Iréneusz (Εἰρηναῖος) - Az apostoli igehirdetés feltárása
(részlet)
Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, és az uralom az ő vállán lesz. Így nevezik: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! (Ézs 9, 6)
Tehát Úr az Atya és úr a Fiú, és Isten (azaz Hatalmasság) az Atya és Isten (hatalmasság) a Fiú, mert aki Istentől született, az Isten. Ekképpen természetének lényege és hatalma szerint egyetlen Istennek (Hatalomnak) mutatkozik, de ugyanakkor, mint megváltásunk gazdagságának igazgatója, atya és fiú is. Mert a minden létező Atyja láthatatlan és minden teremtmény számára megközelíthetetlen, s ezért azoknak, akik az Istenhez akarnak közeledni, a Fiún keresztül szükséges kapcsolódniuk Atyához. Világosabban és még érthetőbben, nyilvánvalóbban Dávid így fejezi ki magát az Atyáról és Fiúról: „Trónod Isten mindörökkön örökké, szeretted az igazságot és gyűlölted az igazságtalanságot, ezért bőségesebben kent fel téged Isten az öröm olajával, mint társaidat.” Valóban a Fiú, mivelhogy Isten (hatalmasság), az Atyától, azaz Istentől megkapta az örök királyság trónját, és a felkenetés olaját bőségesebben, mint társai. A „felkenetés olaja” a szellem, amin keresztül ő a Felkent (Krisztus), és a „társai” a próféták, az igazak, az apostolok, és mindaz, aki megkapta a részesedést királyságában, azaz tanítványai. ………
Istennek mindenben hinni kell, mert Isten igaz mindenben. Ezért azt is, hogy a Fiú az Istentől lett és nem csak akkor mielőtt a világon megjelent, hanem már mielőtt a világ lett. Ez az, amit az első próféta Mózes mond el héberül: „Bere’sit bara’ ’elohim ben va’ ahar’ et hassamajum ve’ et ha’ arec”, ez lefordítva azt jelenti: „Isten kezdetben egy fiút teremtett, azután az eget és földet”. Erről tanúskodik még Jeremiás próféta, így fejezi ki magát: „A hajnalcsillag előtt szültetek téged, és a Nap előtt van neved.” Azaz a világ megalkotása előtt, mert a csillagok ugyanakkor lettek, mint amikor a világ. Ő mondja még ezt is: „Boldog az, aki volt, mielőtt ember lett.” Mert Isten számára a világ megalkotása előtt a Fiú volt a kezdet, de számunkra ő most van, amikor megjelent. Ezelőtt nem volt a számunkra, mert nem ismertük őt. Ezért mondja el János, a tanítványa, hogy ő az Isten Fia, aki a világ teremtése előtt az Atyánál volt, és ő az, aki által minden lett. János így fejezi ki magát: „Kezdetben volt a Beszéd ( Ige), és a Beszéd Istennél volt, és Isten volt a Beszéd, ő volt kezdetben Istennél, minden általa lett, nélküle semmi sem lett.” Ezzel biztosan megmutatta, hogy ő, aki kezdetben, mint Beszéd az Atyánál volt, s aki által minden lett, az Atya Fia.
……
Tehát megfelelően mondja Krisztus Dávid által, hogy ő az Atyával beszél és a próféták által megfelelően mond el más dolgokat magáról, többek között Ézsaiás által is ily módon: „És most ezt mondja JHVH, aki formált engem, hogy anyám méhétől fogva szolgája legyek, hogy összegyűjtsem Jákobot és köréje gyűjtsem Izraelt, és meg fogok dicsőülni JHVH előtt és Istenem lesz az erőm. És ő ezt mondta nekem: „Nagy dolog az, hogy téged szolgámnak nevezlek, hogy megerősítsd és megszilárdítsd Jákob törzseit és visszavezesd Izrael szétszóródott törzseit, a pogányok világosságává tettelek, hogy szabadulásuk légy a föld végső határáig.”
Azt, hogy már korábban Isten Fia volt, elsősorban abból következik, hogy az Atya beszélt vele és abból, hogy születése előtt láthatóvá tette az embereknek, és azután abból, hogy idő múltán születés által emberré kellett lennie az emberek között, és, hogy Isten formálta a méhből – azaz a szellem által született – és, hogy minden ember Ura és azoknak a megváltója, akik hisznek benne, júdaiaknak és a többieknek. Izrael a neve a júdaiak népének a héber nyelvben, Jákob atyától, akit először neveztek Izraelnek, és a pogányokat nevezi a többi embernek. A Fiú önmagát mondta az Atya szolgájának, az Atya iránti engedelmessége miatt, minden fiú ugyanis atyjának szolgája az embereknél is.
