Kísértés és szabadság Krisztusban.
„ Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét."(1Kor 10:32)
Ma a kereszténységben félreértések vannak (enyhén szólva!) A "kísértés" avagy a "botránkozás" szó jelentéséről, amely a Szentírásban megtalálható különböző összefüggésekben. Három nyelven ismerem a Bibliát, több fordításban. Össze szoktam egyeztetni a fordításokat. Szerintem ez jó dolog. Gyakran lehet hallani a Krisztus nevét vallóktól a közeli felebarátokhoz intézett megjegyzéseket: "Kísértés vagy nekem!" - Tehát mi a kísértés? Hogyan lehet elcsábítani, és mit jelent a gyakorlatban, ha a mai vers előírja: "NE kísérts senkit"?! A görög szövegben két szó található, amelyeket az orosz fordításban a "kísértés" szó ad. Mindkettőt közelebbről megvizsgáljuk annak érdekében, hogy ne értetlenkedjünk jelentésükben, és helyesen alkalmazzuk őket. Az Újszövetségben van egy fontos előírás, amelyben mindkettő szó megtalálható egyszerre: "Ne ítélkezzünk többé egymás felett, hanem JOBBAN ítéljük meg magunkat, hogyan ne adjunk esélyt testvérünknek a megállásra *vagy a MEGBOTRÁNKOZÁSRA**", ez oroszról fordítva, de Csia Lajos így fordította le helyes magyarsággal:"Tovább tehát ne ítélgessük egymást, hanem annál a döntésnél maradjatok meg inkább, hogy ütközést vagy kelepcét a testvér elé nem fogtok vetni." ( Róma 14, 13). * Görögül: "proskomma" [proskoma] - botlás, kísértés ** Görögül: "skandalon" [botrány] - botlás, kísértés, csapda, csapda; tőle és az orosz "скандал" szó eredete.
Első pillantásra nem nagyon különböznek egymástól. De a görög nyelv etimológiájában, amelyben az Úr szívesen bemutatta számunkra újszövetségi utasításainak eredeti példányát, ezek nemcsak különböző szemantikai szerkezetekkel, hanem némileg eltérő jelentéssel is bírnak, bár a filológusok és a bibliakutatók gyakran használják jelentésüket. vegyes módon. Ha valóban szeretjük az Urat és értékeljük az Ő Igéjét, akkor nem lehet jelentéktelen számunkra az, amit mondott és parancsolt nekünk. És az Ő Igéjének való valódi engedelmesség számunkra kiváltságokat ad - élvezni azt a szabadságot, amelyben szentjeit elhelyezte ...
„Senki nem a magáét keresi, hanem mindenki a másik javát” (1Kor 10:24)
A mai vers a háttere a VISELKEDÉS, amelyről fentebb beszélni kezdtünk: „Ne adj kísértést” vagy Csia szerint :"Olyanok legyetek, akiken sem zsidók, sem hellének, sem az Isten egyháza nem botlanak meg." (1Kor 10:32). Ebben az esetben a szív helyes irányultsága a felebarát hasznát szolgálja, és nem az önzést! Ha mindent ebből a helyzetből közelítünk meg, akkor nemcsak engedelmesen teljesítjük Isten Igéjét, hanem megmentjük a közeli emberekkel való kapcsolatainkat is, és nem adunk okot a botlásra. „Aki szereti a testvérét, a világosságban marad, és nincs benne kísértés” (1János 2, 10) - ezt tanították az apostolok. Számomra is megbotránkoztató az, ha valaki Krisztus nevét vallja, de valamelyik popsztár divatját követi.
Azonban nem minden ilyen egyszerű, mert KI szereti jobban a testvéreket, mint az Úr Jézust?! Pedig sok ember számára (főleg a testben hozzá rokonok, a zsidóknak!) lett „A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává” (Róm. 9: 32.33; 1Péter 2: 7). Ő, az igazi Ember és az egyetlen Ember, aki mindenben engedelmeskedett Isten akaratának, ennek ellenére valakinek buktatónak és kísértésnek bizonyult! De a Szentlélek, aki az apostolokat ihlette, nem tévedhet, és nem taníthat rosszul! Ezért a fényről és a szeretetről szóló tanítása fontos mérföldkő az igazi keresztény életben. És az igazi keresztény közösség csak újjászületett keresztényekkel lehetséges! Az egybe gyűjtő vallási nevek és a vallási összejöveteleken való részvétel önmagában nem elegendő! Ez kiterjed a botlás és a kísértés kérdésére is. Ha igaz szeretet van a szívünkben (csak az újjászületés által lehet ott, a Szentlélek által kiöntve!), Akkor mindketten „a világosságban lakozhatunk”, és közösségben lehetünk Istennel és a világosságban járó szentekkel is. (1 János 1: 7), és képesek leszünk elkerülni Isten erejével minden kísértést és botlást, és mi magunk nem fogunk ilyen botlásként és kísértésként szolgálni valaki számára ...
