Szombat vagy vasárnap?

Jézus Krisztus a törvényt betöltötte. Halála és feltámadása után, új szellemi magaslatra emelte a Szent Szelleme által a szabadság törvényével a benne hívőket. ”Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára”.( Róma 10,-4)

 “Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést”.( Efézus 2,- 13..16).

Szombat vagy vasárnap?

(Írta,Ted Kereshe; szerkesztette gabipeti.)

 Szeretettel üdvözöllek  kedves érdeklődő. Jelen anyag tárgyalását  azért tűztem ki mert ez a téma még mindig sokak számára nem kellően egyértelmű és világos. De miről is van szó tulajdonképpen? Sokan éreztek némi ellentmondást azon állításaim vonatkozásában, hogy  egyrészt ma is kötelező érvényűnek fogadom el az ószövetségben elhangzott tízparancsolatot,  máshol pedig kijelentem, hogy az újszövetségi, szellemi egyházban nincs egy konkrétan  meghatározott nap, az Úr napja, ahogyan ezt ma a legtöbb keresztény vasárnap, a szombat-tartó  keresztények és a zsidók pedig szombaton tartanak. Nézzük hát elsőként az egyszerűbb részét a  dolognak. Az minden értelmes és a Bibliát ismerő, az íge szavának hitelt adó ember számára ma is  teljesen világos, hogy az Egyetlen Teremtő Élő Isten eredendően a szombatot nevezte meg a  pihenés napjának. Ez a zsidóknál a sabbath, amelyből a magyar szombat szavunk is ered. Ez a szó a  héberben megszűnést, szünetet jelent arra utalva, hogy az Úr, Isten ezen a napon, a hetedik napon  fejezte be teremtő munkáját és pihent meg. A Biblia szerint tehát ez a hetedik napja a hétnek és nem pedig a vasárnap. Nyilván sokan tudjátok, hogy néhány országban ma is ez az elfogadott napirend a  hét napjait illetően. Tehát a szombat a hét utolsó napja, az első pedig a vasárnap nem pedig a hétfő  mint nálunk is. Ilyen országok a teljesség igénye nélkül például az Egyesült Államok, Kanada, Izrael,  Irán és Portugália. Ezek tehát ma is tartják a bibliai modellt míg mások, elfogadva a  86-01 nemzetközi szabványt, amely az,1582-ben  tizenharmadik Gergely pápa által kiadott és a róla elnevezett naptárhoz igazodik, ma a vasárnapot  tartják a hét utolsó napjának, a pihenőnapnak. A római egyház mint oly sok esetben, itt is nyíltan  szembefordult a bibliával és Isten beszédével, amikor a vasárnapot jelentette ki, illetve határozta  meg pihenőnapként, az Úr napjaként. Nézzük, mit mond a tízparancsolat eredetileg az Úr napjáról.  Íme. (2 Mózes 20,-8..11). "Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat. De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek  szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a  földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt".  Tehát a Biblia egyértelműen kijelenti és  állást foglal amellett, hogy a szombat a hét hetedik napja, a pihenőnap. (2 Mózes 16,-23,26). "Ő pedig monda nékik: Ez az, a mit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak  szentelt szombat; a mit sütni akartok, süssétek meg, és a mit főzni akartok, főzzétek meg; a mi  pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre. Hat napon szedjétek azt, de a hetedik  napon szombat van, akkor nem lesz". De, hogy legyen itt az újszövetségi anyagból is hivatkozás,  következzen a Máté 28,-1. "A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, kiméne Mária  Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt". Sorolhatnám még az  egyértelmű igéket, de minek? Nézzük most a katolikus katekizmust, vagyis hitvallást, hittanítást!  Katolikus katekizmus 138 és 139. pontjait a Pázmány Péter Elektronikus  Könyvtár szerint, íme." Mit parancsol Isten a harmadik parancsolattal? Isten a harmadik  parancsolattal azt parancsolja, hogy az Úr napját, vagyis a vasárnapot szenteljük meg. Hogyan kell  a vasárnapot megszentelnünk? A vasárnapot szentmisén való részvétellel, pihenéssel és a családi  közösség ápolásával szenteljük meg".  Nos, ez meglátásom szerint nyílt szembeköpése  az Isten beszédének. A vasárnapot tartó keresztények azzal magyarázzák ezt a helyzetet, hogy az Úr, a megváltó Messiás vasárnapra támadt fel, ezért ők ezt a napot tisztelik az Úr napjaként. Szép  magyarázat, ahhoz éppen jó, hogy a sok vak hívő bedőljön neki. De mi az igazság? Az igazság az,  miszerint az Isten egyértelműen kijelentette és megparancsolta, hogy a szombat legyen a pihenőnap. A vasárnapi maszatolás már kizárólag a Krisztus után három évszázaddal létrejövő keresztény  egyház találmánya. Egy újabb áldozat a napimádat, napkultusz oltárán. Hiszen a vasárnap csak nálunk, magyaroknál vásárnap. Eredetileg mi sem a pihenőnapokon tartottuk a vásárokat hanem a  hét első napján: vásárnapon. E szép keresztény hagyományt róma szentje, a testvérgyilkos Vajk,  vagyis első nagy királyunk, a keresztény István erőltetett ránk magyarokra éppen a kereszténység  megszilárdítása céljából. Ez a szent ember, róma szentje Koppány testét felnégyeltette, és testrészeit hónapokig kifüggesztve tartotta az ország négy várának, Győrnek, Esztergomnak, Veszprémnek és  Gyulafehérvárnak kapuja felett jelezve, hogy mi vár a királlyal ellenszegülőkre, utóbbi városban  kifejezetten az erdélyi Gyula figyelmeztetésére. Ezzel István ősi emberi és magyar törvényt szegett  meg, amely szerint a halottakat el kell temetni. Ez a tette zsarolásra és elrettentésre szolgált,  kegyetlen bánásmóddal fenyegetve azokat, akik nem engedelmeskednek a királyi hatalomnak. Nos,  ez a keresztény módszer volt az, amely napjainkig legalább ötvenmillió életet követelt állításuk  szerint Jézus nevében. Lehet, hogy igazuk is van. Már csak az a kérdés ez esetben, hogy a Jézus név alatt ki rejtőzik, de ez most nem ide tartozik. Tehát első szent nagy királyunk a következők szerint  rendelkezett a kereszténység magyarokra való erőltetésének érdekében. " A vasárnap megtartásáról,  hogy a munkának szünete legyen, hogy vasárnap mindenki templomba járjon. Ugyan a papok meg  az ispánok hagyják meg mindenfelé a falusi bíróknak, hogy vasárnaponként az ő felszólításokra  minden ember, nagyja és apraja, férfia s asszonya, mind templomba menjen, kivéve azokat, a kik a  tűzhelyet őrzik. Valaki pedig konokul hátramarad, csapják meg és kopasszák meg".  Róma egy újabb szentje, első László királyunk e szokást újabb törvénnyel erősítette meg, íme. "A  szent zsinat parancsolja, hogy a ki vasárnap vásárt üt, bontsa el sátorát, a mint állította. Ha pedig  ellenkezik, ötvenöt pénzt fizessen". Tehát a vásárnap megszűnt vásárnappá lenni, ettől kezdve már  csak pihenni és templomba menni lehetett, kellett a magyarnak is. László maradványait halála után  széthordták, a fejét beezüstözték, csontjait, koponyáját, az állkapcsát külön tartva, undorító  szokásukat ápolva ereklyeként imádják ma is. Érdekes momentum, hogy ennek az embernek is  levágták a jobbját a halála után. Ugye elődeink a rablót és a tolvajt így jutalmazták. No, ezekről  ennyit. Tehát visszatérve a vasárnaphoz, ez a név ismereteim szerint csak a magyarban köthető egy  tevékenységhez, a többi nyelvben vagy a pihenésre utal, így például a spanyolban, ahol a domingo  szó jelenti ezt a napot. A spanyolok erről így írnak. A polgári hét hetedik és utolsó napja, a  liturgikus hét első napja. A vasárnapokat a pihenésre és a katolikusok körében az isteni  istentiszteletre szentelik. Vagy az olasz domenika, amelyről pedig az olaszok nyilatkoznak  ekképpen. "A hét hetedik napja, a keresztény népek pihenésének és istentiszteletének szentelt ünnep".  A nevet Konstantin vezette be a solis dies, azaz a nap-napja helyettesítésére, amely kifejezést  még más nyelveken hűen őriznek lásd: vasárnap, német sonntag, angol sundey.  Nos tehát, eredendően nagy és szent Konstantin római császár, - aki ugye a ma ezen a néven ismert  keresztény vallás valódi alapítója -, vezette be az olaszok szerint ezt az elnevezést, ahogyan a  keresztény elnevezést is. Előbbit a napimádat kultuszának elrejtése céljából, jelesen a nap-napjából  pihenőnapot kreálva, utóbbit pedig a Krisztus barátaiból, Krisztus követőiből keresztényt csinálva.   Hogy miért imádják a keresztet azok, amelyről valójában neveztetnek. Hiszen a magyar  keresztények nem Krisztusinak nevezik magukat. Mit mondott az Úr? Ezt. "Ezek után  megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét  felállatom azt. Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a  kik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi".  Tehát  a keresztények a keresztről neveztetnek, mi, Krisztus-követők pedig Krisztusról. A  magyar, ha a nyelvébe áztatja a kérdést megkapja az igazságot. Ez a magyarázat.

