Kövessétek Krisztus tanítását.

 

„TANULJATOK Tőlem... 

és TALÁLJATOK nyugalmat lelketeknek”. "Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." (Mt. 11:29,30)

Krisztus követőként ( már ebben a mondatban is kifejeződik),  tanulni több okból is fontos. Ha valaki azt gondolja, hogy a tanítványság tétlen időtöltés, akkor súlyosan téved. A tanítványság az nem egy passzivitás, az egy teher, de könnyű teher ha szívből ered. Az apostoloktól elbúcsúzva az Úr Jézus így intette őket: „Menjetek el azért és tegyétek tanítványokká az összes nemzeteket, bemerítve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, s arra tanítva őket, hogy őrizzetek meg mindent, amit nektek parancsoltam” (Mt 28, 19,20). Nem a bemerítés tette tanítványokká az újonnan megtérteket, hanem Krisztus tanítása, amelyet az apostolok mutattak be és a lelkek elfogadtak: FELSZABADULVA a bűntől”

" De hála legyen Istennek, hogy csak voltatok a vétek rabszolgái, ám szívből engedelmeskedtetek a tudomány amaz alakjának, amelyre rendelve vagytok.  Miután megszabadultatok a vétektől, az igazságosság rabszolgáivá lettetek. (Róm. 6:17-18). Krisztus tanítása az, ami teljes szabadságot hoz a szívekbe! A bűnbocsánat az engeszteli a bűnt a lélekben, immár nem lehet akadálya Krisztus követése és folytatólagos tanulása a szívbeli alázatosság és  békesség elnyerése érdekében. Az alázat a békesség nem jelenik meg csak úgy önmagától, Krisztus tanítása nélkül. Ahhoz, hogy békét és alázatot nyerjünk, ismernünk kell Krisztus tanításait. 

Ám ennek a tanításnak, amelyet Krisztus hozott a Földre, van még egy sajátos

tulajdonsága: a lelkeket NYUGALOMRA hozza, amit sehol máshol nem találnak:

„BÉKÉT találsz lelkednek”! Miután a Sátán a bűnbe vonzotta az embereket, megzsarolta őket ezzel a bűnnel, megfosztva a lelküket a békétől. Állandóan emlékezteti a lelkeket a bűn rabságára, ujjal mutatva gyengeségünkre, és kilátástalanságra. Csak a Krisztussal való közösség adja meg a léleknek a szívünkben a vágyott békét és lelkiismereti nyugalmat. És erre mindenkit felszólított az Úr: "TANULJ TŐLEM"!

Tőle van mit tanulnunk! És ha megengedjük, (ha a bűn már nem akadályozz), hogy a Szent Szelleme, akit az Úr Jézus küldött a sajátjából a Földre távozása után (János 16:7.13.14; 14:16), elvezessen minket az Igazsághoz, ez által hamarosan meglátjuk a Tanító szépségét, bölcsességét és az Ő áldásos leckéit, amelyek olyan fontosak mindennapi életünkben. A saját érdekünkben, egy védelmet biztosít a sátán kelepcéi ellen. És előbb-utóbb minden engedelmes és hívő szív számára kincs lesz."Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor; " (1Péter 1,-7)! Az állhatatosság a tanulás egyik eredménye, a tudatos ellenállás a kísértések ellen. 

Azt akarja, hogy tanuljunk Tőle, és erre hív! Ha igazán szeretjük Őt, akkor az Ő szavai nem hullanak el a szívünk mellett, hanem jó magvaként hullanak belénk és megtermik csodálatos gyümölcsüket. És ez a gyümölcs megnyilvánul az életben, mindenekelőtt a mindenki számára nyilvánvaló, látható békével (nyugalommal)! Valaha Isten ellenségei voltunk – most az Ő gyermekei vagyunk minden örökösi joggal!

 

Ez az áldás bizonyos módon mindannyiunk életére hatással lesz, akár tetszik, akár nem!

A tudás felszabadít.

 

A tudás felszabadít.

"Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel. De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet."(1János 5,-19,20).

 A hit Istentől származik, méghozzá Ábrahám magjából, ugyanis ez az Isten akarata. "Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről: És a te magodnak, aki a Krisztus". ( Gál 3,-16). 

 Krisztus emberi származását végig követhetjük Máté és Lukács evangéliumban. 

A mag amiről beszél János az Ábrahám egyetlen magja, akitől "Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök."(29.v). 

 Az izraeli farizeusok azt állították, hogy ők Ábrahám fiai, mégsem ismerték fel Krisztust mint magot, Ábrahám magját, aki egy, és ha bennük lett volna Ábrahám hite, akkor felismerték volna a Messiást aki Ábrahám magjából született, de az Atya Istentől jött. 

 Atyánk a mi Istenünk benne hintette el a sokaságok magját, ami azt jelenti, hogy Krisztusban az Isten Fiában sokasodnak meg a magok. 

