"Mentsétek meg magatokat ettől az elferdült nemzedéktől."

 "Mentsétek meg magatokat ettől az elferdült nemzedéktől."

Apcsel  2.-38..41 " "Térjetek más felismerésre! – mondta nekik erre Péter –, és merítkezzetek be mindannyian a Krisztus Jézusnak nevébe vétkeitek bocsánatára, és majd elnyeritek a Szent Szellem ajándékát. Mert nektek szól az ígéret és gyermekeiteknek, valamint mindazoknak, akik messze vannak, akiket az Úr, a mi Istenünk még el fog hívni." Sok más szóval tett erős bizonyságot és úgy kérlelte őket: "Mentsétek meg magatokat ettől az elferdült nemzedéktől." Azok már most, akik szavát örömmel fogadták, bemerítkeztek, úgyhogy aznap mintegy háromezer lélek csatlakozott az eklézsiához."

Ma olyan témánk van, amely mindig aktuális az emberiség történelmének minden korszakában, ha valóban, ismerve az Úr útjait a Szentírás szerint, folyamatosan az ember mint olyan romlottságába torkollik, függetlenül attól, hogy milyen korszakot élt, ill. él. Az első teremtéstől a mai napig a gonoszság és a romlottság odáig fejlődött, hogy Isten kénytelen volt beavatkozni a fejlődésébe. Világméretű árvíz volt, Szodoma és Gomora elpusztítása, Tírusz stb. Isten ítéletei előtt mindig más utat biztosítottak, t.i. elkülönés és üdvösség. Pusztulásról beszélünk, vagy valaminek Isten általi elhagyásáról, ami elérte a csúcspontját vagy a határt, amikor Istennek be kellett avatkoznia, a mai napig is a jövőben is ezt teszi. Mai nap is van ilyen folyamat a világban, aki lát az látja hogyan teszi ezt Isten az úgynevezett keresztény országokkal. Az Úr nem bottal ver, csak elferdíti az elméket a központi hatalmasok fejében. De ez benne van Isten tervében.

Ha figyelmesen tanulmányozzuk a Szentírást Isten népéről, akkor sokszor észrevesszük Isten kegyelmét és türelmét velük szemben. Mint tudod, Isten hosszútűrő, és arra időt ad, hogy a gonosz utakról és ettől az elferdült nemzetségtől hozzá forduljanak. A mai verset szövegkörnyezetben olvasva látjuk, hogy Péter a romlott nemzettől való elszakadásról beszél. Hiszen ez a prédikáció Isten Fiának keresztre feszítése és feltámadása, valamint a Szent Szellem eljövetele után hangzott el. Ismeretes, hogy ez a nemzet elutasította a Messiást. Mit adhatna Isten még többet?! Nekik adta mindazt, amije volt, magát Jézus Krisztust, Izrael Messiása személyében. Ez egy sokak által már ismert és elfogadott igazság, de ennek a tudásnak a gyümölcsei más gondolatokat kell hogy szüljenek bennünk, ha már rátértünk  az igaz felismerésére, szívünk állapotát tesztelhetjük. Vannak e gyakorlati eredményei az új felismerésének?

Ha Isten mindent odaadott népéért, és azok elutasították Őt, mi az oka ennek? ROMLOTTSÁG! Mi van ebben a szóban, ennek a szónak a rövid kifejezésében? Elvetemültebbek voltak, mint ma, vagy az már a múlté? Nem! Teljesen hitehagyottak voltak magától Istentől. A gonosz tanokat vagy tanításokat összeegyeztethetetlenné tették Isten szándékával.

És ez még nem minden, mert saját gonosz tanaik és vallásuk szomorúságot okoztak az embereknek. A népet ravaszul leigázták maguknak, csakis egy célból, nyereségvágyból. Elfoglalták Mózes székét (a Szent Törvény) és ezt felhasználva meghódították maguknak a népet.

Hogy áll a dolog ma? Nem jobb. Valószínűleg sokan megtapasztalták saját maguk is, hogy a különféle tanítások rabságában vagy fogságában lévők nem tudnak kiszabadulni ebből a kötöttségből, illetve kompromisszumokat találva megnyugodnak, de nem honosult  meg Isten békéje a szívükben. Azért Péter beszéde ma is aktuális" Térjetek más felismerésre!" A probléma nem az, hogy hogyan lehet megoldani a helyzetet vagy az erőfölényt szerezni. Istennek nincs ilyen terve mindezek kijavítására, mert nem javít ki semmit, hanem új utat ad. Az út és az új élet Jézus Krisztusban adatott meg, és így van ez akkor és ma is.

Honnan jött az a háromezer ember, aki hitt, kivált (bemerítkezett) és csatlakozott az egyházhoz? Azokból az emberekből származtak, akik korábban egybe voltak olvadva a judaizmussal, Isten készítette fel szívüket, meghallották az apostol hívását, hittek, elhagyták a régi utat, új útként követték Krisztust. Ezt senki sem teheti meg, ha nem születik újjá a Szellemtől!

