Rendszeres olvasók

2021. szeptember 12., vasárnap

Készen vagyok!

 

https://mindenbenkrisztus.blog.hu/2021/09/12/keszen_vagyok_116

Készen vagyok!

Ez a bizonyság igaz, az angliai Keresztény Könyvtár levéltárából.

Fordítás angolból.

 

Már sok évvel ezelőtt, Liverpool városában - felhős, hideg nap volt reggel - a gőzös kapitánya ereszkedett az utcán a gőzöse irányába. És így figyelmét magára vonta egy kisfiú, aki egy jó étterem ablaka előtt állt; rosszul volt felöltözve és láthatóan éhes.

A kapitány kegyesen a fiú vállára tette a kezét, és megkérdezte: - Mit keresel itt, kicsim?

A fiú szánakozó tekintettel válaszolt: - Ó, uram, csak néztem a finom dolgokat odabent.

Rendben, mondta a kapitány, 30 perc múlva a gőzösömnek indulnia kell; fiam, ha tiszta ruhád, tiszta arcod és fésült hajad lenne, elvinnélek egy étterembe, és rendelnék valami ételt. Ezeket a szavakat hallva a fiú szeretettel és barátsággal teli könnyekkel a kapitány szemébe nézett, gyorsan megfésülte a haját, és bejelentette: - Most kész vagyok.

A kapitány így válaszolt: nos, kicsim, Isten éltessen, gyere velem az étterembe, és reggelizz. Reggeli közben beszélgettek, és így a kapitány megtudta, hogy a fiú négyéves korában elvesztette az anyját, és azóta nem látta az apját se. - És ki törődik veled? - kérdezte a kapitány.

Nyugodt, panaszmentes engedelmességgel teli tekintettel válaszolt: "Amikor anyám megbetegedett, halálakor közölte velem, hogy Jézus gondoskodni fog rólam, megtanított imádkozni és szeretni Jézust."

Ekkor a kapitány szeme könnybe borult, és így szólt hozzá: Öt perc múlva elindul a hajó, és ha rendesen felöltöztél, elviszlek téged szolgának.

Aztán a fiú ránézett, és felkiáltott: Ó, kapitány, most kész vagyok. Megölelte a fiú vállát, és azt mondta: Gyere velem fiam, és mindig a fiam leszel.

Amikor a hajóhoz ért, a kapitány bemutatta őt a tengerészeknek, és azt mondta: vigyázni fog rám, és a neve csak " készen vagyok". Aztán a kapitány ragaszkodni kezdett a fiúhoz. Egy héttel a kihajózás után a fiú megbetegedett; a nagylelkű férfi felvette és karjaiban a kabinjába vitte, rábízva a kezelés a hajó orvosának . Az mindent tőle telhetőt megtett, de hamar kiderült, hogy közel a vég. A fiú állapota rosszabbodott, eljött a nap, amikor a fiú hívta a kapitányt - a vége már közel volt -, és gyenge és vékony hangon közölte vele: „Ó, kapitány, szeretlek, olyan irgalmas volt hozzám. Most mindent elhagyok; Oda megyek, ahol anyám van - és Jézus. Ó, kapitány, látom, hogy anyám rám néz - olyan boldognak tűnik, és látom, hogy az angyalok ilyen gyönyörű himnuszokat énekelnek. Igen, kapitány, Jézushoz megyek! Jézus is szeret téged. Csatlakozz hozzánk a mennyországba! Kapitány, szeretné, hogy Jézus megmentene? Szeretne keresztény lenni?

A kapitány mélyen meghatódott, és remegő hangon válaszolt; Gondolkodtam rajta, és megpróbálok mielőbb foglalkozni ezzel a kérdéssel. "De mikor? - felelte a fiú. Mikor leszel kész? " - „Rendben, mondta a kapitány, nem halogatom tovább a döntéseket.” - „Ó, kapitány, szeretné, ha Jézus is megmentené magát? Mikor lesz kész ? "

A kapitány sírva letérdelt, és felkiáltott: - Most kész vagyok - most kész.

Kicsivel később néhány tengerész érkezett a kapitány kabinjához, és térden állva találta őt imában, nyakát - a fiú karja köré tekerve -, és már kihűlt, elvitte a halál; de a fiú imája nem volt hiábavaló. A végsőkig hűséges rabszolga maradt.

Miután visszatért a szárazföldre, a kapitány elhagyta világi munkáját, hogy az Úr Jézust szolgálja, és hirdesse Isten kegyelmének evangéliumát. Az elveszett bűnösöknek prédikált egy Megváltóról, aki „most kész megmenteni” mindenkit, aki meg akar menekülni, állapotától és társadalmi helyzetétől függetlenül (ApCsel 4-12). Könyörögve a közömböseknek, utalva a rövid földi életre és az örökkévalóság bizonyosságára - akár a mennyben, akár a pokolban. (János 3-36 és 2Korinthus 5-2).

 

P. S.

Ez a történet és sok más tanúságtétel valóban azt mondja, hogy az igazi hit nem marad gyümölcs nélkül.

Ahhoz, hogy az Úrhoz vezessen valakit, igazán mélyen hinnie kell magában, Jézus Krisztusban, és nem kell aggódnia amiatt, hogy az Úr hogyan tehet minket tanúkká mások érdekében, elvetve minden emberi módszert metódust, amely egyszerűen az értelmünk gyümölcse lehet csak.

 


Сейчас готов!


Régi vitorlás hajó Stock fotók, Régi vitorlás hajó Jogdíjmentes képek |  Depositphotos®

Сейчас готов!




Это свидетельство правдивое, изъято с архива христианской библиотеки Англии.
Перевод с английского.

