A sátán célja.

 A sátán célja.

Mielőtt rátérnénk e fejezet lényegi mondanivalójára, szeretnék szólni néhány szót a sátán legkedvesebb taktikájáról.

Lucifer imádja az embereket az orruknál fogva vezetni. Sportot űz ebből. A kedvenc módszere az, hogy minden negatív dolgot pozitív köntösbe bújtat és úgy „adja el”, ezt az elején még néha valóban pozitívan is induló dolgot az embereknek. Ezeket a dolgokat azután a fonákjára fordítja, romlottá és negatívvá teszi, de ezt az emberek már nem észlelik. Nem látják meg a bárány bőrébe bújt farkast. Magával rántja őket az örvény, amely egyúttal meg is akadályozza azt, hogy kilássanak belőle, hogy felismerjék a valódi helyzetüket. Erről lesz szó még a későbbiekben.

Szellemi fejlődésem egy szakaszában, rövid ideig Lucifer majdnem engem is meggyőzött arról, hogy ő tulajdonképpen jó fiú. Hogy ő tulajdonképpen a jó csapatban játszik, csak most el kell játszania a rosszfiú szerepét, amely egyébként cseppet sincs ínyére és amelyet igazság szerint nagyon utál eljátszani. Hogy ő tulajdonképpen csupán elvállalt egy nagyon nehéz és durva munkát Isten szolgálatában, amelyet valakinek el kell végeznie. Ennek az elhitetésnek szerves részét képezte a Rejtett Kéz (Hidden Hand) – féle közlés is. Majdnem elhittem, már-már együttérzést és szimpátiát táplálva iránta azt, hogy ő valóban csak egy nehéz szolgálatot teljesít az emberek érdekében, Isten szolgálatában. Hiszen a “nem szeretem munkát” is el kell végeznie valakinek. Mondom, majdnem elfogadtam az érveit. Logikus volt, kerek és sikerült pozitív megvilágításba helyeznie ezzel minden gonoszságát, amelyet valaha csak elkövetett. Írtam már máshol, zseniális a gonosz. Annyival okosabb nálunk, hogy nincs esélyünk vele szemben, ha magunk akarnánk felvenni a kesztyűt. Úgy játszik velünk, mint macska, mit macska, mint bengáli tigris az egérrel. Egy ideig tehát ebben az állapotban voltam és volt bennem egy bizonytalan érzés, szinte hálás voltam neki ezért a nehéz szolgálatért. Csak később döbbentem rá arra, hogy hol bukik meg ez a gyönyörű kis történet, amelyet a gonosz kerített mocskos tevékenységének kifehérítésére. Ugye a mese fő vonala úgy néz ki, hogy az embereket meg kell próbálni az erényeikben, a hitükben. Ahhoz, hogy ezt meg lehessen tenni, szükséges őket egy olyan közegbe helyezni, ahol minden csúnya, rossz, és mocskos. Mert csak a bajban ismerszik meg az igaz barát, csak a nehézségek közepette mutatják ki az emberek a foguk fehérét. Nos, ez eddig igaz is. Ezért hát indokolt és szükséges az – szólt Lucifer érvelése –, hogy legyen valaki, aki megteremti ezt a csúnya, rossz és mocskos közeget, ahol Isten a teremtményeit próbára teheti. Ezt az áldozatot pedig ő, Lucifer magára vállalta, de már igazán elege van az egészből és alig várja, hogy ismét elfoglalja méltó helyét az Úr jobbján, de legalábbis helytartója legyen ezen a három dimenziós világban. Nos eddig a mese, amely valljuk be, meglehetősen logikus és kerek. Hol a baj? Ott hibádzik a sztori, hogy ezt a missziót, amelyet gonoszunk állítólagosan Isten szolgálatában végez, senki sem kérte tőle. Isten sosem kérte azt, hogy rontsa meg az embert, hogy borítsa sötétségbe, mocsokba ezt a világot. Ezt ő a saját fejével ötlötte ki és valósította meg. Nem kellene az embereket kivezetni a sötétből, ha soha bele sem kerültek volna, ha ő azt nem hozta volna rájuk. Isten nem akarta próbára tenni gyermekeit. Attól függetlenül, hogy az Édenkertben nem csak az élet fáját, hanem a tudás fáját is oda ültette. De kísértésre nem adott okot. Isten békességben és szeretetben akarta magához fogadni kivétel nélkül minden egyes teremtményét. Lucifer nem Isten parancsára hozta el a rontást hanem éppen ellenkezőleg. Az első ember naivságát használta ki a kígyó. Nélküle nem létezne a romlottság és az emberi gonoszság. Okafogyott lenne ez az egész történet, amely itt folyik, ezen a bolygón, ebben a világban. Lucifer érvelése olyan, mint minden fonáksága. Az negatív okozatra akar pozitív okot kreálni. De tudjuk azt is, hogy az Úr mindent előre megalkotott, ebbe benne van az esés és a szabadítás. Istent nem lehet balgatagnak ábrázolni mintha mit sem tudott volna előre. Hiszen a tervében már megvolt az Ige aki testet öltött Krisztus személyében. Ennyit a kedvenc módszerről, most térjünk rá fejezetünk tárgyára!