Ma a nemzeti kereszténység  folyamatát figyelve, ráadásul a nyugati, úgynevezett keresztény országokból kiindulva, amelyek felett kétségkívül  a gonosz áll, egy folyamatot tapasztalhatunk meg, amely egy nagyarányú romlás, a paráznaság fejlődésében megállíthatatlan. Sátán igyekszik, hogy lerombolja az erkölcsi értékeket, a keresztény alapokat, és ez a kovász a politikán keresztül fejlődött ki. Megpróbálja összemosni az erkölcs és a romlottság határait, sikeresen. Meg vannak az eszközei és erre kiszemelt emberei. Ezek a világ tekintélyei, úgy a politikában, művészetben, kultúrában, és vallásokban. INRI, " A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA."  ez a tábla a megfeszített Krisztus fájára volt szegezve, ami az akkori idők három nyelvén volt kiírva, héberül, görögül és latinul. A héber vallás képviselője, a görög kultúra, a latin politika, ez a három a mai napig megfeszítik Krisztust.

Isten megengedi ezt, mert így kell teljesednie Isten szent szavának.

Ha ma Isten nem önti ki haragját, mert a kegyelem idejét éljük, akkor eszköze a nemzetek, amelyek egymásra támadnak, és Isten felbuzdítja a királyok szellemét. 

 Jeremiás prófétai szavában 50 f.-3 v. beszél az északi népről, akik Babilont vadonná teszik.

Babilon szellemi értelemben, a választott nép hite hagyására vonatkozó büszkeségről beszél, vagyis jellemzi. Az északi nép Izrael északi részén található országok. Szellemileg értelmezve (asszíria)  ma az iszlám népek, és Isten kiszárítja a Jordán folyót, ami a két ellentétes vallás határát jelenti, Jordán folyó a határ két ellentétes vallás között.

„Mert ímé, én nagy nemzetek gyülekezetét támasztom és hozom fel Babilonra északnak földéről,”(9. vers).

Ma a keresztények még romlottabbakká váltak, mert a legjobbat utasították el a kegyelmet, és a kicsapongás útját követik. A keresztény kifejezés alatt nem Krisztus követőit értem, hanem a névleges vallást és annak követőit. Aki megrontja a kegyelmet, azt jobban megverik.

Babilon szellemileg parázna, öntelt keresztény világ.( Jelenések 17 f.)

Isten felajánlja Péter szavai által, hogy váljunk el ettől a romlott rendszertől, akkor a judaizmus, ma a parázna kereszténységtől, és kössünk frigyet a mennyei vőlegénnyel, hogy örökké tartson kötelékünk a Szent Szellem által . Nemcsak lelki értelemben, hanem testileg is. ".Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek. Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,.." (2Korinthus 6-16,17).

Nekem úgy tűnik, hogy a liberális demokratikus rendszernek vagy a nyugati rendszernek köszönhetően már kiszáradt a folyó, a határ a két ellentétes vallás között. Ez a judaizált kereszténység és az iszlám. Nyilvánvaló, hogy ma az iszlám szélsőségesei nem olvadnak össze az iszlámmal, tudomásom szerint. Így volt ez a múltban a keresztes hadjáratok során is. Se annak, se a másiknak semmi köze a hithez.

De a folyamat elkezdődött, és be fog teljesedni. A keresztények ugyanis szekulárissá és átpolitizálódtak, az iszlamisták pedig megsértődtek, a keresztények elleni haragjuknak valós gyökerei vannak, és ezért radikális embercsoportok szélsőségét használják fel. De ez nem ilyen egyszerű.

Ettől elkülönülhetnek az újjászületett Krisztus követői.

A világ pusztulása felé rohan, de hogy ne ezzel a világgal együtt ítéltessenek el bennünket, elszakadva ettől a romlott néptől, és hogy Isten elfogadjon téged és engem, akkor: "Lakozom bennök és közöttük járok", megmenekülünk a nagy ítélettől.

A muszlimoknak nincs felhatalmazásom írni, mert Isten ismeri minden ember szívét, és egyedül Ő tud megmenteni és gondolatot behelyezni az emberbe. De a Krisztus követői nem buzdítják erőszakra a zsidókat a muszlimokat és keresztényeket, mert a Béke Istene a béke megőrzésére hívott el minket, és boldogságot ad a béketeremtőknek. "Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják" Most nem a Krisztusban való üdvösségről kell beszélni, mert közeleg a háború, ezt még kívánni se kell ( egy háború sem szolgálja az evangéliumot) hanem arra, hogy hirdessük a megbékélés Istenét a világba és felszólításunk a romlástól való elszakadásra amíg lehet, mert Isten féltékeny és Szent. Eközben Krisztus építi az egyházát, élő kövekből, amig tart a kegyelem ideje.

"Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok. Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom..." (1Korinthus 15-33, 34).

Az elkülönülés nem egy csoport, mindenki személyesen megtapasztalhatja a Szentlélek által a romlást, és elszakadhat tőle, nem számítva másokra. Ha elválik a hazugságtól, akkor mihez ragaszkodj és kihez, csak egy válaszom van; az Úr Jézus Krisztushoz, aki mindig hűséges, és nem hagy el, hanem befogad téged és engem. Isten elfogadja az ilyeneket, és megteremti a hajlékot: ". "Uram – szólt hozzá Júdás, nem a karióti –, mi történt, hogy nekünk készülsz láthatóan megjelenni és nem a világnak?" Jézus ezt felelte neki: "Ha valaki szeret engem, és igémet megőrzi, Atyám is szeretni fogja azt, azután majd elmegyünk hozzá, és lakást készítünk nála..” (János 14-22, 23). 

 

Az Atya szeret minket, - mi szeretjük Őt?

Kisértés és védelem.

 

Kisértés és védelem.