A Krisztusban való hit mindennek az alapja, nem Ábrahámban, és ez a hit nem tőlünk van, hanem Isten ajándéka, még a világ teremtése előtt el volt döntve, hogy Isten egy új embert teremtsen Krisztusban. Ádámtól még tökéletesebbet, nem földit hanem mennyeit, amit csakis Jézus Krisztusban valósított meg.

 Ez már arra is következtet, hogy a hit az nem vak, a hitbeli tudás ami felszabadít a gyakorlatban. Ami a mennyei lakásunkat illeti arról vajmi keveset tudunk azt hit által birtokoljuk Az Atyában Jézus Krisztus által. Ez az egyetlen "kézelfogható", kapaszkodónk, hogy megismerjük Istent és az Ő akaratát. Ez már a tudás kategóriába tartozik. Mert a hit önmagába kitárja a szellemi látás képességét, de hogy láthatunk valamit ha nem ismerjük. Hogy tudunk valakit vagy valamit követni ha nem tudjuk ki is mit akar. Hogy látjuk meg amit nem ismerünk, ezt az Úr szellemi vakságnak mondja.

 Ezért János apostol az első levelében az ötödik fejezetben a hittel kezdi és a tudással fejezi be. Figyelemre méltó, hogy a tudás a hitből fakad: " Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higyjetek az Isten Fiának nevében."(13v). Nem furcsa, hogy itt is a tudás fontosságára hívja fel a figyelmet. Először azt mondja, hogy hiszitek, aztán erre épülve tudjátok meg, aztán újból a hitre téríti a szót. Itt hangsúlyozza a hitből a hitre térést, de tudatosságra buzdít. De miért kell ezt tudni? Valójában a mi békénk érdekében, mert Krisztus ismerete bizalmat békét és igaz útmutatást ad a szívünkbe. Ez a célja a tudásnak, de ahogy a kezdő versben olvashatjuk az értelmet is Isten adja. Kérjük Istent, hogy adjon értelmet, de ha adott is kövessük Krisztust nem csak hittel hanem értelemmel. " az egész világ a gonoszságban vesztegel. De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat". Tehát akiben megvan mindez, az nem csak biztonságban van Jézus Krisztusban, hanem felismeri a tudás által a világ kelepcéit. Aki nem az nem, ha Isten gyermeke akkor Isten értelmet ad minden hívőnek mi a rossz és mi a jó. Bizony ez egy folyamat, amit szívvel lélekkel kellene követni, ha Isten ad rá áldást.

 A tökéletességet nem érhetjük el, de aki Krisztusban van az tökéletes, mert Ő kiegészíti a bennünk lévő fogyatékosságot Isten előtt. De ez nem adhat okot arra, hogy ellustuljunk. Az Atya Isten csak a Fiúban ismer minket, tehát tökéletesen lát minket a Krisztus vére által, és a vele való feltámadása által az örök életre.

 

"Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól. Ámen!" (21.v) Hogy mik azok a bálványok?- ez nem a hit kérdése hanem a tudásé, hogy ne menjünk mint a tudatlan öszvérek szolgálni a demonoknak Jézus Krisztus nevében. "Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged. Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, amelyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád. Sok bánata van a gonosznak, de aki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül. Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!" (Zsoltár 32,-8..11)

...egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcseséget keresnek.

 ......egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcseséget keresnek.

Előzetesben szeretnék pár szót írni a jelenlegi helyzetről. A mai digitális világban az emberek leszoktak az olvasásról. Ezt magam is észrevettem, hogy az emberek a kényelmesebb megoldásokat követik többségben. A hangoskönyv a videók nézése nem olyan fárasztó munkát igényel, nem fárasztja a szemet annyira. Az én koromban is előnyös, de azért még könyvmolynak nem is tekintem magam, de olvasok is. Az én számítógépemben megvan az opció, hogy hallgatni is tudom a szöveget, pláne ha terjedelmes mint ahogy ez is. De az is lehet, hogy türelmetlenség okán nem olvasnak az emberek unalmasnak tűnő írásokat. Azonban előfordulhat, hogy az embereket különösen érdeklik azok a cikkek, amelyek bölcsességről és szenzációs esetekről, kijelentésekről szólnak, és akut problémákat vetnek fel. Szenvedély és izgalom, a győzelem érzése és a lélek szomjúságának oltása, ehhez a médiumok profi módon értenek. A profit hajtja őket, bevetnek minden eszközt, hogy felkeltsék az emberek figyelmét. Erre vannak kiképezve. Az olvasók vonzásához különösen vonzó  címekre van szükség. Ez egy üzlet ami az emberek igényeit kutatja és kiszolgálja. Akárcsak az üzleti életben, a marketing technikák, hogy az emberek észrevegyék, a tömérdek árú közül a saját termékeiket. 

 De ezek csak módszerek, semmi több. 

