Milyen testben támadunk fel?
PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 15:47-50 CSIA
[47] “Az első ember földből formált por-ember, a második ember mennyből eredő. [48] Amilyen a porember, olyanok a porból valók is, amilyen a mennyei ember, olyanok a mennyeiek is. [49] Amint viseltük a porember képét, úgy fogjuk viselni a mennyei ember képét is. [50] Ezt pedig azért mondom el testvéreim, mert hús és vér Isten királyságát nem örökölheti, sem a romlás nem örököl romolhatatlanságot.”
Amikor ezeket a sorokat olvassuk, bizonyára az átváltozásra gondolunk. A poremberből lesz a mennyei? Szerintem ez tévedés, ugyanis az elenyésző vagyis a romlás amit magunkban viselünk nem lesz megújítva sem megelevenítve. Krisztus itt jártakor testben sokakat feltámasztott halottaiból. De ők mint például Lázár ( János 11) sem lett mennyei ember képe a sírból kijövő. Az volt Isten hatalmának bemutatása és szeretetének kimutatása a testvérek iránt. Az ember így vagy úgy meg kell hogy haljon, ugyanis a romlott emberi testnek el kell múlnia. Igaz, hogy nem mindenki hal meg Pál apostol szerint, hanem az Úr megjelenése a felhőkben, az elragadtatás pillanatában előbb feltámadnak a Krisztusban elaludtak aztán akik élve vannak átváltoznak egy szempillantás alatt. De akik élve lesznek abban az ominózus pillanatban, ők is meghaltak a világgal szemben és a Mózes törvénye hittel megölette a belső embert még ha a teste nem lett elenyésző. Itt is felmerül a dilemma, akkor miért említi az evangélium, hogy mindenki feltámad poraiból, hogy testében álljon Isten ítélőszéke elé. Milyen test lehet az? Hús és vér, vagy csak a porember képe lelkével együtt?
Mert ezt mondjuk nektek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem előzzük meg azokat, akik elaludtak.
Mert maga az Úr fog leszállni a mennyből riadóval, főangyal szózatával és Isten harsonájával, és feltámadnak először azok, akik Krisztusban meghaltak, azután mi, akik élünk, akik megmaradtunk, velük együtt elragadtatunk a felhőkben az Úrral való találkozásra a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. (1Thessz 4, 16-17). Ez az első feltámadás a Biblia szerint.
Igazából nem tudom, hogy testben e vagy lélekben ember képében jelennek meg Isten elé az egykor elhalt és újból feltámadt ember. Hiszen mi lenne a logikája annak, hogy Isten újból feltámassza a romlott testet, hogy újból meghaljon? Az ítélet már nem arról szól, hogy megölje a testet, amúgy már halott volt, hanem abban az állapotban álljon Isten elé amiben bűnben járt és vétkezett, a cselekedeteivel együtt. Ami a Krisztusiakat illeti más a hozzáállása van Istennek, ugyanis akik Krisztusban haltak meg vele élnek már most, rájuk Isten haragja nem fog kiterjedni, hiszen Krisztus vére oltalmazza őket, amit hittel fogadtak el még életükben. Ahogyan Egyiptomban történt a zsidókkal, azok akik meghintették a bárány vérével házuk ajtófélfáját, a pusztító angyal elkerűlte azt a házat, tehát ez egy jövő tükre volt, hogy aki Krisztus vérével van meghintve és megkapta Isten Szellem pecsétjét annak jeléül, hogy az Úrhoz tartozik az megmenekül és nem megy az Isten fehér ítélőszéke elé az utolsó napon.
De ezt nem ragoznám tovább, erről tonna számra írtak a keresztény igehírdetők. Engem csak ez a téma csigázta fel érdeklődésemet, hogy milyen testben állunk az Úr Jézus elé addig ameddig nem támasztja fel azt a templomot amiben örökké élni fognak az üdvözültek. De van szerintem egy átmeneti állapot az üdvözültek számára addig is hordják a mennyei ember képüket ameddig nem lesz teljes a mennyei ember. Idézek egy olyan csodálatos részt az evangéliumból, ami egy kicsit rávilágít arra az állapotra ami a feltámadás előtt van. Igaz Illés nem látott halált és mégis átváltozott, ime.
“Mintegy nyolc nappal e beszédét követően maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment velük a hegyre imádkozni. Imádkozás közben arca elváltozott, és ruhája ragyogó fehér lett. És íme, két férfi beszélt vele, Mózes és Illés,
akik megjelentek dicsőségben, és a Jeruzsálemben bekövetkező haláláról beszéltek. (Lk 9, 28-30). Ami Illést illeti, úgy Enok sem halt meg, de ők visszatérve ebbe világba újból hús és vér formájában mint két vértanú meg lesznek ölve.
“Az én két tanúmnak pedig megadom, hogy zsákruhába öltözve prófétáljanak ezerkétszázhatvan napig.
Ezek az a két olajfa és a két gyertyatartó, amelyek a föld Ura előtt állnak, (Jel 11, 3-5).
Az idő rövidsége miatt most befejezem, de akit érdekel olvassa tovább és keresse meg mindazt a részeket ami e témát érint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése