Félelem a szívekben.

A félelemkeltés művészete. 

Félelem a szívekben.

 (Lukács Evangéliuma:21:9) "És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de nem jő mindjárt a vég."

 Van egy elterjedt mondás, "aminek meg kell történnie azt nem lehet elkerülni". 

Nagyon sok keresztény hitvalló azon véleményen van, hogy a mostani ukrán-orosz háború a vég kezdetét jelenti. Az egyik ismert pásztor azt mondta a nyilvánosság előtt, hogy a szívében megcsendült a vészcsengő, hogy már elkezdődött a végelszámolás. A félelemkeltés egy eszköze a sátánnak, hogy sakkba tartsa a lelkeket. Ne keverjük össze az Isten félelemmel (féltéssel), mert A Bibliai próféciák tényeket közölnek, ha ez félelmet kelt a lelkekben, ez csak a félelem tényét bizonyítja az emberben. A hit a remény és a szeretet, kiűzi a félelem érzését a szívből. ha arra a hitre tér az ember, hogy minden az Úr kezében van, akkor mitől féljen az ember?

 Mondanom se kell, hogy én azzal nem értek egyet, hogy eljött az az idő. Ugyanis háborúk dúltak, dúlnak és dúlni fognak. Ezek a háborúk csak azt mutatják, hogy az emberek nem békéltek meg Istennel, a szívűk tele van háborúskodással. A Bibliában az utolsó idők alatt a kegyelem időszakát értjük, ez kétezer éve folyik. Ebben a kétezer évben akik megélték a háborúk szörnyűségeit, joggal gondolták, hogy eljött a vég. Számukra ezek nagy megpróbáltatások voltak az utolsó háború számukra, milliók bele is haltak. Gondoljunk a holokauszt kibírhatatlan szörnyűségeire. Mit gondolhattak azok az emberek akik az éhhalál gyötrelmesen lassú kínát élték át? Bizony azt is gondolhatták, hogy mindennek vége, ez az utolsó háború. De sokan azt is gondolják, hogy eljön a világbéke, és ennek a harcosaivá váltak. Harcolnak a békéért, nem csak tüntetésekkel polgári engedetlenséggel, hanem fegyverrel a kezükben. 

 Az is elterjedt a világban " aki békét akar, készüljön a háborúra". Tehát az emberiség történelmében a-z cettig a háborúk voltak túlnyomó többségben. mindig a békére készültek, de irgalmatlanúl fegyverkeztek, mert hogyan lehet megvédeni a hatalmat, ha nincsenek fegyverek. Ördögi kör, de valójában a cél a pusztítás. Igaz nem lehetünk könnyelműek ebben a kérdésben sem, mert aki a háborús övezetekben van, azok élesen tapasztalják az élet halál valóságát. A fotelből követni a háború eseményeit, egész más érzéseket és gondolatokat szül, mint a bombák robajai között.

 De abban biztos vagyok, hogy a háborús időkben, vagyis a harcok epicentrumában nem az evangéliumot hirdetik, ott a fegyverek az erőszak az úr. A Krisztust követő hívőknek háború idején nem az a dolguk, hogy harcoljanak fegyverekkel, a keresztények akik annak vallják magukat, fegyvert fognak és az ő állításuk szerint egy szent cél érdekében harcolnak, a béke kivívásáért. De kevés fogalmuk sincs arról, hogy valójában mi az a béke.

 Csak egy példát mondok az ószövetségi írásokból, "hogy Dávid, az én atyám nem építhete házat az Úrnak, az ő Istenének nevének a háborúk miatt, amelyekkel őt körülvették vala, mígnem az Úr az ő lábainak talpa alá vetette azokat; De most az Úr, az én Istenem nékem nyugodalmat adott mindenfelől, úgy hogy semmi ellenségem és senkitől semmi bántásom nincs".( 1Kir. 3,-3,4). A bölcs Salamon ezt üzente Hirámnak, de számunkra mit üzen ez az írás? Azt, hogy az Úr Jézus Krisztus, megvívta a sátán és a halállal való háborúját helyettünk, és ebben a kegyelmi időszakban építi Isten házát, de valójában a harcok folytatódnak továbbra is, de ezek a harcok, csakis a hit harca a hatalmasságok ellen, nem a test hanem a világ szelleme ellen. De miért? Az üdvözültek lelki békéjéért, hogy elérje célját a halhatatlan lelkekben az Úr békéjét minden körülmények között. A félelem az emberi dolog, és ettől szabadít meg az Úr. Az emberek a bombák elől a bunkerekbe menekülnek, és félnek a kilátástalanságukban, ez érthető is. De az Úr a háború és béke ura, attól függetlenül, hogy háború vagy béke van a világban, a lelki vagyis a szív békéért harcol. Egy Krisztusban hívő ember tudja, hogy számára ebben a világban nincs béke attól függetlenül, hogy ropognak a fegyverek vagy sem. Ha nem is mehetnek ki a világból, de nem e világból valók, Isten elválasztotta őket ettől az ítéletre szánt világtól. De, hogy ne féljenek, az Ő békességét adja nekik. Ez szerintem nem egy választás kérdése, hanem egy parancsolat. Mert amikor az Úr megjelent a remegő tanítványai között a feltámadása után, a zsidóktól való félelmükben bezárkóztak, magukra zárták az ajtót, abban reménykedve, hogy ezzel megvédik magukat. Az Úr pedig bejött hozzájuk a zárt ajtó nem volt akadály. 