Jelek és csodák, amelyek jobban felkeltik az emberek figyelmét. Színezik a szürke hétköznapokat valami újjal és érdekességgel. Mit fogad be egy ember ma, és mik a törekvései? De ha az ember a halhatatlanság tényére gondol, akkor ez teljesen eltörpül és lényegét veszti. Van-e örök alapja az emberi bölcsességnek vagy a természetfeletti jelenségeknek a lélek számára?  Építi-e az örök életre az ember szellemét ezek a jelentéktelen ingerek és anyagok Isten szemében? Az örökkévalóság örökli-e azt, ami magas az emberek szemében, de semmi Isten előtt. Még az is, aki isteni bölcsességgel rendelkezik, azokban is csak részben jelenik meg: „most rész szerint van bennem az ismeret,” (1Kor 13-12). De ha részben is, nem kellene lebecsülni, mert az is Istentől van. 

Az új próféták és "szellemi vezetők" törekvése, hogy a figyelem középpontjában legyenek. A Krisztusról szóló prédikáció már fárasztó és elavult. Valami újat kell bemutatni, legrosszabb esetben forradalmat kell csinálni a kereszténységben (minden világforradalom a Sátán kezdeményezése, erről egészen meg vagyok győződve).

Nézzük meg, hogyan viselkedtek a kiemelkedő apostolok, különösen Pál apostol.

"Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek (bemeritesek) , hanem hogy az evangyéliomot hirdessem; de nem szólásban való bölcseséggel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen".(1Kor 1-17)

Ez önkényes alázat, képmutatás vagy nem? Pál leírja, hogy mi az előnye számára, "hogy ne legyen hiábavaló Krisztus keresztje", tehát nem magát teszi előtérbe, de mint Krisztus apostola azt meg is tehette volna az őt felruházott hatalmával. Majd leír még egyet ennek az alázatosságnak kapcsán. 

"Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.." (18. v.). Persze hogy bolondság és bolond aki erről beszél. A világ ettől bölcsebbnek tartja magát. 

„Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;.”

Az egész földi történelem azt mutatja, hogy Isten olyan embereket választott ki magának, akikhez szelídséget és alázatosságot párosított, jelentéktelen embereket a világ szemébe. Nem mutatkoztak, kivéve akkor és azok akik , szellemi hanyatlófélben voltak.

Maga Krisztus, Isten Fia, akinek törvényes joga volt a felmagasztaláshoz, alázattal és Atyja iránti engedelmességgel szolgált. Külseje és viselkedése nem vonzotta az embereket, hanem csak az, ami Istentől volt. A tévhit ellenére nem volt különlegesen testi megjelenése, könnyedén el tudott vegyülni a tömegben. Nem volt egy fejjel magasabb az emberektől mint Saul az első Izrael királya. Nem követte saját akaratát, és nem kereste a hírnevet. Meg van írva: „Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kívánatos! Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint aki elől orcánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele. (Ézsaiás 53-2,3). Utálják ma is, és a követőit is. 

A hűtlen szolga első jele, aki lehet üdvözült is és Isten gyermeke, de ha felmagasztalja magát, vagy felmagasztaltatik, akkor nem szolgál az igazságban. Mert különösen Krisztus tanítványainak kell utánozniuk Mesterüket. Itt megjegyzem, hogy nem vagyok híve az élő prédikációknak a videókban, ahol az ember a pódiumról szól, még ha igazat is prédikál. Ami az úgynevezett hegyibeszéde Krisztusnak, az teljesen szellemi magaslatról ad tanúbizonyságot. 

Embereket fogni, nem csábítani, elámítani, ahogyan maga az Úr mondta példabeszédekben, Péternek pedig „embereket fogsz fogni”, ez Isten szándéka, de az emberi módszereket elutasítja. Mindenben magának az Úrnak van előnye, hiszen Ő az Atya is: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” (János 5-17). A munka amit megoszt velünk is, éppen olyan jelleggel és alázatossággal, semmi különös nincs abban ha csak az Isten kezünkbe adott munkáját végezzük, ki-ki a saját talentuma szerint. 

Az emberek ész és bölcsesség és jelek általi vonzásának módszerei nem felelnek meg Isten Igéjének manapság. Ez így volt Izraelben is a hanyatlás idején. De a test szereti, és a Sátán is tudja, hogy az ember a látvány (cirkusz), és a kenyér, az anyagi dolgokra jobban figyelnek, sőt betegesen igénylik. 

 Valóban, akik elindították a mozgalmat a világban és a kereszténységben, nem tudják, hogy csak Isten tud valamit megváltoztatni és tenni az emberek érdekében. A fő célja, hogy kivezesse a sátán fogságából és egybegyűjtse Isten bárányait Krisztus köré. Az emberi érzelmekre, lélekre ható módszerek hiábavalók, csak Isten Igéje képes a lelkiismerethez szólni, mert csak a Mennyei Atya támaszthat fel egy új, örök életre alkalmas lelket, Isten Szelleme által. Ezért ismerjük Krisztus Jézust, mint akit Isten küldött, hogy mindazok, akik Istentől vannak, engedelmeskedjenek neki. Hogyan ismertette meg Isten Bölcsessége, a "világ bolondjait", Isten emberi képében valóságos Isten lényegét és szeretetét? Isten irgalmassága és bölcsessége Jézust Úrrá és Krisztussá tette, hogy személyén keresztül minden hívőt az Atyához vonzzon. Láthatóvá vált, nem azért, hogy tisztázzuk a személyiségét, mert ezt nem tehetjük meg teljes mélységében. 

„Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem.

Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét?

Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket". ( 1 Kor 1,- 19,20,21).

 De látjuk, hogy az igehirdetés " ostobaság" kedves Istennek. És egyértelműen azt mondja, hogy a célja "megtartani a hívőket". Tehát nem az elsődleges célja a világi bölcs emberek vagy írástudók megtartása, hanem a hívők megtartása. Az Úr azt mondja: „Minden növény, amelyet mennyei Atyám nem ültetett, gyökerestül kitépik” (Mt 15-13). De ha az Úr kiválasztott valakit, aki szolgál az Isten igéjében, Ő már csak jobban tudja, hogy kell alázatra nevelni szolgáját.  Az árnyékban marad, de még ő is híres lehet, mert nem lehet, hogy az asztal alá rejtőzzék. De Isten ismeri a legjobban, az ember szívét , és Ő látja, hogy mire hajlamos. Pál apostolnak a kimagasló kegyelmi ajándéka is lehetett volna a felmagasztalására ok, mert ő is ember volt. "Mert ha dicsekedni akarok, nem leszek esztelen; mert igazságot mondok; de megtürtőztetem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit hall tőlem.

És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam". (2 Kor 12,-6,7). 

 De eljutunk arra, amit Pál apostol mond: „Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcseséget keresnek.Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot ;Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcseségét."(1 Kor 1,- 22..25).

Feltűnőek ezek a mondások, mert itt nem találunk semmit abból, ami az embertől származik. Az akkor létező embercsoportokat jellemzik. Zsidók a múltjukkal, akik azt mondták magukról, hogy ők a világ fejei, mert büszkék voltak a nemzeti történelemükre és a múltban történt csodákra és Ábrahámtól való származásukra. A görögök mint pogányok, büszkék voltak saját filozófiai bölcsességükre, és filozófusaikra. Abból indulunk ki, hogy a zsidók jeleket és csodákat követeltek az Úrtól, mert a hitetlenséghez bizonyíték kell, de ők mint nép hitetlenek maradtak, ezt bizonyítja viselkedésüket a Messiásukkal szemben. A csodák és a jelek nem jelentenek semmit a hitnek. A hívőket azonban Istentől származó jelek és csodák segítették Isten Fián keresztül az Atyához. Ebben nincs ellentmondás. A jelek és csodák, valamint a halottak feltámadása az Ő szolgálatának részét képezték: tanúskodni Istentől jelekkel, csodákkal és különféle erőkkel, és a Szent Szellem kiáramlása által az Ő akarata szerint. "... miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, akik hallották, biztosítottak számunkra, Velök együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ő akarata szerint". (Zsid.2-3,4) és „ A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok. Azt, aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:" (ApCsel .2-22)

 A hellének (görögök) intellektuális népek voltak, és természetesen keresték a bölcsességet. A keresztre feszített Krisztus számukra őrültség volt. Az elhívottak számára azonban Krisztus Isten ereje és bölcsessége lett (1Kor 1-22:24). Amikor Pál evangelizált közöttük, "nagy sokaság hitt", elveszítve Krisztusban büszke nemzetiségi büszkeségüket. (ApCsel. 14-1; 17-4; Kol. 3-11).

 Jézus Krisztus engedelmes volt, és soha nem törekedett arra, hogy önmagát szolgálja, teljesen alávetette magát az Atyaisten akaratának, mint az Emberfia, és mielőtt ezt olvastuk volna: „Jelekkel és csodákkal tanúskodik Istentől”. Azt mondta, hogy minden, amit hallott és mondott, és minden, amit tett, csak az Atya Istent dicsőíti.

 Pál ezt írja: „Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mert Isten ereje az üdvösségre mindenkinek, aki hisz, először a zsidónak, majd a görögnek. Kinyilatkoztatja Isten igazságát hitről hitre, ahogy meg van írva: Az igaz hitből él.”

Ha a módszerek és módszertanok, vagy külső jelek vonzzák az embereket, akkor az emberből csak vallásos keresztényt tudunk csinálni, de igazi eredményt nem értünk el, "nem fogtuk el Istennek", mert Isten az ember szívét akarja, nem az elméjét. De ha Isten rabul ejti szívünket, akkor Krisztus elméje is párosúl, ez valóban Isten elérése bennünk, Isten Fiának megismerése által, mert Ő értelem, bölcsesség és világosság. Az emberben semmi ilyesmi nincs, Isten Igéje általi megszentelődés nélkül.

