Isten Fia, Joshua Messiás.

 

Isten Fia, Joshua Messiás.

"Következőleg semmi kárhoztató ítélet nem szól azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mert a Krisztus Jézusban az élet Szellemének törvénye megszabadított téged a vétek és halál törvényétől. Amire ugyanis a törvénynek nem volt képessége, mert a hús erőtlenné tette, azt véghez vitte az Isten, mikor a húsban a vétket elítélte azzal, hogy a vétkes hús hasonmásában és a vétek miatt saját Fiát küldte el," ( Róma 8,-1,2,3).

 Azzal kezdeném, hogy a Biblia fordítások sokszor eltérnek egymástól, azért jó ha több nyelven és fordításban kutatjuk az írásokat. A Jézus Krisztus név már annyira gyakori, hogy már nem is figyelnek oda sokan a jelentésére. A görögösítet név már tulajdon névnek számít, de nem mindenhol. A görög fordításban ha névelő nincs a Jézus Krisztus előtt, akkor nem mint tulajdonnév hanem magát a jelentését tükrözi. Ez így van például Márk 1,-1-ben. De a nyelvek mássága a népek gondolkodása az anyanyelvüktől függ, vagyis abban a beágyazódásban gondolkodik. Ez évezredek során kialakult identitás, összefoglal egy egységet népcsoportok szerint. Az jó ha az ember több nyelvet ismer az anyanyelvén kívül. Ennek vannak árnyoldalai is, mert nehéz megérteni egy héber szöveget egy nem zsidónak. Azért a latin Biblia aramis, héber nyelvről lefordítása sok problémába ütközött. A legnagyobb probléma Isten nevei lefordítása. Most ezt csak azért kellett megemlítenem, mert a fenti idézetből fogok meríteni.

Jézus, ( Joshua) Józsué Jelentése: JHVH, Jahve megszabadít, Jahve üdvözít. Krisztus, eredetileg a héber מָשִׁיַח = fölkent (Messiás).

 Akkor a fenti ige jelentése így hangzik " Nincs tehát már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Messiás üdvözítőben vannak.". Nagyon lényeges szerintem, mert maga a helymeghatározás nem a névnek szerepe, mert itt nem a nevében vannak, hanem az Istentől felkent üdvözítőben vannak elrejtve a kárhoztató ítélettől védve,  azok ellen nincs ítélet akik Istenben kaptak menedéket. Nehogy azt gondoljuk, hogy a benne vagy vele egy és ugyanaz. De erről nem írok most. Most miért Istent írtam, mert a Fiú Istenben van a menedéke azoknak akik üdvözülnek a Messiás által. Nehogy mellékszállra fussunk, de csak mellékesen megjegyzem a szentháromság híveinek, hogy a pontatlan fordítások eredménye az, hogy Istent három személyre osszák, vagyis azt sugallják, hogy az Istennek van egy saját fia, aki egy második személy. A King Jons fordításban nem szerepel birtok név, saját fiam meghatározás. Most nem sorolom, hogy melyik fordításban a helyes, de az Újszövetség szó összefüggésében fel tudjuk fedezni, hogy mi a helyes, De a Károli fordítás is ellentmond magának. "Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt." ( János 5,-23). "Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:" (János 5,-26). De túlnyomórészt a fordítók nem írhatták másként, például: aki nem tiszteli a fiamat, vagy a fiamnak adtam életet. De, hogy még meggyőzőbb legyen: "Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt azt utolsó napon.". A Fiú testet öltött Isten. Miért fontos ezt hittel elfogadni? Azért, mert ebben rejlik, vagyis van kijelentve az ember iránti szeretete és egyben alázata Istennek a Fiúban. Senki nem gondolhatja azt, hogy a Mindenható Isten elé állhat abban a felmérhetetlen dicsőségben, megsemmisülés nélkül. Isten emésztő tűz, olyannyira szent, hogy még a nagyobb frekvenciájú, szellemileg magasabb szinten álló angyalok sem nézhetik őt. Soha nem látta senki Istent, nem is láthatja, ha csak Isten felmérhetetlen bölcsessége nem tette volna ezt lehetővé."Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt". Ez a Fiú, Emberfia, Isten húsba öltözött "vétkes hús hasonmásában". Ez a Fiú nem egy másik személy, ez maga az Isten ember képében. Ami képpen is az embert a maga képére teremtette. 

 Ez tette lehetővé, hogy az összes teremtés megláthatta Őt a Fiúban. De itt nem állhatunk meg, mert Isten nem elégedett meg azzal, hogy megmutatta magát égnek és földnek, hanem mindazokat akiket mint embereket dicsőség fiait magába zárta, akiket kiválasztott még a teremtés előtt az eljövendő ítélet elől. Mert Isten nem változik szentségében, ugyanolyan emésztő tűz amilyen a makulátlan szentsége. A kegyelem a törvényt nem semlegesíti, az élet törvénye nem a Mózes törvényével zárúl, hanem annak a szent rendje, a teremtésben, amit "kosmosnak" jelöli a görög nyelv. Ennek a rendnek törvénye szerint fogja ítélni a világ eme rend megrontóit. Ez nem az ökológiára vonatkozik, hanem a bűnös cselekedetekre és annak a pusztító eredményeire. Ettől az ítélettől még az anyag sem menekül meg, minden átváltozik, megsemmisül. A pokol a hades és akik ott vannak,  el lesznek ítélve a tüzes kénes tóba taszítva, ami már nem anyagi természetű emésztőgödör, hanem Isten szent örök ítélete a tisztátalan felett, ami a bűn megsemmisülése, Isten Szent önmagában, nem tűri a bűnt összeférhetetlen a szentségével. De van egy rossz hírem, ( vagy talán jó) hogy ebben a feneketlen tűzben a halál azokon fog uralkodni örökké, akiknek férgei nem pusztulnak el. Ez talán a szerető Isten kegyetlensége volna? Szerintem ahhoz, hogy ezt megértsük, figyelembe kell vennünk azt a tervet, amit már a teremtés előtt eldöntött. Egy új ember megteremtése, ami már nem ádámi földből való, hanem a Fiú hasonlatára változó szellemileg magasabb rendű az angyaloknál. "Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való. Amilyen ama földi, olyanok a földiek is; és amilyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is."(1Kor. 15,-47,48). De arról kevesett tudunk, hogy mi történt még a teremtés előtt, vagyis tudjuk, hogy angyalok léteztek még Ádám előtt. És hogy Lucifer arkangyal büszkesége folytán bűn született a szent mennyekben, ahonnan levolt taszítva a földre. Egyharmada az angyaloknak követték őt. De hogy kerül képbe az ember, arról én nem tudok sokat, de tudom, hogy Istennek a terve nem az a végcélja, hogy az ember egy közbenső állapotban maradjon. Ebben csak azt láthatjuk, hogy az eleve elrendelés szerint cselekszik. Vagyis már minden kész van, csak az embereknek itt a földön le kell futnia a kiválasztott utat. Véleményem szerint, ez csak arra jó, hogy megtanuljuk már itt a földön, hogy Isten nem zombikat akar magának, hanem egyéniségeket akik már itt a földön gazdagodnak Isten határtalan bölcsességével, s az örökkévalóságban végtelenűl fogja vezetni a dicsőség fiait titkaiba. De erről ennyit.

