A kereszt mint fogalom. ( bővített változat).

 A kereszt mint fogalom.( bővített változat).

"Az­után azt mond­ta min­den­ki­nek: Ha va­la­ki én­utá­nam akar jön­ni, ta­gad­ja meg ma­gát, ve­gye fel a ke­reszt­jét (σταυρὸν, olvasd-stavros) min­den­nap, és kö­ves­sen en­gem! Mert aki meg akar­ja tar­ta­ni a maga éle­tét, el­vesz­ti azt, aki pe­dig el­vesz­ti az éle­tét énér­tem, az meg­tart­ja azt. Mert mit hasz­nál az em­ber­nek, ha az egész vi­lá­got meg­nye­ri is, ön­ma­gát azon­ban el­pusz­tít­ja vagy el­vesz­ti?. (Lk 9, 23-24).

 Az újszövetség nyelve a görög, de Jézus nem görögül beszélt. Tudomásom szerint arámi nyelven. Itt van a magyarázata annak, hogy a görög kereszt szó a fordításokban nem felel meg a valóságnak. De az is lehet, hogy az eredetiből másolt példányok voltak megmásítva. Az Úr úgy fejezte ki magát, hogy érthető legyen az amit mond, ( mert itt mindenkinek szólt). Ha előre vetíti a kereszt fogalmát azoknak akik Őt hallgatták akkor, a Krisztus feszületére kellett volna gondolniuk ami még nem következett be, de itt tényleg az elhagyásról a feláldozásról beszélt. Hiszen még nem volt megfeszítve Krisztus, és senki sem értette volna meg mit mond a keresztről. A kereszt fogalma később került az ujszövetségbe. ( egy prófécia az ószövetségben sem említi a keresztet.). Logikus, hogy Jézus sem beszélt olyasmiről amit a sokaság nem értett volna meg. Számomra nem egyértelmű, milyen rövid szó lehetett a kereszt helyet arámi nyelven. Ez nem talányos példabeszéd volt, hanem egyenes beszéd volt. Tehát azonnal érthető módon beszélt.

 Az Úr itt és máshol is arról beszélt, körülbelül így van értelme "hogy aki engem követni akar áldozza fel mindenét az életét és viselje mindazt ami ennek a következménye.". A kereszt fogalom, gondolom ezt akarja kifejezni ebben a görög fordításban, hogy a tanítvány azt az igát hordozza el amit a Tanítója. 

" Ve­gyé­tek ma­ga­tok­ra az én igá­mat, és ta­nul­já­tok meg tő­lem, hogy én sze­líd és alá­za­tos szí­vű va­gyok, és lel­ke­tek nyu­gal­mat ta­lál. Mert az én igám gyö­nyö­rű­sé­ges, és az én ter­hem könnyű." (Mt 11, 29). 

 Itt Jézus arról beszél, hogy ha már nehéz viselni a bűn terhét, ő megszabadít attól, és "vegyétek fel az én igámat", ne térjetek vissza a bűn terhei alá, hanem "jöjjetek hozzám" és kövessetek. Itt nem a nehéz keresztről beszél, amit hordani kell ha megtagadod önmagad, hanem a bűn súlyáról. Csia Lajos magyar fordítása sem tudta megoldani ezt a kérdést, mert többek között így fordította le ahogy mindenki, ezt a részt is. Azért, mert minden fordító a görög másolatból merít és azt alkalmazza. Idézem. "Mikor már eleget gúnyolták, lehúzták róla a bíbort és ráadták a saját köpenyét. Azután elvezették, hogy megfeszítsék. Egy arra elmenő embert, bizonyos cirénei Simont, Rufusz és Alexander atyját, ki a mezőről jött, rákényszerítették, hogy a keresztjét vigye".( Márk 15,- 20,21). (Csia Lajos fordítás). Itt nem azt a keresztet értjük ez alatt, amiről az első idézetben volt szó, hanem magát a kínzó eszközt, de itt is van egy csavar, mert az már bizonyított tény, hogy a római kínzóeszköz sem volt kereszt alakú, de az anyaga fából volt ami igaz. Azt a keresztet rákényszerítették a római katonák arra a szerencsétlen arrajáróra, nem önszántából vitte azt egy darabig. Ebből tanítást szerkesztettek a keresztények, pedig ez nem az. Igaz nincsenek véletlenek, és ha az írás megemlíti nevét ennek a cirenei Simonnak, akkor van jelentősége, de nem az amit fent idéztünk. 

  Ma rám került a sor, hogy emeljem ki ezt a témát, mert igen sokan már a keresztet más értelemben gondolják. Nem írhatjuk felül a milliók által olvasott Bibliát, de az értelmezése a mi dolgunk. Ezért van az, hogy ezt a tévhitet a keresztről, Isten ellensége, a saját malmára hajtotta, mint mindent ami hamis és kétértelmű. Ezeken a vizeken eveznek a tévtanítók, amit a sátán sodrása a maga javára fordít. A kereszt fogalom már többet van emlegetve mint maga a Jézus Krisztus halála és feltámadása. Egy szó, hogy kereszt, már gondolkodás nélkűl erre vagy arra utal, de teljesen hibás eredményt szül. Vegyük figyelembe az időt és a helyet mi mikor volt kimondva és kinek. Még az ilyen helytelen hozzáállás sem tudja megingatni a hívő hitét, de arra készteti, hogy még tüzetesebben elemezze a szentírás üzenetét a Szent Szellemben, ki kinek a mértéke szerint.

"Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám". (Mt 10,38). " Aki nem fogadja el keresztjét, és nem jön azzal utánam, nem méltó hozzám." (Csia ford.) Teljesen világos, hogy itt sem a feszületről a fáról beszél, vagyis a keresztfáról ami nem felel meg a valóságnak, ha ezt gondoljuk. Már úgy értem, Krisztus kínjait nem hordozhatjuk amit Ő a fán elviselt. Újból azt kell érteni ez alatt, hogy el kell hordozni Krisztus szégyenét, netán üldöztetését a világban. Mert maga a kereszt fogalom Pál apostol szerint, maga Krisztus a feszületen, bolondság a világ szemében, sokan le is köpik utálatból vagy le se köpik érdektelenségből, vagy tisztelik ugyan de tovább mennek. De ti akik Krisztus feszületét Isten dicsőségének látjátok, követve Őt, hordozzátok el azt a megaláztatást ha követitek, vegyétek fel vagy fogadjátok el a mások által megtaposott feszületet, ezt a szégyent ami ezzel jár. Ha ezt az oldalát szemléljük, akkor mi a Krisztus halála és feltámadása után már ismerjük ennek a mondanivalóját. De ismerhették e azok akiknek ezt mondta akkor? Bizony, nem erről beszélt itt Jézus. Pál apostol erről már írhatott, hiszen a megváltás a Krisztus feszületén megtörtént. "Mi pe­dig a meg­fe­szí­tett Krisz­tust pré­di­kál­juk, aki a zsi­dók­nak ugyan bot­rán­ko­zás, a po­gá­nyok­nak pe­dig bo­lond­ság, ámde ma­guk­nak az el­hí­vot­tak­nak, zsi­dók­nak és gö­rö­gök­nek is Krisz­tus Is­ten ere­je és Is­ten böl­cses­sé­ge.

Mert Is­ten bo­lond­sá­ga böl­csebb az em­be­rek­nél, és Is­ten erőt­len­sé­ge erő­sebb az em­be­rek­nél." (1Kor 1, 23-24)

 Tagadd meg önmagad, ha az Istenhez való szereteted nagyobb a magadénál, akkor ha viselni is kell ezt a feszület szégyenét, ami nem a te bűneidből fakadó szégyen, de elveszítve önmagad bűnös életét , azt megmented az örök életre. " Mert aki meg akar­ja tar­ta­ni a maga éle­tét, el­vesz­ti azt, aki pe­dig el­vesz­ti az éle­tét énér­tem, az meg­tart­ja azt.". Ez már a mai üzenet, aminek semmi köze ahhoz amit akkor mondott Jézus mindenkinek a keresztről. Persze, hogy időtlenségben nagy kijelentés számunkra is, de semmi köze a feszülethez, pláne a kereszthez. Az új ember aki Isten kegyelméből a kiválasztottak örömére, Krisztusban van, annak semmi ilyenről nem kell aggodalmaskodnia már, hiszen Isten megtette helyettünk is mindazt ami számunkra lehetetlen volt, és itt van minden megoldás, "Ki vádolja Isten választottait? Isten, aki megigazít." (Róm 8, 33). 

Azok mentségére és örömére szolgál az alábbi igerész két fordításban, akik tényleg szabadok minden emberi bölcsességtől, és azok akik viselik Krisztus szégyenét és üldöztetését, nem érzik azt nyomorúságnak, hanem inkább örömnek a Szent Szellemben.

 " Eze­ket hir­det­jük is, de nem oly be­szé­dek­kel, me­lyek­re em­be­ri böl­cses­ség ta­nít, ha­nem ame­lyek­re a Szent­lé­lek ta­nít, lel­ki­ek­hez lel­ki­e­ket szab­va. A nem lel­ki em­ber pe­dig nem fo­gad­ja el az Is­ten Lel­ké­nek dol­ga­it, mert bo­lond­sá­gok neki, nem ké­pes meg­ér­te­ni sem, mi­vel azt lel­ki mó­don kell meg­ítél­ni. A lel­ki em­ber azon­ban min­dent meg­ítél, de őt sen­ki sem ítél­he­ti meg." (1Kor 2, 13-14). Csia Lajos fordításában pedig így hangzik. "Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istenből kiáramló szellemet, hogy tudjuk azt, amivel Isten kegyelme ajándékozott meg bennünket. Amit szólunk is, nem emberi bölcsesség tanította szavakkal szóljuk, szellemi dolgokkal mérve össze a szellemi dolgokat. Lelki ember nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, hiszen ostobaság neki. Nem is ismerheti meg, mert szellemileg vizsgálhatók meg. A szellemi ember mindent megvizsgál, ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik. Hát ugyan ki ismerte meg úgy az Úr gondolkodását, hogy taníthatná őt? Bennünk azonban az Úr gondolkodása van."

 Ez a rövid mondanivalója a kereszt fogalmának, de pontosabb a feszület valósága, mert ott a golgotán dőlt el a mi jövőnk, az nem egy fogalom hanem valóság.

A kereszt mint fogalom.

 A kereszt mint fogalom.

"Az­után azt mond­ta min­den­ki­nek: Ha va­la­ki én­utá­nam akar jön­ni, ta­gad­ja meg ma­gát, ve­gye fel a ke­reszt­jét (σταυρὸν, olvasd-stavros) min­den­nap, és kö­ves­sen en­gem! Mert aki meg akar­ja tar­ta­ni a maga éle­tét, el­vesz­ti azt, aki pe­dig el­vesz­ti az éle­tét énér­tem, az meg­tart­ja azt. Mert mit hasz­nál az em­ber­nek, ha az egész vi­lá­got meg­nye­ri is, ön­ma­gát azon­ban el­pusz­tít­ja vagy el­vesz­ti?. (Lk 9, 23-24).

 Az újszövetség nyelve a görög, de Jézus nem görögül beszélt. Tudomásom szerint arámi nyelven. Itt van a magyarázata annak, hogy a görög kereszt szó a fordításokban nem felel meg a valóságnak. Az Úr úgy fejezte ki magát, hogy érthető legyen az amit mond, ( mert itt mindenkinek szólt). Ha előre vetíti a kereszt fogalmát azoknak akik Őt hallgatták akkor, a Krisztus feszületére kellett volna gondolniuk ami még nem következett be, de itt tényleg az elhagyásról a feláldozásról beszélt. Hiszen még nem volt megfeszítve, és senki sem értette volna meg mit mond a keresztről. A kereszt fogalma később került az ujszövetségbe. 

 Az Úr itt és máshol is arról beszélt, körülbelül így van értelme "hogy aki engem követni akar áldozza fel mindenét az életét és viselje mindazt ami ennek a következménye.". A kereszt fogalom ezt akarja kifejezni, hogy a tanítvány azt az igát hordozza el amit a Tanítója. 

" Ve­gyé­tek ma­ga­tok­ra az én igá­mat, és ta­nul­já­tok meg tő­lem, hogy én sze­líd és alá­za­tos szí­vű va­gyok, és lel­ke­tek nyu­gal­mat ta­lál. Mert az én igám gyö­nyö­rű­sé­ges, és az én ter­hem könnyű." (Mt 11, 29). 

 Itt Jézus arról beszél, hogy ha már szabadok vagytok a bűn terhe alól, "vegyétek fel az én igámat", ne térjetek vissza a bűn terhei alá, hanem "jöjjetek hozzám". Itt nem a nehéz fakeresztről beszél. Csia Lajos magyar fordítása sem tudta megoldani ezt a kérdést, mert így fordította le ahogy mindenki, ezt a részt. Azért, mert minden fordító a görög másolatból merít és azt alkalmazza. "Mikor már eleget gúnyolták, lehúzták róla a bíbort és ráadták a saját köpenyét. Azután elvezették, hogy megfeszítsék. Egy arra elmenő embert, bizonyos cirénei Simont, Rufusz és Alexander atyját, ki a mezőről jött, rákényszerítették, hogy a keresztjét vigye".( Márk 15,- 20,21). Itt nem azt a keresztet értjük ez alatt, amiről az első idézetben feljebb volt szó, hanem magát a kínzó eszközt, de itt is van egy csavar, mert az már bizonyított tény, hogy a római kínzóeszköz sem volt kereszt alakú. Azt a keresztet rákényszerítették a római katonák arra a szerencsétlen bámészkodóra, nem önszántából vitte azt egy darabig. Ebből tanítást szerkesztettek a keresztények, pedig ez nem az. Igaz nincsenek véletlenek, és ha az írás megemlíti nevét ennek a cirenei Simonnak, akkor van jelentősége, de nem az amit fent idéztünk.

  Ma rám került a sor, hogy emeljem ki ezt a témát, mert igen sokan már a keresztet más értelemben gondolják. Nem írhatjuk felül a milliók által olvasott Bibliát, de az értelmezése a mi dolgunk. Ezért van az, hogy ezt a tévhitet, Isten ellensége, a saját malmára hajtotta.  

"Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám". (Mt 10,38). Teljesen világos, hogy itt sem a feszületről a fáról beszél. Újból azt kell érteni ez alatt, hogy el kell hordoznunk Krisztus szégyenét a világban. Mert maga a kereszt fogalom maga Krisztus a feszületen, bolondság a világ szemében, sokan le is köpik utálatból vagy le se köpik érdektelenségből, vagy tisztelik ugyan de tovább mennek. De ti akik Krisztus feszületét Isten dicsőségének látjátok, követve Őt, hordozzátok el azt a megaláztatást ha követitek, vegyétek fel a mások által megtaposott feszületet. Tagad meg önmagad, ha az Istenhez való szereteted nagyobb a magadénál, akkor ha viselni is kell ezt a feszület szégyenét, de elveszítve önmagad bűnös életét, azt megmented az örök életre. 

 Ez a rövid mondanivalója a kereszt fogalmának, de pontosabb a feszület valósága, mert ott a golgotán dőlt el a mi jövőnk, az nem egy fogalom hanem valóság.

Nincs egy se aki független.

 Nincs egy se aki független.