„Minden megengedett számomra, de semmi sem birtokolhat engem” (1Kor 6,12)
Az igazi kereszténynek Istentől megtisztult és megújult lelkiismerete van, nagyon érzékeny mindenre, ami ellentétes Isten akaratával. Még ha ez még tapasztalatlan keresztény is, akkor is képes lesz felismerni, hogy mi megengedett számára és mi nem! A benne élő Szentlélek teszi ezt (1János 2:27). Pál apostol mai szavai nem megengedők, nem veszik figyelembe a mellette járó személy lelkiismeretét, és nem egy jogász vagy formalista álláspontja, hanem az állandó és teljes önmegtagadás kifejezése. Az apostol jól értette, hogy Krisztusban való szabadsága a legközvetlenebb módon kapcsolódik a felfeszített Krisztushoz, amelyen ő vele együtt feszítették meg. Az Úr Jézus teljes szabadságot adott neki, de nem úgy, hogy a gyenge hívők szenvedjenek és bűnbe essenek az apostol általi szabadság használat miatt. Így kell gondolkodnia ma minden igaz kereszténynek. Ha bármilyen módon győztesek vagyunk, és ezért használjuk a keresztény szabadságot, akkor nem szabad megfeledkeznünk a mai versben bemutatott absztinencia elvéről. Általánosságban emlékezni kell arra, hogy az önmegtartóztatás a Lélek gyümölcseinek összetevője (Gal. 5:23), aminek teljesen természetesnek kell lennie mindenki számára, aki Lélektől született. A komolytalan hozzáállás a Krisztusban meglévő szabadságunkhoz, és annak felhasználása a vágyak elfedésére súlyos bűn Krisztus és a testvér lelkiismerete ellen (1Kor 8:12).
Kedves testvérek! Krisztus után elvállalni és hordozni a keresztedet azt jelenti, hogy önzetlenül élsz ebben a világban, és azon gondolkodsz, hogyan szerezhetsz több lelket az Úrnak. És ezért a "Semmi ne birtokoljon" minket! Ha az Úr Jézus az életünk birtokosa, gazdája, mestere és TANÍTÓJA, akkor mi más birtokolhat minket?! Azt akarja, hogy szívünk HŰEN neki szenteljük! Megérdemli figyelmünket és tiszteletünket, hiszen ehhez minden joga megvan!
Ő azonban nem erőszakolja ránk, hanem várja az önkéntes és alázatos függőséget és engedelmességet …(ebben van a szabadság szeretete, nem helyez sokkos állapotba, hogy azt tegyük amire még nem jött el az idő)
- De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét. Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete? (1 Kor. 10.29)
A szabadság Krisztusban, amelyet nekünk van adva, nem azért adatik meg, hogy ellenőrizhetetlenül tegyünk bármit. Az igazi szabadság abban rejlik, hogy az ember már nem rabszolga vagy bűn foglya. Mindenekelőtt szabad tőle, és mindent irányíthat. De egy meghatározott célra is szabad - hogy TELJES győzelemmel éljen! A bűn nemcsak megterheli a lelkiismeretet, hanem eltorzítja a gondolkodást, és képtelenné teszi az embert a valóság észlelésére. A bűntől és a hamisságtól való mentesség azonban éppen ellenkezőleg, érzékenyebbé és figyelmesebbé teszi a lelket felebarátja lelkiismeretére. A földi élet valósága az, hogy nem vagyunk egyedül - több szempár néz ránk, és ezt figyelembe kell vennünk, hiszen befolyásoljuk egymást (akár tetszik, akár nem). Ha ezt nem felejtjük el cselekedeteinkben, akkor figyelembe vesszük felebarátunk lelkiismeretét. Nagyon könnyű megbotránkoztatni vagy megkísérteni egy testvért, ha nem gondolunk rá, a felfogására és a lelkiismeretére. Pál apostol Istennel való közösségben megértette ezt, és így tanította a szenteket. Ez nem csak a bálványoknak szentelt ételekről szól. Egy vonalat húz a keresztény minden cselekedete vagy tettei alá: „Tehát akár eszel, iszol, akármit teszel, MINDENT (!) Tegyél Isten dicsőségére” (1Kor. 10.31).