 

János Evangéliuma:20:19

Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, ahol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!

. Ők megkapták Isten békességét, és ennek eredményeként bátran mentek a világba hirdetni az evangéliumot, vállalva a halált is. 

 Meg is voltak öletve, János apostolon kívül, akit arra szánt az Úr, hogy megírja a Jelenések könyvét a végidőkről. 

Róma levél:8:39

Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.

 

Róma levél:8:15

Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!

 

II. Timóteus levél:1:7	Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.
Zsidó levél:2:15	És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának.

 

Van e ellentmondás a Bibliában? Attól függetlenül, hogy nem pontosak a fordítások, a Szentírás Szellemében nincs ellentmondás. A magyar nyelvű fordításokban is láthatjuk, hogy a fordítók a félelem ( rettegés), szót használják a féltés helyet is ( féltékenység), de aki akarja jobban megtudni, nézzen utána. Itt egy példa a sok közül, ha ez ellentmondásnak tűnik, akkor tényleg mélyebre kell ásnunk, hogy megértsük, mikor, kinek és miért van így megírva.

Efézusi levél:6:5

Ti szolgák, engedelmesek legyetek a ti test szerint való uraitoknak félelemmel és rettegéssel, szíveteknek egyenességében, mint a Krisztusnak;

 

 Ha a világban van is lesz is háború, a szívünk már örök békét nyerhet Krisztusban. 

I. János levél:4:18

A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.

 

 Szeretet olvasók, az érzelmesség a félelem azt könyveljük ádámi természetünkhöz. Az Úrban nincs félelem, mert a szeretet kiűzi azt, tehát a téves próféciák, a hamis érzések a tudatalatti félelmekből erednek. Vagy bosszúvágyból, vagy kárörvendésből, de lehet, hogy az igazságérzetből is kívánhatják, hogy minél előbb jöjjön el az igazság pillanata, de az addig nem jön el, amig a próféciák be nem teljesülnek. 

 Mi várjuk az Úr megjelenését, olyan áhítattal mint a menyasszony várja a vőlegényét, olyan szerelemmel az Úr iránt, ami teljes mértékben kiszorítja a félelmet, de égető, hév féltést érző szívvel.

 

 Adjon békességet az Úr mindenkinek akik ha el is zárkóznak a világtól, de félnek a világ hitvány, ravasz és erőszakos vérszomjas háborúitól. Az fogadja be az Úr parancsolatát, "Békességet adok nektek", mert ezt a békét az Úr zsákmányolta halálával és feltámadásával mi értünk.

A Szent Szellemben avagy általa.

 

 A Szent Szellemben avagy általa.

"Megmondták nektek, hogy az utolsó időben gúnyolódók jönnek, akik saját kívánságaik útján járnak, istentelenségben. Ezek azok, akik szakadásokat támasztanak, érzékiek, a Szellem nélkül. Ti ellenben, szeretteim, épüljetek rá legszentebb hitetekre, imádkozzatok a Szent Szellemben. ( Júdás 18,19,20), görögből fordítva.

 Legjobban megfigyelhető a tévtanítások követőinél, amikor a keresztényi ünnepeket tartják. Ez az utolsó idők állapotát jellemzi. Nem célom az ünneprontás, de aki tényleg komolyan veszi az igét, az nem áll be a gúnyolódók sorai közé. Sokan azt gondolják, hogy a gúnyolódás és káromkodás nem keresztényi viselkedés. Csakhogy a Szentírás a gúnyolódás alatt nem csak ezt érti. Gúnyt űzni az igazságból, ezt nagyon is lehet és teszik is "..akik saját kívánságaik útján járnak, istentelenségben.". Ez nem a világiakhoz szól, Júdás apostol ellenkezőleg azokhoz szól akikkel közösségben voltak, " Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken". Egy fontos megállapítás is szerepel ebben az igében, " Ezek azok, akik szakadásokat támasztanak, érzékiek, a Szellem nélkül". A görög szövegekben a "lélek" szó nem a Szellem definíciója. A lélek az emberi érzékenység, a szellem pedig Istentől való. 

A legbanálisabbnak az tűnik, amikor az "áhítatos" igemagyarázók azt jelentik ki, hogy imádkozzunk vagy forduljunk a Szent Szellemhez. Isten meghallja e ezt az imát? A figyelmes Bibliaolvasó észreveheti, hogy mint az ószövetségben úgy az újszövetségben Istentől kiválasztott emberek, próféták a Szent Szellem által, nem felé fordultak kijelentésekkel. Amikor a próféták, igehírdetők kijelentést tesznek, azt a Szent Szellem által teszik, de amikor Istenhez fordulnak imáikkal, kérésükkel a Szellemben teszik. Ugyanis mi nem tudjuk hogyan és mit imádkozunk, a Szent Szellem imádkozik velünk. Azért van megírva, hogy Isten Szelleme ismeri a gondolatunkat, és még ki se nyítottuk az ajkunkat Ő már tudja mit akarunk. "Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud.

Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez; És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte.(1 János 3,- 20,21,22). Ez az állapot akkor áll be, amikor a szellemünk megtisztult a bűntől, és Isten nem vádol minket, és nincs már akadálya, hogy kövessük parancsolatait. Ebben a Krisztus Szelleme segít teljes mértékben, mert Ő nem mértékkel adja Szellemét. De hogy mi milyen mértékben tudjuk ezt a gyakorlatban teljesíteni az a befogadási képességünktől függ.

Tényleg az ember azt hiszi, hogy kérheti a Szent Szellemet, hogy töltse meg a szívét szellemmel, és ennek érdekében semmit nem tesz? Van ennek feltétele, éspedig, a hit Isten Fiában. Hogy pontosabb legyek, a Fiúban. A Szent Szellem nem a mi kérésünk által talál bennünk helyet, hanem a megtérés által. 

"Térjetek más felismerésre! – mondta nekik erre Péter –, és merítkezzetek be mindannyian a Krisztus Jézusnak nevébe vétkeitek bocsánatára, és majd elnyeritek a Szent Szellem ajándékát..( ApCsel 2,-38).  Az ellenpéldáját is látjuk: " Péter megszólította: "– Anániás, miért töltötte meg a sátán szívedet, hogy megcsald a Szent Szellemet..," ( ApCsel 5,- 3). Még egy ellenpélda: "Mikor Simon látta, hogy hogyan adják a Szellemet az apostolok kezük rátevésével, pénzt vitt nekik és kérte: "Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire kezemet rávetem, Szent Szellemet kapjon." ( ApCsel 8,- 18,19). De Péter megmondta, mit kell tennie Simonnak: "Térj hát más felismerésre,  fordulj el ettől a gonoszságtól és könyörögj az Úrhoz".  A Szent Szellem irányítja Péter által, mit kell tennie Simonnak, azt, hogy az Úrhoz könyörögjön. Van e különbség a kettő között? Igen van, mert ahhoz, hogy a Szent Szellem ajándékát kapja az ember, előbb el kell fogadnia Krisztust mint Urát. A János evangéliuma 4. részében, világosan látjuk, kitől függ a Szent Szellem ajándéka, a samáriai asszonnyal folytatott beszélgetésben Jézus azt mondta:  "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet". Tehát, hogy ne szaporítsuk a szót, mi nem kérhetjük a Szent Szellemet, hogy szálljon belénk, mi kérhetjük az Istent, hogy adjon kegyelmében új felismerést, megtérést az Úrhoz. Péter a zsidókkal való vitatkozások után ezt mondta: "Férfiak, testvéreim, tudjátok, hogy a kezdeti napok óta Isten engem kiválasztott arra, hogy a nemzetek az én szájamon át meghallják az örömüzenetet, hogy hihessenek. A szíveket ismerő Isten tanúságot is tett mellettük azzal, hogy a Szent Szellemet éppen úgy adta nekik, mint nekünk is, miután hittel megtisztította szívüket, nem tett közöttünk és közöttük semmi különbséget".( ApCsel 15,-7,8,9). A Szent Szellem az ajándék, amit csak azután kapja meg az ember, ha hisz a Krisztus megváltási művében. Megmossa ruháját Krisztus vérében, ez a megtisztulás a bűntől, ami megszenteléshez vezet. Ez a különválasztást jelenti a bűntől és a bűnös világ kötelékeitől. Ez gyakorlatban egy folyamat Isten kegyelmétől függ, milyen mértékben tudjuk követni vagy elfogadni. És csak azután mondhatja Krisztust, Urának a Szent Szellem által. "Ezért hozom tudtotokra, hogy senki, aki Isten Szellemével szól, nem mondja: Jézus átkozott! De azt sem mondhatja senki: Jézus Úr! Csak Szent Szellem által" (1Kor. 12,-3).

Akkor mégis mi különbözik az Úr és az Úr nevében kifejezés. Talán nem a különbséget, hanem magát azt a tényt, hogy aki a Szent Szellemet birtokolja, az nem csak mondja, hanem az ige a parancsolatok megtartója is, és a Szent Szellem vezetésében részesül. Mert az aki Krisztust Úrnak fogadja be, és parancsolatait megőrzi, az csak a Szent Szellemben teheti. Aki a Krisztus nevében cselekszik az nem mindig van a Krisztus szellemében.  "Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők" ( Máté 7,-22). Valójában kik ezek az emberek? Kocsmai verekedők, káromkodók, alkoholisták, drogosok, gyönyörűségnek élő emberek? Nem, ezek azok akik a társadalomban jó keresztény arcukat mutatják, és nem Isten Szellemével, hanem a gonosz, démoni szellemek  irányításával cselekednek. 

