Isten a Gyülekezetben.

 "Mert Isten beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű kardnál, és elhat a szívnek és léleknek, az ízületeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait". (Zsid 4, 12)

"Jobb kezében hét csillagot tartott, a szájából kétélű éles kard jött ki, és az arca olyan volt, mint mikor a nap teljes erejében fénylik". (Jel 1, 16)

 A két idézet között az a különbség, hogy az első kijelent a második megmutatja mindazt amit az első kijelentett. Sokan az olvasók közül már ismerik Istent, hiszen megtapasztalták azt a fájdalmasnak mondható Isten szavának behatolását a lelkükbe, szívükbe. Ezt Isten szava idézi elő, aki sokkal jobban lát a szívünkbe mint mi magunk. Jól tudja a legérzékenyebb pontot a szívünk mélyén, azokat a szívnek titkait, amit mi nem szívesen hozunk felszínre még Isten előtt sem. De az Úr munkája a Gyülekezetben a fénylő csillagok által, az angyalok által üzen, és aki hallja az angyalok üzenetét, térjen új felismerése. Tudja e az ember megváltoztatni önmagát? Nem tudja, ezt konkrétan be lehet jelenteni. Az ember csakis akkor változik meg ha Isten szava mélyen behatol és szétválasztja a régi természetét az újtól, amit Isten adott a megtérés követően. Ameddig ez nem történik meg, hiába a hit, a test a hitet elgyengíti. Ez történt például a galáciai gyülekezettel is. A test és a szellem harca pontosan abban nyilvánul meg, hogy melyikre hallgatunk. A test szerinti élet vagy a szellemi élet vezérlésével. Az Úr a gyülekezetekhez intézi az angyalok által üzenetét. Ne csodálkozzon ezen senki, hiszen a Szent Szellem a Gyülekezetnek adatott, nem a világ fiainak. Azért az Úr munkája hozzá intézi szavait, hogy megismerjék Istent. Az öröm a reménység az út a hit nem lehet igaz és szabad, Isten megismerése nélkül. Erre a megismerésre Jézus a mennybe menetele után eljött vissza a Vigasztaló a Tanító és Nevelő Szellem amit Szent Szellemnek hív a Szentírás, segítségül szolgál. Jézus így szólt a tanítványainak: " Ha sze­ret­tek en­gem, meg­tart­já­tok a pa­ran­cso­la­ta­i­mat, és én kér­ni fo­gom az Atyát, és más Vi­gasz­ta­lót ad majd nek­tek, hogy ve­le­tek ma­rad­jon mind­örök­ké: az igaz­ság Lel­két, akit a vi­lág be nem fo­gad­hat, mert nem lát­ja és nem is­me­ri őt, de ti is­me­ri­tek, mert ná­la­tok la­kik, és ben­ne­tek lesz". (Jn 14, 15-16)

 Ez megtörtént Jézus mennybemenetele után az ötvenedik napon, amikor az egybegyűltekre Jeruzsálemben kiöntötte rájuk a Szent Szellemet. Most már a Szent Szellem a Gyülekezetben munkálkodik, hiszen ott van, és a legfontosabb az, hogy Isten gyermekeit elválassza nem csak önmaguktól az egójuktól, hanem, hogy ne azonosuljunk a világ szellemével. " Mi­u­tán te­hát az Is­ten jobb­já­ra fel­emel­te­tett, és meg­kap­ta az Atyá­tól meg­ígért Szent­lel­ket, ki­töl­töt­te azt, amint most lát­já­tok és hall­já­tok is." (ApCsel 2). Azóta is szaporítja a Gyülekezetet, persze nem olyan intenzítással mint hajdanán, "Is­tent di­cső­ít­ve és az egész nép előtt ked­ves­sé­get ta­lál­va. Az Úr pe­dig na­pon­ta sza­po­rí­tot­ta a gyü­le­ke­ze­tet az üd­vö­zü­lők­kel." (ApCsel 2)

Pál apostol örömére szolgált az efézusi gyülekezet állapota és így írt hozzájuk. "...nem szű­nök meg há­lát adni ér­te­tek imád­sá­ga­im­ban, meg­em­lé­kez­ve ró­la­tok, hogy a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus Is­te­ne, a di­cső­ség Aty­ja adja meg nek­tek a böl­cses­ség és a ki­je­len­tés Lel­két, hogy őt meg­is­mer­jé­tek; és vi­lá­go­sít­sa meg szí­ve­tek sze­me­it, hogy meg­tud­já­tok, mi­lyen re­mény­ség­re hí­vott el, és mi­lyen gaz­dag az ő örök­sé­gé­nek di­cső­sé­ge a szen­tek kö­zött", (Ef 1, 16-17)

Kelj fel.

 "Alighogy elmentek, íme, az Úr angyala álomban megjelent Józsefnek, és ezt mondta: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, ameddig mondom, mert Heródes máris halálra keresi a gyermeket". (Mt 2, 13)

"Ami­kor He­ró­des meg­halt, az Úr an­gya­la álom­ban meg­je­lent Jó­zsef­nek Egyip­tom­ban, és azt mondta: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj haza Izráel földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek". (Mt 2, 20)

 "Kelj fel", ez a szó a hitben cselekvésre indít. Abból a várakozó állapotból emel fel ha ezt a szócskát meghallod. Kelj fel, parancsolja Jézus a bénáknak a halottaknak, " Jöjj ki" , hagyd el és higyj. József, Mária férje, az angyalok által volt vezérelve. Józsefről keveset tudunk, de azt tudjuk, hogy engedelmes volt, és beleillett vagyis szereplője volt a próféciák szerinti megvalósulásának. " Ott is ma­radt He­ró­des ha­lá­lá­ig, hogy be­tel­je­sed­jék, amit az Úr mon­dott a pró­fé­ta ál­tal: Egyip­tom­ból hív­tam ki az én fi­a­mat." (Mt 2)

