A megtérés a kiválasztás bizonyítéka.

 A megtérés a kiválasztás bizonyítéka.

"….akik ki van­nak vá­laszt­va az Atya Is­ten ele­ve el­ren­de­lé­se sze­rint a Lé­lek meg­szen­te­lé­sé­ben en­ge­del­mes­ség­re és a Jé­zus Krisz­tus vé­ré­vel való meg­hin­tés­re: Ke­gye­lem és bé­kes­ség árad­jon rá­tok bő­sé­ge­sen. Áldott az Is­ten és a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus Aty­ja, aki nagy ir­gal­má­ból újon­nan szült min­ket élő re­mény­ség­re Jé­zus Krisz­tus­nak a ha­lál­ból való fel­tá­ma­dá­sa ál­tal ro­mol­ha­tat­lan, szep­lő­te­len és her­vad­ha­tat­lan örök­ség­re, amely a menny­ben van fenn­tart­va szá­mo­tok­ra, aki­ket Is­ten ere­je őriz hit ál­tal az üd­vös­ség­re, amely ké­szen van, hogy az utol­só idő­ben nyil­ván­va­ló­vá le­gyen." (1Pt 1, 2-4).

 Ma nem az a cél, hogy elemezzük a fenti idézetet., ezt már sokan megtették, hanem arra hegyezem a figyelmünket, mit vált ki ennek az igének a mondanivalója a szívünkben.

 Kedves olvasó, aki esetleg először olvassa el ezeket a sorokat, milyen érzés támad a lelkedben? Fájdalom, avagy netán buzgalom, vagy taszító, talán keserűség, vagy talán öröm? Elvégre is ez egy kirekesztő, szétválasztó kijelentés ami felülírja az ember mindenféle akaratát és ambícióját. Az ember igyekezetét a jobbá válás célját szétrombolja. Aki önerőből közeledik Istenhez, aki önerőből kívánja elérni a jobbá válást, ez a kijelentés más igazságról szól, vagyis Péter apostol bátorító szavai az üdvözült zsidó testvérekhez akik szórványban éltek ezeken a helyeken, " .. a Pon­tusz, Ga­lá­cia, Kap­pa­dó­cia, Ázsia és Bi­ti­nia szór­vá­nya­i­ban élő jö­ve­vé­nyek­nek,.." (1Pt 1). 

 Ezek az új felismerések változtathatják meg a gondolataid és életed kedves olvasó. Attól függetlenűl mit hittél ezelőtt. Ebben a rövid de mindent feltáró szövegben van Isten minden öröktől fogva elhatározott akarata és terve. Akár mely oldalról szemléljük ezt a dolgot, sehol nem látjuk az ember közbenjárását az üdvösség megszerzése érdekében. Egy szó sem utal arra az evangéliumban, hogy az ember tudna valamit tenni, hogy üdvözült legyen. Fájó gondolat lehet ez egy egész életen át templomba járó vallásos ember számára, aki házi oltára előtt esedezik Isten előtt, meggyőződése szerinti imáiban felhozza eredményeit, hogy Isten előtt dicsekedjen. Ez a szellemiség jegyében kimutatható egy egyszerű idézettel, " A fa­ri­ze­us meg­állt, és így imád­ko­zott ma­gá­ban: Is­ten, há­lát adok ne­ked, hogy nem va­gyok olyan, mint a töb­bi em­ber, rab­ló, igaz­ság­ta­lan, pa­ráz­na vagy olyan, mint ez a vám­sze­dő is. Böj­tö­lök két­szer egy hé­ten, ti­ze­det adok min­den­ből, amit sze­rez­tem. A vám­sze­dő pe­dig tá­vol áll­va még a sze­mét sem akar­ta az égre emel­ni, ha­nem mel­lét ver­ve ezt mond­ta: Is­ten, légy ir­gal­mas ne­kem, bű­nös­nek!"(Lk 18, 11-12).

 Ez jellemzi azokat az embereket akik vallásosak a vallási büszkeségük elvakítják látásukat ezért nem látják Isten szentségét, és az az állapot aki meglátta Isten szentségét, semminek, bűnösnek tartják magukat Isten előtt. Ez is csak a viszonyítás és emberi megkülönböztetés a farizeus részéről. Nem Isten hatalmát, hanem embertársa, vagyis felebarátja nyomorúságát látva lenézi őt. Talán ez nincs meg a mi életünkben? Talán gondolatban nem alázzuk meg az embereket akik nem olyanok amilyenek lehetnének? Vagyis nem nézzük e le a bűnöst csak annál az oknál fogva, hogy nyomorult kegyvesztett a szemünkben? 

 Drága olvasó, mindaddig ameddig nem lesz bizonyos ki milyen viszonyban áll az Úr előtt, addig a mi ítéleteink hamisak lehetnek, azért ne ítélkezz elhamarkodottan, hanem úgy fogad felebarátodat aki Isten kegyeltje a teremtésben. A bűneivel ne azonosítsd magad, de szeresd mint Isten teremtményét, mert ő áll vagy bukik Isten előtt. 

"Áldott az Is­ten és a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus Aty­ja, aki nagy ir­gal­má­ból újon­nan szült min­ket élő re­mény­ség­re Jé­zus Krisz­tus­nak a ha­lál­ból való fel­tá­ma­dá­sa ál­tal ro­mol­ha­tat­lan, szep­lő­te­len és her­vad­ha­tat­lan örök­ség­re, amely a menny­ben van fenn­tart­va szá­mo­tok­ra, aki­ket Is­ten ere­je őriz hit ál­tal az üd­vös­ség­re, amely ké­szen van, hogy az utol­só idő­ben nyil­ván­va­ló­vá le­gyen". (1Pt 1, 3-4).

 Melyik kijelentés tűnik számodra a legkedvesebbnek vagy talán elszomorít, hogy azt gondolod, hogy mindez elérhetetlen számodra mert nem abban a táborba vagy? Elejétől fogva Isten arra törekszik, hogy a szellemileg halott embert feltámassza, vagyis új születéssel áldja meg akarata szerint. Ő nem személyválogató, nem a bűneink mélységétől teszi függővé irgalmasságát, hanem a mély megismerés alapján. Ezt Csia Lajos fordításában jobban kivehető. " aszerint, ahogy Isten, az Atya eleve kiismerte őket, kiválasztottak, hogy a Szellem megszentelésével engedelmeskedjenek, és a Krisztus Jézus vérével meghintsék őket". (2. vers).

 Az emberi szem, fül és felismerés érzéki lehet, de Isten Szelleme kutatja az ember szellemét és szíve mélységét, tényfeltáró jelleggel. Az örök eleve elrendelt akarata szerint, mert számunkra titok de nála világos, hogy a preegzisztenciális világban milyen viszonyban voltunk Istennel. Ez számunkra már csak akkor válik világossá, ha a hitben való engedelmesség jelenik meg életünkben. Az Isten igéje megtartása és engedelmessége bizonyítja azt, hogy Isten választottjai vagyunk. De ez sem tőlünk van, nem mi tartjuk a kezünkben saját üdvösségünket. " .. aki­ket Is­ten ere­je őriz hit ál­tal az üd­vös­ség­re". Dehát mit tehet akkor az ember? Semmit, de ha meglátja Jézus Krisztus szentségét az Atya Isten megszemélyesítőjét, aki meghalt de feltámadt elfoglalta mennyei trónját dicsőségben, akkor csak leborulni tud az ember előtte, várva Isten kegyelmét. Isten a hitre mindig válaszol. Az ember bűnössége a szentírásban a leprához hasonlítható. Aki látja és tudja, hogy a bűne és bűnei miatt elveszett, az megteheti azt amit ez a leprás is megtett Jézus lábainál. "És odament hozzá egy leprás, aki könyörögve leborult előtte, és azt mondta neki: Ha akarod, megtisztíthatsz engem." (Mk 1, 40).

 Ez minden igehirdetésben kifejezhető, ugyanis ez a cél Istennél, hogy felismerjük önmagunkat Isten akarata szerint, választottak vagy önkényes bitorlók vagyunk e?

 A végszó legyen egy újabb bizonyíték az önfelismerésre, hogy tényleg annak az akolnak a juhai vagyunk ahol a Pásztor Jézus Krisztus.