"Mert ami­kor a bűn szol­gái vol­ta­tok, az igaz­ság­tól sza­ba­dok vol­ta­tok. De hát mi­lyen gyü­möl­csöt ho­zott ez nek­tek? Olyat, ami mi­att most szé­gyen­kez­tek, mert an­nak a vége ha­lál. Most pe­dig, mi­u­tán meg­sza­ba­dul­ta­tok a bűn­től, és Is­ten szol­gá­ivá let­te­tek, meg­van a gyü­möl­csö­tök a meg­szen­te­lő­dés­re, a vége pe­dig az örök élet. Mert a bűn zsold­ja ha­lál, Is­ten ke­gyel­mi aján­dé­ka pe­dig az örök élet Krisz­tus Jé­zus­ban, a mi Urunk­ban". (Róm 6, 20-22)

 Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy az ember kivétel nélkül, minden ember szolgája valaminek. A gondolatait a meggyőződéseit a tetteit a cselekedeteit a viszonyait, mindet egy külső erő irányítja. A bűn rabjai nem ismerik az igazságot hiszen szabadok tőle. A tudás a lelkiismeret a belső sugallata az érzései irányítják az életben, a lelkiismeretüket az szabja meg, hogy milyen mértékben süllyedt el a mocsárban a bűn mocsarában. Abból kifolyólag itéli meg önmagát és másokat, vagyis erre azt lehet mondani, önmagából indul ki, megvan a saját igazsága, amit magáénak tekint. De mindennek vannak jó és árnyoldalai is. Az ember általában okosnak tartja magát, ugyanis a megkülönböztetés a viszonyítási alapot magához méri. Hallgatólagosan is analizálni tudja a mások cselekedeteit, egyszerűen mondva vagy okosnak vagy bolondnak tartja azt akit szemügyre vett. Ez emberi magatartás. De a szentírás ennek ellenére egy másik igazságot nyilvánít ki, ami nem az embertől sem mástól, hanem Istentől van. Tehát ez az igazság sem az emberben született, hanem hallásból Isten kűlső behatásától jelenik meg az emberben. Az ige az igazság egy formája, megszemélyesítője az tudvalevő a Messiás akit Jézus Krisztusnak ismer a világ egy része. De maga az ige ismerete nem ad megfelelő eredményt, ha azt nem tartják meg, mert maga Jézus Krisztus mondta," Akinél az én parancsolataim vannak, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám, és én is szeretni fogom őt, és kijelentem magam neki." (Jn 14, 21). Az elején idézet ige azt mondja, hogy " mi­u­tán meg­sza­ba­dul­ta­tok a bűn­től, és Is­ten szol­gá­ivá let­te­tek, megvan a gyümölcsötök a megszentelődésre". Ennek az eredménye az örök élet, amit semmiképpen nem tudunk önerőből megszerezni. Ez is kívülről jön, Isten ajándéka, ahogyan a halál is a bűn zsoldja, ami ellen tehetetlen az ember. 

 Akkor felmerül a kérdés, mit tehet az ember az ilyen függő állapotban? A súlytalanság állapotát az hozza létre, hogy egyik kűlső tárgy tömege sem vonzza magához. Se az egó az önszeretet az önsajnálat se a megszerzett tudás és vagyon, se személyek se életfilozófiák nem térítik el figyelmét, ahol Isten felfeszített Fia lába alatt az idő is megáll. Ilyen súlytalanság szellemileg létezik egy rövid ideig, akkor amikor az ember kiüresíti magát, kiönti szívét Isten oltára küszöbén a Krisztus feszülete lábánál, Isten szeretet keze van rajta, az Úr kegyelméből megnyitja az ég kapuját, tehát meglátja Isten szentségét Jézus Krisztusban. Ott nincs senki körülötte aki elvonja figyelmét, mert szeme meglátta Isten áldozati Bárányát, aki érte halt meg. Akkor látja meg magát nem a saját szemével, hanem Isten igazságában és szégyent vall a bűnei gyümölcseiről, és ekkor dől el benne, hogy Isten a Szent és igaz Isten, és magát csak egy féregnek tartja. " De én féreg vagyok és nem ember, emberek csúfja és a nép utálata." (Zsolt 22, 7). Ez a felismerés a megtérés pillanata, ami aztán egy gyengéd pöccintéssel Isten felé dönti a lelket. Ez a folyamat is Isten kegyelméből fakad. A körűlmények Istene egy olyan szűk ösvényre vezeti az embert, ahogyan ezt Dáviddal is tette, hogy más példát ne hozzak fel, hogy még esélye sem volt más utat választani, hiszen mi már tudjuk, hogy minden üdvözült lélek sem vész el a halál birodalmában, hiszen az Atya szeme rajtuk nyugszik és szemével vezeti őket Jézus Krisztushoz aki maga az Isten az Atya megszemélyesítője testben, ezért is Isten Fiának neveztetik. "Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett." (Jn 1, 17)

 "Azt mondta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam". (Jn 14, 6).

Szenteljetek időt Istenre.

 Szenteljetek időt Istenre.

"Az­után el­ment Mó­zes és Áron, és azt mond­ták a fá­ra­ó­nak: Ezt mond­ja az ÚR, Iz­rá­el Is­te­ne: „Bo­csásd el né­pe­met, hogy ün­ne­pet szen­tel­je­nek ne­kem a pusz­tá­ban.” A fá­raó azt fe­lel­te: Ki­cso­da az az ÚR, hogy hall­gas­sak a sza­vá­ra, és el­bo­csás­sam Iz­rá­elt? Nem is­me­rem az URat, és nem is bo­csá­tom el Iz­rá­elt". (2Móz 5, 1)

"Meg kell ne­he­zí­te­ni ezek­nek az em­be­rek­nek a fel­ada­tát, hogy az le­fog­lal­ja őket, és ne ha­jol­ja­nak ha­zug be­szé­dek­re." (2Móz 5).

 Ebben a kis kiragadott részben megláthatjuk, hogy két hatalom között vagyis alatt él az ember, két ura van a világnak. Az egyik a Mindenható Isten aki a megtartó Isten, világmindenség Ura, a másik e földi világnak a hatalmasa aki Isten trónjára tart igényt, a teljhatalmú fáraó. Elvégre a fáraó a sátán megtesítője aki kemény hatalmas és uralja a testi, lelki szellemi világi birodalmat amit ő a magáénak tekint. Ebbe születik bele az ember, ebbe a világba jött el Isten Fia is. A fáraó teljes mértékben birtokolja az embereket, a bűn miatt az ember kegyvesztett és alárendelt állapotba került, a bűn rabságában él. Ezt használja ki a sátán a maga érdekére. Velünk emberekkel valósítja meg terveit. Építkezik de a téglákat mi adjuk hozzá. Isten a Teremtő sülyesztette ilyen mélyre az embert, hogy szabad prédájává váljon a sátánnak. "Az em­ber­nek pe­dig azt mond­ta: Mi­vel hall­gat­tál a fe­le­sé­ged sza­vá­ra, és et­tél ar­ról a fá­ról, amely­ről azt pa­ran­csol­tam, hogy ne egyél, át­ko­zott le­gyen a föld te­mi­at­tad, fá­rad­sá­gos mun­ká­val élj be­lő­le éle­ted min­den nap­ján. Tö­vist és bo­gáncs­kó­rót te­rem­jen ne­ked, s a mező fü­vét egyed. Ar­cod ve­rí­té­ké­vel egyed ke­nye­re­det, míg­nem vissza­térsz a föld­be, mert ab­ból vé­tet­tél: mert por vagy te, és is­mét por­rá le­szel." (1Móz 3, 17-18). Erre mondja a prédikátor, hogy az embernek értelmetlen a munkája." Mi haszna van az embernek minden munkájában, amelyet végez a nap alatt?" (Préd 1, 3). Ezeket az értelmetlen dolgokat teszi feladatúl a sátán az emberek elé. A gazdagságra törekvés a telhetetlenség és egyéb dolgok amik szükségesnek tünnek, de egyáltalán nem azok, csak az igények növekednek ehhez. Több és több munkát kell vállalnia annak aki meg akarja tartani a színvonalat, vagy egy kicsit felzárkózzon a többiekhez akik már elértek valamit. Ez ismerős mindenki számára. 

 A fáraó nem volt hajlandó még érdeklődni sem a Izrael Istenéről, a gőg a büszkeség vakítja el őt, a hatalom a gazdagság tölti be teljesen a szívét. Munkával veszi el az idejét az embereknek, nehogy Istenre legyen idejük. Ezt tetten érhetjük naponta, amikor az emberek mentegetőznek, hogy Isten igéjére nincs idejük. Pedig e mögött sokkal komolyabb ok rejlik. Keresse meg ezeket az okokat mindenki aki hajlamos magába nézni.

 Ez ma is így van semmi sem változott. A harc az emberért folyik. Valaki mondta, hogy az emberi forrás a legdrágább kincs, aki azt birtokolja annak mindene megvan. De ezen túlmenően nem csak a birtoklási vágy, hanem a dicsőség is célja, a sátán is arra törekszik, hogy a tulajdona, az emberek által dicsőséget szerezzen. Ezt az Antikrisztus Jeruzsálemi megkoronázásával éri el, ez lesz a dicsőségének tetőfoka. Ehhez az emberek segítik hozzá. 

 De ahogy látjuk Izrael történetében, Isten a Mindenható megszabadítja a sátán hatalmától a kiválasztott népét, akit az Én népemnek nevez. A sátánnak nagy erőfeszítésébe kerül visszatartani a hívő embert Isten szabadításától, de Istennek megvolt az a csodálatos hatalma, megmutatta, hogy Isten gyengesége nagyobb mint a sátán erőssége, aki felszegezte Jézust a feszületre a golgotán, kimutatta a gyengeségében a mindenható erejét a halál felett ami a bűn zsoldja, amivel sátán zsarolja az embereket félelemmel, az erejét megmutatta a Krisztus feltámadásában. Itt van a hívő számára az a győzelem a rabszolgaság felett, amikor minden értelmetlenség új tartalmat nyer. Isten nem javítóintézeteket, purgatóriumokat teremtett, hanem egy új és erős királyságot aminek nem lesz soha vége. A királyság lakói pedig az üdvözültek, akik sosem lesznek rabszolgái a bűnnek, mert ezt az Atya a mi Atyánk Krisztus áldozati vérrével lemosta. Aki hisz Isten Fiában annak már örök élete van, attól függetlenűl milyen hosszú vagy rövid az a pálya amit le kell futnia minden embernek a földön.

 Ezért dicsőítsük az Urat az Ő hatalmát mindenek felett és a mi szabadulásunkat a sátán igája alól, hogy teljes szabadságban tudjuk szolgálni az Urat nem mint kegyvesztett rabok, de mint szabadok Istennek gyermekei. "Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek". (Jn 8, 36).

"Mert az az Is­ten aka­ra­ta, hogy jót cse­le­ked­ve el­né­mít­sá­tok az esz­te­len em­be­rek tu­dat­lan­sá­gát, mint sza­ba­dok, és nem úgy, mint akik­nél a sza­bad­ság a go­nosz­ság pa­lást­ja, ha­nem mint Is­ten szol­gái". (1Pt 2, 16).

 Istent szolgálni ez nem verejtékes munka, az öröm a Szent Szellemben. Mert mint a fiúság szellemében tesszük örökösei Isten gazdagságának Krisztusban. Isten soha nem téved és tudja, hogy az ember gyenge, de ezt a gyengeséget a bástyájává erősíti, mert a testi gyengeségben jelenik meg az ereje.

Készülj a háborúra te is.

 Készülj a háborúra te is.

"Háborúban hallgatnak a múzsák". Latinul: "Inter arma silent Musae.".

 Ez egy költői kijelentés és mégis van valami értelme ha a tanítványságra alkalmazzuk, akkor így hangzana "Háborúban nincs szeretet, csak állati ösztön". Azért semmi keresni valója nincs a fronton egy Krisztust követőnek. A kérdés nem az szabad vagy nem szabad fegyvert fogni, hanem mit keres egy tanítvány a fronton. Ott a béke angyalai hallgatnak a háború angyalai hadakoznak nincs helye Krisztusi szeretetnek. Mi a dolga egy káplárnak a tűzvonalban? Erősíti a katonák lelkét, hogy meggyőzze őket, hogy igaz ügyet szolgálnak? Hogy a hősök halhatatlanok? Az ukrán- orosz háborút egyszer a történelem keresztény háborúnak fogja elismerni. Két úgynevezett keresztény ország küzd egymás ellen, az egyik és másik oldalon is papok meg káplárok szentelik meg a fegyvereket a hadsereget. Hát ez a kereszténység. Ez nem újdonság, ez amióta a Jézus Krisztus nevével fémjelezve létrehozták a keresztény intézményt, azóta folynak a harcok minden szinten. A háttérben a hatalomért az ideológiai küzdelem. A biblia fordító ketesztények még a bibliát is korrigálták, becsempészve olyan szavakat mint a kereszt, abból kifolyólag a keresztelkedés a keresztvetés a kereszt hordozást a keresztyén magyar változata, nehogy közvetlen legyen a meghatározás. Olyannyira beágyazódott az emberek tudatába ez a kereszt fogalom, a fétis, hogy már nincs meg az eredeti alternatíva. Már nehéz definiálni egy hívőt egy tanítványt, esetleg egy jó vagy igaz kereszténynek tartani. De ez is ellenkezik az alázatosságnak, mert ezzel különbé tesszük az egyiket a másiktól. Rossz és jó keresztény, jó vagy rossz ember, ez nem mond semmit Krisztusról. Azért az én meggyőződésem szerint aki megkapja ezt a felismerést nem tartja magát kereszténynek. Nem hozza magát kapcsolatba a hamissággal, mert álljon el minden hamisságtól aki Krisztus nevét vallja, ezt írta Pál apostol. A szentírás szerint a hovatartozást a nevek vallása jelenti. Úgy a Krisztus áldott dicső nevét is csak az viseli aki közvetlen kapcsolatban van vele, nem egy intézmény keretein belül vagy által, számára utálatos nevekkel illetve egy egy gyülekezetet. "Atyám, most te di­cső­íts meg en­gem, te ma­gad­nál az­zal a di­cső­ség­gel, amely már a vi­lág lét­ele előtt az enyém volt te­ná­lad. Ki­je­len­tet­tem a te ne­ve­det az em­be­rek­nek, aki­ket a vi­lág­ból ne­kem ad­tál. A ti­e­id vol­tak, és ne­kem ad­tad őket, és a te be­szé­de­det meg­tar­tot­ták."(Jn 17, 6). Mert ami az embereknek szép az Isten előtt utálatos. Habár nem kizárt, ha nincs rá Isten különleges akarata a körülmények változtatásának hiánya vagy egyéb dolgok miatt, Isten ott tartja ameddig csak kell, de ez nem szabály hanem inkább egyedi esetek. Ilyen hitbeli hősök voltak Izraelben is, a babiloni fogságban akik a királyt szolgálták, Dániel, Nehémiás, Eszter és Márdokeus és sokan mások. 

 Izrael a babiloni fogságban elvesztette Istentiszteleti lehetőségét. A kaldeus király lerombolta Jeruzsálem templomát és a zsidókat fogságba vitte idegen földre. De Isten ott is velük volt, de keserűségben éltek. De ott a babiloni királyságban világi életet éltek. Nagyon kevesen jöttek ki onnan amikor megengedték nekik, hogy menjenek vissza Jeruzsálemben. Önként mehettek, de sokan ott maradtak mert megtalálták számításukat a világi életben, zsidóknak tartva magukat az identitásuk megőrzésével. Ezek nevei feledésbe merültek. Tehát Isten nem emlékezik meg róluk többé. 

 A világban lehetnek a keresztények sikeresek, növekedők, ahogy Izrael népe növekedett Egyiptomi rabságban és a babiloniban is. De nem voltak szabadok, nem a testi szükségleteik hanem egy tömlöcbe zárva volt a szellemük. A fogságnak is vannak előnyei, hogy nem kell önállóan gondolkodni, gondolkodnak helyettük mások. Ez kényelmes állapot. Hiszen sok aggodalom törekvés az élelemszerzés kiesik, mert a rabokat aránytalanul a munkájukhoz képest etetik ellátják, hogy legyen erejük a robot munkához. Szellemileg pedig a múltból éltek, de az nem adott szellemi felszabadulást, pont ellenkezőleg keserűséget. Ez cinikusan hangzik, azért mert tisztítva van mindenféle máztól.

 A lövészárokban minden éles és egyszerű, ott az életéért küzd a katona, a hazaszeretet pedig a könyvekben létezik. Ott eszébe se jut, hogy egy nemesebb célért kell harcolnia, amikor a mellette lévő bajtársait halálos lövés éri. Ezt csak hallomásból tudom, a frontot viselt emberektől. 

 Azért mi is akik nyugalmi állapotban vagyunk más veszélyek fenyegetnek mint a harcok közepén. A béke arra szolgál, hogy készüljünk fel a következő éles helyzetekre, nem feltétlenűl a világégésre gondolok. Az Isten fegyverzetét vegyük magunkra, ahogy azt Pál apostol írta az efezusiaknak. Mert már akkor késő ha megkapod a behívót a háborúba, nem tudsz megszabadulni a büntetés alól ha egyszerűen nem vagy engedelmes a hatalomnak. De ha Isten fegyverzetét és védelmét élvezed, akkor nem egy úgynevezett nemes célért fogsz harcolni, hanem az égi hatalom ellen aki most uralja ezt a bűnös világot, nem a lövészárokban, hanem a tisztelendő atyák, urak bizottsága előtt amikor megkérdeznek, hogy miért nem fogsz fegyvert a haza védelmében. Erre készülj fel most a békeidőben. "Mert a múzsák békeidőkben nem hallgatnak". Isten igéje sem hallgat békeidőben. Nem tudod mikor jön el hirtelen a vészhelyzet, ezt az ukrán- orosz háború is bizonyítja. Ultimátum nélkül támadott Hitler is és Putyin is, és a sátán is előkészületben van, hogy megmutassa gyilkos hatalmát.

Haszontalan Istentisztelet.

 Haszontalan Istentisztelet.

"Ezért álljatok meg abban a szabadságban, amelyre Krisztus megszabadított minket, és ne engedjétek magatokat újból a szolgaság igájába fogni! (Gal 5, 1).

"Mert ti, test­vé­re­im, sza­bad­ság­ra hí­vat­ta­tok; csak­hogy a sza­bad­ság ne le­gyen ürügy a test­nek, sőt sze­re­tet­tel szol­gál­ja­tok egy­más­nak. Mert az egész tör­vény eb­ben az egy igé­ben tel­je­se­dik be: Sze­resd fe­le­ba­rá­to­dat, mint ma­ga­dat". (Gal 5, 13).

 Ebben a fejezetben nem a függőségről hanem a törvényességről ír Pál apostol. Van egy, a káros függőségtől egy gonoszabb rabság, ez a törvényesség, ebben az esetben a körülmetéltség ami azt jelzi, hogy a testi törvényességet követni akarók szerették volna még ezzel is megtoldani Krisztushoz való tartozásukat. A megtért zsidókhoz hasonlóan. A galíciai gyülekezet testvérei közül, úgy látszik, voltak olyanok is akik megvoltak tévesztve, hogy a judaizmus és törvényei kiegészítik Krisztust, pogány létükre kisebbségi érzésük lehetett a zsidókkal szemben. Az az erős behatás ma is megvan a judaizmus felől. Aki azt észreveszi, látja hogy mennyi sok elem került a judaizmusból a kereszténységbe. Például a papság és annak szolgálatai, ami halványan de emlékeztet a zsidó szertartásra. Persze csak groteszk elfordított módon. A szolgaság igája azt is jelenti, hogy Krisztus megszabadított a törvény hatalma alól, ami teljes rabságban tartja az emberi lelket és ebben az esetben a körülmetélkedés jelenti ezt a szabadúlást, de nem a testi hanem a szív körülmetéltsége az amit Isten elvégez bennünk emberi beavatkozás nélkül. Tudvalevő, hogy a mi szolgálatunk nem a szolgaság hanem a szellemiség jegyében valósul meg. Ebben a szellemben szolgáljuk mások érdekeit, Krisztust a szabadítót hirdetve. A törvényesség elemei sokszor úgy be annak ágyazva életünkbe, hogy része a cselekedeteinknek. A testi körülmetélkedés alatt nem csak azt értjük ami Ábrahámtól aki nem törvény alatt tette ezt a háza népével, hanem kegyesség látszatára törekvést. Ha Ábrahámtól származik a körülmetélés, azt utánozták az egyiptomiak is, persze hogy hit nélkül. Ezek az utánzatok ellepik a kereszténységet nem csak a katolicizmusban hanem a protestánsok között is, de mindenhol a világon. Amikor úgy igyekszünk viselkedni, hogy mások szemében szenteknek vagy legalább jobbaknak tűnjünk. A gyülekezet vagy templom bejáratánál felvesszük a maszkot éppen az alkalomhoz illően. Apropó, nincsenek nagy szentek és kevésbé szentek, ez is a testi, annak gyökeréből nőt ki ez a nézet. Az apostolok sem szentebbek más szentektől, a külömbség a szolgálat és elhívatásban van. De ez sem ad okot, hogy embert magasztaljunk. Isten féltékeny nevére és a dicsőségét nem osztja meg mással, legyen az akárki. Isten az embert kegyelméből és bölcs elhatározásából  választja ki arra a kiemelt szolgálatra, mindazokat akiket dicsősége tolmácsolására tett alkalmassá. Az ember pedig ezeknek a szenteknek vagyis szolgáknak, templomokat, bazilikát emelnek a dicsőségükre. Ez totális testiségre utal, de gonosz háttérhatalom elgondolása szerint és eredményeképp. Az ember gyanútlanul követi a testét, ami Isten ellenségének az egyetlen szerszáma amivel vagy amin keresztül érvényesíti terveit. A farkas báránybőrben hajtja a vágóhídra a barmokat. A húst az ember testét Isten a Krisztus feszületén kárhoztatta, szellemét pedig Krisztus feltámadásában üdvözíti, új testet adván, Krisztus testének hasonlatosságában az elkövetkezendő testi feltámadásban. Az ember szelleme Istentől van, Ádámba lehelte, ezt vissza veszi magához vagy megtisztítva Krisztus vérével, vagy kárhoztatja romlottságában. A test a hús pedig nem hoz termést, hasznot Isten gyümölcsös kertjében. A körülmetéltség Krisztusban nem jelent semmit. " Ti, akik a tör­vény ál­tal akar­tok meg­iga­zul­ni, el­sza­kad­ta­tok Krisz­tus­tól, és ki­es­te­tek a ke­gye­lem­ből. Mert mi a Lé­lek ál­tal, hit­ből vár­juk az igaz­ság re­mény­sé­gét. Mert Krisz­tus Jé­zus­ban sem a kö­rül­me­tél­ke­dés nem ér sem­mit, sem a kö­rül­me­té­let­len­ség, csak a sze­re­tet ál­tal mun­kál­ko­dó hit." (Gal 5, 4-5). 

 Itt be is fejezhetjük ezt a gondolatot, de minden hiába ha Isten nem juttatja új felismerésre az embert, a bűn akadály, az ember bűnei miatt ami gátolja az Isten igazságának a megismerésében. Egyetlen út van a Krisztus szabadságához, a teljes szeretetbeli élethez, az maga Krisztus, Isten Fiába vetett igaz hit. Az engedelmesség Isten igazságának és engedés Isten Fiának minden olyan kérdésben, ha nem is értjük de engedünk parancsolatainak. De minderre az Atyának gondja van, mert aki szabad Krisztusban az a szabadság szellemében cselekszik és gondolkodik. A szeretet a felebarátaid iránt is megvalósul, ha te saját magad is szereted ha Krisztus szelleme lakik benned.

Építsük Isten házát.

 Építsük Isten házát.

"Azért írom eze­ket tá­vol­lé­tem­ben, hogy ott­lé­tem­kor ne kell­jen ke­mé­nyen fel­lép­nem az­zal a ha­ta­lom­mal, ame­lyet az Úr épí­tés­re, nem pe­dig rom­bo­lás­ra adott ne­kem". (2Kor 13). 

 Hatalom ami épít nem rombol, ezt Pál apostol írta a korintusiaknak, tudvalevő, hogy az a gyülekezet Isten ajándékaival volt megáldva. Nagy létszámú sok prófétaság szellemével és egyéb szolgálatokkal voltak gazdagítva, de tele voltak hiányosságokkal is a rendetlenség és a szeretet másodrendűsége volt jellemző. Pál azért is figyelmeztette őket, mert abban bízott, hogy ha elmegy hozzájuk, nehogy a hatalmát kell legyen gyakorolnia, hanem abban bízott, hogy sokkal jobb dolga lesz ha a szeretetben mindenféle szellemi tisztaságra építsen köztük, ne a problémákkal foglalkozzon.

 Isten a gyülekezetet építi ma is és nem lett szegényebb mint akkor, de a sátánnak igyekezete megtette a magáét, sok ideje van és volt rá, hogy átrendezze a gyülekezet vagyis Isten házát imaházzá változtassa látszólag, különböző építkezésekbe kezdve. Isten lerombolta a Jeruzsálemi templomot, amit maga az Úr " Atyám imaháza"-nak nevezett, egy új templomot alapozott meg és arra épít minden üdvözült lélek, tudjuk, hogy megvolt az oka arra, e helyett a keresztények új templomok sorát építettek és építenek ujjá. Restaurálják mindazt ami amúgy el fog veszni az ítélet során. De ez a keresztény büszkeség jele. De ez megvan magyarázva, a szükség és Isten magasztalása gyanánt, de ki sugalta azt, hogy Jézus azt akarja, hogy imaházak, templomok épüljenek? 

Amikor az Úr a tanítványokat elküldte hirdetni Isten országának evangéliumát, nem adott nekik pénzt sem építő anyagot, hogy imaházakat építsenek, sőt a zsinagógákból is kiüzték őket Isten akaratából. Oda mentek be, azokba a házakba ahová befogadták. Istennek gondja van mindazokra és fedélt biztosít számukra akik összegyűlnek az Ő nevében. Jeruzsálem lerombolásával pedig szétszóródtak a világba. De a sátán felgyűrte az ingujját és munkába látott. "Én majd összeszedem az én zsinagógámba a szétszórtakat, megépítem platformomat, fedél alá viszem őket ahol én leszek az úr.". Ne legyünk naivak, értsük meg Isten akaratát. Éspedig figyelmeztet minket az Úr minden csapdára és ravaszságra ami tőrbe csal. Inkább legyünk nyomorúltak ebben a világban, minthogy tagjai legyünk a pompával felépített sátán zsinagógájának.

" A szmir­nai gyü­le­ke­zet an­gya­lá­nak írd meg: Ezt mond­ja az első és utol­só, aki ha­lott volt, és élet­re kelt: tu­dok nyo­mo­rú­sá­god­ról és sze­gény­sé­ged­ről, pe­dig gaz­dag vagy, és azok ká­rom­ko­dá­sá­ról, akik zsi­dók­nak mond­ják ma­gu­kat, pe­dig nem azok, ha­nem a Sá­tán zsi­na­gó­gá­ja". (Jel 2, 9). Igen, igen még akkor, vagy már akkor megvolt a sátán gyülekezete és épülete amit a mai napig épít, csakhogy jobban megtévessze az embereket, Isten engedélyével és felügyelete alatt. Ennek is megvan a megfelelő magyarázata. A sátán előbb az ideológiát a vallásokat teremti meg, elsősorban ami Jézus nevét fémjelzi. Az a priorítása, az a romlott szíve csücske, ott kezdi és folytatja az építkezését égetett téglákból, ahol az Úr abbahagyta, ahol megtalálja a réseket, a szeretet hasadását. Minden olyan közösség ami nem az Isten szeretete köt össze a szó szoros értelmében, széthullik vagy más dolgokat követ. Ez lehet áhítatos liturgia vagy mise vagy az ige tudománya, ami egybefog vagy egybegyűjt, de ha nem a szeretet épít, akkor mindaz hiába. Az isteni szeretete épít, de épít a tiszta igazságban és az Úr van köztük aki a gyülekezet feje. Mert Krisztus testének van feje akitől minden jó származik és irányít.

 A sátán pedig jól ismeri az ember gyengeségeit és arra épít. A kenyér a cirkusz a látványosság és a vallási büszkeség az egónk, legyen az bármi, az a sátán fundamentuma amire épít. De nem úgy az Úr, aki meghalt bűneink bocsánatára és feltámadt a hívők megigazítására és üdvösségére egy új embert teremtve Krisztusban, akik Isten házának élő építőkövei. 

" Az Is­ten­től ne­kem adott ke­gye­lem sze­rint mint bölcs épí­tő­mes­ter ala­pot ve­tet­tem, de más épít rá. Vi­gyáz­zon azon­ban min­den­ki, ho­gyan épít rá! Mert más ala­pot sen­ki sem vet­het a meg­le­vőn kí­vül, amely Jé­zus Krisz­tus." (1Kor 3, 10).

 A győztesek akik nem dőltek be a sátán hazugságainak, nagy reményük van és ajándékuk a mennyben, így írja János apostol a filadelfiai gyülekezetnek." Íme, én adok ne­ked a Sá­tán zsi­na­gó­gá­já­ból, akik zsi­dók­nak mond­ják ma­gu­kat, és nem azok, ha­nem ha­zud­nak; íme, én meg­te­szem ve­lük, hogy el­jöj­je­nek, és le­bo­rul­ja­nak a lá­bad előtt, és meg­tud­ják, hogy én sze­ret­lek té­ged. Mi­vel meg­tar­tot­tad ki­tar­tás­ra intő be­szé­de­met, én is meg­tar­ta­lak té­ged a meg­pró­bál­ta­tás ide­jén, amely az egész vi­lág­ra el­jön, hogy meg­pró­bál­ja a föld la­ko­sa­it." (Jel 3, 9).

A hamis legyen hamis, de ti...

 A hamis legyen hamis, de ti vigyázzatok a szellemi tisztaságra.

"De voltak hamis próféták is a nép között, ahogyan köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és megtagadva az Urat, aki megváltotta őket, magukra gyors pusztulást hoznak". (2Pt 2, 1)

"Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta jött ki a világba."(1Jn 4, 1).

 Az első idézetben felfedezünk egy kis különbséget a próféta és a tanító meghatározások között. A próféta a szentírás szerint az aki Isten szavát tolmácsolja, legyen az feddés vagy örömhír vagy a jelen vagy a jövő feltárása. A tanító pedig már azt tanítja amit Isten igéje tanít. Sokan azt gondolják, hogy a prófétálás az a jövendőmondást jelent bezárólag. Az ószövetségi próféták írásainak oroszlánrésze már beteljesült, ami a Messiás első eljöveteléről szól. A második eljövetele már az újszövetség próféciáihoz is tartoznak, hiszen már a világosság itt volt a földön, maga a Messiás volt a világosság aki megvílágította ezeket az igazságokat a második eljöveteléről, úgy az övéihez mint a világba jövetelével kapcsolatosan. De a legfontosabb az, hogy Joshua, JHVH megmutatta Istent akit mi Jézus Krisztusnak nevezünk az Atya Isten megjelent testben személyesen. Aki látta őt, látta az Atyát olyan formában amilyen volt örök időktől az Atya kebelén. Az ember is az Ő ábrázatára és képére volt teremtve.  Isten aki Krisztusban jelent meg a világban. János apostol ezért egyszerűen jelenti ki, hogy lesznek antikrisztusok is. Akik egész másat fognak tanítani Isten személyiségéről. A legkézenfekvőbb tévtanítás éppen abban rejlik, hogy Krisztus nem volt húsvér ember, hanem szellem. " Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút." (1Jn 2, 22). Sokan élnek tévhitben, hogy Joshua, JHVH a Krisztus Isten a Megváltó nem testben jött el. Idézem még egyszer " megtagadva az Urat, aki megváltotta őket,". Az Úr megtagadása nem abban rejlik, hogy elfogadja e ezt a nevet vagy sem, hanem az Urat nem tartja a Mindenható Istennek, nem enged neki, aki megváltotta a világot bűneiből, úgy a hamis prófétát is meg a tévtanítót is. A megváltás azt is jelenti, hogy Jézus a halálával kivásárolta az összes teremtményét egy másik hatalomból, a bűn és a sátán hatalmából. Tehát akik hisznek Isten Fiában ( aki húsvér Jézus Krisztus volt), az hisz az Atyában is egyben, mert egy az Isten nem három ahogy ezt tanítják. De János apostol nem fejti ki bővebben, hanem rávilágít egy fontos tényre, ami csak azoknak szól akik engednek Isten Fiának, íme: " Eze­ket ír­tam nek­tek azok­ról, akik fél­re­ve­zet­nek ti­te­ket, de az a ke­net, ame­lyet tőle kap­ta­tok, ben­ne­tek ma­rad, ezért nincs szük­sé­ge­tek arra, hogy bár­ki ta­nít­son ti­te­ket, ha­nem az ő ke­ne­te meg­ta­nít ti­te­ket min­den­re, és az igaz, nem pe­dig ha­zug­ság. Aho­gyan meg­ta­ní­tott ti­te­ket, úgy ma­rad­ja­tok meg őben­ne". (1Jn 2, 26). Tehát ki tanított meg téged és engem az igazságra? A Szent Szellem kenete. De ezt mondhatja bárki, és harsogják a színpadokról, hogy a kenet ad nekik felhatalmazást, hogy búzdítsák a népet mindarra ami nem Isten szellemétől ered. De ők szentül hiszik, hogy Isten hatalmával cselekednek. De ti ne dőljetek be a hazugságnak, hanem vizsgáljátok meg minden szellemet, hogy Istentől van e vagy sem. De hogyan vizsgálhatod meg ha te sem kaptál az Istentől Szent Szellem kenetét? Ezért van megírva, hogy , " Próbáljátok meg magatokat, hogy hitben vagytok-e! Vizsgáljátok meg magatokat! Vagy nem ismeritek fel magatokban, hogy Krisztus Jézus bennetek van? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát." (2Kor 13, 5).

 A legegyszerűbb próbatétel, hogy hallgatunk az Úr parancsára, vagyis elismerjük, hogy Ő az Úr az Isten a Mindenható, mi pedig testvérek az Úrban, mégha parancsai nem tűnnek könnyűnek, a test miatt, de az Úr aki Jahve azt mondta: " Min­dent ne­kem adott át az én Atyám, és sen­ki sem is­me­ri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem is­me­ri sen­ki, csak a Fiú, és aki­nek a Fiú ki­je­len­ti.

Jöj­je­tek én­hoz­zám mind­nyá­jan, akik meg­fá­rad­ta­tok, és meg vagy­tok ter­hel­ve, és én meg­nyug­vást adok nek­tek.

Ve­gyé­tek ma­ga­tok­ra az én igá­mat, és ta­nul­já­tok meg tő­lem, hogy én sze­líd és alá­za­tos szí­vű va­gyok, és lel­ke­tek nyu­gal­mat ta­lál. Mert az én igám gyö­nyö­rű­sé­ges, és az én ter­hem könnyű." (Mt 11, 27-29).

Hagyatkozzatok Isten igéjére.

 Hagyatkozzatok Isten igéjére.

"Őriz­ked­je­tek a ha­mis pró­fé­ták­tól, akik bá­rány­bőr­ben jön­nek hoz­zá­tok, de be­lül ra­ga­do­zó far­ka­sok. Gyü­möl­cse­ik­ről is­me­ri­tek meg őket. Va­jon a tö­vis­ről szed­nek-e sző­lőt vagy a boj­tor­ján­ról fü­gét? Min­den jó fa jó gyü­möl­csöt te­rem, a rossz fa pe­dig rossz gyü­möl­csöt te­rem. Nem te­rem­het jó fa rossz gyü­möl­csöt, és rossz fa sem te­rem­het jó gyü­möl­csöt. Ame­lyik fa nem te­rem jó gyü­möl­csöt, azt ki­vág­ják, és tűz­re ve­tik. Te­hát gyü­möl­cse­ik­ről is­me­ri­tek meg őket. Nem min­den­ki megy be a mennyek or­szá­gá­ba, aki ezt mond­ja ne­kem: „Uram, Uram!”, ha­nem csak az, aki cse­lek­szi az én mennyei Atyám aka­ra­tát". (Mt 7, 15-20). 

 Az ember hajlamos a látszatról a megjelenéséről megítélni embereket. Jó és kegyes szépeket mondó, különösen megáldott megjelenés, rokonszenves, okos az igét ismerő, erejében teljes és racionális és sorolhatnám az emberi jellem kimagasló nem feltétlenül taszító viselkedés és modor. De miről beszél itt az Úr, mert ezek a karakterek nemesek és jó benyomást keltenek, erős kötődséget idézhetnek elő. Persze, hogy arról beszél, hogy ne essünk olyan hibába ne kerüljünk csapdába, ami a szemet megtévesztő, olyan embereket magasztalunk szívünkben akik ha jóknak is látszanak, de az ige teljes elfordításán dolgoznak és hirdetik hamis nézeteiket. A hamis próféta azt jelenti, hogy nem az Úr akaratát ismerteti, hanem a sajátját erőlteti másokra. Mindenki gyümölcse láthatóvá lesz amikor az beér. Azonnal nem fedezhetjük fel. Ez nem jelenti azt, hogy kritikus szemmel vizsgálódjunk mások iránt, Isten mentsen meg ettől, hanem ismerve az igét és annak hatását, felismerhetjük időben a hamis prófétát. A Péter első levelében konkrétan a test a megjelenés haszontalanságáról ír, az igét teszi előnyben amit kezdettől fogva hirdetnek az apostolok és a közösségben velük lévő tanítványok. "Az igaz­ság irán­ti en­ge­del­mes­ség­ben tisz­tít­sá­tok meg éle­te­te­ket kép­mu­ta­tás nél­kü­li test­vé­ri sze­re­tet­re a Lé­lek ál­tal, és egy­mást tisz­ta szív­ből, ki­tar­tó­an sze­res­sé­tek, mint akik nem rom­lan­dó, ha­nem ro­mol­ha­tat­lan mag­ból szü­let­te­tek újjá, Is­ten­nek élő és ma­ra­dan­dó igé­je ál­tal. Mert min­den test olyan, mint a fű, és min­den di­cső­sé­ge olyan, mint a fű vi­rá­ga. Meg­szá­rad a fű, és el­hull a vi­rá­ga, de az Úr be­szé­de örök­ké meg­ma­rad. Ez pe­dig az a be­széd, ame­lyet hir­det­tek nek­tek." (1Pt 1, 22-24).

 Gondolom az ige eredeti mondanivalójához ragaszkodunk, mondanom se kell, hogy ne embereket kövessünk, ne egy valakit aki gondolkodik helyettünk, aki a szánkba rágja az igét és a mi dolgunk lenyelni rábízva arra a személyre mert tanultabb és okosabb nálunk. A szolga dolga és feladata, kiosztani Istentől kapott gondolatokat és szellemi ajándékokat, ami a gyülekezet építésére szolgálnak. Az ige személyre szabott hatást vált ki mindenkiben, azért a gyümölcsök is egyediek a Szellem is úgy osztogatja, ahogyan akarja Isten igéjét, szórva mindenféle talajra válogatás nélkül. Ha valaki megvádolja a gyűlekezetet azzal, hogy egy kaptafára szabta Isten gyermekeit, az nagyon téved. Nagyobb individualista közösség nem is létezik a földön mint a Gyülekezet. De egy fontos ebben a tényben, hogy ez az individualista magaviselet az Úrhoz kötődik a gyülekezet fejéhez, az Úr akaratából működik. Itt is vannak csapdák ami tőrbe csal, mert a liberalizmus nem a testi szabadságot jelenti, hanem szabadságot Krisztusban. Tehát minden hívő újjászületett ember, az Úr hatalmában az Ő szabadságában mozog és ennek eredményeképp a jó megfelelő az örök élet gyümölcsét termeli meg. De nem a gyümölcs van előbb, hanem a fa, ami nemes és nemesítve van Istentől. Ezért nem hoz olyan gyümölcsöt ami nem Isten országát ékesíti, díszíti. 

 A tévtanításokat is úgy fedezhetjűk fel, hogyha az eredményét meglátjuk. Persze akiben Isten szelleme lakozik, abban megszólal a vészjelzés és elhatárolódik a hamis nézetektől még az elején, és Isten a Szent szellem igazgatja szívét.

"És ne szab­já­tok ma­ga­to­kat e vi­lág­hoz, ha­nem vál­toz­za­tok el az el­mé­tek meg­úju­lá­sa ál­tal, hogy meg­ítél­hes­sé­tek, mi Is­ten jó, ked­ves és tö­ké­le­tes aka­ra­ta.