De ezek a szavak nem hiábavalók, mert a szeretet, kegyelem és az igazság Istene még nem jelentette ki ítéleteit. Mert ma az üdvösség és a kegyelem napja van, míg Isten hosszan tűri ezt a romlott világot, hogy a választottak közül senki el ne vesszen. De emlékezni kell egy alapigazságra, hogy ez az idő véget ér egyszer: „De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett." (János 16-7..11). 

 Kik által prédikálhat és teheti ezt a Szent Szellem , csak azokon keresztül, akikben van Krisztus Szelleme és ők is alá vannak vetve Isten Igéjének, de nincsenek alávetve ítéletnek ami a világot sújtani fogja, nem utolsó sorban már elszakadva e romlott világtól. Mit mond a Szellem ma az embereknek? Azt mondja az embereknek az ítéletről, az igazságról, hogy az Úr feltámadt és visszajön, de nem azért, hogy a kegyelemből üdvözüljenek, hanem hogy helyreállítsa Isten igazságát ezen a földön, mint Király. Ítéletei igazságosak, és minden, ami nem felel meg az Ő igazságának, minden örök halálra lesz ítélve. 

 

"Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.". (Róma 1, -16 ..18).

Hogyan köszönti az Úr az övéit?

 

Hogyan köszönti az Úr az övéit?

A Lukács 24 -ből tudjuk, hogy a tanítványok megrémültek és féltek (37v), amikor az Úr Jézus bejött hozzájuk a bezárt ajtókon át és odaállt a közepére. Először azt hitték: valami szellemet látnak. De hogyan szólította meg őket az Úr? Talán szemrehányással kezdi, amiért mindnyájan elhagyták Őt és elmenekültek? Talán azt jelenti ki, hogy ilyen " barátokra" nincs szüksége? Nem! Amikor megjelenik köztük, békességkívánással köszönti őket: " Békesség nektek".

 

 Ezt az eredményt harcolta ki a Golgota harcmezején: békességet szerzett az Ő áldozati vére által ( Kol 1,-20), békességet Istennel ( Róma 5,-1), amelynek mindnyájan örvendezzhetünk, akik hitben fogadjuk az " engesztelés vérét", akik megértették, mit jelent az, hogy Ő értünk halt meg. " Békesség nektek" - a megváltás drága gyümölcse! Erről a békességről beszélt tanítványainak, amikor búcsúzott tőlük: " Békességet hagyok nektek"(János 14,-27). És feltámadása után erről a békességről szóltak a tanítványaihoz intézett első szavai. Tehát levonhatjuk a következtetéseket: mit tart az Úr a legfontosabbnak,- a szívünk békéjét. Akihez vagy akikhez az Úr bejön, a "Békesség" szavát hallja meg.

A vélemények megoszlanak.

 

A vélemények megoszlanak.

„Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (János 3-36)

 

Egy vasúti kocsi fülkéjében az utasok megvitatták a kérdést: melyik vallást kell igaznak tekinteni? Egyesek különböző keresztény egyházakról kezdtek beszélni, mások nem keresztény vallásokról. Megoszlottak a vélemények, végül a többség egyetértett abban, hogy jobb, ha egyáltalán nem foglalkozunk a vallással, hiszen nem lehet tudni, hogy pontosan melyik az igaz. Aztán szót kért egy fiatal utas. Azt mondta: „A vegetáriánusok úgy vélik, hogy csak zöldséget szabad enni, mások ragaszkodnak ahhoz, hogy a hús szükséges a táplálkozáshoz. A táplálkozás kérdésében, akárcsak a vallási kérdésekben, nincs konszenzus. De ennek ellenére nem hagyjuk abba az evést.”

Vannak, akik gúnyolódnak, de fel kell ismernünk, hogy a szellemi dolgok nem kevésbé fontosak, mint a táplálkozási kérdések, sőt prioritást kell hogy képezzen.

A Biblia nem a vallásról beszél, hanem azokról, akik hisznek Jézus Krisztusban, és azokról, akik elutasítják Őt, ahogy a fenti ige kijelenti. Isten elküldve a Fiút a földre, nem egy új vallást hozott magával, hanem önmagát. Így az embernek az Úr Jézusba vetett hitre van szüksége, nem pedig az igaz vallás keresésére. Azok, akik neki szentelték életüket, az igazsághoz vezető helyes utat választották. Istent csak Jézus Krisztuson keresztül lehet elérni. Aki hisz Őbenne, annak örök élete van. Egyetlen egy világvallás sem jelentheti ki, hogy az övék az igazi, ugyanis minden dogmatikus rendszer követ egy tanítást vagy személyt vagy bálványt.

A vallások általában mindig egymás fölé helyeznek valamit. Valamit fontosabbnak tartanak mint mások, ami a tanításokat illeti. A Biblia egy nagyon egyszerű igazságot tár elénk az üdvösségről, az örök életről és Krisztus testéről. S ez nem egy egyszerű meggyőződésen alapszik, hanem Isten erejében a Szent Szellem által. Az örök élet gyümölcseként jelenik meg határozottan. Ez nem ideológia, ez maga az örök élet.

