Buzgóság nem a helyes ismeret szerint.
Így ír egy általam kiragadott részben Pál apostol a zsidó testvéreinek. Melyek szerint igaz az, hogy a zsidóknak voltak ismereteik kétségkívül, hiszen nekik adatott előbb Isten szava, de most amióta eljött a fény aki megvilágította az ószövetség tényleges értelmét, Pál apostol tiszta szívéből kívánja, hogy hagyják el azt amit maguknak kitaláltak. De Péter apostol is ír erről, hogy figyelmesek legyenek az írásokra. "És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpára, amíg felvirrad a nappal, és hajnalcsillag kel fel a szívetekben". (2Pt 1). Pál apostol pedig így ír a zsidóknak.
"Testvéreim, szívemből kívánom és könyörgök értük Istenhez, hogy üdvözüljenek. Mert bizonyságot teszek felőlük, hogy van bennük Isten iránti buzgóság, de nem a helyes ismeret szerint. Mert nem ismerik Isten igazságát, hanem a magukénak igyekeztek érvényt szerezni, és Isten igazságának nem engedelmeskedtek.
Mert a törvény vége Krisztus, minden hívő megigazulására". (Róm 10, 1-3). Tovább a megtért zsidókhoz így ír az írás "Mert noha ez idő szerint már tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek alapvető elemeire tanítson valaki titeket, és olyanok lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem pedig kemény eledelre". (Zsid 5, 12). Persze, hogy az írás ismerete megvolt Izraelben Mózes irott törvényétől fogva, nemzedékről nemzedékre tanították azt, tehát kétségtelenül a zsidók közül akik megtértek Krisztushoz elvárható volt, hogy a nem zsidó népekkel előnyben járjanak az ismeretben. De ez nem így történt.
De érint e minket is ez az állapot? A kérdés aktuális, ugyanis a buzgóság az egy jó erény vagy inkább arra vall, hogy nem hideg se nem langyos hanem hév szellemmel rendelkezik. A buzgóságot a Szentírás nem ítéli el, sőt jónak tartja, ha az Isten igazságában cselekszik.
Most már nemzedékek nőttek fel a keresztény nagy házában, sokan beleszülettek olyan családba ahol a Szentírás olvasása mindennapos dolog. Akkor felmerül a kérdés, miért van az úgy, hogy a keresztények nem járnak az igazságban, vagy legalábbis nem tudnak ismeretet szerezni és tanítani másokat akik később érkeztek hozzájuk. Tanítók vannak, de az igazságban a kemény eledelt nem tudják megemészteni, és teljes rendetlenség uralkodik a szellemi élet terén. Az evangélium az örömhír hirdetése a világ felé minden Krisztusban hívő embernek a dolga szóban tettben, mindennel amire az Úr kiválasztotta őket. De ez lenne csak a célja Istennek. Bizony, hogy nem. Mert az olyan hívő aki megízlelte Isten jóságát, de ismeretében gyenge, az nem lesz állhatatos járásában. Úgy fog tévelyegni mint a tapasztalatlan ífjú a széles úton.
A gyülekezés célja, hogy egymást építsük, ez nem jelenti, hogy a gyülekezetben állandóan mint mókus a kerékben forogjunk, és mégis egy helyben maradjunk. A korintusi levelében Pál apostol részletesen rendre igazítja őket, mert nagy volt ott a rendetlenség. De arra lehetünk figyelmesek, hogy az első gyülekezetekben Isten dicsőitették azzal, hogy prófétáltak és hálát adtak az Úrnak szellemi ajándékaiért.
"Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigykedést és minden rágalmazást, mint újszülött csecsemők az ige tiszta, hamisítatlan tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr. Járuljatok hozzá, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Isten előtt kiválasztott, becses kőhöz, és ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. (1Pt 2, 1-4).
Bizony a tejecskén nő fel a csecsemő, de egy csecsemő nem lehet papság, ahogy ezt Péter apostol írja. Ahhoz, hogy tudjunk a mások érdekében szolgálni, magunknak kell felnőtté válnunk, mert a felnőtt szellemileg erős és állhatatos, el tudja hordozni a gyengéket a zsenge törékeny még Krisztusban csecsemők nemrég megtért lelkeket, ahogy ezt Krisztus urunk kívánja. Azért lassan de biztosan járjuk az ismeret útját, nem dicsvágyból vagy versengés céljából, hanem hogy használhatók legyünk a mennyeknek országában ami a földön veszi kezdetét, de az örökkévalóságban folytatódik.
A szellemi ajándékok különbözőek, de ez is Isten gazdagságát bizonyítja. Ha tényleg az igazság edényei vagyunk, akkor nem leszünk ellenzékben se Istennel se a testvérekkel. Ha ez az ellenségeskedés megnyilvánul, akkor riadót kell fújni és előbb meg kell vizsgálnunk önmagunkat, hogy hitben vagyunk vagy sem.
Az önkritika, vagyis más szóval az önismeret az igazság fényében mindig felfedi a hiányosságokat.
Amikor az utolsó vacsorán Jézus kijelenti, hogy egy közületek elárul engem, a tanítványok tekintete nem a másikat kereste, hanem azt magukra vették, nem e én vagyok az. De ez az állapot csakis az Úrral való közösségben lehet megtenni. Mert egy másik részben amikor a tanítványok még valamire tartották magukat, akkor azt kívánták, hogy a mennyeknek országában első helyet kapjanak, de az Úr mindig átlát a gondolatokon, azt mondta: "Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok pedig megdorgálták azokat, akik ezt tették. Amikor Jézus ezt észrevette, haragra gerjedt, és azt mondta nekik: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba. Aztán megölelte és kezét rájuk helyezve megáldotta őket". (Mk 10, 13-15).
Van e ellentmondás az igében? Nincs, mert mindnyájan egyszer gyermekek voltunk és gyermeki hittel mentünk Krisztushoz, de amikor Krisztus megáldott, nem csak tejet hanem kemény eledelt is adott nekünk.
"Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel, és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én is őbenne. Ahogy elküldött engem az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog általam. Ez a kenyér, amely a mennyből szállt alá, nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké. (Jn 6, 54-57).
Tehát összegezve az elmondottakat, Isten azt akarja, hogy buzgón szolgáljunk testvéreinknek, de igazságban, hogy egymást építve megismerjük Isten mélységét, magasságát, széllességét és hosszúságát, hogy minduntalan ne bukdácsoljunk ezen a rögös földi úton. "..... adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjetek az ő Lelke által a belső emberben, hogy Krisztus lakjon hit által a szívetekben a szeretetben meggyökerezve és megalapozva, hogy képesek legyetek megérteni minden szenttel együtt, hogy mi a szélesség, hosszúság, magasság és mélység, és megismerjétek Krisztus minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy így beteljesedjetek az Isten egész teljességéig." (Ef 3, 16-18).
" Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel.
De tudjuk azt is, hogy Isten Fia eljött, és értelmet adott nekünk arra, hogy megismerjük az igazat, és mi az igazban, az ő Fiában, Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet". (1Jn 5, 20).