Mert a ne­kem adott ke­gye­lem ál­tal mon­dom min­den­ki­nek kö­zöt­te­tek, hogy ne gon­dol­jon sen­ki töb­bet ma­gá­ról, mint amennyit kell, ha­nem jó­za­nul gon­dol­koz­zék min­den­ki az Is­ten­től neki adott hit mér­té­ke sze­rint. Mert ahogy egy test­ben sok ta­gunk van, de nem min­den tag­nak ugyan­az a ren­del­te­té­se, úgy so­kan egy test va­gyunk Krisz­tus­ban, egyen­ként pe­dig egy­más­nak tag­jai va­gyunk. A ne­künk adott ke­gye­lem sze­rint kü­lön­bö­ző aján­dé­ka­ink van­nak: a pró­fé­tá­lás a hit mér­té­ke sze­rint, a szol­gá­ló a szol­gá­lat­ban, a ta­ní­tó a ta­ní­tás­ban, az intő az in­tés­ben, az ada­ko­zó a sze­rény­ség­ben, az elöl­já­ró a buz­gó­ság­ban, a kö­nyö­rü­lő az öröm­ben". (Róm 12, 2-7). Hát nem ez az Isten szabadsága, hogy ezer és ezer tagjai Krisztus testének más és más feladata van, a gyülekezet építése céljából? Csakhogy, ezt az ember szűk látóköre nem látja be vagy át. Nem vagyunk hajlandóak elfogadni az ige tisztaságát de az emberektől elfogadjuk az ő dicsőségüket, ezzel kárt teszünk magunkban és Isten munkáját gátoljuk.  

 " Mert ami­kor a bűn szol­gái vol­ta­tok, az igaz­ság­tól sza­ba­dok vol­ta­tok. De hát mi­lyen gyü­möl­csöt ho­zott ez nek­tek? Olyat, ami mi­att most szé­gyen­kez­tek, mert an­nak a vége ha­lál. Most pe­dig, mi­u­tán meg­sza­ba­dul­ta­tok a bűn­től, és Is­ten szol­gá­ivá let­te­tek, meg­van a gyü­möl­csö­tök a meg­szen­te­lő­dés­re, a vége pe­dig az örök élet". (Róm 6, 20-21).

Velünk az Úr az úton hazafelé.

 Velünk az Úr az úton hazafelé.

"És Mó­zes­től és va­la­mennyi pró­fé­tá­tól kezd­ve el­ma­gya­ráz­ta ne­kik mind­azt, ame­lyek fe­lő­le meg­írat­tak az Írá­sok­ban. Köz­ben el­ér­kez­tek ah­hoz a fa­lu­hoz, aho­va igye­kez­tek, és ő úgy tett, mint­ha to­vább akar­na men­ni. De ma­rasz­tal­ták, és azt kér­ték: Ma­radj ve­lünk, mert már be­es­te­le­dett, és a nap le­ha­nyat­lott! Be­ment azért, és ve­lük ma­radt. Ami­kor asz­tal­hoz te­le­pe­dett ve­lük, vet­te a ke­nye­ret, meg­ál­dot­ta, meg­tör­te, és ne­kik adta. Erre meg­nyílt a sze­mük, és fel­is­mer­ték őt, de ő el­tűnt elő­lük. Ek­kor így szól­tak egy­más­hoz: Hát nem ger­je­de­zett-e a szí­vünk, ami­kor be­szélt ve­lünk az úton, és ma­gya­ráz­ta az Írá­so­kat?"(Lk 24, 27-31).

 Az Úr feltámadása után két tanítványhoz szegődött akik Jeruzsálemből Emmausba tartottak. Az úton beszélgettek egymással a történtekről, ami foglalkoztatta őket. 

 Amikor kezünkbe vesszük a Bibliát, vagy megnyitunk egy hangoskönyvet ami Krisztusról beszél, mi motivál minket, csupán érdeklődés vagy tudás vágy? Mikor olvassuk vagy hallgassuk az igét, gerjedezik-e a szívünk? Ebből a történetből ami nem kitalált hanem valós történet, megtanulhatjuk azt, hogy az írásokat ismerni kell, úgy az ószövetség mint az újszövetség írásait. A tanítványok ismerték az akkori ószövetségi írásokat, ha nem is tudták felismerni mindazt ami történt az Úrral, ahhoz mindenkinek Isten segítsége szükséges. Isten a Szent Szellemével tanít és útbaigazít és felfedi Krisztus minden cselekedetét és tanítását, és az ószövetség Krisztusról szóló próféciáit amit az írások előre megírtak róla, felfedezik a szövegben rejtett minden Krisztusról szóló írást és ábrázatot. De a tanítványok ha tanúi is voltak a történteknek nem hallomásból értesültek, hanem ott voltak a közelben Krisztus a názáreti Jézus halálánál és az üres sírnál is. 

 Mégis kellet, hogy értelmük, szemük megnyíljon mindarra ami történt. A kortársaink és mi magunk akik ma élnek, semmivel sem különbek az akkori tanítványoktól, mert ha ők a tanítványok, tanúi voltak az eseményeknek is, mi nem, de ugyanarra a segítségre volt szükségük mint nekünk most, hogy megértsük az írásokat. De ehhez kell ismernünk a Bibliát. Amikor azt mondjuk, hogy a Bibliát olvasva az Isten szelleme van velünk, vagy pontosabban maga az Úr kiséri figyelemmel mire gondolunk és gerjed-e a szívünk, ég e a szavak hallatán a szellemünk, van e állandó ragaszkodás Isten írásának kutatásához, erre jó figyelnünk. Vannak-e olyan felemelő érzéseink az ige hallatára attól függetlenűl értjük-e vagy sem. Az értelmet Isten adja a szellemi vakságból is az Úr gyógyít meg. A tanítványokat annyira érdekelte mindez, hogy marasztalták őt, hogy ne menjen tovább, megragadták az Isten által adott alkalmat, amiben ők már részesei voltak, de azzal a különbséggel, hogy ők heves érdeklődést tanúsítottak a felismerés iránt. Ez kell ahhoz, hogy az Úr hozzánk szegődjön, hogy azokután meghívjuk a házba, ahol Ő töri meg a kenyeret, aztán, hogy ne legyen látható maga is eltűnik a szemek elől. A tanítványok visszamenőleg fedezik fel, hogy az Úr volt velük. Így van ez ma is, amikor a szemünkről lehull a hályog és szívünkről a lepel, amikor tisztán kezdünk látni, rájövünk, hogy az Úr volt és van velünk amikor róla beszélgetünk. De azt is látjuk, hogy amikor az Úr töri meg a kenyeret, akkor lesz az életünk Ura a háttérben. Amikor képesek leszünk meglátni, hogy minden ami történt vele az csakis azért történt, hogy életet adjon és eledelt a benne hívőnek és soha ne legyenek többé árvák, mert mindig velünk marad az idők végezetéig és azon túl. Azért is boldogok azok akik nem látták őt, nem látjuk most sem, azok is boldogok akiknek nem szükségesek a csodák és látomások meg mindenféle anyagi bizonyítékok, hogy megbizonyosodjunk Isten az Úr valóságáról és életünk minden részletének jelen valóságáról, ahogy mi is benne vagyunk őbenne, hinni kell és ez a hit az erősségünk.

 " Nyolc nap múl­va is­mét benn vol­tak a ta­nít­vá­nyai, és Ta­más is ve­lük volt. Bár az ajtó zár­va volt, Jé­zus be­ment, meg­állt kö­zé­pen, és azt mond­ta: Bé­kes­ség nek­tek! Az­után így szólt Ta­más­hoz: Nyújtsd ide az uj­ja­dat, és nézd meg a ke­ze­met, és nyújtsd ki a ke­ze­det, és he­lyezd az ol­da­lam­ra, és ne légy hi­tet­len, ha­nem hívő! Ta­más pe­dig azt mond­ta neki: Én Uram és én Is­te­nem! Jé­zus pe­dig így vá­la­szolt: Mi­vel lát­tál en­gem, hit­tél; bol­do­gok, akik nem lát­nak és hisz­nek". (Jn 20, 27-29).