Az nem egy facsemete, amelybe most vágjuk a fejszénket.

Úgy gondolom, ez a téma önmagában bőven megérne egy teljes könyvet. Hogy átlássunk a szitán, felismerjük a színfalak mögötti történések okait, térjünk most az árnyékkormányhoz és a technokráciához! 

Mik a bukottak módszerei, miben mesterkednek? Az anyagi szféra uralma jutott nekik, itt a legnagyobb a hatalmuk. Mondhatni ez a világ az, ahol a legotthonosabban és leghatékonyabban mozognak. Ezért hát e világ keretein belül és módszereivel akarják kimunkálni céljaikat. Van azonban egy komoly gondjuk. Az anyagi világ felett álló entitások, bár tudnak hatni az anyagi világra, tartós ideig, testben mégis képtelenek az itt tartózkodásra. A negyedik dimenzió nem tud tartósan megnyilvánulni egy harmadik dimenziós testben. Azonban kitartóan próbálkoznak ezzel. Megszállnak harmadik dimenziós lényeket, embereket, de ez nem az igazi. Ők teljes valójukban akarnak megnyilvánulni itt. Vágynak arra, hogy megmutatkozhassanak. Hogy istenként imádják őket az emberek. Hogy nyíltan tehessék, amit akarnak. Az ufók, az idegenek, akik különböző galaxisok küldötteinek tüntetik fel magukat, ezeknek a démoni próbálkozásoknak a szörnyszülött háromdimenziós „termékei” vagy eredményei ha úgy tetszik. Ennyit tudnak. Humanoidoknak nevezik őket, bár én inkább gnomidoknak titulálnám ezeket a torzókat. Ugyan van fejük, vannak végtagjaik, de nagyon primitív és torz arányokkal bíró lények ezek, legalábbis, ha hozzánk viszonyítunk. Azt azért tudni lehet, hogy a legtökéletesebb (angyali) lények külsejére a mi fizimiskánk dimenziókkal jobban hajaz, mint ezeké a nyomorult klóntermékeké. Ezek tulajdonképpen úgy néznek ki, mint egy rosszul sikerült karikatúra az emberről. Ennyire képes a gonosz Isten hatalmához képest. És eddig csak a külsőről beszéltünk. Hol van ezekből a lélek?

Nem az Alpha Centauriból vagy az Orionból jöttek ezek, hanem egy másik dimenzió lényei ők. Keresik a módját, hogyan rabolhatnák el a lelket az embertől és tehetnének a lelkétől megfosztott testbe egy másikat. Emberkísérleteket folytatnak, hogy előállítsák fizikailag azt a lényt, amely számukra a legelőnyösebb hordozó. A cél az, hogy olyan lényeket hozzanak létre akik ha nem is olyan tökéletesek mint Isten teremtményei az ember, de a lelkük mégis a sátánhoz hűek maradnak. A sátán igazából eléri célját, hiszen a megrontás művészetével megtéveszti a világot olyannyira, hogy kiadja magát istennek és elfoglalja trónját Jeruzsálemben. Erről ír Dániel az ószövetségben is de az újszövetségben is meg van említve a hatalma mégha nem is tartós. 

Itt abba kell hagynom mert nagyon hosszú a szöveg. 

Krisztus Urunk védelmezze mindazokat akik őt keresik és megtalálták.

( egy testvér gondolatait idéztem, az enyémmel vegyítve).