 Drága olvasó, barát és testvér, gondoltál e már arra, hogy a te engedelmes cselekedeteid beleillenek a próféciákba? Vagy hiszed e, hogy a mennybe be van írva a te neved, a cselekedeteid amiket Isten a Szent Szellem által vezérel nemes egyszerűséggel teljesíted? Lehet, hogy nem tudatosak lépéseink, de mielőtt lépnék, meg kell hallani a kis szócskát " Kelj fel". Kelj fel és menj, mondja az angyal, de azt is megmondta, hogy vedd magaddal Máriát és gyermekét. Ez egy olyan jelenet, amiből mi is tanulhatunk. Jézus a világmegváltó Isten, szüleire volt bízva, alárendelve nem közvetlenül Isten parancsának. Ez sokszor velünk is megtörténik mint Isten gyermekeivel, amikor a sors keze, vagyis az angyalok által igazgatott életünk sodrásában vagyunk, addig ameddig saját magunk nem leszünk a tárgya Isten kegyelmének közvetlenül. Kelj fel a halálból, kelj fel a liturgikus a tetszhalott állapotból, ébredj fel, hiszen az álomban megjelenő angyal jelenti azt, hogy Isten küldeni akar oda ahova kívánja, hogy az a prófécia beteljesedjen amire rád és rám vonatkozik. Minden egyes cselekedet Isten határtalan kegyelmétől függ amit már előre eltervezett számunkra. Holtan fekve mély álomban nem cselekedhetünk, csakis ha felkel álmából az éberség a józanság álapotába. " Mind­ezt te­gyé­tek meg, mert tud­já­tok az időt, el­jött az óra, hogy az álom­ból fel­ser­ken­jünk, mert most kö­ze­lebb van hoz­zánk az üd­vös­ség, mint ami­kor hí­vők­ké let­tünk. Az éj­sza­ka mú­ló­ban, a nap­pal pe­dig el­kö­zel­gett, ves­sük le azért a sö­tét­ség cse­le­ke­de­te­it, és ölt­sük fel a vi­lá­gos­ság fegy­ve­re­it." (Róm 13, 11)

 Isten ki akar vezetni minket abból a gyermeki állapotból, abból, hogy ne mások vezessenek minket, hanem közvetlen Isten irányítása alá kerüljünk. Ne a gyülekezet alá rendelve, hanem hasznos építőkövei legyünk Isten egyházának, mint élő kövek legyünk magunk is részesei e csodálatos építménynek. 

"Mint vele együtt mun­kál­ko­dók in­tünk is ti­te­ket, ne ve­gyé­tek hi­á­ba Is­ten ke­gyel­mét! Mert ő mond­ja: Al­kal­mas idő­ben meg­hall­gat­ta­lak és az üd­vös­ség nap­ján meg­se­gí­tet­te­lek. Íme, itt az al­kal­mas idő, íme, itt az üd­vös­ség nap­ja!" (2Kor 6, 2)

Aki Krisztusé az Istenben van.

 "Atyám, most te di­cső­íts meg en­gem, te ma­gad­nál az­zal a di­cső­ség­gel, amely már a vi­lág lét­ele előtt az enyém volt te­ná­lad. Ki­je­len­tet­tem a te ne­ve­det az em­be­rek­nek, aki­ket a vi­lág­ból ne­kem ad­tál. A ti­e­id vol­tak, és ne­kem ad­tad őket, és a te be­szé­de­det meg­tar­tot­ták. Most meg­is­mer­ték, hogy mind­az, amit ne­kem ad­tál, te­tő­led van, mert a be­szé­de­ket, ame­lye­ket ne­kem ad­tál, ne­kik ad­tam, és ők be­fo­gad­ták, és iga­zán meg­is­mer­ték, hogy én tő­led jöt­tem ki, és el­hit­ték, hogy te küld­tél en­gem. Én ér­tük kö­nyör­gök, nem a vi­lá­gért kö­nyör­gök, ha­nem azo­kért, aki­ket ne­kem ad­tál, mert a ti­e­id. Az enyé­im mind a ti­e­id, és a ti­e­id az enyé­im, és meg­di­cső­ít­te­tem őben­nük". (Jn 17, 5-9)

 Jézus fohászkodásának egy részletét emeltem ki, a megítélésem szerint ez egy rövid de tartalmas kijelentés, Isten az Atya céljának. Jézus Krisztus küldetése, az Ige akiről szó van: " Kez­det­ben volt az Ige, és az Ige Is­ten­nél volt, és Is­ten volt az Ige. Ő kez­det­ben Is­ten­nél volt. Min­den ál­ta­la lett, és nél­kü­le sem­mi sem lett, ami lét­re­jött. (Jn 1, 1-2). 

 Isten sokkal közelebb hozta magához a teremtményét Krisztus az Isten Fia által a teremtményét, mint a teremtés koronáját Ádámot. Ezek a szavak Jézus felfeszítése előtt hangzottak el, és mintegy utravalónak szánta a tanítványoknak, akik hallották, hogy megerősítse hitükben. Mert egy időre egyedül maradnak, és szétszélednek ki-ki a saját útjára. Ezek a szavak felfedik az apostolok elhivatottságát még a teremtés előtti örök időktől. Számunkra ez egyenlőre titok, hogy a teremtés előtti világban volt e helye az ember örök létezésének. De gondolhatjuk, hogy az örök Isten mindig is volt és teremtett, gondoljunk az angyalokra akik előbb voltak mint a világ teremtése. Hogy volt e benne helye az ember lelkének az legalábbis számomra titok. 

 De miért is van az, hogy egyesek meghallják Isten hívását és befogadják az igét, mások pedig elutasítják, vagy olyanok is vannak akik görcsösen ragaszkodnak az igéhez, számukra kapaszkodó ebben a világban, de mégse tükrözik Krisztus az Isten Fia természetét. Egyszóval nem térnek új felismerésre, nem térnek meg bűneikből. A válasz nagyon egyszerű, hogy mindazok akik ebben a világban élnek, "A ti­e­id vol­tak, és ne­kem ad­tad őket, és a te be­szé­de­det meg­tar­tot­ták."

 Ehhez nem is kell kapcsolni értelmezést, mert nagyon konkrét. Az elveszett Isten bárànyaihoz jött el a Pásztor, hogy egybegyűjtése őket egy karámba, ezt több megfogalmazásban is olvashatjuk az evangéliumban és az apostolok írásaiban. Ez a lényege Krisztus küldetése a földre, ez csak röviden szólva. 