  Most térjünk  vissza a szombat-vasárnap témához! Azt tehát fentiek ismeretében tisztán és világosan látjuk, hogy  mi a probléma a vasárnapi pihenőnappal, de mi a gond a szombattal, hiszen erre maga az Egyetlen  Élő Teremtő Isten adott utasítást. Nos, vizsgáljuk meg a dolgot! Hiszen ha a tízparancsolat ma is  érvényes, akkor a szombat-tartásnak is annak kell lennie, nem igaz?-kérdem. Elvileg így lenne, ám  amióta Isten ezt kijelentette, azóta történt egysmás. Például Ő maga, Az Egyetlen Teremtő Élő  Isten testet öltött és emberi testben eljött ide a földre. Ő volt a Megváltó Messiás, görögül a  Kristos vagyis Krisztus. Ő, akit végül a zsidók felbujtására Pilátus megfeszíttetett és aki a  feszületen bekövetkezett halála után három nappal feltámadt. Ő volt az, aki a mi szellemi  egyházunkat megalapította. Ez a szellemi Izráel (eklézsia), az újszövetség népe nem pedig a világi keresztény  egyházak, akik például Kéfás-Péterre alapítva viselik hazug vallásukat. Tehát a Megváltó Messiás,  aki maga volt az Isten, lásd (Róma 9, 5) "Akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki  mindeneknek felette örökké áldandó Isten". A Megváltó több ízben megtörte és  megszegte a szombatot, hiszen evett, gyógyított, dolgozott, tanított szombatnapokon, amely  cselekedeteivel igencsak kivívta a korabeli szanhedrin gyűlöletét. Nemegyszer a szemére is vetették e dolgot, amire az Úr rendre meg is felelt. Nos, ezekből a válaszokból származó ránk maradt igék  azok, amelyek valódi, kősziklára alapozott támpontot nyújthatnak a mai korok keresőinek ahhoz,  hogy szilárd és biztos állásfoglalást alakíthassunk ki magunknak ebben a kérdésben. Mit mondott  tehát a zsidó vádlóknak Urunk? (Máté 12,-1)  "Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és  kezdték a kalászokat tépni és enni. Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te  tanítványaid azt cselekszik, a mit nem szabad szombatnapon cselekedni. Ő pedig monda nékik:  Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala ő és a kik vele valának? Hogyan  ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, a melyeket nem vala szabad megennie  néki, sem azoknak, a kik ő vele valának, hanem csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-é a  törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek? Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt. Ha pedig tudnátok, mi ez.  Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat. Mert a  szombatnak is Ura az embernek Fia. És távozván onnan, méne az ő zsinagógájukba. És ímé, vala ott egy elszáradt kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani?  hogy vádolhassák őt. Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, a kinek van egy juha,  és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt? Mennyivel drágább  pedig az ember a juh-nál!" Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni. (Márk 2,-27). " És  monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért". (Lukács 6,-9,10) "Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tőletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? Az életet megtartani, vagy elveszteni? És körültekinte mindnyájokon, monda az embernek: Nyújtsd 

ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék, és keze oly éppé lőn, mint a másik".( Lukács 13,-14..17)." Felelvén pedig a zsinagógafő, haragudva, hogy szombatnapon gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jőjjetek azért és gyógyíttassátok  magatokat, és ne szombatnapon. Felele azért néki az Úr, és monda. Képmutató, szombatnapon nem  oldja-é el mindeniktek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni? Hát ezt, az  Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e  kötélből szombatnapon? És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magokat  néki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsőséges dolgokon, a melyek ő általa lettek". (Lukács 14,-5). "És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba  esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?" (János 5, -8..11) "Monda néki Jézus:  Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj! És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé  nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala. Mondának azért a zsidók a meg-gyógyultnak:  Szombat van, nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod! Felele nékik: A ki meggyógyított  engem, azt mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj".  Eddig tehát az  újszövetségi precedensek, krisztusi iránymutatások. Most következzen az, amit magam perdöntőnek látok jelen ügyünk vonatkozásában.( János 5,-15..19)." Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. E miatt  aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az  Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel. Felele azért Jézus, és monda  nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja  cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi".  Jó-jó kérdezheted, ilyeneket hallottunk a korábbi idézetekben is, de mi itt a perdöntő?  Nos az, hogy itt is egy például a Károli verziókra is igen jellemző szimpla ige hamisításnak lehetünk  a tanúi. Bizony. De ne érts félre, ez nem csak a károli verzióknál általánosan ismétlődő helyzet,  hanem a legtöbb magyar fordítás esetében igaz. Ez azért elég súlyos állítás, nézzük hát meg mire  alapozom! Íme. A János 5,-18 igeszakasz esetében ismét csak egy rendkívül fontos tartalomra szeretném  felhívni a figyelmed! Ezt Budai Gergely és Csia Lajos kivételével mindenki stabilan meghamisította! Miről van itt szó? Ismét egy keresztény hazugság, egy a mai napig tartott, ám javarészt még inkább eltorzított, szükségtelen kiábrázoló-rítus gyakorlatának cáfolatáról! Ez pedig a szombat-tartás gyakorlata. Ebből az ószövetség idején, a törvénykorszak égisze alatt valóban hiteles rítusból sumákolták át a katolikusok a vasárnap-tartás (sunday-sonntag) napimádat, Istentől tökéletesen idegen pogány rítusát. Ezt több protestáns-keresztény szekta felismerte, ezért ők megmaradtak a szombat-tartás gyakorlata mellett, de ők sem ismerték fel azt a csapdát, hogy ezzel az ószövetségi zsidó hagyományt követik! Azok gyakorlatát és hagyományát, akik megtagadták és megfeszíttették a Messiást, Krisztust! Ezek a protestáns felekezetek a törvény alá helyezik ezzel magukat a máig szombat-tartó műzsidókkal egyetemben. Mint az előző pontban is olvashattad, az Úr maga jelentette ki, hogy semmiféle kiábrázoló gyakorlatra, így a szombat megtartására sincs szükség az Isten és az ember új (szellemi) szövetségének idején! Nincs földi-emberi papság, nincs templom, hiszen abból is csupán egy volt rövid ideig hiteles az Isten szemében, mégpedig az, amelyet a rómaiak végül Krisztus után hetvenben porig romboltak! A zsidóknak azóta sincs temploma, és a földön egyetlen olyan templom sem áll a mai napig, amely Isten szemében hiteles lenne! A hívő ember szíve az igazi templom és egyetlen hiteles pásztor van: az Úr, a Megváltó  Messiás, Krisztus maga! Visszatérve tehát a János 5,-18 igéhez, itt Budai és Csia helyesen  azt hozza, hogy nemcsak véget vetett a szombat megszentelésének.( Csia szerint). "Ezért azonban a  zsidók még inkább azon voltak, hogy megöljék, mert azonkívül, hogy a szombatot eltörölte, az  Istent is saját atyjának mondotta és azzal vele magát egyenlővé tette". Ez kérem a  tömény igazság! Az Úr, Krisztus a szombatot eltörölte, magát pedig az Atyával egyenlővé tette,  mert hogy az! EGY az Isten, EGY az Atya és a Fiú, ez pedig az Úr, Krisztus maga! Nézzük, hogy  mit maszatoltak itt a keresztények! János 5,-18  a katolikus verziók szerint. "Mivel nemcsak  megszegte a szombatot…." És a protestáns verziók. "Mert nemcsak megtörte a 

szombatot, vagy mivel nem csak a szombatot rontotta meg,....". Ismét csak a  szóhasználat! Megszegte, megtörte, megrontotta? Nem! Ahogyan Csia is írta. Eltörölte. Budai  helyes fordítása szerint pedig véget vetett annak! Mekkora különbség ez? Ég és föld, menny és  pokol! A görög szövegben az áll itt, hogy old, fel old, megold, széthull. Erre a katolikusok  odabiggyesztik magyarázólag a görög szöveg margójára, hogy azaz megszegte. Nem! Ezek  hazudnak! Nem megszegte (egyszer-kétszer, néhányszor), hanem egyszer és mindenkorra föloldotta, széthullajtotta! Vagyis eltörölte, ahogyan ezt Csia és Budai is pontosan megértette! Az újszövetség hatálya alatt, Krisztus áldozata óta tehát mind a vasárnap mind a szombat megtartása (ünneplése) ellenségeskedés az Istennel! Bizony.

