A félelemkeltés művészete.
Félelem a szívekben.
(Lukács Evangéliuma:21:9) "És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de nem jő mindjárt a vég."
Van egy elterjedt mondás, "aminek meg kell történnie azt nem lehet elkerülni".
Nagyon sok keresztény hitvalló azon véleményen van, hogy a mostani ukrán-orosz háború a vég kezdetét jelenti. Az egyik ismert pásztor azt mondta a nyilvánosság előtt, hogy a szívében megcsendült a vészcsengő, hogy már elkezdődött a végelszámolás. A félelemkeltés egy eszköze a sátánnak, hogy sakkba tartsa a lelkeket. Ne keverjük össze az Isten félelemmel (féltéssel), mert A Bibliai próféciák tényeket közölnek, ha ez félelmet kelt a lelkekben, ez csak a félelem tényét bizonyítja az emberben. A hit a remény és a szeretet, kiűzi a félelem érzését a szívből. ha arra a hitre tér az ember, hogy minden az Úr kezében van, akkor mitől féljen az ember?
Mondanom se kell, hogy én azzal nem értek egyet, hogy eljött az az idő. Ugyanis háborúk dúltak, dúlnak és dúlni fognak. Ezek a háborúk csak azt mutatják, hogy az emberek nem békéltek meg Istennel, a szívűk tele van háborúskodással. A Bibliában az utolsó idők alatt a kegyelem időszakát értjük, ez kétezer éve folyik. Ebben a kétezer évben akik megélték a háborúk szörnyűségeit, joggal gondolták, hogy eljött a vég. Számukra ezek nagy megpróbáltatások voltak az utolsó háború számukra, milliók bele is haltak. Gondoljunk a holokauszt kibírhatatlan szörnyűségeire. Mit gondolhattak azok az emberek akik az éhhalál gyötrelmesen lassú kínát élték át? Bizony azt is gondolhatták, hogy mindennek vége, ez az utolsó háború. De sokan azt is gondolják, hogy eljön a világbéke, és ennek a harcosaivá váltak. Harcolnak a békéért, nem csak tüntetésekkel polgári engedetlenséggel, hanem fegyverrel a kezükben.
Az is elterjedt a világban " aki békét akar, készüljön a háborúra". Tehát az emberiség történelmében a-z cettig a háborúk voltak túlnyomó többségben. mindig a békére készültek, de irgalmatlanúl fegyverkeztek, mert hogyan lehet megvédeni a hatalmat, ha nincsenek fegyverek. Ördögi kör, de valójában a cél a pusztítás. Igaz nem lehetünk könnyelműek ebben a kérdésben sem, mert aki a háborús övezetekben van, azok élesen tapasztalják az élet halál valóságát. A fotelből követni a háború eseményeit, egész más érzéseket és gondolatokat szül, mint a bombák robajai között.
De abban biztos vagyok, hogy a háborús időkben, vagyis a harcok epicentrumában nem az evangéliumot hirdetik, ott a fegyverek az erőszak az úr. A Krisztust követő hívőknek háború idején nem az a dolguk, hogy harcoljanak fegyverekkel, a keresztények akik annak vallják magukat, fegyvert fognak és az ő állításuk szerint egy szent cél érdekében harcolnak, a béke kivívásáért. De kevés fogalmuk sincs arról, hogy valójában mi az a béke.
Csak egy példát mondok az ószövetségi írásokból, "hogy Dávid, az én atyám nem építhete házat az Úrnak, az ő Istenének nevének a háborúk miatt, amelyekkel őt körülvették vala, mígnem az Úr az ő lábainak talpa alá vetette azokat; De most az Úr, az én Istenem nékem nyugodalmat adott mindenfelől, úgy hogy semmi ellenségem és senkitől semmi bántásom nincs".( 1Kir. 3,-3,4). A bölcs Salamon ezt üzente Hirámnak, de számunkra mit üzen ez az írás? Azt, hogy az Úr Jézus Krisztus, megvívta a sátán és a halállal való háborúját helyettünk, és ebben a kegyelmi időszakban építi Isten házát, de valójában a harcok folytatódnak továbbra is, de ezek a harcok, csakis a hit harca a hatalmasságok ellen, nem a test hanem a világ szelleme ellen. De miért? Az üdvözültek lelki békéjéért, hogy elérje célját a halhatatlan lelkekben az Úr békéjét minden körülmények között. A félelem az emberi dolog, és ettől szabadít meg az Úr. Az emberek a bombák elől a bunkerekbe menekülnek, és félnek a kilátástalanságukban, ez érthető is. De az Úr a háború és béke ura, attól függetlenül, hogy háború vagy béke van a világban, a lelki vagyis a szív békéért harcol. Egy Krisztusban hívő ember tudja, hogy számára ebben a világban nincs béke attól függetlenül, hogy ropognak a fegyverek vagy sem. Ha nem is mehetnek ki a világból, de nem e világból valók, Isten elválasztotta őket ettől az ítéletre szánt világtól. De, hogy ne féljenek, az Ő békességét adja nekik. Ez szerintem nem egy választás kérdése, hanem egy parancsolat. Mert amikor az Úr megjelent a remegő tanítványai között a feltámadása után, a zsidóktól való félelmükben bezárkóztak, magukra zárták az ajtót, abban reménykedve, hogy ezzel megvédik magukat. Az Úr pedig bejött hozzájuk a zárt ajtó nem volt akadály.
. Ők megkapták Isten békességét, és ennek eredményeként bátran mentek a világba hirdetni az evangéliumot, vállalva a halált is.
Meg is voltak öletve, János apostolon kívül, akit arra szánt az Úr, hogy megírja a Jelenések könyvét a végidőkről.
Van e ellentmondás a Bibliában? Attól függetlenül, hogy nem pontosak a fordítások, a Szentírás Szellemében nincs ellentmondás. A magyar nyelvű fordításokban is láthatjuk, hogy a fordítók a félelem ( rettegés), szót használják a féltés helyet is ( féltékenység), de aki akarja jobban megtudni, nézzen utána. Itt egy példa a sok közül, ha ez ellentmondásnak tűnik, akkor tényleg mélyebre kell ásnunk, hogy megértsük, mikor, kinek és miért van így megírva.
Ha a világban van is lesz is háború, a szívünk már örök békét nyerhet Krisztusban.
Szeretet olvasók, az érzelmesség a félelem azt könyveljük ádámi természetünkhöz. Az Úrban nincs félelem, mert a szeretet kiűzi azt, tehát a téves próféciák, a hamis érzések a tudatalatti félelmekből erednek. Vagy bosszúvágyból, vagy kárörvendésből, de lehet, hogy az igazságérzetből is kívánhatják, hogy minél előbb jöjjön el az igazság pillanata, de az addig nem jön el, amig a próféciák be nem teljesülnek.
Mi várjuk az Úr megjelenését, olyan áhítattal mint a menyasszony várja a vőlegényét, olyan szerelemmel az Úr iránt, ami teljes mértékben kiszorítja a félelmet, de égető, hév féltést érző szívvel.
Adjon békességet az Úr mindenkinek akik ha el is zárkóznak a világtól, de félnek a világ hitvány, ravasz és erőszakos vérszomjas háborúitól. Az fogadja be az Úr parancsolatát, "Békességet adok nektek", mert ezt a békét az Úr zsákmányolta halálával és feltámadásával mi értünk.