 "Bi­zony, bi­zony mon­dom nek­tek, aki nem az aj­tón megy be a ju­hok ak­lá­ba, ha­nem más­hol má­szik be, az tol­vaj és rab­ló. Aki pe­dig az aj­tón megy be, a ju­hok pász­to­ra az. En­nek az aj­tón­ál­ló aj­tót nyit, a ju­hok hall­gat­nak a sza­vá­ra, ő a maga ju­ha­it a ne­vü­kön szó­lít­ja, és ki­ve­ze­ti őket. Ami­kor a maga ju­ha­it mind ki­eresz­ti, előt­tük megy, és a ju­hok kö­ve­tik, mert is­me­rik a hang­ját. Ide­gent pe­dig nem kö­vet­nek, ha­nem el­fut­nak at­tól, mert nem is­me­rik az ide­gen hang­ját." (Jn 10, 1-4).

Engedj Isten akaratának.

 Engedj Isten akaratának.

"És lát­tam egy nagy fe­hér trónt és a raj­ta ülőt, aki­nek te­kin­te­te elől el­tűnt a föld és az ég, és nem volt hely szá­muk­ra. Lát­tam a ha­lot­ta­kat, na­gyo­kat és ki­csi­nye­ket a trón előtt áll­ni, és köny­vek nyit­tat­tak ki, majd egy má­sik könyv nyit­ta­tott ki, amely az élet köny­ve; és a ha­lot­tak a köny­vek­be írot­tak alap­ján ítél­tet­tek meg, cse­le­ke­de­te­ik sze­rint. A ten­ger ki­ad­ta a ben­ne levő ha­lot­ta­kat, és a ha­lál és a po­kol (alvilág) is ki­ad­ta a ná­luk levő ha­lot­ta­kat, és meg­ítél­te­tett min­den­ki a cse­le­ke­de­tei sze­rint. A ha­lál és a po­kol ( hades, ᾅδης, alvilág) pe­dig a tűz ta­vá­ba vet­te­tett. Ez a má­so­dik ha­lál, a tűz tava. Ha va­la­kit nem ta­lál­tak be­ír­va az élet köny­vé­be, a tűz ta­vá­ba vet­te­tett". (Jel 20, 11-14).

 A fent írottak a második feltámadás, amit a halottak feltámadásának neveznek a nagy ítélet. Azonnal megjegyzem, hogy az első feltámadás részesei már a mennyben vannak ezalatt, ezer év van a két esemény között. A halottak a Szentírásban azokat jelentik, akik soha nem születtek újjá. Abban a szellemi állapotba maradtak ahogyan elhagyták az anyaméhet. Nem következett be az a változás amiről oly sokat ír a Biblia. De egy ilyen rövid villám gondolatban ezt nem fejthetjük meg részletesen. 

 A legfontosabb igazság az, hogy amikor Jézus Krisztus a világról beszél és Bemerítő János is így jellemzi Jézust, mint a világ megváltóját, a világ a görög " kosmos" szó magyar fordítása, arra utal, hogy minden ember megváltója, de nem minden ember megtartója, hiszen tudjuk, hogy a hit az ami kiemeli az embert a halál és az árnyvilág közegéből. De itt is és máshol is találkozunk azzal a ténnyel, hogy Isten elpusztítja ezt a régi világot, nem menti meg. Azért a megváltás a Krisztus halálával a feszületen elvégeztetett, Jézus, Isten Fia meghalt a világ bűnei miatt. Ezzel megváltotta az emberiséget a romlott ádámi természettől, de nyitatott egy könyv, amit élet könyvének nevez.  Ezért itt a feljebb idézet ige részben olvashatjuk, hogy nem azért lesznek elítélve a halottak mert ádámi veleszületett romlott természetük van, hanem a cselekedeteik miatt. Minden ember bűnben született, és ebből a bűnös természetből fakadóan cselekszi a jót és a gonoszt is. Nincs Isten előtt jó cselekedet ha azt Krisztus vére nem szentelte meg. Minden dolog ezen a földön csak akkor értékes Isten előtt ha látja rajta Krisztus vérét. Az ószövetségben található Mózes törvénye aprólékosan foglalkozik az engesztelő áldozatokról az égő és véráldozatokról amit a nép szeme előtt kellett végrehajtani, de a bika a kos és egyéb állatok kiontott vérével hintették meg a frigyládát ami a függöny mögött van Isten szeme előtt, ami Krisztus vérére utal. "Az­után vág­ja le a ba­kot mint a nép bű­nért való ál­do­za­tát, és vi­gye be vé­rét a füg­gö­nyön be­lül­re, és úgy cse­le­ked­jék vé­ré­vel, ahogy a bika vé­ré­vel cse­le­ke­dett: hint­se a fö­dél­re és a fe­dél elé. Így sze­rez­zen en­gesz­te­lést a szent hely­nek Iz­rá­el fi­a­i­nak tisz­tá­ta­lan­sá­gai és min­den vét­kei s bű­nei mi­att. Így cse­le­ked­jék a gyü­le­ke­zet sát­rá­val is, amely kö­zöt­tük, az ő tisz­tá­ta­lan­sá­ga­ik kö­ze­pet­te van". (3Móz 16, 15).

 Tehát Krisztus vére az ami engesztelést ad a bűnös népnek a hitben. Akiben nincs meg ez a hit, akármit is tesz, jót vagy rosszat, Isten ítélőszéke elé kerül. "Mi­u­tán pe­dig el­vég­zi a szen­té­lyért, a gyü­le­ke­zet sát­rá­ért és az ol­tá­rért való en­gesz­te­lést, hoz­za elő az élő ba­kot. Te­gye rá Áron mind a két ke­zét az élő bak fe­jé­re, vall­ja meg fö­löt­te Iz­rá­el fi­a­i­nak min­den ha­mis­sá­gát és min­den vét­két, min­den­fé­le bű­nét. Te­gye azo­kat a bak fe­jé­re, az­után küld­je el egy arra ren­delt em­ber­rel a pusz­tá­ba, hogy vi­gye el ma­gán a bak min­den ha­mis­sá­gu­kat ki­et­len föld­re. Így bo­csás­sa el a ba­kot a pusz­tá­ban". (3Móz 16, 20-21). Itt van leírva Krisztus engesztelő áldozata. A bak amit népiesen bűnbaknak neveznek, ez azt fejezi ki számunkra, hogy minden vétkünk, bűnünket elengedi Isten és soha többé nem említi meg, ezért is van megírva, hogy az Isten megváltott gyermeke nem megy  ítéletre, mert számára Krisztus feszülete az ítélet, ott látta meg saját bűneit, ahová Isten helyezte a bűnt nem ismerő Krisztusra. Krisztus áldozati Bárány a világ bűneiért, de üdvözítője csakis azoknak akik hisznek benne, és teljes mértékben elfogadják Istentől ezt az áldozatot, mint minden feletti győzelmet, a halál a pokol vagyis minden felett amit most a sátán ural.  

 Tehát az ember cselekedetei és hite alapján van megítélve Isten előtt. Egyrészt akik hisznek Isten Fiában és engednek parancsolatainak, azok be vannak írva az élet könyvébe, de azok akik ezt kikerülték, azoknak nevét hiába keresik az élet könyvébe, nem található ott. Csakis egy másik könyv szerint fognak ítélet alá kerülni, ami a cselekedeteik szerint lesznek elítélve, mert minden titok nyilvánvalóvá lesz nem csak Isten előtt, hanem szembesíti az embert önmagával, de már nem a Krisztus feszülete alatt, hanem Isten fehér és tiszta ítélőszéke előtt, ahol már nincs bűnbánat sem sajnálat és vért sem látunk, csak a tűz tavát, az örök emésztőgödröt. 

 De még mindig az Atya keresi az elveszett juhait, hiszen a kegyelem napjait éljük, nem-e te is hozzá, Istenhez tartozol? Vizsgáld meg önmagad, milyen keresésben vagy? Keresed e Istent Jézus Krisztusban? Vagy valami más célod van? Isten adjon neked erőt arra, hogy tudj dönteni, mert eleve elrendelése szerint, senki nem vész el a választottak közül, tudtad ezt? Ha tudod és hiszed, akkor nincs mitől félned, Isten a megmentőd és üdvözítőd az örök életre, mindörökké vele leszel.

Istenben gazdagodjatok.

 Istenben gazdagodjatok.

"Majd így szólt a so­ka­ság­hoz: Ami­kor lát­já­tok, hogy nap­nyu­gat­ról fel­hő tá­mad, mind­járt azt mond­já­tok, hogy esni fog, és úgy is lesz. Ami­kor hall­já­tok fúj­ni a déli sze­let, azt mond­já­tok, hogy hő­ség jön, és úgy is lesz. Kép­mu­ta­tók! Az ég és a föld je­len­sé­ge­it meg tud­já­tok ítél­ni, er­ről az idő­ről pe­dig mi do­log, hogy nem tud­tok íté­le­tet mon­da­ni? Ma­ga­tok­tól mi­ért nem tud­já­tok meg­ítél­ni, hogy mi az igaz? " (Lk 12, 54-56).

