A Laodiczeai levél.
Jelenések 3: 14–22:
'A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete:
Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév.
Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.
Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:
Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.
A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.
Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
- “Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; " Szomorú közöny. Ezek az állapotok nem voltak láthatók az emberek számára, és ma sem, de az Úr előtt láthatók. Az embereket könnyen elvakítja a külső megjelenés. És Laodiczeában elég volt belőle. És ez még tovább fokozódott, a középkorban élte meg a reneszánszát, amit ma is kegyben tartanak örökösei. De mi itt nem az aranykapuról és a patinás templomokról beszélünk, ezek csak tükörképei vagy bizonyítéka a totális hanyatlásnak, hanem a lelki állapotról, ami már a laodiczeai gyülekezetben vette kezdetét. Amit ma kereszténységnek hívunk, az meg még inkább bizonyítja, hogy amiről Pál apostol írt Timóteusnak, "Nagy ház" (2Tim 2, 20)
Az alábbiakban majd szó lesz róla.
Mivel ezt mondod: hogy "gazdag vagyok, meggazdagodtam és nincs szükségem semmire". Az Úr azonban tudta az igazi állapotot: "és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:". Laodiczea jelentése: "a nép joga". Baljóslatú neve a gyülekezetnek!
Amikor az egyházban szóbeszédek keringenek az "emberek jogairól", akkor le kell mondani az Úr tekintélyéről. Ahol az Urat az egyház fejeként ismerik, nemcsak szavakkal és tanítással, hanem a gyakorlatban is, szó sem lehet "emberi jogokról". Ott a beszélgetés tárgya inkább az Úr kegyelme lesz.
Az Úr "Ámen" néven mutatkozott be ennek az gyülekezetnek, amely megerősíti Isten szavait és szándékait, amelyekben és amelyeken keresztül mindannyian beteljesednek. Hűséges és igaz tanúnak is nevezte magát, mert nem okoz csalódást annak, aki elküldte, és bizonysága a körülményektől függetlenül igaz, és nem fél a veszélytől. Végül is ő Isten teremtésének kezdete; akin keresztül és akinek minden létrejött. Ez sokkot jelentett a laodiczeai hívők számára, mivel nem erősítették meg Isten szándékát az egyház iránt a földön, és nem voltak igaz és hű tanúi Krisztusnak . Gazdagnak tartották magukat, nem vallattak hiányt. Így kizárhatták az Urat. Nincs az emberi jogokban semmi, ami lehetővé tenné az Úr számára, hogy maga döntsön, hogy honosítsa saját akaratát és pozícióját. De akkor az Úrnak már nem kell semmit sem mondania! - Tudom a dolgaid- mondja. De mik voltak a dolgai? „Sem hideg, sem hévek nem voltak! Ez a helyzet. De ezek nem tettek vagy dolgok. Tetteik bizonyították ezt az állapotot. Tetteik teljesen ellentétben azzal, hogy dicsekednek, hogy gazdagok voltak, tetteik egy teljesen más állapotot bizonyítottak: nem kívánt melegséget. Ez a melegség nem volt köszönőviszonyban a tudással, a megismeréssel. A laodiczeai gyülekezeteket, Ázsia tartomány többi gyülekezetével együtt bőségesen megáldotta más régiókhoz képest; az apostol elmondta nekik Isten minden akaratát. Nem ok nélkül mondták: "Gazdag vagyok, meggazdagodtam". Melegségük feltárja az Úr iránti szeretetük és a hozzá való odaadás mértékét. Nem az apostol írta-e az 1Kor.8: 1-ben, hogy „Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. ” {szó szerint, "felfuvalkodott a büszkeségtől" - kb. } akkor hogyan épülhet a szeretet? Milyen szomorú, amikor büszkék vagyunk a megértésre és lenyűgöző módon megmutathatjuk másoknak Isten szavának értékes kincseit, de nem gyakoroljuk azt, amit tanítunk ( ez inkább az úgynevezett tanítókról szól)! Ez nem azt bizonyítja, hogy aki másokat a megértéshez viszi, megmutatja az Ige szépségét, lelkessé teszi az embereket, de maga mintha kölcsönbe kapta, nem tette magáévá, a hév lehűlését bizonyítja.
A melegség ott van, ahol valaha forróság volt, de jött a lehűlés. Filadelfiában hevesség támadt, mind az Úr, mind egymás felé. Laodiczea-ban meg az az állapot uralkodott, amelyben az egyház ismeri Filadelfia áldásait, de azt képzeli magáról, hogy Filadelfia állapotában van, mondván: "Gazdag vagyok", de az önelégültségben vak a szegénység és a meztelenség valódi állapota, miközben Az Úr kívül áll, és nincs tekintélye az egyházban. Aranyat kell vásárolniuk, Isten igazságának aranyát, saját, úgynevezett gazdagságuk helyett. És a fehér köntös - a szentek igazságának képe (Jel.19: 8) -, hogy mezítelenségük szégyene ne legyen látható. És a szem megment, hogy ne legyenek többé vakok, mint a farizeusok, akik szintén tudtak jót mondani, de nem ennek megfelelően cselekedtek (Máté 23,2,3,24; János 9,40,41).