Уже много лет тому назад, в городе Ливерпуль – было поутру и облачный холодный день – капитан парохода вступился вниз по улице к своему пароходу. И вот, внимание его было привлечено маленьким мальчиком стоящим пред витриной хорошего ресторана; он был одетым бедно и видимо голодным.
Капитан положил руку свою любезно на плечи мальчика и спросил: « Что делаешь ты здесь, малыш мой?»
С взглядом внушающим жалостно мальчик ответил: « О господин, я как раз посмотрел на вкусные вещи там внутри».
Хорошо, сказал капитан, через 30 минут мой пароход должен отправиться; малыш, если бы у тебя была чистая одежда и чистое лицо и расчесанные волосы, я сводил бы тебя в ресторан и заказал бы тебе некое-то блюдо. Услышав эти слова, мальчик посмотрел на капитана со слезами в глазах, полными любви и приветливости, быстро причесал волосы свои и объяви: я « сейчас готов».
Капитан ответил: хорошо, малыш мой, да благословит тебя Бог, пойди со мной в ресторан и получишь завтрак. В течении завтрака они побеседовали и так капитан узнал, что мальчик потерял свою мать когда ему было четыре года, и что, с тех пор он не видел своего отца. « И кто заботится о тебе?» спрашивал капитан.
С взглядом полным спокойного, безропотного подчинения он ответил: « Когда мать заболела, она, как раз при смерти мне сказала, что Иисус будет заботиться о мне, она меня учила тому, как молиться и любить Иисуса»
Тогда у капитана, слезы затуманили глаза и он ему сказал: Через пять минут корабль отправится и если бы ты был пристойно одетым, я забрал бы тебя собой, как слугой.
Тогда мальчик посмотрел на него и кричал: О, капитан, я « сейчас готов». Тот обнимал плечи мальчика и сказал: Иди со мной малыш, и ты будешь всегда моим мальчиком.
При приходе на корабль, капитан представил его морякам и сказал: он будет заботится обо мне и имя его только « сейчас готов». Потом капитан начинал привязываться к мальчику. Неделю после посадки мальчик заболел; великодушный человек взял его и носил его на руках в свою каюту, доверяя его медицинским заботам врача корабля. Этот старался изо всех сил, но скоро стало ясным, что конец – близок. Состояние мальчика ухудшилось, наступал день, когда мальчик вызвал капитана – конец близок был – и сказал ему слабым и тонким голосом: « О капитан, я вас люблю, вы были так милостив ко мне. Теперь оставляю все; иду туда где находится моя мать – и Иисус. О капитан, вижу мать мою, смотря на меня « она выглядит так счастлива, и вижу ангелов поющих такие красивые гимны. Да, капитан, иду к Иисусу! Иисус вас тоже любит. Присоединитесь к нам на небо! Капитан, не хотите ли вы чтоб Он вас спас? Не хотите ли становиться христианином?
Капитан стал глубоко тронутым, и с дрожащим голосом ответил; я раздумывал над этим, и постараюсь скорее заниматься этим вопросом. « Но когда? ответил мальчик. Когда будете ли вы готовым?» - « Хорошо, сказал капитан, не буду больше откладывать решения» - « О, капитан, не хотите ли вы, что Иисус спас и вас? Когда вы будете готовым?»
Плача, капитан впал на колени и крикнул: « Я – сейчас готов – сейчас готов».
Немного позже, некоторые моряки пришли в каюту капитана, и нашли его на колени в молитве, шея его – обвита руками мальчика -, а тот уже холоден, схваченный смертью; но моления мальчика не были напрасные. До конца он остался маленьким верным рабом.
При возвращении на сушу, капитан оставил свою светскую работу, чтобы служить Господу Иисусу, проповедуя евангелие благодати Бога. Он проповедовал заблудшим грешникам о Спасителе, Который « сейчас готов спасти» всякого желающего спастись, независимо от состояние его и от социального положения его (Деян 4-12). Он умолял, и беззаботных и равнодушных, ссылающимся на непродолжительность жизни и на несомненность вечности – или на небесах, или в аде. ( от Иоанн. 3-36 и 2Кор5-2).

Р. S.
Эта история и многие другие свидетельства, истинно говорят о том, что настоящая вера не останется без плода.
Чтобы привлечь Господу душ, нужно действительно глубоко верить самым, Иисусу Христу, и не заботиться о том, как Господь может нас делать свидетелями ради других, откидывая всякие человеческие методы, которые могут быть просто плодами нашего разума.

Magabiztos kis utas.

 

Magabiztos kis utas. 

( elbeszélés, ismeretlen szerző) 

Egy nyári estén a nap még nem nyugodott le. A városközpont összes alkalmazottja siet, hogy mielőbb hazaérjen, egyesek a közvetlen külvárosokban, mások a távolabbi külvárosokban; egyesek villamos vonattal, mások busszal vagy villamossal, mások autóval; mindenki arra törekszik, hogy gyorsan elérje a csendet, távol a város nyüzsgésétől.

A villamos megáll. A kislány vidámnak tűnik, alig négy éves, nem szégyenlős - de nem beképzelt - villamosra száll. Ő egyedül? - érthetetlen.! Csomót tart a kezében - négy csomóval kötött zsebkendőt; a csomó nem tudta elrejteni a szendvicset; elegáns tarisznya van a vállán. Leül, hóna alá teszi a köteget, és kedves mosollyal fordul a kalauzhoz, mondván: "Leülhetek ezen a helyen?" Azonnal válaszol: - Természetesen drágám. Nyilván azért választotta ezt a helyet, mert a kalauz mellett van. A villamos elhúz, és a hat láb magas kalauz, fürkésző tekintettel söpör végig minden utason. De ebben a tekintetben van valami édes és kegyes, ami felkelti a lány figyelmét.

Ezután elkezdi bejárni az egész utasteret; csak az összegyűjtött érmék szokásos zörgését és a jegyek lyukasztásának a csattogását lehet hallani. Végül a kalauz a lányhoz fordul, és azt mondja: "a jegy árát kérem." Egy pillanatra ránéz, megrázza a fejét, és azt mondja: "Nincsenek érmeim, már kifizették a jegyet helyettem - nem tudod? És ez Jézus, aki fizetett." A kalauz megdöbben - mindenki mosolyog körülötte - "Nem" - mondja -, nem tudtam; de ki ez a Jézus? - "Nos, nem ismered azt, aki meghalt a bűnösökért, a kisgyermekekért és a felnőttekért is, hogy megtisztítson minket és mosson meg bűneinktől. Nem az Ő vonatán ülök?" - "Nem, feleli a jegyszedő! Amire szükségem van, ez a pénz egy jegyre." - „De már mondtam neked, hogy Jézus régen fizetett értem. Édesanyám halálakor azt mondta nekem, hogy Jézus már fizetett érte, amikor megfeszítették, és az ő vonata, amellyel kivezeti ebből a szegény bűnösöket a bűnös világból, ami elindul a feszülettől. Anyám azt mondta nekem, hogy az Ő háza nagy és gyönyörű. Oda akarok menni anyához. Oda akarok menni, ahol Jézus él! Szeretne odamenni? Anyám azt mondta nekem, hogy örömmel fogad minket. .. el fogunk késni? Ó, menjünk, amíg az ajtók be nem csukódnak! Elfogad minket; magához visz minket, kisgyermekeket - nos, mi a helyzet a kalauzzal? - elveszti a látását - miért? - az izgalomtól összeszorul a torka, és lázasan megrángatja a kabátja szélét. - a környező emberek hallgatnak: egyesek sírnak, az érzéketlenebbek mosolyognak - és bár mindenki csodálkozik, suttogó hang hallatszik:”A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?." És akkor a kicsi azt mondja: Zarándok vagyok; úton a mennybe. Az anyukámnak volt egy szokása: dalokat énekelt nekem Jézusról és az Atya szeretetéről, és azt mondta, hogy menjek és találkozzak vele a mennyben.

És amikor ma a nagynéném kiment vacsorázni valakivel, kinéztem az utcára, és nem láttam apámat, vajjal készítettem el az uzsonnámat (nagyon éhes vagyok - egyébként nem akarsz egy szeletet)? És így hirtelen megláttam a villamosodat egy megállóban, és láttalak téged, és olyan aranyosnak tűntél, és a kezeddel jelzést adtál nekem - én ezt megláttam - és azt hittem, te Jézus vonatához tartozol. Visszatérsz a mennybe? Szegény ember , csak a fejét rázta; szeme tele lett könnyel; nem volt ereje beszélni. A kislány fecsegése megérintette lelkiismeretét, a lelkiismeret pedig felgerjeszti csalódottságát és feleleveníti félelmét, úgy, hogy a könnyek forrása túlcsordult. Végül ezt kezdi mondani: "Volt egy kislányom, nagyon szerettem őt, ő volt a kis drágám. Még ma is nagy gyengédséggel emlékszem vissza. Mennyire szeretett engem! De egy napon meghalt." - a mennybe ment - mondja a lány. Jézus fizetett a jegyéért; van valami kívánsága, kedves kalauz bácsi , hogy odamenjen és találkozzon vele? És akkor? A kalauz sírva fakad zokogásban - hogyan lehetséges ez- egy ilyen erős jellemű férfi zokog? - teljesen összetört lélekben! Ez a viselkedése, úgy tűnik, bizalmatlanságot okozhat az utasoknál, de senki nem mosolyog, senki sem neveti ki őt. Közülük sokan érzelmileg érintve lettek. És a kalauz átöleli  a  kislányt, aki elnyerte a szívét. "Nagyon szeretnék aludni az engedélyeddel, lefekszem ezen az ülésen, és megvárom, amíg Jézus ajtajához érünk. Amint odaérünk, ne felejtsd el felébreszteni !! Csak húzd meg a ruhámat, és akkor csak egyszer zörgessen az ajtón, és akkor meglátja Jézust! " - És ez a magas szikár ember, sír és még mindig sír. 

 Leszállok a villamosról, és gondolok ezekre a kicsikre, akik megtalálták az utat, és arra a keskeny ösvényre, amely ebbe a boldog otthonba vezet! A Krisztusba vetett hit által ez a kedves kislány felismerte az utat ehhez a vágyhoz, amelyet számtalan tanítás nem ismer el, nem képes feltárni, kétségeik és félelmeik miatt.

 Az Úr gyakran használ ilyen gyenge edényeket a szív összetörésére vagy megtérésre, ami lehetetlennek tűnik. Akkor az Úr Szelleme által befejezi munkáját, amíg béke és nyugalom nem uralkodik a megtört szívekben. 

Amikor a szívünk eléri ezt a pontot, megállunk mint adakozók az örömhírrel, nevezetesen azzal, hogy úton vagyunk a mennybe, és hogy Jézus fizetett a jegyünkért, hogy elérjük a mennyei lakóhelyet.

"Jézus azt mondta:" Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jőjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa."(Máté 19-14).

„Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (ApCsel 2-21).


2021. szeptember 11., szombat

A Laodiczeai levél.

A Laodiczeai levél.

Jelenések 3: 14–22:

 

'A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete:

  Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév.

  Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.

   Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:

   Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.

  A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.

  Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.

  A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.

  A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.