 Az időjárás jelentés olyan fokon van már manapság, hogy nem is az őseink tapasztalataira hagyatkozunk már, hanem a szolgáltatások a műszerek minden oldalból jelzik az időjárást. Műhold térképeken nyomon követhető az időjárás alakulása. Ezt állandóan fejlesztik, magasabb és magasabb szintre emelik. 

 Ebben az idézetben Jézus ezt elismeri, nincs semmi gond ezzel, de van egy másik dolog ami fontosabb azt meg elhanyagolják és nem tartják fontosnak. Megítélni a mai helyzetet és a következő fejleményeket pedig képtelen megîtélni az emberiség. Erre mutatott rá többek között az Úr. Az akkori kortársak nem ismerték fel Jézusban a Messiást, nem ismerték fel a látogatásának idejét sem, pedig sokan mégis felismerték és elfogadták, tehát ez lehetséges volt, de a sokaság, vagyis a társadalom vakságában ma sem tudja felismerni mi az igazság és mi a vége a fejleményeknek. Istennek ez a fontos, az ember miatt is, azért is nyilvánítja ki igazságát minden embernek aki Őt keresi. Matematikai számítás során is fel lehetett ismerni azt az időt amikor eljön a Messiás Izraelbe, ez lett volna a dolga az írástudóknak ha lett volna rá igény. Erről az időről olvashatunk Dániel könyvében az ehhez vonatkozó próféciát. Itt arról van szó, hogy az emberek ősidők óta csak magukra gondolnak, Isten igazságát nem keresik. Az időjárás alakulását kémlelik a jó és bő termés reményében. Az ekológiai állapotok nyugtalanítják A társadalmakat, de az nem, hogy Isten akaratát felismerjék, mert nem is keresik. A keresés a várakozás követi, mert Istent keresve rájöhetünk, hogy mindennek Isten szabja meg az idejét. Így várakozot Simeon a Messiásra, nem tétlen várakozása meghozta gyümölcsét. " És íme, volt Je­ru­zsá­lem­ben egy Si­me­on nevű igaz és is­ten­fé­lő em­ber, aki vár­ta az Iz­rá­el vi­gasz­ta­lá­sát, és a Szent­lé­lek volt raj­ta". (Lk 2). A Szent Szellem volt rajta, ez azt jelentette, hogy egész életében Isten törvényében és igéjében gazdagodott és gyönyörködött. Azért is mondja a Szentírás, hogy teljetek meg Szent Szellemmel, hogy ismerjük fel mi a hamis és mi az igaz Isten akarata. Hogy meg tudjuk különböztetni mi a jó és mi a rossz és mikor vannak Isten látogatásának az ideje, ehhez a Szent Szellemben kell gazdagodni. Amikor eljön az az ominózus pillanat, Isten kijelentésére és sugallatára hallgatva ott leszel ahol lenni kell abban a pillanatban és helyen. " Ő ( Simeon) azt a ki­je­len­tést nyer­te a Szent­lé­lek­től, hogy ad­dig nem hal meg, amíg meg nem lát­ja az Úr Krisz­tu­sát. A Lé­lek in­dí­tá­sá­ból ép­pen ak­kor ment a temp­lom­ba, ami­kor a gyer­mek Jé­zust szü­lei be­vit­ték, hogy a tör­vény elő­írá­sa­i­nak ele­get te­gye­nek". (Lk 2, 26). Minden Isten összhangja szerint történt, nem a véletlenek egybeesése miatt lett vagyis történt ami történt. Ahhoz, hogy felismerjük saját helyzetünket, látnunk kell magunkat Isten szemszögéből. A Szent Szellem nem egy elvont fogalom, hanem Isten szelleme aki független minden emberi bölcsességtől, telíti meg mindazok szellemét akik Istent félik és szeretik. Ez abban nyilvánul meg, hogy igéjében gazdagodnak és cselekvő nem tétlen várakozásban vannak, készek az elhívásra, ha rájuk kerül a sor. Ezeket a dolgokat nyomon követhetjük a teljes Szentírásban. 

 Aki ismeri Isten igazságát az ismeri Isten az Atya gondoskodását is, benne van Isten mindenféle gazdagsága és kijelentéseinek ismerete. Ezért megnyugtató és previntáló szavakkal fejezzük be ezt a rövid gondolatot. " Ne vegyetek hát gondot magatokra ilyen beszéddel: Mit együnk? Mit igyunk? Mivel ruházkodjunk? Mert mindezekre a pogányok törekszenek. Hiszen mennyei Atyátok tudja, hogy mindezekre szükségetek van. A királyságot és az Isten igazságosságát keressétek előbb, és azokhoz ezeket is hozzáadják majd nektek! Ne viseljetek hát gondot a holnapért, a holnapnak ugyanis meg lesz a maga gondja, elég minden napra annyi a bajból, amennyi reá jut." ( Máté 6,- 31..34). (Csia Lajos fordítása).

A kereszt mint fogalom. ( bővített változat).

 A kereszt mint fogalom.( bővített változat).

"Az­után azt mond­ta min­den­ki­nek: Ha va­la­ki én­utá­nam akar jön­ni, ta­gad­ja meg ma­gát, ve­gye fel a ke­reszt­jét (σταυρὸν, olvasd-stavros) min­den­nap, és kö­ves­sen en­gem! Mert aki meg akar­ja tar­ta­ni a maga éle­tét, el­vesz­ti azt, aki pe­dig el­vesz­ti az éle­tét énér­tem, az meg­tart­ja azt. Mert mit hasz­nál az em­ber­nek, ha az egész vi­lá­got meg­nye­ri is, ön­ma­gát azon­ban el­pusz­tít­ja vagy el­vesz­ti?. (Lk 9, 23-24).

 Az újszövetség nyelve a görög, de Jézus nem görögül beszélt. Tudomásom szerint arámi nyelven. Itt van a magyarázata annak, hogy a görög kereszt szó a fordításokban nem felel meg a valóságnak. De az is lehet, hogy az eredetiből másolt példányok voltak megmásítva. Az Úr úgy fejezte ki magát, hogy érthető legyen az amit mond, ( mert itt mindenkinek szólt). Ha előre vetíti a kereszt fogalmát azoknak akik Őt hallgatták akkor, a Krisztus feszületére kellett volna gondolniuk ami még nem következett be, de itt tényleg az elhagyásról a feláldozásról beszélt. Hiszen még nem volt megfeszítve Krisztus, és senki sem értette volna meg mit mond a keresztről. A kereszt fogalma később került az ujszövetségbe. ( egy prófécia az ószövetségben sem említi a keresztet.). Logikus, hogy Jézus sem beszélt olyasmiről amit a sokaság nem értett volna meg. Számomra nem egyértelmű, milyen rövid szó lehetett a kereszt helyet arámi nyelven. Ez nem talányos példabeszéd volt, hanem egyenes beszéd volt. Tehát azonnal érthető módon beszélt.

 Az Úr itt és máshol is arról beszélt, körülbelül így van értelme "hogy aki engem követni akar áldozza fel mindenét az életét és viselje mindazt ami ennek a következménye.". A kereszt fogalom, gondolom ezt akarja kifejezni ebben a görög fordításban, hogy a tanítvány azt az igát hordozza el amit a Tanítója. 

" Ve­gyé­tek ma­ga­tok­ra az én igá­mat, és ta­nul­já­tok meg tő­lem, hogy én sze­líd és alá­za­tos szí­vű va­gyok, és lel­ke­tek nyu­gal­mat ta­lál. Mert az én igám gyö­nyö­rű­sé­ges, és az én ter­hem könnyű." (Mt 11, 29). 