Az Úr szeretete nem hevítette fel. És ez a szeretet feddést és fegyelmi intézkedéseket szült arra, hogy bűnbánatot érezzenek.
„Íme, az ajtó előtt állok és kopogok” - kényszerült az Úr mondani. Ki akarja hányni őket a szájából (16. vers), de azokat keresi, akiknek még van fülük kopogás hallására. Az Úr kint van, tehát maga a gyülekezet nem az övé, de vannak köztük akik az övé. De ezek nem vállalhatnak közösséget azokkal, akik azt mondják: "Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Máté 7:21). Az ajtónál áll és bekopog. "Ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek hozzá, és vele vacsorázom, ő pedig velem." A hivatkozás itt nem nyitott ajtó, mint Filadelfiában, hanem zárt ajtó, bezárt az Úr előtt. Ha Laodiceában lehet közömbösség, az Úr nem közömbös. Kopog, remélve, hogy valaki kinyitja az ajtót. Valaki, nem a gyülekezet. Az egész gyülekezet helyreállításának lehetősége nem megengedett. Csak az egyén számára van remény, aki ismeri és hallja az Úr hangját, és kinyitja az ajtót, szivének ajtaját. Ott az Úr belép és megáldja jelenlétével; mert ez a lélek felismerte az éjben a világosságot „De lesz egy nap, a melyet az Úr tud, se nappal, se éjszaka, és világosság lesz az estvének idején. ”(Zak 14: 7). Persze, hogy cselekedet is megfogan. Kilép a hazugságból, akármilyen gyenge is.
Meggyőzőnek tűnik a (legyőzöttek) ígérete, de a legkevesebb, amit meg lehet tenni, mert egyértelmű, hogy aki nem fogadja el itt az Úrban a helyét, az nem fog a mennyeknek országában uralkodni az Úrnál, az nem volt hívő. Az Úrral való uralkodást mindazok megkapják, akik a levegőben találkoznak vele, valamint a nagy nyomorúságból származó vértanúk. Méfibóset (2Sám) számára nem az volt a legfontosabb dolog, hogy visszaszerezte apja és nagyapja tulajdonát. Így az Úrral való uralkodás nem lesz számunkra a legnagyobb, mert ma számunkra nem ez a cél, hanem, hogy vele legyünk.
A többit az Úr tudja.
"Akinek van füle, hallja, amit a Lélek mond az gyülekezetnek." Ezekkel a szavakkal végződik egy hét levélből álló üzenet - olyan levél, amely egyrészt az akkori egyházakra vonatkozó, másrészt egy jövőkép részeként prófétai vázlatot nyújtott be a gyülekezetekről az évszázadok során, egészen a gyülekezetek szerepe végéig. Ezek a záró szavak emlékeztetnek minket a 20. versre: "Ha valaki meghallja a hangomat és kinyitja az ajtót, bejövök hozzá." Akinek füle van, hallja; sajnos sokaknak nincs fülük a Szentlélek szavaihoz. Jobban lenyűgözik őket az emberi vélemények és szavak, valamint saját gondolataik. Akinek azonban még van füle, hallja meg, ahogy az Úr mondta; és akinek van szeme látni, észreveheti, hogy szavai teljesülnek, beleértve az egyház hanyatlására vonatkozó figyelmeztetést is. Az a kétségtelen tény, hogy ezek az események nem fogják meglepni az Urat, mert mindezt tudta és elmondta nekünk, nagy bátorítást jelent a hívek számára, keseregve a kereszténységben kialakult helyzet miatt, mivel semmi nem csúszik ki a kezéből. Ő a kezdet és a vég!
Miért mondtam a fentiekben, hogy a kereszténység, ami ma egy totális vallási intézmény, "Nagy ház", ami egy gyűjtő fogalom, csakis azért, mert Krisztus nevét vallja. Semmi másért nem hoznám egy nevező alá, sőt ez a névlegesség is utálatos Isten számára.
De idézzük fel az igét ezzel kapcsolatban.
(Jelenések 17-3,4,5)
"És lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, amely teljes vala káromlásnak neveivel, amelynek hét feje és tíz szarva vala. Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala arannyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele utálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával, És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja."
Tegyük a kezünket a szívünkre, és tegyük fel a kérdést, kiről is van itt szó? Csak annyit tennék hozzá, hogy a" káromlások nevei", azok nem csúnya elnevezések, a leges-legszebbek amit ember kitalált. De ezek mind káromolják Isten nevét.
Nem győztem meg senkit ezzel, csak gondolkodáshoz buzditom az olvasót.
Ez mindenkinek a maga felelőssége, kinek a neve alatt tesz tanúbizonyságot, vagy címkével vagyunk ellátva, hogy jobban eladhatók legyünk? Krisztus egyháza nem egy gazdag szupermarket és nem farsangi mulatság.
A Krisztus teste az Isten egyháza, ahol nincs senki megbélyegezve, csak a Szellemtől megpecsételve.
Nem kérek bocsánatot senkitől, ha megsértődik valaki, mert ez nem személyeskedés, ez egy vázlat csupán.