  Ez ugye a János 5,18-ra vonatkozott, ám én feljebb összefüggésében idéztem e szakaszt a tizenhéttől tizenkilencedik  pontokig. Miért? Nézzük csak az 5,-17 újra!" Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez  ideig munkálkodik, én is munkálkodom".  Mi következik ebből? Az, hogy Krisztus még  a keresztény értelmezés szerint is az Atyával összhangban munkálkodik. Nyilván – teszem hozzá –,  hiszen Ő az Atya is. Ennek megerősítésére nézzük meg az 5,19 szakaszt is! "Felele azért  Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem  ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is  cselekszi". Remélem mostanra mindenki számára tökéletesen világos a helyzet, de azért  vegyük át még egyszer együtt! Mit mond Krisztus maga? Azt, hogy „a fiú semmit sem tehet  önmagától”! Krisztus tehát az Atyaisten, isteni önmaga szellemében, annak akarata szerint  cselekedett itt e földön mindenben. Amit az Isten szelleme munkált benne, Ő azt cselekedte. A Fiú  semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik,  ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi. 

 

 Kedves olvasóm! Azt gondolom, hogy a  szombat kontra vasárnap témakörét ezzel le is zárhatjuk. Amint ezt máshol már leírtam, elmondtam, az újszövetség hatálya alatt nincsen pihenőnapként kijelölt nap vagy Úr napja. Nincs egy határozott  nap mert mindegyik nap az! Tehát a kenyértörést akkor tehették meg, mikor alkalom nyílott erre, nem volt kitűzött, rögzített időpont. ( szerkesztő megjegyzése: "És minden nap egyakarattal kitartva a templomban (gyülekezetben), és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel." (ApCsel 2,-46). Később pedig a hét első napján,"A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére". A hét első napja a vasárnap, Sonntag, Sunday. De az nem jelenti, hogy a vasárnap az pihenőnap). Aki Krisztust követi, az minden áldott nap Krisztust követi vagy  legalábbis igyekszik ezt tenni, hiszen nem vagyunk tökéletesek. Én sem, és talán te sem. Ám  hibáinkkal együtt itteni életünk minden percében arra kell törekednünk, hogy ha majd az Úr elé kell állnunk, legalább elmondhassuk, hogy megpróbáltuk és Őt akartuk szolgálni, követni mert ez kell,  hogy legyen a célunk. Ez az egyetlen valóban értelmes földi életcél és a legbiztosabb iránytű ahhoz, hogy a keskeny úton járjunk. Azon, amely az Ő királyságába vezet. Isten áldjon!  

Hallgatni de nem hallani.

 

Hallgatni de nem hallani.

 Hallgatjuk olvassuk az igét, az ige az ami hozzánk szól, melyik berkekben talál helyet? A lelkünket érinti e avagy a szívünket. Érzékivé teszi a lelkünket, vagy a szellemünket gazdagítja, a hitünket erősíti? Az ige  cselekvő, nem tétlen, ha az a szívünk mélységében talál otthont, megmozdítja az egész énünket. Az ige feladata, hogy megszabadítson minket a saját önzésünktől, tehát saját egónktól, de meg is mutatja számunkra az utat a menedékhez Krisztushoz. Lehet e Krisztushoz közeledni lelki terheinkkel? A válasz az, hogy kell. De Krisztusban lenni, ezeket a terheket a küszöbön kell hagynunk, az ajtó előtt. Mert a szűk kapun bemenni nem lehet a bűnök málhájával. 

 Hiába a lelkesség az érzékiség, ha az ige nem hat ránk, és nincs gyakorlati hatása. Ha a bálványokat nem rázza le a lelkünkről, az ige erőtlen és lepereg rólunk. Hallgatjuk és nem halljuk, nem építi a belső szellemi embert. Az Isten szavának nagy és határtalan ereje van, de Ő nem erőszakos, hanem kegyelmes irgalmas szeretettel teljes. Előbb a szívet töri szét ami fájhat, de mint Orvos is egyben, elvégzi a szívátültetést. Az új szív alkalmas lesz az Ige lakhelyévé, Krisztus otthona lesz, Szelleme által. Ez feltétlenül gyümölcsöt hoz Istennek a bennünk lévő Szent Szellem által. 

 Az Atya szeretete formálja meg az új embert, folyamatos tisztítással. Az ige cselekvőjévé teszi az embert. Ez egy állandó folyamat a mennyeknek országában való alkalmassághoz. Ez egy személyre szabott egyéni út a megtisztulásban. Azért mondja az Úr, hogy ne ítéljetek senkit, de a fedést se hanyagoljuk el, hogy ne legyen közösségünk a más bűneivel. Mert a passzivitás az egyetértéssel egyenlő, és nem a szeretet munkálkodik bennünk, ha nem fedjük meg a világ és felebarátunk, atyafi bűneit. Ez nem személyek ellen írányúl, hanem a benne lakozó bűn ellen. Nem a fejét kell mosni, hanem a szívéhez szólni, ha erre képesek vagyunk a bennünk lakozó Krisztus Szelleme által. Ez a közösségi élet alapja, hogy a szeretettel diktált viselkedésünk először engem tisztít meg a sötétségtől, hogy a gerenda ami a szememben van, legyen eltávolítva. 

 " És ez az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekesszük. Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk."( 1János 1,-5...10).

Gyászoljatok és sírjatok.

 

Gyászoljatok és sírjatok. 

Gyászoljatok is sírjatok ti kárörvendők, kik más baját szíven nem viselők. Istenítélet széke elé álltok ti gazdagok, inkább most sírjatok, a könnyeitek oltsák a pokol tüzét, mert mentséget nem találtok ti anyaszomorítók. Kik ártatlan vérben lubickoltok, csak azért mert ti már jóllaktatok, zsíros szívetek farkasvakságot okozott. Ti bűnben gazdagok, szegények mezején tapossátok a nehéz munkával feltört ugart, s könnyeikel a ti szolgátok hintik utaitok, amin gőgösen jártok belépve a mások mezsgyéjébe, letiporva azt amin ti nem dolgoztatok. Ti álkeresztény ordas farkasok, kik fegyvereket szenteltek Isten nevében a halál torkát megnyitva a földi pokol lángját az igazakra gyújtva. Az igazak imáira süketek vagytok, kőszivetek a gyermekek vérétől átitatott az ítélet napjára bizonyságul, nem mossa le rólatok az idő folyása, se a ti kegyességes képmutatásotok, hamis szívetek Isten előtt nincs rejtve. 

"Honnan vannak a háborúk és harcok köztetek? Nemde bűnös vágyaitokból származnak, amelyek tagjaitokban vitézkednek?" (Jakab 4,-1)

"Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti, bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti, kétszívűek! Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra és örömötök szomorúságra!

Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket!

 

Ne gyalázzátok egymást, testvéreim. Aki gyalázza vagy elítéli testvérét, az a törvényt gyalázza, és a törvényt ítéli el. Ha pedig a törvényt ítéled el, nem megtartója, hanem bírája vagy a törvénynek".(Jakab 4,-8..11)

Ne félj.

 

Ne félj!

"...az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak könyörgésein; az Úr orcája pedig a gonoszt cselekvőkön. És kicsoda az, aki bántalmaz titeket, ha a jónak követői lesztek? De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek;" (1 Péter 3,-12,13,14)

"Az én Atyám, aki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből."( János 10,- 29).

Félelem a hit gyengesége és bizalmatlanság jele. Félsz a jövőtől, félsz a mától, félsz a nyomorúságtól, félsz a magánytól, félsz a haláltól, félsz a háborútól az ellenségtől, félsz a bántalmazóktól, félsz, félsz, félsz….. 

Ne félj tenni és kimondani Isten igazságát, de ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, mert az Úr rátok bízta ezt a feladatot, nem köpött ki az Ő szájából, és biztonságban vagy, az Atya a kezében tart. Ne nézz a mulandóra, néz a Megváltó Krisztusra, a láthatatlanra, arra néz ami a mennyben van, akkor már nem lesz, félsz. "Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak." 

 "Azért ne féljetek tőlök. Mert nincs oly rejtett dolog, ami napfényre ne jőne; és oly titok, ami ki ne tudódnék." ( Máté 10,- 29).

Szép új világ.

 

Szép új világ.