 

A gondolkodó emberek szilárd hitalapot akarnak, mert nem élvezik állandóan a hullámok szeszélyein ringatózni. Mindannyian szeretnénk egyszer a földre szállni, és szilárd talajon állni, ahogy a tengerész is boldog ha partra száll, de hol találjuk meg ezt a szilárd talajt? Ó, van egy megingathatatlan igazság sziklánk, Jézus Krisztus, akin a hitünk és reményünk, szilárdan áll. Bizalmunk tévedhetetlen alapon nyugszik: "Meg van írva." Hitünk alapja a Biblia, az egész Biblia, és nem más, mint a Biblia. De a Biblia nem lapokból és szavakból áll, hanem Isten hozzánk írt üzenetéről szól, aminek a központi gondolata Krisztus, Istennek Fia.

 

Azt mondják, a Bibliát nehéz megérteni, de nem azok számára, akik őszintén keresik Isten Szelleme vezetését. De ez is az Isten irgalmától függ. Valóban olyan igazságokat tartalmaz, amelyek meghaladják észünk befogadó képességét. Megmutatja, mennyire korlátozott az elménk és az emberi bölcsesség. De az alapvető, fundamentális kijelentésekben - a Bibliát nem nehéz megérteni. Én azért hajlamos vagyok arra a megállapításra,hogy mindenkinek megnyílik az Isten üzenete a maga színvonalán, úgy a gyereknek a kezdőknek is érthető, mert máskülönben hogyan lettek gyerekek az Isten családjában, ha nem hallották Isten szavát. A hit hallásból van. Az ember, még ha csak az első lépéseket teszi is meg Isten kegyelmének megismerésében, amelyet a Szent Szellem tanított és egyedül Isten Igéje vezérel, megismerheti az Úr akaratát üdvösségére vonatkozóan, és megtalálja az utat, a mennyországhoz vezető utat, mert Isten Igéje tiszta és tévedhetetlen igazság.

 

Kifejezetten az új megtértekhez szeretnék fordulni, akikre nemrégiben talált rájuk a Megváltó. A közelgő csatában ezt a Könyvet a Szellem kardjaként kell használnod. Arra kérlek benneteket, hogy folyamatosan használjátok Istennek ezt a fegyverét, hogy ellenállhassatok az emberi lelkek ellenségének. De ezt a kétélű fegyvert előbb magatok felé fordítsátok, hogy ti is alkalmasak legyetek a külső küzdelemben.

 

Fiatal harcosoknak ajánlom ezt a fegyvert, és három pontra hívom fel a figyelmet. Először is, ez a Szentírás, Jézus Krisztus fegyvere volt. Másodszor, érdemes odafigyelni arra, mire használta Ő ezt a fegyvert. Harmadszor pedig figyeld meg, hogyan használta.

 

" Ekkor Jézust a Szellem felvitte a pusztába, hogy a vádló megkísértse. Negyven napon és negyven éjen át böjtölt s utoljára megéhezett. Ekkor hozzáment a kísértő és így szólította meg: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek kenyerekké váljanak." Ám ő ezt felelte: "Írva van: Ne egyedül kenyérrel éljen az ember, hanem mindazzal a beszéddel, mely Isten szájából kijön." Ezután magával vitte őt a vádló a szent városba és odaállította a szent hely ormára. "Ha Isten Fia vagy – mondta neki –, vesd magad alá! Írva van ugyanis: Angyalainak parancsol felőled, kezükön hordjanak, hogy lábad soha kőbe ne üsd!" "Az is írva van: – felelte neki Jézus – Ne tedd próbára Istenedet, az Urat!" Megint magával vitte a vádló egy igen magas hegyre s megmutatta neki a világ összes királyságait és azok dicsőségét. "Ezeket mind neked fogom adni, ha leborulsz és imádsz engem" – mondotta neki. Akkor Jézus ezt felelte: "El innen, sátán! Hiszen írva van: Istenedet, az Urat imádd, és csak őt szolgáld!"  Ezzel elhagyta őt a vádló. Egyszerre angyalok jöttek hozzá és felszolgáltak neki."  (Mt 4:1-11).

Három kísértés, három irányban. Az első a testre irányul, a második a lélekre a harmadik a szellemet támadja meg. Ebben a háromban kell ellenállnunk a kísértésnek. Az ember ezekből áll össze, szellem, lélek és test. De ahogy látjuk a kísértő a testtel kezdi.

 De egész utunkon kísértet minket a vádló, nem csak a frissen született gyermeket. Csak hogy a gyermekek védtelenek, mert még nem öltötték fel a harci védő öltözetet. Ez Isten szàmára különös gondoskodást jelent. Ugyanis angyalokat rendelt melléjük, akik szüntelen látják Isten arcát, angyalok vigyáznak rájuk, és mint küldöttek Istentől végzik őrző és építő munkájukat. Azok akik már felvették a harci öltözetet, többé kevésbé tudják használni, de nekik is angyalok szolgálnak, mert más veszélyek is fenyegetik őket, nem csak a hit háborúja. Az üdvösség sisakját, a hit pajzsát és a kétélű kard ami az Isten szava. Az üdvösség ami megváltotta az ádámi testet, a hit ami védi lelkünket, a kard a szellemi fegyver, amivel csak egy szellemi ember tud hadakozni a vádló al szemben.

Isten a Szellemét nem mértékkel adja, végtelenül meríthetünk belőle. De ebben nagy része van Urunk segítő kegyelmének.

 

Áldja meg az Isten minden harcosát, tudván, hogy Krisztus már előttünk legyőzte a vádlót, nekünk csak követni kell ezen a győzedelmes úton a győzelem zászlaja alatt.

A tíz szűz.

 

A tíz szűz.

