A nagy parázna, ítélete.
Jelenések 17. RÉSZ
3 Szellemben egy pusztába vitt el engem, s ott láttam azon a veres fenevadon, aki hemzsegett a káromló címektől, s akinek hét feje és tíz szarva volt, ülni egy asszonyt.
4 Az asszonyt bíbor és veres ruha burkolta, arany, drágakő és gyöngyök ékesítették, kezében undorító paráznaságával és tisztátalanságaival teletöltött aranycsészét tartott.
5 Homlokára név volt írva, egy titok: "A nagy Babilon a föld paráznáinak s utálatosságainak anyja."
9."Ide kell a bölcsességgel megáldott értelem."
19. RÉSZ
1 Amit ezek után hallottam, olyan volt, mintha óriási tömeg nagy hangon szólna a mennyben: "Hallelujah! A megmentés, a dicsőség és a hatalom Istenünké!
2 Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei. Mert elítélte a nagy paráznát, aki paráznaságával megrontotta a földet. Rabszolgáinak vérét megtorolta annak kezén."
Általában igyekszem rövid lenni, de ez egy olyan téma ami megosztja a véleményeket, a keresztény teológusok között. Azért igyekszem részletesebben leírni, egy kicsit másképp. Most engem is be lehet sorolni egy kategóriába, az egyikbe a három közül. Ez a ma felvetett téma nem érinti az üdvösség kérdését, mert attól függetlenűl ki hogyan érti vagy hiszi, nem hat ki az általános üdvösségre, de erkölcsi szempontból fontos. Mert egy Isten által megadott rend, a Jelenések könyve, kronológiai, nem összevisszasága, és valós időben megértése a fontos. Ez a könyv a prófétaság szellemébe íródott, János apostol tollával ecsetelve. A Jelenések könyve három időrendben mutatkozik meg. Egy képet alkotva a múlt a jelen és a jövő képét. A múlt az első fejezet, a jelen 2,3. fejezet, a 4. fejezettől a jövőt ábrázolja amit ilyen szavakkal kezdődik: “ Ezek után látám, és ímé egy megnyílt ajtó vala a mennyben, és az első szó, amelyet mint egy velem beszélő trombitának szavát hallék, ezt mondja vala: Jőjj fel ide, és megmutatom néked, amiknek meg kell lenni ezután.”
Angolul: The study of end times is called eschatology. The language of eschatology is robust and complicated, with numerous phrases and words used to describe different camps of belief. The large camps of belief are categorized into pre-millennialism, post-millennialism, and a-millennialism. Within the group of pre-millennialists, we find those who believe in a secret rapture, and those believers are often further categorized as pre-, mid-, and post-tribulationists.
Magyarúl Google fordításban: Az eszkatológia nyelve robusztus és bonyolult, számos kifejezést és szót használnak a különböző hittáborok leírására. A hit nagy táborait pre-millennializmus, poszt-millennializmus és a-millennializmus kategóriába sorolják. A pre-millennialisták csoportjában találunk olyanokat, akik hisznek a titkos elragadtatásban, és ezeket a hívőket gyakran tovább sorolják a megpróbáltatás előtti, közép- és poszt-tribulationisták közé.
A pre-millennialisták csoportjába sorolnak engem. Én hiszek a titkos elragadtatásban, a megpróbáltatás előtti, elragadtatásban.
Az egyik vagyok azoknak, akik azt hiszik, hogy Jézus a második eljövetelekor az eklézsia (gyülekezet) kíséretében jön el ítélni a földön élőket. Előtte volt az első feltámadás és az élők átváltozása és mennybe vitele. Miután a Bárány menyegzője meglett a mennyekben, amikor a szentek megkapják gyolcs ruháikat:
"19,-7.Örüljünk, ujjongjunk, adjunk dicsőséget neki. Mert eljött a Bárány menyegzője, s asszonya felkészítette magát.
8 Megadták neki, hogy fénylő, tiszta gyolcsba burkolózzék." A gyolcs a szentek igazságos viselkedése."
S utána azt olvassuk, hogy: " 11. Láttam. Megnyílt az ég és egyszerre egy fehér ló tűnt fel, a rajta ülőt Hűségesnek és Igaznak nevezik. Igazságosan ítél és hadakozik.