Sokan, ha valamilyen valláshoz akarnak tartozni, a gyülekezet tagja akarnak lenni, akkor neki feltétlenül el kell fogadnia bizonyos feltételeket. A Szentírás ellenben egyértelműen egy gyülekezetről (egyházról) beszél. „Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.” (ApCsel 2-47).

„Amikor szaporodnak a gonoszok, fokozódik a törvénytelenség; de az igazak meglátják bukását.” (Példabeszédek 29-16).

Az angol filozófus és Nobel-díjas Bertrand Russell (1872-1970) egyszer azt mondta, hogy a Bibliát a nagyanyjától kapta. A belső borítóra nagymamám a kedvenc versét írta: „Ne kövesd a többséget a rosszra” (2Móz 23-2). Ez a vers segített neki megszabadulni a kisebbséghez való tartozástól való félelmétől.

Ez a spirituális alapelv is figyelmet érdemel. Manapság gyakran lehet hallani egy ilyen mottót: "A többségnek mindig igaza van.", ez a népi demokrácia alapelve. De ez egy téveszme! Milyen gyakran a közvélemény eredendően szubjektív és valamely csoport érdekein alapul. Leggyakrabban egy adott embercsoport vagy egy személy érdekei nem egyeznek meg Isten akaratával. „Szaporodnak a gonoszok”, és ennek eredményeként „sokasodik a gonoszság”. A kisebbséghez tartozás azonban önmagában nem a helyesség jele, hiszen a kisebbség is tévedhet. Ezzel magyarázható a keresztények megosztottsága.  Isten akaratának megfelelően kell cselekednünk, mert „aki cselekszi Isten akaratát, az örökké megmarad” (1 János 2-17). Minden ember megismerheti Isten akaratát az Ő Igéjében – a Bibliában. Csak egyetlen igaz ember, az Úr Jézus Krisztus mondhatta: “Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.” (Zsid 10-7).

Feltétel nélkül teljesítjük Isten akaratát, vagy sem? Ez az engedelmességen és azon múlik, hogy csak az Ő tetszésére törekszünk, nem utolsó sorban rábízzuk magunkat a Szent Szellem vezetésére. De ahhoz hogy ez így legyen, el kell különűlnünk saját ambicióinktól. Levetni magunkról a régi ádámi természetet, ha Istennek tetszeni akarunk. Emiatt van Isten kegyelme és irgalma, mert ismétlem, csak Jézus Krisztus tudta teljesíteni az Atya akaratát. Ha Benne vagyunk, akkor Isten szeme egész életünkben elkísér, és ha kell, megzaboláz bennünket. Ha ezt nem tapasztaljuk, akkor nem vagyunk a fiai, mert feltétlenül foglalkozik az övéivel. “Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak”. ( Zsid 12,-6,7,8)

 

„Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat, Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket. Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ő. Csak ő benne vigad a mi szívünk, csak az ő szent nevében bízunk! Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, amiképpen bíztunk te benne.” (Zsolt.33-18..22).

Az úgynevezett " gyógyítók" érvei.

 

Az úgynevezett " gyógyítók" érvei.

Az úgynevezett "ima-gyógyításokról" szeretnék beszélni. Szinte kimeríthetetlen beszédtéma ez. És mégis azt kell mondanunk, hogy ez a kifejezés nem található meg a Szentírásban. Lehet kifogásolni ez ellen, semmi különös, hogy nincs benne. De ebben az esetben szeretnék rámutatni arra a veszélyre, hogy nem a szentírásbeli kifejezések könnyen olyan hiedelmek kialakulásához vezethetnek, amelyek nem képezik a Szentírás tanítását. Úgy tűnik, ez a helyzet az úgynevezett imádságos gyógyításokkal is. Továbbra is hangzik a kérdés: „Vajon Isten nem tud még ma is csodákat tenni?”. Erre a kérdésre válaszolva a következőket szeretném elmondani. 

 Életemben sok szóbeszéd és történet keringett az emberek csodálatos gyógyulásáról, az általam ismert orvosok tanúsága szerint is. Valamikor a múltban még egy könyvet is olvastam Dr. Muddytól, ( ha jól emlékszem a nevére) a betegek csodálatos gyógyulásairól szóló történetekről a praxisában előfordult orvosi szemszögből megmagyarázhatatlan esetekről. Sok ateista vagy materialista orvos meglepetten beszél a gyógyulás megmagyarázhatatlan kézenfekvő tényéről. Volt olyan eset is, amikor a sebészek már ( hanyagul) összevarrták a beteget a műtőasztalon, már esélyt sem láttak a beteg életben maradására. Sőt, a hullaházba küldték. Reggel, amikor a vizitet végezték, a beteget az osztályon sétálva találták, és a beteg kérésére hazaengedték a kórházból. Egy másik eset, amit olvastam idézem; Ez az eset egy hívő családban történt Kelet-Fislandban. Egy többgyermekes fiatal édesanyánál rákot diagnosztizáltak. Alapos kivizsgálás után beigazolódott a diagnózis: a rák progresszív formában volt. Azonban kevés esélyt adó műtéthez a hívő nőt egy külön egyetemi klinikára szállították át. Teljesen nyugodt volt, teljesen megbízott Urában. Férje és egész családja azonban továbbra is mély hittel imádkozott gyógyulásáért. Nem sokkal az egyetemi kórházba szállítása után a professzor közölte vele, hogy az új vizsgálat során a rák legkisebb jelét sem tárta fel. Az orvosok értetlenül álltak. Az asszony határozottan tudta és bizonyságot tett arról, hogy Isten hatalmas beavatkozása történt itt. Hazatért, és ma teljesen egészségesen a családjával él.

