Létezik-e szabad akarat?

 

Létezik-e szabad akarat?

Bevezető.

Ez a kérdés sokaknál még fel se merült, ahogy nálam se, sok ideig, amíg  behatóan nem kutattam a Szentírásban az erre vonatkozó igéket. A predesztináció kérdése és a szabad akarat hívei ellentétben vannak egymással. A predesztináció vagyis az eleve elrendeltség tökéletes példája maga Jézus Krisztus. Ebben nem kételkedünk, de neki nem volt szabad akaratja, miért is lenne nekünk? Ezt a kérdést szeretném feszegetni. De a hely szűke miatt csak csekély részletével fogunk foglalkozni, ha valaki velem tart.

 

Most egy részlet az Avatár c. könyvből ( Ted Kereshe)

Egyszer hallottam „valakitől”, hogy a véletlen a hülyék megoldása. Én persze nem használnék ilyen durva kifejezést, de azért ezt megjegyeztem. Ha hiszel a véletlenben, mondd ezt, de én tartom, hogy véletlenek nincsenek. Minden Istent ismerő embernek be kell látnia, hogy Isten és a véletlen két össze nem egyeztethető fogalom. Isten egyenlő

rendezettség, tervezettség,szabályozottság,véletlen egyenlő káosz. A véletlen azoknak a megoldása, akik nem gondolkodnak. Így egyszerűbb. És innen ismét rátaláltunk kedvenc témámra, a szabad akarat illúziójára.

Van egy nagyon súlyos érv a tarsolyomban a szabad akaratban hívő, Istent ismerő emberek hitének cáfolatára: ha ismered Isten és az ember természetét, tudod, hogy minden jó kizárólag Istentől jöhet. Így a jóra való törekvés is. Nincs semmi jó, ami nem Istentől való lenne mert csak Ő jó, így minden jónak kizárólagos forrása csakis ő lehet. Ha tehát te hozol egy jó döntést, ami a jóra visz, akkor úgy gondolod, hogy az a jó belőled való? Hogy a te vagy annak a jónak a forrása? Az lehetetlen. Minden jó Istentől van, az emberből „magától” csak hitványság fakad, ahogyan ezt Salamon, a bölcs is megfogalmazta: „meglássák,hogy ők magokban véve az oktalan állatokhoz hasonlók.” Istentől van maga a szándék, az akarat is arra az emberben, hogy a jót keresse. A jó alatt itt ne a földi javakat értsd! Isten a szellemi, a lelki jó vágyát helyezi vagy nem helyezi bele az ember szívébe. Ha pedig ezt kizárólag Isten képes csak megcselekedni az emberrel, mert, hogy ugyebár minden jó

csak és kizárólag Tőle származhat, így a jóra való vágy is, akkor ez nyilvánvalóan nem egy az ember szabad elhatározásából fakadó érzelem. Nem úgy van, hogy no, ez nekem

szimpatikus, ez az, ami tetszik, hajrá, legyünk mostantól jók és keressük az Istennel való közösséget! Ez az ego által elvakított ember hite, aki azt gondolja, hogy ő az, aki döntött

ebben a kérdésben. Pedig csupán annyi történt, hogy Isten befolyása olyan lassan és fokozatosan érkezett meg a szívébe, hogy az ember ezt nem vette észre. Csak az eredményt észlelte, magát a befolyást nem. Ezért gondolja azt, hogy ő az, aki meghozta ezt a döntést. Maga Krisztus, az Isten jelentette ki ezt az igazságot:

„Ezért mondottam nektek– beszélt tovább–,hogy senki sem jöhet hozzám, csak akinek Atyám megadta azt!”

Akinek az Isten ezt nem adta meg (vegyük észre a múlt időt!), annak sosem lesz sem hite, sem Istentől való szellemi vezetése. Ez nem a nem létező szabad akaraton, hanem Isten eldöntésén múlik, eleve elrendelt, meghatározott terve szerint alakul így vagy úgy. Tudomásul kell venni azt a tényt, hogy ha Isten valakit nem indít arra, hogy keresse Őt,

akkor az az ember soha az életben nem fog Isten felé fordulni. Soha. Magyarázhatsz,prófétálhatsz, érvelhetsz, egyik fülén be, a másikon ki. Esélytelen misszió.További igen fontos meglátásnak érzem azt a tényt is, hogy nem lehetséges

ebben a kérdésben az „is”válasz. Tehát az, amit a farizeus zsidók tartottak, hogy egyes dolgokban az Isten által eleve elrendelt dolgok érvényesülnek, míg másokban dönthet az

ember. Ilyen nincs.Vagy ez, vagy az, hiszen a szabad akarat valósága azt a helyzetet feltételezi szükségszerűen, hogy egy adott dolog alakulhat így is meg úgy is. Ám ha ez így

van, akkor hogyan lehetne Istennek mindenre és mindenkire kiterjedő pontos és részletes terve? Sehogy. Ez kizárólag úgy lehetséges, ha minden illik abba a kirakósba, amit