 A csoda a Fiúban rejlik. Minden ami a Fiún kívül van, az ítélet alatt van. "Akié a Fiú, azé az élet. Akinél nincs az Isten Fia, annak nincs élete."( 1János 5,- 12).

 Ami a nevét illeti, az üdvözítő Messiás, névelővel a Joshua JHVH. De tudjuk azt is, hogy Istennek nincs egy neve, vagyis mindig azon a néven szerepel a Bibliában, amilyen helyzethez viszonyúl. Kevesen tudják, hogy a Jahve az nem név, hanem jelző. Vagyis "vagyok", létezek. 

 Amikor Júdás elárulta az Urat, elvezette a katonákat hozzá, hogy fogják el, itt egy csodálatos jelenetet látunk. De csak egyre fókuszálok ami a témába vág. 

"Jézus, aki tudta mindazt, ami rá következik, előjött és megkérdezte őket: „Kit kerestek?” „A názáreti Jézust” – felelték azok -, mire azt mondta nekik: „Én vagyok.” Velük együtt ott állt Júdás is, aki őt elárulta. Amikor azt mondta nekik: „Én vagyok,” azok hátra hőköltek és földre estek. Újra megkérdezte hát őket: „Kit kerestek?” „A názáreti Jézust” – felelték azok.  „Megmondtam már, hogy én vagyok.."( János 18,- 4..8).

Itt kétszer mondja Joshua, hogy "én vagyok". De miért estek el a katonák a választ halva első esetben, a másodikban nem. Most mások kutatásaira hagyatkozok, egy ismerős biblia kutató szerint az első esetben Isten a szavában rejlő erejével mondta ki Jehova nevet " Én vagyok". Isten vagyok. A második esetben meg mint ember mondta ki én vagyok akit kerestek. Tehát számomra világos, hogy maga az Isten a Fiúban lakozott. 

 De hogy rövid legyek, az Isten nagytakarítást végez az univerzumban, megtisztítja azt a bűntől, de megvédi azokat, vagyis megmenti azokat, akik az Ő kegyelme által az örök életre hivatottak. És ezeket előbb a Fiúban rejti el az ítélet elől, utólag meg a Fiú hasonlatosságára változtatja az új teremtésben. 

 

 Kedves olvasó, ha úgy érzed, vagy már hiszed, hogy Isten kiválasztottja vagy a vele való örök életre, akkor ne félj Isten ítéletétől ami eljön erre a világra, mert aki hisz a Fiúban az ítéletre nem megy, mert a bűneidet már Isten elítélte a Fiúban, aki magára vette a te és az én bűneimet. Ha hiszel ebben, akkor már tudhatod, hogy kihez tartozol, és hogy cselekedeteid is előre meghatározott terv szerint valósul meg.. Tehát mindenkiben előbb utóbb tudatosul a hovatartozása. A keresztény igehírdetők ellenében mondom, hogy mindenki üdvözül akit Isten elválasztott ettől az ítéletre szánt világtól, ezt az üdvösséget nem lehet elveszíteni. Akinek van annak még hozzá adatik, akinek nincs attól elveszik azt is amije van. Egyszóval, nem lehet elveszíteni azt ami nincs, s azt se amit Isten magába zárt, tehát nem mi őrizzük ezt a drága kincset, ez letétben van Istennél. Ezért viseljük a Szent Szellem pecsétjét, aki megpecsételte az üdvözölteket, mint pásztor a juhait. Te csak higgy és ne félj!!!

Józanság szelleme.

 

Józanság szelleme.

"…mert Isten nem gyávaság szellemét adta nékünk, hanem hatalomnak, szeretetnek és

józanságnak szellemét. Ne szégyellj hát Urunk mellett tanúságot tenni, ne szégyellj engem, ki érte vagyok fogoly, hanem szenvedd el a gonoszt velem együtt az örömüzenetért, annak az Istennek hatalmából, aki megmentett, és előzetes határozatának megfelelően szent hívással elhívott bennünket, nem tetteink alapján, hanem kegyelmének következményeképpen, melyet a Krisztus Jézusban örök idők előtt adott már nekünk,..." ( 2Tim 1,-7..9).