( Máté 25. 1,-13) 

 "Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik vették a lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont a lámpásukkal együtt olajat is vittek korsókban. Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. Éjfélkor azután kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására!  Ekkor ezek a szüzek mind felébredtek, és rendbe hozták a lámpásukat. A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert a lámpásunk kialszik. Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is, menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak! Amíg azok vásárolni voltak, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!  Ő azonban így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!"

Az Úr ebben a példázatban, kissé félrehúzta a függönyt, hogy betekintsünk mi van mögötte, a színfalak mögött, a keresztény ház külső arculata mögött, amit a mennyeknek országának nevezz itt a földön. Mert a tíz szüzek jelképezik azt. Mind a tíznél volt lámpás, tehát mind a tíz szüzek, Krisztus nevét vallják. 

 Így a keresztény világ teljesen összeomlik. És nem csak az oktalanok, hanem a bölcsek is elalszanak. Senki sem találtatott méltónak a vőlegény iránti éber várásnak. –  mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. Isten azonban, ha titokban is, de gondot visel, hogy készülve és várva a vőlegényre, el akarjanak menni valahova és közben elaludni. Röviden, megváltoztatták eredeti helyzetüket. Nemhogy nem éberek, hogy várják a vőlegény visszatérését, de már nem voltak a valódi helyzetükben. Ezt úgy értelmezném, hogy az egész kereszténység elhagyta eredeti helyét. Amikor visszatér a remény, akkor a helyzet helyreáll, de korábban nem. Éjfélkor, amikor már mindenki aludt, kiáltás harsant: "Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására!" Ez érintette a szüzeket, az ostobákat és a bölcseket egyaránt. Így van ez most is. Ki tagadja, hogy az ostoba emberek nem beszélnek és írnak az Úr megjelenéséről? Az általános izgalom minden keresztény közösségben, országban és városban folytatódik: az ellenállás ellenére egyre szélesebbre terjed a várakozás. Nem a világ várja a vőlegényt, hanem a keresztények. Ez semmiképpen sem tartja vissza Isten gyermekeit attól, hogy Isten Szellemében növekedjen. Az olajat keresők aggódva rohangálnak ide-oda, nyugtalanok, ( nincs béke a szívükben) ellenben, akiknek olaj van a lámpában, azok örülnek, hogy lesz idejük, mielőtt a vőlegény visszatér, mert tudják, hogy a korsóikban van olaj. És micsoda különbség! Az okosak már korábban felhalmozták az olajat, míg a többiek ostobaságukat bizonyították azzal, hogy nem tették ezt. Hadd hívjam fel erre külön a figyelmet. Nem az a különbség, hogy várjuk-e az Úr visszajövetelét vagy sem, hanem az olaj (vagyis a Szent Szellem kenete) birtoklása vagy hiánya. Itt azért meg kell jegyeznem, hogy a balga szüzek lámpásaiban is volt olaj: "Adjatok nekünk az olajotokból, mert a lámpásunk kialszik." Hogy ne térjünk vakvágányra, csak röviden, az ostobák lámpásaiban is volt olaj, a meggyőződésem az, hogy az az olaj, amit Istentől kapott szellem Ádám orrába lehelt. De ez nem elég a haza vezető útra, de nem csak azért, de hagyjuk ezt a gondolatot nyitva.

 Minden keresztény aki Krisztus nevét vallja, valamennyien szüzek làmpással. De az olajhiány elkerülhetetlen azoknál, akiben nincs Krisztus Szelleme, az egyáltalán nem tartozik hozzá. Ezeket nevezi az Úr ostobáknak vagy balgáknak a példázatában. Bármit is vallanak, ők nem tudják, mitől mások a bölcsek a Szellem üdvössége nevében; és az ő nyugtalan keresésük az után, ami hiányzott belőlük, végül még itt a földön is elválasztja őket attól a közösségtől, azoktól akik az Úrhoz vezető úton mennek. Hogy érthetőbb legyek, más utakon járnak.

Az az elképzelés, hogy ők azok a keresztények, akikből hiányzik a jövő előrelátásának ajándéka, nemcsak helytelennek tűnik, hanem teljesen méltatlannak is a szellemi elméhez. Krisztus megismerése kevésbé értékes, mint a jövő helyes tudása? Nem tudok megérteni egy keresztényt olaj nélkül a lámpájában, akik az igét igyekszenek magyarázni, tehát nem szellemben jár, hanem testben él. Világossá válik, hogy minden szentben, aki engedelmeskedik Isten igazságának Krisztusban, a Szent Szellem lakozik benne. Amint János tanít bennünket, az isteni család legkisebbjei jogosultak erre a kenetre, nem az atyák és a fiatalok, hanem a gyermekek. "Írok néktek, gyermekek, mert a ti bűneitek megbocsáttattak az ő nevéért. Írok néktek atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írok néktek ifjak, mert meggyőztétek a gonoszt. Írok néktek fiacskák, mert megismertétek az Atyát.(1 János 2,-12,13)

 Természetesen, ha Krisztusban a legfiatalabbaknak vannak ilyen kiváltságai, akkor a fiatal férfiak és a családapák nem nélkülözik ezt, itt nem csak a korról van szó. Ezért, teljesen biztos vagyok benne, hogy igazam van, megerősítem, hogy ha a példázat az olajra összpontosít, akkor nem a jövő prófécia ajándékára, hanem Isten Szelleme ajándékára utal, akkor minden ilyen keresztényben, és senki másban, a Szent Szellem lakik. Ilyenek azok az okos szüzek, akik a vőlegény találkozására készültek, és amint megjelent, bevonultak vele a menyegzőbe. Amikor ez az óra közeledik, mások éppen ellenkezőleg, egyre jobban összezavarodnak. Lelkükben és hitükben nem Krisztusra támaszkodva, mert a Szentlélek nem lakott bennük, felbecsülhetetlen értékű ajándékot kérnek az árusoktól, kérve, hogy valaki irgalmazzon nekik, és adja el ezt a felbecsülhetetlen értékű olajat, amit lehetetlen megvásárolni. Eközben az Úr visszatér, és akik készen álltak az érkezésére, bementek vele a menyegzőre, és az ajtók bezárultak. A többi szüzet nem engedik be a lakomára. Az Úr nem ismeri őket. 