Isten kirakott már a világ teremtése előtt. Ahogyan ezt Pál a választottakkal kapcsolatban konkrétan ki is jelentette. De ne tévedjünk, ezt nem Pál jelentette ki valójában, ő csak a

száj volt, amely kimondta, a kéz, amely leírta ez igét. Ez egy ihletett kijelentés amely magától az Úrtól való igazság.

„A szerint, a mint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által”,

Néha elbizonytalanodom, amikor ilyen igéket olvasok. Hogy lehet ezt nem érteni? Hogy lehet azt mondani, hogy majd a földi életünk után dönt az Isten azzal kapcsolatban, hogy kivel mi lesz? Ide van írva, hogy nem így van. Hogy úgy van, hogy ezt már a világ teremtése előtt eldöntötte.

Igen az ítélet most folyik és még el is fog tartani egy ideig, de ez nem azt jelenti, hogy Isten most találja ki mi legyen. Most a szembesítés folyik! Az ítélet lényege ez. Isten már tudott mindent előre, mielőtt a teremtésbe fogott volna. Neki nem kell idő, hogy ítéljen. Nekünk kell idő, hogy szembesülhessünk azzal! Minden egyes ember odaáll és meg fogja nézni mit művelt. Bizony. Ehhez kell idő. ( itt a szerző nem tér ki külön azokra akik már nem mennek az ítéletre, mert Krisztus elé vitték bűneiket ) Isten tételesen végig veszi mindenki munkásságát, hogy az ítélet világos és vitathatatlan legyen. Így tiszta a dolog. Nem miatta van ez a tempó, hiszen Ő eleve tudja minden egyes ember vonatkozásában a végeredményt, hanem éppen az emberek miatt teszi ezt és így. Ennyit az ítéletről. Beszéljünk kicsit még szabad akaratról, bár szinte csak ismételni tudom magam! Ha tehát létezne a szabad akarat, akkor akármi megtörténhetne. Ali Baba megnyomhatná a piros gombot a világ pedig felrobbanna. Annyi atomfegyver van ellenőrizetlenül a világban, hogy el sem hinnéd. És érdekes módon egy sem robbant fel eddig. Talán csak nem Isten keze van a dologban? Hidd el, ha nem ez lenne a helyzet, már rég repülnénk valahol a galaxisban atomokra robbantva, mert egy hülye

már biztos kipróbálta volna, hogy mit vett jó pénzért a feketepiacon. Ezt kizárólag Isten képes megakadályozni. Ezért nem lehet szabad akarata Ali Babának, meg neked sem.

Mert ha neked van, akkor Ali Babának miért nincs? Azt feltételezni pedig, hogy van szabad akarat, csak Isten valahogy mindig előre tudja, hogy Ali mikor akar robbantani, így pedig sikeresen ki tudja ezt védeni, hát ez a verzió nekem sértő. Én kérek elnézést Istentől, hogy így lealacsonyítod Őt. Gondolod, hogy Isten arra vár, hogy egy ember lépjen valamit

(mindezt hétmilliárddal felszorozva), aztán majd Ő arra reagál? Hogy Isten lépéshátrányban van? El tudod ezt hinni? Mert ha hiszel a szabad akaratban, akkor ezt kell feltételezned. Ali vagy Jóska lép egyet, sátán lép egyet, majd Isten is lép. Képtelenség. Mindenki szépen halad a sínen, amit Isten lefektetett elé, arról sem jobbra sem balra egy centit sem térhet el. Ez a világ nem működhet másképpen. Már régen megsemmisült volna mindenestől ha nem így lenne. Még így is milyen undorító hely ez, mennyi gyalázat van itt, de legalább megvan. Még. Amíg be nem tölti a funkcióját. Utána iktatva lesz a megfelelő helyre azokkal együtt, akik ezt tették vele. (Most csak a kötekedők kedvéért írom ide, hogy arra a kérdésre, miszerint ha mindenki fix pályán, sínen halad, akkor hogyan tehették tönkre a világot Isten szándéka ellenére, az a válaszom, hogy olvasd el a Szellemi Izráeltől kezdve az írásaimat. Három könyv anyagát nem kívánom itt újra tárgyalni.) Ám, hogy ne csak ismételjem magam, ide illesztenék egy gyönyörű idézetet a Szentírásból, amely ugyancsak igen egyértelmű, és amelyet ugyancsak minden egyértelműsége ellenére elképesztően sokan félremagyaráznak.(Prédikátor Salamon könyve :1-)

„1. Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak.

2. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek,ideje annak kiszaggatásának,a mi ültettetett.

3.Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.

4.Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek;ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.

5.Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.

6.Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek;ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.

7.Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak;ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.

8.Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek”.

 

Tényleg nem értem, hogy nem értik. Hallottam egy –egyébként tisztelem az embert, mert jó szándékúnak vélem– prédikátort vagy nevezzük igehirdetőnek, aki felolvasta e verseket, majd elkezdte azt magyarázni a tisztelt gyülekezetnek, hogy ideje van a sírásnak és a nevetésnek. Most sírjak vagy nevessek? Azt magyarázta, hogy az ember életében eljön mindennek az ideje, ami egyébként teljesen igaz, csak nem mindegy, hogy milyen értelemben. Emberünk úgy értelmezte e verseket, hogy az ember életében vannak időszakok, amelyeknél mindenféle élmények érik az embert, de ezeken Isten segítségével túl lehet jutni, nem kell szégyellni, ha az ember például éppen egy sírós szakaszban van. Sírjon, majd jön a nevetés is. Ez szép dolog, csak nem ez van ide írva. Rögtön az elején azt írja Bölcs Salamon, aki tudott egy s mást Istenről és az Isten dolgairól, hogy mindennek, tehát mindennek rendelt ideje van. Ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ám ez nem azt jelenti, hogy van idő, amikor ezt kell akarni és van, amikor azt, hanem az van ide írva, hogy minden akaratnak az ég alatt, tehát ami valaha is felbukkant a földön emberi akaratként, annak (eleve el) rendelt azaz meghatározott ideje van. És ez csak az első sor volt. Utána rögtön: „Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak.” Erre azért már elég nehéz lenne ráhúzni azt a magyarázatot, hogy „hát kedveseim, szakítsunk időt megszületni és időnként ne szégyelljünk meghalni sem.”Ez még a Vulgata katolikus verziójában is annyira egyértelmű, hogy egészen hihetetlen az, hogy ezt valaki félreértse. Igaz, itt az akarat dolgot már kifelejtették a szövegből: „Mindeneknek ideje vagyon, és idejek szerént múlnak el mindenek az ég alatt.” Azért a lényeg, ha nem is oly részletesen, mint a protestáns Bibliában, de benne van ebben is. Hiszen a minden az minden. Nem csak ez vagy az, hanem minden. „És idejek szerént múlnak el mindenek az ég-alatt”.Ez utóbbi részt

nézetem szerint egyszerűen lehetetlen másképpen értelmezni, mint úgy, hogy a dolgok az idejük lejártával múlnak el. Ez van leírva. Ha pedig lejár egy idő, valaminek vagy valakinek az ideje, akkor az rögzítve van valahol. A sírásra meg a nevetésre még valóban ráfogható, hogy nem rendelt idő szerint tesszük, bár a Károli verzió ezt is egyértelművé teszi, de a születés és a halál, nos ezekre képtelenség ráhúzni ugyanazt a kategóriát, amelyeket a sírásra-nevetésre vagy a jajgatás-szökdelés párosra. Egyébként ebben az igében is mély szellemi tartalom rejlik, csak szellem szükséges ennek felismeréséhez. Ez az ige egy konkrét élet eseményeit írja le szellemi értelemben a születéstől a halálig, minden fontos

állomást érintve. Például az, hogy ideje van az ölelgetésnek és az ölelgetéstől való eltávozásnak, betű szerint szinte jelentéktelennek tűnik. Hát igen, van, amikor megölelek valakit, azután meg eltávolodom tőle. Ennyi a betű szerinti jelentés. Ám itt (is) sokkal többről van szó. Két igen fontos életszakaszt, különösen pedig szellemi fejlődésbeli szakaszt választ el itt az ige egymástól. Az ölelgetés ideje a fiatalkor, amikor az ember test szerint él. Amikor a földi vágyak motiválják. Ám egy Isten szándéka szerint való életben el kell jönnie a pillanatnak, amikor a testi vágyakat a szellemi vágyak váltják fel. Sokan úgy gondolják, hogy a kettő közös nevezőre hozható. Valamilyen szinten talán valóban megvalósítható ez, de csak nagyon alacsony szinten. Ha egy emberben a szellem uralkodik, akkor a test vágyai függően a szellem befolyásának mértékétől, azzal egyenes arányban csökkennek. Minél közelebb van az ember Istenhez, annál kevésbé veszi észre, hogy van fizikai teste is.

