„A Szellem gyümölcse: ... HIT”

„A Szellem gyümölcse: ... HIT”

" görög "πίστις" pístis - mint szellemi látást is értelmez.

(Gal. 5:22)

A hit, mint a Szent Szellem gyümölcse, NEM Isten ajándékai, amit az apostol mond: „Egyiknek a Szellem által bölcsesség szavát adják, másnak ismeret beszédét ugyanahhoz a Szellemhez mérten, megint másnak hitet ugyanabban a Szellemben,...” (1 Korintus 12:9). A hit, mint gyümölcs (eredmény), amelyet a Szentlélek NEM egyeseknek, hanem MINDEN igaz szent életében akar reprodukálni, az Istenbe vetett engedelmes BIZALOM és a Neki való gyakorlati HIT. Lehetetlen engedelmességről és hűségről beszélni anélkül, hogy nem bízunk Istenben. És ez a bizalom ma ("az utolsó napokban [nehéz időkben]" - 2Tim. 3:1) nem alapulhat máson - csak az írott Igén. A „jelek és csodák” ideje (Zsid. 2:4) ugyanúgy megszűnt, mint a testi apostoli tekintély – azok, akikre az Úr Jézus személyesen és egyértelműen rábízott valamit (ApCsel. 1:21-26; 9:5.10,12; 1 Korinthus 11:23). Ma mindannyiunk számára egyetlen helyes út létezik: hűséges és következetes engedelmesség Isten írott Igéjének, amelyet az apostolok adtak át. Csak így lehet közösségünk Istennel – az apostolok által bemutatott tanításon keresztül, amelyet először Krisztus hirdetett (Zsid 2:3; 1János 1:3.4). A Szent Szellem meg akarja teremni szívünkben és megélni az Ő gyönyörű gyümölcsét (hitét) - az Istenbe vetett bizalmat, ami gyakorlati közösséghez vezet a Szent Szellem által. Bizalom nélkül nincs kommunikáció, a bizalom pedig Isten megismeréséhez, meggyőződéshez és hűséghez vezet! Újra és újra látjuk, hogy mindenben Istentől és az Ő kegyelmétől függünk. Semmit sem tudnánk létrehozni az Ő ereje nélkül az Ő Szelleme által. 

Adja meg nekünk irgalmát, és nyissa meg szívünket, hogy meghalljuk gyengéd hívását, amíg az üdvösség napja még tart, amíg van lehetőségünk valamit kijavítani életünkben és járni, hogy hűséges és igaz tanúi lehessünk.

… s amiket tőlem sok tanún át hallottál, bízd rá azokat megbízható emberekre, akik megfelelőek lesznek arra, hogy másokat is megtanítsanak.” (2Tim. 2:2).

A Krisztus hagyatéka kérdésében a hűségnek kell döntőnek lennie. De hűség kihez és mihez: valami exkluzív testvériséghez, vezetők csoportjához, vagy Krisztus és egészséges TANÁHOZ?! - A válasz ott van: "AMIKET hallottál tőlem, MONDD EL másoknak"! Jó, ha a keresztények a szellemi hagyatékról beszélnek – ez (legalább) azt jelzi, hogy nem csak a mának élnek. De ennek az örökségnek az átadását MEGBÍZHATÓ kezekbe – HŰSÉGES embereknek kell átadni. A HŰSÉG, ahogy fentebb mondtuk, nem magának az embernek a tulajdonsága – ez a Szent Szellem működésének eredménye a hívőben, az Ő gyümölcse. Még egyszer hangsúlyozzuk: csak az újjászületésnek lehet ez a csodálatos szent gyümölcse, csak azok igazán hűségesek Istenhez. Az Istenhez és az Ő útjához való hűség az egyetlen helyes útmutató ma a hívő életében. Ha a szemed előtt - az emberek és a hozzájuk való hűség, még ha ők maguk is hűségesen követik Krisztust, az Úrtól az emberek felé irányuló eltolódása, előbb-utóbb csak problémákhoz vezet. Magyarul, embereket követni, akár milyen áldásos is legyen az életvitelük és tanításuk, akkor is ők csak szolgák. Tiszteljük és szeressük Isten szolgáit, de ne kövessük, csakis Krisztus tanítását. Ha tanítunk, meg kell tanítanunk másoknak, amit az apostolok továbbadtak, és van itt egy figyelmeztetés: „Sok tanúval”! De lehettek egyéni megbízások Timóteusnak (sok tanúk nélkül), ha az apostol ihletet kapott, hogy ilyen átviteli korlátozást tegyen.

És ez a gondolkodás jogos, ha a gyülekezet (eklésia) építési korszakára gondolunk ma, amikor testben nincs köztünk apostoli tekintély. Az Úr előre látta az időnket, és mindenről gondoskodott. Ha igazán szeretjük Krisztust, ha Hozzá tartozunk és az Ő útján járunk, akkor arra vagyunk hivatva, hogy méltó gyümölcsöt hozzunk életünkkel. Vigyázó szeme mindig lássa bennünk az Igazság iránti hűséget és odaadást, amire vágyik. A "hűséges emberek közé tartozni, akik képesek lennének másokat tanítani" nagy előny! ...de erre is Isten választ embereket, Ő látja kinek milyen ajándékot osztott. 

De "A Szellem gyümölcse: ... szelídség" 

(Gal. 5:22)

Ki ne szeretne nyugodt, kiegyensúlyozott és visszafogott barátokat, akiket nem lehet egykönnyen feldühíteni, aki tudja, hogyan tudja irányítani és megelőzni (hatástalanítani) egy robbanásveszélyes helyzetet? Valaki valószínűleg azt mondja: „Nos, nem minden temperamentum alkalmas egy ilyen esetre!” Lehet, hogy emberi szempontból helyes, de Istennél nem!

A Szellem gyümölcse mindaz, amit egy bármilyen vérmérsékletű emberben megtermel. Valószínűleg nem lenne nagy csoda, ha egy mérsékelt temperamentumú ember szelídséget tanúsítana. De micsoda CSODA, amikor szelídséget tanúsít az, aki természeténél fogva soha nem volt sem kiegyensúlyozott, sem visszafogott! Ez az a CSODA, amit Isten mindenkivel meg akar tenni! Ha az igazság arcába nézünk, azt fogjuk látni, hogy a Szellem gyümölcse a modern kereszténységben komoly probléma. Minden létező megosztottságot (amelynek gyökere az önzés, a nézeteltérések és az önigazolás) - lehet azt feltételezni, hogy mindet inspirálta a Szellem gyümölcse, ha ma úgy beszélnek róluk, mint a keresztény egyházak szaporodása?! És a hívők egymáshoz való viszonya ezekben a különböző felekezetekben - ezek is a szelídségen alapulnak és a Szent Szellemtől ihletett?! Jaj, ezek,"az utolsó napok” (2 Tim.3,- 1) világos nyomot hagynak a hítvallókban, ez kétségtelen. Mindenkinek megvan a maga igaza. Ez ismerős a világi pártoknál is. Rágalmazás és pletyka – mindez annyira ellentétes a Szellem igazi szelídségével, hogy még a jónak mondható kegyesség szerinti  magaviseletűek sem állják ki a próbát.  "Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét." (2 Tim. 3,-5). Amíg a Földön vagyunk, még mindig van lehetőségünk mindent felülvizsgálni az életünkben. Tegyük magunkat Isten mérlegére az ige által, ne várjuk meg, hogy Ő tegye meg a látogatása idején, átértékelni és megtérni az Úr előtt, amire többször is hívja a gyülekezeteket. „Akinek van füle, HALLJA, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek” (Jel 3:22)! …

„A Szellem gyümölcse: ... ÖNMEGTARTÓZTATÁS”

 (Gal. 5:22). 