Szeretettel köszöntelek ismét kedves olvasóm! Szeretném azonban előrebocsátani e tartalom  elé, hogy a következőkben megismerhető információk nem lesznek sem pozitívak,  sem túl szívderítők, így csak azoknak ajánlom e tartalom megismerését, akik elég  edzett lelkűek egy mocskos világ trágya szagát mélyen belélegezni. Lesz persze némi  pozitívum is, bár ez a pozitívum annak ellenére, hogy mindennél nagyobb, mégis  sokak számára lényegesen kevesebbnek tűnhet majd jelen idő szerint, mint amire itt  és most a legtöbb jóérzésű és a jót remélő ember vágyna. Vágjunk tehát bele! Hol is kezdjem? Ugye néhány hónapja más sem folyik a csapból mint ez a járvány  hisztéria. Nem akartam ezzel kapcsolatban én is beállni a sorba és elkészíteni a  sokezredik cikket ezzel kapcsolatban. Nem akartam és most sem teszem ezt. De Isten teremtésében minden szorosan  összefügg mindennel, semmi sem történhet csak úgy véletlenül és spontán az emberi  történelemben, így nyilván ez sem. Nem tudom tehát kikerülni e témát én sem főleg  annak ismeretében, amiről röviden beszélni szeretnék nektek ebben az anyagban. Ez  a téma pedig nem más, mint az a szép új világ, amely ezzel a 2022-nek  számozott (ugye a zsidók szerint most éppen 5782 írunk, amely  nézetem szerint egy sokkal pontosabb évszám a valósághoz képest), tehát e szép új  világról fogok beszélni nektek arról, amely ebben a 2022-nek számozott  esztendőben ránk virradt. De milyen világ ez a szép és új világ? Miért új, miben más,  mint az eddigi? Nos abban, hogy az ürülék amelyben lubickoltunk eddig csak a nyakunkig ért, de most jött egy hullám és átcsapott a fejünk felett, most  teljesen ellepett minket. Bizony. Sajnos azt kell jövendölnöm nektek drága  testvéreim, barátaim, embertársaim, hogy innentől jelentősen fel fognak gyorsulni a  végső idők eseményei. Tudom ez rossz hír. Én is abban reménykedtem, hogy ez nem  így lesz. Azt reméltem, abban bíztam – mondom ezt annak ellenére, hogy már  évekkel ezelőtt leírtam, miszerint az utolsó napokat éljük a Biblikus kronológia  szerint, aszerint, amelyet az emberi történelem kapcsán megismerhettünk nevezett  műből -, tehát magam is azt reméltem, hogy azért van még előttünk legalább néhány  békés évtized. De úgy néz ki, hogy nincs. Az események egyre gyorsuló ütemben,  egy óriási trágya örvénybe rántják a világot amelyből sajnos azt kell mondjam, nincs  kiút. Legalábbis olyan kiút nincs, amelyben a jelen világban jót akaró és ezért a jóért  akár tenni is képes emberek reménykednek. Ám sajnos ez a jelentős kisebbség. Bár a  legtöbb ember szeretne békét és nyugalmat, nem tesz ezért semmit. Behúzza fülét farkát és reméli, hogy majd csak lesz valahogy. Reméli, hogy elmúlik a vész, majd  mások megoldják ezt is. A legtöbb ember önző és gyáva. És ami a legrosszabb:  ostoba. Nem az ő hibájuk ez. Évszázadok óta erre vannak idomítva. Hogy ne  gondolkodjanak, hogy elhiggyék, amit a hatalom mond nekik. Mint most ezt a  világjárvány hisztériát is. Meg a terrorizmust amit éppen a hatalom gerjeszt 

folyamatosan, hogy ürügye legyen a különleges intézkedéseire. És, hogy te ezeket  hálásan elfogadd. Hiszen minden érted történik. Hogy megvédjenek téged. A  migránsoktól, a terroristáktól, a haláltól, a járványtól. Tehát most éppen a járvány dúl. Mire elkezdték ezt az őrületet, már régen átsöpört rajtunk. A télen rengeteg beteg  volt, az orvosoknak fogalmuk sem volt, hogy mi történik. Az emberek kilencven  százaléka úgy esett át rajta, hogy észre sem vette vagy lábon kihordta. Utólag  döbbentek rá, hogy ez mekkora ziccer a kis játékaik fedezésére és mire vége volt  mindennek, akkor kezdődött az úgynevezett védekezés. És a tömeg pánikba esett.  Mindent csont nélkül elhittek a hatalomnak. Ezeket akárhányszor be lehet csapni,  semmiből sem tanulnak. Ha a megfelelő húrokat pengeted nyert ügyed van. És a  halálfélelem a legjobb húr, pengetik is folyamatosan. Figyeld meg mi lesz. Ha  meglesz az állati sejtekkel kitenyésztett tesztelés nélküli oltóanyag, a tömegész nélkül rohan majd beoltatni magát. És aki nem, az lesz majd a közellenség. Az anarchista,  terrorista, aki másokat veszélyeztet. A tömeg ellened fog fordulni és megtapsolja a  hatalmat amikor az legyalul téged és izolál, mert veszélyt jelentesz a  társadalomra. Ne legyen igazam, de az lesz. Helyeselni fogja az erőszakot is a  halálfélelmében. Aki nem áll be a sorba bégetni az pusztuljon! Ez van a Bibliában  leírva. Meg az is, hogy embereket és állatokat kevernek egymással. Ez az állati  sejtekkel kombinált oltásokkal már önmagában is megvalósul, de menjünk tovább!  Tehát visszatérve arra a maroknyi bátor és értelmes emberre, aki képes volt megőrizni a józan eszét és valamennyire képes tisztán látni, tehát annak ellenére, hogy nézetem  szerint az ő reményük hiú ábránd, nagyon is szükség van ezekre az emberekre!  Szükség van arra amit tesznek, hiszen a folyamatos erőfeszítésük hátráltatja a gonosz  munkáját. Ha ezek az erők nem dolgoznának a gonosz ellenében, akkor már régen  beköszöntött volna egy globális észak-korea. Egy olyan világ rezsim, ahol a maroknyi elitet úgy ötszázmillió rabszolga szolgálja. Láttunk már ilyen filmeket, olvastunk  ilyen könyveket. Bemutatták nekünk a jövőt tudományos fantasztikumnak, akció fentezinek álcázva, de megkaptuk cinikus módon kőbe vésve is bibliai analógiaként,  ahogyan Mózes a kőtáblákat. De ne hidd, hogy a trágyaszag csak észak-koreában fojtogatja az  embereket, dehogy! Tudod, mi folyik ma Kínában? Ott már a “nagytestvér” irányít.  Nincs készpénz, az emberek egy digitális világban léteznek. Csak készpénz nélkül,  például a telefonjukkal tudnak fizetni vagy cserélni tudnak egymással. A “nagytestvér”  mindent figyel. Pontrendszerben élnek, pontokat kapnak a viselkedésük alapján.  Teljes megfigyelés alatt állnak és a rendszer a neki tetsző szempontok alapján  kategorizálja őket. Aki jól viselkedik utazhat, vásárolhat, aki nem az nem. Bizony, ők  itt tartanak. Egy totalitárius rendszer, egy korlátlan hatalmú diktatúra kellős közepén  találták magukat a kínaiak néhány esztendő leforgása alatt. Könnyebb volt a hatalom  dolga, mert nem kellett parlamentáris demokráciának álcáznia magát. Itt a mi  fertályunkon azért ehhez több idő kell, de ne legyenek illúzióid, rajta vannak a srácok az ügyön. Ők is mert a többi se jobb egy fikarcnyit sem. Itt kell néhány jól  megkomponált ürügy arra, hogy lenyelessék a békát az istenadta néppel. Hát itt a  járvány. Például. De lesz még más is. Ha azt hiszed, hogy túlzok, nézd csak meg a  hazai cenzúrát! Egy értelmes emberben azonnal ki kellene, hogy verje a biztosítékot  az, ha az aktuális hatalom megpróbálja manipulálni és szűrni azt a tartalmat ami eljuthat az általa irányított területen élő emberekhez. És bizony kis hazánkban is  éppen ez folyik. Persze ezt a tevékenységüket vagy egyszerűen letagadják vagy ha  muszáj ezt-azt elismerni akkor azzal magyarázzák, hogy a félelemkeltést és az  izgatást akarják csak elkerülni. Hát persze. És közben anyagilag is kizsigerelik a  népet az adóikkal, azokkal amikért nem adnak semmit cserébe. Nagyjából vége az  egészségügynek, az oktatásnak, a nyugdíjrendszernek miközben a vezetőink már azt  sem tudják, hogy hány milliárdjuk van. Egy éve még el sem tudtad volna képzelni  azt, ami az elmúlt néhány hónapban történt és ne legyenek illúzióid mondom: ez még  csak az eleje.