 Azért hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk, ahhoz csakis a Szellemében építhetjük hitünket: "Ti ellenben, szeretteim, épüljetek rá legszentebb hitetekre, imádkozzatok a Szent Szellemben". A Szent Szellemet nem lehet becsapni következmények nélkül, az halált jelent, nemcsak testi hanem örök halált. Tehát az aki szereti Istent és az életet, ne hazudjon önmagának, inkább ismerje be, hogy gyenge a hitben, keresse az Istennek tetszetsző utat,  mert akik saját kívánságaik útján járnak, istentelenségben, örökre elvesznek.

 "Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz igazodik." (Kolossé 2:8). 

"Mi egyezése a Krisztusnak Beliállal? Vagy mi része hívőnek hitetlennel? Hogy egyezhetnék meg Isten temploma bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, amiképp Isten megmondotta: "Bennük fogok lakni, s majd közöttük járok: Istenükké leszek, s ők népemmé lesznek. Azért jöjjetek ki közülük és váljatok el tőlük, szól az Úr. Tisztátalanhoz ne nyúljatok, és én magamhoz fogadlak titeket. Atyátokká leszek majd és ti fiaimmá, s leányaimmá lesztek. Ezt mondja az Úr, a mindeneken uralkodó." (2 Kor. 6,-15..18).

 Aki eljut Krisztust követve erre a felismerésre, az a körülményeknek megfelelően el fog különülni mindattól ami a Szent Szellemet sérti. Ebben is csakis az Úrra hagyatkozhatunk, felismerés és meggyőződés nélkül nem lesz jó foganatja, helyes döntés az, ha mindent a mindeneken uralkodó Istenre bízzunk. Ha nem vagyunk a fényben nem láthatjuk mitől kell elkülönűlnünk és követnünk, de az Úr a körülményekkel igazítja gyermekei útját. Ez jelenti azt, amit oly gyakran idézünk, hogy Ő soha nem hagy magunkra, de a célja az, hogy örüljünk a közelségének: "Légy buzgó azért, és térj új felismerésre. Lásd az ajtóhoz álltam és zörgetek. Ha valaki hallja szómat és ajtót nyit, bemegyek ahhoz, és vele lakomázom, ő pedig énvelem.(Jel. 3,- 19,20).

 

Ne essünk olyan tévedésbe, hogy az Úr jelen lenne egy olyan közösségben, ahol  "Ezek szégyenfoltokként ülnek ott szeretetvendégségeiteken, és félelem nélkül együtt lakmároznak veletek, miközben magukat legeltetik. Szelektől ide-odaűzött víztelen fellegek ők, késő őszben gyümölcstelenül álló, kétszer meghalt, gyökerestől kitépett fák"( Júdás 12). Ugyanakkor a szívünkben sem lesz elégedettség és béke, ha az Úr helyét más minden foglalja el.

Az elragadtatásra várva.2.rész.

 

Az elragadtatásra várva.2.rész.

"..hogy joguk* legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.” (Jel. 22:14)

(*görögül: "exousia" - szabadság, hatalom) 

 "Boldogok, akik kimosták ruhájukat, hogy joguk* legyen az élet fájához, és a kapukon át bemenjenek a városba." A megváltottak és megtisztultak beléphetnek abba, és részesülhetnek az élet fájának gyümölcséből, mert úgy gondolom, ez a fő eredmény. Kívül maradnak a tisztátalanok és keményszívűek, valamint azok, akik rabjai a sátáni hazugságoknak és a bálványimádásnak, jobban szeretik a bűnt, mint az igazságot, ellenségesek

felebarátjukkal és Istennel, és követik a Sátánt”.

 A szabadulás és a megmosakodás Krisztus kegyelmének és áldozatának köszönhető. De itt is látunk utalást magának az embernek a cselekedetére, aki éppen azért áldott, mert "Kimosta a ruháit"! „Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek. Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok.” (János 15:3-4). A kereszténység ma egy nagy, hatalmas fává terebélyesedet, amelynek árnyékában a tisztátalan madarak menedéket találtak, és elpusztítják az isteni termést (Mk 4,32; Mt 13,4) Az égi madarak nem pozitív értelemben érthetőek, ezt a Jel.18,2 ben világosan kifejezi" ".. a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé." Milyen ébernek kell lennie egy igaz hívőnek, hogy ruháit tisztán és szabadon tartsa ezektől, hogy beléphessen a városba a kapukon, és hatalma legyen és hozzáférhessen az élet fájához!

Csak annak lesz ilyen joga (hatalma), aki felkészült. Ma a kereszténységben számos tanítás létezik, amelyek szerint a keresztény felelőssége a minimumra csökken. Isten (e tanítások szerint) mindent megtett, és az ember „pihenhet” és élhet úgy, ahogy akar, anélkül, hogy bármi miatt aggódna. De egy ilyen tanítás téves, és ezt látjuk újra a mai versben, ahol az Úr Jézus, utolsó üzenetét küldve a világnak, emlékeztet a jogra és az ilyen jogosultság FELTÉTELÉRE.

 

„..fedd őket kímélés nélkül, hogy a hitben épek legyenek,” (Tit. 1,13). 