 

Tehát ha mindent, amit eddig olvashattunk könyvünkben figyelembe veszünk és megpróbáljuk közös nevezőre hozni a szabad akarattal, akkor be kell látnunk, hogy ez nem lehetséges. Ha a szabad akarat létezik, akkor minden, amit csak írtam eddig tévedés. Tudom, ez sokaknak szimpatikus lenne, de ettől még nem igaz :)

Szellemi vezetés a Biblia tükrében.

 

Részlet az Avatár c. könyvből. ( Ted Kereshe)

Szellemi vezetés a Biblia tükrében.

Továbbra is a szellemi vezetés témájánál maradva, majd napi szinten szembesülök azzal az egyébként elképesztő ténnyel, miszerint az egyes emberek megismerkedve ugyanazon információkkal, történésekkel, jellemzően gyökeresen más és más következtetésekre jutnak azok vonatkozásában. Ez egy egyértelműen megfigyelhető és tapasztalható jelenség. Ennek pedig kizárólag az adott ember egyéni látásmódja, szubjektuma lehet az oka, ez is egyértelmű. Ez az egyéni látásmód, amely az ember szellemiségéből fakad.

Szellemi befolyás, befolyásolás. Már megint a magyar nyelv, amely oly sok mindent oly tisztán leír. Befolyik a szellem a tudatunkba. Emlékezzünk csak vissza, hogy szubatomi szinten hogyan is néz ki egy ember! Bár már ez, a valós helyzetet igen pontosan bemutató magyar kifejezés, illetve szavak is tartalmazzák az igazságot és a lényeget, mégis sokan,

a legtöbben ezt a szellemiséget önmagukban keresik, a saját részüknek vélik és érzik azt. Időnként, – mint korábban is olvashattad, amikor a Forrás egy ilyen alkalommal azonnal tanított, és ezáltal egyértelmű megerősítést adott számomra, mégis – elfog a kétség azzal kapcsolatban, hogy van-e reális esély megértetni egy olyan emberrel az igazságot, aki nem tapasztalta meg az ahhoz vezető tapasztalásokat. Aki ezáltal mást gondol ebben a témakörben, vagy bármi egyéb kapcsán. Most vonatkoztass el attól,hogy szerinted mi az igazság, nézd általánosan ezt a problémát! Ha csupán teoretikusan nézed ezt a kérdést, egészen biztosan érteni fogod, hogy mire vagyok kíváncsi. Azon gondolkodom, hogy van-e lehetőség egy olyan tétel bizonyítására, mint például a predesztináció? Vagy, mint könyvünk legfőbb témájára, a szellemi vezetésre – egy külső forrás közreműködésével – abban az esetben, ha nem tapasztaltad meg egyes szám első személyben ezt az „élményt”. Arról

nem szeretnék vitát nyitni senkivel, hogy az embereket kivétel nélkül Isten vagy a sátán vezeti. Ha rendszeres olvasóm vagy, akkor erről nem is kell beszélnünk, hiszen ez

egyértelmű tény. Ám ha ezt el tudod fogadni, akkor logikusan továbblépve el kell gondolkodnod azon is, hogy Isten vagy a sátán milyen módon teszi ezt? Isten vonatkozásában minden fenntartás nélkül el tudnám hinni magam is, mivel az Ő lelke (szelleme) olyan határtalan és mindenre kiterjedő (mert, valóban az is), hogy korlátlanul képes minden egyes választottat akár személyesen vezetni, de sátán esetében ezt kizártnak tartom. Ő nyilvánvalóan közvetítők, szolgák segítségét, közreműködését kell, hogy igénybe vegye ennyi lény megvezetéséhez. Elsőre soknak tűnhet számodra, hogy napjainkban mondjuk hat és fél milliárd, a széles úton, hazug tanítások, hamis szellemi vezetés által és

alatt haladó embert kell sátánnak navigálnia. Ennyi gonosz szellemi entitás létezne? Azt kell mondjam, hogy ennél sokkal több létezik. Ha ezt soknak érzed, akkor ismét a

torz perspektíva okán látsz homályosan. A szellemvilág, az amelyet nem vagyunk képesek észlelni, sokkal hatalmasabb, mint az anyagi sík, ahol mi élünk, így sokkal több entitás él

ott. Seregestül jutna mindannyiunkra belőlük ilyen is-olyan is. A vezető szellemek, őrangyalok földi ember mellé való „beosztásáról” beszéltem már,de legyen itt is néhány szó erről felelevenítés képpen. Ha Isten gyermeke vagy, akkor Isten gondoskodik számodra megfelelő kíséretről, azaz szellemi vezetésről földi életed idejére. Ám ezt kizárólag akkor

teszi, ha nem fordult el tőled valami okán. Bár sokan vannak, akik ezt a lehetőséget vitatják vagy nem értik, ám a Biblia egyértelműen nyilatkozik erről a helyzetről:

„De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.”

„Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”

„Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.”

„Mindazok ugyanis,akiket Isten Szelleme indít, Istennek fiai.”

„Maga a Szellem a mi szellemünkkel együtt tesz tanúságot arról,hogy Isten gyermekei vagyunk.”

 

Fenti idézetek egyértelműen rámutatnak azon tényre, hogy nem mindenkiben „lakik” (ismerhető fel) Isten lelke. Csia fordítása szerint, egyébként helyesen: szelleme vagyis szel-

lemisége. Rámutatnak továbbá e versek arra a tényre is, hogy akiben nem a Krisztus lelke van, az nem az Övé, azaz nem Őhozzá tartozik. Sajnos félrevezetőek lehetnek a fordítások, hiszen azt sugallhatják, hogy magának Krisztusnak, vagyis az Istennek a lelke lakik a választottakban. Ez természetesen csak bizonyos mértékig igaz. Annyiban, hogy minden lélek Istené, hiszen Ő teremtette azokat. Ám itt valójában Krisztus szellemiségéről van szó. Tehát, aki az Urat követi, szívéből szereti Őt és hallgat a tanításaira, azokban van a Krisztus lelke, szelleme. Szellemiségüket tekintve Isten gyermekei, azaz szellemi vezetésük Istenhez tartozik, így az az Isten felé navigálja,fordítja őket. Az utolsó vers pedig azt mutatja be szemléletesen, hogy előbbi állításomhoz híven van egy Isteni szellem (ez a Szent Szellem, amely azonban nem egy önálló isteni személy, mint azt a katolikus hazugság állítja, hanem az Isten elválaszthatatlan része, Ő maga, ahogyan a te lelked sem egy tőled független létező, hanem te magad vagy az) és van az emberé, amelyek tehát két különböző szellem, csak azonos szellemiséggel bírnak. Meglátásom szerint már ezekből az igékből is jól megérthető és alátámasztható azon állításom, hogy az emberek szellemi vezetése jellegüket tekintve két nagy csoportra osztható. Itt megint muszáj egy kicsit visszautalnom a korábbi írásaimra, hiszen egyébként logikai bakugrásnak tűnne némely következő állításom. Tehát az tisztán látszik, hogy Isten valami alapján a még jelenleg is a földön élő embereket már véglegesen szétválasztotta, valamilyen csak általa ismert – nyilván és egyértelműen igazságos döntés alapján – választottakra és olyanokra, akik ugyan meghívottak voltak, de nem lettek választottak. Ettől igen sok teológus frászt kap, mert képtelen megérteni azt a helyzetet, hogy a szeretet Istene, egy nyilvánvalóan igaz Isten,hogyan tehet ilyet. Fejből tudják az egész Bibliát, de ezt nem értik. Elképesztő, amikor hallgatok egyes előadásokat, és érzem az előadóban ezt a kínt. Érzi, hogy valami sántít, de nem érti a dolgot. Sorolja az igéket, amelyekkel valahogyan képes alátámasztani a saját elgondolását, illetve azt, amit

megtanítottak neki a teológián vagy ki tudja hol, de utána még saját előadásának részeként szembesülnie kell azokkal az igékkel is, amelyek ezeknek az elgondolásoknak szögesen ellentmondanak. Nézzük például ezt az igét:

„Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.”

Na, ezzel sok a baj. Mert mi az, hogy „választottak”? Már ki vannak választva? Előre? Hát igen, ez a helyzet.Jaj,de akkor mit mondjunk az embereknek, hiszen ha Isten előre választott, (ahogyan az alábbi igékből ez nagyon egyértelműen megérthető), akkor hiába is erőlködünk, az lesz, amit Isten rendelt számunkra? Igen. Tehát az ige, Károli –Ap.Csel. 1:

„A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének,és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének.”

Ha valakinek ez nem elég egyértelmű, hát íme ugyanez érthetőbben Csia Lajos szerint:

„A nemzetek örültek,ahogy ezt hallották,dicsőítették az Úrnak igéjét,és akik csak örök életre voltak rendelve, hittek.”

Tehát csak azok hittek, akik (eleve) örök életre voltak rendelve. Nézzük meg az ide kapcsolódó más igéket is Károli majd Csia szerint: Róma :2:

„Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek,hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.”

„mert akiket eleve felismert, azokat a többiektől eleve

különválasztotta, hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia, hogy így Isten Fia sok testvér között az elsőszülött legyen.”