Önmegtartóztatás nem a törvény által, hanem a Szent Szellem a lelkiismeret által. Ha a Szellem vezetése alatt van a lelkiismeretünk, “ lehet vagy nem lehet” ez a kérdés fölösleges.

Vajon véletlen, hogy az Ő gyümölcsének legutolsó összetevője önmegtartóztatást mutat? Mennyire (jaj!) nem elég van jelen bennünk és a környezetünkben! Elhamarkodott következtetések, elhamarkodott cselekedetek, nem hosszan tűrő és önmegtartóztatáson alapuló döntések – mindez sajnos más természetű, NEM szellemi. A világ olyan elvek szerint él, amelyek nemcsak összeegyeztethetetlenek a kegyelem evangéliumával és a Szellem gyümölcsével, de általában gyakran ellentmondanak az elemi logikának. Például a sokak, ha nem mindenki által használt elv: „A cél eléréséhez MINDEN eszköz és módszer jó!” “ A cél szentesíti az eszközt”. Érvényes ez az elv azokra a keresztényekre, akik SZŰK kapun mentek át, és KESKENY ösvényen járnak? Vagy amit ma állandóan mindenhol hallunk: „MINDEN út ugyanahhoz a célhoz vezet!” “ Minden út Rómába vezet”? Egy keresztény nem hagyhatja el a világot, mert az Úr küldött minket oda: „Amint te küldtél engem a világba, úgy küldtem én is őket a világba” (János 17:18). Ha az Úr küldött minket, ha azt akarja, hogy maradandó (tartós) gyümölcsöt teremjünk, akkor tanuljunk meg mértékletesnek lenni. Valószínűleg életünkben nem minden fog kiderülni azonnal és könnyen (még ha a Szellem gyümölcse is!), hiszen a Szentírás egy bizonyos tapasztalatról beszél azoknak: „Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.” (Zsid 5:14), és azoknak is, akik türelmet tanúsítanak: „Türelemből tapasztalat származik” (Róm 5,4). Egy ilyen elem fontos az életben – enélkül lehetetlen a Szellem gyümölcsének gyakorlati megnyilvánulásáról beszélni. Az önmegtartóztatás pedig a Szent Szellem életben végzett munkájának eredményeként visszatart minket a rossz utaktól még a keresztény környezetben is, ahol ma annyi téveszme van. Általánosságban elmondható, hogy az absztinencia még a világilag komoly emberek számára is arany recept (ahogy ma a pszichológusok mondják). akkor meg kellene tanulnunk a mértékletességet. A keresztény életében a Szentlélek, aki megtelepedett a szívében, állandóan meg akarja teremni lelki gyümölcseként. Fontos, hogy ne szomorítsuk el ezt a Lelket, engedelmeskedjünk Neki, és alázatosan elítéljük magunkban, ha rámutat néhány hibára. 

 „Ez ígéretekre támaszkodva ti is teljes serénységet vessetek latba, hogy hitetekben erényt nyújthassatok, az erényben megismerést, a megismerésben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban istenfélelmet, (kegyességet) az istenfélelemben (kegyességben) testvérek kedvelését, a testvérek kedvelésében szeretetet.  Mert ha e dolgok megvannak és sokasodnak, Urunknak, a Krisztus Jézusnak megismerésében sem lesztek sem henyék, sem gyümölcstelenek.” (2Péter 1:5-6,7,8)

Ha Isten azt akarja, hogy egy keresztény mértékletességet tanúsítson a hitében, akkor erre komoly figyelmet kell fordítani - valószínűleg SZEMÉLYES hitről beszélünk, mivel a személyes névmást használják: "A TE hitedben". Az igaz keresztény ne legyen hiszékeny, hanem mindent mérlegeljen, és csak a jóhoz ragaszkodjon (1Thessz. 5:21), bízva a benne élő Szent szellemben, mint isteni Vezetőben az élet sivatagában. (1János 2:21. 27). A mértékletesség mint szellemi gyümölcs nem az összes izom megerőltetése annak érdekében, hogy kontrolláld a temperamentumodat. Már mondtuk, hogy Isten meg akarja tenni bennünk a megszentelődés és színeváltozás CSODÁIT, megnyilvánulva bennünk Krisztus: „míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus.!” (Gal. 4:19); „Akiket eleve ismert, azokat eleve el is rendelte, hogy HASONLÓAK legyenek Fia képmására” (Róm. 8:29). Egy igaz kereszténynek ma egyetlen útja van, mint a kereszténység kezdetén – egyre jobban hasonlítani a Tanítóhoz és Megváltóhoz, Jézus Krisztushoz. A mi hatalmunkkal nem tudjuk megtermelni a Szellem e szent gyümölcsét. De ha a szőlőtőkén vagyunk (János 15:1.4), ha az Ő éltető nedve belénk ömlik, akkor ereje a gyakorlati életben fog megnyilvánulni. Akkor a hitünk nem a HAZUGSÁGBA vetett bizalmat (2Thessz. 2:11) mutatja, hanem Krisztus és az Igazság iránti engedelmességet (2Kor 10:5; 1 Péter 1:22). A szellemi élet minden szépsége azonban nem nyilvánulhat meg újjászületés nélkül – egy ádámi  óember egészen más gyümölcsöt hoz (Róm. 6:20-21). És előbb-utóbb, bármennyire is megerőlteti magát az ember, ez a gyümölcs érezteti magát. De ha „Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon”. (2 Péter 1:4), akkor a lelki gyümölcs szépsége előbb-utóbb nyilvánvalóvá válik. Az Úr segítsen bennünket kegyelméből ennek megértésében!