 Kedves olvasók, ebben az írásban is azzal fogok foglalkozni, elsősorban a szolgálatról, legyen az bármilyen megnyilvánulásban, kinek milyen kegyelmi ajándéka szerint. De előre leszögezném azt a tényt, hogy a talentum, vagyis a tehetség nem egyenlő a kegyelmi ajándékkal. A tehetség az ember veleszületett adottságai, a kegyelmi ajándék, fentről az Atyától való. A kiválasztott lelkek akik hittel fogadták el Krisztus véráldozatát, megtértek bűneikben, szellemi ajándékot kapnak a Szent Szellem által, “melyet a Krisztus Jézusban örök idők előtt adott már nekünk”. Sokan erre ráébrednek, hogy olyan képességeket fedeznek fel magukban, amit azelőtt nem is reméltek felfedezni. De mielőtt ezt a kegyelmi ajándékot alkalmazni tudná Isten igazságossága szerint, szilárdan kell meggyőződni arról, hogy ezt a kegyelemből kapott szellemi ajándékot józanságban Isten kitűzött akaratával alkalmazni tudja a Gyülekezet építésére. Ebben benne van az evangélium hirdetése szóval és cselekedettel is. Pál apostol a ráruházott hatalmával, Timóteusra teszi a kezét, annak jeléül, hogy Isten kiválasztotta őt a publikus szolgálatra. Az idő szűke miatt nem térnék ki sok mindenre, csak egyre összpontosítok, a józanság szellemére. Sokan azt gondolhatják, hogy itt az alkohol, drog vagy más tudatmódosító szerekről van szó. Ezek a természeti ember hajlamaihoz tartoznak. Ettől az Úr megszabadít előbb utóbb, akik az üdvözültek táborához tartoznak. A szellemi józanság egy magasabb fokú állapot. A fent említett állapotból Isten meg tud szabadítani, sőt folyamatosan ezt teszi azokkal akik hozzá fordulnak segítségért. Krisztus amikor itt volt testben a földön, a bűnösök között is megfordult. Ezért a farizeusok hűvös megjegyzéseket tettek, hogy Ő a tisztátalanok körében evet nem tartva be a kézmosás rituálját. Krisztus a betegekhez jött, azokhoz akik a rideg farizeusok és törvényeik terhe alatt voltak. De van egy olyan állapot és halálos bűn, amire a kegyelem nem terjed ki. A testi halál azonnali beállta, akkor ha közeledve Istenhez idegen, hamis hazugságokkal akarjuk szolgálni szent oltárát. Szent Szellemnek hazudni az halállal jár, fizikai halállal, Amit az ApCsel 5. fejezetében olvashatunk, Anániás és Safirával történt. Ma hazugságban élünk, mégis a hazug ember elélhet száz évig is, de ezek az emberek Isten gyermekei voltak, és Isten jelenlétében vétkeztek, nem az örök halál martalékai lettek, hanem fizikai. Ma az orvosok diagnózist állapítanak meg mitől hal meg egy ember idejekorán. De minden halál a bűn zsoldja. Ezt az ószövetségben is megtalálhatjuk, Áron fiaival kapcsolatosan. Ahol Isten szentségét megrontották, és ennek a bűnnek a zsoldja menthetetlen halál. 

Mózes III. könyve:10:1,2

Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az ő temjénezőjöket, és tőnek azokba szenet és rakának arra füstölő szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, amelyet nem parancsolt vala nékik.Tűz jöve azért ki az Úr elől, és megemészté őket, és meghalának az Úr előtt.

De itt nem időzünk, hanem idézek az újszövetségből is. Ez az ige túlnyomó részt nem világos a keresztények körében. 

I. János levél:5:16

Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnt, könyörögjön, és az Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik. Van halálos bűn; nem az ilyenért mondom, hogy könyörögjön.

Azért megszokott történni, hogy az atyafiak, testvérek között olyan is, hogy berúg, vagy olyat cselekszik ami nem felel meg a keresztény erkölcsnek. Nem a holdról jöttem, magam is beleestem ebbe a bűnbe. De az Úr kegyelme ezek iránt fokozatosan aktív, mindig ad erőt a megújulásra. De mire nem terjed ki a kegyelme? A halálos bűnre. És itt nem arról a bűnről van szó, amiért Krisztus a fán elszenvedett. Nagyon nagy tévhit, ha azt gondolják az emberek, hogy az Úr mindent megbocsát. Az ádámi természetet amit felfeszített a fára, az kiterjed minden ádámban bűnös emberre. Azokra is akiknek halvány fogalmuk sincs a megváltás tényéről Krisztusban. A leghalálosabb bűn az az, amikor az Isten közelségében, idegen tüzet rak az oltárra. Azzal az Isten számára idegen tűzzel akar szolgálni, amit nem Isten adott neki. Saját elképzelése szerint dicsérni véli Istent. Ennek a fényében, aki Krisztus igaz szolgálatában áll, nem teheti azt ami nem Istentől származik. Ez egy nagyon komoly dolog. Ezt majdnem senki sem veszi komolyan. 

 Kerülöm a sértegetést, de nem is hallgathatom el, hogy ebben a halálos bűnben forgolódnak keresztények milliói ha nem milliárdjai. Ennek a hatása alól kevesen tudnak megszabadulni. A szertartásos vallások elöljárói akik nem csak követik, hanem tanítják a tömegeknek ezt a fajta idegen tüzet. De vannak olyanok akik teljes szellemi részegségben vannak. Ne is mondjam kitől kapták. Most azt fogom tenni, amit azelőtt nem tettem, de ezt a szabályt megszegem, mert ez mutatja meg a legszélsőségesebb alakját annak, amiért nem kell imádkoznunk, se sajnálkoznunk. 

 https://fb.watch/dWokHgDMS-/

Ez a totális fejvesztés és tudatmódosító, ami csak létezik. Ebből nem szabadul meg senki, ettől csak Isten mindenható, szívek mélyét ismerő tud kivezetni véleményem szerint. Aki azt gondolja, hogy Saulus ( Pál), Krisztus testét üldöző halálos megbocsáthatatlan bűnt követett el, annak igaza van. Ő a törvény és a farizeusi tanítások buzgó követője volt. De láthatjuk, hogy Isten látta az ő szívét, és megjelent neki a damaszkuszi úton. De ez inkább kivétel nem szabály a mi esetünkben. Ha valaki ebben a sátáni hálóban találta magát, és jól is érzi ott magát, akkor ez már javíthatatlan. A " szent nevetés", a démonok, ördögűzés ez mind idegen tűz. De nemcsak ez, hanem a hamis nem istentől származó Krisztus nevét hírdető de parancsolataival szembe álló istentiszteletek. Ezért testvéreim ne imádkozzatok az ilyenekért mert hasztalan időtöltés. Ez az a szféra ahol a sátán tűzénél melegednek, ahol a sátán személyesen cselekszik a háttérben. És miért sajnálnám meg ezeket, akik gúnyt űznek Krisztús nevéből? Azokat sajnálom, akik vesztesek ebben a világban, látván, hogy nincs már igazi hely ahol megláthatnák Krisztust a követőiben. Sokan ezt gondolják magukról, hogy igazak, de meg kell mondanom azt a tényt, hogy Isten egyháza sem hű az igazsághoz, csakis a mindenható kegyelem tartja még azon a szinten, hogy teljesen el ne vesszen a sötétségben. Nincs az a gyertya fény ami bevilágítja a teret. Azokra van gondja Krisztusnak akik elvesztek ebben a sötétségben, akiknek személyesen jelenik meg a kocsmában a bordélyházban a rideg vallások börtönében, akár az úton a szabad ég alatt, ott jelenik meg ahol mi nem is vártuk, és kiemel megvált és üdvözít a tiszta józan evangélium szerint. És ezeknek az üdvözülteknek csak egy reményük van, Krisztus megjelenése a felhőkben, hogy találkozva, egyesülve vele, mindörökké vele legyenek. Ott már nem lesz részegítő bor,  sem idegen tűz. A pokol tüze az a sátán követőinek van elkészítve, akik csak azt cselekedték, hogy megtévesszék, berugassák az embereket, részegítő démoni szellemmel. A hamis vallásoknak és prófétáinak is ott van a helyük, ne legyünk elnézően közömbösek ezek iránt. A passzivitás az hallgatólagos egyetértést jelent. De Isten felszólitja az övéit, hogy különüljenek el minden hamisságtól, azoktól is akik Krisztus nevét vallják, de parancsolatait nem őrizik s nem követik. 

De mindenben, Isten az Atya akarata teljesül. Tehát már itt a földön dicsérhetjük az Igaz Istent, aki a józanság szellemét öntötte ránk. 

 

“Te azért gyermekem, meríts hatalmat a Krisztus Jézusban megjelent kegyelemből, s amiket tőlem sok tanún át hallottál, bízd rá azokat megbízható emberekre, akik megfelelőek lesznek arra, hogy másokat is megtanítsanak”. ( 2Tim 2,-1,2). Ez a szál még nem szakadt meg,  mert ha már nincsenek élő apostolok, akik személyesen megbízták erre a szolgálatra embereket, ahogy Pál, Timóteust megbízta, de azzal is, hogy átadja másoknak is akik megfelelnek a tanításra. Most a józan szellemiség tartja kordában a hívő embert, aki tényleg alkalmas felismerni az Úr akaratát a józanság szellemében. De általában sokan keresik azokat a tanítókat, akik azt mondják amit hallani akarnak, hízelegve fülüknek. Na de Isten ismeri az övéit, és soha nem engedi meg, hogy elvesszenek ebben a sátáni fergetegben.

Szégyen e a Krisztus nevét vallani?

Szégyen e a Krisztus nevét vallani?

"Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!  Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.  Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, de élete veszendőbe megy?  Mert mit is adhatna az ember váltságdíjul az életéért?  Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.". (Márk 8:34-38).

 Az idézet hosszú, de tartalmas. Ma még az úgynevezett keresztény országokban nem is olyan szégyen Krisztus nevét vallani, vagy egyáltalán kiejteni, sőt közhelyes. A nyugati világ most észrevehetően változik, abba az irányba, amikor az érzékenységi törvények által diszkriminált lesz mindenféle bibliai szöveg nyilvános publikálása, ugyanis sérti a másságot a kisebbségi jogokat. Krisztus neve és beszédei oly annyira durvának fognak tünni, hogy az érzékenységi társadalom már nem fogja elviselni. Ez a tendencia, akármilyen banális a keresztény körökből indul ki. Aki nem hiszi nézzen utána. Most nem a Krisztus nevével van a gond, hanem a beszédeivel és az apostolok tanításaival. Attól függetlenül hogyan változik ez a romlott világ, az Isten beszéde nem változik. Elvégre a világ sohasem volt jó, soha nem volt Krisztus barátja, csakis ellensége. Az ellenségeskedés nem mindig nyílt támadás, hanem ravasz, gúnyos megjegyzések és kiközösítések. Most már odáig fajult a dolog, hogy megbüntetik azokat akik olyan verseket publikálnak ami a homoszexualitás vagy a zsidó farizeusokról szólnak. Számos eset ez bizonyítja itt Európában. De újból idézem az Urunk szavait: “ Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”. Ez egy kihívás azok számára akik akarják követni Krisztust, és az Úr nem garantálja a fizikai épségét annak aki nyíltan leleplezi, megfeddi, Isten a Szent Szellem által hirdetett igéjével. Gorombaságnak nincs helye, de amit az Úr akar Szelleme által kimondani, azt feltétel nélkül meg kell tenni. “Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes”. ( 2Tim 2,- 24). Hízelegni a világnak azt jelenti, hogy kompromisszumban vagy vele. Ha az Isten igazságának a szeretete van a szívünkben, akkor feltétlenül utálatot fogsz tapasztalni a világ bűnével szemben, személyválogatás nélkül. Persze ezt előbb magunkban a saját bűneinket utáljuk meg, és a gerendát távolítsuk el a szemünkből. 

 Az Úr az ilyeneket akik lágymelegek, kiköpi szájából, tehát nem bízza meg semmire. De nagy ígéretei vannak azok iránt akik felveszik ezt a szenvedés keresztjét és követik őt. “ Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét”. A Szentírás ismeri ezt a közbenső állapotot, se nem hideg se nem hév, hanem lágymeleg. “Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból”.( Jel. 3-, 15,16).

Ezek a keresztények akik kedveskednek a bűn iránt, vagy közömbösek Krisztus szavai iránt, vasárnapi keresztények, névleges keresztények. Ez komoly, élet és halál kérdése. Az ige alapján ez életet jelent az örökkévalóságban Krisztussal. Aki félszeg az ne is kövesse ezt a parancsolatot, mert vesztes lesz a világ legyőzi. "Közel hozzád a szó, szádban és szívedben," tudniillik a hitnek szava, melyet hirdetünk. Mert ha szájaddal vallod, hogy Jézus Úr, és szíveddel hiszed, hogy Isten őt a halottak közül feltámasztotta, meg fogsz menekülni. Mert szívvel hiszünk, és annak alapján igazságosak leszünk, szájjal teszünk vallást, és azzal megmenekülünk. Az írás ugyanis ezt mondja: "Senki meg nem szégyenül, aki benne hisz." ( Róma 10,- 8…11). Tehát aki félti az egzisztenciáját és mi több az életét, vagy presztízsét az nem lehet Krisztus követője. “És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára”. ( Lukács 9,- 62). De ha vállalja, akkor szembesül azzal, hogy elfordulnak tőle az addig jóbarátok esetleg a családja is, munkahelyét is elvesztheti, de még a gyülekezetből is kizárhatják. De nagy a tét, mert ettől függ az Úr szerint a jövő: ” Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, de élete veszendőbe megy?”. 

 Eléggé radikálisan hangzik, mert az Urat ismerjük aki kegyelmet adott szeretetében, feltétel nélkül. Ezt is számba kell vetni, ugyanis azért vannak titkon követői is, de ezek a hívők előbb utóbb színre lépnek, ahogy ezt Nikodémus tette. 

“ Mert mit is adhatna az ember váltságdíjul az életéért?”. Ez az egyetlen áldozat az életünkben, hogy teljesen Krisztusnak szenteljük életünket, mindenki a rá osztott kegyelemben. Ezt személyesen tudhatja meg a hívő mi a szerepe, vagy szolgálata. Azért olyan gazdag az Úr ajándéka, mert mindenkinek a maga tehetsége és Istentől kapott ajándéka szerint cselekedhet. Azért hangsúlyozom, hogy semmit sem tehetünk ha felülről nem kaptuk meg. “Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka”.( Jakab 1,-17)

 “ Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?” ( 1 Kor. 4,-7). 

 Voltak idők az életemben, amikor szégyelltem még Krisztus nevét is kiejteni, akkor voltam a mélyponton, de addig tartott amíg rám nem ébresztett arra mi az elhívásom. Amikor ez tudatomban felismertem, minden megváltozott bennem. Biztos tudom, hogy nem magamtól származott ez az erő. De ez sok időbe került, azért legyünk türelmesek, mert Isten tudja mit kell tenni velünk és mikor. Ezt erőltetni nem lehet, de ez is csak a rám vonatkozó tapasztalat, mert mindenki más. 

“ Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal”.

 Bizony akkor már késő lesz, már semmit nem lehet lesz megváltoztatni. Inkább már most szégyelljük magunkat azért a közömbösség miatt, ha úgy érezzük, hogy megtudtuk tenni de nem tettük. Krisztus nevét és beszédeit szégyelljük, akkor kutassuk ki mi ennek az akadálya, és ha az Úr úgy akarja, mert akarja, kegyelemben megszabadít a félelemtől. De mindennek megvan a maga ideje. Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja. (Jób 34,-21). “Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!” ( Jeremiás 10,-23). Ennek fényében és hitében, szabadságban élvezheti a hívő magát, nem lustaságot, hanem tettre készséget, de a pillanatot az Úr szabja meg. Ha ez nem igaz, akkor semmi sem igaz. 

A Krisztus templomáról.

 

A Krisztus templomáról.

Tapasztalataim alapján a körülöttem lévő keresztények, akiket ismerek, a legtöbben nem értik, vagy nem jutottak felismerésre a gyakorlatban, Krisztus testével, templomával kapcsolatos igazságra. Hogyan lehet utalni ma a test egységére, amelyet a Krisztus hívők, akik a gyülekezetet alkották, első napjaiban egybe voltak gyűlve egy helyen, minden városban csak egy gyülekezet volt, és senki sem mert hozzájuk csatlakozni:

 „Egyebek közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni...” (ApCsel 5-13) .

 A határok láthatóak és határozottak voltak. De ez a látható egység már az apostolok 

idejében elveszíti jellegét. 

Ma a keresztények különböző csoportokba vannak széttöredezve, városon belül is faluban is, és nincs látható egység. Létezik -e Krisztus teste úgy, ahogy Isten látja, annak teljessége, egysége és oszthatatlansága? Kérdést tesznek fel, és választ is várnak rá, de minden épeszű keresztény megérti, hogy Krisztus teste valóság, ma is létezik, és ez az élő szervezet összekapcsolódik a fejjel, amely a hittel és az Úr iránti engedelmességgel él és cselekszik. Keressük és nem találunk igaz tanúkat, amelyek tükrözik Krisztus testének egységét. Természetesen nem akarok senkit megbántani, valószínűleg vannak olyan hívők, akik úgy gondolják és hiszik, hogy kifejezik ennek a világnak Krisztus testének egységét a helyi gyűlekezetben. Szeretik gyülekezetüket, és szeretettel bánnak és féltékenységgel a tagok iránt, és így kifejezik Krisztus testének lokális egységét. Bíznak abban, hogy engedelmeskednek Isten Szavának. Valójában Krisztus szeretete megjelenik az övéi között. Vannak hit- és építő tetteik, amelyekkel Krisztus mérhetetlen szeretetét tükrözik, és ez az életükben való odaadásban is kifejeződik, mind Krisztuséi, és nincsenek közöttük „idegenek”. Ezért csak dicsérni és megköszönni kell az Úrnak, hogy léteznek ilyenek. De ez számomra utópia, mert mindig akad egy métely, ami ellentmond a tiszta krisztusi tanuságnak, például az elnevezések, a gyülekezetek címkéi. Már ezzel is megkülönböztetést produkálva, nem beszélve a tanításokról, amik eltérnek a Szellem tanításának fővonalától. 

De lássuk, Izrael példáját. 

Isten magának választotta Izrael népét, és "népemnek" nevezi őket. Soha nem mondott le róla, mert Zakariásban ezt olvassuk: "segítségül hívják a nevemet, én pedig meghallgatom őket, és azt mondom:" ez az én népem ", és ők azt mondják:" az Úr a mi Istenünk! "

A valódi hit mindig úgy lát, ahogy Isten is látja. Jakab levelében olvashatjuk Izraelhez intézett felhívását: "Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.." Jákob ír az izraelitáknak, akik már rég szétszóródtak a földön, és nem látható az egysége. De ma is léteznek,olyannyira nyomaveszet, hogy abszolút nem látható, ugyanis Izrael mint politikai ország nem tükrözi 

az Isten népe egységét. Péter apostol a zsidó testvérekhez fordul, akik hittek Krisztusban:”Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt jövevényeknek, Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint...” (1Péter 1 fejezet.) .

Tehát ma Krisztus teste létezik, annak ellenére, hogy az ellenségnek sikerült gyengíteni a hívők egységének bizonyságtételét, de az Úr János 17. fejezetében imádkozik az Atyához, hogy ők, vagyis a megváltottak egyek legyenek: „Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned,hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.”(János 17:21, 23).