12 Szeme tűzláng, fején sok korona. Írott név van rajta, melyet senki sem ismer, csak ő.
13 Köpeny burkolja be, mely vérben ázott. Neve így hangzik: az Isten igéje.
14 Fehér lovakon követték, fényes, tiszta gyolcsba öltözötten a mennybeli seregek."
A Szentírás nem említi, hogy angyalok gyolcs ruhát viselnének, az őket nem illeti meg, mert ők szolgáló lelkek, és ők nem szentek, nem választottak az igazságos viselkedésre. Tehát a menybeli sereget az üdvözültek alkotják.
A Jel. 18, 20 “Vigadj rajta ég, örvendezzetek, ti szentek, apostolok és próféták, mert elítélte őt ( babilont) az Isten tiérettetek." Addig amíg nem lett elítélve a parázna asszony, addig a mennyei menyegző sem történik meg.
Babilon bukását követően, Isten Szelleme szembeállítja a Bárány és a menyasszony házasságát. Amíg a gyülekezet létezett a földön, ellenben, Babilon a gyülekezet hamisítványa volt, de amikor már nem volt a világon az eklézsia, elragadtatott a felhőkben, hogy Krisztussal találkozzon, és amikor megjelent Isten végső bizonyságtétele, Babilonról kiderült, hogy molesztáló, aki a földi egyházat teljesen bűnös állapotba hozta. Ez nem csak a névleges kereszténységre vonatkoztató, hanem minden idők hitehagyott vallásosságra is. Nincs kétségem afelől, hogy az Izraelhez kötődő elmúlt időkben ez a romlott állapot már megtörtént. Vagyis először Babilon létezett szó szerinti értelemben, most szimbolikusan jelenik meg előttünk. Amikor Róma megjelenik a történelem színpadán, a titokzatos törvénytelenség a „Babilon” nevet örökli; nemcsak a kereszténység idejét öleli fel, hanem a gyülekezet mennybemenetele utáni század végét, valamint az istenítélet időszakát is. Ne feledjük: a múlt figyelmen kívül hagyása azt jelenti, hogy elveszítjük a Jelenések helyes megértésének lehetőségét.
Ezért utoljára itt jelenik meg előttünk a huszonnégy vén és a négy állat. Más szóval, a mennyei szenteket itt továbbra is a megdicsőült papság fejeinek tekintik, de Isten ítéleteinek végrehajtóinak is. A trónról hang hallatszik: "Dicsérjétek a mi Istenünket, minden szolgája és az őt félők, kicsik és nagyok." „1 Amit ezek után hallottam, olyan volt, mintha óriási tömeg nagy hangon szólna a mennyben: "Hallelujah! A megmentés, a dicsőség és a hatalom Istenünké!
2 Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei. Mert elítélte a nagy paráznát, aki paráznaságával megrontotta a földet. Rabszolgáinak vérét megtorolta annak kezén."
3 Másodszor is szóltak: "Hallelujah! Füstje felszáll az örök korok korain át!"
4 Erre a huszonnégy vén és a négy élőlény leborult és imádta a trónon ülő Istent. "Ámen! Hallelujah!" – mondták.
5 Ekkor a tróntól szózat hallatszott: "Magasztaljátok a mi Istenünket ti rabszolgái mind, ti, kik félitek őt, kicsinyek és nagyok."
6 Majd úgy hallottam, mintha nagy tömeg szólna, mintha sok víz zúgna, mintha erős mennydörgések hangja szólna. "Hallelujah! Mert királyságra lépett az Úr, a mi Istenünk, a mindeneken uralkodó.
7 Örüljünk, ujjongjunk, adjunk dicsőséget neki. Mert eljött a Bárány menyegzője, s asszonya felkészítette magát."
Most megjelenik előttünk a menyasszony szimbóluma, és eltűnnek a vének és az állatok. Tehát látjuk a menyasszonyt.