 Itt Jézus arról beszél, hogy ha már nehéz viselni a bűn terhét, ő megszabadít attól, és "vegyétek fel az én igámat", ne térjetek vissza a bűn terhei alá, hanem "jöjjetek hozzám" és kövessetek. Itt nem a nehéz keresztről beszél, amit hordani kell ha megtagadod önmagad, hanem a bűn súlyáról. Csia Lajos magyar fordítása sem tudta megoldani ezt a kérdést, mert többek között így fordította le ahogy mindenki, ezt a részt is. Azért, mert minden fordító a görög másolatból merít és azt alkalmazza. Idézem. "Mikor már eleget gúnyolták, lehúzták róla a bíbort és ráadták a saját köpenyét. Azután elvezették, hogy megfeszítsék. Egy arra elmenő embert, bizonyos cirénei Simont, Rufusz és Alexander atyját, ki a mezőről jött, rákényszerítették, hogy a keresztjét vigye".( Márk 15,- 20,21). (Csia Lajos fordítás). Itt nem azt a keresztet értjük ez alatt, amiről az első idézetben volt szó, hanem magát a kínzó eszközt, de itt is van egy csavar, mert az már bizonyított tény, hogy a római kínzóeszköz sem volt kereszt alakú, de az anyaga fából volt ami igaz. Azt a keresztet rákényszerítették a római katonák arra a szerencsétlen arrajáróra, nem önszántából vitte azt egy darabig. Ebből tanítást szerkesztettek a keresztények, pedig ez nem az. Igaz nincsenek véletlenek, és ha az írás megemlíti nevét ennek a cirenei Simonnak, akkor van jelentősége, de nem az amit fent idéztünk. 

  Ma rám került a sor, hogy emeljem ki ezt a témát, mert igen sokan már a keresztet más értelemben gondolják. Nem írhatjuk felül a milliók által olvasott Bibliát, de az értelmezése a mi dolgunk. Ezért van az, hogy ezt a tévhitet a keresztről, Isten ellensége, a saját malmára hajtotta, mint mindent ami hamis és kétértelmű. Ezeken a vizeken eveznek a tévtanítók, amit a sátán sodrása a maga javára fordít. A kereszt fogalom már többet van emlegetve mint maga a Jézus Krisztus halála és feltámadása. Egy szó, hogy kereszt, már gondolkodás nélkűl erre vagy arra utal, de teljesen hibás eredményt szül. Vegyük figyelembe az időt és a helyet mi mikor volt kimondva és kinek. Még az ilyen helytelen hozzáállás sem tudja megingatni a hívő hitét, de arra készteti, hogy még tüzetesebben elemezze a szentírás üzenetét a Szent Szellemben, ki kinek a mértéke szerint.

"Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám". (Mt 10,38). " Aki nem fogadja el keresztjét, és nem jön azzal utánam, nem méltó hozzám." (Csia ford.) Teljesen világos, hogy itt sem a feszületről a fáról beszél, vagyis a keresztfáról ami nem felel meg a valóságnak, ha ezt gondoljuk. Már úgy értem, Krisztus kínjait nem hordozhatjuk amit Ő a fán elviselt. Újból azt kell érteni ez alatt, hogy el kell hordozni Krisztus szégyenét, netán üldöztetését a világban. Mert maga a kereszt fogalom Pál apostol szerint, maga Krisztus a feszületen, bolondság a világ szemében, sokan le is köpik utálatból vagy le se köpik érdektelenségből, vagy tisztelik ugyan de tovább mennek. De ti akik Krisztus feszületét Isten dicsőségének látjátok, követve Őt, hordozzátok el azt a megaláztatást ha követitek, vegyétek fel vagy fogadjátok el a mások által megtaposott feszületet, ezt a szégyent ami ezzel jár. Ha ezt az oldalát szemléljük, akkor mi a Krisztus halála és feltámadása után már ismerjük ennek a mondanivalóját. De ismerhették e azok akiknek ezt mondta akkor? Bizony, nem erről beszélt itt Jézus. Pál apostol erről már írhatott, hiszen a megváltás a Krisztus feszületén megtörtént. "Mi pe­dig a meg­fe­szí­tett Krisz­tust pré­di­kál­juk, aki a zsi­dók­nak ugyan bot­rán­ko­zás, a po­gá­nyok­nak pe­dig bo­lond­ság, ámde ma­guk­nak az el­hí­vot­tak­nak, zsi­dók­nak és gö­rö­gök­nek is Krisz­tus Is­ten ere­je és Is­ten böl­cses­sé­ge.

Mert Is­ten bo­lond­sá­ga böl­csebb az em­be­rek­nél, és Is­ten erőt­len­sé­ge erő­sebb az em­be­rek­nél." (1Kor 1, 23-24)

 Tagadd meg önmagad, ha az Istenhez való szereteted nagyobb a magadénál, akkor ha viselni is kell ezt a feszület szégyenét, ami nem a te bűneidből fakadó szégyen, de elveszítve önmagad bűnös életét , azt megmented az örök életre. " Mert aki meg akar­ja tar­ta­ni a maga éle­tét, el­vesz­ti azt, aki pe­dig el­vesz­ti az éle­tét énér­tem, az meg­tart­ja azt.". Ez már a mai üzenet, aminek semmi köze ahhoz amit akkor mondott Jézus mindenkinek a keresztről. Persze, hogy időtlenségben nagy kijelentés számunkra is, de semmi köze a feszülethez, pláne a kereszthez. Az új ember aki Isten kegyelméből a kiválasztottak örömére, Krisztusban van, annak semmi ilyenről nem kell aggodalmaskodnia már, hiszen Isten megtette helyettünk is mindazt ami számunkra lehetetlen volt, és itt van minden megoldás, "Ki vádolja Isten választottait? Isten, aki megigazít." (Róm 8, 33). 

Azok mentségére és örömére szolgál az alábbi igerész két fordításban, akik tényleg szabadok minden emberi bölcsességtől, és azok akik viselik Krisztus szégyenét és üldöztetését, nem érzik azt nyomorúságnak, hanem inkább örömnek a Szent Szellemben.

 " Eze­ket hir­det­jük is, de nem oly be­szé­dek­kel, me­lyek­re em­be­ri böl­cses­ség ta­nít, ha­nem ame­lyek­re a Szent­lé­lek ta­nít, lel­ki­ek­hez lel­ki­e­ket szab­va. A nem lel­ki em­ber pe­dig nem fo­gad­ja el az Is­ten Lel­ké­nek dol­ga­it, mert bo­lond­sá­gok neki, nem ké­pes meg­ér­te­ni sem, mi­vel azt lel­ki mó­don kell meg­ítél­ni. A lel­ki em­ber azon­ban min­dent meg­ítél, de őt sen­ki sem ítél­he­ti meg." (1Kor 2, 13-14). Csia Lajos fordításában pedig így hangzik. "Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istenből kiáramló szellemet, hogy tudjuk azt, amivel Isten kegyelme ajándékozott meg bennünket. Amit szólunk is, nem emberi bölcsesség tanította szavakkal szóljuk, szellemi dolgokkal mérve össze a szellemi dolgokat. Lelki ember nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, hiszen ostobaság neki. Nem is ismerheti meg, mert szellemileg vizsgálhatók meg. A szellemi ember mindent megvizsgál, ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik. Hát ugyan ki ismerte meg úgy az Úr gondolkodását, hogy taníthatná őt? Bennünk azonban az Úr gondolkodása van."

 Ez a rövid mondanivalója a kereszt fogalmának, de pontosabb a feszület valósága, mert ott a golgotán dőlt el a mi jövőnk, az nem egy fogalom hanem valóság.

A kereszt mint fogalom.

 A kereszt mint fogalom.

"Az­után azt mond­ta min­den­ki­nek: Ha va­la­ki én­utá­nam akar jön­ni, ta­gad­ja meg ma­gát, ve­gye fel a ke­reszt­jét (σταυρὸν, olvasd-stavros) min­den­nap, és kö­ves­sen en­gem! Mert aki meg akar­ja tar­ta­ni a maga éle­tét, el­vesz­ti azt, aki pe­dig el­vesz­ti az éle­tét énér­tem, az meg­tart­ja azt. Mert mit hasz­nál az em­ber­nek, ha az egész vi­lá­got meg­nye­ri is, ön­ma­gát azon­ban el­pusz­tít­ja vagy el­vesz­ti?. (Lk 9, 23-24).

 Az újszövetség nyelve a görög, de Jézus nem görögül beszélt. Tudomásom szerint arámi nyelven. Itt van a magyarázata annak, hogy a görög kereszt szó a fordításokban nem felel meg a valóságnak. Az Úr úgy fejezte ki magát, hogy érthető legyen az amit mond, ( mert itt mindenkinek szólt). Ha előre vetíti a kereszt fogalmát azoknak akik Őt hallgatták akkor, a Krisztus feszületére kellett volna gondolniuk ami még nem következett be, de itt tényleg az elhagyásról a feláldozásról beszélt. Hiszen még nem volt megfeszítve, és senki sem értette volna meg mit mond a keresztről. A kereszt fogalma később került az ujszövetségbe. 