Közben hadd mondjam el, hogy ezek a balga szüzek sorsukban különböznek azoktól az okosoktól, akiket az utolsó időkben, szélesebb és mélyebb különbségek miatt, érdem szerűen mentek be az ajtón a menyegzőre. Nincs okunk azt hinni, hogy a kint maradtak, hogy a szenvedők helyzetét ezen a fordulóponton tovább bonyolítaná az álom, ahogyan a szentekkel megtörtént a kereszténység hosszú ideje alatt. Mert a példátlan megpróbáltatások és bajok rövid ideje ezt nem teszi lehetővé, ami aztán őket éri.  A továbbiakban a Szentírásban aligha találunk alapot annak az állításnak, hogy a Szent Szellem lakhatna korunk ilyen szenvedőiben, mert ez a hívők különleges kiváltsága, hiszen az elutasított Krisztus elfoglalta helyét a mennyben, s vele van a menyasszonya is, tehát a Szent Szellem elhagyja a földet velük. Kétségtelen, hogy a Szent Szellemnek le kell szállnia minden testre a második eljövetel napján, de egyetlen prófécia sem mondja ki, hogy a maradékot így jellemeznék, amíg meg nem látják Jézust. Van egy harmadik megkülönböztető vonás is: sehol nem beszélik ezekről a szenvedőkről, hogy találkozni fognak a vőlegénnyel. Most fel se vetettem a parázna asszonyról szóló igeszakaszt a Jelenések 17 fejezetéből.

 

Nagyon lesűrítettem a gondolataimat, ez a téma nagyon gazdag, az Úr rövid volt, tudván, hogy a Szent Szellem majd kitárja bővebben a testvérek által.

El kell határoznunk,

 

Fentről lenéz.

El kell határoznunk, hogy semmi mást nem hirdetünk, csak Isten Igéjét.

Ebben az írásban nem csak az én gondolataim vannak benne, párosítottam egy testvér gondolataival. 

Az a tény, hogy a legtöbb ember elfordul az evangéliumtól, azt jelzi, hogy a keresztény gyülekezetekben gyakran nem hallják a szívhez szóló igemagyarázatokat, vagy nem szólnak a szívhez. Beszélhetünk egy király történetéről, aki minden nap sok embert meghívott vacsorára. A király szolgái bizonyos napokon kimentek, és összehívták a népet. De egy idő után az emberek nem jöttek az ünnepekre. A vendégek száma folyamatosan csökkent. A király megtudta, hogy a meghívottaknak megvolt az oka, az ok, az ételek rossz minősége volt, és komolyan megdorgálta a szolgákat, akik  készítették a rossz minőségű ételeket.

 

Nem keverték e össze egyes prédikátorok a jó minőségű evangéliumot az üres, élettelen beszédekkel?! Talán ezért nem járnak az emberek az istentiszteletekre? De ez mindenki felelőssége is, mert az evangélium tiszta igazságát kellene elfogadnunk, nem az üres beszédeket. Az nem jelenti azt, hogy szigoruan csak a bibliai szövegek használhatók, lehet úgymond példabeszédek formájában, de mindennek az Isten gyökeréből kell táplálkoznia. Most nem tanítok senkit, de ha valaki gyümölcsöt akar hozni Isten számára, akkor a Szentlélektől kapott ihletetségből szolgáljon, legyen az bármi ami másokat szolgálni hivatott.

 

Tehát az eddigieknél teljesebben úgy döntöttünk, hogy felhasználjuk azt, amit Isten adott nekünk a Könyvében, mivel bízunk Isten Igéjének sugallatában. Ismét szeretném megismételni: bízunk Isten Igéjének ihletésében! Számos támadást indítanak a Biblia ihletése ellen. Az igaz keresztény számára a Szentírás teljes ihletettsége tény, nem elmélet vagy hipotézis. Ha elfogadod azokat az elméleteket, amelyek csökkentik bármely szentírás tekintélyét, akkor a végén minden hit nélkül maradsz a Biblia ihletettsége nélkül.

Tudod, miért akarják hihetetlenül kicsinyre csökkenteni a Szentírás ihletettségét? ( nem magát a Bibliát, hanem kizárni a Szent Szellem munkáját)- Mert ki akarják szorítani Isten igazságát. Ennek elérése érdekében mindenféle sötét trükkhöz folyamodnak. Ha este mész a boltba szövetet vásárolni, és az eladó azonnal tompítja a lámpa fényét, amint beléptél, akkor nem akarod megvenni az árut, mert gyanítod, hogy rossz dolgot akar eladni az eladó. Több, mint a gyanúm, hogy pontosan ez a szándéka azoknak, akik csökkentik a Szentírás ihletettségét. Amikor az ember elkezd kételkedni és elutasítani az ihletet, azt csak azért teszi, mert rossz szándékai vannak a Szentírással kapcsolatban, amelyeket nem olyan könnyű megvalósítani az ihlet fényében.