Méltatlan az igazi keresztény számára, hogy a közeli hívő buktatójává váljon, vagy konfliktusokat okozzon, vagy botrányt provokáljon egyes tetteivel. Az apostolok minden tanítása a levelekben közösen az önmegtagadásra (saját érdekek feláldozása!) És az önzetlen szolgálatra összpontosít. Aki eltökélt, hogy ezt teszi, az megmenekül a kísértésektől, és nem lesz buktató a gyengébb testvérek számára! ...
„Így aztán, mikor az atyafiak ellen vétkeztek, és az ő erőtelen lelkiismeretüket megsértitek, a Krisztus ellen vétkeztek.” (1Kor 8,12)
A „testvérek elleni” és „gyenge lelkiismeretük” elleni bűn Krisztus elleni bűn! Ó, milyen komoly! Ha csak jobban elgondolkodnánk ezen, és nem feledkeznénk meg testvérünk lelkiismeretéről járásunk során! De hogyan élhetnénk mi (gyenge és jelentéktelen emberek) így, ha még maga az Úr Jézus sem tehette meg, hogy ne botránkoztassa a körülötte lévőket: „És megbotránkoznak vala ő benne.” (Máté 13: 57; Márk 6: 3)?!
Az Úr Jézus Krisztus viták és bosszúságok (sőt botrányok!) tárgya lett az emberekben nem azért, mert tetteivel valahogy bűnre ingerelte őket. Fentebb megvizsgáltuk a bűnhöz való hozzáállását és azt a tényt, hogy Ő (mérhetetlen szeretetében!) ELVÁLASZTOTTA a bűnt és a bűnöst, nemcsak bocsánatot, hanem HATALMAT is adva neki a bűn feletti győzelemért (János 5,14; 8,11; 9.24.25.39) ).
Az Úr Jézus azonban ma is példa marad számunkra, amelyhez elhívottak vagyunk. Bármennyire botránkoznak is vele kapcsolatban a bűn foglyai és az emberi vélemények, Ő az Atya akaratának való teljes engedelmességgel járta földi útját, teljesítve minden szándékát a bűnösök üdvösségével kapcsolatban. És mi is, példáját nézve és őt utánozva, járhatjuk életünk útját, mindenre gondolva, ami tetszik neki. Azt akarja, hogy megtanuljuk figyelembe venni szomszédaink „gyenge lelkiismeretét”, és ne provokáljuk (kísértsük) őket bűnre.
Ez ma is lehetséges, ha Krisztus Szelleme uralkodik rajtunk, és megengedjük neki, hogy ezt megtegye! Ha az önmegtartóztatás áldott gyümölcse (Gal. 5:23) szabályozza a velük való kapcsolatunkat, az szabadon megnyilvánul viselkedésünkben. „Aki szereti az ő atyjafiát, a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való.” (1János 2:10)! És „Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk."(5.2)! ...
Amikor Pál megfeddi Pétert így szól: „Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra, miként kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek?” (Gal. 2,14)
Itt van a buktató! Amikor egyet mondunk, akkor másra gondolunk, és megtesszük a harmadikat! Sajnos ez már a gyülekezet legelején kezdődött, és még az apostolok között is. A hús valóban, ahogy az Úr Jézus mondta: „a test nem használ semmit:” (János 6:63)! Nemhogy nem használ, de nem használhat semmit, ami a Lélekből fakad!
A törvény nem tette lehetővé, hogy az emberek helyesen éljenek. Önzők és magukat szeretők maradtak, nem gondoltak a felebarátukra: "De ki az én felebarátom?" (Lukács 10,29); „NINCS emberem ... MÁSIK lép be előttem”--" Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem".(János 5: 7).
A környező világban Ne keres együttérzést -Mindenki magával van elfoglalva! ..