 

- “Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; " Szomorú közöny. Ezek az állapotok nem voltak láthatók az emberek számára, és ma sem, de az Úr előtt láthatók. Az embereket könnyen elvakítja a külső megjelenés. És Laodiczeában elég volt belőle. És ez még tovább fokozódott, a középkorban élte meg a reneszánszát, amit ma is kegyben tartanak örökösei. De mi itt nem az aranykapuról és a patinás templomokról beszélünk, ezek csak tükörképei vagy bizonyítéka a totális hanyatlásnak, hanem a lelki állapotról, ami már a laodiczeai gyülekezetben vette kezdetét. Amit ma kereszténységnek hívunk, az meg még inkább bizonyítja, hogy amiről Pál apostol írt Timóteusnak, "Nagy ház" (2Tim 2, 20)

 Az alábbiakban majd szó lesz róla. 

Mivel ezt mondod: hogy "gazdag vagyok, meggazdagodtam és nincs szükségem semmire". Az Úr azonban tudta az igazi állapotot: "és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:". Laodiczea jelentése: "a nép joga". Baljóslatú neve a gyülekezetnek!

 Amikor az egyházban szóbeszédek keringenek az "emberek jogairól", akkor le kell mondani az Úr tekintélyéről. Ahol az Urat az egyház fejeként ismerik, nemcsak szavakkal és tanítással, hanem a gyakorlatban is, szó sem lehet "emberi jogokról". Ott a beszélgetés tárgya inkább az Úr  kegyelme lesz.

Az Úr "Ámen" néven mutatkozott be ennek az gyülekezetnek, amely megerősíti Isten szavait és szándékait, amelyekben és amelyeken keresztül mindannyian beteljesednek. Hűséges és igaz tanúnak is nevezte magát, mert nem okoz csalódást annak, aki elküldte, és bizonysága a körülményektől függetlenül igaz, és nem fél a veszélytől. Végül is ő Isten teremtésének kezdete; akin keresztül és akinek minden létrejött. Ez sokkot jelentett a laodiczeai hívők számára, mivel nem erősítették meg Isten szándékát az egyház iránt a földön, és nem voltak igaz és hű tanúi Krisztusnak . Gazdagnak tartották magukat, nem vallattak hiányt. Így kizárhatták az Urat. Nincs az emberi jogokban semmi, ami lehetővé tenné az Úr számára, hogy maga döntsön, hogy honosítsa saját akaratát és pozícióját. De akkor az Úrnak már nem kell semmit sem mondania! - Tudom a dolgaid- mondja. De mik voltak a dolgai? „Sem hideg, sem hévek nem voltak! Ez a helyzet. De ezek nem tettek vagy dolgok. Tetteik bizonyították ezt az állapotot. Tetteik teljesen ellentétben azzal, hogy dicsekednek, hogy gazdagok voltak, tetteik egy teljesen más állapotot bizonyítottak: nem kívánt melegséget. Ez a melegség nem volt köszönőviszonyban a tudással, a megismeréssel. A laodiczeai gyülekezeteket, Ázsia tartomány többi gyülekezetével együtt bőségesen megáldotta más régiókhoz képest; az apostol elmondta nekik Isten minden akaratát. Nem ok nélkül mondták: "Gazdag vagyok, meggazdagodtam". Melegségük feltárja az Úr iránti szeretetük és a hozzá való odaadás mértékét. Nem az apostol írta-e az 1Kor.8: 1-ben, hogy „Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. ” {szó szerint, "felfuvalkodott a büszkeségtől" - kb. } akkor hogyan épülhet a szeretet? Milyen szomorú, amikor büszkék vagyunk a megértésre és lenyűgöző módon megmutathatjuk másoknak Isten szavának értékes kincseit, de nem gyakoroljuk azt, amit tanítunk ( ez inkább az úgynevezett tanítókról szól)! Ez nem azt bizonyítja, hogy aki másokat a megértéshez viszi, megmutatja az Ige szépségét, lelkessé teszi az embereket, de maga mintha kölcsönbe kapta, nem tette magáévá, a hév lehűlését bizonyítja. 

A melegség ott van, ahol valaha forróság volt, de jött a lehűlés. Filadelfiában hevesség támadt, mind az Úr, mind egymás felé. Laodiczea-ban meg az az állapot uralkodott, amelyben az egyház ismeri Filadelfia áldásait, de azt képzeli magáról, hogy Filadelfia állapotában van, mondván: "Gazdag vagyok", de az önelégültségben vak a szegénység és a meztelenség valódi állapota, miközben Az Úr kívül áll, és nincs tekintélye az egyházban. Aranyat kell vásárolniuk, Isten igazságának aranyát, saját, úgynevezett gazdagságuk helyett. És a fehér köntös - a szentek igazságának képe (Jel.19: 8) -, hogy mezítelenségük szégyene ne legyen látható. És a szem megment, hogy ne legyenek többé vakok, mint a farizeusok, akik szintén tudtak jót mondani, de nem ennek megfelelően cselekedtek (Máté 23,2,3,24; János 9,40,41).

Az Úr szeretete nem hevítette fel. És ez a szeretet feddést és fegyelmi intézkedéseket szült arra, hogy bűnbánatot érezzenek.