Nem hallotta meg ezt az imát az Atya? - ez nonszensz, mert maga Jézus az Isten, és egy az Atyával, itt nincs egyes szám többes személy. A “szentháromság" fogalma a sátán tanításának az eredménye, de erre nem térek ki. És minden, amit ma látunk, ellentmond az elhangzottaknak? Nem, Isten így látja ma is az egységet, a megváltottak szétszóródása ellenére, mert Isten az Úr Jézus Krisztuson keresztül egy egésznek lát minket vele. Ahol Krisztus  a feje a testének, és az egy. Az, hogy gyakorlatilag képtelenek vagyunk ragaszkodni az igazsághoz, más léptékű kérdés. Az egység tanúságtétele elveszlik az engedetlenség és a test cselekedetei miatt, egy titkos törvénytelenség miatt, amely még mindig működik a keresztények körében. De az Úr ismeri az övéit, és ehhez nem fér kétség. A Szent Szellem dolgozik a hívők lelkében hogy vezesse ki őket a tévedésből, hogy ez a bizonyságtétel az egyes lelkekben működjön. Összességében a helyreállítás több helyen már nem lehetséges. Nem azért, mert Istennek nem állana módjában ezt megtenni, hanem mert összeegyeztethetetlen az Ő igazságával.

Az Úr akarata az volt, és ma is az, hogy megismerje a világ a megváltottak egysége tanúságtétele által, hogy egy az Isten és a megváltottak is egyek vele. De ez  nem az egyetlen feltétel, hogy a világ megtérjen Istenhez. A hívők egysége nem az egyetlen feltétele annak, hogy a világ higgyen.Tudjuk, hogy a világ, mint olyan, elpusztul és minden ami a világhoz tartozik és ami benne van. Semmin nem tudunk változtatni. Valószínűleg Krisztus testében az egység tökéletességéről beszél Jézus, amely minden körülmények között elválaszthatatlan, és ez a világ számára láthatatlan és érthetetlen. De még a választottak is kétkedve fogadják egymást. Megvan az oka ennek. De nem is a mi dolgunk, hogy ítélkezzünk rajtuk, a mi dolgunk elhatárolódni a gonoszoktól.  

 Krisztus teste a földön alakult ki, és mindazokat, akik alkotják, a Szent Szellem egyetlen élő organizmussá változtatta, és kapcsolatban vannak egymással és Krisztussal, mert a Szent Szellem aki a megdicsőült Krisztus mennybe emelkedése után küldött a földre, hogy megteremtse azt a köteléket ami összeköt Istennel. Az Efézus 4. fejezetében így hangzik: "Egy test és egy lélek ...", de itt ezt olvassuk: ” Arra buzdítalak titeket az Úrban én, a fogoly,hogy ahhoz az elhíváshoz, mellyel elhívtak titeket, méltóan járjatok, mindenben alázatosságot, szelídséget és hosszútűrést tanúsítsatok, egymást szeretettel elviseljétek és abban serénykedjetek, hogy békességben egybekötve a Szellem egységét megőrizzétek. Hogy legyen egy test és egy Szellem, miként elhivatásotoknak is egy reménységével hívtak el titeket, legyen egy Úr, egy hit, egy bemerítés, 6 egy Istene és Atyja mindeneknek, s aki mindeneken uralkodik,mindeneket áthat, és mindenekben bent lakik."

 Az (ApCsel. 2-1,2) ez van írva: „Mikor a húsvéttól számított ötvenedik nap a pünkösd napja betelt s mindannyian ugyanazon a helyen egy indulattal együtt voltak, hirtelen zúgás támadt a mennyből, mintha erős sodró szél jönne, és az betöltötte az egész házat, amelyben ültek." Mintha elmerültek volna a történésekben, és beteltek a Szent Szellemmel. És a pogányok első embereiről, akik befogadták Krisztust, azt mondják, hogy a Szent Szellem leszállt mindenkire, aki hallotta az igét (ApCsel 10). ”Mikor még szólá Péter ez ígéket, leszálla a Szent Lélek mindazokra, akik hallgatják vala e beszédet.”

 A Szent Szellem, hogy egy testet alkosson Krisztusban, leszállt a mennyből, hogy egybe gyújtse a hívőket egy, Krisztus feje alá. Minden hívő személyesen fel van kenve a Szent Szellemmel, áldást kapott tőle, és így csatlakozott Krisztus testéhez, hogy egyesüljön minden tagjával és a test fejével, azaz Krisztussal. 

 A Szent Szellem pecsétje által eggyé válok az Úrral. A "Krisztus" és a "Messiás" szavak jelentése "felkent". Szigorú értelmében ez a szó nem testet jelent, de ha névként használják, akkor a „felkent” jelen értelemben minden felkent feje. Így Isten bizonyságot tesz (a Szent Szellem pecsétjén keresztül) az ember szentségéről. Csak akkor tudjuk mondani arról a testvérről, hogy ő is Krisztusé, ha mi magunk  meggyőződünk arról, hogy Isten Szelleme

működik benne. Amíg az ember nem foglalta el helyét Krisztussal ezen a földön, addig nem mondhatjuk rá, hogy Isten gyermeke, mert a Szellem pecsétje csak akkor lesz látható, ha parancsolatait megtartja. Aki Krisztus nevét vallja a világban, az az én testvérem is, de bizonyságot csak akkor kap, ha szereti az Urat és megőrzi parancsolatait.

 Az elmélet világos, de hogyan viszonyul egymáshoz a gyakorlatban, ha a keresztény vallások különböző területein vagyunk. Természetesen az Isten Szelleme felismeri, mert meg van írva: „hogy békességben egybekötve a Szellem egységét megőrizzétek. "  Ilyen értelemben a határok nem léteznek, mert Krisztus teste nem korlátozott.  A hívőt kétségtelenül a Szentlélek tanítja vagy vezeti, és valójában ilyenek számára nincs határ a felekezetekben lévő testvérek között. De Isten célja és akarata mindig is az volt és az ma is, hogy megszabaduljunk a mások igájától és gonoszságától, téveszméitől és ragaszkodásaitól, amelyek nem feleltek meg Isten akaratának. A Szent Szellem cselekedetei, mintha a négy fal közé lenne zárva, mert az emberi egyházak határai és rendjei miatt, nem lélegzik szabadon. Az ember által korlátozva van.