Arra kell tehát következtetni, hogy a véneket és az állatokat ugyanúgy a mennybe vitték, mint most a menyasszonyt? Felveszik-e a menyasszony nevét és összeolvadnak a képével azok, akiket a vének és az állatok jelképei jelentenek? Biztos vagyok benne, hogy nem szabad ezt a következtetést levonnunk. Hiszen a vének nem mutatnak nekünk mást, mint a papság mennyei fejeit (amelyekbe, úgy gondolom, az Ó- és Újszövetség szentjei is beletartoznak, ez mutatja a számuk 24, tizenkét patriarcha és tizenkét apostol), vagyis képük nem redukálódik csak a gyülekezetre, a Krisztus testére. Aztán amikor a Bárány vére által megváltottak dicsőséget adnak neki a mennyben, a négy állat egyesül a vénekkel, bár mindannyian megőrzik egyéniségüket. A megdicsőült szentek egészen más módon gyakorolják a hatalmat, mint az angyalok. Az állatok az ötödik fejezet óta kapcsolódnak a vénekhez, és ezt a kapcsolatot látjuk itt, a 19. fejezetben. Az állatokról nem tudok semmit, ezt be kell ismernem.
De most, amikor Isten új cselekedete (nevezetesen a találkozás örömének legmagasabb pontra emelése) eredményeként eltűnnek a vének és állatok képei, nemcsak a menyasszonyt látjuk, hanem a menyasszony egy másik csoportját is. Szentek, akik közvetlenül utána jelennek meg. „És megadatott neki, hogy tiszta és fényes gyolcsba öltözzék; a fényes gyolcs a szentek igazsága." Szándékosan azt mondom, hogy „igazsága” és nem „igazság”. A fényes gyolcs nem csak az, amit Krisztus adott rájuk, hanem minden az ami Istené, és kétségtelenül Krisztus Szellemének tevékenysége. Azonban minden szentnek van fényes gyolcs ruhája, bár itt az az áldott gondolat fogalmazódik meg, hogy a gyülekezet fényes gyolcsba öltöztetve, nem egyszerűen minden egyes szent fényes gyolcs ruhájából áll, hanem a menyasszony teljes ruhája (vagyis a gyülekezés dicsőségben). Természetesen minden egyes szentnek van ilyen ruhája is; a jövőben is igaz marad, amit majd kicsit később látni fogunk, amikor a díjazás kérdése felmerül, és a fényes gyolcs birtoklása lesz döntő jelentőségű. De most, amikor a menyasszonyról van szó, ez a ruha pontosan úgy van bemutatva, mint a 8. versben. Isten Szelleme itt természetesen nem azt az igazságosságot jelenti, amely az egyes, valóban létező egyének igazságából áll össze, akiket mi igazságnak tekintettünk. Valójában ez egy másfajta igazságosság. Isten előtt csak az áll rendelkezésünkre, amit csak Krisztusban és Őáltala szerezhetünk meg, és ennek a megszerzésünknek a lényege sokkal magasabb, mint a szentek igazsága. Itt nem azt az igazságosságot jelenti, amely az egyes, ténylegesen létező egyének igazságából tevődik össze, amit mi igazságnak tekintettünk.
Ezenkívül az angyal így szólt a prófétához: "Írd meg: Boldogok, akik meghívást kapnak a Bárány menyegzőjére." Itt láthatjuk a megerősítést, hogy a huszonnégy vén és állat nem csupán a találkozó megszemélyesítője, mert a menyasszony képe felmerülésekor más képeket is említenek. Úgy értem, hogy a vendégeknek - vagy a Bárány menyegzőjére meghívottaknak - úgy tűnik, közük van az ószövetségi szentekhez. Ha igen, akkor nem menyasszonyként vannak itt, hanem vendégeként. De nem hiszem, hogy a szentek Jelenések könyve szereplőire is gondolnának, azon egyszerű oknál fogva, hogy – amint a következő fejezetből kiderül – még nem támadtak fel a halálból. Lelkük még mindig az elszakadás állapotában van. A vendégekről egészen