 Az Úr itt és máshol is arról beszélt, körülbelül így van értelme "hogy aki engem követni akar áldozza fel mindenét az életét és viselje mindazt ami ennek a következménye.". A kereszt fogalom ezt akarja kifejezni, hogy a tanítvány azt az igát hordozza el amit a Tanítója. 

" Ve­gyé­tek ma­ga­tok­ra az én igá­mat, és ta­nul­já­tok meg tő­lem, hogy én sze­líd és alá­za­tos szí­vű va­gyok, és lel­ke­tek nyu­gal­mat ta­lál. Mert az én igám gyö­nyö­rű­sé­ges, és az én ter­hem könnyű." (Mt 11, 29). 

 Itt Jézus arról beszél, hogy ha már szabadok vagytok a bűn terhe alól, "vegyétek fel az én igámat", ne térjetek vissza a bűn terhei alá, hanem "jöjjetek hozzám". Itt nem a nehéz fakeresztről beszél. Csia Lajos magyar fordítása sem tudta megoldani ezt a kérdést, mert így fordította le ahogy mindenki, ezt a részt. Azért, mert minden fordító a görög másolatból merít és azt alkalmazza. "Mikor már eleget gúnyolták, lehúzták róla a bíbort és ráadták a saját köpenyét. Azután elvezették, hogy megfeszítsék. Egy arra elmenő embert, bizonyos cirénei Simont, Rufusz és Alexander atyját, ki a mezőről jött, rákényszerítették, hogy a keresztjét vigye".( Márk 15,- 20,21). Itt nem azt a keresztet értjük ez alatt, amiről az első idézetben feljebb volt szó, hanem magát a kínzó eszközt, de itt is van egy csavar, mert az már bizonyított tény, hogy a római kínzóeszköz sem volt kereszt alakú. Azt a keresztet rákényszerítették a római katonák arra a szerencsétlen bámészkodóra, nem önszántából vitte azt egy darabig. Ebből tanítást szerkesztettek a keresztények, pedig ez nem az. Igaz nincsenek véletlenek, és ha az írás megemlíti nevét ennek a cirenei Simonnak, akkor van jelentősége, de nem az amit fent idéztünk.

  Ma rám került a sor, hogy emeljem ki ezt a témát, mert igen sokan már a keresztet más értelemben gondolják. Nem írhatjuk felül a milliók által olvasott Bibliát, de az értelmezése a mi dolgunk. Ezért van az, hogy ezt a tévhitet, Isten ellensége, a saját malmára hajtotta.  

"Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám". (Mt 10,38). Teljesen világos, hogy itt sem a feszületről a fáról beszél. Újból azt kell érteni ez alatt, hogy el kell hordoznunk Krisztus szégyenét a világban. Mert maga a kereszt fogalom maga Krisztus a feszületen, bolondság a világ szemében, sokan le is köpik utálatból vagy le se köpik érdektelenségből, vagy tisztelik ugyan de tovább mennek. De ti akik Krisztus feszületét Isten dicsőségének látjátok, követve Őt, hordozzátok el azt a megaláztatást ha követitek, vegyétek fel a mások által megtaposott feszületet. Tagad meg önmagad, ha az Istenhez való szereteted nagyobb a magadénál, akkor ha viselni is kell ezt a feszület szégyenét, de elveszítve önmagad bűnös életét, azt megmented az örök életre. 

 Ez a rövid mondanivalója a kereszt fogalmának, de pontosabb a feszület valósága, mert ott a golgotán dőlt el a mi jövőnk, az nem egy fogalom hanem valóság.

Nincs egy se aki független.

 Nincs egy se aki független.

"Mert ami­kor a bűn szol­gái vol­ta­tok, az igaz­ság­tól sza­ba­dok vol­ta­tok. De hát mi­lyen gyü­möl­csöt ho­zott ez nek­tek? Olyat, ami mi­att most szé­gyen­kez­tek, mert an­nak a vége ha­lál. Most pe­dig, mi­u­tán meg­sza­ba­dul­ta­tok a bűn­től, és Is­ten szol­gá­ivá let­te­tek, meg­van a gyü­möl­csö­tök a meg­szen­te­lő­dés­re, a vége pe­dig az örök élet. Mert a bűn zsold­ja ha­lál, Is­ten ke­gyel­mi aján­dé­ka pe­dig az örök élet Krisz­tus Jé­zus­ban, a mi Urunk­ban". (Róm 6, 20-22)

 Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy az ember kivétel nélkül, minden ember szolgája valaminek. A gondolatait a meggyőződéseit a tetteit a cselekedeteit a viszonyait, mindet egy külső erő irányítja. A bűn rabjai nem ismerik az igazságot hiszen szabadok tőle. A tudás a lelkiismeret a belső sugallata az érzései irányítják az életben, a lelkiismeretüket az szabja meg, hogy milyen mértékben süllyedt el a mocsárban a bűn mocsarában. Abból kifolyólag itéli meg önmagát és másokat, vagyis erre azt lehet mondani, önmagából indul ki, megvan a saját igazsága, amit magáénak tekint. De mindennek vannak jó és árnyoldalai is. Az ember általában okosnak tartja magát, ugyanis a megkülönböztetés a viszonyítási alapot magához méri. Hallgatólagosan is analizálni tudja a mások cselekedeteit, egyszerűen mondva vagy okosnak vagy bolondnak tartja azt akit szemügyre vett. Ez emberi magatartás. De a szentírás ennek ellenére egy másik igazságot nyilvánít ki, ami nem az embertől sem mástól, hanem Istentől van. Tehát ez az igazság sem az emberben született, hanem hallásból Isten kűlső behatásától jelenik meg az emberben. Az ige az igazság egy formája, megszemélyesítője az tudvalevő a Messiás akit Jézus Krisztusnak ismer a világ egy része. De maga az ige ismerete nem ad megfelelő eredményt, ha azt nem tartják meg, mert maga Jézus Krisztus mondta," Akinél az én parancsolataim vannak, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám, és én is szeretni fogom őt, és kijelentem magam neki." (Jn 14, 21). Az elején idézet ige azt mondja, hogy " mi­u­tán meg­sza­ba­dul­ta­tok a bűn­től, és Is­ten szol­gá­ivá let­te­tek, megvan a gyümölcsötök a megszentelődésre". Ennek az eredménye az örök élet, amit semmiképpen nem tudunk önerőből megszerezni. Ez is kívülről jön, Isten ajándéka, ahogyan a halál is a bűn zsoldja, ami ellen tehetetlen az ember. 

 Akkor felmerül a kérdés, mit tehet az ember az ilyen függő állapotban? A súlytalanság állapotát az hozza létre, hogy egyik kűlső tárgy tömege sem vonzza magához. Se az egó az önszeretet az önsajnálat se a megszerzett tudás és vagyon, se személyek se életfilozófiák nem térítik el figyelmét, ahol Isten felfeszített Fia lába alatt az idő is megáll. Ilyen súlytalanság szellemileg létezik egy rövid ideig, akkor amikor az ember kiüresíti magát, kiönti szívét Isten oltára küszöbén a Krisztus feszülete lábánál, Isten szeretet keze van rajta, az Úr kegyelméből megnyitja az ég kapuját, tehát meglátja Isten szentségét Jézus Krisztusban. Ott nincs senki körülötte aki elvonja figyelmét, mert szeme meglátta Isten áldozati Bárányát, aki érte halt meg. Akkor látja meg magát nem a saját szemével, hanem Isten igazságában és szégyent vall a bűnei gyümölcseiről, és ekkor dől el benne, hogy Isten a Szent és igaz Isten, és magát csak egy féregnek tartja. " De én féreg vagyok és nem ember, emberek csúfja és a nép utálata." (Zsolt 22, 7). Ez a felismerés a megtérés pillanata, ami aztán egy gyengéd pöccintéssel Isten felé dönti a lelket. Ez a folyamat is Isten kegyelméből fakad. A körűlmények Istene egy olyan szűk ösvényre vezeti az embert, ahogyan ezt Dáviddal is tette, hogy más példát ne hozzak fel, hogy még esélye sem volt más utat választani, hiszen mi már tudjuk, hogy minden üdvözült lélek sem vész el a halál birodalmában, hiszen az Atya szeme rajtuk nyugszik és szemével vezeti őket Jézus Krisztushoz aki maga az Isten az Atya megszemélyesítője testben, ezért is Isten Fiának neveztetik. "Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett." (Jn 1, 17)

 "Azt mondta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam". (Jn 14, 6).

Szenteljetek időt Istenre.