 

Testvéreim, készséggel tulajdonítunk Isten Igéjének tökéletes ihletet, és bátran kijelentjük: ha prédikációink nem felelnek meg Isten Igéjének, akkor „nincs világosság” (János 11:10). A Biblia ihletettségén keresztül szeretnénk megpróbáltatni, és a legértékesebbnek azokat a hallgatókat tartjuk, akik naponta megvizsgálják a Szentírást, "tényleg így van-e" amit élénk tálalt az igemagyarázó.(ApCsel 17, 11). Ez éppen rám is meg másokra is vonatkozik, nem azt kell figyelembe venni, hogy ki, vagy milyen tekintély mondja, hanem mit mond mit ír, eljut e a szívünk mélységéig vagy a tanítás építő jellegű vagy romboló. De azoknak, akik csökkenteni akarják a Biblia ihletettségét, azoknak a szavknak nem fogunk engedelmeskedni vagy egy órán keresztül, csak kínt szenvedünk!

Nem léphetünk arrogánsan szembe velük, de nagy alázattal szolgálhatunk az ilyeneknek, és ha meghallgatja,  megnyertük őt.

 

 De ehhez is nagy kegyelem szükséges az Úrtól!

A Bárány menyegzője.

 

A Bárány menyegzője.

Jel.19.6-10: "És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei. És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei. És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, akiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke."

 

A menyasszony, a Bárány felesége elkészítette magát. Megadatott neki, hogy tiszta és fehér gyolcsba öltöztessen – megadatott, mert a szentek igazságával annyi hamisság járt itt a földön! Finom gyolcsot szőttünk a földön, de hány szálat kell majd eltávolítania Istennek! Azonban megadatott neki, hogy tiszta és fényes, finom gyolcsot viseljen, és ez lesz a Vőlegény dicsősége. És minden tökéletes lesz, mert ez a gyolcs a szentek igazsága az Isten dicsőségére. 

Azt mondják, áldottak azok, akik meghívottak a Bárány menyegzőjére. Kik ők? A meghívott, nem lehet menyasszony. Az esküvő napján a menyasszony nem számít a meghívott vendégeknek. Ez a hívőket egyénileg jelenti? Vannak, akik úgy beszélnek Krisztusról, mint „vőlegényéről”, de valójában  a Szentírás nem mondja ki, hogy az egyéni hívő Krisztus menyasszonya. Az egyház egésze a menyasszony vagy feleség (a 21.9. fejezet megmutatja, hogy ebben az esetben nem szabad különbséget tenni a két kifejezés között). Ebben az esetben nem mond mást, mint hogy mindenki áldott, aki egyénileg meghívást kap erre a vacsorára (hívőként a menyasszony része).

Én azonban hajlamos vagyok másként gondolkodni. Az elmúlt évszázadokban, még Krisztus születése előtt, sok hívő halt meg. Bár nem tartoztak ahhoz az egyházhoz, amelyet Isten a Szent Szellem, pünkösd napján való leszállása után kezdett építeni, az Egyházat elragadja, hogy találkozzanak az Úrral a levegőben." Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk".(1 Tess.4,- 16,17). De ezt megelőzően feltámadnak azok akik Krisztusban elaludtak ( meghaltak), és azok is akik Ádámtól, az Egyház létrejöttéig, meghaltak mint igaz hívők, akik nem alkották Krisztus testét, de Jehova igaz hívői voltak.  De még Jézus a földön lévén, ilyen példázatban is elmondja, a Gyülekezet előtti időben: "Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze. És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni. Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre."( Máté 22. fejezet) Ez meghívás a menyegzőre, de előrevetíti a prófécia szavaival. A szolgák, az ószövetségi próféták, akiket megöltek.

 

 Dicsőségben lesznek velük együtt, és a Vőlegény barátaiként a legszívesebben fogadott vendégek lesznek (lásd János 3:29, ahol Bemerítő János a Vőlegény barátjának nevezi magát. Ő is az Egyház születése előtt halt meg pünkösd napja előtt). A 9. vershez hozzáadva: „Ezek Isten igaz szavai”, ez az értékes perspektíva igazságának biztosítéka.

Aztán egy fontos megfigyelést kapunk: Jézus bizonyságtétele a prófécia szelleme. Sokan keresik a prófécia szavát, de nem értik, vagy legalábbis nem értik eléggé, hogy Jézus bizonyságtétele központi szerepet játszik a próféciákban. Sokan tarthatatlanok voltak benne, akárcsak a két tanítványnál, akik Emmausba menet beszélnek a feltámadt Jézussal. (Lukács 24:27). A próféták nem azért beszéltek, hogy kielégítsék a hívők kíváncsiságát az elkövetkező korokban. Isten rajtuk keresztül beszélt mindarról, ami az Isten Fiát, az Ő jövőjét és a vele kapcsolatban állókat érintette. Talán kimondhatjuk azt, ami gyakran igaz: "Fogadjátok be Jézust, a világosságot (a prófétai szót), és a dolgok tisztán láthatók lesznek."