 

Ez tehát a jövő, amit  szánnak nekünk. Hogy kik? Nos azok, akik e világ szürke eminenciásai. Azok, akik a  háttérből irányítják az eseményeket immáron több száz éve. Akik egy előre  megszerkesztett forgatókönyv alapján, szigorú időrend szerint viszik véghez a  mocskos művüket annak a célnak az elérése okán, amelyet egykor kitűztek maguk  elé. Igen, a háttérhatalomról beszélek ismét. Arról a pénzuralmi és hatalmi elitről,  amely a világ színpadára kiálló politikai erők felett átnyúlva, ezeket tökéletes  mértékben uralva irányítják az eseményeket. Tudom, most jön néhány vád, hogy már  megint mi ez a konteós baromság? Ha ezt gondolod, úgy most hagyd abba az olvasást mert nem neked szól! Ha mégis itt maradtál, akkor magadra vess testvér!  Folytatom tehát.

  Most összefoglalnám tehát néhány szóban mindazt, amiről ez a világ szól meglátásom szerint. Talán búcsúzóul, de megpróbálom itt röviden  összefoglalni az emberi történelem és az ember tragédiájának a lényegét. Nem kis  vállalkozás, de megpróbálom. Sokan megkérdezték már tőlem, hogy miért van ebben  a világban annyi, oly sok szenvedés? Ha van Isten aki jó, akkor miért hagyja ezt?  Miért halnak éhen a gyerekek, miért van a sok háború, ínség, szenvedés, miért ez a  rengeteg gyötrelem amely pusztít a világban? 

 Isten tehát teremtett egy szép és tiszta világot. Egy olyat, amely tökéletes volt minden szempontból. Tette ezt azért, hogy az ember, akit a  Biblia szerint saját képére teremtett, boldogan és gondtalanul élhessen. Szaporodjon,  sokasodjon és érezze jól magát. De jött sátán, akinek ez nem tetszett. Úgy gondolta,  hogy nem jól van ez így. Nem jó, hogy az ember Isten kedvenc teremtménye, nem jó, hogy ő csak a második a sorban ezért úgy döntött, hogy majd ő tudja mi lesz a jó és  kezébe vette a dolgokat. Nos, a sok rossz amelyet tapasztalsz e világban innen, ebből  fakad. Persze naívság lenne azt mondani, hogy Isten erről nem tehet, hiszen  dehogynem. Naivság lenne azt mondani, hogy Isten csak fogja a fejét, hogy jaj-jaj,  mit csinál ez a csúnya sátán és igyekszik megmenteni a világot abból a  végpusztulásból, amelybe sátán taszítja és amelyet a Biblia és a biblikus irodalom oly részletekbe menően megjövendölt immáron több ezer éve. Ez a dolog így lesz és  pont. Isten hagyja, hogy ez a világ elpusztuljon, hagyja a szenvedéseket, hagyja, hogy megtörténjen ez a rengeteg bűn. (Máté 18,7) “Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy  botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik.” Csia lajos fordításában így hangzik:”Jaj a  világnak a kelepcék miatt! Mert kikerülhetetlenek, hogy kelepcék támadjanak,  azonban jaj annak az embernek, aki által keletkeznek a kelepcék”. Jaj tehát sátánnak és azoknak akik miatt ezek a botránkozások esnek és kelepcék támadnak. De azt is  mondja az Úr, hogy szükség és kikerülhetetlen, elkerülhetetlen mindez. Ahogyan  magának az Úrnak, Krisztusnak is szükség volt elszenvednie mindazt amit tettek  vele. Nos, ha Neki muszáj volt akkor mi megúszhatnánk – kérdem? Ez a világ nem a  megúszásról szól. Sajnos. De akkor mi az értelme – kérdezheted és kérdeztétek már  többen is? Mondom: (Efézus 3, 9,10) Csia szerint, íme. “És megvilágíthatom,  hogy miben áll annak a titoknak sáfársága, mely örök korok óta el volt rejtve  Istenben, aki a mindenséget azért teremtette, hogy most a mennyei fejedelemségekkel és fennhatóságokkal az eklézsián keresztül megismertethesse az Isten sokféle  bölcsességét az örök korokban előzetesen tett elhatározásának megfelelően”.  Érted ezt? Isten mindent tudott és ismert előre. Hiszen azért Ő az Isten. Így születtek  a próféciák, így van minden egyes földi embernek fix idő szerint fix sorsa. Ez egy fix  és bevégzett forgatókönyv szerinti történelem. Erre mondta Pál, hogy mindenkinek  meg kell futnia e földi futását mielőtt hazamehet. (Apostolok cselekedetei 20,- 24):” Én  azonban semmi értéket nem tulajdonítok a lelkemnek, csakhogy futásomat  befejezhessem, és azt a szolgálatot bevégezhessem, melyet Uramtól, Jézustól kaptam, hogy Isten kegyelmének örömhíréről határozott bizonyságot tegyek” Most (2  Timóteus 4,-7) “Ama nemes harczot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet  megtartottam” – mondta ezeket Pál. De miért van akkor az ellenállás? Miért nem lehet  ezt gyorsan befejezni és végre tiszta lapot nyitni – kérdezheted joggal. A Biblia ezt is  megválaszolja, íme. Jelenések 6,-10,11 Csia szerint, íme.” Nagy szóval  kiáltoztak: Meddig nem ítélsz még mi Parancsolónk, te Szent és Igaz? Meddig nem  hozod el a megtorló igazságszolgáltatást a mi vérünkért a föld lakóira? Ekkor  mindegyikükre fehér palástot adtak, és azt mondták nekik, hogy csak egy kis ideig  kell még nyugton lenniük, addig, amíg rabszolgatársaik és testvéreik elérik a teljes  számukat, azoknak szintén meg kell öletniük, amint az velük is történt”. Tehát itt a válasz. Addig, ameddig mindenki meg nem futja a rendelt ideje szerint a  földi futását és el nem veszi a sorsrészét, ahogyan az írás fogalmaz. Bizony. Mert Prédikátor 3, -1,2,3: “Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég  alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az  ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, ami ültettetett. Ideje van a megölésnek és  ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek”.  Ez a  helyzet tehát. Ugye Isten a mindenséget azért teremtette, hogy most a mennyei  fejedelemségekkel és fennhatóságokkal az ekklészia, azaz a gyülekezeten - akik mi  vagyunk - keresztül megismertethesse az Isten sokféle bölcsességét az örök korokban előzetesen tett elhatározásának megfelelően. Tehát e világ teremtésének és jelen  állapotának, a teljes földi emberi történelemnek az értelme a tanítás. Bizony. Isten az  eklészián – eklésia és nem eklézsia ami az eredeti görög szó magyar torzítása,  jelentése gyülekezet – keresztül tanítja mennyei népét arra, hogy mi történik ha a  gonosz az úr. Ez az ember tragédiája amely végén azonban mindenki megkapja az  osztályrészét. Így vagy úgy, érdemei szerint. Ez az ígéret és nincs okom kételkedni  ebben. Ezért történhet meg ez a sok gyalázat a világban és ezért engedi ezt Isten, aki  maga valóban a jóság, az igazság és a szeretet. Mi földi emberek ott követjük el a  hibát, hogy vakságunk és jelentéktelenségünk ellenére ítélkezünk. Megítélünk egy  olyan helyzetet amelynek a hátteréről valójában fogalmunk sincs. De ha hisszük,  hogy van Isten aki kézben is tart mindent, akkor hogyan kételkedhetünk az Ő  ítéletében? Nem véletlenül figyelmeztet, hogy ne ítélkezzünk! Fogadjuk el a sorsunk,  ahogyan Krisztus is elfogadta! Tudom ez egy kicsit amolyan idióta, lesz ami lesz,  jöjjön aminek jönnie kell, úgy sem tehetünk semmit ellene típusú fatalista  felfogásnak tűnhet sokak számára, de az Úr is éppen ezt tette. Ez a tényállás. Ez a  bibliai modell. Ám ezt sokan nem tudják, nem értik és különösen nem fogadják el és  ezért ezek az emberek a mi nagy - idézőjelben - szerencsénkre a sarkukra is állnak.  Gyújtogatják az 5G-gés tornyokat, mondják az igazságot, harcolnak a globális rezsim  ellen és így tovább. Teszik ezt mindaddig amíg tehetik és ez így van jól. Ezzel időt  nyernek azok számára, akik még nem érkeztek meg rövid kis földi futásuk idejére.  Ennek is így kell lennie. Van még egy gondolat amely kikívánkozik ismét belőlem,  hát elmondom. Nem lesz ez sem túl népszerű, de hiszem, hogy igaz. Ha pedig az  akkor sokak számára vigaszt is nyújthat tehát íme. Ha a fentieket el tudod fogadni  igaznak akkor rögtön értelmet nyer egy rakás földi szemmel nagyon gonosznak és  igazságtalannak tűnő történés. Például az abortusz, a gyermekhalál és az ehhez  hasonló tragédiák. Ha igaz, hogy ez a földi lét egy pokoljárás ahhoz képest, ami a  választottakat odahaza várja, akkor gondolj csak bele! Mennyi ideig szeretnél itt  maradni. Egy vagy nyolcvan évig? – kérdem. Ugye? A földi ember mint oly sokszor  elmondtam már – ide a földre helyezi a hangsúlyt. Erre a néhány évtizedes létre. Azt  gondolja hibásan, hogy minden ekörül forog, minden itt dől el. Ezért nem érti, hogy  mi folyik itt. Hogyan lehet ez a sok mocsok itt ha tényleg van Isten. Hát így, ahogy  elmondtam neked és ez a jó hír. Remélem átért hozzád is mert ez a célom jelen anyag elkészítésével. Erre mondtam, hogy ez talán sokak számára sovány vigasz, de hiszem, hogy ez az igazság és ha valóban így van, akkor ez az információ nem engedi  kihunyni a reményt a szívedben. Fel a fejjel tehát, nézzünk bizakodva a jövőbe mert  bár az itteni helyzet erre nem ad túl sok okot mégis, ha van Isten akkor van igazság  is hiszen az Ő maga. Ha van Isten és a Biblia nem hazudik minden keresztény és  zsidó manipuláltsága ellenére, akkor eljön rövidesen az igazság napja és ezzel együtt az a világ, amelyben majd érdemes lesz élnie mindazoknak, akiket az Úr befogad  oda. Próbálj meg te is ezek közé tartozni! Hogyan? Tedd azt másokkal, aminek te is  örülnél ha veled és neked tennék mások! Isten segítsen utadon! Szeretettel Ted  Kereshe.