„Amit vet az ember, azt is aratja” (Gal. 6:7)

Tehát a Lélek gyümölcse nem egy általános igazság, amely csak az Újszövetség lapjain létezik. Ez az az eredmény, amelynek minden keresztényben nyilvánvalónak kell lennie minden nap. Ha nem jelentkezik bennünk, vagy egyes összetevőiben komoly hiányosságunk van, haladéktalanul keressük az okát. Ne felejtsük el, hogy a gyümölcs mindig a VETÉS eredménye. Ha Isten elvetette az Ő Igéjét a szívünkbe, az eredmény a Szellem GYÜMÖLCSE lesz. „Az ilyenekre NINCS (!) TÖRVÉNY” (Gal. 5,23) – foglalja össze az apostolt lelkesítő Szellem. A törvény semmit sem tudott tökéletesíteni (Zsid 7,18-19), vagyis nem vezethetett ilyen eredményre. Csak az IGAZSÁG Igéjének szent isteni MAGVETÉSE (Jakab 1:18) ülteti el a szent magvakat a szívekbe, ami előbb-utóbb meghozza a kívánt lelki gyümölcsöt. "DE!" (Gal.5,24) – kiált fel az apostol. És fontos, hogy komolyan odafigyeljünk erre a „de”-re. A lelki gyümölcsök termésében sok múlik rajtunk is: "DE akik KRISZTUS KERESZTRE FESZÍTETTEK (!) a test szenvedélyekkel és vágyakkal"! Komoly különbség van azok között, akik Krisztushoz tartoznak, és azok között, akik nem adták át magukat Neki: van, aki tudja, mit jelent a KERESZT és a személyes FESZÜLET rajta, mások NEM élték át ezt az élményt. Bármit mondunk is magunkról, a Szellem gyümölcse (vagy annak hiánya!) fényesen kiemeli Istenhez tartozásunkat. Lehetséges a „kegyesség látszata” megvan, de a gyakorlatban folyamatosan kimutatkozik, hogy lemondtunk az erejéről. Tanulni mindig lehet, végtelenül is: ”Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak." (2Tim. 3:7).  Ezt az áldott szellemi vetést végzi el az emberi lélekben a Szent Szellem. Egy másik gyönyörű igazság a Szellem gyümölcsének történetében, hogy ezt a gyümölcsöt az ÖRÖK ÉLETRE gyűjtik. Milyen fontos tehát ez a szellemi gyümölcs! Minden ideiglenes, múló, örökre eltűnik, de a szellem gyümölcse az örökre megmarad, és mikor már nem lesz bűn ami kísért, ott a mennyben csak növekedni fog örökké.

 Drága testvérek az Úrban, a kegyelem és Isten irgalma megtanít mindenkit, előbb-utóbb, hogy ne legyünk  gátja a Szellem áramlásának bennünk, mindig azok legyünk amik vagyunk, mert a képmutatás ellen nincs gyógyszer, legalább önmagunknak ne hazudjunk. Ne azzal törődjünk, hogy mások mit gondolnak rólunk, hanem az legyen a fontos, hogy Isten hogyan ismert meg. Senki se szent abban az értelemben, hogy még ebben a bűnös testben élünk, de a Szent Szellem csodákra képes, ahogy ez sokakkal már megtörtént.

„A Szellem gyümölcse: ... JÓSÁG *”

 

(Szívélyes üdvözlettel a Dubliniaknak.) 

„A Szellem gyümölcse: ... JÓSÁG *” 

(Gal.5.22) * (görögül,-agathosýni  ἀγαθωσύνη - 1. jóság, tisztesség, őszinteség; 2. kedvesség, isteni jóság)

Az utolsó napok – a Szellem apostol általi próféciája szerint – megvannak a kezdeti jellegzetességeik az emberiség történetének minden más korszakának hátterében: "Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld". (2Tim. 3:1-5). 

Abban az időszakban, az utolsó élőknek is meglesz az igazi jellegzetes portréja. És itt sok negatívumot látunk: rágalmazást és barátságtalanságot, kegyetlenséget és jóra való hajlandóságot is egyaránt. Milyen messze van ez a kép a Szellem által előállított és a JÓSÁG által képviselt eredménytől! Egyáltalán nem mennék bele az ilyen emberek portréjának elemzésébe, ha nem a Szentírásban a Szent Szellem mutatta volna be, és ha nem ábrázolnák a hitvallók is, ezt az állapotot, akkor hihetetlennek tűnne, hogy az emberek semmit sem változnak: „Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét.” (2Tim. 3:5). Ebben az esetben a hitvalló - még a krisztuséit erősen utánzó - mégsem fog komolyan különbözni a világ emberétől.

De a Szentírás emlékezteti a megtért hívőt, hogy „Ilyenek voltatok pedig némelyek, DE megmosattattatok, DE megszenteltettetek, DE megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által.” (1Kor 6,11)! – Csodálatos változás történt Krisztus nevében a Szent Szellem erejével! Az óembernek a réginek most nem szabad újra megjelennie! Most a Krisztus követőinek gyökeresen különböznie kell a világ népétől! Ezt a különbséget pedig a Szent Szellem reprodukálja életében, ha (természetesen!) újjászületik. Ismételten (és erősen) hangsúlyozzuk az újjászületés gondolatát, mert először is, enélkül senki sem „NEM láthatja Isten országát” (János 3:3). Másodsorban pedig az utóbbi időben az újjászületés kérdését (enyhén szólva) sem közelítik meg teljes hűséggel, ezért sok olyan lélek lépett be a gyülekezetbe, akiknek semmi közük Istenhez. Természetesen lehetetlen elvárni az ilyen emberektől, hogy megértsék a Szellem gyümölcsét és gyakorolni képesek lennének azt.

 

"Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot,....” (Kol. 3:12)

 

  Lehet-e mindegy, hogy a szentek hogyan cselekszenek (őszintén vagy becstelenül)?! Normális, ha egy „szent” szíve nem kedvességgel, hanem rosszindulattal van tele?! Lehetnek-e becstelen emberek a SZENTEK között? Nemrég megkérdezték Isten egyik szolgájától: „Miért vagy ilyen ősz hajú? – nem vagy te olyan öreg.” Habozás nélkül válaszolt: „Mert sokat kell dolgoznom a szentekkel!” Ennek a gondolatnak az a célja, hogy minket (keresztényeket) elgondolkoztasson! Hány JÓ (kedvesség, őszinteség, tisztesség) van közöttünk ennyi megosztottsággal és széthúzással?!

Megszoktuk, hogy csak pozitív dolgokat beszélünk és hallunk magunkról a gyülekezetünkről és elégedettek vagyunk, ha sok jót hallunk magunkról. Ez egy emberi tulajdonság. Mindazonáltal egy elfogulatlan Nagy Bíró előtt állunk, aki nem hízeleg, hanem nagyon pontos súlyokat tesz a „mérlegre”! Van egy nagyon jó módszer ma minden keresztény számára, ha nem akarjuk hallani: "megmérettél a MÉRLEGEN, és könnyűnek TALÁLTATTÁL" (Dán 5:27)!