„Íme, az ajtó előtt állok és kopogok” - kényszerült az Úr mondani. Ki akarja hányni őket a szájából (16. vers), de azokat keresi, akiknek még van fülük kopogás hallására. Az Úr kint van, tehát maga a gyülekezet nem az övé, de vannak köztük akik az övé. De ezek nem vállalhatnak közösséget azokkal, akik azt mondják: "Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Máté 7:21). Az ajtónál áll és bekopog. "Ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek hozzá, és vele vacsorázom, ő pedig velem." A hivatkozás itt nem nyitott ajtó, mint Filadelfiában, hanem zárt ajtó, bezárt az Úr előtt. Ha Laodiceában lehet közömbösség, az Úr nem közömbös. Kopog, remélve, hogy valaki kinyitja az ajtót. Valaki, nem a gyülekezet. Az egész gyülekezet helyreállításának lehetősége nem megengedett. Csak az egyén számára van remény, aki ismeri és hallja az Úr hangját, és kinyitja az ajtót, szivének ajtaját. Ott az Úr belép és megáldja jelenlétével; mert ez a lélek felismerte az éjben a világosságot „De lesz egy nap, a melyet az Úr tud, se nappal, se éjszaka, és világosság lesz az estvének idején. ”(Zak 14: 7). Persze, hogy cselekedet is megfogan. Kilép a hazugságból, akármilyen gyenge is.

Meggyőzőnek tűnik a (legyőzöttek) ígérete, de a legkevesebb, amit meg lehet tenni, mert egyértelmű, hogy aki nem fogadja el itt az Úrban a helyét, az nem fog a mennyeknek országában uralkodni az Úrnál, az nem volt hívő. Az Úrral való uralkodást mindazok megkapják, akik a levegőben találkoznak vele, valamint a nagy nyomorúságból származó vértanúk. Méfibóset (2Sám) számára nem az volt a legfontosabb dolog, hogy visszaszerezte apja és nagyapja tulajdonát. Így az Úrral való uralkodás nem lesz számunkra a legnagyobb, mert ma számunkra nem ez a cél, hanem, hogy vele legyünk.

A többit az Úr tudja.

"Akinek van füle, hallja, amit a Lélek mond az gyülekezetnek." Ezekkel a szavakkal végződik egy hét levélből álló üzenet - olyan levél, amely egyrészt az akkori egyházakra vonatkozó, másrészt egy jövőkép részeként prófétai vázlatot nyújtott be a gyülekezetekről az évszázadok során, egészen a gyülekezetek szerepe végéig. Ezek a záró szavak emlékeztetnek minket a 20. versre: "Ha valaki meghallja a hangomat és kinyitja az ajtót, bejövök hozzá." Akinek füle van, hallja; sajnos sokaknak nincs fülük a Szentlélek szavaihoz. Jobban lenyűgözik őket az emberi vélemények és szavak, valamint saját gondolataik. Akinek azonban még van füle, hallja meg, ahogy az Úr mondta; és akinek van szeme látni, észreveheti, hogy szavai teljesülnek, beleértve az egyház hanyatlására vonatkozó figyelmeztetést is. Az a kétségtelen tény, hogy ezek az események nem fogják meglepni az Urat, mert mindezt tudta és elmondta nekünk, nagy bátorítást jelent a hívek számára, keseregve a kereszténységben kialakult helyzet miatt, mivel semmi nem csúszik ki a kezéből. Ő a kezdet és a vég!

 Miért mondtam a fentiekben, hogy a kereszténység, ami ma egy totális vallási intézmény, "Nagy ház", ami egy gyűjtő fogalom, csakis azért, mert Krisztus nevét vallja. Semmi másért nem hoznám egy nevező alá, sőt ez a névlegesség is utálatos Isten számára. 

 De idézzük fel az igét ezzel kapcsolatban. 

(Jelenések 17-3,4,5)

"És lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, amely teljes vala káromlásnak neveivel, amelynek hét feje és tíz szarva vala. Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala arannyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele utálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával,   És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja."

 Tegyük a kezünket a szívünkre, és tegyük fel a kérdést, kiről is van itt szó? Csak annyit tennék hozzá, hogy a" káromlások nevei", azok nem csúnya elnevezések, a leges-legszebbek amit ember kitalált. De ezek mind káromolják Isten nevét. 

 Nem győztem meg senkit ezzel, csak gondolkodáshoz buzditom az olvasót. 

 Ez mindenkinek a maga felelőssége, kinek a neve alatt tesz tanúbizonyságot, vagy címkével vagyunk ellátva, hogy jobban eladhatók legyünk? Krisztus egyháza nem egy gazdag szupermarket és nem farsangi mulatság. 

A Krisztus teste az Isten egyháza, ahol nincs senki megbélyegezve, csak a Szellemtől megpecsételve. 

 Nem kérek bocsánatot senkitől, ha megsértődik valaki, mert ez nem személyeskedés, ez egy vázlat csupán.

 

2021. szeptember 10., péntek

Про любовь.

 Szív, Piros, Kötél, Hűség, Szeretet

 Про любовь.

 

  Про любовь можно говорить и писать без ограничения. Каждый проповедник или автор статьей, не имеет больших трудностей на счет этого, ибо это благородная и похвальная тема. Намерения говорить и писать о любви Бога, это всегда хорошо, ибо все, что мы находим в Писании, исходит от любви Божией. Мало того, мы познаем Бога как ЛЮБОВЬ.

  « Кто не любит, тот не познал Бога, потому что Бог есть любовь.» (1Иоан 4-8)

  В этом  коротком стихе, выяснено, что человек может и не любить. В Римлянам 1-31, представлен один из признаков не возрожденных людей, а именно то, что они «не любовны» (точнее; чужды любви).

   Из данного отрывка видно, что в сердце не возрожденного человека нет божественной любви, которая являет нечто большее, нежели просто чувства. Но возрожденные души, наполнены ли этой любовью, воспроизводят ли в нас, этот характер, вернее сущность  Бога? Несомненно, кто имеет новую жизнь во Христе, любовь пребывает в нем, иначе мы только теоретики истины и в нас нет производительность любви.  

   « Любовь от Бога, и всякий любящий рожден от Бога и знает Бога».(1Иоан4-7).