Egy nővér vallomása.

 Egy nővér vallomása.

(oroszról fordítva) 

"Tehát, ne feledd ... hogy akkoriban Krisztus nélkül voltál, ... nem volt reményed és istentelenek voltatok a világban" (Ef.2,11.12)

"... aki hozzám jön, azt semmiképpen nem taszítom el.” (János 6:37)!

Arról az irgalmasságról akarok beszélni, amelyet a Mindenható Isten cselekedett velem, a nagy bűnössel, és megosztom azt a csodát, amelyet életemben tett. Valóban, útjai kifürkészhetetlenek, és irgalma határtalan! Nincs az a mélység, ahonnan ne emelné fel egy elveszett, elesett embert.

Elmúlt életemre visszatekintve mély szégyenérzetet érzek, és minden alkalommal új módon kerít hatalmába a nagy hála érzése

Teremtőmnek az Ő mérhetetlen szeretetéért, melyet méltatlanul adott nekem!

Olyan mélyre süllyedtem, hogy undorodtam magamtól! Valójában minek éltem? Ez a kérdés gyakran felmerült bennem. A két lányom apa nélkül nőtt fel. Igen, nekik soha nem volt. Mindenféle "mostohaapák" "nevelték" őket, akik közül sokan teljesen erkölcstelen emberek voltak. Én magam is undorodtam ettől, de megtagadni a "segítségüket" nem tudtam, mert szükségem volt az eszközökre, hogy eltartsam a gyerekeket. Végül nem érdekelt, hogy kivel élek együtt, amíg nem halok éhen. Krisztus szamaritánus asszonyhoz intézett szavai úgy hangzottak el, mintha rólam szólnának: „Azt mondtad, hogy nincs férjed, mert öt férjed volt, és aki most van, az nem a te férjed” (János 4:17, 18). De sajnos! Még nem ismertem fel „Az embert, aki elmondott mindent, amit tettem” (29. v.)! Az egészségemet aláásta a nyugtalan élet, és sokszor majdnem átléptem a határt - alig zökkentett ki az asztmás roham... Az élet egy borongós, egyhangú kegyetlen kerékvágásnak tűnt, amelyből nem volt se erő, se alkalom megszabadulni...

Többször elmentem gyónni a paphoz, de az sehogy sem segített... Ellenkezőleg, az állapotom csak romlott... Miért élek? Ez a kérdés újult erővel villant fel a fejemben, és végül mindenhol kezdett kísérteni. Megéri így élni? Hiszen ez nem élet, hanem egy szurok pokol! .. Van még kiút ebből a zsákutcából? Van még valaki, aki tudna nekem segíteni? ..

Egyszer a gyárban, ahol dolgoztam, - alkalmazottunk, régi barátnőm visszatért egy hosszú nyaralásról.

Intelligens nő volt, majdnem a fél világot bejárta fiával, és sok mindent látott életében. És így visszatért városunkba egy másik körútjáról.

De nem az általunk ismert Vaszilina tért vissza. Emiatt pedig volt izgalom a csapatban. „Ne közelítsen Vaszilina Ivanovnához” – figyelmeztetett egyik kollégája. Valamiféle valláshoz szegődött, Istennel való kapcsolatról bizonygat. Össze fogja zavarni a fejét a propagandájával! Őrizkedjetek tőle!"

Amit az emberek mondtak, azt már nem hallottam. „Isten!?... Talán megteheti Isten hogy segít?" – villant fel egy halvány remény. Még aznap este meghívtam barátnőmet teára. Hiszen régóta nem láttuk egymást, van miről beszélni. De egész este csak Istenről beszéltünk! Vagy inkább hallgattuk – én és a felnőtt lányaim. Vaszilina a bűnbánatáról beszélt, arról, hogy Isten hogyan talált rá, ráadásul olyan lelkesedéssel, hogy rájöttem, ezek nem csak szavak! Láttam rajta a változást. Láttam, hogy nagyon hisz abban, amiről beszél... És még inkább - igazán boldog lett! „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt 11,28)

 

Ó, mennyire szerettem volna ugyanilyen nyugalmat és ilyen boldogságot! És Vaszilina szavai szerint ez lehetséges volt! Sőt, azt állította, hogy a nagy Megváltó pontosan azért jött, hogy megkeresse, megtalálja és megmentse az elveszetteket, és várja és keresi, és olyan elveszett, fáradt, megtört életben, mint én...

De úgy tűnt nekem, ez is egyszerű és szép, hogy igaz legyen! De egy barátnőm kinyitotta evangéliumát, és olyan gyógyító és vigasztaló szavakat olvasott, amelyek kimondhatatlanul édes balzsamként hatoltak be megkeményedett, csalódott szívembe: „Aki hozzám jön, azt nem űzöm ki” (János 6:37)! „Aki szomjazik, jöjjön, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jel. 22:17). És eljöttem

Hozzá... Minden bűntudattal, súlyos teherrel, mely a szívemet gyötörte, úgy mentem Hozzá, amilyen voltam... Bűnbánóan imádkozva letérdeltem, nem vártam mást, csak ítéletet! És gyengéden megérintett irgalmas kezével, és szeretettel így szólt: „Bűneid bocsánatot nyertek… hited megmentett, menj békével” (Lk 7,48-50)!

Leemelte szívemről a bűn terhét, és megtöltötte lelkemet drága békéjével! Belépett a nyomorék életembe, és megtöltötte értékes jelenlétével! És milyen csodálatos változásokat hozott! - Eltávolított minden aljasságot, bűnt, undort keltve a bűn iránt, és most áldását adja! Már nem sajnálatos senkit vagyok, nem egy szükségtelen bűnös asszony, hanem az Ő gyermeke, akit Isten Fiának szent vére mosott meg! Sőt, nemcsak engem talált meg, hanem a gyermekeimet is, és most könnyes szemmel látom, hogy virágzó fiatalságuk milyen illatos az Ő csodálatos nevében ! ..

 

Most igazán boldog vagyok, és mindenkinek elmondhatom:" Igaz, Jézus ma is elfogadja a bűnösöket!”. „Aki iszik abból a vízből, amelyet én adok neki, nem szomjazik meg soha” (János 4:14).

Mert Isten beszéde élő és ható.

 

Mert Isten beszéde élő és ható.