 De a kérdés, tudjuk e azt, hogy mi kitől és kihez tartozunk, hiszen csak két úr létezik a világban. Az Úr Jézus aki ember alakját vette fel, hogy Isten nevét kijelentse és megdicsőüljön bennük, ennek a végső útja vissza az örök dicsőségbe vezet Krisztusban, vagy egy másik úr akit Sátánnak neveznek a világ fejedelme, de az első Úr az örök élet ura, a másik úr az örök kárhozat. 

Az egész szentírás elejétől az utolsó betűig arról szól, hogy Isten gyermekeit elválassza a bűntől Krisztus áldozati vére által, így érvényesűl az a titok ami a kiválasztottság tényét igazolja, mert a hit által valósul meg.

 Te és én, milyen bizonyságban élünk, van e arra bizonyíték, hogy az örök Isten gyermekei vagyunk? " Most meg­is­mer­ték, hogy mind­az, amit ne­kem ad­tál, te­tő­led van, mert a be­szé­de­ket, ame­lye­ket ne­kem ad­tál, ne­kik ad­tam, és ők be­fo­gad­ták, és iga­zán meg­is­mer­ték, hogy én tő­led jöt­tem ki, és el­hit­ték, hogy te küld­tél en­gem."

 Az üdvözítő hit és a vele járó igazság Isten szeretetében nyilvánul meg. Aki engedelmesen befogadja Isten szavát és hisz Istennek Fiában annak már örök élete van. Aki nem hisz, az nem is fog hinni, azon Isten haragja marad az ítélet napjáig. Tehát legyünk figyelmesek mindenkor és most is, hogyan hallgatjuk Isten igéjét és szavát az örök életre, igyekezve és buzgón elfogadni mindazt amit az Isten nekünk szánt.

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: MEGELEVENÍTÕ ÉLET❣️

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: MEGELEVENÍTÕ ÉLET❣️: "Ti pedig maradjatok Jeruzsálemben, mígnem felruháztattok mennyei erővel" (Lk 24,49) Nemcsak saját felkészíttetésük miatt kellett ...

Örüljetek, hogy nevetek be van írva a mennyben.

 "Íme, ha­tal­mat adok nek­tek, hogy kí­gyó­kon és skor­pi­ó­kon ta­pod­ja­tok és az el­len­ség min­den ere­jén, és sem­mi sem árt­hat nek­tek. De ne an­nak örül­je­tek, hogy a lel­kek en­ged­nek nek­tek, ha­nem in­kább an­nak örül­je­tek, hogy ne­ve­tek fel van írva a menny­ben. Ab­ban az órá­ban Jé­zus így uj­jon­gott a Szent­lé­lek ál­tal: Ma­gasz­tal­lak, Atyám, menny és föld Ura, hogy el­rej­tet­ted eze­ket a böl­csek és ér­tel­me­sek elől, és ki­je­len­tet­ted a gyer­me­kek­nek. Igen, Atyám, mert így volt ked­ves előt­ted. Min­dent ne­kem adott át az én Atyám, és sen­ki sem tud­ja, ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és aki­nek a Fiú ki akar­ja je­len­te­ni." (Lk 10, 19-21)

 Jézus hatalmat adott a hetvenkét tanítványának, hogy biztonságban vigyék véghez küldetésüket. Ez azért volt szükséges, mert látta a Sátánt aki mint egy villám tört le az égből. " Lát­tam a Sá­tánt vil­lám­ként le­es­ni az ég­ből. (Lk 10, 21) ". Felbőszülve annak láttán, hogy az örömhír a mennyeknek országáról terjedni kezd a világ négy sarkára, a Sátán személyesen esett le az égből, mert a tanítványok űzték az ördögöket az emberekből a Sátán légiói veszélyben voltak, elhagyták lakhelyüket. Megkezdődött a csata, a háború az Isten Fia ellen, nem tudván, hogy a háborút már elvesztette, de megadatott neki csatázni a kiválasztottak ellen. Ez mai napig tart, de taktikáját gyakran változtatja. De akkor a fő célja az volt, hogy megölesse Isten Fiát a legnagyobb ellenségét. Azt sem tudván, hogy Isten akaratát teljesítve ezzel a próféciák szerint. De ez a feladata nem az ő hasznára vált. Azért egy egész más oldalból világítja meg Jézus a tanítványainak ezt a csatát. Nem teszi előtérbe annak a sikereknek jelentőségét, vagyis nem az a fontos a tanítványok számára, hogy milyen sikereket érnek el a küldetésben, mert azt az erőt és hatalmat Ő adta nekik, hanem a lényeg, hogy ezzel is bizonyítékot szerezzenek, hogy nevük be van írva a mennyben. Ami a legfontosabb a mai napig, hiszen ha ebben nem hiszünk, akkor a kapott szolgálat örömtelen kötelességgé válhat. 

 De ez egyáltalán nem az értelemtől a tudástól az emberi bölcsességtől függ, hanem az Úr kinyilatkoztatásától, akinek akarja, azoknak megnyitja akik olyanok mint a gyermekek, nyitott edények az ige hallatára befogadják habozás nélkül, ezzel kiküszöböl minden emberi okoskodást és elért eredmények magasztalását. A tanítványoknak szól, hogy semmit sem tehetnek nélküle. Mindent amit kaptak az Úrtól azt nem rejthetik a föld alá, de ez lehetetlen, mert aki a szőlőtőkére volt oltva, az csakis az Úrból él: " Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek". (Jn 15, 5)