 

 Ez az út az alázat és a megtérés, amelyre az Úr elhívott minket (Jel 2,5)! A Szellem gyümölcse az, amit látni kell az életünkben, ha valóban megvan, amire az Úr hív minket az Ő Igéjében, parancsot adva: „ÖLTSD FEL”! Ez nem a mi szabadakaratunk kérdése, hanem parancsolat. A Szellem gyümölcse az igaz kereszténység próbaköve! Ha bármelyikünk személyes problémát érez ezzel kapcsolatban, ma még van időnk mindent rendbe tenni – meghajolni az élő mindenható Isten előtt, és hagyni, hogy Ő végezze ébresztő munkáját életünkben. Az eredmény nem várat magára, ha teljesen az Úrra bízzuk magunkat. Ez nem egy kötelesség, még ha parancsolat is, hanem ajtó nyitás az Úrnak aki kopogtat a szívben. Ha teljes hittel fordulunk Hozzá, nem űz el magától senkit. (János 6:37)! …

„A Szellem gyümölcse: ... hosszútűrés”

 

„A Szellem gyümölcse: ... hosszútűrés” 

(Gal. 5:22)

 

Azonban az igazi „a szeretet hosszútűrő” (1Kor 13:4), és az igazi szellemi gyümölcsnek van egy olyan csodálatos összetevője, mint a „hosszútűrés”. Lehetetlen helyesen megérteni a helyzetet, nem lehet helyesen felmérni a „szív TISZTASÁGÁT” (vagy éppen ellenkezőleg, annak hűtlenségét, tisztátalanságát!), ha nem tanultunk meg – tűrni, elviselni! Ennek a hosszútűrésnek a határát nem mi szabjuk meg! Egyikünknek sincs joga azt mondani, hogy túl sokáig bírtuk már, elég lesz már. A Szent Szellem az Újszövetségben (amely komolyan különbözik az ószövetségi korbeli társaitól!) a hívőnek a türelem határát felmutatja: „Ezért, testvéreim, legyetek türelmesek az Úr eljöveteléig” (Jakab 5: 7)! Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy igaz keresztény arra van hivatva, hogy türelmesen elviselje a mellette járó keresztény romlottságát és hitehagyását (Jel. 2, 2) - az ilyenektől való elszakadást és a tiszta szívű emberekkel való közösséget erre az időszakra írja elő a Szentírás. Az igazi szellemi gyümölcs azonban az őszinte hosszútűrésben mutatkozik meg: ez a türelem – mindenre, ami például az Úr Jézus visszajövetelére vonatkozik. Az Ő visszatérésének jogos elvárása nem a keresztény tétlensége, de nem is vallásos tevékenysége! Mindenben nagy szükségünk van a SZELLEMI belátásra (felismerésre), amelyre csak a Szent Szellem vezetése által juthatunk. Ne szomorítsuk Őt, hanem próbáljunk engedelmeskedni Neki! Csak annak adatik meg, akikben megvan az engedelmesség: „És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szent Lélek is, kit Isten adott azoknak, akik néki engednek.” (ApCsel. 5:32). Az igazi szellemi gyümölcs pedig csak azok gyakorlati életében nyilvánulhat meg, akik engedelmeskednek a Szent Szellemnek, aki kinyilatkoztatta nekünk az Igazságot a Szentírásban. Tisztáznunk kell ezt az egyszerű igazságot, hogy a szellemi gyümölcs nem a mi eredményünk! Ez ennek a csodálatos Istentől való Szellemnek az eredménye az életünkben. A Szent Szellem nélkül, amely az igazi bűnbánat pillanatában megtelepszik a hívő ember szívében, nem lehet igazi gyümölcse! …

 

„Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket.” (Zsid 6,12)

 

Ez minden vallásos emberhez szól, és a lustaság itt nem a cselekvő forgataggal áll szemben, hanem a HITtel és a hosszútűréssel, ami azt jelzi, hogy az igaz hit a hosszútűrés alapja. És a példa, amelyet a hívők utánozni hivatott, példakép, Ábrahám: „És így kapta meg az ígéretet a hosszútűrő Ábrahám” (15. v.). A hosszútűrés "az Úr eljöveteléig" (Jakab 5:7), amelynek a Szent Szellem gyümölcseként nyilvánvalóvá kell válnia a keresztény életében, nem lesz haszontalan időtöltés vagy tetszetős a test számára a saját vagy valaki másnak. Minden keresztény hasznos lehet Krisztus országában, amelybe Isten bevezette (Kol. 1,13), és elvégezheti azt a kis munkát, amelyet az Úr rábízott. A világ ma, akárcsak Ábrahám idejében, továbbra is „nevet szerez magának” egy tornyot építve „ MAGASAT az egekig” (1Móz 11:4). A világ ilyen törekvései a keresztényeket is befolyásolhatja. Nincs erejük alázatosan és türelmesen várni Krisztus visszajövetelét, ami számunkra az „ígéret”. A lustaság abban mutatkozik meg, hogy a keresztények alkalmazkodni kezdenek a világhoz, és nem élnek attól elszakadt szerény életmódot. De a világ utánzása bizonyíték arra, hogy a szellemi gyümölcsnek ez a gyönyörű összetevője, a hosszútűrés hiányzik. Ha valóban újjászületünk, és a Szent Szellem lakozik bennünk, akkor hallanunk kell felhívását a Szentírás lapjain: „Legyetek ti is béketűrők, ( türelmesek) és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van.” (Jakab 5:8)! Az Úr Jézus visszatérésének kell objektív komoly indítékává válnia, a világi környezettől elszakadt türelmünknek. De ne felejtsük el, hogy ez a SZELLEM gyümölcse, aminek teret kell adnunk az életben... ( ennek a gátja csakis a mi egónk).

„A Szellem gyümölcse: ... A BÉKESSÉG”

 

„A Szellem gyümölcse: ... 

A BÉKESSÉG” 

(Gal.5:22)

 

Ez a szellemi gyümölcs összetevő arról tanúskodik, hogy milyen mélyreható változás következett be valakiben, aki korábban Isten ellensége volt - most megbékélt Vele, most Isten a Barátja, most kapcsolatukat a közösség jellemzi. Nem lehet semmi közös ott, ahol ellenségeskedés van, ahol a kapcsolatokat beárnyékolja a közelgő Ítélet, ahol a lelkiismeret olthatatlan tüzével ég. A szív békéje csak azután válik az ember tulajdonába, miután őszinte (valódi!) bűnbánattal érkezett Istenhez, és felismerte magát, mint egy teljes és végleges csődtömeg. A bűnös vigaszt talál, amit a Megváltó megad neki (Mt 11:28; Róm 5:1). És csak az Istennel való közösség, amely a belé vetett teljes bizalomra épül, tartja meg ezt a békét a hívők szívében és életében (Fil. 4:6.7). Ez a közösség elvezeti a lelket Isten akaratának és az emberiséggel való kapcsolatának megértéséhez, elkerülve a felhajtást (még a vallásit is! ). A béke, mint a Szellem gyümölcse a szentek kapcsolataiban is nyilvánvalóvá válik – csak ők tudják, igyekeznek megtartani (Ef. 4:3) és hűséges kapcsolataikban " a békességet azokkal egyetembe, akik segítségül hívják az Urat tiszta szívből."(2Tim. 2:22). Az Istennel meg nem békült bűnösnek nem lehet békés kapcsolata a szentekkel, bármennyire is próbálja rögtönözni. Ezt fontos megérteni sok hívő számára, akik keresztény családból származnak. Ha a hívő szülők gyermekei nem látták magukat teljes csődnek Isten előtt (és ezt nem mindig könnyű belátni azoknak, akik gyermekkoruktól kezdve vonzódnak a vallásos tevékenységhez!), és nem érezték szükségét az Ő újjászülető kegyelmének, akkor nincs igazi békességük, mint a Szellem gyümölcse. Ez egy állandó vallási nyűgös versenyben érződik – hozzászoktak az állandó eseményekhez, amit a keresztény hitnek tekintenek. Ha (valamiért) ki vannak zárva a vallási forgatagból, akkor nemcsak békét veszítenek, hanem az üdvösségébe vetett általános bizalmat is. A lelki béke és stabilitás csak ott lehetséges, ahol a Szent Szellem újjászülető munkája megtörtént, amely a lelket az Istennel való élő KOMMUNIKÁCIÓBA hozza…