 Szenteljetek időt Istenre.

"Az­után el­ment Mó­zes és Áron, és azt mond­ták a fá­ra­ó­nak: Ezt mond­ja az ÚR, Iz­rá­el Is­te­ne: „Bo­csásd el né­pe­met, hogy ün­ne­pet szen­tel­je­nek ne­kem a pusz­tá­ban.” A fá­raó azt fe­lel­te: Ki­cso­da az az ÚR, hogy hall­gas­sak a sza­vá­ra, és el­bo­csás­sam Iz­rá­elt? Nem is­me­rem az URat, és nem is bo­csá­tom el Iz­rá­elt". (2Móz 5, 1)

"Meg kell ne­he­zí­te­ni ezek­nek az em­be­rek­nek a fel­ada­tát, hogy az le­fog­lal­ja őket, és ne ha­jol­ja­nak ha­zug be­szé­dek­re." (2Móz 5).

 Ebben a kis kiragadott részben megláthatjuk, hogy két hatalom között vagyis alatt él az ember, két ura van a világnak. Az egyik a Mindenható Isten aki a megtartó Isten, világmindenség Ura, a másik e földi világnak a hatalmasa aki Isten trónjára tart igényt, a teljhatalmú fáraó. Elvégre a fáraó a sátán megtesítője aki kemény hatalmas és uralja a testi, lelki szellemi világi birodalmat amit ő a magáénak tekint. Ebbe születik bele az ember, ebbe a világba jött el Isten Fia is. A fáraó teljes mértékben birtokolja az embereket, a bűn miatt az ember kegyvesztett és alárendelt állapotba került, a bűn rabságában él. Ezt használja ki a sátán a maga érdekére. Velünk emberekkel valósítja meg terveit. Építkezik de a téglákat mi adjuk hozzá. Isten a Teremtő sülyesztette ilyen mélyre az embert, hogy szabad prédájává váljon a sátánnak. "Az em­ber­nek pe­dig azt mond­ta: Mi­vel hall­gat­tál a fe­le­sé­ged sza­vá­ra, és et­tél ar­ról a fá­ról, amely­ről azt pa­ran­csol­tam, hogy ne egyél, át­ko­zott le­gyen a föld te­mi­at­tad, fá­rad­sá­gos mun­ká­val élj be­lő­le éle­ted min­den nap­ján. Tö­vist és bo­gáncs­kó­rót te­rem­jen ne­ked, s a mező fü­vét egyed. Ar­cod ve­rí­té­ké­vel egyed ke­nye­re­det, míg­nem vissza­térsz a föld­be, mert ab­ból vé­tet­tél: mert por vagy te, és is­mét por­rá le­szel." (1Móz 3, 17-18). Erre mondja a prédikátor, hogy az embernek értelmetlen a munkája." Mi haszna van az embernek minden munkájában, amelyet végez a nap alatt?" (Préd 1, 3). Ezeket az értelmetlen dolgokat teszi feladatúl a sátán az emberek elé. A gazdagságra törekvés a telhetetlenség és egyéb dolgok amik szükségesnek tünnek, de egyáltalán nem azok, csak az igények növekednek ehhez. Több és több munkát kell vállalnia annak aki meg akarja tartani a színvonalat, vagy egy kicsit felzárkózzon a többiekhez akik már elértek valamit. Ez ismerős mindenki számára. 

 A fáraó nem volt hajlandó még érdeklődni sem a Izrael Istenéről, a gőg a büszkeség vakítja el őt, a hatalom a gazdagság tölti be teljesen a szívét. Munkával veszi el az idejét az embereknek, nehogy Istenre legyen idejük. Ezt tetten érhetjük naponta, amikor az emberek mentegetőznek, hogy Isten igéjére nincs idejük. Pedig e mögött sokkal komolyabb ok rejlik. Keresse meg ezeket az okokat mindenki aki hajlamos magába nézni.

 Ez ma is így van semmi sem változott. A harc az emberért folyik. Valaki mondta, hogy az emberi forrás a legdrágább kincs, aki azt birtokolja annak mindene megvan. De ezen túlmenően nem csak a birtoklási vágy, hanem a dicsőség is célja, a sátán is arra törekszik, hogy a tulajdona, az emberek által dicsőséget szerezzen. Ezt az Antikrisztus Jeruzsálemi megkoronázásával éri el, ez lesz a dicsőségének tetőfoka. Ehhez az emberek segítik hozzá. 

 De ahogy látjuk Izrael történetében, Isten a Mindenható megszabadítja a sátán hatalmától a kiválasztott népét, akit az Én népemnek nevez. A sátánnak nagy erőfeszítésébe kerül visszatartani a hívő embert Isten szabadításától, de Istennek megvolt az a csodálatos hatalma, megmutatta, hogy Isten gyengesége nagyobb mint a sátán erőssége, aki felszegezte Jézust a feszületre a golgotán, kimutatta a gyengeségében a mindenható erejét a halál felett ami a bűn zsoldja, amivel sátán zsarolja az embereket félelemmel, az erejét megmutatta a Krisztus feltámadásában. Itt van a hívő számára az a győzelem a rabszolgaság felett, amikor minden értelmetlenség új tartalmat nyer. Isten nem javítóintézeteket, purgatóriumokat teremtett, hanem egy új és erős királyságot aminek nem lesz soha vége. A királyság lakói pedig az üdvözültek, akik sosem lesznek rabszolgái a bűnnek, mert ezt az Atya a mi Atyánk Krisztus áldozati vérrével lemosta. Aki hisz Isten Fiában annak már örök élete van, attól függetlenűl milyen hosszú vagy rövid az a pálya amit le kell futnia minden embernek a földön.

 Ezért dicsőítsük az Urat az Ő hatalmát mindenek felett és a mi szabadulásunkat a sátán igája alól, hogy teljes szabadságban tudjuk szolgálni az Urat nem mint kegyvesztett rabok, de mint szabadok Istennek gyermekei. "Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek". (Jn 8, 36).

"Mert az az Is­ten aka­ra­ta, hogy jót cse­le­ked­ve el­né­mít­sá­tok az esz­te­len em­be­rek tu­dat­lan­sá­gát, mint sza­ba­dok, és nem úgy, mint akik­nél a sza­bad­ság a go­nosz­ság pa­lást­ja, ha­nem mint Is­ten szol­gái". (1Pt 2, 16).

 Istent szolgálni ez nem verejtékes munka, az öröm a Szent Szellemben. Mert mint a fiúság szellemében tesszük örökösei Isten gazdagságának Krisztusban. Isten soha nem téved és tudja, hogy az ember gyenge, de ezt a gyengeséget a bástyájává erősíti, mert a testi gyengeségben jelenik meg az ereje.

Készülj a háborúra te is.

 Készülj a háborúra te is.

"Háborúban hallgatnak a múzsák". Latinul: "Inter arma silent Musae.".

