Döntsük el kit szeretünk.

  Döntsük el kit szeretünk

“Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Mt 6, 24).

 Ebben a mostani világban amiben élünk, annyira össze vannak mosva az erkölcsi normák, hogy már egy gondolkodó ember is ha nem ismeri Isten igazságát, nem tud kiigazodni benne. Arra a következtetésre juthat, hogy a kevésbé rosszat tartja jónak, vagyis alapnak. Ebben a világban, sokan dolgoznak és vállalnak több munkát, hogy fen tudják tartani az egzisztenciájukat, hogy gyermekeik ne viseljenek hiányt, vagy a rezsi költségeket ki tudják fizetni. De ezek az emberek akik több úrnak dolgoznak, többször nem fogják fel, hogy csak egy úr van az aki dolgoztatja őket. A fenti ige mamonnak nevezi, az a pénz hatalma a lélekre való hatása. Nem feltétlenül szeretik a pénzt, ez más kategóriához tartozik, hanem egy olyan helyzetben vannak, hogy nem tudnak másképp megszabadulni az esetleges nyomortól, vagy nem szeretnének egy megszokott színvonal alá süllyedni. A világ tőrbe csalta vagy késztette. Ez egy síkon történik, a vízszintes látás, ami csak a testi vagy hús szemei látnak. Ez nem jelenti azt, hogy ha felnézünk Istenre, akkor mindenképpen megoldódnak eme problémák. 

 De ha felnézünk Istenre megváltoznak Istenhez való viszonyunk és gondolkodásunk. Abban a szférában Isten jelen van úgy, hogy a lelki és szellemi erőt ad ahhoz, hogy ha szeretjük Istent, akkor a többi minden a világ szemétje lesz számunkra. De nézzük mi lehet ennek az állapotnak megfelelően a megoldása. Pál apostol magára vonatkozva így ír: “ De amik ne­kem egy­kor nye­re­sé­gek vol­tak, azo­kat kár­nak ítél­tem Krisz­tu­sért. Sőt most is kár­nak íté­lek min­dent Krisz­tus Jé­zus, az én Uram is­me­re­té­nek gaz­dag­sá­ga mi­att, aki­ért kár­ba vesz­ni hagy­tam és sze­mét­nek íté­lek min­dent, hogy Krisz­tust meg­nyer­jem, és ben­ne olyan­nak bi­zo­nyul­jak, mint aki­nek nincs sa­ját igaz­sá­gom a tör­vény­ből, ha­nem a Krisz­tus­ban való hit ál­tal van igaz­sá­gom, Is­ten­től való igaz­sá­gom a hit alap­ján, (Fil 3, 7-8).

 Itt Pál nem a fizikai munkára vonatkozóan írja ezeket a mondatokat, hanem mindent amit a törvényből nyert, vagyis ahhoz tartotta magát, most szemétnek bizonyult. De semmi esetre sem mondja azt, hogy ne dolgozzunk. Most erre nem szükséges példákat mondani, ez kézenfekvő minden olvasó számára. De nem is tudnánk rendszerezni az emberek sorsát, mert minden sors egyedi. 

 Tehát a szeretet csakis egy úr iránt lehet. Az Úr megismételte a Lukács 16. részében nyilvánosan azt amit az elején idéztem. A reakció egyértelmű volt a farizeusok soraiban.

“Hal­lot­ták pe­dig mind­eze­ket a fa­ri­ze­u­sok is, akik pénz­sze­re­tők vol­tak, és csú­fo­lód­tak. Ő pe­dig azt mond­ta ne­kik: Ti az em­be­rek előtt igaz­nak tart­já­tok ma­ga­to­kat, de Is­ten is­me­ri a szí­ve­te­ket, mert ami az em­be­rek kö­zött ma­gasz­tos, az Is­ten előtt utá­la­tos.” (Lk 16, 14).

 Egy szolgának igenis nagyon vigyázni kell mit miért csinál. Ha fel van magasztalva az a szolga emberektől aki amellett, hogy osztogatja a másét és abból is él főfoglalkozásként, annak rosszúl áll a szénája. Gondolom megérti az olvasó, hogy mire céloztam. Vannak az ős krisztusi gyülekezetben olyan példák amit ma talán nem is látunk, csak példának okáért idézem, nem azért, hogy szégyenbe hozzak másokat. 

“Tud­tul ad­juk nek­tek, test­vé­re­im, az Is­ten ke­gyel­mét, ame­lyet Ma­ce­dó­nia gyü­le­ke­ze­te­i­vel kö­zölt, hogy a nyo­mo­rú­ság sok pró­ba­té­te­le kö­zött is bő­sé­ges az örö­mük, és igen nagy sze­gény­sé­gük jó­szí­vű­sé­gük gaz­dag­sá­gá­vá nö­ve­ke­dett. Mert ta­nú­sít­ha­tom, hogy ké­pes­sé­gük sze­rint, sőt ere­jük fe­lett is ön­ként ada­koz­tak, és ese­dez­ve kér­ték tő­lünk azt a ki­vált­sá­got, hogy részt ve­hes­se­nek a szen­te­ket meg­se­gí­tő szol­gá­lat­ban. (2Kor 8, 1-3).

 Ez egy ékes bizonyítéka annak, hogy a szegény emberek sokkal kevésbé ragaszkodnak a javaik iránt. Ezt én is tapasztaltam, de mindenben józan ész érvényesűl, mert az Úr azt sem akarja, hogy családunk kárt szenvedjen amiatt, hogy szétosztjuk javaikat elvéve a családtól, ebben is mértékletesnek kellene lennünk. Nem a pénz szeretete miatt, hanem a józan megítélés ezt kívánja. 

“Ha pedig valaki az övéinek és főleg házanépének nem viseli gondját, az megtagadta a hitet, és rosszabb a hitetlennél.” (1Tim 5, 8).

 Az Úrnál minden összhangban van, ez képezi Isten harmóniáját. A világmindenség egymásra van hatással mindenkire, Isten ezt így teremtette, csakhogy a mai állapotok és erkölcsi normák elhagyása, már csak halványan bizonyítja azt, hogy Isten az Úr. A sötétség még sötétebb a világban, a sátán belépett olyan zónába, ami egy vörös vonal átlépése, ezzel csak meggyorsítja a vég eljövetelét. Már úgy értem, hogy Isten új fejezetet nyit meg ami soron van a terveiben. Akkor fog kiderülni ki mit szeretett az életében. A vállalatát a jövedelmet hozó tevékenységet amire rátelepszik és zsugori telhetetlenséggel növeli vagyonát ami a pénz szeretetének a húga. Lehetséges adakozik a feleslegből ami persze viszonylag sok is lehet de kevesebb amit adhatna és hova.

 De aki az Urat keresi és szereti, annak a szíve telve lesz vagy már telve van a jó lelkiséggel, a józan ész kiváltságával és jóakarattal. De az Úr nem rója fel azt sem, hogyha nem vagy adakozó valami oknál fogva, de látja az Úr a szívedet, és vágyaidat is megőrzi magánál, mert minden jó gondolatott is tőle kapjuk mégha nem is lesz itt a földön foganatja.

 “Mindenki úgy, ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti Isten.”(2Kor 9, 7).

“Halljátok meg, szeretett testvéreim: nemde Isten választotta ki a világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek a hitben, és örökösei az országnak, amelyet azoknak ígért, akik őt szeretik?” (Jak 2, 5). 

 Mi ebből a tanulság, ahol a szíved ott a van a kincsed is.

“Mert ahol a te kincsed van, ott van a szíved is.” (Mt 6, 21).