 Az egészséges hit (az Úr Jézus és Szelleme által képviselt hit a Szentírásban) azt jelenti, hogy a hitvalló tudatában van szegényes és kegyelemtől függő helyzetének. Az egész Újszövetség isteni tanúságtétel arról, hogy az ember teljesen romlott, elveszett és üdvösségre szorul. Az üdvözült emberek ugyanazok az elveszett bűnösök, de Isten kegyelméből (nem saját érdemeikből!) új helyzetbe kerültek.

"Nem ügyelvén zsidó mesékre, és az igazságot megvető emberek parancsolataira".(Titusz 1:13-14). Túlságosan eltávolodtak a keresztények az Úr parancsolataítól, követve az emberek által felállított rendszereket. Az igazságot megvetve, követve cselekedeteikkel a téves tanításokat. Ez a tanúságtétel mindenkinek megmutatta, hogy nem elég csak beszélni Isten ismeretéről – ezt meg kell erősítenie tetteivel (16. v.)! Az ember cselekedetei és viselkedése az, ami színesen tükrözi belső világát és annak tartalmát. Egy hitvalló, aki az Úrra vár, arra hivatott, hogy ép hitet mutasson, amit tettei megerősítenek (Jakab 2:17-18).

Azonban már az apostolok idejében is megjelent a hívők között egy határozott lényeg nélküli forma, melyben Isten Szelleme az apostolon keresztül súlyos feddésre szólít fel! Hitben épnek lenni azt jelenti, hogy először is megértjük a jelentéktelenségünket és Isten kegyelmétől való függést. Másodszor, tetteikkel és gyakorlati életükkel megmutatni ezt az Istentől való függést és kegyelmének hatalmas cselekvését az életben. Az Istentől függő személy alázatos és engedelmeskedik Isten Igéjének. Ha gyengeségben is, de abban a tudatban, hogy Isten mindenről tud, ismeri a képességünket, hiszen Ő maga adta nekünk. A talentumokat az Úr osztotta szét, de a gonosz szolga elásta azt. Minden szolgájának adott tehetségét az Úr, kinek többet kinek kevesebbet. De ez egyáltalán nem fontos, a hűség a fontos, mert aki a kevesen hűséges az mindent megkap.

Kedves olvasó! Ha valóban (nem csak szavakkal) bűnbánattal jöttél Istenhez, akkor ne nézz a környezet rossz példáira, még a keresztényekre sem! Nézd meg azokat, akik azt teszik, amit Isten Igéje tanít (Fil. 3:17-19). Ahhoz, hogy a hitben maradjunk, ismernünk kell azt a hitet, amelyhez igazodnunk kell, eltávolodva az igazságtalanságtól (1Tim. 4:1.2; 2Tim. 2:19); és nemcsak tudni, hanem küzdeni is érte (Júdás 3). Nem az érzésekre hagyatkozva, hanem a tiszta józan ige megismerése által a Szent Szellem segítségével.

Csak Isten kegyelméből tehetjük ezt meg! Isten őrizzen meg attól, hogy a hústest indítson a szolgálatra. 

 „Hosszú idő múlva jön a szolgák ura, és számot kér tőlük” (Mt. 25:19)

Az életben megesik, hogy úruk távollétében a rabszolgák kezdenek uralkodni: „Három dolog alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el. A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van, A gyűlölt asszony alatt, ha mégis férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az ő asszonyának.” (Péld. 30:21-23). Jaj, ugyanez látható nem csak a világban hanem a mai kereszténységben is!

„Hosszú idő után”, amikor az Úr Jézus Krisztus nincs jelen testben, a rabszolgák megfeledkeztek függő helyzetükről. De előbb-utóbb eljön az igazság pillanata, és a rabszolgáknak el kell számolniuk! Ez arra utal, hogy bárkinek is adják ki magukat a rabszolgák, és bármenyi talentummal rendelkeznek, ugyancsak elszámolással tartoznak, hiszen a rabszolga nem szabad urától még ha az ura távol is van! Milyen értékes dolog felismerni a személyünk jelentéktelenségét, alázatban és engedelmességben tartani a szellemet, az Urunk iránti hűségében és szeretetben! A szív ilyen magatartása feltárja a hívő számára a kegyelem minden áldását (Jakab 4:6). Nagyon fontos, hogy ma minden keresztény emlékezzen arra, hogy előbb-utóbb (még ha, netán "SOKÁRA" lesz is!) teljes elszámolással kell megjelennünk az Úr előtt! Ez megvéd minket a felebarátaink – Krisztus testének (egyházának) tagjaival – való rossz kapcsolattól.

Az Úr Jézus elszámoltatást KÉR tőlünk! Ez a szó élénken ábrázolja az Ő HATALMÁT. Kedves keresztény! Várjuk Őt ennek tudatában? Neki, mint Urunknak való teljes engedelmességben éljük-e életünket? Minden, ami a modern kereszténységben nyilvánvaló, inkább az ellenkezőjéről tanúskodik: „De miképpen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjöknek mindenben.” (Ef. 5:24). Valamiért a feminizmus* elemei ma is helyet kapnak a keresztény gyülekezetekben, családokban. Ez jó?! Így engedelmeskedik az Egyház Krisztusnak?! - Mindenért mindenkinek meg kell majd jelennie a föld és az ég Ura előtt! Készen állunk erre?! A tapasztalatom nem ezt észlelte. 