Hála Istennek, hogy ma is csodákat tesz! De levonhatjuk-e ebből a tényből azt a következtetést, hogy létezik az "ima-gyógyítás" ajándéka? Itt is a Szentírásnak szeretnénk szót adni.

Az úgynevezett „imádságos gyógyulások” mellett felhozott érvek szinte mindig ugyanazok. Először is, hogy a hívő ember egyáltalán ne legyen beteg, mert a gyógyulás az engesztelés szerves része. Ugyanakkor gyakran idézik Ézsaiást. 53-4,5: "Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg."

Ezeket a verseket részben idézi Máté. 8-17 és 1Péter 2-24. A Maté 8 leírja, hogyan gyógyított meg az Úr minden beteget, hogy „valóra váljon, amit Ézsaiás próféta mondott,...”.

Földi életében az Úr Jézus mintegy eggyé vált földi népével, Izraellel és szenvedéseikkel. De nem ez a mély értelme Ézsaiás próféciájának.

A „ὅπως  – ezzel, a magyar "úgy, hogy", kötőszó” (görögül hopos) szó Máté evangéliumában mindig azt jelzi, hogy a történtek, bár összhangban vannak a fenti próféciával, nem annak egyetlen és teljes jelentése ( Máté 2-23).

Ésaiás próféciájának valódi értelmét az 1Péter 2-24 tisztázza: „Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg. "

Itt maga Isten Igéje az Újszövetségben kifejti, hogy a gyógyulás nem testi, hanem lelki. Ez a mi bűneinkről szól. Másodszor, Zsid. 13-8: "Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz." Ezzel érvelnek, hogy a jelek és csodák idejének nincs vége. Ezért Mark 16,-18-"Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az ígét a jelek által, amelyek követik vala. Ámen!" és a János 14,-12 mindenkire és mindenkorra vonatkozik. Azt mondják, Jézus megbocsátotta a bűnöket a múltban, megbocsátja azokat a jelenben – de vajon az örökkévalóságban is így tesz? Bizonyára nem, mert elsősorban bűn már nem lesz, másodszor Krisztus már elvégezte a megváltás művét. Logikus és következetes lenne, ha ezt a verset így lehetne értelmezni, hogy az Isten változatlan, de cselekedetei változóak az időkhöz képest. Ahogyan a (Zsid 6,- 1,2,3) "Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek, A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek. És ezt megcselekesszük, ha az Isten megengedi".

  De látjuk, milyen veszélyesek az ilyen felületes érvek. Igen, az Úr mindig ugyanaz! De vajon mindig ugyanúgy cselekszik? Isten cselekedetei és kinyilatkoztatásai az Ószövetségben ugyanazok mint az Újszövetségben? A kegyelem ideje amit most élünk, olyan, mint az eljövendő Krisztus ezeréves  királysága? És végül: össze lehet-e hasonlítani az Isten Egyháza, eklézsia, csírájának kezdetét minden téren?- egységben, egy szívvel közösségben és erőben való kezdetének idejét a mai széttagoltság és hanyatlás idejével?

Harmadszor, Isten Igéjére hivatkozva azt mondják a mai gyógyítók: Isten meghallgatja a hit imáját, még akkor is, ha betegek gyógyításáról van szó ( János 14-13,14; 1János 5-14; Jakab 5-15).

 Beszélgetésünk elején már említettünk egy példát ebben a témában. Persze lehetne több példát is felhozni. Lehet, hogy nem ismerjük azoknak az embereknek titkos imáit, akikre Isten hallgat az ilyen szükséges esetekben.  Ez nem lehet nyilvános, ahogy ez minden könyörgés és imára is vonatkozik. 