 

Rossz vélemény

Egyes tanítók azt mondják, hogy az Egyház nem lehet Krisztus menyasszonya. Azt találták ki, hogy Izrael az Ószövetségben az Úr feleségeként szerepel, és igazuk is van. De elfelejtik, hogy Izraelnek földi, az Egyháznak pedig mennyei elhívása van; hogy az Egyház a Bárány menyasszonya, amit soha nem mondanak Izraelről, és hogy a Szentírás egyértelműen Krisztus feleségeként mutatja be az Egyházat az Ef. 5:22-33-ban. "Az asszonyok is saját férjüknek magukat alárendeljék, mintha csak az Úrnak tennék. Mert a férfi feje az asszonynak, mint a Krisztus is az eklézsiának. Ő megmentője a testnek. De mint ahogy az eklézsia aláveti magát a Krisztusnak, úgy tegyenek az asszonyok is mindenben a férjekkel. Férjek, szeressétek feleségeteket, miként a Krisztus is szerette az eklézsiát és odaadta magát érte,  hogy azt megtisztítsa az igében levő vízfürdővel,  hogy megdicsőülve állítsa maga mellé az eklézsiát, hogy azon ne legyen szennyfolt, ránc, vagy valami efféle, hanem, hogy szent legyen és kifogástalan. Így a férjek is tartoznak szeretni a feleségüket, akárcsak a saját testüket. Aki a feleségét szereti, magát szereti. Hiszen még senki sohasem gyűlölte a saját húsát, ellenkezőleg, feltáplálja, melengeti azt, mint a Krisztus is az eklézsiát, hisz az ő testének tagjai vagyunk. Ennek felel az meg, hogy az ember elhagyja atyját és anyját és a feleségéhez ragaszkodik, úgyhogy a kettő egy hússá lesz. Nagy ez a titok. Én azonban a Krisztusról és az eklézsiáról beszélek. Mindenesetre ti is egyenként úgy szeressétek a feleségeteket, mint magatokat, s az asszony félje a férjét." Csia Lajos fordításában.

 

Ez a rész elég meggyőző és elegendő minden őszinte hívő számára. Ha valaki nem akar engedelmeskedni ennek a szentírásnak, akkor hiábavaló minden. De legyünk türelmesek, mert ha nem is értjük, majd csak egyszer meglátjuk, ebben bízunk. 

 

Ez a téma, csak a gondolkozás vagy beszélgetés beinditója lehet.

Ki az úr a pokol felett?

 

Ez a kép csak illusztráció, nem félelemkeltés.

Ki az úr a pokol felett?

 "Úgy szólok hozzátok, mint barátaimhoz: Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, s azon túl többet nem tehetnek veletek. Megmutatom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek az után, hogy megöl, hatalma van arra, hogy a gyehennára vessen. Igen. Azt mondom nektek, ettől féljetek.” (Lk 12,4-5)

Akik még nem találtak békét Istennel, ezek a versek nagy jelentőséggel bírnak. Meg kell jegyezni, hogy az ember lelke nem hal meg a fizikai halál során. A lélek a halál után is tovább él. Az ember lelke és szelleme Isten hatalmában van.

A mai versekben ezt olvashatjuk: " Féljetek attól, akinek az után, hogy megöl, hatalma van arra, hogy a gyehennára vessen." Ebben az esetben nem az ördögről beszélünk, hanem Istenről. Az ördög megölhet, de tovább már nincs hatalma. Sokan azt hiszik, hogy az ördög uralja a poklot azzal, hogy embereket küld oda; de ez nem igaz, mert nincs írásbeli megerősítése. Az Úr azt mondja, hogy a pokol az ördög számára előkészített gyötrelem helye.

Tudnunk kell, hogy minden Istentől függ. Csak Ő dönti el, kit küld a mennybe és kit a pokolba. Isten azonban nem a bűnös halálát akarja, hogy valaki elvesszen, hanem hogy minden ember üdvösséget és örök életet nyerjen. De azt is tudjuk, hogy nem mindenki lesz üdvözülve. Azok számára, akik megvallják bűnüket, megtérnek Isten előtt és hittel elfogadják az Úr Jézus engesztelő áldozatát, megnyílik a mennybe vezető út és az ajtó nyitva áll az örökkévalóság felé. - "az Isten,  aki minden embert meg akar menteni, és az igazság ismeretére eljuttatni. Mert egy az Isten. Egy a közbenjáró is Isten és emberek között az (ember) Krisztus Jézus." (1Tim. 2,- 3,4,5)

Az ördög gyilkos, neki adatott, hogy öljön, ő ölte meg az Úr Jézust is. De nem kap parancsot, hogy kit és hova vessen, egyszóval nem uralkodik a poklon. Az igazság szabaddá teszi az embert, megszabadítja a halálfélelemtől. Jó példa az apostolok, akik a Szentlélek-keresztség után bátran prédikáltak az ellenséges közegek között, egyáltalán nem félve a haláltól. A félelmetesek nem öröklik a mennyek országát.

"Azután így szólt hozzám: "Megvannak hát. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak az élet forrásából ingyen adok inni. A győzelmes örökrészül fogja kapni ezeket. Én annak Istene leszek, és ő fiammá lesz. De a gyávák, hitetlenek, megutáltak, gyilkosok, paráznák, varázslók, bálványimádók és az összes hazugok részüket a tűzzel és kénkővel égő mocsárban lelik majd, mely a második halál." (Jelenések 21:6,7,8) Akik félnek az ördögtől, ez a lelki állapotuk jelzője. Sodródnak az áramlással, félnek beszélni vagy cselekedni az igazságban, ez a félelem első jele. Bárhogy is mondjuk, meg kell erősödnünk  az Úr Szellemével, amit Ő nem mértékkel ad minden hívőnek. Ehhez az Úr ad erőt a hit által. Csak a legyengült ember köthet kompromisszumot a világgal és a világi vallásokkal, talán gyávaságból. Ha valaki kiáll az igazság mellett, nem fél szavainak és tetteinek következményeitől, ha valóban felemeli őt Isten Szelleme, akkor biztonságban van, és a pokol kapui nem győzik le. Isten kezében van minden, a halál az élet, de a prioritása Isten akaratához kapcsolódik, ami az örök életet teszi előnybe az ember számára. Az ilyen embert, akit az Úr kezeiben tart, érdekli a testi szenvedés, nélkülözés, bánat? - semmiképpen. De az Úr nem hagyja az ilyen embereket vigasztalás és támogatás nélkül.