 

„..abban serénykedjetek, hogy békességben egybekötve a Szellem egységét megőrizzétek.” (Ef. 4:3)

 

Ma abban az időszakban élünk, amelyre az Úr a következő utasításokat hagyta: „Ragaszkodj az IGAZSÁGHOZ, HITBEN, SZERETETBE , BÉKE mindazokkal, akik TISZTA SZÍVBŐL segítségül hívják az Urat” ( orosz fordítás). (2 Tim. .2.22). A Szellemnek ez a parancsa egyértelműen azt mutatja, hogy a szív tisztasága nem létezhet igazság (igazságosság), hit, szeretet és béke nélkül! Sőt, a szeretet és a béke az IGAZSÁGBÓL és HITBŐL fakad.

A keresztény gyakorlati igazságossága csak az igazságon (Isten igazságán) alapulhat, amely Krisztus (Róm. 5.1.9.18; 2Kor. 5.21), és a HIT-en, amelyre a hívő hivatott támaszkodni, és amelyre támaszkodhat a harcban " egy érzéssel viaskodván az evangyéliom hitéért;". (Fil 1,27; Júdás 3). Gyakorlati igazságosság és a szív tisztasága nélkül nem létezhet "A SZELLEM EGYSÉGE"! Ha a mai kereszténység hitvallói „a SZELLEM egységének” vallják magukat, akkor gyakorlati bizonyítékokat kell bemutatniuk „a béke egyesülésére”, vagyis a szellemi gyümölcsnek nyilvánvalónak kell lennie, hogy ebbe az EGYESÜLÉSHEZ csatlakoztak Istennel. Ha ez a gyümölcs hiányzik (ha nincs a Szellem teljes gyümölcse), de a hitvallók minden erejükkel megpróbálják utánozni a " békesség egyesülését", akkor a kereszténység ilyen játéka nem fog sokáig tartani, feltáródik minden, ami a valóságban van. Lehetetlen fenntartani a „BÉKE egységét”, ahol a lelkek nincsenek megbékélve Istennel, ahol a Szent Szellem nem végezte el ébresztő munkáját! Ha a Szent Szellem a kereszténység leépülésének időszakában azt parancsolja, hogy „a szellem egységét a béke egységében” csak azokkal tartsuk meg, akik szívükben TISZTÁK, akkor ez (legalább) azt jelenti, hogy képes felismerni (vagy látni) a szívnek ezt a tisztaságát. A béke utánzása, (amelytől a keresztény el kell hogy váljon) nem a szív tisztasága mellett tanúskodik! Ellenkezőleg, ez nemcsak komoly kételyeket ébreszt ezzel kapcsolatban, hanem az igaz keresztényt is elválásra kényszeríti! …

"A Szellem gyümölcse: ... ÖRÖM"

 

 

"A Szellem gyümölcse: ... ÖRÖM" 

(Gal.5,22)

 

A Szellem gyümölcsének következő összetevője az ÖRÖM. Talán a Szellem öröme nem valami vagy valaki által okozott izgalom eufóriája. Az emberek hajlamosak extázisba kerülni, ha találkoznak valakivel vagy valami kellemes dologgal az életben. De az ilyen lelkesedés gyorsan elmúlik, és felváltja a mindennapi rutin levertsége vagy a kilátástalanság. Az Újszövetség azonban egészen más örömet mutat nekünk, még csak nem is olyat, amit az ószövetségi próféták időszakonként átéltek. Az Úr Jézus az Atyához intézett imájában így beszélt róla: „Hogy örömöm tökéletes legyen bennük” (János 17:13). Tökéletes öröme nem az az eufória, amely a „sötét idők” megjelenésével elmúlik. Minden szent, aki valóban kapcsolatba került a Szent Szellem erejével, első kézből tudja ezt. Ez a „SOK SZORONGATÁS” öröm (1Thess. 1:6). Ez az öröm akkor kezdődik, amikor a lélek rájön hogy minden bűne megbocsáttatik; hogy most már nem ellensége Istennek, és nem Isten a Bírája! Ezt a Szent Szellem teszi, aki a bűntől megigazult szívben lakik. Továbbá ez az öröm nő és erősödik a lélek közösségéből az élő Istennel, ennek az örömnek a forrásával. Csakúgy, mint a szeretetről, az emberek sokat tudnak beszélni az örömről is. Sokszor az emberek nem megfelelő módszerekkel is megpróbálják felkelteni vagy utánozni ezt az örömet! Mindezek a hamisítványok a Szellem gyümölcsének ezen összetevőjének nagy értékéről beszélnek – csak az értékes dolgokat lehet hamisítani! Az igazi szellemi öröm próbaköve azonban a bánat és a szorongás. Ha hittel le tudjuk győzni a világot és ambícióit, ha nyugodtak tudunk lenni az élet viharában, akkor valószínűleg erős személyiségként mondhatjuk magunkat. De ha a gyakorlatban tudjuk, mit jelent NEM elcsüggedni a bánatokban, hanem HÁLÁT adni értük Istennek (1Thessz. 5:18), áhítattal elfogadva akaratát, megismertük, mi a „Szent Szellem öröme” (1Thess. 1:6)! …

 

„Isten országa nem étel és ital, hanem igazság és békesség és ÖRÖM a Szentlélekben” (Róm. 14:17)

 