 Megintcsak arról vehetünk tudomást, hogy mindent amit az életben tapasztalunk csakis arra irányul, hogy a sorsunk Isten az Atya kezében van, de a választottak élete, minden az Úr Jézus hatalma alatt történik, mert az Atya rábízott minket a jó Pásztorra aki az életét adta a juhaiért. Úgy igaz a talentumokról szóló példázatban is meg minden olyan erőről és hatalomról, amit az Úr kiosztotta a Szent Szellem ajándékait, mértéktelenűl kiöntötte a Gyülekezetre, megtanítja mindazokat az Úr mindenféle új felismerésre, alázatra tanít, elküldi a világba hirdetni az örömhírt és a gyülekezetet építeni, így cselekszik az ember nem saját érdemei szerint, hanem az Úr küldetése szerint. De azt nem is kívánja az Úr, hogy minden lépésünk tudatosuljon bennünk, csak az általános hit szerint kövessük Krisztust, Ő majd igazgatja lépteinket. Nem lenne örömteljes életünk, ha állandóan a magunk és főleg a mások útját górcső alá vesszük. Ez a Sátán munkája, ha mások hibáit felnagyítja szemünkben, de a magunkét figyelmen kívül hagyjuk. Gyötrelmes lehet az életünk, ha naponta vétkezünk és ugyanakkor bocsánatért esedezünk. Persze, hogy ha nem is cselekedetekben hanem szóban vagy gondolatban vétkezünk, ezt az Úr nagyon is jól tudja, de ez nem tehet minket boldogtalanná, ezt egyszerűen el kell fogadnunk, hogy mi emberek a testben maradtunk a test pedig sokat vétkezik. De aki szellem szerint él annak a test nem tesz kárt az útján, tultesz minden vád és kifogáson, és örömmel folytatja útját, ezzel legyőzte a Sátán támadásait. A szentek annak örülhetnek, hogy nevük be van írva a Bárány könyvébe, és onnan senkinek nincs hatalma kihúzni. Azt az Úr sem teszi meg, csakis az Ő nevéért, nem a mi érdemeink szerint. Az élet könyve nem ugyanaz azzal a könyvvel amiről említést tettem. De ezt a témát nem érintem itt.

 Az alázatos engedelmesség abban nyilvánul meg, hogy tudatunk előtt az Úr kijelentette a tanítványság kiváltságát. Ez nem mindenkinek adatik meg, de ha az Úr erre kiválaszt, akkor biztos, hogy nem tévedett.

"Nem ti vá­lasz­tot­ta­tok en­gem, ha­nem én vá­lasz­tot­ta­lak ti­te­ket, és arra ren­del­te­lek ti­te­ket, hogy el­men­je­tek, és gyü­möl­csöt te­rem­je­tek, és a ti gyü­möl­csö­tök meg­ma­rad­jon, hogy akár­mit kér­tek az Atyá­tól az én ne­vem­ben, meg­ad­ja nek­tek. Eze­ket pa­ran­cso­lom nek­tek, hogy egy­mást sze­res­sé­tek". (Jn 15, 16).

Ajándék a polcról?

 "Ami­kor Si­mon lát­ta, hogy az apos­to­lok kéz­rá­té­te­le ál­tal ada­tik a Lé­lek, pénzt aján­lott fel ne­kik, és azt mond­ta: Ad­já­tok meg ne­kem is ezt a ha­tal­mat, hogy aki­re rá­te­szem a ke­zem, el­nyer­je a Szent­lel­ket! De Pé­ter azt mond­ta neki: A te pén­zed ve­led együtt vesszen el, mi­vel azt gon­dol­tad, hogy Is­ten aján­dé­ka pén­zen meg­ve­he­tő!" (ApCsel 8, 18-19)

 Egy banális dologgal szembesülhetünk nap mint nap, a mások prédikációja a Szent Szellemrôl.Nem általa, nem a Szent Szellem szól és tanít, hanem róla beszélnek mint egy műtárgyról aminek mágikus ereje van. Csak kellőképpen vagy módszerrel lehet megszerezni a Szent Szellem ajándékát, és még megtolják azzal, hogy ha kéred és nem kapod meg akkor hitetlen vagy.  

 Vegyétek a Szent Szellemet, ez a kijelentés magába véve annyit sugal, hogy semmi előzményt nem igényel a Szent Szellemmel való betöltés. Csak annyit, hogy akarom és tőlem függ, hogy engedem vagy nem engedem Isten akaratát teljesíteni. Ez már azt jelenti, hogy az ember nagyobb Istennél. Akarom vagy nem akarom ez itt a kérdés válasszatok. ( Kiforgattam Hamlet szavait).

Simon látta mindazt amit Isten az emberek által cselekedet, de nem látta magát az ajándékozót nem hitt benne. Ami ajándék az nem megvehető. Simon olyan ember lehetett aki azt gondolta, hogy minden megvehető pénzért, csak a mennyiség a fontos. A másik téves ismeret, hogy a mi emberi akaratunktól függ, hogy megkapjuk a Szent Szellem ajándékát, csak akarni kell, elvenni a polcról mint egy árut. Aki mélyebben tanulmányozza a Bibliát, az észreveheti, hogy a Szent Szellem kiöntését úgy Jeruzsálemben a zsidókra és Kornéliusz házában a pogányokra, megelőzően az ige hallása és engedelmessége volt jellemző.  

 Az Úr az apostoloknak azt mondta, hogy ők már tiszták az ige által, nekik csak a lábukat kell megmosni, mert az út poros ebben a világban bekoszolja lábukat. De a Szent Szellem nem volt még akkor a tanítványokban, az Úr velük volt, de nem volt bennük, úgy ahogy ezt elmondta a feltámadását követően.

"És ahogy ezt mond­ta, meg­mu­tat­ta ne­kik a ke­zét és az ol­da­lát. A ta­nít­vá­nyok pe­dig ör­ven­dez­tek, hogy lát­ják az Urat. Majd is­mét azt mond­ta ne­kik Jé­zus: Bé­kes­ség nek­tek! Ahogy en­gem el­kül­dött az Atya, én is úgy kül­de­lek el ti­te­ket. Ezt mond­va rá­juk le­helt, és így szólt: Ve­gye­tek Szent­lel­ket!" (Jn 20, 20-21) Az Úr mondta és adta, hogy vegyétek a Szent Szellemet, ami ahhoz a szolgálathoz szükséges volt amire kiválasztotta őket. 