 " Ugye, hogy öt verebet árulnak két fillérért? Mégis közülük egyet sem felejt el az Isten. A ti fejeteknek meg még a haja szálai is mind számolva vannak. Ne féljetek! Különbek vagytok, mint sok veréb. Azt mondom nektek, hogy az embernek Fia mindenki mellett vallást fog tenni az Isten angyalai előtt, aki mellette vallást tesz az emberek előtt. De azt, aki engem az emberek előtt megtagad, Isten angyalai előtt meg fogják tagadni. (Lk 12,6-9).

 

Kedves hívő testvérek, beszéljetek igazat, fordítsátok el fületeket a hazugságtól, ne féljetek, de ehhez ismernie kell az Urat, és el kell vennie tőle mindent, amit kínál. Amikor ezt megteszed, lehetséges, hogy a család és barát ellenséggé válik, de ez nem szabad hogy zavarba hozzon, mert akik az Urat utálják, gyűlölni fognak téged is, ha valójában az igazságban jársz és tanúbizonyságot teszel szavaidban és tetteidben. De ez nem jelenti azt, hogy hatalmuk van feletted, mert Isten irányítja az életed és a pokol felet nincs hatalmuk, még ha azt is mondják, hogy a pokolra kerülsz. A felelőtlen emberekről hallani azt a kijelentést" menj a pokolba", de ezek a szavak, csak a dühüket fejezik ki, semmi erejük nincsen. Ha nem térnek meg, akkor sajnos vagy nem sajnos, őket fogja ítélni.

Ne szeressétek a világot,.....

Alsó Ausztria.

Ne szeressétek a világot,

 se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.(1Janos 2,-15)

Van egy gyerekkori barátom, aki szereti a természetet, szeret utazgatni más országokba, csodálni a szép városokat és embereket, kulturájukat történelmünket stb. Egyszer megkérdezte tőlem, ami a fenti igét illeti, már válaszoltam neki, de itt is elmondom, hogy a Szentírás a világ szó alatt a görög "kosmos"-t értelmezi. A teremtést. Ami a fenti igét illeti, János arról a világról beszél, amit a sátán irányít és birtokol, és ő ennek a világnak a fejedelme. Mi is úgy fogadjuk el Isten szeretetét, ahogy kinyilatkoztatta nekünk, elválasztva egymástól, a jót a rosztól.

De hogyan történik ez a mi szívünkben? Az Ószövetségi írásokban aprólékosan tudjuk meglátni, ugyanis az a mi építésünkre szolgál.

Ha valaki ismeri a Bibliát az ismeri azt a részt, 1 Sámuel 15. fejezetében, aki nem az elolvashatja. Most ebből emeltem ki egy szakaszt. 

" Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés." ( 1 Sámuel 15, -22,23).

Már köztudott, hogy a test ellenkezik az Isten akaratának. 

Ebben a történetben, az amálekiták ábrázolják a testet. Ez a nép akadályozta Izrael vonulását a Kánaán földje felé. És az Úr akarata az volt, hogy gyökerestől irtsák ki a föld színéről ezt a népet. S ezt Saul királynak kellet megtenni. De ő maga is test révén úgy cselekedett ahogy azt láthatjuk  e ige szakaszban. A mi ellenségünk is a mi hús, testünk, ami akadályozza az Isten országa felé utunkat.

De számunkra mi a tanulság ebben? Elsősorban az Isten igéjének engedetlensége, másodszor, a világ jobbik részének a szeretete. Az a jobbik része ami a testet is hizlalja szellemi értelemben. De az éles látású hívő felismeri ezeket a csapdákat. Itt felismerhetjük, hogy mi gátolja a szellemi fejlődésünket, miért a korunk ellenére még csecsemők vagyunk, akiknek még "Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;"(1Péter2-2) De ez a kezdete az út eleje, mert Pál megdorgálván a korintusiakat így ír nekik: " Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek(szellemieknek), hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek.Téjnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg:Mert még testiek vagytok; mert amikor írigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é? Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é?(1 Kor.3,-1...4)

Gyakran a hívők tanúbizonyságot tesznek magukról " baptista vagyok, én református,én katolikus, én adventista vagyok stb". A fenti ige éppen ezt világítja meg, nem magyarázom tovább.

"Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda ígézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg?...Ennyire esztelenek vagytok? amit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?"(Gál 3,-1,3)

Tehát ez is egy indikátor ha magunkra használjuk fel. A vallási felekezeti büszkeség, ez a világ jobbik sarkából való, de mégis testinek jelenti ki Pál apostol.

De hiába erőlködöm a szavakkal, semmi sem fog megváltozni, az Úr eljöveteléig.

 De azt is tudom, hogy kollektív öntudatot nem befolyásolja az Isten szava, csak az egyénit.

 

"Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem."( Jel.3,-20)