másképp beszélnek. Ezért úgy gondolom, hogy a vének és az állatok az ószövetségi szentek, így a gyülekezet is, Krisztus menyasszonya, és hogy később a menyasszony említésekor más szentek is bekerültek a számukba, akik ma még külön testületként szerepelnek. Mindez kétségtelenül kissé nehezen megfoghatónak tűnhet, de mi haszna a nehézségek elkerülésének? Szembe kell néznünk velük, imádnunk kell az Igét, törekednünk kell minden nehézség leküzdésére. Nem szabad elhamarkodott következtetések segítségével megoldani a kérdéseket - ebben az esetben csak bonyolítjuk az igazságot. És úgy tűnik számomra, hogy kötelességünk megmagyarázni a Bárány esküvői vacsorájára meghívottak képének jelenlétét, azok képét, akiket itt vendégként, nem pedig menyasszonyként mutatnak be. Általánosságban elmondható, hogy ennek a fejezetnek ezt a pontját vagy elhallgatják, vagy rossz következtetéseket vonnak le belőle, ami csak bonyolítja a próféciát. Természetesen nem panaszkodom semmilyen konkrét ige magyarázó tolmácsra,
Majd leírják, hogy a próféta „leborult [az angyal] lába elé, hogy imádja őt”, de az utóbbi jó okkal figyelmeztette őt ettől. Az angyal ezt azzal magyarázza, hogy ő csak „társa” a prófétának és testvéreinek, akiknek bizonyságuk van Jézusról. Ezért nem lenne helyénvaló őt imádni, és nem Istent, aki elküldte őt szolgálni. Azonban folytatja, hogy a prófécia szelleme, amely áthatja ezt a könyvet, Jézus bizonyságtétele. Így az isteni tanúságtétel nem korlátozódik csupán az evangéliumra vagy a gyülekezetre: a prófécia szelleme, amely a Jelenések könyvének egészét jellemzi, a gyülekezet elragadtatása után egyenértékűvé válik Jézus tanúságtételével. Ezt rendkívül fontos megjegyezni, mert ha elfelejtik, egyesek az evangéliumot és a Szellem megfelelő jelenlétét mindenkor változatlannak tekintik (és tartják is); Hasonlóképpen mások úgy vélik, hogy a 4. fejezetben bemutatott leírás, valamint Isten zsidókkal és pogányokkal való későbbi bánásmódjának természete, valamint a világ azon állapota alapján, amelyre Isten ítéletei esnek, mindezek alapján az evangélium nem mindez Jézus bizonyságtételének tekinthető. Valójában azonban ez pontosan így van - „Jézus bizonyságtétele a prófécia szelleme”, amely közvetlenül a hét gyülekezethez intézett beszédek vége után jelenik meg, és a prófétánál marad a könyv végéig. Többet tudunk a Szent Szellemről, mint a Krisztussal való közösség szelleméről. Mennybemenetelünk után hamarosan elkezd cselekedni (és különösen gyümölcsözően azokban, akik Istent imádják, pl. a tanúk akiket megölnek de feltámadnak ), hogy megkapja azt a prófétai bizonyságot, amelyet itt Jézus bizonyságtételeként mutatunk be. A fejezetben bemutatott, valamint az Istennek a zsidókkal és pogányokkal való későbbi kezelésének természetét, valamint a világ állapotát, amelyre Isten ítéletei esnek, - hogy mindezek alapján az a ma hírdetet evangélium egyáltalán nem tekinthető alkalmasnak. Ez Jézus bizonyságtétele. Ami az evangéliumot illeti, az a kegyelem időszakában releváns: “Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;” ( 1 Péter 2,- 9). A gyülekezet elragadtatása után, az örök Királyság evangéliuma hirdetés az Izraeli maradék számára lesz tanubizonyságként. Ezekről az időkről beszélt Jézus a Máté 24. fejezetében. Ha a mennyeknek országa evangéliumát összemossuk a Királyság evangéliumával, nagy zavarodás lesz a tudatunkban.