“Mert Isten beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű kardnál, és elhat a szívnek és léleknek, az ízületeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.„” (Zsid 4,12)

A napi olvasmány egy konkrét témáról ad tudomást  arról, hogy a mai keresztényeknek mivel kell szembenézniük mindennapi küzdelmeik során. Akár észreveszik, akár nem, a keresztény ember egész élete küzdelem! Ez egy küzdelem a bűn kísértésével, amelyen keresztül Sátán nem hagyja ki a lehetőséget, hogy befolyásolja a bűn igájából megszabadult hívőt. Ez az önmagunkkal, az „én”-el való küzdelem, amely még az újjászületett emberben is igyekszik megnyilvánulni és diktálni akaratát. Ha ki akarunk állni ellene, komolyan kell vennünk Isten Igéjét, amelyen keresztül hatalmas és kimondhatatlan áldásokban részesülünk. Nem tudásunk vagy készségeink, nem veleszületett vagy szerzett képességeink tettek minket hívő Isten gyermekévé, hanem Isten Igéje: "Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy teremtményeinek első zsengéje legyünk.(Jakab 1:18)! Semmi ne legyen alternatívája ennek az élő és tevékeny Igének! Bármilyen cikk elolvasása vagy prédikáció hallgatása közben, ne felejtsük el, hogy a közelben tartsunk nyitott Bibliát, és ellenőrizzük a tudást az Igéből. Ma is „ÉLŐ és AKTÍV”! És vegyük észre, hogyan működik: "A lélek és a szellem MEGOSZTÁSÁIG hatol." A keresztények gyakran alábecsülik az isteni Ige munkáját, és ennek eredményeként régi énjük befolyása alatt maradnak. Előszeretettel hallgatják azokat az igéket, amik nem bántják az ádámi természetet, kikerűlve azokat a részeket, amik esetleg kellemetlenül hat a lélekre. Az óembert a lélek táplálja, amelyre akár a test, akár a szellem hathat. Az újjászületett személy szelleme megújul a bűnbánat és a Szent Szellemmel való egyesülés által, a benne lévő új „Isten természetével”: "... igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket, hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek, kikerülve azt a romlottságot, amely a kívánság miatt van a világban". (2Péter 1:4). És sok táplálékra (táplálkozásra) is szüksége van ennek az új természetnek. És ilyen ételt csak az "Isten Igéje" tudja nyújtani.

Ha napközben nem találjuk meg a lehetőséget, hogy új emberünket isteni táplálékkal etessük, akkor milyenek leszünk ebben a küzdelemben? Ha Isten Igéjével tápláljuk az új embert, akkor képesek leszünk helyesen felmérni a helyzetet, és eligazodni abban, hogy mi jön a Szellemtől és mi a testből a saját egónkból, nem utolsó sorban a világban lévő kísértésektől. Ez mindig fontos egy igaz keresztény számára, hiszen a Szentírás arra hívja, hogy „Lélekben (!) járjon, [hogy] NE teljesítse be a test kívánságait”- "Azért azt mondom: Lélek szerint járjatok, és a test kívánságát ne vigyétek véghez!" (Gal. 5:16)!

 Igen sokan azt gondolják, hogy minden magától megoldódik, az idő begyógyít és felejtős. Főleg a fiatalok körében ez észrevehető, hogy az aktív mindennapi élet forgatagában gyors döntéseket kell hozni, és nem mindig az ige határozza meg a cselekedeteket. Mindenen gyorsan túl tudnak lépni, megfontolás nélkül. "Az ifjúkori kívánságokat pedig kerüld, hanem kövesd az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal együtt, akik tiszta szívből segítségül hívják az Urat." (2Tim 2,-22). De mik azok az ifjúkori kívánságok? Hát azok amik a testből származnak. Aki már megérte az idős kort az már tudja hogy mit jelent. Timóteus fiatal volt, ezért inti Pál apostol őt, hogy mihez tartsa magát. A fiatalkori kívánságok nem csak a fiatalokban vannak, az meglelhetők a testben élőkben kortól függetlenül. Ha a szellemünket nem tápláljuk az Isten igéjével, akkor ezek a kívánságok fognak irányítani még nyugdíjas korban is. 

 

 Aki már tapasztalta, hogy az Isten igéje milyen mélyre tud hatni, és elhatott a szívnek a léleknek a legmélyebb pontjáig, és amíg az eljut odáig, fájdalmat okoz. Ugyanis a szív, különösen a lelkünk ragaszkodik az óemberhez, mert az anyaméhben már velünk volt. De ha az Isten beszéde nem pattan le a kő szívünkről, akkor azt áthatolja és megöli azt. De azonnal feltámasztja meg is gyógyítja de már nem a régi természetével. Ez már egy új szív, aminek minden egyes dobbanása Istenért dobog. Ezt a szívet kell táplálni, mert a szeretet helye a szívben lakozik és minden amit cselekszünk abból kell hogy kiinduljon. Ezt kell mindig vizsgálnunk, hogy honnan erednek a gondolataink, hogy ennek ismeretében tudjuk testi tagjainkat minden nap öldökölni,(Kol 3:5):" Öldököljétek meg azért földi tagjaitokat: a paráznaságot, tisztátalanságot, bűnös szenvedélyt, gonosz kívánságot és a telhetetlenséget, amely bálványimádás.". Ehhez kell az Isten beszéde többek között, hogy tisztán felismerjük az Ő akaratát, és akkor a maga idejében megkapjuk a segítséget Tőle. Ha ezt kikerüljük, akkor az eredmény elmarad addig ameddig nem jutunk új felismerésre Isten irgalmából.

Jézus, Poncius Pilátus előtt.

 

Jézus, Poncius Pilátus előtt. 

"Amíg az ítélőszékben ült, (Pilátus) felesége azt üzente neki: Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta!

A főpapok és a vének pedig rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.

Amikor a helytartó azt kérdezte tőlük: „A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek?”, azt válaszolták: Barabbást.

És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? – kérdezte tovább Pilátus. Erre mindnyájan azt mondták: Feszíttessék meg!

De mi rosszat tett? – mondta a helytartó, mire azok még inkább kiáltoztak: Feszíttessék meg!

Amikor Pilátus látta, hogy semmire sem megy, sőt még nagyobb zavargás támad, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: Ártatlan vagyok ez igaz ember vérétől. Ti lássátok!

Erre az egész nép azt mondta: Az ő vére rajtunk és a mi fiainkon!" (Máté 27,-19..25).

 

Urunkat már nem látjuk tanítványai között. Eljött az ő órája, és most egy ellenséges világ hatalmában van, a főpapok, uralkodók, katonák és emberek között. Milyen gonoszságra vetemedet az ember, olyan alacsonyra esett, a mindenkori mélység sötétség birodalmába! Voltak a zsidóknak saját tanúik, akik azonban nem tettek vallomást. A bukás mindenütt megtalálható volt, még a rosszindulatban is, nem az ember akaratából, hanem a gondviselés akaratából. És csakis az Isten uralkodott mindenen. Ebben az éles sorsdöntő helyzetben világosan láthatjuk az Isten megdönthetetlen tervét. Tehát most Jézust nem az ő bizonyságtételük, hanem a sajátja ítéli el. Hát nem meglepő?! Még ahhoz is, hogy halálra ítéljék, szükségük volt Jézus bizonyságtételére; önként vállalt vallomása meghallgatása nélkül nem ítélhették halálra. Jézus az igazságról tanúskodva, mégis görcsösen, végigvitték aljas tettüket, és ami kétszeresen szörnyű, a főpap és az uralkodó jelenlétében tették ezt. Poncius Pilátus, felesége tanácsa, ami uszításnak is lehet venni öntudatlanul, mert ellenkezett Isten akaratának, (mert az Úr gondoskodott arról, hogy ez eleve elrendelt tanúságtétel legyen), és ugyanakkor túl jól látja, a zsidók gonoszságát és az elítélt ártatlanságát, Poncius Pilátus elismeri, hogy foglya ártatlan, és mégis engedi magát meggyőzni az ellenkezőjéről, ellentétben a józan ésszel és a római akkori joggal ellentétben, azoknak a vágyai szerint ítéletet hoz, akiket maga megvetett. És még egyszer, mielőtt Jézust  megfeszítik, a zsidók felfedik erkölcsi jellemüket, mert amikor egy erkölcstelen pogány választás elé állítja őket – hogy Jézust vagy Barabást engedjék szabadon, akkor sürgősen követelik (nem a papok ösztönzése nélkül) engedd el az aljas rablót és gyilkos Barabbást. A zsidókat, Isten népét ilyen érzés töltötte el királyuk iránt, hiszen Ő Isten Fia volt, a Létező (Jehova), és nem egyszerű ember. Pilátus keserű iróniával, de Isten akaratából írta alá az ítéletet: – Ez Jézus, a zsidók királya. De nem ez volt az egyetlen bizonyíték, amelyet Isten adott. Mert a hatodik órától a kilencedikig sötétség borult a földre. És amikor Jézus nagy hangon kiáltva "Bevégeztetet", valami bekövetkezett, ami különösen megütötte a zsidók lelkét. A fátyol a templomban tetőtől talpig kettészakadt, a föld megremegett, a kövek széthasadtak és a halottak feltámadtak. Mi lehet ennél szörnyűbb Izrael számára? Jézus halála halálos csapásnak bizonyult a zsidók vallási rendszerére, amelyet kétségtelenül az ég és a föld Teremtője mért rá. És ez volt a kezdet a szentélyek rombolásának, K. U. 70-ben meg a heródesi templomot porrázúzták a rómaiak. Ezekután sorra jöttek a szenvedések és szétszórása a népnek a mai napig. 