_________________________________________

(* nőmozgalom a nők és a férfiak jogainak teljes EGYENLŐSÉGÉRT vívnak harcot, sikerrel). De az is lehet, hogy nem is ugyanazt a Bibliát olvasom. Az én Bibliámba ez van írva. 

 „Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen.” (1Péter 1:13)

Mindazoknak, akiknek „Krisztus értelme van” (1Kor2,-16), előírja, hogy maradjon ébren! A felövezett férfi olyan ember, aki kész minden támadást visszaverni. Az alvó nem képes uralkodni önmagán vagy környezetén. Éber ember, aki minden pillanatban megfelelően reagál mindenre, ami vele és körülötte történik! Isten kegyelme mindig készen áll a segítségünkre ebben – hagyatkozzunk csak rá!

 "És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jőjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen".(Jel. 22:17)

Ez a hivatkozás Jézusra vonatkozik. Ki másra vonatkozhatna? A menyasszony ezt a szót súgja a vőlegényének, és a Szent Szellem felerősíti vágyát az Ő eljövetele iránt. Felhívás is van a hallgatóhoz: „És aki hallja, mondja: jöjjön!” Vagyis Isten őt is ugyanúgy felkiáltásra hívja. Ha hívő vagy, akkor nincs mitől félned, még ha nagyon keveset is tudsz! Isten soha nem felejti el és nem veti meg azokat, akik nem túl műveltek. Azt hiszem, ez az a típusú ember, akire utal, amikor megengedi a hallgatónak, hogy azt mondja: „jöjj”.

A menyasszony ezzel szemben az embereknek azt a részét képviseli, akik JOGosan használják kiváltságaikat és ÉLVEZIK azokat.

Természetesen sokan vannak, akik nem tartoznak a fenti csoportba, de az Úr róluk sem feledkezik meg. Ezért olvassuk: „Aki hallja, mondja: jöjjön!” Ha valaki csak egyszer is hallja az Ő hangját, az nagy áldás lesz számára; sőt döntő pillanat lesz az egész áldása szempontjából. Az a képesség, hogy halljuk az Ő hangját, nem fogja pillanatnyi élvezetet nyújtani a személyt körülvevő előnyökben, hanem az lesz a mag, amelyre minden rá van kötve. Ha ez a képesség nem nyitja meg azonnal a kaput az öröm felé, akkor mindenképpen jelzi a hozzá vezető utat. Tehát aki hallja, mondja: jöjjön! Jézusban nincs semmi, ami ártana a hallgatónak, de benne van minden, ami áldásához és élvezetéhez szükséges, még akkor is, ha ez utóbbinak nem sikerült elsajátítania mindazt a tudást, ami a földön van. De ezt a hiányosságot a csalók kihasználják.

 Mit jelent ma számunkra az, hogy „kimenni találkozni vele”? A keresztény történelem ismeri az ilyen tényeket, amikor az emberek valóban eladták vagy odaadták vagyonukat a csalóknak, és szó szerint kimentek találkozni a Vőlegénnyel. Várakozásaik azonban nem igazolódtak be – „nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.” (Lk 19:44)!

Az ilyen embereket becsapták és csalódottak! Nem találkoztak a Vőlegénnyel, pedig kimentek eléje! Sokan közülük „hajótörést szenvedtek a hitben” (1 Tim.1:19)!

Az Úr Jézus így intette tanítványait: „De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jőjjön az a nap: Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, akik az egész föld színén lakoznak.” (Lk .21,34.35). Lakomák, részegség és világi gondok nehezítik a SZÍVET! Az Úr pedig mindig látja a szívet! Múlt időben mondhatom, hogy ez igaz mindenkire, ahogy rám is igaz volt. De az Úr hosszútűréssel várta a megfelelő pillanatot, hogy megszabadítson ettől a nehéz tehertől. Csak benne bízhatunk, ha akarunk megszabadulni önmagunktól a saját önzésünktől.

Már zeng a kiáltás a Vőlegény találkozásáért! Kimenni Vele találkozni azt jelenti, hogy készen kell állni és ébren lenni minden pillanatra. De nem minden hívő reagál helyesen erre a kiáltásra! Az Úr Jézus azonban figyelmeztetett ÖSSZES követőjének készenlétére: „Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!” (Lk 21:36).

 

Hogyan reagálunk ma erre a kiáltásra? Válaszolhatunk-e a Szent Szellemmel és a Menyasszonnyal: „Igen, jöjj, Uram Jézus!” (Jel. 22:17:20)?!

Az elragadtatásra várva.

 

Az elragadtatásra várva.

„Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.” (Zsid.11:13)

A vándorlás azt jelenti, hogy nincs állandó lakóhelyük. Még ha a Krisztus követőinek nem is kell a szó szerinti értelmében a földön kóborolnia, és van állandó lakóhelye, vándornak és idegennek lenni mégis különleges helyzet. De ennek mindig örülnek e, vagy éppen ellenkezőleg, igyekeznek alkalmazkodni a környezethez, és ennek megfelelő megjelenést szerezni?

A Szent Szellem azonban különös érzéssel tolmácsolja versünkben azok örömét, akik „a LEGJOBBAT, vagyis a mennyei dolgokat keresték” (16. v.). Ez a céltudatosság pedig nemcsak határozott nyomot hagyott bennük, hanem olyan érdekes reakciót váltott ki Isten szívében: „azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.”

Mi akik várjuk az Úr Jézus visszatérését, addig is mennyei dolgokra törekedhetünk. Sőt, a mennyei kincsek birtoklásának törekvése, nagy áldás az Úr részéről. De vegyünk példát azokról, akik örültek, hogy  ilyen törekvésük volt a földön vándorolva. Lehet számítani az Úr visszatérésére, de ugyanakkor morogni vagy sóhajtani elégedetlenségben, utánozva a kor szellemét. Nem ezt a példát mutatják azok, akiket ebben a fejezetben a hit hőseiként mutatnak be. ŐK ÖRÖMMEL! ".. és örvendeztek, …azt mutatják, hogy saját hazájukat keresik." (14. v.)! A LEGJOBBAT látták, arra törekedtek! És ez a legjobb MENNYEI volt, nem földi! Ez a belső remény és törekvés láthatóvá válik járásukban, a képmutatás kizárva.

Kedves olvasó! Veled és velem is így van?! Azt is mondhatjuk magunkról, hogy itt (a földön) vándorok vagyunk, hogy a mennyei hazát várjuk, a mennyeieket keressük?! Életünk ezt a gyakorlatban is bizonyítja, vagy csak szavakban vagyunk vándorok, idegenek e földön?! Különcök leszünk ebben a romlott világban, ezt vagy vállaljuk Krisztust követve, vagy hasonulunk ezzel a világgal. Ez mind a belső lelki állapotunktól függ. Készen állunk-e az elragadtatás pillanatára, vagy egész életünkben azt mondjuk az Úr Jézusnak: „Várj! Még nem vagyok kész! Ne gyere vissza!"?

 

„Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.” (Jel 22,10)

Az utóbbi időben a hívők többször is hirdették, hogy közel 2000 év telt el, és a Jelenések könyvének próféciái nem teljesedtek be – hány ezer évet kell még várni? !

Először is, e könyv első 3 fejezetének próféciái már teljesen beteljesedtek, ha kontextusba nézzük, visszatekintő pillantással gondosan elemezve az egyház kétezer éves történetét. Aki nem látja ezeknek a próféciáknak a beteljesedését: "Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van".(Jel. 1,-3), akkor csak a hitetlenség lehet az akadálya!

Másodszor, Isten megparancsolta, hogy ne pecsételje le (ne rejtse el!) "e könyv próféciájának SZAVAIT". Ez azt jelenti, hogy ha kívánják, a hit és a Szent Szellem segítségével a hívők megérthetik e prófécia szavainak jelentését - Isten nem rejti el. Kétszer is megjegyzi, hogy „Közel jár az idő”. És ezért „Boldog, aki olvassa és hallja ennek a próféciának a szavait, és MEGTARTJA, ami meg van írva” (1:3), és ezért is szólít Isten, hogy „ne pecsételje le ( János apostol) e könyv próféciájának szavait”. Ez a könyv különleges kinyilatkoztatásként és áldásként adatik nekünk, prófétai jelzésként

a ZÁRÁS idejéig!

Nekünk (Isten gyermekeinek) el kell fogadnunk Isten nézetét a dolgokról, és ennek a nézetnek a prizmáján keresztül mérlegelünk és ítélünk meg mindent. „KÖZEL az idő”! Az Úr Jézus azt mondta, hogy hamarosan eljön (Jel 3:11; 22:7.12.20). A „közel” és a „hamarosan” nem jelentenek konkrét időpontokat, és nem árulják el, hogy mennyi ideig kell várni az Ő visszatérésére. A Szentírás más részei, amelyek felfedik visszatérése pillanatának jeleit, tisztázhatnak valamit ezzel kapcsolatban. A hívő azonban arra van hivatva, hogy magát az Úr Jézust várja, nem pedig az Ő visszatérésének jeleit. A jelek bátoríthatnak, de ne vonják el a figyelmet dicsőséges személyéről, ne kerüljenek közénk és Ő közé!

"Aki árt, ám csak ártson továbbra is, és aki szennyes, legyen még szennyesebb” (Jel 22:11).

Krisztus halála után megváltozott Isten kapcsolatának formája az emberekkel. Ha korábban az ember minden bűnéért vért kellett ontani (3Móz 4:2.5; 4Móz 35:19.21; Zsid 10:3.4), akkor most ez másképp van: Isten Fiának, Jézus Krisztusnak a vérét ontották ki. egyszer s mindenkorra a megváltásért (Zsid 9,11-12)!