Tehát az, hogy Krisztus az Isten Fia az egész világ előtt létezett, az Atyával és az Atyánál, ugyanakkor közel volt az emberekhez, kapcsolatban volt velük, társuk volt és mindennek a királya volt – mert az Atya neki vet alá mindent – és megváltója azoknak, akik hisznek benne, ezt az Írás hírül adja. Mivel nem lehetséges, hogy az Írás minden szövegét rendre felsoroljuk, ezért ha hiszel Krisztusnak s kéred Istentől a bölcsességet és az értelmet, hogy felfogd azt, amit a próféták elmondtak, ezek által a többit is felfoghatod, mert azok is ugyanazt mondják el.
Azt, hogy Krisztus, aki az Atyánál volt, mert az Isten Beszéde, megtestesült, emberré lett, vállalta születését, a szűztől született és az emberek között élt és a minden létező Atyja is működött megtestesülésén, ezt Ézsaiás így mondja el: „Ezért JHVH maga ad jelet, íme, szűz fogan és fiút szül és Emmánuelnek fogják hívni. Vajat és mézet eszik majd mielőtt megkülönbözteti a rosszat, a jót választja, mert mielőtt ez a gyermek a jót vagy rosszat megismerné, visszautasítja a rosszat és a jót választja.” Ezért hírül adta, hogy szűztől fog születni, s valóban ember lesz, ezt azzal jelezte, hogy eszik, és mert gyermeknek mondja, még azzal is, hogy nevet adott neki, mert mindez az újszülöttnél (szokás). Két neve van a héber nyelvben: Messiás, azaz Krisztus (Felkent) és Jahósua, azaz Megváltó. Ez a két név a földön véghezvitt tetteiből eredő név. Azért kapta a Krisztus (görögül) nevet, mert az Atya felkent és felékesített általa mindent emberként való eljövetele szerint, mert felkente őt Isten szelleme, ami az Atyáé is, ahogy Ézsaiás által ő mondja el magáról: „JHVH szelleme rajtam, azért kent fel, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.” És azért kapta a megváltó nevet, mert ő a megváltás oka mindazoknak, akik akkoriban idejében megszabadultak általa különféle bajokból, és a haláltól, és mert mindazoknak, akik ezután hisznek majd benne, az elérkező és örök szabadulás adományozója.
Ezért (hívják) tehát Megváltónak. Az Emmánuelnek pedig ez a fordítása: Isten velünk, vagy a kívánságot fejezi ki a próféta, ez hasonló ahhoz: Isten legyen velünk! Eszerint az értelem szerint a jó hír értelmezése és kinyilvánítása, mert „Íme – mondja – a szűz foganni fog és egy fiút szül, őt, aki Isten, hogy velünk legyen, ugyanakkor egészen elcsodálkozik a dolgon, hírül adja a jövő eseményt, hogy Isten velünk lesz. Születéséről is ugyanaz a próféta beszél egy másik helyen: „Mielőtt a szülő vajúdik és mielőtt a szülési fájdalom kiszabadul és megszabadul a rossztól.” Ezzel ismertté tette a szűz szülésének váratlan és nem remélt eseményét. Ugyanaz a próféta ezt mondja még: „Fiú született nekünk és fiúgyermek adatott nekünk, és az ő neve: Csodálatos tanácsadó, erős Isten.”
.Az Atya csodálatos tanácsadójának hívják, ez arra utal, hogy az Atya vele alkotott mindent, ahogy Mózes első könyvében áll, amelynek Genezis a címe: „És Isten szólt: Alkossunk embert képünk szerint és hasonlatosságunk szerint.” Valóban, nyilvánvaló, hogy az Atya a Fiúhoz szól, az Atya csodálatos tanácsadójához… Nekünk is ő a tanácsadónk, tanácsot ad nekünk – mint Isten, kényszerítés nélkül beszél, jóllehet erős Istenként -, azt tanácsolja, mondjunk le a tudatlanságról és nyerjük el a tudást, forduljunk el a tévedéstől és menjünk az igazság felé, vessük el a múlandót és legyen miénk a romolhatatlanság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése