Rendszeres olvasók

2022. december 31., szombat

Buzgóság nem a helyes ismeret szerint.

 

Buzgóság nem a helyes ismeret szerint.

 Így ír egy általam kiragadott részben Pál apostol a zsidó testvéreinek. Melyek szerint igaz az, hogy a zsidóknak voltak ismereteik kétségkívül, hiszen nekik adatott előbb Isten szava, de most amióta eljött a fény aki megvilágította az ószövetség tényleges értelmét, Pál apostol tiszta szívéből kívánja, hogy hagyják el azt amit maguknak kitaláltak. De Péter apostol is ír erről, hogy figyelmesek legyenek az írásokra. "És igen biz­tos ná­lunk a pró­fé­tai be­széd is, amely­re jól te­szi­tek, ha fi­gyel­tek, mint sö­tét he­lyen vi­lá­gí­tó lám­pá­ra, amíg fel­vir­rad a nap­pal, és haj­nal­csil­lag kel fel a szí­ve­tek­ben". (2Pt 1). Pál apostol pedig így ír a zsidóknak.

"Test­vé­re­im, szí­vem­ből kí­vá­nom és kö­nyör­gök ér­tük Is­ten­hez, hogy üd­vö­zül­je­nek. Mert bi­zony­sá­got te­szek fe­lő­lük, hogy van ben­nük Is­ten irán­ti buz­gó­ság, de nem a he­lyes is­me­ret sze­rint. Mert nem is­me­rik Is­ten igaz­sá­gát, ha­nem a ma­gu­ké­nak igye­kez­tek ér­vényt sze­rez­ni, és Is­ten igaz­sá­gá­nak nem en­ge­del­mes­ked­tek.

Mert a tör­vény vége Krisz­tus, min­den hívő meg­iga­zu­lá­sá­ra". (Róm 10, 1-3).  Tovább a megtért zsidókhoz így ír az írás "Mert noha ez idő szerint már tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek alapvető elemeire tanítson valaki titeket, és olyanok lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem pedig kemény eledelre". (Zsid 5, 12). Persze, hogy az írás ismerete megvolt Izraelben Mózes irott törvényétől fogva, nemzedékről nemzedékre tanították azt, tehát kétségtelenül a zsidók közül akik megtértek Krisztushoz elvárható volt, hogy a nem zsidó népekkel előnyben járjanak az ismeretben. De ez nem így történt. 

 De érint e minket is ez az állapot? A kérdés aktuális, ugyanis a buzgóság az egy jó erény vagy inkább arra vall, hogy nem hideg se nem langyos hanem hév szellemmel rendelkezik. A buzgóságot a Szentírás nem ítéli el, sőt jónak tartja, ha az Isten igazságában cselekszik. 

 Most már nemzedékek nőttek fel a keresztény nagy házában, sokan beleszülettek olyan családba ahol a Szentírás olvasása mindennapos dolog. Akkor felmerül a kérdés, miért van az úgy, hogy a keresztények nem járnak az igazságban, vagy legalábbis nem tudnak ismeretet szerezni és tanítani másokat akik később érkeztek hozzájuk. Tanítók vannak, de az igazságban a kemény eledelt nem tudják megemészteni, és teljes rendetlenség uralkodik a szellemi élet terén. Az evangélium az örömhír hirdetése a világ felé minden Krisztusban hívő embernek a dolga szóban tettben, mindennel amire az Úr kiválasztotta őket. De ez lenne csak a célja Istennek. Bizony, hogy nem. Mert az olyan hívő aki megízlelte Isten jóságát, de ismeretében gyenge, az nem lesz állhatatos járásában. Úgy fog tévelyegni mint a tapasztalatlan ífjú a széles úton. 

 A gyülekezés célja, hogy egymást építsük, ez nem jelenti, hogy a gyülekezetben állandóan mint mókus a kerékben forogjunk, és mégis egy helyben maradjunk. A korintusi levelében Pál apostol részletesen rendre igazítja őket, mert nagy volt ott a rendetlenség. De arra lehetünk figyelmesek, hogy az első gyülekezetekben Isten dicsőitették azzal, hogy prófétáltak és hálát adtak az Úrnak szellemi ajándékaiért.

"Le­vet­ve te­hát min­den go­nosz­sá­got, min­den ál­nok­sá­got, kép­mu­ta­tást, irigy­ke­dést és min­den rá­gal­ma­zást, mint új­szü­lött cse­cse­mők az ige tisz­ta, ha­mi­sí­tat­lan te­jét kí­ván­já­tok, hogy azon nö­ve­ked­je­tek az üd­vös­ség­re, mi­vel meg­íz­lel­té­tek, hogy jó­sá­gos az Úr. Já­rul­ja­tok hoz­zá, mint élő, az em­be­rek­től ugyan meg­ve­tett, de Is­ten előtt ki­vá­lasz­tott, be­cses kő­höz, és ti ma­ga­tok is mint élő kö­vek épül­je­tek fel lel­ki ház­zá, szent pap­ság­gá, hogy lel­ki ál­do­za­tok­kal ál­doz­za­tok, ame­lyek ked­ve­sek Is­ten­nek Jé­zus Krisz­tus ál­tal. (1Pt 2, 1-4).

Bizony a tejecskén nő fel a csecsemő, de egy csecsemő nem lehet papság, ahogy ezt Péter apostol írja. Ahhoz, hogy tudjunk a mások érdekében szolgálni, magunknak kell felnőtté válnunk, mert a felnőtt szellemileg erős és állhatatos, el tudja hordozni a gyengéket a zsenge törékeny még Krisztusban csecsemők nemrég megtért lelkeket, ahogy ezt Krisztus urunk kívánja. Azért lassan de biztosan járjuk az ismeret útját, nem dicsvágyból vagy versengés céljából, hanem hogy használhatók legyünk a mennyeknek országában ami a földön veszi kezdetét, de az örökkévalóságban folytatódik.

 A szellemi ajándékok különbözőek, de ez is Isten gazdagságát bizonyítja. Ha tényleg az igazság edényei vagyunk, akkor nem leszünk ellenzékben se Istennel se a testvérekkel. Ha ez az ellenségeskedés megnyilvánul, akkor riadót kell fújni és előbb meg kell vizsgálnunk önmagunkat, hogy hitben vagyunk vagy sem.

 Az önkritika, vagyis más szóval az önismeret az igazság fényében mindig felfedi a hiányosságokat. 

 Amikor az utolsó vacsorán Jézus kijelenti, hogy egy közületek elárul engem, a tanítványok tekintete nem a másikat kereste, hanem azt magukra vették, nem e én vagyok az. De ez az állapot csakis az Úrral való közösségben lehet megtenni. Mert egy másik részben amikor a tanítványok még valamire tartották magukat, akkor azt kívánták, hogy a mennyeknek országában első helyet kapjanak, de az Úr mindig átlát a gondolatokon, azt mondta: "Ek­kor kis­gyer­me­ke­ket vit­tek hoz­zá, hogy meg­érint­se őket, a ta­nít­vá­nyok pe­dig meg­dor­gál­ták azo­kat, akik ezt tet­ték. Ami­kor Jé­zus ezt ész­re­vet­te, ha­rag­ra ger­jedt, és azt mond­ta ne­kik: En­ged­jé­tek hoz­zám jön­ni a kis­gyer­me­ke­ket, és ne tilt­sá­tok el őket, mert ilye­ne­ké az Is­ten or­szá­ga. Bi­zony mon­dom nek­tek, aki nem úgy fo­gad­ja az Is­ten or­szá­gát, mint egy kis­gyer­mek, sem­mi­kép­pen sem megy be abba. Az­tán meg­ölel­te és ke­zét rá­juk he­lyez­ve meg­ál­dot­ta őket". (Mk 10, 13-15).

 Van e ellentmondás az igében? Nincs, mert mindnyájan egyszer gyermekek voltunk és gyermeki hittel mentünk Krisztushoz, de amikor Krisztus megáldott, nem csak tejet hanem kemény eledelt is adott nekünk.  

"Aki eszi az én tes­te­met, és issza az én vé­re­met, an­nak örök éle­te van, és én fel­tá­masz­tom az utol­só na­pon. Mert az én tes­tem bi­zony étel, és az én vé­rem bi­zony ital. Aki eszi az én tes­te­met, és issza az én vé­re­met, az én­ben­nem ma­rad, és én is őben­ne. Ahogy el­kül­dött en­gem az élő Atya, és én az Atya ál­tal élek, úgy az is, aki en­gem eszik, élni fog ál­ta­lam. Ez a ke­nyér, amely a menny­ből szállt alá, nem olyan, mint ami­lyet atyá­i­tok et­tek, és meg­hal­tak: aki ezt a ke­nye­ret eszi, élni fog örök­ké. (Jn 6, 54-57).

 Tehát összegezve az elmondottakat, Isten azt akarja, hogy buzgón szolgáljunk testvéreinknek, de igazságban, hogy egymást építve megismerjük Isten mélységét, magasságát, széllességét és hosszúságát, hogy minduntalan ne bukdácsoljunk ezen a rögös földi úton. "..... adja meg nek­tek di­cső­sé­gé­nek gaz­dag­sá­ga sze­rint, hogy ha­tal­ma­san meg­erő­söd­je­tek az ő Lel­ke ál­tal a bel­ső em­ber­ben, hogy Krisz­tus lak­jon hit ál­tal a szí­ve­tek­ben a sze­re­tet­ben meg­gyö­ke­rez­ve és meg­ala­poz­va, hogy ké­pe­sek le­gye­tek meg­ér­te­ni min­den szent­tel együtt, hogy mi a szé­les­ség, hosszú­ság, ma­gas­ság és mély­ség, és meg­is­mer­jé­tek Krisz­tus min­den is­me­re­tet fe­lül­ha­la­dó sze­re­te­tét, hogy így be­tel­je­sed­je­tek az Is­ten egész tel­jes­sé­gé­ig." (Ef 3, 16-18). 

 " Tud­juk, hogy Is­ten­től va­gyunk, és az egész vi­lág a go­nosz­ság­ban vesz­te­gel.

 

De tud­juk azt is, hogy Is­ten Fia el­jött, és ér­tel­met adott ne­künk arra, hogy meg­is­mer­jük az iga­zat, és mi az igaz­ban, az ő Fi­á­ban, Jé­zus Krisz­tus­ban va­gyunk. Ez az igaz Is­ten és az örök élet". (1Jn 5, 20).

Szólj hozzá!

Az Úrban való öröm.

 

Az Úrban való öröm.

"Örül­je­tek az Úrban min­den­kor; is­mét mon­dom: örül­je­tek!

A ti sze­líd­lel­kű­sé­ge­tek le­gyen is­mert min­den em­ber előtt. Az Úr kö­zel!

Sem­mi mi­att ne ag­gód­ja­tok, ha­nem imád­ság­ban és kö­nyör­gés­ben min­den­kor há­la­adás­sal tár­já­tok fel ké­ré­se­i­te­ket Is­ten előtt.

És Is­ten bé­kes­sé­ge, amely min­den ér­tel­met fe­lül­ha­lad, meg fog­ja őriz­ni szí­ve­te­ket és gon­do­la­ta­i­to­kat a Krisz­tus Jé­zus­ban". (Fil 4, 4-6).

 Ki tud örülni, ha annyi minden gátolja ebben a kísértéssel telített világban a felhőtlen örömünket? Pál apostol a filippiekhez írt levelében nem csak felhívja őket " örüljetek", vagyis örüljenek mindig, hanem egy egyszerű kiutat is tár előttük, ami gátolhatja az Úrban való örömüket. Ez az aggódás a jövő miatt és a mindennapi aggodalmaskodás. Ha ezeket a gondolatokat amit tolmácsolok nem ideillőnek tekinti az olvasó, akkor meg kell hogy nyugtassam a lelketeket, hogy az aggodalmaskodás bizalomvesztés az Úrban. Ha Jézus Krisztust Urunknak valljuk, akkor benne kell is bíznunk teljes mértékben. Mert csak Ő tudja mi a szándéka velünk kapcsolatban. A szócséplés fáradalmas munkájától és következményeitől mentsen meg minden hívő lelket, mert kimondani könnyű, de ha a kimondott szó nem fogan meg és nem vet gyökeret a szívben, az csak teher lesz számára. Vagy a könnyelműség káros szenvedélyé válik. 

 Az ima a könyörgések a hálaadások, gondolatok az minden ember számára megadatik, mégha nem is vallási keretek közé szorítjuk. A világ minden ember szívének gondolata egy nyitott könyv Isten előtt. Ez le lehet tagadni, de a lényegen nem változtat. Az a különbség, hogy melyik forrásból fakad. Én nem osztom fel a világot hívőkre és nem hívőkre, ez az Úr dolga a teremtésben, de az aki az Úrban új teremtés annak szól a fenti ige, ugyanis a örömöt az igazi örömöt csakis a Szent Szellemben élvezheti az ember. Ez a szelid és csendes öröm, ami kihat a kűlső ember járására. Amikor az ember szíve a csendben is értelmet talál. Mert itt ebben az igében nem arról ír Pál apostol, hogy minden kérésünket azzonnal teljesíti az Úr, hanem megőrzi vágyainkat és gondolatainkat. Ezek a jó gondolatok ha nem is teljesülnek ezen a földön, de jó helyen vannak a megőrzésre az Úrnál, hiszen a földi életünkkel nem ér véget a létezés. Így vagy úgy minden ember gondolatai és abból kifakadó cselekedetei az Úr előtt vannak. De aki az Úrré annak a jó gondolatai és cselekedetei kísérik őt az örökkévalóságba. Minden elejtet könnyet Isten kelyhébe gyűjti, mindinkább a hálát amiért hálát adunk neki. De azok akik nem fogadták be az Isten által felkínált kegyelmet Krisztus véráldozata által, azok még ha jó gondolataikkal vagy abból kifolyólag cselekedetekkel dicsekednek, Isten nem számítja be jó cselekedetnek, mert minden gondolat és cselekedet amit Isten fel tud ismerni, Krisztus vérrével van meghintve. Hiába dicsekvés a megelégedettség az aggodalmaskodás a jó cselekedetek iránt, ha az a Krisztus szenvedése és kiontott vérével nincs meghintve, a Szent Szellem pecsétjét nem kapja meg. 

 Tehát minden lélek Krisztusban békességet nyer az által, ha tudja nem csak hiszi, hogy az ember utja ki van jelölve Istentől, és azt az utat mindenképpen lefutja, de nem mindegy hogyan. Még a hű lélek Krisztusban is lehet boldogtalan és riadt, mert hatalmába került az aggodalmaskodás, nem engedi el könnyedén a saját terveit és nem teszi le Isten oltára elé. Egy egyszerü emberi kifejezéssel, lesz ami lesz, de én az Úrban bízok.

"De hála le­gyen Is­ten­nek, aki Krisz­tus­ban min­den­kor di­a­dal­ra ve­zet min­ket, és is­me­re­té­nek il­la­tát min­den he­lyen meg­je­len­ti ál­ta­lunk. Mert Krisz­tus jó il­la­ta va­gyunk Is­ten­nek mind az üd­vö­zü­lők, mind az el­kár­ho­zók kö­zött. Ezek­nek a ha­lál il­la­ta ha­lál­ra, azok­nak pe­dig az élet il­la­ta élet­re. És erre ki al­kal­mas? Mert nem va­gyunk olya­nok, mint so­kan, akik nye­rész­ked­nek Is­ten igé­jé­vel, ha­nem tisz­tán, mint­egy Is­ten­ből szó­lunk Is­ten előtt, Krisz­tus­ban". (2Kor 2, 15-17).

 

2022. december 28., szerda

Krisztus evangéliuma.

 Krisztus evangéliuma.

"Cso­dál­ko­zom, hogy at­tól, aki ti­te­ket Krisz­tus ke­gyel­me ál­tal el­hí­vott, ilyen ha­mar más evan­gé­li­um­hoz pár­tol­tok, hol­ott nincs más, de né­me­lyek meg­za­var­nak ti­te­ket, és el akar­ják fer­dí­te­ni Krisz­tus evan­gé­li­u­mát." (Gal 1, 6).

 Számos olyan tévtanítás honosult meg egy s más vallási gyülekezetekben, amit Krisztus és apostolai nem hirdettek. A rövidség kedvéért csak három ilyen ferdülést hozok fel. Az első amikor azt hirdetik, hogy Isten Fia aki Betlehemben született, nem volt Isten, hanem csak egy tökéletes ember. A második pedig, hogy nem is volt húsvér ember, hanem szellemi entitás, akinek megvolt a lehetősége bűnbe esni, de kitartott a végsőkig. 

"Mert sok hitető jött erre a világra, akik nem vallják Jézust testben eljött Krisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus." (2Jn 1, 7). A harmadik, ami elterjedtebb a keresztények soraiban, hogy az üdvösséget, azt aki megtért Krisztushoz, és Isten örök hajlékába fogadott, el tudja veszíteni az üdvösséget. Ezt úgy vélik magyarázni, ha egy testvér bűnbe esett, elvesztette üdvösségét. Ebből kifolyólag azt állítják, hogy az ember hűsége Isten iránt azzal bizonyítható, hogy soha nem vétkezik. "Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. És ha vétkezik valaki, van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus," (1Jn 2, 1).

 Maga a Krisztus eljövetele a földre, aki eljött ebbe a bűnnel terhelt világba, az Ő jelenléte volt az örömhír azok számára akik várták Izraelben a Messiást. De ez az Istentől leszállt kincs mindenkié lett, mert akihez eljött nem fogadták be. De erről tudhatunk az evangéliumokból, meg az apostolok írásaiból.

 De van még egy nagyon fontos tévtanítás amit most el kell mondanom, ami teljes mértékben ellenkezik Krisztus evangéliumának. Csak röviden tudok kitérni erre. Ez az amikor Isten személyiségéhez nyúlnak körülmetéletlen szívű vallási tekintélyek, és ez a szentháromság tana. Ezt a sátán már a korai kereszténységbe becserkészte. 

 Istent ilyen alapon nem lehet meghatározni. Rengeteg bizonyíték utal arra a Szentírásban, hogy Istennek nincs neve. Azok a meghatározó nevek, amik szerepelnek a Bibliában, nem Istent nevét, hanem az emberhez való viszonyát fejezik ki. Az Úr a JHVH ( Jahve se név, hanem azt jelenti " vagyok, tehát létezek). "Erős­sé­gem és éne­kem az ÚR, sza­ba­dí­tóm­má lett ne­kem. Ő az Is­te­nem, őt di­csé­rem, atyám­nak Is­te­ne, őt ma­gasz­ta­lom. Vi­téz har­cos az ÚR, Jah­ve a neve. (2Móz 15, 3). 

De hogy rövid legyek, visszatérve a feljebb idézet igéhez, Jézus ( Joshua) testben eljött Krisztus.( Messiás, Felkent). Tehát a Jézus mint emberi név a Krisztus a Messiás a szabadító Isten. Izrael várta a szabadítóját, aki el is jött hozzájuk a szabadító Jahve. De amint látjuk Krisztus a neve, amit aztán nem találjuk a Jelenések könyvében, de Jézus neve szerepel. 

 Ez az evangélium alapvető fontosságú, ugyanis azt jelenti, hogy Isten felvette a bűnös ember testét, de maga bűntelen volt. De Isten az ember általi szeretetéből kifolyólag, bűnné tette a büntelent a feszületen. És miért tette ezt? Csakis azért, hogy te meg én megszabaduljunk a bűn terhétől és a Krisztus magára vette a világ bűnét. És halálával magával vitte a kietlen feledésbe, ahogy a bakot elengedték a törvény szerint. Ez az alábbi rész arról szól, hogy Isten népének van papja (Áron, ebben az esetben) aki a nép és a hívő vétkeit engeszteli. Ezt a nép nyelvén bűnbaknak nevezik 

"Te­gye rá Áron mind a két ke­zét az élő bak fe­jé­re, vall­ja meg fö­löt­te Iz­rá­el fi­a­i­nak min­den ha­mis­sá­gát és min­den vét­két, min­den­fé­le bű­nét. Te­gye azo­kat a bak fe­jé­re, az­után küld­je el egy arra ren­delt em­ber­rel a pusz­tá­ba, hogy vi­gye el ma­gán a bak min­den ha­mis­sá­gu­kat ki­et­len föld­re. Így bo­csás­sa el a ba­kot a pusz­tá­ban. (3Móz 16, 21).

Áldás és békesség minden hívő léleknek, akik részt vesznek Isten Krisztusának kegyelmében, aki volt van is lesz mindörökké. Örök hála az ilyen szerető Istennek, aki nem a mi érdemeink szerint, hanem túláradó szeretettel és akaratával Isten gyermekeinek fogadott, és felemelt minket a halál völgyéből az örök dicsőségébe.

 

Szólj hozzá!

2022. december 25., vasárnap

Az igazság angyala.

 

Az igazság angyala.

"Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy az eklézsiákban tanúskodjék előttetek e dolgokról. Én vagyok Dávid gyökere és nemzetsége, ama fénylő hajnali csillag."

A Szellem és a menyasszony ezt mondják: "Jövel!" Aki hallgatja, mondja ezt: "Jövel!" Aki szomjazik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. Bizonyságot teszek mindenkinek, aki e könyv prófétáló beszédeit hallgatja: "Ha valaki hozzátesz ezekhez, az Isten is rárakja arra e könyvben megírt csapásokat,

 ha valaki elvesz e prófétáló könyv beszédeiből, annak részét az Isten is el fogja venni az élet ligetéből és a szent városból, azokból a dolgokból, melyek e könyvben megírattak."

 Azt mondja az, aki e dolgok mellett tanúskodik: "Csakugyan! Sietve megyek (jövök) el!" Ámen! Jövel Uram Jézus!" ( Jel 22,-16,20).( Csia Lajos ford.)

 Jézus bizonyságtétele arról tanúskodik, hogy mi van mi lesz, elküldte angyalát János apostolhoz, hogy megmutassa neki Isten terveit a jövőbe nézve. Ezt a könyvet az eklézsiáknak vagyis a hét gyülekezetnek írta és nyitotta meg a megértésre. A Jelenések könyvéhez már sokan hozzányúltak, pedig konkrétan Jézus megtiltotta, hogy korrigálják a benne foglaltakat. Se hozzátenni se elvenni nem ajánlatos, mert Isten haragja lesz azokon akik ezt megteszik. De az nincs megtiltva, sőt egyenesen ajánlja a gyülekezetnek, hogy igyék az élet vizéből, és boldogok azok akik hallgatják eme prófétálás szavait. Hiába erőlködnek a világ teológusai magyarázatokkal, fejtegetik a szimbólumok és képek jelentését, egy biztos, hogy ez a könyv nem az örömhírt hirdeti, hanem Jézus tanuságtétele ami az utolsó vesszőig be fog teljesedni, a körülmetéletlen szívűek magyarázatai csak bonyolítják a megértést. Ez a könyv nem azzal a szándékkal volt megírva, hogy ne értsék meg. Hiszen meg is mondta Jézus Jánosnak, hogy ne pecsételje be e könyv tartalmát. De a megértés feltételekhez van szabva. Az egyik a paráznaság ami teljes mértékben gátolja, sőt nemhogy fényt hanem sötétséggé változtatja a lelkekben a könyv mondanivalóját. Azért most egy kicsit a paráznaságról szólnék a továbbiakban.

 A paráznaságról első látásra a testi házasságtörés jut eszünkbe, de ez így is van és mégis mélyebb jelentősége van. Ebben a Jelenések könyvében a parázna nem csak az aki házasságtörő, hanem hűtlen az eljegyzett vőlegényéhez. Szellemi és testi hűtlenség az amikor azt a nevet árulod el, akihez tartozni vél téged Isten. Nem hiába Pál apostol is arra figyelmeztet, hogy álljon el a hamisságtól mind azok akik Krisztus nevét vallják. Mert akik Krisztus áldott nevét vallják ebben a világban, azok a vele való egységét bizonyítják, ha nem így van, mert hamis nézeteket vall, tehát idegen asszony vagyis parázna asszony ölelését élvezi az parázna hűtlen valójában Jézus Krisztushoz. Névlegesen Krisztusé, valójában nem áll frgyben és szövetségben vele. Ez parancs Istentől, hogy aki Krisztus nevét vallja álljon el minden Őt becsmérlő kötelékektől. Aki ilyen állapotban van az ne is remélje, hogy a Szent Szellem kinyilatkoztatja mélységes titkait Isten a jövőre szánt akaratát. A fényesség sötétség lesz a lelkében, ha képmutató életet folytat minden bizonnyal. De felmerül a kérdés, mik ezek a kötelékek amik nem kedvesek Istennek? Bizony minden amit nem Ő alapított meg. Ez a hűtlen és parázna kereszténység, akik ( tisztelet a kivételnek) vállalják a közösséget egy olyan kongregációval, ami talán a legravaszabb és csalóbb mint a többi világvallások. Hogy miért, mert Krisztus nevét egy olyan jászolyba helyezték amit a sátán ágyazott meg. Beillesztették az áldott nevet a zsidó és pogány szokások közé, ezt a ravasz és romboló cselekedetek bizonyítják teljes mértékben a paráznaság tényét. Ezt tudatosan tették az erre kiválasztott vallási tekintélyek az évszázadok során kihasználva az ember balga hiszékenységét. A Jelenések 17 fejezetében olvashatjuk a parázna asszony természetét és szövetségeit a világ hatalmaival egybefonódva. De ezt ma igyekszik még leplezni kegyesség látszatával. De inkább idézzük a szövegből.

"A hét an­gyal kö­zül az egyik, aki­nél a hét po­hár volt, hoz­zám jött, és azt mond­ta: Jöjj, és meg­mu­ta­tom ne­ked a nagy pa­ráz­na bün­te­té­sét, aki a nagy víz­nél ül, aki­vel pa­ráz­nál­kod­tak a föld ki­rá­lyai, és pa­ráz­na­sá­ga bo­rá­tól meg­ré­sze­ged­tek a föld la­kói. És lé­lek­ben el­vitt en­gem egy pusz­tá­ba, és lát­tam egy asszonyt ülni egy vö­rös fe­ne­va­don, amely tele volt ká­rom­ló ne­vek­kel, és amely­nek hét feje és tíz szar­va volt. Az asszony bí­bor­ba és skar­lát­ba volt öl­töz­ve, arannyal, drá­ga­kő­vel és gyön­gyök­kel éke­sít­ve, ke­zé­ben pe­dig egy arany­po­hár volt, tele utá­la­tos­sá­gok­kal és pa­ráz­na­sá­gá­nak tisz­tá­ta­lan­sá­gá­val, hom­lo­ká­ra pe­dig fel volt írva egy ti­tok­za­tos név: Nagy Ba­bi­lon, a pa­ráz­nák­nak és a föld utá­la­tos­sá­ga­i­nak any­ja." (Jel 17, 2-5).

Hiába a hazug és megtévesztő remény, a szeretet mindenek felett, ahogy a keresztények hirdetik, ha nincs az igazság és tiszta forrás éltető vize a lelkekben, az ha Krisztus nevét hamissággal kötik egybe, mind arra a sorsra jut amit Jézus az igazság angyal által János apostolnak megmutatott a Jelenések képeivel. 

 

Áldott legyen az a lélek aki hallja és követi emme könyv próféciájának kijelentéseit. A megértés nem az értelemben születik meg, hanem a hűséges szívekben Krisztus iránt.

2022. december 21., szerda

Ученичество.

 Ученичество.

«Так всякий из вас, кто не отрешится от всего, что имеет, НЕ МОЖЕТ БЫТЬ (!) Моим учеником» (Лук.14,33)

 

Высокая планка для сегодняшнего ученика Христа, не так ли?! Кто из нас берёт такую высоту? Быть учеником Христа практически – значит знать не понаслышке о самоотречении! А «отрешиться от всего, что имеешь», трудно для гордого самоуверенного современника, достигшего в этой жизни так много! Господь Иисус потому и говорил, что «ТРУДНО имеющим богатство ВОЙТИ в Царствие Божие!» (Лук.18,24). Царство Бога – это не будущее, а СЕГОДНЯШНЕЕ верующего (Лук.17,21; Рим.14,17.18). Войти в него – значит иметь общение с Богом. А этому общению и сегодня так мешает тяга к обогащению, которая соблазнила уже так многих!

 

Каким бы ни был мир вокруг нас, как бы всё это ни пыталось воздействовать на нас, Бог никогда не меняется, и Его Слово также остаётся неизменным. Проблема остаётся только в наших сердцах – находится ли в них место для Христа, объединяющего нас. Мир воздействует на всех одинаково, но не все одинаково поддаются его влиянию – и сегодня у Господа есть те, кого Он может назвать солью и светом. Как же важно воистину быть ими! И Дух Святой через апостола призывает нас подражать ДОБРЫМ примерам, наблюдать (Пс.37[36],37) за теми, кто верен Господу и свято следует за Ним по Его Слову: «Подражайте, братия, МНЕ [апостолу Павлу] и смотрите на ТЕХ, которые ПОСТУПАЮТ по образу, какой имеете в нас» (Фил.3,17). Исповедники, которые не прошли через практическое отречение от всего, что имеют, и сегодня НЕ могут БЫТЬ учениками Христа. Что бы ни говорили и не думали люди, единственно важным останется навсегда то, что сказал Господь Иисус. Он решает, кто является Его учеником, а кто – нет! И Он уже это очень чётко определил! Если мы любим Его и хотим быть Ему послушными, то рано или поздно услышим Его и последуем за Ним! Не будем забывать о том, как Он расценивает всё: «Так всякий из вас, кто не отрешится от ВСЕГО, что имеет, НЕ МОЖЕТ БЫТЬ (!) Моим учеником»! Не наше мнение будет решающим, а наше послушание Его ВОЛЕ и ПРИЗЫВУ! Да поможет нам Его благодать с такими настроениями вступить в новый год и пройти его весь, служа Господу и прославляя Его практически!


Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: TAPASZTALAT VAGY KIJELENTÉS

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: TAPASZTALAT VAGY KIJELENTÉS: "Mert az Isten Szellemét vettük, hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk" (1Kor 2,12) Maga a megváltás a valóság...

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: A SZOLGÁLAT HELYES IRÁNYVONALA

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: A SZOLGÁLAT HELYES IRÁNYVONALA: "És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket"( Jn 12,32) Nagyon kevesen értik meg közülünk is, miért halt meg Jéz...

2022. december 19., hétfő

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: AZ IGAZI ÉLET❣️

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: AZ IGAZI ÉLET❣️: "Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom néktek... Ne nyugtalankodjék a ti szívetek" (Jn 14,27) Amikor valami nehéznek ...

Откровение 19. ( толкование Д. Н. Дарби).

 Откровение 19. 

( толкование Д. Н. Дарби). 

 

“После сего я услышал на небе громкий голос как бы многочисленного народа, который говорил: аллилуия! спасение и слава, и честь и сила Господу нашему! Ибо истинны и праведны суды Его: потому что Он сказали: аллилуия! И дым её восходил во веки веков”(гл. 19,1-3). Падению Вавилона Дух Бога противопоставляет брак Агнца с его невестой. Пока на земле существовало собрание, Вавилон являлся его подделкой, когда же его не стало в мире и когда появилось заключительное свидетельство Бога, Вавилон оказался растлителем, доведшим церковь до предельно греховного состояния. Я не сомневаюсь, что в прошлые времена, связанные с Израилем, это развращённое состояние уже имело место. То есть сначала существовал Вавилон в буквальном смысле, теперь же он предстаёт перед нами символически. Когда на исторической сцене появляется Рим, таинственное беззаконие получает в наследство имя “Вавилон”; оно охватывает не только времена христианства, но и конец века после взятия собрания на небеса, а также период божественного суда. Помните: оставить без внимания прошлое - значит, лишиться возможности правильно понять Откровение.

Поэтому двадцать четыре старца и четыре животных предстают здесь перед нами в последний раз. Другими словами, небесные святые рассматриваются здесь все ещё как главы прославленного священства, но при этом ещё и как исполнители судов Бога. От престола исходит голос, говорящий: “Хвалите Бога нашего, все рабы Его и боящиеся Его, малые и великие”. “И слышал я как бы голос многочисленного народа, как бы шум вод многих, как бы голос громов сильных, говорящих: аллилуия! ибо воцарился Господь Бог Вседержитель. Возрадуемся и возвеселимся и воздадим Ему славу; ибо наступил брак Агнца, и жена Его приготовила себя”. Теперь перед нами предстаёт символ невесты, а старцы и животные исчезают. Итак, мы видим невесту.

 Должны ли мы в таком случае сделать вывод, что старцы и животные взяты на небеса точно так же, как сейчас невеста? Неужели те, которые подразумевались под символами старцев и животных, принимают имя невесты и сливаются с её образом? Я уверен, что нам не следует делать такого вывода. Ведь старцы показывают нам не что иное, как небесных глав священства (в число которых, я полагаю, входят также святые и Ветхого, и Нового Заветов), то есть их образ не сводится только к собранию, телу Христа. Тогда, когда искупленные кровью Агнца воздают ему славу на небесах, четыре животных соединяются со старцами, хотя все они сохраняют индивидуальность. Прославленные святые осуществляют власть совсем не так, как ангелы. Животные связаны со старцами ещё начиная с пятой главы, и эту связь мы видим и здесь, в 19-ой главе.