 Most már késő lett volna megváltoztatni szavukat, "Az ő vére rajtunk és a mi fiainkon!", igy teljes felelősséget vállalva nem csak magukra hanem az őket követő nemzedékekre. Ha Pilátus aki elvégre közömbösséget tanúsított Jézus iránt és megmutatta ki az úr a házban, a zsidóknál ez húsbavágó fontosságú volt, mert szilárd makacsság  és görcsös kapaszkodásuk a hatalomért, elvakította őket. 

De még ezelőtt történt valami ami ugyancsak fontos. 

"Akkor Júdás, aki elárulta őt, megtudta, hogy elítélték az Urat. Megbánta tettét s visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és véneknek. "Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért!" – mondotta. De azok így feleltek: "Mit tartozik az ránk? Magad lássad!" Erre a templomba hajította az ezüstöket és eltávozott. Aztán elment és felakasztotta magát. A főpapok pedig felszedték a pénzt, de ezt mondták: "Nem szabad az áldozati adományok közé tennünk, mert vérnek ára." Tanácsot tartottak hát és megvásárolták rajta idegenek temetőjéül a fazekas mezejét. Ezért aztán azt a mezőt a mai napig Vérmezőnek nevezik. Ezzel teljesedett be az, amit Jeremiás prófétán át mondott a kijelentés: "Fogták a harminc ezüstöt, a megbecsültnek árát, kit Izráel fiai ennyire becsültek a szerint, ahogy az Úr nekem elrendelte, odaadták a fazekas mezejére.". Harminc ezüstpénzre értékelték a Messiásukat. 

 

Rettenetes hogy mennyire gonosz a vallási hitetlenség. Mai nyelven így lehetne kifejezni "előre kitervelt szándékkal elkövetett gyilkosságra való felbujtás". És amit még el kell mondanom, hogy a kimondott szó amit mondtak, kísértetiesen hasonlít a kereszténység legsötétebb korszakára az inkvizíció idejében, csak ravaszabban, Jézus nevében. Ez az átok nem szorul kimondottan egy nemzet fiaira, hogy félre ne értsenek, ez az átok azokon van akik minden időben és minden nemzetben Krisztust elárulják, vagyis az Úr teste ami a gyülekezetet (eklézia), üldözik és üldözni fogják. Ma még bársonyos puhasággal, de eljön az idő amikor élesedik a helyzet és már most is felismerhető ez a tendencia.

Halálfélelem.

 

Halálfélelem. 

"Mert a bűn zsoldja halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban".(Róma 6, - 23). 

"Akár dél felé, akár északra dől le a fa, ahová ledől, ott marad." 

(Prédikátor 11,-3).

 Nem mindenki fél a haláltól és nem mindenki hal meg. Itt most nem szeretnék a halálról beszélni, már erről írtam a "Halál" c. írásomban. Nem az a célom, hogy ijesztgessem az embereket, én is voltam fiatal és erőteljes és hitetlen. De ha visszaemlékszem a fiatalságomra, azért voltak pillanatok amikor a halál tényére is gondoltam. Először azért is mert tizenhat éves voltam amikor meghalt az édesapám. Arra emlékszem, hogy elgondolkoztam azon, az ember csak úgy meghal és nincs tovább? Ez akkor halálfélelem érzéssel töltött el. Akkor és később is fevetette bennem azt a gondolatot, hogy mi értelme az életének, a nagy rohanásnak, gyermek vállalásnak, csak azért, hogy ők is egyszer meghaljanak? Miért és kinek épít az emberiség a jövő generáció számára, ha abban nem lesz része a jövőben. Azért, hogy a gyermekeiért éljen és a gyermekei az ő gyermekeiért? Miért ez a nagy áldozat, egy jobb civilizáció érdekében? Voltak álmatlan éjszakáim amikor ez a gondolat foglalkoztatott engem. Ebből a szempontból az egoizmusom ami eléggé furcsa, jó útra terelt a gondolataimban. Visszatekintve most már tudom, hogy az Úr foglalkozott velem már akkor is, amikor még fogalmam se volt, hogy Ő létezik. Én most úgy értékelem, hogy a halál kérdése és az azzal járó halálfélelem, nemes célt szolgált. Lépésről lépésre vezetett az Úr arra a következtetésre, hogy valaminek csak van értelme. 

 Sok sci-fi könyvet olvastam, elszálltak a gondolataim egy olyan reményben, hogy ha az nem is valóság, de szellemileg eltávolított egy virtuális világba, és ezek a hamis gondolatok javamra váltak. Hogyan!!!!??? Igen azért mert az Úr hatalmas és bölcs, és személyesen külön - külön foglalkozik a kiválasztottakkal, tudva minden részletét a gondolkodás menetének. Tehát én képes voltam elszállni a gondolataimban mindenféle bódító szerek nélkül. Úgy készített fel engem, hogy amikor a kezembe került egy füzetecske, amit a szomszédom adott, az a János apostol evangéliuma volt, és már az első fejezet olvasása közben hangosan felkiáltottam, "Ezt nem ember írta!!! ". A Szent Szellem akkor hozta tudatomra, hogy van Isten, de nem csak hogy van hanem hírt is közöl magáról. 

 Mikor már elolvastam az egész evangéliumot két lélegzet között, rájöttem, hogy minden egyes verse felér egy ember által írt vastag regény egyetlen mondanivalójával. Például, Shakespeare Hamletjével, de mint aránylag olvasott ember, levontam a következtetéseket.

 Ezt én így fogtam fel, de lehet, hogy ez sem igaz, mert Isten útjai az ember számára kifürkészhetetlenek. Ezt így fogadom el. Azért gondolom, hogy a hitre térést az ige hallása megelőzi a gondolat a körülmények, amit már az Úr előkészített az emberben. Ahogy az ApCsel második fejezetében olvashatjuk, hogy azok akik hallgatták Pétert, hitre tértek, és biztosan tudom, hogy minden emberben akik hitre tértek már ott volt a kézség, hogy befogadják Isten szavát. Az a tény, hogy meg kell térni Istenhez, nem vált ki nagy hatást, hacsak nem a Szent Szellem váltja ki :"Péter pedig azt mondta nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert nektek szól az ígéret és gyermekeiteknek és mindazoknak, akik távol vannak ugyan, de akiket elhívott az Úr, a mi Istenünk. Sok más beszéddel is intette és így kérlelte őket: Szabaduljatok meg ettől a gonosz nemzedéktől ! Akik azért örömmel fogadták szavát, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk."

Ugyanolyan örömmel fogadtam el én is az Isten szavát, de én tiszta lappal kezdtem, nem ismerve semmilyen keresztényi tanítást azelőtt. Ennek most is megvan a hatása, mert nem tudok beilleszkedni egy olyan közösségbe, ahol nem tisztelik az Isten tiszta tanítását, annak ellenére bejártam azt a "római utat", de a nagy szeretet ellenére ki voltam közösítve a gyülekezetből többekkel együtt. Persze senkit nem hibáztatok ezért, de elfogadom hogy én is okot adtam erre, de azt is be kellett ismernem, hogy ezt az utat jelölte ki nekem az Úr. Azok az emberek a háromezer, a zsidók közül valók akik a farizeusi tanítások rabságában voltak, és úgy gondolom hogy bennük is már megvolt a kiábrándulás. De felmerül a predesztináció ténye is. Ugyanis Péter megemlíti: "Mert nektek szól az ígéret és gyermekeiteknek és mindazoknak, akik távol vannak ugyan, de akiket elhívott az Úr," 

 Vissza térve a cikk elején idézet ige vershez :"Akár dél felé, akár északra dől le a fa, ahová ledől, ott marad.". Kiküszöbölve azt a tévhitet, a purgatórium hazugságát, amit a katolikus egyházban meghonosúlt, részben Luther is elfogadott, a test halála után már nincs lehetősége az embernek üdvösségre jutni. Aki ahova esik ott is marad.

 Tehát a testvérek igehírdetései nem arról kell, hogy szóljanak, hogy halálfélelmet gerjesszenek, azt az Isten megteszi ember nélkül a lelkekben, hanem a haláltól való szabadulást, megmutatva a szabadulás útját, tehát Jézus Krisztus győzelmét a halál felett.