Róma :

„Akiket pedig eleve különválasztott, azokat el is hívta, akiket elhívott,azokat igazságosakká tette,akiket igazságosakká tett, azokat meg is dicsőítette.”

Efézus 1: Károli:

„A szerint, a mint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által,”

Efézus 1:11 Csia:

„Egyesüljön abban,akiben sorsrészünket is megkaptuk, ahogyan erre a többi embertől eleve különválasztott minket az,aki a tőle akart terv szerint munkásságával a mindenséget áthatja”

1Péter 1:2 Károli:

„A kik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében,engedelmességre és Jézus Krisztus vérévelvaló meghintésre:kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.”

János evangéliuma 1: Csia Lajos szerint (helyesen):

„Kinyilatkoztattam nevedet azoknak az embereknek, akiket a világból nekem adtál. Tieid voltak és te nekem adtad őket, ők meg a te igédet megőrizték.”

Ez utóbbi idézet Krisztustól származik. Azt mondja „azoknak az embereknek, akiket a világból nekem adtál”.

Tehát nem mindet adta oda az Atya a Fiúnak. Ha mindet odaadta volna, akkor minden ember hallgatna a Fiú szavára. De ez sajnos messze nem így van. Azt is mondja itt

az Úr, hogy ezek az emberek (eleve) az Atyáéi voltak. Tehát már azok voltak eddig is, nem itt tértek először helyes felismerésre. Itt csupán újra felismerték az Istent. Nézzük meg a következő igéket ismét csak Csia Lajos értelmezése szerint helyesen! Róma 1:2-2:

„S mint ahogy ők Istent kipróbálták s elvetették, nem méltatva arra, hogy ismeretükben megőrizzék, annak megfelelően Isten is olyan életfelfogásnak dobta őket oda, mely majd az ítéletkor nem állja ki a próbát. Hogy azt tegyék, ami ocsmány, hogy telve legyenek mindenféle hamissággal, rosszasággal, haszonleséssel,gonoszsággal, jól-lakjanak irigységgel,gyilkolással, civakodással, cselszövéssel,gonosz szokásokkal.”

Tehát egyes emberek kipróbálták (megismerték már valahol, valamikor előzőleg) Istent, de elvetették Őt. Nem méltatták arra, hogy ismeretükben megőrizzék. Azaz nem emlékeznek Őrá, nem törődnek Vele, De miből gondoljuk azt, hogy ez a megismerés kizárólag ebben a világban történhetett? Akik így gondolják, megint csak a hibás kiindulásból eredő hibás következtetés csapdájába esnek. Az ige ezt igazolja, hiszen így folytatódik: „annak megfelelően Isten is olyan életfelfogásnak dobta őket oda...” Ha azt szeretnénk ebbe belemagyarázni, hogy mindez kizárólag itt a földi létben történhetett meg, akkor miképpen lenne lehetséges az, hogy az emberiség túlnyomó többségének soha, egyetlen pillanatra sem jut eszébe Jézus Krisztus? Ha ezek a tömegek ebben a világban, jelen életükben próbálták (ismerték) volna meg Istent és vetették volna el, akkor nem létezhetnének olyan emberek a földön, akik soha egyetlen pillanatig sem foglalkoztak az Úrral. Olyanok, akik csak és kizárólag azért élnek, hogy a maguk kedvében járjanak.

Szerezzenek, birtokoljanak, hatalmasok legyenek, élvezkedjenek és e célok érdekében tökéletesen gátlástalanul mindet elkövessenek amit csak célravezetőnek látnak. Ezek

az emberek azok, akiket az Isten ilyen életfelfogásra “dobott oda”. Oda a földre. Ezeket az embereket képtelenség emberi eszközökkel megváltoztatni,megtéríteni, prédikáljon nekik

bárki bármit. Ha Isten nem akarja őket megmenteni,akkor nem menekülnek meg. Ebből fakadóan tökéletes hiábavalóság, időpazarlás minden ebbéli igyekezet. Persze ha valaki

ebben fáradozik, az is Isten akarata szerint van mégpedig azért, hogy az ítéletkor ne érvelhessenek ezek azzal, hogy ők nem tudtak semmiről. Az igazság itt van, megismerhető

 

mindenki számára. Az, hogy valaki nem figyel oda erre, nem lesz mentségére az Isten színe előtt.

Az eretnektől...fordulj el..

Galileo Galilei-t is eretnekségért állították elő.

 Az eretnektől...fordulj el..

Titusz 3:10 " Az eretnek embert egy vagy két intés után kerüld; (Károli) A szakadár embert egy vagy két intés után utasítsd el," (Csia Lajos) fordításában.