A Jelenések könyve Isten utolsó hívása az emberiséghez az Ő befejezett írott Igéjében. És ez most mennyiben különbözik attól, amit Krisztus halála előtt mondott: „NE cselekedjetek hamisságot” (3Móz.19:35)! Miért is? A Létező Isten megváltoztatta az elveit?

Krisztus halála és feltámadása után új korszak kezdődött - a kegyelem korszaka. Isten nem változott, nem változtak az elvei és a bűnhöz és a rosszhoz való viszonyulása sem! Még most is utálja a BŰNT, ahogyan Fia halála előtt tette: „Minden hamisság bűn” (1János 5:17)! De szereti a BŰNÖST, és a kegyelem NEM a bűnben való elhivatottság Isten részérõl, hanem „Isten ereje üdvösségre mindenkinek, aki hisz” (Róm. 1,16) „bűneikbõl” (Mt 1,21). „Eljött az idő TELJESSÉGE” (Gal. 4:4). Az embert teljesen próbára tette Isten – és kiderült, hogy „Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.” (Róm. 3:12).

Miután elküldte Fiát áldozatul a bűnösök megváltásáért, Isten most VÁRJA, hogy a választottak meghalják szavát, és elfogadják ezt az áldozatot. Ezért ilyen szavakat olvasunk: „Aki árt, ám csak ártson továbbra is”! Isten Áldozatának elfogadásával vagy elutasításával az ember sorsa már el van döntve, "Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott" – Istennel vagy Isten nélkül! Ezt a pillanatot minden embernek mélyen meg kell értenie és meg kell vallania, hogy az Úr Jézusra számítson, és ne egy globális ébredésre és az egész emberiség Istenhez való megtérésére, ami természetesen nem fog megtörténni. Vizsgálja meg mindenki önmagát hitben van e vagy sem.

 

Újból idézem: „Aki árt, ám csak ártson továbbra is, és aki szennyes, legyen még szennyesebb” (Jel 22:11).

A mindentudó Isten irányítása alatt tartja minden egyes ember tisztátalanságának és gonoszságának mértékét. És amikor ez a mérték teljesül, jön az Ő beavatkozása – senki sem marad büntetlenül, hiszen Isten ebben az esetben igazságtalan Bírónak bizonyulna. Ezért a mai idézetben szereplő „ legyen"  szó nem engedelmeskedés és semmiképpen sem közömbösség a Isten részéről.

Isten a földön minden embernek választási lehetőséget ad jó és rossz, igazság és hazugság, világosság és sötétség között. Mindenkit úgymond, szabad döntés elé állítja. Krisztus halála után, amikor a világ három táborra szakadt (János 19:20; 1Korinthus 10:32), a Krisztusban arra hivatottak, hogy ne adjon okot a kísértésre az emberek iránt. Elcsábítani, vagy kísérteni azt jelenti, hogy bizonyos feltételeket teremtünk, és hozzájárulunk ahhoz, hogy az ember a bűn valamilyen csapdájába kerüljön. A tiszta evangélium nem ad okot a csapdának. Az evangélium Krisztushoz vezet, nem emberi meggyőződésekhez.

A világ drámaian változik a szemünk előtt. A Krisztus követői elsősorban tiszta életük, erkölcsi szépségük és erkölcsi fenségük hívja arra, hogy másokat Krisztus útjára mutassanak. De ez a kegyesség nem a testből fakad. A tisztátalanság elleni küzdelem, szó szerint vagy átvitt értelemben, nem az ő dolguk. Az Úr Jézus így tanította tanítványait: „Hallottátok, hogy azt mondták: „Szemet szemért és fogat fogért”. De én azt mondom nektek:”Ne álljatok ellene a gonosznak" (Mt 5,38-39). Tehát ne harcoljunk a bűnös ellen. A Szent Szellem

az apostolon keresztül is oktatja a hívőket: „...csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt” (1Tim. 2:2.3).

Az Úr Jézus bátorítson minden zarándokot, vándort akinek városa és otthona a mennyben van, hogy elmenjen minden mellett, ami elterelheti figyelmünket a mennyei célról. Ha látjuk felebarátunk szükségét, nem szabad közömbösnek maradnunk! De ha valakinek a képzeletbeli szükséglete tesz minket cinkossá valamilyen tisztátalanságban vagy lázadásban, akkor ebben nem számíthatunk Isten áldására és oltalmára! Ez az út csúszós és veszélyes!

 

„de aki igaz, legyen még igazabb, és a szent legyen még szentebb!” (Jel 22,11)

 Mindenki számára, aki megigazult Krisztus áldozata által (Róm. 5:19) való megigazulás által, van egy gyönyörű cél az Úr Jézus visszajövetelének várakozásában – cselekedni az igazságot! Mindenki számára, aki Isten Igéjének (János 17:17) való engedelmessége által szent lett (elszakadt) a bűnös világtól, egy csodálatos cél marad -megszentelődni! Az Úr segítsen mindannyiunkat kegyelmével!

 

( Folytatás következik).