Aztán megnyílik az ég, és rendkívül lenyűgöző látványt látunk. Most már nem a mennyben megnyíló templom, és nem látjuk többé a frigyládát, amely Izrael biztonságának garanciájaként jelenik meg, amelynek biztosítása Isten célja (amellett, hogy nem az ajtó, a mennyben nyílik meg, mint abban az esetben, amikor a próféta megmagyarázta a próféciát Istennek a világ egészéhez való viszonyáról, bár mindkét esetben minden elválaszthatatlanul kapcsolódik az Úr Jézushoz). Nem, most megnyílik az ég, hogy bemutassanak még fontosabb jelenségeket, amelyek a legnagyobb jelentőséggel bírnak az ember, a világ és az ellenség számára. Maga Krisztus már közel van ahhoz, hogy jogaiban megnyilvánítsa a királyok királyát és az urak Urát; és mindez az emberek előtt történik szerte a világon. Vagyis egy olyan bíró belátását látjuk, akinek minden joga megvan a legfőbb hatalom birtoklására.”És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló,[a fehér ló itt diadalmas hatalmat jelent] és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.[most nem a szentek kegyelemben való támogatásáról beszélünk, hanem egy magasabb hatalomról, ítéli a földet] És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona;”
– Neve volt felírva, amit senki sem tudott, csak ő maga. Tagadhatatlan emberi dicsőség veszi körül, de itt minden azért történik, hogy megértsük felsőbbrendűségét az emberrel, a teremtéssel szemben, mert "senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya". Úgy tűnik, hogy ezek a szavak válaszolnak a fentiekre: senki sem ismerte ezt a nevet, csak ő maga. Isteni személy, függetlenül attól, hogy milyen pozíciót foglal el a világban. „Vérrel szennyezett ruhába volt öltözve [a halál jellel jelölt lázadásért jön bosszút állni]. Az ő neve Isten Igéje." Isten Igéje által jelent meg a kegyelem kinyilatkoztatásában; de hamarosan, amikor felismerik, megjelenik mint Isten ítéleteinek végrehajtója. Pontosan kifejezi azt, hogy ki az Isten a maga teljességében. A János és a Jelenések könyve szerinti evangélium tökéletesen felfedi mindkét lényeget: az egyiket a kegyelem, a másikat az ítélet által.
Itt rögtön megtudjuk, mi a környezete. Megdicsőült szentek, de nem angyalok. Ennek teljes megerősítését találjuk a 17. fejezetben, amely azt mondja, hogy eljövetele során elkísérik őt. Amikor a vadállat mer harcolni a Báránnyal, az utóbbi meghódítja, míg a Bárány mellett „az elhívottak és a választottak és a hűségesek” állnak – ezek a meghatározások lényegében teljesen elfogadhatatlanok az angyalok számára. Angyalokat nem lehet nevezni, bár néha választottnak nevezik őket; de nem emlékszem olyan esetre, hogy valaha is hűségesnek nevezték volna, szentként beszélve róluk. Csak az embert határozza meg ez a szó. Ez feltételezi a hit megvallását és annak következményeit. A kisebb fokozat meghatározása, mert a hivatás az ember egyik állapotból a másikba való átmenetét jelenti - kecsesebb és magasztosabb. Ez semmiképpen nem vonatkozik az angyalra. A bukott angyalokat soha nem hívják ki, és a szent angyaloknak nem is kell – mindig így maradnak. A hivatás Isten kegyelme tevékenységének eredménye, amely az emberre irányul, és csak akkor, ha az elesett. Még amikor egy ember ártatlan volt és Édenben élt, nem hívták szentnek. Csak miután vétkezett, Isten igéje jutott el hozzá, ki hívta őt, elkülönítette őt a világtól a hit által.. Nyilvánvalóan megdicsőült szentek azok, akik kísérik az Urat a mennyben. Itt nem menyasszonyként szerepelnek. Ez megzavarná az események isteni menetét, mert amikor megjelenik egy király fehér lovon, készen arra, hogy diadalmaskodjon a gonoszokon és elítélje őket (vagyis a világot), akkor mellette a szentek seregei legyenek, és ne a menyasszony; ebbe a seregbe kétségtelenül az esküvői vacsorára meghívottak is tartoznak - egyszóval, Őt kísérik a megdicsőültek serege. Más definíciót használva, mindig rámutatva a cselekmény és a kapcsolat karakterére.