 Ezt az igerészt azért kellet két féle fordításban feltüntetnem, mert az eretnek szó a régebbi verzió, és ma már inkább a középkor jut az eszünkbe, amikor a keresztények keresztényeket égettek el a máglyán testvéri szeretetből. A szakadár szó pedig ma él, habár a jelentése ugyanaz, de nem von magával  gyilkos szándékot csak gyűlöletet egyes keresztények között. Engem a szomszéd katolikus kántor, szakadárnak nevezett, mert más felismerésre jutottam, és gyakorlatilag nyilvánvaló lett, hogy már nem tartozok a katolikus egyházhoz, habár ott kereszteltek meg és ott vagyok bejegyezve, ha nem húzták ki a nevemet. De ma ezt élve meg lehet úszni a testvéreknek már nincs olyan hatalmuk, beleszól a jog és a törvény. De abban az időben a papok voltak a törvény. Még az inkvizíció előtt a világ pogány hatalmasai előszeretettel gyilkolták és üldözték a Krisztus követőit, azután egy kevés nyugalmi időszak következett i.sz. után 313 tól, egész az 1500 as évekig. De ezt mindenki tudja.

 Urunk szeretetre tanít, hogy szeressünk és bocsássuk meg az ellenünk vétkezőknek, és inkább legyünk igényesebbek önmagunkkal szemben. Az önmagunk elítélése felmagasztalja Istent és lekicsinyli önmagát. Állandó önelítélésben kell lennünk? Nem! A lelkiismeretünk figyelmeztet, a szívünk és lelkünk irányítója, és ha vétkeztünk vagy igazságtalanul cselekedtünk, a lelkiismeretünk emlékeztetni fog rá. A Szent Szellem hat akkor a lelkünkre. Az ítélet csak azokban marad meg, akik nem térnek el az eretnekségtől, illetve hangsúlyozzák makacsságukat, akik kitartóan hirdetik a saját dogmájukat ezoterikus hitvallásukat,  kiragadva  a Biblia kontextusából, és bizonyos igazságokon alapulnak anélkül, hogy figyelembe vennék az adott kérdésekkel vagy teljes igazságokkal kapcsolatos kiegészítő gondolatokat. Az ő igazságuk egy befejezett teológia, nem vita tárgya, axióma. Általános szabály, hogy fogalmaik megzavarodnak, és nem csak önmagukat lokalizálják, hanem viták és vélemények nélkül, teljes igazságként mutatják be meggyőződéseiket másoknak. Pál apostol azonban utasítja Titust, hogy ne foglalkozzon ilyen makacssággal. Pál apostol a  harmadik fejezetben Titusnak egyszerűen ír erről, és ezzel a tanáccsal az ember megmenekül az állandó viszályoktól.

A törvényről szóló viták „a mi korunkban a dogmákról” az ördög műve, mert el akar tériteni minket a fő dologtól, és ki akarja ütni az igazi talajt a lábunk alól, amelyen az Egyház és minden egyes hívő ember szellemi otthona épűl, vagyis Krisztustól akar eltéríteni.

A cikk elején említett szeretet arra tanít, hogy ne hagyjuk el az Úr Jézus Krisztust, mert a szeretet nem irigykedik, nem verseng nem keresi a magáét stb. és mindaz, ami Neki kedves, ha engedelmeskedünk a Krisztus Szellemének tanácsának és vezetésének. Az Ő akaratától való legkisebb eltérés bánatot okoz.  Érdemes ezen az alapon vitatkozni? - Nem éri meg. "Mert valamikor esztelenek voltunk..." De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent, Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által, Melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által; Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint.…” (Titusz 3-4.7).

Isten ezekkel a szavakkal magyarázta el, miről folyik a vita a mai napig. De ne menjünk bele a részletekbe, éppen azért, hogy teret ne adjunk a vitáknak. 

Sokszor összekeverjük az Isten iránti buzgalmat az ártatlanságunk bizonyítására irányuló szenvedélyekkel. 

 Mindenekelőtt  meg kell tudnunk,  mi tetszik Istennek. De ehhez természetesen magunknak is félre kell tennünk testi késztetéseinket. 

Minden, ami a Szent Szellemtől való, minden igaz, és örökli az örökkévalóságot, a testből való emberi bölcsesség itt lesz elhantolva a földön.