 Как много таких случаев между братьями, что братья во Христе, которые когда-то очень нежно относились друг другу, вдруг по каким-то причинам становятся злейшими врагами. Давид пишет, что для него невыносимо, что его поносит тот, который был близко к нему: «ибо не враг поносит меня, - это я перенес бы; не ненавистник мой величается надо мною, - от него я укрылся бы; но ты, который был для меня то же, что я, друг мой и близкий мой,  с которым мы разделяли искренние беседы и ходили вместе в дом Божий.» (Псал 54-14,15)

  Любовь имеет разные чувства и переживания, в этом случае, любовь болит и страдает. Но в этом мире всегда страдает, ибо и Господь наш страдал и был измучен за Свою любовь, притом из-за враждебность собственного народа. 

  « Любовь Божия к нам открылась в том, что Бог послал в мир Единородного Сына Своего, чтобы мы получили жизнь через Него.» (1Иоан 4-9). Здесь божественная любовь представлена в своем действии ( это говорит о большем, нежели слова « Бог есть любовь»). Здесь Он являет свою любовь (явлена сама природа любви). « Бог послал в мир Единородного Сына Своего» - вот мера Его любви, что подтверждена невыразимым даром. 

  Многие дары в этом мире не являют собой свидетельство любви дарителя. К сожалению, и в христианских обществах.  Различные мотивы побуждают людей к тому, чтобы кому-то что-то подарить: кто-то не хочет « отставать» в этом плане от других, кто-то хочет завоевать чье-то расположение. Бог же отдал своего Сына по глубокой и непостижимой любви своего сердца. И если Он дает свой дар благодати, то это навсегда. Он никогда не заберет его обратно. Нам следует оценивать любовь Бога не обстоятельствами, но крестом Христа. « Тот, Который Сына Своего не пощадил» (Рим 8-32) – вот та мерка.

  Но и вот, какие черты должны обособляться в верующем? В 1 Иоанна 4-8, представлена характерная особенность Бога – Он есть любовь. И это является фамильной чертой детей Бога, ибо « всякий любящий рожден от Бога». Здесь же нам показан отличительный признак Бога в Его собственной сфере. Как прекрасная эта мысль, что Бог есть Любовь.(Противоположность тому, каков человек).

  « Мы знаем, что мы перешли из смерти в жизнь, потому что любим братьев; не любящий брата пребывает в смерти.»(1Иоан 3-14) «Возлюбленные! если так возлюбил нас Бог, то и мы должны любить друг друга.» ( 1 Иоан 4-11).

 Любить других, поскольку они любят нас, не является свидетельством того, что мы перешли из смерти в жизнь.  Мы можем прочесть 2 Кор 12-15, про настоящую любовь к братьям. Апостол Павел говорит коринфским святым: «Я охотно буду издерживать свое и истощать себя за души ваши, несмотря на то, что, чрезвычайно любя вас, я менее любим вами». Это тот человек, который пребывает в Боге и в котором, пребывает Бог. Это тот человек, который знает Бога, и имеет те же чувствования и природу, как Христос. Эта любовь неугасима, и «многие воды» не могут поглотить ее. Человеческая любовь не такая.

  Сколько раз бывает при острых обстоятельствах, вместо того, чтобы проявить божественную любовь, мы внезапно можем проявить эгоизм. Когда должны были быть самоотверженны, оказались раздраженными. Часто мы прилагаем большие усилия, чтобы правильно вести себя по отношению к другим, но при этом беспечны по отношению к своим мыслям и чувствам. Увы! человек всегда поставлен на веса, не тогда, когда он этого желает и приготовлен, а тогда когда Бог хочет показать нам, на наше не доскональность и несовершенство, по Его праведным весам.  Я могу говорить, только по собственному опыту, когда зарождается мысль о себе, что я чего-то достиг, тут же свешан, и Господь показывает мое ничтожество. Но как один брат сказал: « я признаю мое ничтожество, но откидываю его», ибо пребывать в том постоянно, что я ничтожный, это самовольное смирение. Мне, и думаю и вам, всегда в этом вопросе, нужно положатся, не на наши чувства, а на веру, что Бог любовь вселил в наши сердца, и рожденный выше имеет эту божественную любовь. Чувства могут обмануть, но Слово Божие пребывает вечно. Нам нужно верить тому, что эта любовь не теория, а действительность. Проявления божественной любви, это достижение, притом,  когда пребываем в Нем. Но и на этот вопрос, тоже есть ответ: « то вы, прилагая к сему все старание, покажите в вере вашей добродетель, в добродетели рассудительность, в рассудительности воздержание, в воздержании терпение, в терпении благочестие, в благочестии братолюбие, в братолюбии любовь.» (2 Петр 1-5..7)

  « Заповедь новую даю вам, да любите друг друга; как Я возлюбил вас, так и вы да любите друг друга. По тому узнают все, что вы Мои ученики, если будете иметь любовь между собою.»(Иоанн 13-34,35). Здесь не говорится, что « если вы будете ходить в одно и то же собрание и придерживаться одного же учения, но сказано, что « если будете иметь любовь между собою…». Это и есть знак для жизни и ученичества. Если не имеешь этой божественной любви, не стоит говорить, что ты ученик Христа. Иисус сказал, что только тот, кто отречется от самого себя, возьмет свой крест и последует за Ним, может быть Его учеником. Обратите внимание на две стороны одной истины – самоотречение и следование за Христом. Божественная любовь не прибегает к эгоистичности.