 De még ez sem volt az a teljesség ami aztán pünkösd napján megtörtént. Isten kiöntötte Szellemét a Gyülekezetre és kiosztotta és kiosztja ajándékát, mindazoknak akik szeretik Őt, nem is kérdés, hogy az ajándékozás mindig a szeretetből indul ki. 

 Ez egy komoly tanulmányozást igényel, ha a Szent Szellem munkálkodik szívünkben akkor felismerjük mindazt amit az Úr mondott és cselekedett, átadott az apostoloknak, hogy az apostolokkal közösségben akik Isten igéjét közölték velünk a Szent Szellem által, úgy ahogy ők mi is részesei lehetünk Isten ajándékának, ha kitartó engedelmességgel követjük Krisztus és az apostolok tanításait. Amikor az Atya szükségét látja új életre támasztja annak a szellemét új felismerésben részesíti, akkor saját magában bizonyságot talál, hogy mindazt amit az igéről tudni lehet, mértéktelenűl megkapta a Gyülekezet, ami már lassan kétezer éve épül az Úrban. A Gyülekezet Isten háza és a tagjai pedig a Szent Szellem templomai. Ez az a globális organizmus ami átkarolja az egész világot, és nem egy gyülekezet amit ember hozott össze, hanem amit Isten épít az élő kövekből. Azért legyünk nyitottak Isten igéjére, mert a Szellem nem onnan jön ahonnan várjuk.

"A szél arra fúj, amer­re akar, és hal­lod a zú­gá­sát, de nem tu­dod, hon­nan jön, és hova megy. Így van min­den­ki, aki Lé­lek­től szü­le­tett." (Jn 3)

Vigyázzatok magatokra...

 "Vi­gyáz­za­tok ma­ga­tok­ra, hogy el ne ve­szít­sé­tek azt, ami­ért mun­kál­kod­ta­tok, ha­nem tel­jes ju­tal­mat kap­ja­tok. Aki túl­megy a Krisz­tus ta­ní­tá­sán, és nem ma­rad ab­ban, an­nak nincs Is­te­ne, aki meg­ma­rad az ő ta­ní­tá­sá­ban, azé az Atya is, és a Fiú is. Ha va­la­ki hoz­zá­tok megy, és nem ezt a ta­ní­tást vi­szi, ne fo­gad­já­tok be há­za­tok­ba, és ne kö­szönt­sé­tek, mert aki kö­szön­ti, kö­zös­sé­get vál­lal az ő go­nosz cse­le­ke­de­te­i­vel." (2Jn 1, 8-10)

 Ez egy komoly figyelmeztetés azok számára akik jó úton járnak. Azok akik az igazságban munkálkodnak, és mégis túllépnek Krisztus tanításán elferdítve azt azokat eretneknek is nevezik. A Krisztus tanítása tiszta és hamisítatlan aminek az eredménye az igazság útja és az örök élet.  

 A jelek szemmel láthatóak, nem csak a tévtanításokban, hanem a cselekedetekben is, mert ez a kettő együtt jár, az eredménye szélsőséges liberalizmus vagy szekuláris, szektáns életvitel a világ sodrásával elragadva. 

"Mert ha az Úrnak és az Üdvö­zí­tő Jé­zus Krisz­tus­nak meg­is­me­ré­se ál­tal a vi­lág för­tel­me­i­től egy­szer már meg­sza­ba­dul­tak, de ezek­be is­mét be­le­ke­ve­red­ve ve­re­sé­get szen­ved­nek, utol­só ál­la­po­tuk rosszabb lesz az el­ső­nél. Mert jobb vol­na ne­kik, ha meg sem is­mer­ték vol­na az igaz­ság út­ját, mint hogy azt meg­is­mer­ve el­for­dul­ja­nak a ne­kik adott szent pa­ran­cso­lat­tól. De be­telt raj­tuk az igaz pél­da­be­széd: Az eb vissza­tért a sa­ját oká­dá­sá­ra, és a meg­für­dött disz­nó a sár­ban hem­pe­reg." (2Pt 2, 20-21)

 Ezek a kemény szavak is azt bizonyítják, hogy nem mindenki aki hirdeti Jézus Krisztus nevét az üdvözül. Az ismeret meg volt, de élete nincs Istenben. Ez egy teszt mindenki számára aki Krisztus nevét viseli. A cselekedetei amik elárulják a hűtlen lelket. Hiszen a gyümölcséről ismerik meg a fát, jó vagy hitvány gyümölcsöt teremnek. Ez egy olyan próbatétel amit nem mindig ismerünk fel ha nem telik meg a szívünk Szent Szellemmel. Ennek a praktikus alkalmazása csakis akkor lesz eredményes, ha ismerjük az igazság útját, a Szent Szellem kenete segítségével. Krisztus tanítása az írt evangélium és az apostolok, evangélisták ránk maradt tanításai. Ezért fontos az új felismerések megállás nélküli sorozata amit a Szent Szellem korlátlanul kiöntött a Gyülekezetre, mert nem mértékkel adja Isten a Szent Szellemét. Arra biztat minden Krisztus követőt, hogy ne áltassa magát, hogy a kegyelem mindent megbocsájt. A kegyelem megbocsátja a bűnöst, de a bűnt elítéli ha az Isten igazságát káromolja, vagyis a Szent Szellemet káromolja, azok akik túlmennek és ellenkeznek Krisztus tanítása ellen. A tudás, Isten ismerete, engedelmességet eredményez Krisztus parancsolatainak, vagyis megőrzi azt. Itt a gyengeség a balgaság nem kifogás, de Isten különbséget tesz a testi és a szellemi fogyatékosság között. Isten irgalmas, kegyességben gazdag az egyenes szívűek iránt, még ha vétkezik is gyengeségében a hívő lélek, de nem bocsátja meg soha azt ami az Ő szentsége ellen irányul. De mindazok akik egyszer megvoltak fürdetve az ige által, de természetük nem újult meg, vagyis nem haltak meg Krisztussal és nem támadtak fel új természetükben, azok egyáltalán nem állhatatosak a mennyeknek országában. Ez Júdás éles példája bizonyítja, aki tiszta volt az ige által, Jézus a lábát is megmosta a tizenkettő egyike volt, de a természete halott maradt. A bűn felismerése a lelkiismeretet megtisztítja ha tiszta szívből beismerjük Isten előtt. Ez a Krisztus tanítása, hogy aki az Úr nevét vallja, álljon el a hamisságtól. Miaz a hamisság? A Sátán azon igyekezete, hogy elferdítse az igazság útját. A keresztények túlnyomó része helyesen hirdeti az evangéliumot, nagy differenciák nélkül, de az apostolok tanításai, különösen Pál apostol tanításai megosztják a keresztény társadalmat. Az igazság útja az nem egy virtuális fogalom, hanem mindaz amit egy igazsághoz hű Krisztust követő által látható élet. Azok akik ha nem is tudósok az igazságban, mert nem mindenkinek adatott meg egy és ugyanaz a talentum, de ha hű Krisztushoz, tudatán kívül is kisugározza hovatartozását. Az igazságban maradók kivetitik a világ felé, hogy Krisztus nem egy ideológia vagy demagógia, hanem valóság. De ez csak akkor lesz nyilvánvaló ha elhatárolódik a világtól, attól a világtól ami Krisztust felfeszítette és halálát okozta. Ez köztudott, hogy a kultúra a politika és a vallás (religio) volt az és most is az. Ezért figyeljétek a lábaitok elé hova visz az utatok. 

"Azért a lan­kadt ke­ze­ket és meg­roggyant tér­de­ket egye­ne­sít­sé­tek ki, és lá­ba­tok az egye­nes úton jár­jon, hogy a sán­ta meg ne bo­tol­jon, ha­nem in­kább meg­gyó­gyul­jon. Tö­re­ked­je­tek min­den­ki­vel a bé­kes­ség­re és a meg­szen­te­lő­dés­re, amely nél­kül sen­ki sem lát­ja meg az Urat, vi­gyáz­va arra, hogy az Is­ten ke­gyel­mé­től ne sza­kad­jon el sen­ki, ne­hogy a ke­se­rű­ség bár­mely gyö­ke­re föl­nö­ve­ked­ve za­vart kelt­sen, és ez so­ka­kat meg­fer­tőz­zön. Ne le­gyen sen­ki pa­ráz­na vagy is­ten­te­len, mint Ézsau, aki egyet­len éte­lért el­ad­ta el­ső­szü­lött­sé­gi jo­gát. Mert tud­já­tok, hogy ké­sőbb, ami­kor örö­köl­ni akar­ta az ál­dást, el­uta­sí­tot­ták, mert nem ta­lál­ta meg a meg­bá­nás he­lyét, noha könnyek kö­zött ke­res­te". (Zsid 12, 12-16)

Megizleltétek, hogy jóságos az Úr.

 "Le­vet­ve te­hát min­den go­nosz­sá­got, min­den ál­nok­sá­got, kép­mu­ta­tást, irigy­ke­dést és min­den rá­gal­ma­zást, mint új­szü­lött cse­cse­mők az ige tisz­ta, ha­mi­sí­tat­lan te­jét kí­ván­já­tok, hogy azon nö­ve­ked­je­tek az üd­vös­ség­re, mi­vel meg­íz­lel­té­tek, hogy jó­sá­gos az Úr. Já­rul­ja­tok hoz­zá, mint élő, az em­be­rek­től ugyan meg­ve­tett, de Is­ten előtt ki­vá­lasz­tott, be­cses kő­höz, és ti ma­ga­tok is mint élő kö­vek épül­je­tek fel lel­ki ház­zá, szent pap­ság­gá, hogy lel­ki ál­do­za­tok­kal ál­doz­za­tok, ame­lyek ked­ve­sek Is­ten­nek Jé­zus Krisz­tus ál­tal". (1Pt 2, 1-4).

 Amikor az ember felismeri, hogy bűnös az Isten előtt, akármit is tett az életében, jót vagy rosszat, ez az első lépése az üdvösség útján. Amikor megtapasztalja, hogy jóságos az Úr, a saját életében világosan látja, hogy az Úr keze vezette mind idáig, visszamenőleg világos lesz számára, hogy az ami történt vele, mind a megtérésre késztette. De ez az út eleje, nem a vége. Az üdvösséget nem lehet megérdemelni, csakis tapasztalni lehet, hogy mindaz amit kapott, Istentől kapott, az üdvösség az örök élet is Istennél van Krisztusunk által. Az Úr akarata szerint ezt az utat végig kell járnunk, hogy a szellemi fejlődésünk oly fokára érjünk a tiszta igazság megismerése által, hogy magunk is képesek legyünk szent áldozatot hozni Istennek házában. Hasznos építőkövei lehessünk Isten építményében. Ehhez el kell vetni minden olyan dolgot ami akadályoz minket ebben. Saját erőből nem fog menni, minden azon múlik, hogy a tiszta igazság ismerete által a Szent Szellem segítségével új és új felismerésében részesűljünk. Erre vannak hasznunkra az apostolok tanításai, a figyelmeztetés, az Úr prevenciós nevelése, oktatása és életvitelünk írányítása. Az evangélium, örömhír mindazok számára akik kívánják Isten és Krisztusa tiszta hamisítatlan igazságát, és ha engedelmességgel Krisztushoz járulnak, ahhoz a sziklához amire az apostolok tanításai is alapot fektettek, akkor részesei Isten háza építésében. Erre az alapra építünk mi is akik elfogadták Krisztust mint saját megváltójukat, mint újjászületett csecsemők. Közismert, hogy a csecsemő ki van szolgáltatva a szüleinek, a szüleik pedig nem kemény eledelt adnak a csecsemőnek, hiszen tejen a híg étel emészthető meg. Ez így van a szellemi életben is. Ez így van rendjén, de az már nincs rendjén, hogy ha egy lélek elfogadta Krisztus áldásait és nem fejlődik felnőtt férfiúvá, akkor nem tud ellenállni és sebezhető lesz mert nem vette fel Isten minden fegyverzetét, Isten kegyes megvédi gyermekeit, de nem küldi a világba ha nincs felvértezve Isten hamisítatlan igazságával. Ebben az esetben nem alkalmas az építkezésre, mert mindig kérnie kell nem áldozni. A csecsemő a gyerek nem építkezik és nem áldoz, mert nem termeszt nem gyűjt hanem haszonélvezője Isten jóságának. Ahhoz, hogy áldozzon másoknak Isten előtt, mások szükségeit vigye az Úr oltára elé, legyen mivel áldozniuk, azok már nem kéregetők hanem adakozó papság, akik már nem magukra hanem másokra is gondolnak. A legegyszerűbb példa mutatja amikor Jézus megáldotta a kenyeret és a megtört kenyeret és halat a tanítványok kezébe adta, hogy osszák szét az éhezőknek. " Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vette az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott, majd megtörte a kenyereket, a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak." (Mt 14, 19). Így lehet hasznos egy Krisztus követője Isten áldásainak részese, adakozói, minden szellemi és fizikai gazdagságának a megosztói. De ha testiek maradunk, akkor dorgálást kapunk, úgy ahogy Pál apostol is tette a korinthusi gyülekezet felé.

"Test­vé­re­im, én azon­ban nem be­szél­het­tem ve­le­tek úgy, mint lel­ki­ek­kel, csak mint tes­ti­ek­kel, mint Krisz­tus­ban kis­de­dek­kel. Te­jet ad­tam nek­tek, nem pe­dig ke­mény ele­delt, mert még nem bír­tá­tok vol­na el, sőt még most sem bír­já­tok el, mert még tes­ti­ek vagy­tok. Mert ami­kor irigy­ke­dés, ver­sen­gés van kö­zöt­te­tek, va­jon nem tes­ti­ek vagy­tok-e, és nem em­be­ri mó­don vi­sel­ked­tek-e?" (1Kor 3, 2-3)

 

A hely az Atya házában készen van.

 "Az én Atyám há­zá­ban sok la­kó­hely van, ha nem vol­na, meg­mond­tam vol­na nek­tek. El­me­gyek, hogy he­lyet ké­szít­sek nek­tek. És ha majd el­me­gyek, és he­lyet ké­szí­tek nek­tek, is­mét el­jö­vök, és ma­gam­hoz vesz­lek ti­te­ket, hogy ahol én va­gyok, ti is ott le­gye­tek."(Jn 14, 2)

 Az örök lakóhely a mennyben van a Gyülekezet számára, ez az Úr ígérete," hogy aki hisz ÉNbennem örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon." Izraelhez fűzött ígéret a földhöz kötődő örök élet. Mert lesz egy új ég és új föld, a régiek elmúlnak. Tehát az új helyre lesznek telepítve az üdvözültek, mindazok akik Isten kegyelméből erre ki vannak választva a teremtés előtti és a teremtéstől fogva Krisztusban. Ki minek az Isten ígérete szerint.

"És lát­tam új eget és új föl­det, mert az első ég és az első föld el­múlt, és a ten­ger sem volt töb­bé". (Jel 21) Isten betartja ígéreteit mindazok felé akiknek szánta mindezt. 

 A kezdő ige részben van egy furcsa kijelentés amit kétértelműen lehet értelmezni. Úgy lehet hallani, hogy a hely ahova szánta Krisztus mindazokat akik hisznek benne, már létezik és megvan. Ez nem az új égre és földre vonatkozik, hanem az Atya házára, a mennyei Jeruzsálemre. "Atyám há­zá­ban sok la­kó­hely van, ha nem vol­na, meg­mond­tam vol­na nek­tek". Ebből azt következtethetünk, hogy hely már van az Atya házában, vagyis volt már akkor is amikor Jézus még itt volt a földön. Ebben az olvasatban pontot tehetünk, de Jézus tovább mondja, "El­me­gyek, hogy he­lyet ké­szít­sek nek­tek. És ha majd el­me­gyek, és he­lyet ké­szí­tek nek­tek, is­mét el­jö­vök, és ma­gam­hoz vesz­lek ti­te­ket". Itt jelenik meg a kétértelműség, mert sok keresztény is úgy hirdeti, hogy Jézus a mennybe menetele után kezdett el helyet készíteni az Atya házában. Ha ez a mondat nem az előző mondat folytatása, akkor valami ellentmondásos gondolat lenne kifejezve. De ha csak vessző választja el akkor a gyerek is megérti azt, hogy ha nem úgy lenne, akkor amikor elmegy helyet készítene mindazoknak akik csak meg fognak térni Istenhez. De ha összevonjuk ezt a mondatot és egy lélegzet alatt mondjuk ki, akkor másként fest a dolog. Most úgy írom le ahogy gondolom, hogy igaz. " Az én Atyám há­zá­ban sok la­kó­hely van, ha nem vol­na, meg­mond­tam vol­na nek­tek, el­me­gyek, hogy he­lyet ké­szít­sek nek­tek. És ha majd el­me­gyek, és he­lyet ké­szí­tek nek­tek, is­mét el­jö­vök, és ma­gam­hoz vesz­lek ti­te­ket, hogy ahol én va­gyok, ti is ott le­gye­tek." Ebben az olvasatban számomra érthetőbb ez a gondolat. De Jézus ebben válaszában kijelentést tett, és tartalmaz egy olyan új ígéretet amit a tanítványok nem ismertek addig, hiszen ők zsidók voltak és az ószövetség ígéreteit ismerték. Az a hely amit a feltámadás után elfoglal a mennyben minden üdvözült, az új Jeruzsálem " És lát­tam a szent vá­rost, az új Je­ru­zsá­le­met, amint Is­ten­től alá­szállt a menny­ből, fel­ké­szít­ve, mint egy fér­je szá­má­ra fel­éke­sí­tett meny­asszony. Hal­lot­tam, amint a trón fe­lől egy ha­tal­mas hang ezt mond­ta: Íme, az Is­ten sát­ra az em­be­rek­kel van, és ve­lük la­ko­zik, és azok az ő né­pei lesz­nek, és maga az Is­ten lesz ve­lük;"(Jel 21, 2). Folytatva a gondolatot, az angyal Jánosnak megmutatta mindazt ami már készen volt, az nem egy látomás, hanem valóság egy látomásban, mert amit látott az már készen volt, de emberek nélkül egyenlőre, mert még nem jött el a feltámadás, és minden üdvözült lélek Krisztussal van a mennyei paradicsomban, a feltámadásra várakozva, azután ha Isten felöltözteti gyermekeit Krisztus testébe, akkor foglalják el helyüket az új mennyei Jeruzsálemben. Az előbbi idézet jövő módban írja " lesznek", az alábbi pedig a jelent ábrázolja ami már akkor készen volt. " Aki győz, örö­köl­ni fog­ja mind­ezt, és an­nak Is­te­ne le­szek, és az fiam lesz ne­kem…..