 Ez egy költői kijelentés és mégis van valami értelme ha a tanítványságra alkalmazzuk, akkor így hangzana "Háborúban nincs szeretet, csak állati ösztön". Azért semmi keresni valója nincs a fronton egy Krisztust követőnek. A kérdés nem az szabad vagy nem szabad fegyvert fogni, hanem mit keres egy tanítvány a fronton. Ott a béke angyalai hallgatnak a háború angyalai hadakoznak nincs helye Krisztusi szeretetnek. Mi a dolga egy káplárnak a tűzvonalban? Erősíti a katonák lelkét, hogy meggyőzze őket, hogy igaz ügyet szolgálnak? Hogy a hősök halhatatlanok? Az ukrán- orosz háborút egyszer a történelem keresztény háborúnak fogja elismerni. Két úgynevezett keresztény ország küzd egymás ellen, az egyik és másik oldalon is papok meg káplárok szentelik meg a fegyvereket a hadsereget. Hát ez a kereszténység. Ez nem újdonság, ez amióta a Jézus Krisztus nevével fémjelezve létrehozták a keresztény intézményt, azóta folynak a harcok minden szinten. A háttérben a hatalomért az ideológiai küzdelem. A biblia fordító ketesztények még a bibliát is korrigálták, becsempészve olyan szavakat mint a kereszt, abból kifolyólag a keresztelkedés a keresztvetés a kereszt hordozást a keresztyén magyar változata, nehogy közvetlen legyen a meghatározás. Olyannyira beágyazódott az emberek tudatába ez a kereszt fogalom, a fétis, hogy már nincs meg az eredeti alternatíva. Már nehéz definiálni egy hívőt egy tanítványt, esetleg egy jó vagy igaz kereszténynek tartani. De ez is ellenkezik az alázatosságnak, mert ezzel különbé tesszük az egyiket a másiktól. Rossz és jó keresztény, jó vagy rossz ember, ez nem mond semmit Krisztusról. Azért az én meggyőződésem szerint aki megkapja ezt a felismerést nem tartja magát kereszténynek. Nem hozza magát kapcsolatba a hamissággal, mert álljon el minden hamisságtól aki Krisztus nevét vallja, ezt írta Pál apostol. A szentírás szerint a hovatartozást a nevek vallása jelenti. Úgy a Krisztus áldott dicső nevét is csak az viseli aki közvetlen kapcsolatban van vele, nem egy intézmény keretein belül vagy által, számára utálatos nevekkel illetve egy egy gyülekezetet. "Atyám, most te di­cső­íts meg en­gem, te ma­gad­nál az­zal a di­cső­ség­gel, amely már a vi­lág lét­ele előtt az enyém volt te­ná­lad. Ki­je­len­tet­tem a te ne­ve­det az em­be­rek­nek, aki­ket a vi­lág­ból ne­kem ad­tál. A ti­e­id vol­tak, és ne­kem ad­tad őket, és a te be­szé­de­det meg­tar­tot­ták."(Jn 17, 6). Mert ami az embereknek szép az Isten előtt utálatos. Habár nem kizárt, ha nincs rá Isten különleges akarata a körülmények változtatásának hiánya vagy egyéb dolgok miatt, Isten ott tartja ameddig csak kell, de ez nem szabály hanem inkább egyedi esetek. Ilyen hitbeli hősök voltak Izraelben is, a babiloni fogságban akik a királyt szolgálták, Dániel, Nehémiás, Eszter és Márdokeus és sokan mások. 

 Izrael a babiloni fogságban elvesztette Istentiszteleti lehetőségét. A kaldeus király lerombolta Jeruzsálem templomát és a zsidókat fogságba vitte idegen földre. De Isten ott is velük volt, de keserűségben éltek. De ott a babiloni királyságban világi életet éltek. Nagyon kevesen jöttek ki onnan amikor megengedték nekik, hogy menjenek vissza Jeruzsálemben. Önként mehettek, de sokan ott maradtak mert megtalálták számításukat a világi életben, zsidóknak tartva magukat az identitásuk megőrzésével. Ezek nevei feledésbe merültek. Tehát Isten nem emlékezik meg róluk többé. 

 A világban lehetnek a keresztények sikeresek, növekedők, ahogy Izrael népe növekedett Egyiptomi rabságban és a babiloniban is. De nem voltak szabadok, nem a testi szükségleteik hanem egy tömlöcbe zárva volt a szellemük. A fogságnak is vannak előnyei, hogy nem kell önállóan gondolkodni, gondolkodnak helyettük mások. Ez kényelmes állapot. Hiszen sok aggodalom törekvés az élelemszerzés kiesik, mert a rabokat aránytalanul a munkájukhoz képest etetik ellátják, hogy legyen erejük a robot munkához. Szellemileg pedig a múltból éltek, de az nem adott szellemi felszabadulást, pont ellenkezőleg keserűséget. Ez cinikusan hangzik, azért mert tisztítva van mindenféle máztól.

 A lövészárokban minden éles és egyszerű, ott az életéért küzd a katona, a hazaszeretet pedig a könyvekben létezik. Ott eszébe se jut, hogy egy nemesebb célért kell harcolnia, amikor a mellette lévő bajtársait halálos lövés éri. Ezt csak hallomásból tudom, a frontot viselt emberektől. 

 Azért mi is akik nyugalmi állapotban vagyunk más veszélyek fenyegetnek mint a harcok közepén. A béke arra szolgál, hogy készüljünk fel a következő éles helyzetekre, nem feltétlenűl a világégésre gondolok. Az Isten fegyverzetét vegyük magunkra, ahogy azt Pál apostol írta az efezusiaknak. Mert már akkor késő ha megkapod a behívót a háborúba, nem tudsz megszabadulni a büntetés alól ha egyszerűen nem vagy engedelmes a hatalomnak. De ha Isten fegyverzetét és védelmét élvezed, akkor nem egy úgynevezett nemes célért fogsz harcolni, hanem az égi hatalom ellen aki most uralja ezt a bűnös világot, nem a lövészárokban, hanem a tisztelendő atyák, urak bizottsága előtt amikor megkérdeznek, hogy miért nem fogsz fegyvert a haza védelmében. Erre készülj fel most a békeidőben. "Mert a múzsák békeidőkben nem hallgatnak". Isten igéje sem hallgat békeidőben. Nem tudod mikor jön el hirtelen a vészhelyzet, ezt az ukrán- orosz háború is bizonyítja. Ultimátum nélkül támadott Hitler is és Putyin is, és a sátán is előkészületben van, hogy megmutassa gyilkos hatalmát.

Haszontalan Istentisztelet.

 Haszontalan Istentisztelet.

"Ezért álljatok meg abban a szabadságban, amelyre Krisztus megszabadított minket, és ne engedjétek magatokat újból a szolgaság igájába fogni! (Gal 5, 1).

"Mert ti, test­vé­re­im, sza­bad­ság­ra hí­vat­ta­tok; csak­hogy a sza­bad­ság ne le­gyen ürügy a test­nek, sőt sze­re­tet­tel szol­gál­ja­tok egy­más­nak. Mert az egész tör­vény eb­ben az egy igé­ben tel­je­se­dik be: Sze­resd fe­le­ba­rá­to­dat, mint ma­ga­dat". (Gal 5, 13).

 Ebben a fejezetben nem a függőségről hanem a törvényességről ír Pál apostol. Van egy, a káros függőségtől egy gonoszabb rabság, ez a törvényesség, ebben az esetben a körülmetéltség ami azt jelzi, hogy a testi törvényességet követni akarók szerették volna még ezzel is megtoldani Krisztushoz való tartozásukat. A megtért zsidókhoz hasonlóan. A galíciai gyülekezet testvérei közül, úgy látszik, voltak olyanok is akik megvoltak tévesztve, hogy a judaizmus és törvényei kiegészítik Krisztust, pogány létükre kisebbségi érzésük lehetett a zsidókkal szemben. Az az erős behatás ma is megvan a judaizmus felől. Aki azt észreveszi, látja hogy mennyi sok elem került a judaizmusból a kereszténységbe. Például a papság és annak szolgálatai, ami halványan de emlékeztet a zsidó szertartásra. Persze csak groteszk elfordított módon. A szolgaság igája azt is jelenti, hogy Krisztus megszabadított a törvény hatalma alól, ami teljes rabságban tartja az emberi lelket és ebben az esetben a körülmetélkedés jelenti ezt a szabadúlást, de nem a testi hanem a szív körülmetéltsége az amit Isten elvégez bennünk emberi beavatkozás nélkül. Tudvalevő, hogy a mi szolgálatunk nem a szolgaság hanem a szellemiség jegyében valósul meg. Ebben a szellemben szolgáljuk mások érdekeit, Krisztust a szabadítót hirdetve. A törvényesség elemei sokszor úgy be annak ágyazva életünkbe, hogy része a cselekedeteinknek. A testi körülmetélkedés alatt nem csak azt értjük ami Ábrahámtól aki nem törvény alatt tette ezt a háza népével, hanem kegyesség látszatára törekvést. Ha Ábrahámtól származik a körülmetélés, azt utánozták az egyiptomiak is, persze hogy hit nélkül. Ezek az utánzatok ellepik a kereszténységet nem csak a katolicizmusban hanem a protestánsok között is, de mindenhol a világon. Amikor úgy igyekszünk viselkedni, hogy mások szemében szenteknek vagy legalább jobbaknak tűnjünk. A gyülekezet vagy templom bejáratánál felvesszük a maszkot éppen az alkalomhoz illően. Apropó, nincsenek nagy szentek és kevésbé szentek, ez is a testi, annak gyökeréből nőt ki ez a nézet. Az apostolok sem szentebbek más szentektől, a külömbség a szolgálat és elhívatásban van. De ez sem ad okot, hogy embert magasztaljunk. Isten féltékeny nevére és a dicsőségét nem osztja meg mással, legyen az akárki. Isten az embert kegyelméből és bölcs elhatározásából  választja ki arra a kiemelt szolgálatra, mindazokat akiket dicsősége tolmácsolására tett alkalmassá. Az ember pedig ezeknek a szenteknek vagyis szolgáknak, templomokat, bazilikát emelnek a dicsőségükre. Ez totális testiségre utal, de gonosz háttérhatalom elgondolása szerint és eredményeképp. Az ember gyanútlanul követi a testét, ami Isten ellenségének az egyetlen szerszáma amivel vagy amin keresztül érvényesíti terveit. A farkas báránybőrben hajtja a vágóhídra a barmokat. A húst az ember testét Isten a Krisztus feszületén kárhoztatta, szellemét pedig Krisztus feltámadásában üdvözíti, új testet adván, Krisztus testének hasonlatosságában az elkövetkezendő testi feltámadásban. Az ember szelleme Istentől van, Ádámba lehelte, ezt vissza veszi magához vagy megtisztítva Krisztus vérével, vagy kárhoztatja romlottságában. A test a hús pedig nem hoz termést, hasznot Isten gyümölcsös kertjében. A körülmetéltség Krisztusban nem jelent semmit. " Ti, akik a tör­vény ál­tal akar­tok meg­iga­zul­ni, el­sza­kad­ta­tok Krisz­tus­tól, és ki­es­te­tek a ke­gye­lem­ből. Mert mi a Lé­lek ál­tal, hit­ből vár­juk az igaz­ság re­mény­sé­gét. Mert Krisz­tus Jé­zus­ban sem a kö­rül­me­tél­ke­dés nem ér sem­mit, sem a kö­rül­me­té­let­len­ség, csak a sze­re­tet ál­tal mun­kál­ko­dó hit." (Gal 5, 4-5). 