  В 1 Кор. 13-1..3 показано, что внешние действия служения и самоотречения не имеют ценности в очах Бога, если в них не присутствует элемент любви. Вкушая любовь Бога – купаясь в лучах этой божественной любви, как сказано другими; -« я подобен бутылке, брошенной в море, которая находится в воде и наполнена водой.» Итак, именно Его любовь наполняет наши души и изливается для святых и грешников. Когда мы откидаем, своего я, и наши клерикальное(обособленное) мышление и поведение, возвышенное понятия о себе и учение, которое мы представляем для других, и когда только в мыслях возвышаемся над другими и перед собою, то мы становимся только; «то я - медь звенящая или кимвал звучащий.». Будем любить как Бог возлюбил нас, отдавая Своего Единственного Сына на смерть крестной, ибо это угодно Ему, чтобы мы не искали своего и только что угодно Богу. Мы не должны жертвовать, таким образом, и не можем, и Бог от нас этого не требует, но Бог хочет, что мы пожертвовали собственностью своего «Я», что очень дорого для нас, - это наш крест. Для сердца, которое покоится в любви Христа, есть божественный мир, совершенный покой, который сатана не может поколебать. Вы будете удивляться этому покою, кто еще его не имеет, и приобретет, а о том, что если Бог разрушил планы вашего сердца, которым вы дорожили, и вы скажете: « Благодарению Богу».  

Sötétségből a világosságba.


Sötétségből a világosságba.


"…. aki megszabadított minket a sötétség hatalmától "


(Kol 1: 12,..16) "..... Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata; Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok,…"

Amikor a sötétségről olvasunk, a fény hiányát értjük ezalatt . A Szentírás különböző helyszíneiből következik, hogy a sötétség mind a testi, mind a lelki halál állapota.”Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe; Az éjféli homálynak földébe, amely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.”  (Jób 10: 21,22)” Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?” ( 2 Kor. 6:14.). 

 Tehát az Isten első dolga az volt, hogy határt szabjon a világosság és a sötétség között. Ez volt a teremtés első napja. És mai napig azon dolgozik Szent Szellemével, hogy az üdvözülteket elválassza a sötétségtől, és bevigye a Isten Fiának dicső világosságába. Az üdvözültekre már az Isten fénye ragyog, de így van e ez valójában a mi életünkben? Nem élünk e még mindig a szürkeségben? Gyakorlatilag elvagyunk e határolva a világ sötétségétől? Nem e húzzuk a szekeret a világ fiaival egyetemben? A szekér rúdját merre húzza, ez a felemás iga? Elvégre a sötétség fiai élelmessebbek és gátlástalanok, a haszonszerzés és a gyönyör érdekében mindent megtesznek. A kecske erősebb a juhnál, ha egybe vannak fogva, a kecske fog irányítani, és a tüskék és bozótba húzza a szekeret.  Ahogy Jeremiás próféta is mondta: “  Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé!” (Jer 4,3). Ez minden a mi vállalkozásunkra is érthető. Egy vegyes vállalkozás a hitetlenekkel, rossz irányba halad, és mindig a becstelenség lesz az eredménye. Tehát akkor mi a sötétség igája alá sodródtunk.   

  Ez nem egészen ilyen egyszerű, mert a sötétség és a fény az elején még nem volt elválasztva egymástól, gondolom, szürke volt minden. “...és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.” (1Móz 1: 4). Mindent amit Isten teremtett, anyagokat, láthatót és láthatatlant, mindent, amit Isten hozott létre, ma még a Sátán uralma alatt van, mert ő a földi világ fejedelme. És ez vonatkozik a gonoszok büntetésének helyére is: “ Ez ország (világ) fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása.” (Máté 8,12); Sötétség jellemzi a Sátánt és csatlósait:”de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.” (Lukács 22.53) ; “Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef. 6.12).

 Krisztus igazi világosságként jött ebbe a világba. És minden, ami és aki, nem ismeri el Isten Fiát, vagy szemben áll vele, - sötétség. Ilyen ismeretekkel könnyen kitalálhatjuk, mi van Istentől és mi a Sátántól. De ezt nem tudjuk megtenni egyedül, szükségünk van egy olyan erőre, amely megszabadít a sötétség HATALMÁTÓL! Tehát fentebb olvashattuk, hogy Isten a bűnök megbocsátása révén a szeretett Fiú Királyságába vezet bennünket. Ez az Ő oldala, amit részéről már megtett. Ezt Krisztus áldozatának egyszeri felajánlásával teljesítette. Krisztus áldozatának elfogadása hittel, valójában Isten csodálatos világosságába vezet. Itt ezen a ponton befejezhetjük a gondolatot.

  De sajnos! - az ember alábecsülheti a Krisztusban elfoglalt helyzetét. Annak érdekében, hogy mindig a fényben maradjunk, nem lenne szabad elfeledni azt a tényt, hogy hajlamosak vagyunk letérni a világos útról. Az Úr Jézus,  Saulnak így beszélt a Damaszkuszi úton mikor megjelent neki, és szolgálatra küldi : “ Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által.(ApCsel 26: 18)        A szent szó jelentése “ elkülönített” a megszentelteket a sötétségtől elkülönítve Isten, szenteknek nyilvánítja. Ezt a kifejezést, sajnos a világi keresztény kultúra túlságosan felmagasztalja . Az Úr nemcsak azért jött, hogy megszabadítsa az embereket bűneiktől, hanem hogy összegyűjtse őket Krisztus neve alá, aki az eklézia (egyház) feje. De ahhoz, hogy egyek legyenek, ragaszkodni kell a Fejhez, aki Krisztus az Atya jobbján ül a mennyekben.  Kik azok, akik Krisztus testét alkotják? - azok akik a Krisztus vére által meghintettek és ez által megszenteltek. Ez egyetemes egység, de a megszentelt, szentek szó jellemzi a kiválasztást . Úgy ahogy az arató kiválassza a jó magot a konkolytól.

