A kétkedésről.

 A kétkedésről.

Az Úrtól, az Atyától magát független individuumnak tekintő ember, aki istenné emeli saját szemében önmagát olyan, mint egy sejt a te szervezetedben, aki eldönti magáról, hogy ő igazából nem is hozzád tartozik és nem téged szolgál, hanem önmagát, mivel ő is isten része, azonos jogokkal. Elvárja, hogy tápláld, hogy megadj neki mindent, amit csak képes vagy és amit csak lehetséges, de ő nem hajlandó ezért cserébe semmit sem adni, mert úgy gondolja, hogy neki minden alanyi jogon jár. Rosszabb esetben nem csak, hogy nem teszi a dolgát (azaz szolgál), hanem még kárt is okoz. Bomlasztani próbálja a rendszert, amely életre hívta

őt. Hibás információkat próbál terjeszteni és tovább örökíteni. Vagy szolgál helyetted inkább egy valamilyen megfoghatatlan, univerzális istent, akit föléd helyez, de akit egyébként képtelen pontosan definiálni, így hát valójában nem is szolgálhatja, mert hogyan lehetséges a definiálhatatlant, a semmit szolgálni? Mi történik ezzel a sejttel? Kiveti magából a szervezet, mint tumorsejtet. Mert nem hasznos, ami pedig

haszontalan az káros. Rákos. Nem illeszkedik többé az egységbe. Mert megtagadta azt. Leválhat a rendszerről és le is válik, mivel így akarja. Csak utána jön a kellemetlen meglepetés, hogy az őt éltető rendszert hagyta el. Meddig élhet egy sejt, az őt létrehozó és tápláló szervezet nélkül?

Sokan vannak olyanok, akik már eljutottak odáig, hogy

hisznek az Atyában, az Úr Jézusban, és az angyalokban is. Azonban zavart és kétkedést okoz bennük, az a rengeteg egymásnak sokszor meglehetősen ellentmondó információ, amellyel találkoznak nap mint nap e világban. Ezek az emberek azon gondolkodnak, hogy vajon ez az isten a legnagyobb, vagy van olyan, aki még nála is nagyobb isten? Felmerül bennük a dilemma, hogy mi van, ha az Atya „csak” egy helyhez (föld-naprendszer, stb.) vagy fajhoz (emberiség)

kapcsolható isten, akkor nem lenne-e helyesebb megkeresni

az egyetlen és legnagyobb istent? Az Úr, az Atya! Az Egyetlen Isten! Amint feljebb kifejtettem, minden emberi lény teremtője Ő, függetlenül attól, hogy milyen színű, rendű,

nemű, vagy hol (országban, földrészen, bolygón) él. Az, remélem mindenki számára logikusnak tűnik, hogy minden

emberi lénynek egy az Atyja. Az is logikus, hogy az ember a

saját fajtájával törődjön. A saját dolgával és leginkább a saját istenével. Ne keressen alternatív istent magának, ha ott van a sajátja! Sokaknak ez a lehetőség nem elég jó. Ezek keresnek és kutatnak, tanulmányozzák az egyéb vallások tanait, esetleg be is térnek az adott egyházba, szektába, és megnyugodva elmerülnek annak tanításaiban. Honnan tudhatják, hogy tévednek? Ha nem érzik, akkor sehonnan. Az érzelmek e világban nem oszthatóak meg. Fizikailag nem. Ha az egyik

ember fizikai szinten be tudná bizonyítani a másiknak, hogy

ő tudja jól és az ő általa imádott isten az igazi, az egyetlen, akkor már régen nem lenne ennyi vallás és egyház ezen a

bolygón. De ennek a szférának éppen ez az egyik legfontosabb sajátossága. Hogy nincs meg eredendően a bizonyosság.

Hinni kell. A meggyőződés és a hit pedig egyéni élmény. Az

Úr szól mindenkihez, de az, hogy hívását meghallja-e az

egyén, ha meghallja hallgat-e rá, az teljesen az adott egyéntől függ. Hogy kinek és mit hisz el. A szívére hallgat vagy más emberekre, akik meggyőzik őt ilyen-olyan állításaikkal. Azok az emberek, akik eltérő kultúrákba, ezáltal eltérő vallású közösségekbe születnek, általában kitartanak a saját hitük mellett. Érdekes módon éppen a katolikus egyház fiataljai körén

belül lép fel leginkább a hit elhagyása vagy az áttérés, más tanok egyházaiba. Sokan keresik az igazságot a buddhizmusban, vagy egyéb keleti vallási filozófiákban, néhányan a muszlim hitet választják inkább, de egyértelműen megfigyelhető, hogy a Vatikán hívei egyre fogyatkoznak. Egy dolog azért mégis van, amely teljesen bizonyos. Mégpedig az,

hogy ebben a világban, ezzel a megértéssel semmi sem bizonyos. Logikai úton és érvek alapján nem jut az ember tökéletes ismeretek birtokába, így mindenképpen a hitre kell

támaszkodnia. Talán ez sem véletlen. Én úgy látom, hogy ha

az ember megtartja az Úr Jézus Krisztus tanításait, csak akként gondolkodik, él és cselekszik, ahogyan Ő tanította, akkor abból csak jó származhat. Főként ha mindezt hittel és meggyőződésből teszi. Nem lesz nehéz ez annak, aki egyébként is igaz és tiszta ember volt addig is, míg megismerte az Úr tanításait. Tehát az az ember, aki valamely keresztény egyház tagja, követője, és nem csak azért, mert különben megszólják, vagy mert már a nagyapja is annak az egyháznak volt a követője, hanem igaz hittel és meggyőződéssel vallja Jézus

Krisztust az egyetlen Istenének, az mindenképpen jó úton jár.

Az, hogy a keresztény egyházak tanításai között vannak eltérések és papjaik között teológiai viták, nem jelenti azt, hogy a hívek rossz úton járnak maximum annyiban, hogy elfogadnak közvetítőket maguk és az Úr közé, ami egyrészt szükségtelen, másrészt ostobaság. Nem kell egyház és nem kell pap. Az Úr egyháza, amely az egyetlen igaz egyház nem fizikai természetű. Tiszta és igaz hit az Úrban, tiszta és igaz élet, és az Úr szeretete kell, semmi egyéb. Ennek ellenére igen sok hívő ember gondolja úgy, hogy a hamis egyházak és azok papjai szükségesek ahhoz, hogy kedvesek legyenek az Úrnak.

De higgyen bármit is, az igaz keresztény ember nem tesz

rosszat másnak, és az Urat ismeri el egyetlen Istenének. Ez a lényeg. Amit rosszul tud, abban kiigazítják, amikor hazamegy.

( Egy testvér gondolatai).

A Szellem igazi jellemzője, röviden.

 1 Kor.12. RÉSZ

1 A szellemi emberek felől nem akarom, hogy tudatlanságban legyetek testvéreim.

2 Tudjátok, hogy mikor "nemzetek" voltatok, a néma bálványokhoz úgy hurcoltak titeket orrotoknál fogva vezetve.

3 Ezért hozom tudtotokra, hogy senki, aki Isten Szellemével szól, nem mondja: Jézus átkozott! De azt sem mondhatja senki: Jézus Úr! Csak Szent Szellem által.

4 Különböző kegyelemnyilvánulások vannak, de ugyanaz a Szellem.

5 Különböző szolgálatok vannak, de ugyanaz az Úr.

6 Különböző hatások vannak, de ugyanaz az Isten, aki mindenekben mindent kimunkál.

7 Kinek-kinek közhaszonra adják a Szellem megnyilvánulását.

8 Egyiknek a Szellem által bölcsesség szavát adják, másnak ismeret beszédét ugyanahhoz a Szellemhez mérten,

9 megint másnak hitet ugyanabban a Szellemben, egy másiknak gyógyulások kegyelemnyilvánulásait egy Szellemben,

10 megint másoknak erőhatásokat, másnak prófétálást, másnak szellemek megítélését, másnak nyelvek nemeit, másnak nyelvek tolmácsolását.

11 De mindezeket egy és ugyanaz a Szellem hatja, szétosztva külön-külön mindenkinek, ahogy akarja.

 

Talán vannak olvasók akik először találkoznak Pál apostol eme kijelentésével. Ezek a kiragadott sorok egy része a teljes írásnak. A mai úgynevezett egyházak, baráti körök nem igazán ismerik fel Isten kegyelmi ajándékainak mindenkiben kisebb nagyobb részben megnyílvánúló szolgálatát. Általában egy vagy számos személyre összpontosítanak a gyülekezések során. Egy és ugyan attól a személytől várják a szellemi vezérlést, az ige hirdetését. A katolikus egyházban fel se merül, hogy valaki megszólaljon a mise közben. Ez valóban nagyon teátrális, hasonlít egy meghitt színházi előadáshoz. De a 12. fejezetben részletesen levan írva, de nem csak itt, hogy ha a Szellem által inspirált élet egyszerű megnyilvánulása a gyülekezet építésére szolgál, akkor ki gátolhatja meg ezt a szabadságot isteni rendbe helyezve. Itt a hangsúly nem azon van , hogy akárki, hanem az aki a Szellemben szól, tesz, forgolódik a Szent Szellem vezérlésével. Ez manapság lehetetlen felismerni, mert sok a ráhordott szemét emberek általi képződmények takarják el az igazi szellem munkáját. Sok a reménnyel fűtött elképzelések sora, amit vágyvezérlésnek mondhatunk. Az a meghitt csendes áhítat hiányzik ami a Szellem inspiràlását várja ott ahol Ő akár megnyilvánulni. A csend beszélni tud, ha azt áhítattal várjuk. Mintha száműzetésben lenne Isten szelleme a gyülekezetekben. Isten szellemének nem lehet határt vonni, alkotni, de az emberi beavatkozások Isten országában, vagyis a földi gyülekezetekben de nem csak ott hanem mindenhol ahol az ember tevékenykedik a Szellem nem tud szabadon működni, az igazi fejlődés céljából. Nem azért mert nincs rá ereje, hanem a bűn gátolja meg a szabad bejárását a gyűlésekbe. Ezt más szóval így mondhatom, cselekedjetek úgy ahogy akartok én majd kívűl várok. Azért ebben a fontos témában nagyon nem lehet eleget írni, a teljesség igényét nem tudom megvalósítani, abban bízva, hogy a Szellem megosztja mindenkinek a saját szügséglete szerint. Csak hogy ábrázoljam a mai helyzetet, idézek a Jelenések könyvéből a laodiceai gyülekezethez írt üzenetből :

“Mivel azt mondod: gazdag vagyok, gazdaggá lettem, semmire sincs szükségem, és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, szánalmas, szegény, vak és mezítelen, azt tanácsolom neked, hogy vásárolj nálam tűzben kiégetett aranyat, hogy gazdag légy, fehér ruhákat, hogy köröskörül borítva légy és ne legyen látható szégyenletes mezítelenséged, és írt, hogy azzal megkend szemedet, hogy láss. Én mindazokra, akiket kedvelek, vétküket rájuk bizonyítom, és őket megfenyítem: Légy buzgó azért, és térj új felismerésre. Lásd az ajtóhoz álltam és zörgetek. Ha valaki hallja szómat és ajtót nyit, bemegyek ahhoz, és vele lakomázom, ő pedig énvelem.”

Egy kérdés egy felelet.

  Egy kérdés egy felelet.

Egy kérdésre felelt egy testvér; Hogy lehet az, hogy vannak emberek akik hiteles látnokok és gyógyítók és nem Krisztus hívők? A sátán tud gyógyítani? 

 Kemény felelet következik.

A hiba ott van, hogy abból indulsz ki, te vagy bárki ember a maga erejéből képes lehet bármire is. Ez nem igaz. Egyedül még levegőt se tudnál venni, nemhogy látni vagy érzékelni bármit is. Benne van a Bibliában, hogy minden amid van a mennyből adatik néked. Neked és mindenkinek és MINDEN. Ez a kulcs. Nem csak a cipőd, a sétapálcád, az egziszenciád, hanem a gondolataid a képességeid is. Leginkább ezek. Az emberek ezen a világon nem szuverén lények hanem úgy lógnak a mennyei marionett szálakon mint egy bábu. Teljes szellemi vezérlés alatt áll és működik itt minden egyes ember azért nem tudsz itteni módszerekkel hatni másokra. (pl. meggyőzni bárkit bármiről). Hacsak nem egy alomból való veled. 

Tehát minden amid van a mennyből adatik néked, de a menny alatt itt nem a mennyország, hanem a transzcendens világ értendő. Onnan jön át ide minden, minden ember vezetése, így azok képességei, tulajdonságai, érzelmei, indíttatásai is, stb. Ez világosan le van írva még a mai eltorzított Bibliákban is, hogy ez miként működik. Isten adja a szellemet (hamisat vagy igazat) az egyes ember mellé és ez a szellem (vezérlés) határozza meg azt, hogy az adott ember milyen pályát milyen képességekkel fut be itt a földön. A földi emberen semmi sem múlik. Már minden eldőlt még e világ előtt, ez is benne van a Bibliában....

Ján 7:6 Monda azért nekik Jézus: Az én időm még nincs itt; a ti időtök pedig mindig készen van.

  Ami most történik, már régtől megvan, és ami következik, az is már régen megvolt; és Isten visszahozza, ami elmúlt. 

Az idézet vége.

 Azt én is tudom és nem azért adtam fel a kérdést, hogy provokáljak akárkit is, de mégis azért vagyunk, hogy osszuk meg egymással a felismeréseket. Isten nem egy emberbe helyezte a tudást, azért vagyunk ha vagyunk Krisztus teste. 1Kor. 12. fejezetében levan írva a gyerek is megérti, de a valóságban sokan univerzálisak, mindentudók. Ha okosabbak a másiknál akkor türelmetlenebbek a gyengékhez vagy mégrosszabb képmutatók de a belsejük gőgtől izzadnak. De amit a testvér írt fenti részben, az a szellemi vezérlés. A tudás az egy eszköz, ahogy egy jó szerszám is az, könnyedén megmunkálja az anyagot. A mások építésére szolgál ha Isten a jóra szánta. De ha nem arra szánta, csak a rosszat fogja gondolni, mert aki rosszra gondol az rossz is. De az isteni ajándékok Krisztus testében egy egészet alkotnak, mégha nem is ismerik egymást.

 “Nem mond­hat­ja pe­dig a szem a kéz­nek: „Nincs rád szük­sé­gem”, vagy a fej a lá­bak­nak: „Nincs rá­tok szük­sé­gem.”

Sőt in­kább: a test gyen­gébb­nek lát­szó tag­ja­i­ra igen nagy szük­ség van, és ame­lye­ket a test tisz­tes­ség­te­le­nebb tag­ja­i­nak tart­juk, azo­kat na­gyobb tisz­tes­ség­gel vesszük kö­rül; és ame­lyek ék­te­le­nek ben­nünk, azok na­gyobb meg­be­csü­lés­ben ré­sze­sül­nek, (1Kor 12, 21-22).

Ez ha úgy tetszik, akárhogy is van, ez azt jelenti, hogy egymásra vagyunk utalva. Krisztus teste nem lehet nyomorék, itt teljesen egyet alkot, de ha egy tag szenved, akkor beteg az egész test. Azért ne áltassuk magunkat még ha legszentebb életet is élünk, az már nem világít a világban egészséges tűzzel, ahogy egy gyertya lángja, sok a fűstje gyenge a lángja.

“ Mert Is­ten úgy szer­kesz­tet­te egy­be a tes­tet, hogy az alább­va­ló­nak na­gyobb tisz­tes­sé­get adott, ne­hogy meg­ha­son­lás le­gyen a test­ben, ha­nem a ta­gok köl­csö­nö­sen gon­dos­kod­ja­nak egy­más­ról.

 Ha szen­ved egy tag, mind­egyik tag vele szen­ved, ha di­cső­ség­ben ré­sze­sül egy tag, mind­egyik tag vele örül.

 Ti pe­dig a Krisz­tus tes­te vagy­tok, és tag­jai rész sze­rint. (1Kor 12, 24-26).

Akármelyik alomban vagyunk is, a kölcsönhatás egybe köti az elméket a kommunikáció által. De ha ezer és ezerféle rokonlelkek is vannak külön külön csoportokban elszigetelve, csak két csoport van a világon, az egyik bűnben él és gondolkodik, a másik csoport a megmentett bűnösök, Krisztus hite által. Az univerzális, mindenen átívelő hit, ami ma nagyon divatos lett, csakis az antikrisztus szellemével vezérelt. A végeredménye Krisztus mint Úr Isten hatalmának a bagatellizálása, alább rendelése egy magasztasabb ideológiának, ahol Krisztus nevét már nem említik, végérvényesen elnyomva az élet egyszerű de bölcs igéjét fennhéjázó tudással. Ez Lucifer természete. Mert a tudás nem bennünk van, hanem ajándék meg sokminden más.

 Az önmegismerés ha jóhiszeműen alkalmazza az ember, ami tényleg a jó Istentől a jobbik útra vezet, az belátja tényleg, hogy igaz a testvér fenti válasza a kérdésemre. De ez sem tőlünk van. Ez a tudás csak arra való, hogy tükörbe nézünk aminek két fénye van, az egyik ami visszatükrözi az avatarodat az alakodat, a másik áthatol az anyagon, tehát szellemi.

Tisztázzuk a dolgokat.

 Mindenek előtt talán az egyik legfontosabb tétel a tisztázandók közül Isten és a kereszténység fogalma. Istenről már több ízben írtam, mindig egy kicsit többet és másképpen.

Ahogyan egyre több megértés és felismerés érik meg elmémben, úgy vagyok képes egyre tisztább képet alkotni és

egyre pontosabban megfogalmazni az Ővele kapcsolatos gondolataimat. Azaz egyértelműen kijelentettem, hogy Ő az Ószövetség Istene is, az Atya, az Élő Isten, akit Jézus Krisztus atyjának nevez, Aki mindent és mindenkit teremtett a látható világegyetemben és azon túl is.

Mindenesetre minden, amit mi ismerhetünk, az Ő munkája.

Ami a nevét illeti, abban egyáltalán nem vagyok bizonyos. Az ószövetségben, illetve annak héber megfelelőjében, a tórában

maga a Jahve név egy állandó előtagként szerepel, ami az éppen adott szituáció szerinti jelzővel nevezi meg Istent. Például az Úr a győzelmi zászló, az Úr a gondviselés, az Úr a gyógyító, az Úr a seregek ura, stb. Ennek mind megvan a héber megfelelője. Tehát van a Jahve előtag, és utána másik jelző: Jahve Jire, Jahve Cidkenu, Jahve Raffa, és még legalább tízféle hasonló jelzővel illetik Istent. Amiért használtam, az egyértelmű azonosíthatóság. Hiszen Akire én gondolok, Őt mindenki így tudja azonosítani. De, ha jobban belegondolunk, mi szüksége lenne Istennek névre? Minek név annak, aki az Egyetlen? „Vagyok aki vagyok”. Ő az Isten és kész. Nincs másik isten. Jézus Krisztus pedig az Élő Isten fia. Mi is a gyermekei vagyunk az Atyának, de Krisztus más. Ő Isten. Mi nem vagyunk azok. Jézus Krisztus kijelentette magát az Élő Istennel azonosnak, és Isten is kijelentette Őt magával azonosnak. Nagyon fontos kitétel, hogy ettől még nem beszélhetünk két Istenről, különösen nem háromról, ahogyan a szentháromság hamis katolikus tana próbálja elhitetni velünk. Isten egy és oszthatatlan. Jézus Krisztusban meglényegült itt a földön, Krisztus a testté lett ige. Így tehát mi, földi halandók Jézus Krisztusban és Őrajta keresztül imádhatjuk az Istent az Atyát. Mármint ha ilyen szoros közösségben vagyunk vele, ugyanis ha olyan hited van, hogy Isten újjászületett tèged, akkor Ő számodra az Atya. Krisztus az ajtó, amely Istenhez vezet.

„Majd újra megszólalt Jézus: Bizony, bizony azt mondom

néktek, hogy én vagyok a juhok ajtaja.”

„Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át bemegy, megmenekül: Bemegy majd, kimegy majd, és legelőt talál.” 

Krisztuson keresztül juthatunk Istenhez, aki életével és

vérével megváltotta a teljes emberiség bűnét és esélyt adott minden egyes gyermeknek az örök életre az Ő országában.

Sokan nem értik ezt a dolgot. Mi az, hogy megváltotta a bűneimet? Még meg sem születtem, el sem követtem semmit, amikor Ő itt járt és ártatlanul megfeszítették, majd feltámadt a halálból. Ki kérte Tőle, hogy ezt tegye, hogy megváltsa az akkor még el sem követett bűneimet? Miféle bűnöket követtem el egyáltalán? Sokan egy szót sem értenek az egészből. Nem véletlen. A gonosz csatlósain keresztül igen hatékony ellenpropagandát kifejtve, ügyesen elködösítette Krisztus áldozatának a mibenlétét és jelentőségét. A Sátán minden eszközt kihasználva igyekezett és igyekszik ma is, minden pillanatban a lehető legjobban elfedni, elferdíteni a tényeket és az igazságot mind Jézus Krisztus életével, mind az áldozatával kapcsolatban. Hiszen ha ezt az emberek megértenék, felismernék, hogy mekkora kegyelemben részesültek, megtudnák azt, hogy miért részesültek ebben a leírhatatlan kegyelemben, tiszta imádattal és megingathatatlan bizalommal fordulnának az Úr felé. 

 De ez nem valami késztetett színjáték, hanem aki hallja Isten szavát a szívét érintő igét, annak nagy esélye van, hogy befogadja Őt a szívébe. Ennek az a gyümölcse, hogy új emberré válik és új szívet kap Istentől, ami vezeti majd ezen a rögös földi úton. Amikor a lelkünk mélyén rádöbbenünk, hogy csontunk velejéig romlottak vagyunk a bűn miatt, akkor lép színre Isten az életedben. Azután Isten ismerete fokozatosan az életed részévé válik. A Biblia ezt tanítja.

Egyszerű emlékeztető a kezdőknek.

 Egyszerű emlékeztető a kezdőknek.

„Mert a bűn zsoldja halál;”

Tehát a bűn fizetsége a halál, így az ember halandóvá lett.

Mert előtte nem volt az. A bűn hozta be a halált az életbe. A Sátán fertőzte meg az addig örök életű embert a halállal. Mert ez a célja. Megölni minden embert. Isten gyermekeit. Ádám és Éva gyermekei innen kezdve bűnben (bűnös állapotban) fogantak. Magukban hordozták a bűnt amelyet szüleik elkövettek. Ezzel lehet vitatkozni, csak nem érdemes. A vér Ádámék első gyermekében rögtön bizonyított is. Kain féltékenységében megölte testvérét Ábelt. A bűn gyökeret vert a világban. Ez a gyökér pedig máig kitart. A bűnt a Második Ádám, Jézus Krisztus vette el az emberről. Életét és vérét adta ártatlanul, minden egyes gyermekért feláldozván magát.

Magára vette a világ minden bűnét és halálával kivitte a világból. Majd amikor harmadnapra feltámadott, már egy megdicsőült Istenemberként jelent meg újra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenki, aki Jézus Krisztus után született bűntelen és automatikusan üdvözül. Erről szó sincs. Arról van szó, hogy Krisztus lehetőséget adott arra, hogy az ember bűntelennek szülessen újra, ahogyan Ádám és Éva is születtek. Lehetőséget arra, hogy örök életet nyerjen minden egyes gyermek. De ezért tisztának kell maradni. Vagy ha bűnbe estünk, – mert mindannyian így járunk ebben a világban, tudod, a pöcegödörben óhatatlanul mocskos leszel – akkor is bűneidet őszintén megbánva, bocsánatot kérve az Istentől, és többé nem hibázva megmenekülhetsz a kárhozattól. Ez Krisztus áldozatának a lényege. De nézzük ezt egy kicsit részletesebben, hiszen ennél fontosabb dolog az ember teremtése óta nemigen történt! Ott tartottunk, hogy tisztázzuk a dolgokat! Jézus Krisztusról még lesz szó, de folytassuk az úgynevezett kereszténységgel. Használtam már a korábbi írásaimban ezt a fogalmat is. „Igaz keresztény ember” – írtam például. Mire gondoltam? Nem arra, amire például a katolikus egyház, de még arra sem, amelyre bármelyik úgynevezett egyház gondol. Hogy járok a templomba rendszeresen, meggyónom a bűneim, időnként dobok némi aprót a perselybe, elmondok egy-egy rutinszerű miatyánkot vagy üdvözlégyet, aztán le is van tudva az ügy. Nem erre a típusú keresztényre céloztam. Én itt azokra az emberekre utaltam, akik Jézus Krisztus tanításait és példáját igyekeznek követni. Ezeknek az embereknek a legáltalánosabban ismert meghatározása az, amit ma „keresztényként” definiálunk. Azért használtam ezt a fogalmat, hogy közérthető legyek, de ma sokkal fontosabbnak érzem a tökéletes fogalmazást, a lehető legpontosabb leírását annak, amire gondolok, mint a közérthetőséget. A jövőben a „Krisztust követő ember” definíciót fogom használni arra, amit eddig kereszténynek fogalmaztam meg. Mert ez a lényeg. Krisztus követése. Elvileg maga a keresztény szó is a görög chrisztosz szóból ered, de ahogyan ez lenni szokott, mára jelentősen megváltozott a jelentéstartalma. Vajon hány magyar embernek jut eszébe az amikor a keresztény szót hallja, hogy Krisztus? Sokkal valószínűbb az, hogy inkább a pápisták vagy a kereszt bukkan fel az elméjében, mint a jelképe ennek a vallásnak. A kereszté, ami egy negatív jelentésű, rejtett gonosz szimbólumnak fogalmazok meg. A kereszt, ahogyan azt a templomokban és oly sok helyen a „keresztény” világban láthatjuk nem más, mint egy kínzó és kivégzőeszköz, amelyen az Urat megfeszítették. Az emberek ez előtt hajbókolnak, letérdelnek, csókolgatják, simogatják, masszírozzák ujjaik között, a nyakukban hordják aranyláncon, a kocsijukban lóg rózsafüzéren, soroljam még? Őrület! 

Mintha egy guillotine-t (nyaktilót) vagy egy bitófát imádnának. És ezt teszik. Döbbenet. Csak mert erre vannak beidomítva. Kevesen gondolják át ezt a dolgot manapság. És itt csak egy pár mondatot a misékről is, ha már kereszténység és templomok. Minden egyes mise Jézus Krisztus meggyalázása. Ahol újra és újra feláldozzák Őt. Idézek a „jó” wikiből, ahol a „szentmise” címszó alatt ez olvasható: „majd a megfeszített Krisztust fölajánlja áldozatul az Atyának”. Mármint a pap. Remek! Krisztus EGYSZERI és megismételhetetlen áldozatot mutatott be, ahol Ő maga volt az (áldozati) bárány. Feláldozta magát és több áldozatra nem volt szükség soha többé. Az emberről eltávozott a bűn, Krisztus győzedelmeskedett. Az, hogy ezt újra és újra eljátsszák nem az Őiránta való tisztelet jele, hanem éppen a megcsúfolása Krisztus áldozatának, hiszen annak éppen az volt a lényege, hogy egyszeri és megismételhetetlen. Nem, hogy nincs szükség újra és újra bemutatni, hanem szentségtelen és szentségtörő is. Isten megcsúfolása történik minden egyes úgynevezett „szentmisén”. Gondold csak el! Jézus Krisztus feláldozta magát érted és minden egyes emberért. Az Atya pedig ezt végignézte. Nem örült neki, de elfogadta az áldozatot. Ez az áldozat volt ami “Elvégeztetett”, hogy a gyermekek megmenekülhessenek. Ez megtörtént, az áldozat elfogadtatott és bevégeztetett. Erre jön a pap és elkezdi ajánlgatni a megfeszített Fiút az Atyának áldozatul, hogy fogadja már el újra és újra. Mintha ez már nem történt volna meg. Ez egy színjáték a templom a színpad, a pap a színész. Tehát meghalt ártatlanul a legkedvesebb, az Elsőszülött, a Fiú. Az Atya ezt végignézte egyszer. Most pedig jönnek ezek a papok, és ott mutogatják „Előtte” a megfeszített Fiút, állításuk szerint azért, hogy fogadja el újra és újra. De nem ezért mutogatják neki. Van ennek egy rejtett motívuma, hátsó szándéka. Meggyőződésem, hogy ezt a legtöbb katolikus pap maga sem tudja. Meggyőződésem, hogy nem mindegyikük szándékos cinkos ebben a gyalázatban. Nem tudják mit cselekednek, de ettől még ezt teszik.

Azt mutogatják Neki, hogy látod Isten? Megöltük a Fiút! A

Te fiadat. Nem én találtam ki, Jézus Krisztus előre elmondta, hogy ezt fogják tenni, és ez a csúfolódás azóta is tart.

( Részlet egy könyvből,! Ted Kereshe)

Önvizsgálat, hitben vagyunk vagy nem?

 „Mikor adám az én szívemet a bölcsességnek megtudására, és hogy megvizsgáljak minden fáradságot, amely e földön történik, (mert sem éjjel, sem nappal az emberek szeme álmot nem lát): Akkor eszembe vevém az Istennek minden dolgát, hogy az ember nem mehet végére a dolognak, amely a nap alatt történik; mert fáradozik az ember, hogy annak végére menjen, de nem mehet végére: sőt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem mehet végére. Mert mindezt szívemre vettem, és pedig azért, hogy megvizsgáljam mindezt: hogy az igazak és bölcsek és azoknak minden cselekedetei Isten kezében vannak; szeretet is, gyűlölet is, nem tudják az emberek, mind ez előttük van.” ( Préd.9, 1…)

 Nézzük meg közelebbről, mit is jelenthet az az erő amit a prédikátor fejteget oly aprólékosan. A Pál apostol írásai világosan kifejtik annak a forrásnak a teljes hatalmát, amikor az embernek se testi se akaratának ereje nincs, csakis Isten akkor cselekszik ha ezek félre vannak téve. De ez nem állandó állapot, hiszen látjuk a feltámadt Krisztus utáni tanítványokban is, hogy nem voltak mindig Isten szellemi magaslatán.

 „…mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.”

Amikor elfogadod, hogy a te,„saját” erőd egyenlő a nullával, amikor elismered, hogy minden, amid van Istentől, az Ő kegyelméből van neked, amikor teljes szívedből Őrá bízod magad no, akkor vagy csak igazán erős. Mert akkor az Isten ereje van veled. Ha abból indulsz ki, hogy te választasz, hogy van szabad akaratod, akkor mondhatod, hogy amennyiben elfogadod Isten vezetését, éppen akkor leszel Isten (rab)szolgája, és ez tulajdonképpen így is van. Hiszen meglátásom szerint az embernek itt nincs más választása.Vagy a jó (Isten) vagy a gonosz (sátán, és az önszolgálat, amely tulajdonképpen az ego szolgálata) között választhatna elvileg.

De függetlenül választásától, mindenképpen egyfajta „rabszolga” marad. Itt azonban meg kell állnunk, hiszen elengedhetetlenül fontos, hogy tisztázzuk ezt a fogalmat! A mai világ szemében, mai megítélés szerint a „rabszolga” szó kizárólag negatív tartalmat hordozhat, pedig ez egyáltalán

nem így van. E szó pontos definiálása tehát kulcsfontosságú momentum abban a vonatkozásban, hogy kialakíthassuk e tárgyra vonatkozó helyes nézetünket. Gondoljunk csak bele! Ha például az ember szerelmes, akkor szívesen mondja

magát szerelme rabszolgájának. A tiszta, az igaz szerelem (a valódi, ha ismered) azzá teszi az embert. Rabszolgája (önkéntes, boldog szeretet rabszolgája) lesz annak, akit imád. Mindent megtenne neki, érte, és semmit sem kér, vár cserébe. Csupán azért, mert imádja azt a valakit és boldog, hogy adhat neki, hogy (ki)szolgálhatja.Nos, az ember Isten iránti igaz szeretete is valami ilyen dolog. Amikor az ember végre tisztán átlátja és megérti, egy rádöbbenés szerű bizonyossággal felfogja azt a tényt, hogy Isten az, aki által él, akinek mindent köszönhet, aki olyan jó és kegyelmes, segítőkész és türelmes volt vele egész életében, mindezt úgy, hogy ezt ő a legkevésbé sem érdemelte meg, nos akkor születik meg benne, akkor alakul ki ez az érzés. A világ legszomorúbb dolga az, hogy ezt lehetetlen elmagyarázni annak, aki még nem élte át. Írtam, kérdeztem már ezerszer: hogyan magyarázod el, hogy milyen szerelmesnek lenni annak, aki még sosem volt szerelmes? Hogyan magyarázod el a vaknak, hogy milyen az, amikor a lenyugvó nap lángoló hidat fest a tenger felszínére? Hogyan magyaráznád el egy süketnek, hogy milyen az a zene, muzsika, amelytől összeszorul

a torkod vagy az égbe száll a lelked? Sehogy.

Egyes bibliafordításokban, például a Csia Lajos-féle Újszövetségben a „rabszolga” megnevezés egyáltalán nem az ember hitvány státuszának, hanem jóval inkább a tökéletes odaadásának és ragaszkodásának a kifejezője. Az apostolok így fohászkodnak Istenhez:

„Hát valósággal összegyűltek ebben a városban Heródes

és Poncius Pilátus a nemzetekkel és Izráel népeivel szent gyermeked, Jézus ellen, akit te felkentél, hogy megtegyék, aminek megtörténését kezed és szándékod eleve elhatározták.

Most hát, Uram, tekints fenyegetéseikre és adj rabszolgáidnak arra lehetőséget, hogy teljes szabadsággal szólhassák

igédet, mialatt te kezedet kinyújtod, hogy gyógyulások,

hogy gyermekednek Jézusnak szent nevén keresztül jelek és

csodák történjenek. Miután könyörögtek, megmozdult a hely, ahová összegyűltek, megteltek valamennyien Szent Szellemmel és nagy

szabadsággal szólták az Isten beszédét.” Ez az idézet amellett, hogy az Isteni eleve elrendelés mellett is tanúskodik, jól bemutatja a rabszolgaság fogalmának egy teljesen másféle értelmezését. De következzen még egy hasonló, Pál apostolnak a rómaiakhoz írt levelének az elejéről:

„Pál, a Krisztus Jézus rabszolgája, elhívott apostol, kit

örömüzenetének hirdetésére Isten különválasztott. Az Isten

prófétáin át a szent írásokban már előre megígérte azt,

amiről az örömüzenet szól.”

És még egy idézet Pál apostoltól, aki a maga vonatkozásában ismét hasonlóan beszél:

„Ti tudjátok, hogy az első naptól kezdve, melyen Ázsiába

léptem, az egész idő alatt miként éltem köztetek, hogy

voltam az Úrnak teljes alázatossággal rabszolgája,

könnyek, kísértések között, melyeket a zsidók alattomos

szándékai szereztek nekem.”

Azt gondolom, hogy ebben a témakörben ehhez sokat

hozzátenni már nem igazán érdemes, ettől függetlenül

alább mégis szólok még néhány további szót e tárgyban is.Tehát fenti érvelésünk alapján kijelenthető, hogy a szabad akarat mai felfogása szerint nem valós létező, az emberek pedig, akik e földön élik életüket, mindannyian (rab)szolgái valamilyen (jó vagy rossz) transzcendens hatalomnak.

E tényeken a megfogalmazás mit sem változtat. Az a helyzet, hogy az emberek jelentős része ezt egyszerűen nem

hajlandó elfogadni. Kész, pont. Akkor mi értelme élni? – kérdezik. Most azonban vizsgáljunk meg egy újabb teológiai kérdést, mégpedig az 

elveszíthetetlen kegyelem problematikáját! De miről is van

szó pontosan? Ha valakit az Isten eleve életre teremtett és

kegyelemre szán, az akkor tehet bármit, nem veszítheti el

Isten kegyelmét? Ez már megint milyen igazságtalan dolog. Aki életre született garázdálkodhat kedvére míg, aki „elveszésre készült” az tehet bármit úgyis elvész? Dehogy! Akit életre szán az Isten, az nem fog garázdálkodni. Ennyire egyszerű. Elvileg elveszíthetné a kegyelmet, hiszen ha miután

az Isten „új szívet adott neki”, azaz felismertette Magát abban az emberben, azután fordítana hátat Istennek, az ezt eredményezné? Erről (is) szól a jelenések könyvében olvasható, a hét levél látomásban, a hetedik gyülekezetnek

szóló figyelmeztetés:

„Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem

hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.”

 Itt álljunk meg egy szóra. Kivetni a szájából nem ugyanaz, hogy elveszti a kegyelmet, vagyis kizárva lesz a Krisztus örökségéből, nem lehet azt kizárni akik nem is örökösei Jézus Krisztusnak. Gyülekezetek nem öröklik az életet, csakis aki egyénileg bemegy a szoros kapun és a keskeny ösvényen jár. A szájból jött ige, ami rá volt bízva a gyülekezetekre, de nem felelt meg Isten természetének, így inkább kiköpte szájából. Isten megengedi a mai napig az igehirdetést tisztátalan lelkeknek is. A gyülekezetek nevezetesen a Jelenések könyvében nem álltak kimondottan üdvözölt hívőkből, de Isten mégis nekik adta a tanúbizonyságát. Ez ismeretes az ószövetségben is, de ez nem jelenti azt, hogy az a lélek nyereségére válik, ha hirdeti az igét még ha tisztán is. Pál apostol meg is jegyezte, hogy annak is örült ha irigységből vagy versengésből hirdetik Krisztust. “Né­me­lyek ugyan irigy­ség­ből és ver­sen­gés­ből is, de má­sok jó szán­dék­ból hir­de­tik Krisz­tust.

 Ezek sze­re­tet­ből, mert tud­ják, hogy az evan­gé­li­um vé­del­mé­re ren­del­tet­tem, má­sok pe­dig ön­ér­dek­ből, nem tisz­ta lé­lek­kel hir­de­tik Krisz­tust, mert úgy vé­lik, hogy fog­sá­gom nyo­mo­rú­sá­ga­it ez­zel nö­ve­lik.”(Fil 1, 15-16).

Aki ismeri a bibliát az tudja, hogy számos ember akik szemmel láthatóan nem voltak Isten kegyeltjei, mégis áldást mondtak és igazat szóltak időként. Csak egy példa.

“Bá­lám pe­dig azt fe­lel­te Bá­lák­nak: Íme, el­jöt­tem hoz­zád. De most szól­ha­tok-e va­la­mit ma­gam­tól? Ami mon­da­ni­va­lót Is­ten ad szám­ba, azt mon­dom.” (4Móz 22). 

 Tehát ebből kifolyólag megérthetjük azt, hogy jót vagy rosszat cselekszik az ember, annak a rabja is egyúttal akinek engedelmes.

“Egy­szer va­la­ki azt kér­dez­te tőle: Uram, ugye ke­ve­sen üd­vö­zül­nek? Ő pe­dig azt mond­ta ne­kik: Küzd­je­tek azért, hogy be­me­hes­se­tek a szo­ros ka­pun, mert – mon­dom nek­tek – so­kan pró­bál­nak be­men­ni, és nem tud­nak. (Lk 13, 23).

( Ezek a gondolatok vegyítve vannak egy testvér írásával).

Semmi nem történik véletlenül.

  Semmi nem történik véletlenül.

Mindennek megvan a rendelt ideje, és megvan az ideje az ég alatt minden eseménynek. Ideje van a születésnek, és ideje van a meghalásnak; ideje van az ültetésnek, ideje van az ültetvény kiszaggatásának. Ideje van az ölésnek, és ideje van a gyógyításnak; ideje van a rombolásnak, és ideje van az építésnek. Ideje van a sírásnak, és ideje van a nevetésnek; ideje van a jajgatásnak, és ideje van a táncolásnak. Ideje van a kövek szétszórásának, és ideje van a kövek összegyűjtésének; ideje van az ölelésnek, és ideje van az öleléstől való tartózkodásnak. Ideje van a keresésnek, és ideje van az elvesztésnek; ideje van a megőrzésnek, és ideje van az eldobásnak. Ideje van a szaggatásnak, és ideje van a megvarrásnak; ideje van a hallgatásnak, és ideje van a szólásnak. Ideje van a szeretetnek, és ideje van a gyűlöletnek; ideje van a harcnak, és ideje van a békességnek. Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik? Láttam mindazt az elfoglaltságot, amit Isten adott az emberek fiainak, hogy fáradozzanak. Mindent szépen alkotott Isten a maga idejében. Az örökkévalóságot is az emberek szívébe helyezte, de úgy, hogy elejétől a végéig nem foghatják föl mindazt, amit Isten cselekszik. Fölismertem, hogy nem tehet jobbat az ember, mint hogy örvendjen, és jót tegyen egész élete során. De még az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik és iszik, és jól él fáradságos munkájából. Tudom, hogy amit Isten cselekszik, az örökké megáll, ahhoz nincs mit hozzáadni, és abból nincs mit elvenni. Isten azért cselekszi ezt így, hogy féljék őt. Ami most történik, már régtől megvan, és ami következik, az is már régen megvolt; és Isten visszahozza, ami elmúlt. Ezenfelül azt is láttam a nap alatt, hogy az ítélet helyén hamisság és az igazság helyén gonoszság van. De azt mondtam magamban: az igazat és a hazugot egyaránt megítéli Isten. Mert ő szabja meg minden dolognak és minden tevékenységnek az idejét. Így szóltam azért magamban: az emberek fiai miatt van ez így, Isten megpróbálja őket, hogy meglássák: ők önmagukban az oktalan állatokhoz hasonlóak. Az emberek fiainak sorsa hasonló az oktalan állat sorsához: ugyanúgy végzik. Éppúgy meghal az egyik, mint a másik, és ugyanaz az éltető lehelet van mindegyikben, az embernek pedig nincs nagyobb méltósága az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság. Mindegyik ugyanarra a helyre kerül: mindegyik porból való, és mindegyik porrá lesz. Vajon ki tudhatja, hogy az ember lelke fölfelé száll-e, és az oktalan állat lelke a föld alá jut-e? Azért úgy láttam, hogy nincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen munkájának, mivel ez az ő osztályrésze. Mert ki hozhatja vissza őt, hogy lássa, mi lesz utána? 

“Nincs te­hát már sem­mi kár­hoz­ta­tá­suk azok­nak, akik a Krisz­tus Jé­zus­ban van­nak, mert az élet lel­ké­nek tör­vé­nye Jé­zus Krisz­tus­ban meg­sza­ba­dí­tott té­ged a bűn és a ha­lál tör­vé­nyé­től. Mert ami a tör­vény­nek le­he­tet­len volt, mi­vel erőt­len volt a test mi­att, azt tet­te meg Is­ten, ami­kor a bűn mi­att el­küld­te az ő Fiát a bű­nös test­hez ha­son­ló for­má­ban, és el­ítél­te a bűnt a test­ben, hogy a tör­vény igaz­sá­ga be­tel­je­sül­jön ben­nünk, akik nem test sze­rint já­runk, ha­nem a Lé­lek sze­rint.

Mert a test sze­rin­ti­ek a tes­ti­ek­re tö­re­ked­nek, a Lé­lek sze­rin­ti­ek pe­dig a Lé­lek dol­ga­i­ra. Mert a test sze­rin­ti gon­dol­ko­zás ha­lál, a Lé­lek sze­rin­ti gon­dol­ko­zás pe­dig élet és bé­kes­ség. (Róm 8, 1-5)

Nagyon bizalmas.

 

 Nagyon bizalmas.

 Nem vagyok ordinális, mert én nem a megtanúlt szöveget publikálom, csak azt ami jön felém, ki, hogy gondolja ezt az mindegy.

Teljesen hideg vagyok, szellemi indítatásaim nincsenek, vagy ha vannak is, gyengék, lehet ez is a koromnak az oka, de nem biztos. Minden hajnalban olvasok egy két verset, de arra jöttem rá, hogy amit olvasok és tovább adok a facebookon, az valami olyasmi amikor egy elfelejtett filozófusnak az okoskodásait idéznék. Nem azért mert igaz vagy nem igaz, hanem egy élettelen semmire nem való elkövesedett idézetek a bibliából semmit nem érnek azok számára sem akik maguk is kövek, vagyis kőszívüek. Ahogy ma Shakespeart nem olvassák a szegényházakban, de talán nem is kell, mi haszna, mert nincs is élet benne se nyereség amire vágynak a szegények, mert nincs éltető ereje, csakis emberi lehelet, hogy felsőfokon kifejezi az emberi gyarlóságot, iróniát, reménytelenséget.

 De számomra is csak tény most már nem lelkesítő, tehát most meg kell állapítanom, hogy hideg vagyok e, vagy lehűlt. Azelőtt égtem, szálltam szellemileg, analizálnom kell a dolgaimat és sok mindent. Mi jött az érzékiség gyökeréből ami lelkesített és mi az ami egy mély szellemiség állapota volt. Vagyis Isten által jött információ és a Szent Szellem által inspirált élet. Mert akik Isten gyermekei a Szent Szellemtől irányítottak.

  Azok számára akik olvassák e gondolataim, lehet, hogy másképpen vannak vele, mert teljesen más szellemi színvonalon vannak jelenleg az olvasói tábor vagy csak egyes emberek , de kevés a remény, hogy ez így lenne, hogy mindenki egyetértene velem, vagy is, amit írok, nem velem kell egyetérteni, csak akkor lehet releváns ha tudjuk egyeztetni a szellemit a szellemivel, ha van egyáltalán szellemi rokonság. De attól még nem biztos , hogy nem találkoznak a gondolataink egy két témában, ha netán más és más ellenkező álláspontunk vannak is. Na de ez is csak emberi felvetés. Mert Isten hozza össze minden szellemi kapcsolatokat a világon, de csakis a szeretete de az igazsága alapján, hangsúlyozom, hogy az igazsága alapján, ez annyira megváltoztathatatlan, hogy a kegyelem sem tudja korrigálni, csakis az előre megtervezett, eleve elrendelt isteni akarat, a kiválasztottak iránt. Aki ezt nem tudja és nem vette észre a bibliai írásokban, annak vagy még van lehetősége megismerni Isten kegyelme által, vagy már elveszett mert egyáltalán nem érdekli és nem is akarja megtudni.

  Engem, azok akik csak bólogatnak mindenre, akik ámeneket mondanak mindenre, azok alkotják számomra azt a csoportot, akik azonnal elfogadnak mindent amit eléjük tesznek, nem élik át hittel és átéléssel nem voltak kipróbálva, eléggé meggyőző elméletek vagy gondolatok rabjává válnak. De ez egy nagy hiba, mert ez a lelki állapot nagyon ki van téve a támadásoknak szellemi értelemben. Vagyis nincs szellemi immunrendszere. Nincs védő pajzsa ami a Isten szava. Sérülékeny nem védett a behatoló ellenséges támadásnak. Vagyis a sátántól a ravasztól szépen és okosan burkolt ideológiák, akármilyen vallási dogmákba rejtett hazugságok meghódítják őket. De ez is Isten akarata, hogy tévedés ne essen, mindenkinek végig kell járni az útját, ez tény. Azért is eredményes a megtévesztési hadjáratai a sátánnak, mert eleve ez ember teremtésétől fogva látható, hogy a bűn nem csak úgy jött a világba, mert az Úr nem volt a magas helyzetén és elaludt volna, nem kontrollálta volna a helyzetet, amikor Éva bűnbe esett, hanem a Mindenható Isten mindent tud és nem az ember halálát akarta, hanem volt egy sokkal nagyobb terve az emberek számára, hogy az a nagyhatalmú embergyilkos Sátán, Isten a Mindenható és a világmindenség Ura, a saját nem emberi metódusával, nem emberi logikával, hanem isteni bölcsességével, egyúttal leggyőzze a sátánt és a halált, és megnyerje övéit az örök haláltól, az örök életre, akiért a feszületen életét adta nem hiába. Mert tudta miért jött el ide. A feltámadásával pedig teljesen és végérvényesen bemutatta az Atya Isten, hogy ez a világ már őt nem érdekli, van egy másik ami örök, ahol már soha nem lesznek hitlerek, sem sztálinok, de nem lesz bűn sem ami az újvilágot a koszmoszt megfertőzné. 

   Nagyon nehéz ezt elmagyarázni, miért gondolom így.

Ezt úgy érzem, hogy ha jártál temetőkben és olvasod a márvány, a kőbe vésett idézeteket, az annyit jelent, hogy kőbevéset gondolat. Igaz vagy nem ez most nem fontos.

   Igazából mondom, amit tudhattok is, hogy mennyire ravasz és bolond, ragadozó világ ez. 

"Ne sze­res­sé­tek a vi­lá­got, se azo­kat, amik a vi­lág­ban van­nak. Ha va­la­ki a vi­lá­got sze­re­ti, ab­ban nincs meg az Atya sze­re­te­te. Mert mind­az, ami a vi­lág­ban van – a test kí­ván­sá­ga és a sze­mek kí­ván­sá­ga és az élet kér­ke­dé­se –, nem az Atyá­tól van, ha­nem a vi­lág­ból.

 A vi­lág el­mú­lik és an­nak kí­ván­sá­ga is, de aki Is­ten aka­ra­tát cse­lek­szi, meg­ma­rad örök­ké. (1Jn 2, 15-16).

 Ezek a versek meg hasonlók magyarázzák meg az én állapotomat és utálatomat a világi dolgok iránt. Hát testvérek, ennyi fért bele amit üzenni akartam.

Gondolat serkentő.

 

Gondolat serkentő.

Kik voltak azok akiknek ír Pál apostol? Vegyük figyelembe.

“Ne­künk azon­ban Is­ten ki­je­len­tet­te a Lé­lek ( Szellem) ál­tal, mert a Lé­lek ( Szellem) min­dent vizs­gál, még az Is­ten mély­sé­ge­it is.

Mert ki is­me­ri az em­be­rek kö­zül az em­ber gon­do­la­ta­it, ha nem ha az em­ber lel­ke (szelleme), amely őben­ne van? Ugyan­így az Is­ten gon­do­la­ta­it sem is­me­ri sen­ki, csak az Is­ten Lelke (Szelleme). Mi pe­dig nem e vi­lág lel­két ( szellemét) kap­tuk, ha­nem az Is­ten­ből való Lel­ket (Szellemét), hogy meg­is­mer­jük azo­kat, ami­ket Is­ten aján­dé­ko­zott ne­künk.” (1Kor 2, 10-11).

Egyet most azonnal kell tisztáznunk, hogy ne szaporítsuk a szót, ezek a szavak az akkori eklézsiának ( ecclesias), gyülekezetnek szól. 

Induljunk ki egy pontról, habár tudom, hogy ahány ember annyiféle gondolkodás.

Igazából egy és ugyanaz kijelentést teljesen másképp értelmezik az emberek. Ezt már a saját tapasztalatból tudom. Még a legközelebbi testvérek is másként értelmezik az igét. De melyik igét ez itt a kérdés. Általam kimondott igét, vagy Isten mindenre ható szavát?

De térjünk át arra a megfoghatatlan jelenségre, hogy a probléma azzal kezdődik, azok között, jóhiszeműséggel gondolom, keresztênyek között, hogy a megváltás egy imával kezdődik, vagyis ahogy sok keresztény gyülekezetben el van fogadva. Nem térek ki a démonok kihajtására. Csak az a megjegyzésem, hogy ha egy vallási kereten belül történik, akkor az a szerencsétlen lélek csapdába került. Azért mert ezzel el is van intézve az örök élet megnyerése. Ez egyáltalán nincs így.

A menstrim média is ezt a stílust veszi alapul úgy, hogy az embereket befolyásolják olyan hírekkel amik igaznak tűnnek, nagyon profi módon tudják befolyásolni az embereket akiknek nincs saját gondolkodásuk. Ha van is sajátnak vélt gondolkodásuk, de nem ismerik fel a hazugság gyökerét, mert nem analitikus vagy másképpen szólva nem elemezzük a bejövő információkat. Legyen az a Biblia olvasás közben is.

Teljes megtévesztés, az emberek miképpen fogják fel az más kérdés, de nem ez az alapja a mai témánknak, csak egy bevezetönek szántam. Hogy lehet az, egy és ugyanaz Isten a Szent Szellem által kijelentését más és másképp értelmezni, ha egy is forrásból beszél, de a legnagyobb baj az, hogy Isten gondolata nem egy és ugyanaz eredményt hoz az emberekben se a gyakorlatban, pedig nem lehet kétségbe vonni Isten kinyilatkozását, ha esetleg nem teljesen ateista, valami ismerete van Isten bibliai kijelentéséből. Ez egy bonyolult az ember számára kutatási téma lehet ha ezt az utat választja, aki ezzel találkozott az tudja, hogy mennyi más és más eredményei vannak az emberi felfogásnak. A kérdés miért? Ez azt jelenti szerintem, hogy mindig az első gondolat ami ha Istentől jön, (hangsúlyozom) az ha nem is tökéletesen fogjuk fel, de eredeti, azt kell spontán követni. Ha valaki felismeri a forrást ahonnan kapja az információkat, az egy nagy kegyelem részese, mert tudatosan tudja, hogy amit kapott az nem a sátán forrása, hanem az Úr az angyalain keresztűl kapja az információkat, de azt is tudom, hogy az Úr a Szent Szelleme által inspirálja azokat akiket jónak lát, vagyis a felkészülteket a tanításra, de a vadszamár is szóhoz juthat ha Isten másokat nem talál. Biztos nem a vallási dogmákba szeretnék belemélyedni most.

Nagyon egyszerű kijelentéseket kapunk a Szent Szellem által, a legegyszerűbb hívőkhöz is szól, akiket a szeretet köti össze az Úrral egyszerűséggel, (nem a balgatagokról van szó), vagy a tudásra többre vágyó hívőknek szól, akik Isten megismerésére jelölt ki a mások építésére. Az ember hajlamos a kételkedésre és tovább ragozza a saját véleményével Isten kijelentését ami sokszor nagyon egyszerű és kifejező. De ne felejtsük el, hogy az ember általában az egyéni tapasztalataiból indul ki és ítél és következtetéseket von le, és azt veszi alapul sokszor a gyakorlati de lelki életében is, ami tárgyilagos következményeit várja ha logikusan gondolkodik. Vagyis egyszerűen szólva, várja a az eredményét a szent szolgálatainak nem csak anyagi értelemben. De a szellemi életben ez nincs így. Nincsenek látható eredményei az egzisztenciális realitásban, ez az ószövetség az izraelita meg azt megelőző korszakban volt jellemző, az egyéni vagy közösség áldásai közé tartoztak, ha valakinek vagyona van az annak a jele, hogy Isten a JHVH kegyeit élvezi, más szavakkal, Isten a Jehova áldását megkapta. Isten de a subvenciálisi értelemben sincs semmi értelme annak, hogy verejtékes munkával előnyt szerezzen Isten kegyeinek elérésében.