Ezért van olyan ügyesen meghamisítva a lelki gyümölcs ezen összetevője! Sátán és a foglyul ejtett emberek próbálnak látható bizonyítékot adni arra, hogy ők "Isten Királyságát" hirdetik. Milyen óvatosnak kell lennünk, és milyen elővigyázatosnak kell lennünk, nehogy csapdába essünk! Nem véletlen, hogy Isten Igéje megmutatja a különbséget az igazi Isten Királysága és a hamis ország között: az egyik „igazság és békesség és öröm a Szentlélekben”, a másik az „étel és táplálék”! Már az apostolok idejétől kezdve a keresztény emelvényen tevékenykednek azok, akik „megkísértettek a ti szeretetvendégségeteken; veletek lakomázva félelem nélkül hizlalják magukat.” (Júdás 12). Nem gondolnak Isten céljaira és az Ő Királyságára – „Krisztus áldozati vére ELLENSÉGEKÉNT cselekednek. Végük pusztulás, istenük a gyomruk, és dicsőségük szégyen, FÖLDI dolgokra gondolnak” (Fil. 3:18-19). Az az ember, aki soha nem járt a Golgotán, Krisztus keresztjének ellenségeként viselkedik! Ott, a feszületen (képletes kifejezés) tárul fel minden bűnösségünk és bűnünk. Ott ismerhető meg az üdvösségünkért fizetett ár. Ott lenni és azután "a kereszt ELLENSÉGEKÉNT CSELEKEDNI" elhanyagolni ezt a nagy áldozatot, az ilyenek számára „nem marad többé áldozat a bűnökért, hanem az ítélet félelmetes várakozása és a tűz haragja, amely kész felemészteni az ellenségeket” (Zsid 10,26-27)! Az igazi „öröm a Szent Szellemben” együtt jár, mindenekelőtt az igazságosságal. Semmiféle szennyeződés nem kísérheti és nem veheti át a helyét. Az igazságosság és a béke a Szent Szellem munkája az igaz hívő életében. Isten folyamatosan látni akarja az Ő csodálatos gyümölcsét az életünkben, de ennek meghozatala nagymértékben függ attól, hogy mi viszonyulunk az Ő Szelleméhez, Krisztus áldozatához és szolgáljuk Őt: „Mert aki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek előtt megpróbált. ” (Róm. 14,18)! …

„A Szellem gyümölcse: SZERETET”

 

„A Szellem gyümölcse: SZERETET” 

(Gal. 5:22)

 

Ez a cikk kifejezetten a keresztényeknek ( TANÍTVÁNYOKNAK) szól, akiktől az Úr Jézus gyümölcsöt vár (János 13:35; 15:16). Mindenki, aki olvassa a Szentírást, valószínűleg még fejből is tudja a Lélek gyümölcsének ezt a kilenc összetevőjét, amelyeket közelebbről is megvizsgálunk. (Ha az Úr is azt akarja, naponta felteszem mind a kilenc erről szóló igét). De először is, milyen "szellemről" beszélünk, ha az orosz zsinati fordításban ez a szó kis betűvel van írva? ( Azoknak említem akik orosz Bibliát használnak). Az emberi lélekről van szó? Ő az, aki halott lévén ilyen gyümölcsöt teremhet?! Nyilvánvalóan nem lehet szóba hozni az ÉBREDÉS nélkül halott ember szellemét (Ef.2,1.2), amely egészen más gyümölcsöt hoz (Róm.6,21). Csak az emberben megtelepedő Szent Szellem hozza létre benne ezt a csodálatos istenfélő gyümölcsöt. Ezért mai versünkben a „Szellem” szót nagybetűvel kell írni, ami a Szent Szellemet jelenti. Csak általa tudunk gyümölcsöt teremni Istennek. A SZERETET a Szent Szellem (Isten Szelleme, Krisztus Szelleme) gyümölcsének első (fő) összetevője. Tehát Isten nemcsak látni akarja bennünk a szeretetet, hanem elő is akarja teremni bennünk! Ha őszinte bűnbánattal fordulunk hozzá, felismerve magunkat lelkünk teljes csődjét, akkor a Szent Szellem munkája megindul szívünkben és életünkben az újjászületésért és a megszentelődésért: az újjászületés az isteni élet (új természet) beépülése, amely az ember bűnbánatának pillanatában következik be; a megszentelődés pedig az Istennel összeegyeztethetetlen mindentől való megtisztulás folyamata, és a hívő elválasztása Istenért, a Neki hűséges és odaadó életért már itt a Földön. SZERETET nélkül ez lehetetlen, hiszen Istennek nincs szüksége azokra, akik kényszerből szolgálják, sem azokra, akik valami haszonért teszik. Csak a SZERETET válhat méltó hajtómotívummá! Ezért Isten az ember felé haladva segít neki.

 

„Mindenekelőtt öltsétek fel a SZERETETET, ami a TÖKÉLETESSÉG teljessége” (Kol. 3:14)

 

Ha kicsit átgondoljuk ezeket a szavakat, látni fogjuk, milyen magasra értékelte Pál apostol a szeretetet. A vallásos emberekről ír, akiket NEM hatott át a HIT, nem voltak szeretettől vezérelve (Gal. 5:6), „Krisztus tanításának első alapelveit elhagyva, siessünk a tökéletességre” (Zsid 6:1). A szereteten alapuló tökéletesség nem csak szép szavak róla! Az ige szövegkörnyezetében, felszólító módban ("öltsd fel", Kol. 3:12) úgy hangzik, mint egy parancs! A kereszténység az apostolokon keresztül kapta a Szellem ilyen parancsát! De (jaj!) milyen messze vagyunk a vágyott tökéletességtől, 2000 év alatt idáig jutottunk a szereteten alapuló egységtől!

Krisztus szavai: „ELHAGYTAD (!) az első SZERETETET” (Jel 2,4) kivétel nélkül mindannyiunkra vonatkoznak! Az egész kereszténység vétkes az Úr előtt ebben a bűnben – ezt mindenkinek meg kell értenie, és komolyan meg kell gyónni! Sőt, ez a bűnbánat ne nyilvános demonstratív legyen, hanem mély bűnbánat egy zárt ajtó mögött. Csak kettesben az Úrral! Csak az ilyen bűnvallás hoz megtéréshez méltó gyümölcsöt! És egyikünknek sincs joga mástól elvárni az ÚR e szavait! Isten mindent megtett azért, hogy ne csak beszéljünk a szeretetről, hanem úgy éljünk is, ahogy beszélünk! Nekünk adta Szellemét, a szeretet Szellemét. (2Tim. 1:7), amely megtermeli bennünk a szellemi gyümölcs e csodálatos összetevőjét. De sok múlik rajtunk is, mennyire adunk teret életünkben a Szellem munkájának, mennyire „öltözzük fel a hit és szeretet fegyverzetét” (1Thessz. 5:8)! Az Úr és az Ő Igéje soha nem változik! Napjainkra pedig, az egyház mélységes szétesésének időszakában, ugyanaz a parancs marad: „felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába” Ne felejtsük el, hogy Isten a szívek mélységét látja – semmit sem rejthetünk el előtte. Nincs rejtve előtte őszintelenség, képmutatás vagy hamisság! „Nem képmutatói szeretetet” vár tőlünk, „őszinteséget és [a mi] szeretetünket” éli meg különféle körülmények között, amely által a szeretet GYAKORLATI „BIZONYÍTÁSÁT” akarja kapni (2Kor. 6:6; 8:8.24), a Szellem drága gyümölcse! … különböző körülmények között megtapasztalja az „Őszinteséget és [a mi] szeretetünket”, amelyen keresztül a Szellem drága gyümölcsét, a GYAKORLATI „Szeretet BIZONYÍTVÁNYÁT” (2Kor. 6:6; 8:8.24) szeretné megkapni! 

