. És láttam, ahogy a mennynek csillagai elősorjáztak, és 3. megszámláltam a kapukat, amelyeken keresztülhaladtak, és leírtam minden kijáratot az egyes csillagok szerint, számukat és neveiket, feladatukat és pozícióikat, az 4. idejüket és hónapjaikat, ahogy Uriel, a szent angyal, aki velem volt, megmutatta nekem. Mindent megmutatott nekem és mindent leírt nekem: neveiket is felírta nekem, és törvényüket és rendjeiket.
A föld északi széle
34. 1. Onnan továbbmentem észak felé, a földnek végei felé, és láttam ott egy hatalmas és pompás eszközt az egész föld végeinél.
2. És láttam itt három nyitott ajtót a mennyben: mindegyiken keresztül északi szelek áramlottak: amikor ezek fújnak, hideget, jeget, fagyot, havat, párát és esőt hoznak.
3. És amikor az egyik bejáraton keresztül fújtak, áldást hoztak, de ha a másik két kapun keresztül fújva jönnek, akkor tépik és kínozzák a földet, s hevesen fújnak.
A föld nyugati széle
35. 1. És onnan nyugati irányba mentem, a föld végeire, és ott a mennyek három kapuját láttam, olyanokat, amelyeket keleten is láttam, ugyanannyi számban, ugyanannyi kijárattal.
A föld déli széle
36. 1. És onnan délre mentem a földnek végeire, és láttam ott három nyitott kapuját a mennynek: s onnan jött a harmat, az eső és a szél.
Visszatérés keletre
2. És onnan kelet felé mentem az égbolt keleti széléig, és láttam itt a mennynek három keleti kapuját nyitva, és kicsiny kapukat felettük.
3. Ezeken a kicsiny kapukon át a menny csillagai jöttek, és futották útjukat nyugat felé azon az ösvényen, melyet mutattak nekik.
4. Amikor mindezt láttam, dicsőítettem - s örökké dicsérni fogom - a Dicsőség Urát, aki azért alkotta e nagy és dicső dolgokat, hogy feltárja művének nagyszerűségét angyalai és az emberi lelkek előtt, hogy azok dicsőítsék művét; s azért, hogy minden teremtménye lássa erejének alkotásait, dicsérje
kezének nagy műveit és áldja Őt mindörökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése