Az egész írás Istentől ihletett.
PÁL MÁSODIK LEVELE TIMÓTEUSHOZ 3:12-17 CSIA
“ Akik a Krisztus Jézusban istenfélelemmel akarnak élni, azokat mind üldözni fogják. Szemfényvesztő, rossz emberek előre törik magukat, hogy még rosszabbra jussanak. Tévelyítenek és eltévelyednek. Te azonban maradj meg azokban, amiket tanultál, s amikben hívővé lettél, tudva kitől tanultad, és mert kisgyermek korodtól ismered a szent írásokat, melyek képesek bölccsé tenni téged annak a menekülésnek dolgában, mely a Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül lelhető. Az egész írást Isten sugallta s hasznos az a tanításra, meggyőzésre, helyreállításra, igazságosságban való nevelésre, hogy az Isten embere az eklézsiába beilleszthető legyen (Isten embere tökéletes legyen), minden jó munkára felkészített.”
Sokan azt gondolják, a keresztényi nyugat eléggé kényelmes és jómódú társadalmában, ma már nem üldözik a Krisztus követőit. Most nem a terrortámadásokra gondolok, habár annak is megvannak az okai és okozói. Hanem nagyon jól megvannak egymás mellett a különböző vallási gyülekezetek. A béke amúgy nagyon fontos alapja a vallás gyakorlásának. Semmiképpen nem az a célja egy olyan embernek aki Krisztus követője nem csak szavakkal hanem a hit tetteivel, hogy a békét megbontsa. De mégis ha kimondja mindazt amit Isten sugallt neki, ahogy az apostolok idejében az életével fizetett vagy börtönnel vagy száműzetéssel büntették meg az akkori hatalmak, ma enyhén jelenik meg ez az üldöztetés. Ha gyülekezetbe jár, kizárhatják a más gondolkodás miatt. Hiszen a rendszer mindig kitolja az idegen testet, aki nem oda tartozik. Ha nyíltan meri kimondani azt amit észlelt és az ige is alátámasztja azt, akkor rendbontásnak tartják számon. A béke amúgy látszólagos ott, ahol nem Krisztus a fej az első hanem a katekizmus, elfogadott írásos vagy íratlan úgymond alkotmány. A béke illúziója, nem minden áron kerül megtartásra. Maga Jézus is megbontotta személyével a látszólagos társadalmi békét a farizeusok rendjében. Annyi sok a bizonyítéka annak, hogy nem is idézek az evangéliumból. Az olvasó is ismeri nem szükséges idéznem.
A keresztény világ nem egységes, őket csak egy név köti össze akit Jézus Krisztusnak ismernek, de még az sem mindig, hanem a szentek nevei akiket ők képviselnek, vagy egy igesor amit kiemelik a többi fölé, és azt teszik a teljes igazságnak, ez a szektáns viselkedés. De sorolhatnám de nem használ az építésre.
Az egyik legkedvesebb történet számomra János evangéliumában olvasható a vakon született ifjú meggyógyítása és annak következményei. Csak egy részlet belőle ami a mai témánkhoz illik.
“Erre azt mondták neki: Te mindenestül bűnben születtél, és te tanítasz minket? És ezzel kidobták. Meghallotta Jézus, hogy kidobták, és amint rátalált, megkérdezte tőle: Hiszel-e az Emberfiában? Ő így válaszolt: Ki az, Uram, hogy higgyek benne?
Jézus pedig azt mondta neki: Most már látod is őt, mert aki beszél veled, ő az. Ő pedig azt mondta: Hiszek, Uram. És imádta őt.” (Jn 9, 34-37).
Számos mély gyakorlati tanítás rejlik ebben a 9. fejezetben, erről írtam régebben. Íme a link: https://gabipeti.blogspot.com/2021/09/szellemi-latas.html.
De most haladjunk tovább. “ Te azonban maradj meg azokban, amiket tanultál, s amikben hívővé lettél, tudva kitől tanultad..”. Ezt tanácsolta Pál apostol Timóteusnak akkoriban. De ez fontos a mai Krisztusban hívőknek is. Nagyon jó dolog az, ha mi ahhoz tartjuk magunkat, mármint Krisztus követői, hogy emlékezzünk, hogy honnan estünk ki, mivé tett az Isten kegyelme, mennyire lett más a gondolkodásunk. Ha igazi megtérés és új felismerésben részesült a lélek, annak nem kell elfelejteni, hogy milyen változások mentek a szívében az előbbi életéhez képest. Főleg a szeretet és a másokhoz való viszonyunk lett jobban láthatóvá. Ahhoz kell a tudatos hitbeli élet, ami az Isten ismeretét jelenti. Térjünk vissza néha gondolatban, mikor érintett meg az Úr és mikor engedelmeskedtünk szavának. Igaz az is, hogy néha nem is ismerjük fel azt a pillanatot, mert az egy hosszú folyamat eredménye is lehet. Azért is, ha egy hívő keresztény családban nőtt fel, nem érzékeli a változást, de ez egy csapda is egyben. Timóteus a példája, hogy annak ellenére, hogy az igét ismerte gyerek korától, neki is át kellett esnie ezen változáson felismerve mindazt amiről vagy akiről szólt Isten az írásokban. Ezt embert válogatja, de a vakságból való gyógyulás azért nem egy elhanyalgotható mozzanat. Amikor felismertük, hogy ki is az akitől minden függ és mindenben Ő az örök élet és szabadulás.
Timóteus egy részben zsidó származású a nagymamája által ismerhette az írásokat. Még azelőtt mielőtt Krisztust elfogadhatta volna, ő már ismerte az írásokat. De mik voltak akkor az írások. Persze az a Tóra az ószövetség tekercsek könyvei. Amiről Péter apostol így ír. ” És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpára, amíg felvirrad a nappal, és hajnalcsillag kél fel a szívetekben.” (2Pt 1, 19).
Mi már sokkal többet kaptunk, mert az a hajnal csillag aki az Úr Jézus Krisztus, már sokkal többet jelent gyakorlatilag mert most már teljes az írás. Az evangéliumban kibontakozott az igazság és az, hogy kiről beszéltek az ószövetségi próféták. Nem csak a kanonizált írásokra gondolt itt a tolmácsoló, a kanonizált Biblia nem a teljes írás, a meghatározásában is benne van. Ez egy válogatott könyv, amit emberek szerkesztettek egybe egy kötetbe, Isten jóvoltából, de nem kizárólag ez az Isten ihletett írásai. Olyan terjedelmes könyvek nem kerültek be például Énok könyve, Ézsdrás könyvei stb. Amit ma apokrif irodalomnak nevezünk. De nagyon sok a hamisítvány. Még a kanonizált Bibliába is belecsúsztak hamis szavak, de ez nem jelenti azt, hogy maga az írás nem Istentől származik. Az írásaim nem elégítik ki azokat akik a teljesség igényét kívánják. Nem tökéletesek, de talán gondolat gerjesztők azok számára akik az igazságot keresik. Íme egy régi írásom, amit itt ajánlok. https://mindenbenkrisztus.blog.hu/2021/08/27/uram_tarts_meg_engem.
Aki tényleg birtokolja mindazt amit Krisztus szellemében tanult, az a Szent Szellem teljességében, vagyis megtöltve Isten józan szellemével, analitikus gondolkodással áldotta meg. Hiszen minden felett, a betűk dzsungele felett is az Isten Szelleme lebeg úgy mint az első időben volt. “Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta volt, sötétség volt a mélység színén, és Isten Lelke ( Szelleme) lebegett a vizek felett.” (1Móz 1, 2). Ezen a vízen járt Jézus képletesen bemutatva, hogy Ő nagyobb mint a betű, a betű információ de ahhoz kell az Isten Szent Szelleme, hogy tudjunk rajta járni.
Ezen el lehet gondolkodni. Persze a gondolatok is valahonnan jönnek, már ki merre és kire néz vagy fordul, az antennáink merre vannak irányítva. Ha az ige él a szívünkben, biztos jó mederben maradunk a vizek jó irányba sodornak, az Úr szeme irányít és ha netán újból süllyedni kezdenénk, valami oknál fogva, Isten tudja, mert a betű rengetegébe vesztünk és ez az állapot igyekszik megölni a szellemi életet. Az igazi hit viselkedése és megjelenése, mégha nem is tökéletes, az aztán sok problémát okozhat olyan környezetben ahol az igét nem tisztelik vagy felületesek iránta. Többnyire az érzelemre építenek, mert érzékiek, nem a tiszta igazságra. Na de ez egy megkopott lemez. A fontos nem az, hogy mik vagyunk, hanem mit tartunk előnyben, az igazságosságot vagy a hamisságot, talán azért mert ha szeretjük is Istent, de mégsem törődünk a megismerésével, úgy jó ahogy van. Ez az alvásnak a jele. Ez a gyilkos szunnyadás észrevétlenül uralja a lelkünket. De az Úr mindent lát és ma is felhívja a figyelmet ezekre a veszélyekre. A laodiceai gyülekezet a mai képet tükrözi: “ tudom a te dolgaidat, hogy sem hideg nem vagy, sem forró. Bárcsak hideg volnál vagy forró!
Így, mivel langyos vagy, sem hideg, sem forró, kiköplek a számból. (Jel 3, 15). A kiköpés a szájából azt jelenti számomra, hogy hiába az igehirdetés az ilyenektől, nem Isten szavát hirdeti, még ha azt is elemzi és idézi, Istennek valójában nem szolgál a jóra.
“ Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is, és aki mocskos, legyen mocskos ezután is, és aki igaz, igazságot cselekedjék ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is.
Íme, hamar eljövök, a jutalmam velem van, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint.” (Jel 22, 11).