 Но сейчас, когда вследствие нового деяния Бога (а именно доведения радости собрания до наивысшей точки) образы старцев и животных исчезают, мы видим не только невесту, но и ещё одну группу святых, которые появляются сразу же вслед за ней. “И дано было ей облечься в виссон чистый и светлый; виссон же есть праведности святых”. Я намеренно говорю “праведности”, а не “праведность”. Виссон это не просто то, во что Христос их одевает, это признание всего того, что принадлежит Богу, и, несомненно, действия Духа Христа. Однако виссон имеет каждый святой, хотя здесь и высказана благословенная мысль о том, что виссон собрания не просто составлен из виссонов каждого отдельно взятого святого, а представляет собой цельное одеяние невесты (то есть собрания в славе). Такое одеяние имеет, конечно, и каждый отдельный святой; это остаётся истиной и впредь, в чем мы убедимся чуть позже, когда встанет вопрос о вознаграждении, а обладание виссоном будет иметь решающее значение. Но сейчас, когда речь идёт о невесте на небесах, это одеяние представлено именно так, как в 8-ом стихе. Дух Бога, безусловно, подразумевает здесь не ту праведность, которая составлена из праведностей отдельных, действительно существующих личностей, что мы сочли праведностью. На самом деле здесь имеется в виду другая праведность. Пред Богом мы имеем только то, что можно обрести лишь во Христе и чрез него, и сущность такого нашего приобретения гораздо возвышеннее, чем праведность святых.

 

Кроме того, ангел сказал пророку: “Напиши: блаженны званые на брачную вечерю Агнца”. Здесь вы можете увидеть подтверждение того, что двадцать четыре старца и животные не являются только лишь олицетворением собрания, потому что при возникновении образа невесты упоминаются и другие образы. Я хочу сказать, что гости - или званые на брачную вечерю Агнца - имеют, по всей видимости, отношение к ветхозаветным святым. Если так, то они присутствуют здесь не в качестве невесты, а в качестве приглашённых на празднество. Но я не думаю, что под ними подразумеваются также и святые Откровения, по той простой причине, что, как видно из следующей главы, они ещё не воскресли из мёртвых. Их души ещё находятся в состоянии отделенности. О гостях же говорится совсем иным образом. Поэтому я считаю, что под старцами и животными подразумеваются как ветхозаветные святые, так и собрание, невеста Христа, и что потом, когда была упомянута невеста, в их число включились также и другие святые, которые сейчас как отдельное тело. Все это, несомненно, может показаться несколько трудным для восприятия, но что толку избегать трудностей? Мы должны смотреть им в лицо, мы должны поклоняться Слову, мы должны стремиться преодолеть все затруднения. Не следует решать вопросы с помощью поспешных выводов - в этом случае мы только усложним истину. И, мне кажется, наш долг: объяснить наличие образа званых на брачную вечерю Агнца, образа тех, кто представлен здесь в качестве гостей, а не в качестве невесты. Вообще говоря, этот момент данной главы либо умалчивается, либо из него делаются неверные выводы, которые только лишь усложняют пророчество. Я, разумеется, сетую не на каких-то определённых толкователей, а на общее непонимание этого отрывка, который, впрочем, можно понять, если следить за ходом рассуждений в Слове.

Затем описывается, как пророк “пал к ногам его [ангела], чтобы поклониться ему”, однако последний предостерёг его от этого, и вполне обоснованно. Ангел объясняет это тем, что он является всего лишь “cослужителем” пророка и его братьев, имеющих свидетельство Иисуса. Поэтому было бы неуместно поклоняться ему, а не Богу, пославшему его на служение. Однако далее он говорит, что дух пророчества, пронизывающий эту книгу, есть свидетельство Иисуса. Таким образом, божественное свидетельство не сводится к одному лишь евангелию или собранию: дух пророчества, характеризующий Откровение в целом, после вознесения собрания становится равноценен свидетельству Иисуса. Это чрезвычайно важно помнить, потому что, забыв об этом, некоторые могут считать (и считают) евангелие и соответствующее присутствие Духа неизменным во все времена; подобным же образом другие полагают, что, исходя из описания, представленного в 4-ой главе и характера последующего обращения Бога с иудеями и язычниками, а также состояния мира, на который обрушиваются суды Бога, -что, исходя из всего этого, евангелие вообще не может считаться свидетельством Иисуса. Однако на самом деле это именно так - “свидетельство Иисусово есть дух пророчества”, который появляется сразу же по окончании обращений к семи церквам и остаётся с пророком до конца книги. Мы больше знаем о Святом Духе как о духе общения с Христом. Вскоре после нашего вознесения на небеса Он начнёт действовать (и особенно плодотворно в тех, кто поклоняется Богу), чтобы мы приняли пророческое свидетельство, которое представлено здесь именно как свидетельство Иисуса.

Затем открывается небо, и мы видим чрезвычайно впечатляющее зрелище. Сейчас в небесах открывается уже не храм, и мы видим уже не ковчег завета, появляющийся как залог безопасности Израиля, обеспечение которой представляет собой цель Бога (кроме того, в небесах открывается не дверь, как в том случае, когда пророк объяснял пророчество об отношениях Бога с миром в целом, хотя и в том, и в другом случае все неразрывно связано с Господом Иисусом). Нет, сейчас небо открывается для того, чтобы представить ещё более важные явления, имеющие огромнейшее значение для человека, мира и врага. Сам Христос уже близок к проявлению в своих правах царя царей и Господа господствующих; и все это происходит на глазах у людей всего мира. “И увидел я отверстое небо, и вот конь белый [белый конь означает здесь торжествующую силу] и сидящий на нем называется Верный и Истинный, Который праведно судит и воинствует [сейчас речь идёт уже не о поддержании святых в благодати, а о высшей силе, судящей землю]. Очи у Него как пламень огненный, и на голове Его много диадим”. То есть мы видим проницательность судьи, имеющего все права на обладание высшей властью.