És nem számít, ki az az ember (zsidó vagy nem zsidó), önző bűnös marad! Az apostolok nemcsak zsidók voltak, hanem kapcsolatba kerültek magával az Úr Jézussal is, aki az isteni irgalmasság és kegyelem ajándéka. Lényegük azonban nem változott: "Pogány módon élsz, de ... zsidó módon kényszeríted a pogányokat"! Miután megtanulták a szabadságot Krisztusban, a szabadság útjára léptek. De másoknak nem engedték meg ezt az utat - ",kényszerűen, hogy zsidóként élj"! Ez a kereszténységben a mai napig megmaradt. Sok keresztény, miután megízlelte a szabadságot Krisztusban, még mindig nem tanítja meg másoknak ezt a szabadságot, hanem „ elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjotokkal sem illetitek azokat a terheket.” (Lukács 11:46). A kegyelemből való élet szabad élet a „Krisztusban”, amikor a Szentlélek, aki bennünk lakozik („kenet” - 1 János 2:27), megtanít neki mindent, és az Igazsághoz vezet, nem pedig a törvényes sztereotip, sablonos rendszerhez vezet ami a test ...
„Ezért, ahogy befogadtátok Krisztust Jézust, az Urat, úgy járjatok benne” (Kol. 2: 6) „Amit tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek” (1Kor. 10.31)
Ez az igazi szabadság Krisztus Jézusban - elfogadni őt Urunknak, önként engedelmeskedni neki egész életünkben és JÁRNI BENNE. Ha elfogadtuk Őt, akkor megkaptuk az isteni erőt is, amely megadja nekünk a képességet, hogy Őbenne járjunk (gyakorlatilag cselekedjünk). Egy ilyen élet és egy ilyen járás egy hitetlen ember számára érthetetlen. Lelkében állandó konfliktus van (PROTEST), mivel „a test [az ősember] a szellem ellentétét kívánja” (Gal. 5:17).
Az igazi keresztény Istentől rendelkezik azzal a képességgel, hogy „olyan legyen, mint Fia képmása” (Róm. 8:29). Ez azt jelenti, hogy ugyanúgy járhat ezen a világon, mint a Tanítója és az Ura. És mindenkinek, aki Istentől született, mindig erre kell törekednie. Ha így jár, igaz szeretetet fog mutatni ( nem képmutatni) felebarátainak. Az ilyen élet kedves Istennek és dicsőíti őt! Ennek természetesnek kell lennie, ahogy Pál apostol mondta " az vagyok aki vagyok"
Bármennyire botránkoztatta is az Úr Jézus a körülötte lévőket, akárhogy vitatkoznak is róla, ő felülmúlhatatlan tekintély és példa maradt a bolygó minden lakója számára. Még azok is kénytelenek elismerni, akik nem hisznek Őbenne! Ezért minden keresztény tud élni (az Ő példája szerint!) Kövesse az általa kitaposott szűk utat, és élvezze azt a szabadságot, melyben Krisztus áldozata helyezte. Nem kísérteni a felebarátot, nem megbotránkozni érte, hanem jó példa és fény lenni a környezet számára - ez az igazi keresztény FELADATA és CÉLJA mindig. Ha nem magunknak élünk „ hanem annak, aki érettök meghalt és feltámasztatott.” (2Kor 5:15), ha az önmegtagadás és nem az önzés elve szerint élünk, akkor JÁRUNK benne. Az Ő terhe könnyű ebben a járásban, de ha nehéznek bizonyul a számodra, akkor biztos még nem adtad oda neki minden terhedet, magad akarod még hordozni saját terhedet. Akárhogy is vitatkoznak az emberek egy ilyen életről és egy ilyen járásról, akárhogy is keresik a kísértés és a vád okát (2Kor 11,12) - az Úr meg fogja igazolni az ilyeneket! Ezért, kedves keresztény, ahogy „befogadtátok Krisztust Jézust, az Urat, úgy járjatok benne”! Nézz inkább rá és az általa hagyott példára, és teljes szívedből törekedj arra, hogy minél jobban hasonlíts hozzá!
Különben ez minden amit olvastál csak teória marad más semmi. De az Úr türelmes és kegyes hozzánk, és mi is legyünk türelmesek mások iránt.
De az a dilemma áll fenn, hogy akik már Krisztusban felnőttek, azokat nem lehet megbotránkoztatni semmivel, ellenben még a zsengék a csecsemők, erősnek érzik magukat az igében, és ennek tükrében sokszor megbotránkoznak a mások szabadságában, na de ez egy másik téma.