 Itt be is fejezhetjük ezt a gondolatot, de minden hiába ha Isten nem juttatja új felismerésre az embert, a bűn akadály, az ember bűnei miatt ami gátolja az Isten igazságának a megismerésében. Egyetlen út van a Krisztus szabadságához, a teljes szeretetbeli élethez, az maga Krisztus, Isten Fiába vetett igaz hit. Az engedelmesség Isten igazságának és engedés Isten Fiának minden olyan kérdésben, ha nem is értjük de engedünk parancsolatainak. De minderre az Atyának gondja van, mert aki szabad Krisztusban az a szabadság szellemében cselekszik és gondolkodik. A szeretet a felebarátaid iránt is megvalósul, ha te saját magad is szereted ha Krisztus szelleme lakik benned.

Építsük Isten házát.

 Építsük Isten házát.

"Azért írom eze­ket tá­vol­lé­tem­ben, hogy ott­lé­tem­kor ne kell­jen ke­mé­nyen fel­lép­nem az­zal a ha­ta­lom­mal, ame­lyet az Úr épí­tés­re, nem pe­dig rom­bo­lás­ra adott ne­kem". (2Kor 13). 

 Hatalom ami épít nem rombol, ezt Pál apostol írta a korintusiaknak, tudvalevő, hogy az a gyülekezet Isten ajándékaival volt megáldva. Nagy létszámú sok prófétaság szellemével és egyéb szolgálatokkal voltak gazdagítva, de tele voltak hiányosságokkal is a rendetlenség és a szeretet másodrendűsége volt jellemző. Pál azért is figyelmeztette őket, mert abban bízott, hogy ha elmegy hozzájuk, nehogy a hatalmát kell legyen gyakorolnia, hanem abban bízott, hogy sokkal jobb dolga lesz ha a szeretetben mindenféle szellemi tisztaságra építsen köztük, ne a problémákkal foglalkozzon.

 Isten a gyülekezetet építi ma is és nem lett szegényebb mint akkor, de a sátánnak igyekezete megtette a magáét, sok ideje van és volt rá, hogy átrendezze a gyülekezet vagyis Isten házát imaházzá változtassa látszólag, különböző építkezésekbe kezdve. Isten lerombolta a Jeruzsálemi templomot, amit maga az Úr " Atyám imaháza"-nak nevezett, egy új templomot alapozott meg és arra épít minden üdvözült lélek, tudjuk, hogy megvolt az oka arra, e helyett a keresztények új templomok sorát építettek és építenek ujjá. Restaurálják mindazt ami amúgy el fog veszni az ítélet során. De ez a keresztény büszkeség jele. De ez megvan magyarázva, a szükség és Isten magasztalása gyanánt, de ki sugalta azt, hogy Jézus azt akarja, hogy imaházak, templomok épüljenek? 

Amikor az Úr a tanítványokat elküldte hirdetni Isten országának evangéliumát, nem adott nekik pénzt sem építő anyagot, hogy imaházakat építsenek, sőt a zsinagógákból is kiüzték őket Isten akaratából. Oda mentek be, azokba a házakba ahová befogadták. Istennek gondja van mindazokra és fedélt biztosít számukra akik összegyűlnek az Ő nevében. Jeruzsálem lerombolásával pedig szétszóródtak a világba. De a sátán felgyűrte az ingujját és munkába látott. "Én majd összeszedem az én zsinagógámba a szétszórtakat, megépítem platformomat, fedél alá viszem őket ahol én leszek az úr.". Ne legyünk naivak, értsük meg Isten akaratát. Éspedig figyelmeztet minket az Úr minden csapdára és ravaszságra ami tőrbe csal. Inkább legyünk nyomorúltak ebben a világban, minthogy tagjai legyünk a pompával felépített sátán zsinagógájának.

" A szmir­nai gyü­le­ke­zet an­gya­lá­nak írd meg: Ezt mond­ja az első és utol­só, aki ha­lott volt, és élet­re kelt: tu­dok nyo­mo­rú­sá­god­ról és sze­gény­sé­ged­ről, pe­dig gaz­dag vagy, és azok ká­rom­ko­dá­sá­ról, akik zsi­dók­nak mond­ják ma­gu­kat, pe­dig nem azok, ha­nem a Sá­tán zsi­na­gó­gá­ja". (Jel 2, 9). Igen, igen még akkor, vagy már akkor megvolt a sátán gyülekezete és épülete amit a mai napig épít, csakhogy jobban megtévessze az embereket, Isten engedélyével és felügyelete alatt. Ennek is megvan a megfelelő magyarázata. A sátán előbb az ideológiát a vallásokat teremti meg, elsősorban ami Jézus nevét fémjelzi. Az a priorítása, az a romlott szíve csücske, ott kezdi és folytatja az építkezését égetett téglákból, ahol az Úr abbahagyta, ahol megtalálja a réseket, a szeretet hasadását. Minden olyan közösség ami nem az Isten szeretete köt össze a szó szoros értelmében, széthullik vagy más dolgokat követ. Ez lehet áhítatos liturgia vagy mise vagy az ige tudománya, ami egybefog vagy egybegyűjt, de ha nem a szeretet épít, akkor mindaz hiába. Az isteni szeretete épít, de épít a tiszta igazságban és az Úr van köztük aki a gyülekezet feje. Mert Krisztus testének van feje akitől minden jó származik és irányít.

 A sátán pedig jól ismeri az ember gyengeségeit és arra épít. A kenyér a cirkusz a látványosság és a vallási büszkeség az egónk, legyen az bármi, az a sátán fundamentuma amire épít. De nem úgy az Úr, aki meghalt bűneink bocsánatára és feltámadt a hívők megigazítására és üdvösségére egy új embert teremtve Krisztusban, akik Isten házának élő építőkövei. 

" Az Is­ten­től ne­kem adott ke­gye­lem sze­rint mint bölcs épí­tő­mes­ter ala­pot ve­tet­tem, de más épít rá. Vi­gyáz­zon azon­ban min­den­ki, ho­gyan épít rá! Mert más ala­pot sen­ki sem vet­het a meg­le­vőn kí­vül, amely Jé­zus Krisz­tus." (1Kor 3, 10).

 A győztesek akik nem dőltek be a sátán hazugságainak, nagy reményük van és ajándékuk a mennyben, így írja János apostol a filadelfiai gyülekezetnek." Íme, én adok ne­ked a Sá­tán zsi­na­gó­gá­já­ból, akik zsi­dók­nak mond­ják ma­gu­kat, és nem azok, ha­nem ha­zud­nak; íme, én meg­te­szem ve­lük, hogy el­jöj­je­nek, és le­bo­rul­ja­nak a lá­bad előtt, és meg­tud­ják, hogy én sze­ret­lek té­ged. Mi­vel meg­tar­tot­tad ki­tar­tás­ra intő be­szé­de­met, én is meg­tar­ta­lak té­ged a meg­pró­bál­ta­tás ide­jén, amely az egész vi­lág­ra el­jön, hogy meg­pró­bál­ja a föld la­ko­sa­it." (Jel 3, 9).