 

„Szolgáljátok egymást szeretettel” (Gal. 5,13)

 

Mit jelentenek a „szeretlek” szavak, ha nem támogatja őket a szeretet szolgálata?!

Keveset foglalkozunk mélységes jelentésükkel, nem igaz, kedves keresztény olvasó? Mégis komolyan meg kell fontolnunk a szeretet gyakorlati megnyilvánulásának értelmét. Az Újszövetség tele van utasításokkal és parancsokkal a keresztények iránti szeretetről, mivel a szeretet Isten lényege. És nem csak a szeretetet akarja látni maga között, hanem célul tűzte ki számukra! Ezért legyünk átitatva a szeretet lényegével, és törekedjünk annak megnyilvánulására kapcsolatainkban: „Szeretetről beszélni JÓ! De szeretetben élni JOBB! – „És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben; Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára;” (Fil. 1.9.10)! 

A keresztény szellemi fejlődése, Isten és Igéje iránti szeretetén múlik: „Aki szeret engem, megtartja az én szavamat… Ha megtartja parancsolataimat, az én szeretetemben lesz…” (János 14:23; 15:10) . Lehetetlen helyesen beszélni a szeretetről, még kevésbé igaz szeretetben élni anélkül, hogy nem mutatnánk ki valódi tiszteletet az Úr szavai és akarata iránt. A ma értünk írott Igének való engedelmesség tanúskodik a szeretet megértéséről és abban való megmaradásunkról: "Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk. Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait;” (1János 5:3)! Bizony a szeretetet meg kell tanulni, mert hogyan szerethet az ember ha nem nő a Szellemben. Ez főleg a férfiakra vonatkozik, mert az asszonyok Isten által, a szeretet, a természetükben van. 

Tehát mind a felebaráti szeretet, mind az Isten iránti szeretet közvetlenül függ az Ő Igéjének való engedelmességétől. Nincs mentségük azoknak, akik igaz szeretetne álcázzák magukat, saját anyagi érdekeiket hajszolják, csak szégyentelenül használnak fel másokat a maguk javára! Éppen ellenkezőleg, az igaz szeretet az önmegtagadáson alapuló áldozati szolgálatban nyilvánul meg (Lk 9,23)! ...

A vak gyógyulása.

 

“Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse azt. Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit? Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat. Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és láta messze és világosan mindent. És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban." (Márk 8,-22..26)

  Egy gondolkodó ember ha valamivel szembesül ami nem mindig egyértelmű, felteszi magában a kérdést, mert a hozzá érkező információknak lehet lényegükben több alternatívája is. Abból kell választania ami közelebb áll az ő kontabilitásához. A hívő ember tudatosan Istenhez fordul a válaszhoz. Megkéri Istent, hogy a számára nem egészen világos információt Isten kezelje. A tapasztalataim szerint, mindig türelmesen kell várni ha azonnal nincs válasz. Az Úr halja az imákat, de Ő tudja jobban mikor kell felelnie, ha egyáltalán felelni fog. Miért írom ezt, hogy egyáltalán felelni fog-e? Talán azért mert még kell egy fontosabbat eldönteni az emberben. Isten a rend Istene nem a káosz Istene. Még a legtehetségesebb embereknek is el kell sajátítani az alapokat abban a tárgyban amiben ő kimagasló tehetséggel rendelkezik. Igaz hogy az ilyen ember gyorsabban tanul az átlagnál. 

 Amint látjuk, hogy Jézus ebben az esetben is meg a János 9. fejezetben is, nem úgy cselekszik mint általában. Ennek oka van. Ezt az okot kell felismerni Isten által. Gondolataimat nem vésem kőbe, nehogy úgy legyen, hogy ez tanításnak tűnjön. Mert Isten bőséges ajándékokkal áldotta meg az eklézsiát, nem egy emberbe szorította be a tudás a hit ajándékát. Tehát hogy már kimentettem magam az esetleges hibák alól, hozzákezdeném elemezni ezt az igeszakaszt.

 Az Úr Jézus sok csodát művelt Izraelben nyílvánosan, az emberek szeme láttára, és e miatt sokan is követték. De tudomásom szerint amit titokban tett, azt csakis azért tette, hogy egy a szemek elől rejtett személyes kapcsolatot teremtsen az ember és közötte. De miért kellett ilyen utálatos módszerekhez nyúlnia mindkét esetben? A vakon született János 9. és ebben is azt történt hogy a nyálával sarat gyúrván a vak szemére kente. Itt meg egyenesen beleköpött a szemébe. De tudjuk, hogy sokkal komolyabb cselekvését egy rövid szóval tette meg. Lázárnak azt mondta " jöjj ki" vagy másoknak " kelj fel", és azonnal feltámadtak holtukból.

Mi ebben a rejtély? Tudomásom szerint, Jézus amikor az övéi körében volt, csodákat nem tett. Ő a tanítványainak az igét magyarázta, azért is Péter azt mondta, "Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad."( János 6,-68). Péter túl látott a csodák látomásain. A csodáknak nem az volt a célja, hogy az emberek higgyenek benne, mert tudniillik, a csodák láttán se hittek benne. Volt szemük látták és mégse hitték el, hogy Ő az Isten Fia. A tanítványok pedig meglátták benne a Messiást:"Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia." Igaz, hogy amikor Jézus a vízen járva a tanítványok csónakja felé tartott, azt kívülállók nem látták, ha ez az ember számára csoda is, meg hogy megnyugtatta a természet elemeit, ezek a csodák igazán az Isten közbenjáró hatalmát fejezi ki, az övéiért. Itt szűkült a kör. Ma ez a korabeli kifejezéssel élve, nem a reklám helye. Az Úr az övéi körében, egy szoros kapcsolatban van, és azt cselekszi, amit a világ nem láthat. Igaz kivételes esetekben tett csodát az övéi körében mert szükség volt rá, pl. Péter anyósát meggyógyította, Mária Magdolnát megszabadította hét démontól, Lázárt is feltámasztotta, de ezek az esetek a túláradó szeretet az övéik iránt voltak. Azért egy különbséget teszek ezek között a csodák között. 

Itt a vakkal kapcsolatban még jobban érzékelhetőbb ez a különbség. Kivezeti őt a faluból, kezén fogva, micsoda szellemi üzenet számunkra!!! Mi tehetetlenek, akik teljes szellemi vakságban vagyunk, az Úr személyesen angyalok közbenjárása nélkül, vezet ki a táboron kívül, oda ahol semmi emberi befolyás nem érheti. Ő és Jézus és senki más. Nem lett volna elég csak ráteni a kezét és meggyógyult volna, mert ezt is megtehette volna. De nem, egy procedurát végez rajta, méghozzá szembeköpi.