 János evangéliumában nagyon egyszerűen van megfogalmazva:”Jézus ezt felelte Nikodémusnak: "Bizony, bizony azt mondom néktek, hogy ha valaki vízbõl és Szellembõl nem születik, nem mehet Isten királyságába be. Ami húsból született, az hús, és ami Szellembõl született, az szellem.  Ne csodáld, hogy azt mondtam néked, hogy felülrõl kell születnetek.”

 Igaz az is, hogy az Isten Szellemét ember nem korlátozhatja, de egységet nem fejez ki egy gyülekezet, ha nem a Szent Szellem által tanított és vezetett emberek gyülekeznek egybe. 

 Ez mind csak teória marad, még ha vannak igaz hívők is közöttük. De az Úr e szavakat mondta:”Saját juhait nevükön szólítja és kivezeti õket. Ha mind kihajtotta a saját juhait, elõttük megy, és a juhok követik õt, mert ismerik a hangját. Más embert egyáltalában nem követnek, hanem elfutnak tõle, mert nem ismerik a mások hangját.” (János 10- 3,4,5)

 „Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk." (1Kor. 10) "Én vagyok a kenyér, amely a mennyből szállott alá." (János 6).

    "Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.." (1Korinthus 12-27).

 Isten továbbra is látja ezt a felbonthatatlan egységet Krisztusban, és úgy él, mint egy élő szervezet. De Isten előre látta az egységről szóló valódi bizonyságtétel elvesztését, és az Úr Jézus, amikor még e földön volt testben, sok példázatban beszél a mennyek országáról, amely a kereszténység területén van, de a gonosz elrontotta vagy tönkretette, és más irányba fejlődött tovább, nem az igaz Ige szándékai szerint. Pontosabban, mint a kovász, a definíciója szerint fejlődik, a Tőle, magától az Istentől való eltávolodás miatt. - "mert mindenki a sajátját keresi, és nem azt, ami kedves Jézus Krisztusnak." (Fil. 2-21).

 

Egység a sokféleségben.

 (1Kor12 fejezet): „Az ajándékok különbözőek, de a Lélek ugyanaz; és a szolgálatok különbözőek, de az Úr ugyanaz; és a tettek különbözőek, de Isten egy és ugyanaz, aki mindenkiben mindent megtesz. " Ami a démonokat illeti, sok szellem van, így nem lehet egység közöttük, kivéve, hogy egyesülnek a gonosz teremtése érdekében. Ha Isten Lelkéről beszélünk, akkor egységét találjuk sokszínűségében. A kegyelmi ajándékok különbözőek, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok különbözőek, de az Úr ugyanaz, aki minden szolgálat Ura. A tettek pedig különbözőek, de egy forrásból származnak, vagyis attól az egy Istentől, aki mindenkit mindenben előállít.

A Szellem ezen különféle megnyilvánulásai azonos forrásból származó 7..10. (Kor. 11), azt mondja: "Mindazonáltal egy és ugyanaz a Szellem cselekszi mindezt, külön -külön elosztva mindenkinek, ahogy akarja." A kegyelem hatalmának gyakorlását bennünk a Szellem határozza meg. Osztja, de csak Krisztusnak van joga cselekedni. Ha Krisztus vezeti lelkemet, akkor a Szent Szellem munkál bennem. A test minden tagja ellátja sajátos funkcióit, és szoros kölcsönös kapcsolat van a test minden tagja között:" test gyengébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek,  és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélküliek, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: a becseseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai." (1Korinthus 12-24..27).

Krisztus teste a földön mindig tökéletes, mert az összes üdvözültből áll, akik együtt lesznek a földön egy bizonyos pillanatig, egymást építve és kiegészítve. Ez vonatkozik (Ef 4-4) is . Krisztus teste a földön van.  De az Efézus 1–23-ban ezt a testet úgy mutatja be Pál apostol, mint mindennek a teljességét, ami mindent dicsőséggel tölt el. Pünkösd napja és az Úr megjelenése közötti időszakban élő hívőről beszélünk, akik ezt a testet alkotják, akik a mennyben a megdicsőült fej teljességét vagy kiegészítését alkotják.

 

Itt nem filozofálhatunk ezen, mert nem Krisztus ismerete és Isten Igéje ad jogot Krisztussal lenni és testének tagja lenni, hanem a bűnös, aki bűnbánattal fordul hozzá, hogy Isten gyermeke lehessen, és Krisztus testével párosuljon, megszenteléssel. Aki még nem tapasztalta ezt, akkor ma az üdvösség és kegyelem napja van, nagy szeretete és kegyelme Istene keresi azokat, és meghívja, hogy mosakodjanak meg Krisztus vére által, megszentelve ezzel, megigazítván az Isten Fiában hívőt, és hogy tegye alkalmassá járását az Isten igaz útján, Krisztus vérével való meghintés által, a Szent Szellem által megpecsételve, felbecsülhetetlen mértékű irgalmassággal és örökséggel a mennyben. Ne halasztja el a hozzá fordulást, ha a Szellem erre hív.

Vissza a kezdethez.

 

Vissza a kezdethez.

" Azt, ami kezdettől fogva volt, aminek fül – és szemtanúi voltunk, amit szemléltünk és kezünk kitapogatott az élet Igéjéből"(1 János 1,-1).

"S a szeretet abban áll, hogy rendelkezései szerint járjunk. A rendelkezés pedig, melyet kezdettől fogva hallottatok, azt mondja, hogy benne járjatok".(2 János 1,-6).

 Általános vélemény az, hogy a mai Krisztus nevében hívők nem járhatnak úgy mint az első Krisztus követői. Ugyanúgy nem is járhatnak, de az évszázadok során az Isten gyülekezete épül folyamatosan, és ugyanúgy megvannak áldva a Szellem ajándékával Krisztusban. Ma egy hívő sokkal több tudással rendelkezik mint hajdanán. De egy fontos megjegyzés, Krisztusban, benne lenni, ezt az idő múlása nem csorbíthatja el. Krisztus ugyanaz mint volt, és apostolok szolgálatai is mai napig érvényesek. Mégha az Úr megengedte, hogy elvesszenek az eredeti írások, gondolom oka volt rá, de a Szelleme az igazság szelleme ma is ugyanaz. Az üdvösség nem a mi érdemünk, és nem a Bibliai szövegek adják, hanem az ige hallása. A Biblia olvasása egy eszköz az ember számára, de a szellemisége Istentől van. Azért maga az Úr is mondja " akinek füle van az hallja". 