A szeretet megjelent Jézus által, de a bűn iránti szeretet nem jelent meg. Ezért még ha szeretjük is az embereket, nem szeretjük az ő bűneiket, elsősorban a sajátunkat kell megutálni. Türelmesnek kell lenned a testvéreiddel szemben, de ne tanítsd kitartóan egy eretneket. Főleg azokat akik valamilyen okból, szakadároknak könyvelünk el, ha elhagyják a "mi" gyülekezetünket. Itt igazából nem is erről van szó. Vagyunk e olyan szellemi magaslaton, hogy meg tudjuk ítélni ki a szakadár? Az eretnek nem a világ vagy pogány fiaira jellemző, hanem a kereszténységen belüli, többször a tanítói, lelkészei egy és más gyülekezetnek. A pogányok nem lehetnek szakadárok, mert nem szakadnak el Krisztustól, mert nem is voltak krisztuséi. De a keresztény, aki nem Krisztus követője, hanem idegen filozófia és kultusz követője, az lehet eretnek, mert nem Krisztus tanítását követi. Na de hagyjuk ezt a gondolatot nyitva.

Az ÚR háza nem előre öntött panelekből épül!

 

Miklós Molnár

Ntfovemb12oe0nasr or143uge., 6:38  · 

Az ÚR háza nem előre öntött panelekből épül!

"Ha pedig kövekből csinálsz nekem oltárt, ne építsd azt faragott kőből, mert amint ráveted faragó vasadat, megfertőzteted." II.Móz. 20:25.

Urunk Szellemi Háza már készülőben van. Akiket Ő elpecsételt, azokból épül fel, ez a csodálatos, csak az Ő szemei számára már most is látható (Egy)HÁZ.

Az Ő Szelleme az, Aki által elhívja, elpecsételi mindazokat, akiket a világ felvetése előtt kiválasztott az Ő Fiában, Krisztusban, mint építőköveket. Így aztán magát az “építőanyagokat”, (a köveket, nem öntött téglákat, vagy paneleket) az Építőmester már kiválasztotta, és meg is jelölte, ezek az Ő tulajdonai, és Hozzá tartoznak. Ebből épül fel az Ő tulajdonában lévő Szellemi Ház, a már megvásárolt minden darab “kövekből”!

A manapság látható “gyülekezetépítés” alkalmával sajnos ez gyakran nem így van. Sok felekezet, egyszemélyes tulajdonú Kft.-ként működik. A maga, – vagy egy ember – dogmatikája, elképzelése mintájára formálja ki az “élő emberi építőköveket”, mégpedig a saját maguk elképzelése szerinti, általuk készített SABLONJAIKAT használva öntik ki őket, gyülekezeteik “építőkövévé”. Így lesz a KŐBŐL TÉGLA. Negatív példaként ott áll előttünk a Bábel toronyának építése, ahol már az elhatározás is rossz volt: "Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén." I.Móz.11:4 - és a módszerre figyeljünk: "Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk." I.Móz.11:3. Na így aztán gyorsan megy az építés. Előre kigondolt sablonba önteni a építőkövet. Hűha! De az Úr háza ÉLŐ ÉPÍTŐKÖVEKBŐL ÁLL! Ezeket sablonba önteni TILOS! Isten a kövek, - a mi - formázónk. Arról nem is beszélve, hogy mi is tartja össze ezeket az Írás szerint? "..a földi szurok volt pedig a habarcsuk." Uram Isten, szurok! Az Isten házát pedig, akik MI VAGYUNK, pontosabban - az emberi kéz nem érte köveket, - nem a szurok, hanem az Ő SZERETETE TARTJA ÖSSZE! És lásd az eredményt: Bábel vége nem JÓ!

Tehát ezek már nem a természetadta kövek, hanem pontos méretre készült, EMBERI KÉZ ÁLTAL MEGFORMÁLT, egyforma, sablon ”téglák, blokkok”. De te pedig .... oltárt az Úrnak, a te Istenednek; olyan kövekből való oltárt, amelyeket vassal MEG NE FARAGJ." V.Móz.27:5.

Mert Isten nem panelt épít, nem akarja, hogy az Ő Háza emberi kéz formálta, építőkövek által épüljön, mert jogot formál arra, hogy azokat kizárórag, az Ő saját Kezével formálja, és készítse el.

Mert ez az Ő háza, tulajdona, minden darab építőkőhöz az Ő VÉRE TAPAD, hisz Ő fizetett értük drága Életével. és nem a mienk, se nem valakié. Ez nem az “én, gyülekezetem”, hanem az ÖVÉ! Emlékezzünk, az Ótestamentumban, amikor oltárt építettek az Úrnak, Ő nem engedélyezte, hogy az építőköveket emberi kéz metssze, formálja ki! Természetesen ezekből a “emberi kéz érintése nélküli, formátlan kövekből” sokkal nehezebben, és lassabban épül fel a szellemi Ház, ehhez idő kell. Ne aggódjunk, Istennek van ideje! Az Úr áldjon. Miklós Molnár