 Ma ezt sokan megcsinálják csak negatív értelemben, utálatott fejezve ki a haragosa ellen. Ezek a szembeköpések nem gyógyítanak, legfeljebb vak haragra gerjesztenek. De az Úr gyógyírnak használja nyálát. Én ezt nem tartom misztikus anyagnak, mert Krisztus ember volt nem volt varázsló. Ennek szellemi üzenete van. Ma már okosabbak vagyunk tudományi téren, tudjuk, hogy a mirigyek az emberben az emésztést segítik elő, és az szétválasztást a tisztulást. De hiába köpjük szembe a vakot, attól még nem fog látni. Ha leválasztjuk most a fölösleges gondolatokat a magról, akkor azt mondhatjuk, hogy az Ige köpte szembe a vakot. De azonnal a vak nem lett éles látóvá. Látni kezdett, de a távoli embereket mint fákat. Ilyen az ember amikor az ige hatni kezd rá, látja a sziluettet, látja az embereket, de nem látja úgy ahogy látnia kell. De az Úr megkérdezi őt, lát-é valamit? Becsületesen bevallja, hogy még nem lát tisztán. Már felismeri, hogy embereket lát, de mint járkálni fákat. Nem mond ez nekünk valamit, felismerjük magunkat, átéltük ezt a periódust az életünkben?

 Gondolom, aki most élesen lát, az tudja mert átesett ezen a gyengeségen. A hit kezdetén nem látjuk a dolgokat oly élesen, az Ige már munkálkodik bennünk, az Úr a kezét fejünkre tette, de megkérdezi, hogy látsz e már valamit? Ha beismered, hogy még  nem tisztán, és nem futsz el a faluba hirdetni a csodát az igét, akkor tovább foglalkozik veled. De most már nem szükséges a köpés, hanem a kezét helyezi a szemére. Attól a pillanattól élesen kezdett látni.

Tehát ebből az ige szakaszból, láthatjuk, hogy ad látást a vaknak az Úr.

1.) A vakot hozzávezetik. Ez a dolga az Úr szolgájának. Kérve Őt, hogy gyógyítsa meg.

2.) Az Úr személyesen, a kezénél fogva kivezeti lakot területről.

3.) Elkezdi a gyógyító procedura első fázisát.

4.) Az utolsó fázisnál az Úr keze által éleslátást nyer a beteg.

5.) "És haza küldé, mondván; Se a faluba be se menj, se senkinek el ne mond a faluban".

 Ez nagyon furcsának tűnik és érthetetlen. Nem szaladt a faluba, hogy örömét hirdesse a nép előtt, netán egy téren vagy egy pódiumon, vagy színpadon. Pedig nagyon örülhetet amit az Úr vele tett. Mi ezt csináljuk sokan, ha az Úr csodát tesz velünk. Azért nem írok hatodik pontot, mert ez már a következményekről szól, az engedelmességről. 

Nagyon sokan közülünk dicsekszünk az újjászületésünkről, hogy mi mindent tisztán látunk, hogy mennyire gazdagok vagyunk a tudásban. Mindig is fennállt a veszélye annak, hogy a tudás az ige által, amit tényleg igaz is lehet, önbizalomhoz vezethet. 

 De már akkor is megjelenhet amikor még homályosan látunk. Többnyire így is van. Ez a tapasztalat. Nekünk mindig szükségünk van az Úrra, betegek vagyunk vagy egészségesek. 

 Bízom abban, hogy ez a téma felkeltette egyesek érdeklődését, és tovább tudja fokozni magában, mert én csak az esszenciáját tártam fel. Már úgyis hosszúra sikerült az írásom.

 

Hadjuk az Urat, hogy saját kezével érintse meg a beteg részeinket, és hagyjuk hogy Ő vezessen, ne ellenkezünk ha hozzá akarnak vezetni az Ő szolgái.

Tudathasadás, vagy nyelvhasadás.

"Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelidíttetett az emberi természet által: De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes. Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlatosságára teremttettek: Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni!"( Jakab 3,-7..10).

 Az interneten megfigyelhető, hogy a keresztények többsége véleményüket kinyilvánítják a politikai szereplők iránti rokonszenvüket és ugyanakkor átkozzák azokat akiket nem szívlelnek. Ez egyértelmű lenne ha csak ezt tennének, de ugyanott megosztanak szívbemarkoló igéket, hogy papírzsebkendőt kell használnom a könnyeim szárítására. 

"Vajjon a forrás ugyanabból a nyílásból csörgedeztet-é édest és keserűt?" Ezt komolyan kéne venni, mert ez a szív elkötelezettségéről tesz tanúbizonyságot. Ezek a keresztények meg vannak tévesztve, valaki vagy önmaguk által. Mondjak keményebb szavakat? Idézek inkább: "Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei." (1 Kor. 10,- 21). Az ilyenek ne számítsanak az Isten örökségére, mert akiben nincs meg Krisztus szelleme az nem is az övé. 

 Az ördög asztala a bálványáldozat, amire Pál apostol figyelmeztette a korintusiakat: " nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben."

 Ha most rám irányítottátok az iránytűt, azt kell mondanom, hogy nem vagyok doktor (tanító), se ördögűző, mert beszédben én is vétkezek, nem vagyok tökéletes. Az Úr kegyelme engem megmentett, mert én is bekerültem az ördög hálójába, tudom mi az, ami kárt tesz egy lélekben. Az életem a gondolkodásom nem illeszkedett be, Isten ama szabadság tökéletes törvényébe. 

Miután felébredt bennem, hogy ennek nem felelek meg, nagyon megijedtem. Ismervén a Szentírást, mégse voltam boldog, és béke nem uralta szívemet. Alkoholba menekültem, abban kerestem a nyugalmat, de nem kaptam meg. Csak egy járt a fejemben, hogy szabaduljak meg ebből az állapotból. Néha ott kapjuk az Úrtól a segítséget ahol nem is várjuk. Ez az ige gyötört éveken át: "Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat." Így ezért veszem a jogot, hogy másoknak is segítsek, ha az Úr kegyelmet gyakorol idővel azokra, akik keresik a lelki békét. De a témánk még kényesebb dolgokról szól. 

 A szeretet elmehet közömbösen a bűn mellet? Miképpen legyek harcos ha leteszem az Isten kardját? Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.( Efézus 6,-12,13). Ki mit ért ezalatt? Én úgy értem, hogy az Isten fegyverét önvédelmi célból kell használni, de nem csak a magunk védelmében, hanem a gyengébb testvérek védelmébe is. Ki adott felhatalmazást nekünk, hogy így megfeddjük a Krisztus nevét valókat, ha nem járnak az igazságban? Ez lenne a dolga minden Krisztus követő hívőnek: 

"Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.(Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak. És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat;"( Efézus 5,-8..11).

 "A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. 

Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességen munkálkodnak."

 Ha egy ember szívéhez is eljutott az én mondanivalóm, akkor tudja meg, hogy Isten munkálkodik benne. Nem a sok beszéd, elég egy szó és mindent meg tud az Úr változtatni, Ő a szívek látója.

Bízzunk az Úrban, az Ő irgalmas kegyelmében, hogy meg tud szabadítani az ördög fogságából.

 

"De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében. Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló."(Jakab 1, -25,26).