 A múltban az Úr összehozott akkor Ukrajna katolikus unciusával magyar nyelvű pappal. Több órás beszélgetésünk során, nem vitatkozva, eljutottunk egy konszenzusra. Ez az ember nagyon okosnak bizonyúlt, megjárta a szovjet lágereket. Vorkutába a gulágon szenvedett mert nem volt hajlandó áttérni a pravoszláv vallásra. Az élettapasztalata és ember ismerete is őszintesége tiszteletre adott okot. A legfontosabb kérdésekben teljesen egyetértettünk. De, ahogy az lenni szokott, az apostoli tanítások, írások megosztják az embereket. Ami a járást illeti."Arról tudjuk meg, hogy az ő ismerete bennünk él, (hogy megismertük őt), hogy rendelkezéseit megőrizzük.". (1 János, 2,-3). 

 Ebben és nem csak ebben a részben arra utal a Szentírás, hogy csak egy felismerés által tudjuk megőrizni parancsolatait. Nagyon eltérnek egymástól a keresztények a járásokban. Nincs egyértelmű alapja a hitvallók között, mert nem az alapokat veszik figyelembe, hanem a nemzedékről nemzedékre átívelő már az alapokat elhagyó hitvallást követik. Ez teljes káoszba döntötte, és káromolja Krisztus dicsőséges nevét. Az apostoli tanításokhoz nem folyamodva, már érdektelenné vált Krisztus rendelkezései. Ez nem a gyengeség jele, ahogy azt sokan hiszik, hanem a hűtlenség Krisztus iránt.

János apostol arra hegyezi a figyelmünket, hogy tartsuk magunkat az alapokhoz, ahhoz amit ők fül és szemtanúi voltak. Tehát az apostoli tanítások és cselekedeteik ránk vonatkozó tanubizonyság, az ő tanításaik a relevánsak. Pál apostol aki nem a tizenkettőhöz tartozott, mert ő nem látta az Urat testben, mert csak azok lehettek apostolok akik vele jártak még a halála előtt. De akkor még Saulus néven ismert Pál, találkozott az Úrral a damaszkuszi úton a már feltámadt, megdicsőült Úrral, aki a Szent Szellem ajándékaival, később ( nem csak eggyel) megáldotta őt és apostoli szolgálatra választotta. Ő az egyetlen akinek megnyitotta a Gyülekezet titkait. 

Péter apostol aki vonakodva, de elfogadta, hogy a pogányok is üdvözülhetnek, arra irányítja a hívőket, hogy forduljanak a próféciákhoz, vagyis Isten szavához, akkor még az ószövetségi írásokhoz, mert az mécses a homályban, ami csak előhírnöke a világosságnak, a Messiás eljöveteléig. 

 "Mert mikor Isten, az Atya őt megtisztelte és megdicsőítette, ilyen szózat érkezett hozzá a fenséges dicsőségből: "Ez az én szeretett Fiam, ki elnyerte helyeslésemet." Ezt a szózatot mi, akik vele voltunk a szent hegyen, hallottuk. Így annál szilárdabbul tartjuk a prófétai igét, és helyesen cselekesztek, ha úgy figyeltek rá, mint homályos helyen világító mécsesre, mindaddig, míg felvirrad a nappal, és a hajnalcsillag felkél szívetekben".(2 Péter 1,-17,18,19).

 Tehát minden arra utal, hogy a kezdetektől fogva volt kijelentve Isten akarata, és jól tesszük ha ehhez tartjuk magunkat. Ugyanis az ember hamis a természeténél fogva. "Abból kell kiindulnom, hogy az ő isteni hatalma annak megismerésén át, aki minket dicsőségével és erényével elhívott, mindennel megajándékozott bennünket, ami az életre és istenfélelelemre (kegyességre) való, továbbá, hogy ezeken át értékes és igen nagy ígéreteket kaptunk ajándékul, hogy rajtuk keresztül, miután attól a romlástól elmenekültetek, melyet a világban a kívánság okoz, isteni természetet közölhessen veletek."( 2 Péter 1,-3,4).

 Itt kitárul előttünk, a megismerés fontos ténye. De azonnal hozzáteszi azt a tényt, amit általában homályba tart az emberi lélek ellensége. Ahhoz, hogy Isten közölhesse velünk igazságát és mérhetetlen gazdagságát, hogy abban az igazságban járjunk amire minket kiválasztott, ahhoz el kell különűlni gyakorlatilag is a világ összes kívánságától. Ezt a feltételt nem szabad elhanyagolni ha azt akarjuk, hogy megértsük Isten akaratát személyesen. Mert Krisztus felismerése által és birtoklása által, lesznek világosak, és könnyűek parancsolatai. A parancsolatai nem nehezek azoknak akik megőrzik azokat. Ez azt jelenti, hogy ismerik akaratát, igyekeznek benne maradni. Ez nem egy förtelmes szektáns magaviselethez vezet, mer az ismeret felszabadít. Az igazi szabadság az, ha ismereteink birtokában járunk, azon a színvonalon amit elért velünk az Úr. Nem többet sem kevesebbet, különben fennáll a képmutatás veszélye. Aki őszinte szívvel, lélekkel megszabadulva a bűntől az alapokhoz fordul, az megkapja a Szent Szellem gyümölcsét. 

 A világ vallásai de a kereszténység azon a téves úton halad, hogy nem veszi figyelembe Isten mindenható akaratát. Idegen tűz mellett melegszik, előtérbe helyezve az ember által létrehozott tanokat, meséket hamis próféciákat és végtelenűl sorolhatnám az emberi határtalan butaságokat.

 

 Tehát azoknak akik szeretik az Urat, az apostolok azt tanácsolják, hogy hagyjunk fel mindennel ami nem Krisztus nevéhez kötődik. "A Szellem pedig kifejezetten mondja, hogy a késői időkben némelyek elpártolnak majd a hittől, s tévelyítő szellemekre és ördögök tanításaira fognak figyelni, hazug, saját lelkiismeretükben kiégett emberek képmutatásával." (1Tim.4,- 1,2).