És hoz­zám jött a hét an­gyal kö­zül egy, aki­nél a hét utol­só csa­pás­sal telt hét po­hár volt, és így szólt hoz­zám: Jöjj, meg­mu­ta­tom ne­ked a meny­asszonyt, a Bá­rány fe­le­sé­gét. El­vitt en­gem lé­lek­ben egy nagy és ma­gas hegy­re, és meg­mu­tat­ta ne­kem a szent vá­rost, Je­ru­zsá­le­met, amely a menny­ből, Is­ten­től szállt alá.

Ben­ne volt az Is­ten di­cső­sé­ge, és fé­nye ha­son­ló volt a leg­drá­gább kő­höz, a kris­tály­tisz­ta jás­pis­kő­höz. (Jel 21, 7-10)

 Nem tanításnak szántam ezeket a gondolatokat, csak azt írtam meg, hogy én hogyan értem mindezeket röviden leírva.

A búza és a konkoly.

 "Ak­kor el­bo­csá­tot­ta a so­ka­sá­got, és be­ment a ház­ba. Ta­nít­vá­nyai pe­dig oda­men­tek hoz­zá, és ezt mond­ták: Ma­gya­rázd meg ne­künk a szán­tó­föld­ben nőtt kon­koly pél­dá­za­tát! Ő pe­dig így fe­lelt: Aki a jó ma­got veti, az az Em­ber­fia, a szán­tó­föld pe­dig a vi­lág; a jó mag az Is­ten or­szá­gá­nak fiai, a kon­koly pe­dig a go­nosz fiai.

Az el­len­ség, aki a kon­kolyt veti, az ör­dög, az ara­tás a vi­lág­vé­ge, az ara­tók pe­dig az an­gya­lok". (Mt 13, 36-38)

 A Máté 13. fejezetében olvashatjuk Jézus példázatait a mennyeknek országáról. A magvető aki kiment vetni a magot, a mag Isten igéje, de Jézus két oldaláról világítja meg a vetőmag és a magot a búzát. A magvető példázatában nincs megnevezve a mag fajtája, ez tehát az ige amit szétszór az emberekben akik hallják az igét, de részletesen elmondja, hogy mi az oka annak, hogy az igét nem tartja meg. Az ember különböző talajra volt vetve ami a világot jelenti. A világban nem csak jó termő humusz van. A himalája hegységben a tibeti láma nem hallgatja az igét ez rá nem vonatkozik, a Brazil őserdei törzsek sem hallgatják az igét az igehirdetőket megölik sok esetben. Az igét hallgatják akiknek el volt hintve a szívükben az ige, de nem hallják, mert az nem adatott meg nekik, hiába járnak templomba, gyülekezetbe, olvassák a Bibliát egy életen át, ha nincs meg bennük a Szent Szellem. " Oda­men­tek a ta­nít­vá­nyok, és azt kér­dez­ték: Mi­ért szólsz hoz­zá­juk pél­dá­za­tok­ban? Így fe­lelt: Nek­tek meg­ada­tott, hogy meg­is­mer­jé­tek a mennyek or­szá­gá­nak tit­ka­it, de ne­kik nem ada­tott meg. Mert aki­nek van, an­nak ada­tik, és bő­völ­köd­ni fog, de aki­nek nincs, at­tól még azt is el­ve­szik, ami­je van. Azért be­szé­lek ne­kik pél­dá­za­tok­ban, mert lát­ván nem lát­nak, és hall­ván nem hal­la­nak, sem nem ér­te­nek. (Mt 13, 10-12)  

 De a kezdeti vers azt fejezi ki, hogy az egész föld a szántóföldje Istennek. Ez konkrétan ki is jelentette. Itt nem az igéről van szó hanem az emberekről. " a jó mag az Is­ten or­szá­gá­nak fiai, a kon­koly pe­dig a go­nosz fiai.". A többi példázatban a magvetőt nem nevezi meg, de itt konkrétan az Emberfiáról beszél. Tehát, magáról beszél, mint Ember akinek hatalmába volt elvetni az embereket mint a búzát a földjébe. Ez az isteni oldalát mutatja meg. A magvető az igehirdető a mennyeknek országában, de látjuk, hogy Isten már eleve elvetette a jó magot a világban, méghozzá búzamagot. Hogy viszonyuljunk ehhez a felismeréshez? Elsősorban a tények azt bizonyítják, hogy a világ kétféle emberből áll össze, egy mező amibe el vetette Isten a jó magot és a sátán a konkolyt. De az ítélet, a személyválogatást nem bízta az emberre, hogy ítélkezzen a világ felett. Az ember nem kompetens az ítélkezésre, nem mondhatja azt sem, hogy ki kinek a fia. Ez mind Isten hatalmába van. Senki nem mondhatja a szívében, hogy ki hova kerül fel a mennybe, vagy le az emésztő tűzbe, amedig nem látja a Szent Szellem gyümölcseit megérni. Az ember vak ebből a szempontból, még ha felismeri a felebarátjában a Szent Szellem vitathatatlan ajándékát, akkor sem mondhatja, hogy hová megy, nem azért mert bizonytalan, hanem amint a búza egy mag amit a földbe vetnek nem hal meg nem szökik szárba és nem hoz termést, addig semmiképpen nem ismerjük fel Krisztust felebarátunkban, akiben meghalt és feltámadt lelkében Krisztus maga. A remény az meg van, mert Isten reménysége táplálja a szíveket. De minden ember magában felismerheti , hogy kihez és hova tartozik, mert Jézus bizonyságtétele van benne, az örök élet.