  Ezért a fény és a sötétség között nem lehet semmi közös. A hívőket a Szentírás kötelességeik tükrében is figyelembe veszi, és  " Emberi módon szólok a ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképpen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre. Mert mikor a bűn szolgái valátok, az igazságtól szabadok valátok. Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor azoknak, amiket most szégyenletek? mert azoknak a vége halál.”

(Róm. 6:19.20.21). Isten megfenyíti azokat a gyermekeit, akik más útra térnek, hogy "részt vegyenek az Ő szentségében" ( Zsidók 12, 10) Megszentelés nélkül senki sem fogja látni az Urat. Ez haladás a megszentelődés útján - “Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban;”(Ef 4,15).

  A megszentelés a közösséggel függ össze; Zsid 10:29 ezekről szól:”Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, (közönségesnek) és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?” ezáltal elszakadva Krisztustól és elhagyva a közösséget. A kereszténység vegyes és korrupt állapota jellemzi a kora szellemét. És a megszentelődés vagy elkülönülés a gonoszságtól a hívő ember felelőssége lett, hogy alkalmas legyen minden jó cselekedetre.”Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.” (2Tim 2,20,21).

Mégáll az Isten fundamentuma "Az Úr ismeri az övéit".

 "Megépítem az egyházamat - mondja Jézus -, és a pokol kapui nem fognak győzni vele szemben.” És ez kétségtelenül teljesül. Péter apostol, ezt szem előtt tartva, ezt írja: "Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.". Az Efézus 2, 21-ben is: "...Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által”.

 

  A megkezdett munka még nem fejeződött be és folytatódik az úgynevezett láthatatlan egyház vonatkozásában. Láthatatlan, bár, mivel a világ világosságának kell lennie, nem könnyű megmagyarázni a láthatatlan fény jelentését. De az általános sötétségben mégis fénylik egyes személyekben, ahogy ezt látjuk Izrael vonatkozásában a babiloni fogság idején. És ezt el kell hogy fogadjuk, egy olyan keresztényi rendszerben, amely évszázadok óta hanyatlás és gonosz állapotban van, olyan mint Babilon, amely nem a világ fénye. Számomra elfogadhatatlan ez a keresztényi farsangi színes áradat, ami minden de nem fény. Az üldözött szentek a múltban és jelenben, bizonyságot tanúsítanak az igazságról, de a világi kereszténység látható teste sötétség volt és ma is, amelynek önmagában nincs világossága, csak sokszinüsége. Ha a római katolikus egyház élén az úgynevezett keresztény országok történetét nézzük, annak sötétsége és pusztító tettei világossá válnak, hogy milyen nagy a sötétség. Második János Pál pápa, elnézést kért az inkvizícióért, de az Úrral való közösség helyreállt? - Semmiképpen sem, mert az egyház útja nem igazult meg, és nem jár az igazság útján, és nem felel meg az Úr világosságának. Nehéz ezt kijelenteni, mert emberek milliói követik tanítását. 

 Ugyanígy az egyház protestáns és egyéb újításai sem felelnek meg a világosságnak.

Arra a következtetésre juthatunk, hogy egyetlen egyházat sem ragad el a menny, csak Krisztus testének tagjait. Akik ezeknek az egyházak a követői között titokban imádják az Urat, csakhogy ez nem a Krisztus világosságának az útja. Sokan ezért megköveznek engem, de nem mindenki. Azok akik nyitva vannak Isten igéje iránt, elgondolkoznak, mi az a sötétség és a világosság. Az ökumenikus törekvés a három fő vallások között, katolikus, protestáns, zsidó, (most már templomok sokasága) ékesszólóan hirdeti ezt a babiloni szellemet, a démonok különbözőek, de egyesülnek Krisztus tanításaival szemben.

 Sok másodlagos kérdést nem érintettem: az úgynevezett egyházak siralmas állapotáról, általánosságba bocsátkozván, és az Úr eljövetelét az övéiért sem firtattam, de úgy döntöttem, hogy csak arra a kérdésre szorítkozom: bibliai vagy nem bibliai a jelenlegi helyzet. Tökéletesen megértem, hogy senki, aki régi bort iszik, nem akar azonnal fiatalt, de áldott az, aki követi az Igét és rendelkezik a Szent Szellemmel, még akkor is, ha egyedül van cselekedetében, elválasztva a testvérek támogatásától és kapcsolatától. Az Úr szava örökké megmarad, akárcsak az, aki teljesíti akaratát.

Lehet, hogy most megbotránkozik valaki, úgy tűnik, hogy a lécet túl magasra emeltem, de a valóságban nem, inkább a plintusz alá, mert alázatra és szerénységre hív minket az Úr. Ha bízunk önmagunkban, és nem adjuk át magunkat teljesen az Úrnak, akkor valóban nehéz legyőzni az akadályokat, és ez a rossz út. Nem leszek mindig boldog, ha az emberek vagy én emelem a mércét, itt nem a kötelességről szól a téma, hanem a választásról, kit és hogyan követni. A megközelítés nagyon egyszerű, legyen bármi, mi számítunk az Úr irgalmára és kegyelmére. Sokkal jobban ismeri képességeimet és a körülményeimet az Úr. Jézus Krisztus főpapra támaszkodva, aki közbenjár értünk az Atya elé.

 Kol 1 fejezet: 9 Azért mi is, amely naptól fogva ezeket hallottuk, nem szűnünk meg érettetek imádkozni, és kérni, hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden lelki bölcseségben és értelemben,

10

Hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében;

11

Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel;

12

Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban;

13

Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába;

14

Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata;


 

Vitatott téma a kiábrázoló ritus kapcsán.

 Vitatott téma a kiábrázoló ritus kapcsán. Kérdés és felelet. Én kérdezem. Van egy kérdésem. Aki nem merítkezik be( keresztelkedik meg) anna...