Igen, Isten meghallgatja gyermekei imáit. De Isten Igéjéből és saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy Isten nem teljesíti minden imánkat. Meghallgatta Isten, Ezékiás beteg király imáját, és meggyógyult "Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok".(Ézs.38-1,5). Dávid imáját azonban a Betsabéval való házasságtörésből született gyermekéért meg hallotta de nem teljesítette, mert nem Isten akarata szerint kérte. (2Sámuel 12-15,18). Bár Isten minden imára válaszol, ami összhangban van az akaratával, ez nem jelenti azt hogy nem hallja az imáinkat. Gyakran egyáltalán nem tudjuk, hogy mit és hogyan kell imádkoznunk, és néha olyan dolgokért imádkozunk, amelyek ostobaságok vagy akár az Ő Igéjével ellentétesek. Lehetséges az, hogy amit kérünk az a javunkra válna minden esetben? Hogyan teljesíthet Isten olyan imákat, amik teljesen a káosz imája. Ezt hogy értem? - hát úgy, hogy előbb tudatunkban kell lennünk vétkeink következményeivel, előbb ezeket kell bevallani Isten előtt, hogy elhárítsa utunk akadályait, tehát az engedetlenségből származó bűnt. Ezt nem kerülhetjük ki, mert Isten rendje szerint kell cselekednünk. Egy egyszerű példa;- egy bűnöző akit elítélt a bíróság az elkövetett bűnei miatt, kérheti Istent, hogy szabadítsa ki a börtönből? Bizony le kell töltenie a kiszabott időszakot. Ha Istenhez fordul bűnbocsánatért akkor is. De ha megtette ezt az első lépést az Úr vele van a börtönben, és a körülményekhez viszonyítva segíti őt. De nem teheti azt amit egy szabadon élő ember.

Gyakran idézett részek János. 14-13 és 1János 5-14 "És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban". De ez az ige arról az imádságról beszél ami Krisztus nevében és Isten akarata szerint van. A Máté 18-19-ben két olyan ember imáját találjuk, akik beleegyeztek abba, hogy egy ügyben imádkozzanak.

Mindhárom esetben azt mondja a Szent Szellem, hogy egy ilyen imát meghallgat Isten. Hogyan működik a valóságban? Elég, ha imádságban azt mondjuk: „Ezt Jézus Nevében kérjük”, hogy meghallgasson, vagy inkább azt jelenti, hogy valóban Urunk Szent erejével és Vele való közösségben vagyunk az Atyával? Elmondható ez minden betegekért végzett imáról? Ez még világosabbá válik, ha a kérdés Isten akarata szerinti imára vonatkozik. János 15-7, "Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek." Imáink meghallgatása attól függ, hogy mi vagyunk Őbenne, és az Ő Igéje bennünk van. Ez azt jelenti, hogy közösségben élünk az Úr szívével és akaratával, ismerjük Igéjét, és e szerint élünk. Ez nagyon nagy igény az életünkkel és imáink meghallgatásával kapcsolatban. Mondhatjuk, hogy ennek a követelménynek mindig megfelelünk? Máté 18-19 a gyülekezeti fegyelemmel kapcsolatos, a gyülekezet belső ügyeivel kapcsolatos. Ezt nem szabad szem elől tévesztenünk. Elfogadható lenne számára, ha két Isten gyermeke egyetértéssel imádkozik valamilyen ügyben, arra számítva, hogy Isten teljesíti kérésüket még akkor is, ha kéréseik testiek lennének?! És mégis Máté 21-22-ben és Márk. 11-24 nincs más feltétel, mint az imádkozók hite."És amit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek". De ennek a hitnek szilárd alapokon kell állnia. Hiszünk Istenben, az Úr Jézus Krisztus golgotai munkájában és örök üdvösségünkben, de nem azért, mert mi magunk jutottunk erre a meggyőződésre, hanem mert szilárd alapokon állunk, Isten Igéje feltárul előttünk.

Én nem hiszek az olyan gyógyítók törekvéseiben, akik a szellemiség és hitbeli munkájuk hangsúlyozásával erőltetik magukat. Engem az Úr arra tanít, hogy zárkózzak el a külvilágtól, hogy keresem a közösséget vele. Nálam nem fontos a reklám hadjárat, bizonyítékként, hogy mindenki lássa szellemi erőmet. Elvégre ezek a színpadon végzett "csodás" tevékenységek, csak önigazolás céljából történnek. Teljesen kiiktatva Isten igaz igéjét. Az Úr ezen a földön gyakran elkülönült imádságra az Atyával, és Ő, mint Isten Fia, mindig kimondta a következő szavakat: „De ne az én akaratom, hanem a tied legyen meg”.

Korunk "gyógyítói" cinikusak és lezserek Isten Igéjével szemben. Ellentmondhat-e a Szent Szellem önmagának? 

 Nem szállok szembe a másképp gondolkodókkal, mindenki a saját hitét követi. Hogy az igaz hit e?- az más kérdés, nincs jogom ítélkezni. Én csak igyekszem a magam részéről mentesíteni magamat a szekuláris gondolkodástól. Mindig előnyben részesíteni "meg van írva". 

Szembesülünk azzal, hogy a tanítványoknak adatott az a hatalom, hogy Isten erejével és jeleivel hirdessék az evangéliumot. De azt mégis meg kell látnunk a Szentírásban, hogy a kezdeti üdv korszakban másként cselekedet az Úr. 

"Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; és aki engem vet meg, azt veti meg, aki engem elküldött. Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által! Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből. Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek. De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben. Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted".(Lukács 10,- 16..21)