A szellemi életben nincs racionalista gondolkodás se summáskodás.

De az nagyon ingoványos talaj lehet egy olyan forrás amit mi nem ismerünk fel. Nem azért, hogy nem látjuk szemünkkel, hanem nem egyezik az Isten szellemével akármilyen meggyőző a kijelentése. Ha ezt elmulasztjuk megítélni, utána csak még rosszabb lehet. Úgy értem, a következményei lesznek Isten elleniek lesznek.

Persze, hogy ezt nem lehet elemezni mert szellemi és semmi köze a mi véleményünknek. Ez azt jelenti, hogy ez az én írásom is csak egy vélemény. Nagyobb értéke lehet ha Isten ráteszi a pecsétjét, de ki tudja ezt megállapítani ha ez nem tárgyi hanem megfoghatatlan gondolat.

Aki járt sok ázsiai országban vagy Indonéziában vagy olyan számunkra idegen kultúrában, meglepődött azon, hogy a keresztény kultúra mennyire különböző. Ez is egy olyan bizonyíték, hogy a keresztények a népi sajátosságok szerint alakulnak. Ez annyira távol van az Egyház az eklézia egységétől, hogy az már visszafordíthatatlan. De a realitás is azt diktálja, hogy az a látható egység nagyon hamar szétfoszlott az első eklézia korszakában. Úgyhogy ne áltassuk magunkat, ez már történelem. Ma inkább a babiloni szellem uralkodik a Krisztus nevével fémjelzett keresztenységben.

De erről írtam már többször aki követi az írásaimat az tudja mire gondolok.

 Ebben a bővített kiadásban még arra is felhívnám a kedves olvasó figyelmét, hogy ha tényleg szereti Istent tág forgalomban, de Krisztus személyében is aki az út, az aki az Atyához vezet, akkor a vadhajtásokat maga az Úr fogja lemetszeni. Ő az igazi kertész és szőlős gazda. De ehhez nekünk engedelmesnek kell lennünk az ige ránk vonatkozó kijelentésére.

 Ezt csak azért írtam, mert mindig szükségünk van Isten irgalmára és kegyelmére akárhogyan is értjük meg az Ő szavát.

Minden ami nem Krisztusé.

 haNagyon is gondolom azt és hiszek az Úr szavainak, hogy ennek a világnak nincs jövője úgy ahogy van, ez nem ujdonság, de mindig emlékeztető. Nem szeretek csúnyán fogalmazni, de ez kifejezi az utálatomat a keresztények irányába, nem azért mert az embereket utálom, csak az iránt amit képviselnek. Nem személyeskedem, de maga ez a vallás egy kuka, ( szemét) Isten mint paráznát, ahogy Ő jellemezte, el fog veszelyteni. Lehet vannak rokonszenves emberek akik követik és fenntartják a vallásukat, barátok is és kedvesek, ami biztos, hogy így van, de ha éles helyzetben kerülnek egymással szemben, ahogy a két právoszláv nép az orosz és az ukrán emberek, vagy a dél szláv háború európai, úgymond civilizáció déli részén történt, arra utal, hogy az emberek gyilkosok és ragadozók lehetnek, ha a felső hatalom politikája meg sokminden közbejátszik. Az állat ami bennünk van születésünktől fogva, az ego, az a szörnyeteg aki aktivizálódik egy hatalmas erejű démon befolyásától, szabad útja van ezáltal. Ennek a démonnak a neve, Mammon az egyik a másik emberi nyelven szólva a hatalom vágy az erőszak démonja. Ennek is van neve. Enok könyvében ez részletesebben megtalálható a hatalmi démonok szerepe és helye.

De ami a béke idején, közöttük csak lehet egy álca volt, egyszer csak gyilkossághoz vezettek, az állat benne él az emberekben. Ha élesbe kerülnek a dolgok, simán lefejeznének engem is. Mindegy, hogy miért, vagy azért mert magyar vagyok, vagy azért mert Krisztust követem, mindegy, hogy miért, sokszor semmiért megölnek elhurcolnak embereket. Tudom, hogy ti is tudjátok, az ember barbársága nem változik, csak az eszközei kifinomultabbak, vagy talán az sem? - nem ragoznám tovább, az mindig előjön idővel, csak sokkal jobban van beágyazva valamiféle meggyőző elmélettel, miért mert a ragadozó természete hajtja a törvénytelenségre, de ezt egy csomagolásba kell beleágyazni szép meggyőző szép szavakkal, mint a csokit, hogy meg egyék az emberek. A novációs technológia meg amit most erőltetnek és hangoztatnak, hogy a világ megváltozik, mindenki jobban fog járni ha egy globális rendszerben lesz része, digitális kontroll alatt lesz, ugyanis ez eléggé praktikus. Igaz az lesz amit Isten eleve elrendelt, de mégis kellene követnünk Isten akaratát, hogy elérjük azt amit a zenei világban ismeretes fogalom az uniszon, esetleg szinkron, megtudjuk mit akart az Isten, ennek az a jó hatékonysága, hogy felismerjük akaratát, sok jó eredménye van ezáltal, eme felismerés által, mert ebben van minden amit az Úr a lelki és szellemi békére utal, az a béke amit Ő ad, a hit és békesség a megismerés által. Gondoljunk csak Tamásra, aki többek között békességet talált a megtapasztalásban. Ez az ismeret nem változtatja meg Isten állandóságát, mert Ő mindig ugyanaz, de milyen jó azt megtudni, hogy Isten eleve elhatározott tervei és gondolatai egyeznek vele az én felismeréseimmel, persze ez csak annyira lehetséges amennyire a kegyelme viszonylagosan ránk hat. Pál apostol ezt tudta. A mértéke Isten kegyelmének határtalan, de be tudjuk e fogadni ami nincs ránk mérve?

 Oly sokat hangoztatta az Úr, hogy el kell hinnünk, hogy ez lehetséges.

 Visszatérve az előző gyarló gondolathoz.

A banki rendszer a kriminalisztika az egyén biztonsági érdekében, kitűnő megoldás, ezt sugallja az érdekük stb.

 De te és én is tudom, minden arra vezet ami meg van írva, az antikrisztus hatalmának a Jeruzsálem a királyi város elfoglalásához közeledünk. 

 Nehogy ellent mondjak az állításaimnak, abban hiszek, hogy ez nem most fog megtörténni. 

 Az én legmélyebb hitem és reményem szerint, itt a földön nem érem meg ezt a korszakot. Nem azért mert öreg vagyok, ami nem biztos, hogy valamit jelentene is jelenleg, hanem a jelek szerint, még sok mindennek meg kell történnie ahhoz, hogy ez bekövetkezzen. 

 Úgy látom Isten ugyanúgy cselekszik mint Ábrahám idejében, amikor Ábrahám vetélkedett Istennel Szodoma és Gomora ügyében vagyis Lót ügyében. Úgy látszik Isten ma sem cselekszik maga ellen, ha lehet így mondani, mert az utolsóig tartja a kegyelmi időszakát a választottak érdekében. Ha mélyebben belegondolunk, olyan végső időkben élünk, hasonlóan Szodoma korszakában, ami a kereszténységet illeti, jobb is rosszabbnak tűnő, de egy is ugyanaz a démoni szellem uralja, nem csak egy hanem ezer, a világ szelleme uralja most is, ami a világ a háttéri itézményesítet hatalom érdekeivel egyezik, nézete szempontjából normális és mi több az igazsághoz hasonló megtévesztéssel, de ez nem újkeletű dolog.  

 A világi értelemben nem vagyok sikeres ember, se a családom nem tökéletes, de egyet mondhatok, hogy Isten az Atya kegyelmével az vagyok aki vagyok, ez több mint sok.