Ezzel együtt megjegyezhető, hogy nem úgy beszélnek róluk, mint az ítélet végrehajtóiról – Krisztussal ellentétben {És ez a tulajdonság még szembetűnőbb, ha megemlékezünk, hogy a Zsolt. 149 (6-9. v.) azt mondja, hogy az egész földi szentek részt vesznek az Úr napján.}... Isten, Jézusnak adatott minden ítélet végrehajtásának joga; nem kell nekünk ilyen jog. Ez teljesen érthető, mert nem mi szenvedtünk kereszthalált. Bármilyen konkrét feladattal megbízhatnak bennünket az ítéleti eljárás során, de úgy gondolom, hogy ez nem ránk tartozik. Ezért nem jön ki a kard ajkunkról, mert a szentek (vagy a mennyei seregek) nincsenek úgy öltözve, mint az Úr. A megdicsőültekről csak annyit mondanak, hogy dicsőséges hatalommal követik az Urat, fehér és tiszta fényes gyolcsba öltözve, és semmi több. Más szentírásokból tanuljuk, hogy az angyaloknak is jelen kell lenniük; ugyanabban a könyvben nem írnak róluk semmit. „És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel" Érdekes, hogy ez a rész egy vasvesszőt ígér nekünk, nem egy kardot. És a vessző az uralkodó hatalom szimbóluma, és nem az ítélet végrehajtása abban a könyörtelen formában, amelyet magának az Úrnak tulajdonítanak. Ő azonban „és ő nyomja ( tapossa) a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját.”, ami az ítélet egy másik formája, amelyet tudtommal a szentek soha nem használtak. "És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura." Itt látjuk, hogy királyok királya, nem a gyülekezet feje.
Ekkor egy angyal szavai hallatszanak, aki meghívja a madarakat Isten nagy vacsorájára, hogy felfalják e világ nagyjainak holttestét. „És láttam egy angyalt állni a napon; és nagy hangon kiáltott, mondván az ég közepén repkedő madaraknak: Repüljetek, gyűljetek össze Isten nagy vacsorájára, hogy felfalják a királyok tetemeit, a hatalmasok tetemeit, a ezrek vezérei, a lovak tetemei és a rajtuk ülők, minden szabad és rabszolga, kicsi és nagy teteme." Ekkor összegyűlnek a föld lakói, hogy harcra készüljenek. „És láttam a fenevadat, a föld királyait és seregeiket, amint harcra gyűltek a lovon ülővel és az ő seregével. És elfogták [élve] a fenevadat, és vele együtt a hamis próféta is, aki csodákat tett előtte, amelyekkel megtévesztette azokat, akik a fenevad bélyegét vették, és imádták képét." Így a második fenevadat már nem földi erőként, hanem prófétaként mutatják be – természetesen hamis prófétaként. Sokáig az ő kezében volt minden, ami rossz útra terelhette az embereket az első fenevad előtt, de most nem mondanak róla semmit. Minden szellemi erő most a hamis próféta kezében összpontosul. A „lelki” szó természetesen azt jelenti, ami megrontja a lelkeket.
"Mindkét élőt a kénnel égő tűz tóba dobtak." Így egy pillanat alatt megtörténik az örök ítélet. Elkapják őket, mert szörnyű bűnt követtek el, és fellázadtak; szóval volt szükség tárgyalásra? Bizony nem volt szükség.
"A többiek pedig megöletének a lovon űlőnek kardjával, amely az ő szájából jő vala ki; és a madarak mind megelégedének azoknak húsával.." Ők is, mint két vezető, szörnyű sorsra jutottak.
Azért foglalkoztunk a Jelenések 19. fejezetével, hogy világosabbá tegyük a Krisztus prófécia szellemét, ami már a gyülekezet elragadtatása után és a Krisztusban lévők első feltámadása után történnek majd. A kegyelem időszaka utáni történésekről. Az első feltámadás három idő szakaszára nem is térünk ki. Tehátt összegezve eme gondolatokat, látjuk, hogy az ítéleteket megelőzően, mi történik majd az Isten mennyei házában. Teljes mértékben meg vagyok győződve, hogy amit a Jelenések könyve tolmácsol felénk, az lehetővé teszi, hogy komolyabban foglalkozunk vele, ami ma nagyon is fontos az Isten gyülekezete számára, ami az eklézsiát érinti. Miért érdemes ezt tanulmányozni? Azért, mert erkölcsi szempontot érint. A gyülekezet várja ama fényes csillagot (hajnal csillagot) ugyanis Urunk Jézus Krisztus a gyülekezet reménysége a még sötétségben megjelenő hajnal csillag, nem égető nap az Úr napja, ami a világ számára megjelenik és felégeti azt. A Jelenések könyve utolsó szavai azt mondják:
“Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.
És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jőjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen”.
És még:”Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus! A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen”. (Jel. 22,- 16,17..20,21)