“Он имел имя написанное, которого никто не знал, кроме Его Самого”. Он предстаёт в окружении неоспоримой человеческой славы, однако здесь делается все, чтобы мы поняли его превосходство над человеком, над тварью, ибо “никто не знает Сына кроме Отца”. Эти слова как бы отвечают на выше приведённые: никто не познал этого имени, кроме его самого. Он есть божественная личность, какое бы положение Он ни занимал в мире. “Он был облечён в одежду, обагрённую кровью [Он приходит свершить отмщение за мятеж, отмеченный знаком смерти]. Имя Ему: Слово Божие”. Он явился Словом Бога в откровении благодати; вскоре, когда его познают, Он явится как исполнитель судов Бога. Он точно выражает то, что есть Бог. Евангелие по Иоанну и Откровение прекрасно раскрывают обе эти сущности: одну - через благодать, другую - через суд. “И воинства небесные следовали за Ним на конях белых, облечённые в виссон белый и чистый”.

Здесь мы сразу узнаем, что представляет собой его окружение. Это прославленные святые, но не ангелы. Полное подтверждение этому мы находим в 17-ой главе, в которой говорится, что во время его пришествия они сопровождают его. Когда зверь осмеливается воевать с Агнцем, последний побеждает его, при этом рядом с Агнцем находятся “званые и избранные и верные” - определения, которые, в сущности, совершенно не приемлемы для ангелов. Ангелы не могут быть зваными, хотя их иногда называют избранными; но я не припомню случая, чтобы их когда-либо называли верными, говоря о них как о святых. Этим словом определяется только человек. Он предполагает исповедание веры и последствия этого. Определение меньшей степени, потому что под призванием подразумевается переход человека из одного состояния в другое, - более благодатно и возвышенно. Это ни в коей мере не относится к ангелу. Падшие ангелы никогда не призываются, а святые ангелы не нуждаются в этом - они всегда остаются таковыми. Призвание - это результат действия благодати Бога, направленной на человека, причём только тогда, когда он пал. Даже когда человек был безвинен и жил в Едеме, он не призывался. И только после того, когда он согрешил, к нему пришло слово Бога, призвавшее его. Очевидно, что те, кто сопровождает Господа в небесах, это прославленные святые. Они не представлены здесь как невеста. Это нарушило бы божественный ход событий, ведь когда появляется царь на белом коне, готовый одержать победу над нечестивыми и осудить их (то есть мир), тогда рядом с ним должны быть воинства святых, а не невеста; к этому воинству, несомненно, принадлежат также и званые на брачную вечерю - одним словом, его сопровождают все прославленные.

Наряду с этим можно заметить, что о них не говорится как об исполнителях суда - в отличие от Христа {И эта особенность поражает ещё больше, если мы вспомним, что в Пс. 149 (ст. 6-9) говорится о том, что в дне Господа будут участвовать все святые земли.}. Это ему Бог дал право вершить все суды; нам же обладать таким правом необязательно. Нам может быть поручено какое-либо определённое задание в процессе осуществления суда, однако я полагаю, что это дело не для нас. Потому-то из наших уст не исходит меч, потому-то святые (или небесные воинства) не облечены так же, как Господь. О прославленных сказано только то, что они следуют за Господом в преславной силе, облечённые в белый и чистый виссон, и ничего более. Из других писаний мы узнаем, что при этом должны присутствовать также и ангелы; в этой же книге о них ничего не сказано. “Из уст же Его исходит острый меч, чтобы им поражать народы. Он пасёт их жезлом железным”. Примечательно, что в этом отрывке нам обещается жезл, а не меч. А жезл - это символ царствующей власти, а не исполнения суда в той беспощадной форме, которая приписывается самому Господу. Однако Он “топчет точило вина ярости и гнева Бога Вседержителя”, что является ещё одной формой суда, которую, насколько мне известно, никогда не использовали святые. “На одежде и на бедре Его написано имя: Царь царей и Господь господствующих”.

Затем звучат слова ангела, приглашающего птиц на великую вечерю Бога, чтобы поглотить трупы великих этого мира. “И увидел я одного ангела, стоящего на солнце; и он воскликнул громким голосом, говоря всем птицам, летающим по средине неба: летите, собирайтесь на великую вечерю Божию, чтобы пожрать трупы царей, трупы сильных, трупы тысяченачальников, трупы коней и сидящих на них, трупы всех свободных и рабов, и малых и великих”. Затем живущие на земле собираются, чтобы подготовиться к битве. “И увидел я зверя и царей земных и воинства их, собранные, чтобы сразиться с Сидящим на коне и с воинством Его. И схвачен был зверь [живым] и с ним лжепророк, производивший чудеса пред ним, которыми он обольстил принявших начертания зверя и поклоняющихся его изображению”. Таким образом, второй зверь представлен уже не как земная сила, а как пророк - разумеется, ложный. Все, что могло направить людей по ложному пути перед первым зверем, в течение долгого времени находилось в его руках, теперь же об этом ничего не говорится. Сейчас в руках лжепророка сосредоточена вся духовная власть. Под словом “духовная” подразумевается, конечно, та, что развращает души.

“Оба живые брошены в озеро огненное, горящее серою”. Так, за одно мгновение, осуществлён вечный суд. Они пойманы с поличным, совершив чудовищное преступление и подняв мятеж; так была ли какая-либо нужда в судебном разбирательстве?

“А прочие убиты мечом Сидящего на коне, исходящим из уст Его, и все птицы напитались их трупами”. Их, как двух вождей, тоже постигла ужасная участь.

Vitatott téma a kiábrázoló ritus kapcsán.

 Vitatott téma a kiábrázoló ritus kapcsán. Kérdés és felelet. Én kérdezem. Van egy kérdésem. Aki nem merítkezik be( keresztelkedik meg) anna...