Ne nyugtalankodjon a szívetek.

Ne nyugtalankodjon a szívetek.

“Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van. Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle.(1 János 5,- 13,14,15).

 Vannak keresztények akik odaadóan és folyton kérnek valamit szükségleteik szerint az Atyától. Talán ez nem lenne hiba, de ha a szív mégis nyugtalan e közben, akkor se bizodalma se hite nincs abban, hogy az Úr már megadta mindazt amire Isten akarata szerint szüksége van. A bizodalom abban nyilvánul meg, hogy hiszem, hogy imáim meghallgatásra kerülnek Isten színe előtt, és csak a hittel teljes lélek tudja, hogy minden ami az életében történik az hasznára van. A bőség a szükség, a szegénység a betegség és egyéb dolgok amik deskonfortá tehetik az életünket, vagyis többre vágytunk és számítottunk nem kaptuk meg, ez tehet minket fásulttá és levertséget okozhat.

 A bizalom Isten iránt akkor teljes ha hiszi de tudja is, hogy a Mindenható Isten akit Atyának szólítunk, csakis jót ad és már meg is adta, tehát minden amit mi rossznak, szerencsétlennek ítélünk meg, ellenkezőleg hat a hívő lélekre. Miért írják az apostolok a Krisztus követőinek, hogy tűrjék a nyomorúságot a megaláztatást? ”Mert egy­részt gya­lá­zá­sok­kal és szo­ron­gat­ta­tá­sok­kal nyil­vá­no­san meg­szé­gye­ní­tet­tek ti­te­ket, más­részt tár­sai let­te­tek azok­nak, akik­kel így bán­tak. Mert a fog­lyok­kal is együtt szen­ved­te­tek, és va­gyo­no­tok el­rab­lá­sát öröm­mel fo­gad­tá­tok, tud­va, hogy nek­tek jobb és ma­ra­dan­dó va­gyo­no­tok van. Ne dob­já­tok el hát bi­zal­ma­to­kat, amely­nek nagy ju­tal­ma van. Mert bé­kes­sé­ges tű­rés­re van szük­sé­ge­tek, hogy Is­ten aka­ra­tát cse­le­ked­ve el­nyer­jé­tek az ígé­re­tet.” (Zsid 10, 33-35).

 Mivel lennénk mi kevesebbek az akkor élő Krisztus követőinél. Mégha nem is visznek börtönbe se halálra nem ítélnek, de valahol ez is megtörténik, a bizalomvesztés sokszor a kênyelemben élőket érinti jobban. A nyomorúságban egy Krisztust követő és benne megnyugvást talált lélek sokkal jobban ragaszkodik, kapaszkodik Jézus kezébe. A bizalom erősödik ha az Úr akarata szerint meg is nyugtatja és megis kapja mindazt idejében amire égető szüksége van. Az ember természetéből adódóan, egy felszabadultságot tapasztal egy ideig amikor kérése beteljesül. Aztán könnyen lehet, hogy lappangás vagy feledésbe merülnek az Úr csodás tettei. De ez sem baj, mert egy állomáson túl van a megtapasztalásunk, ez nyomot hagy mindenképpen a bizalom terén. Erősít a hitben és a fellobanöröm egy csendes àllandó örömet okoz a Szent Szellemben. Legyenek ezek a szavak megnyugtatóak azok számára akik lelkében riadalom vagy nyugtalanság honol.

“ Áldott az Is­ten és a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus Aty­ja, aki nagy ir­gal­má­ból újon­nan szült min­ket élő re­mény­ség­re Jé­zus Krisz­tus­nak a ha­lál­ból való fel­tá­ma­dá­sa ál­tal ro­mol­ha­tat­lan, szep­lő­te­len és her­vad­ha­tat­lan örök­ség­re, amely a menny­ben van fenn­tart­va szá­mo­tok­ra, aki­ket Is­ten ere­je őriz hit ál­tal az üd­vös­ség­re, amely ké­szen van, hogy az utol­só idő­ben nyil­ván­va­ló­vá le­gyen. Eb­ben ör­ven­dez­tek, noha most, mi­vel így kell len­nie, kis­sé szo­mor­kod­tok kü­lön­fé­le kí­sér­té­sek kö­zött, hogy a ti ki­pró­bált hi­te­tek, amely sok­kal be­cse­sebb a ve­szen­dő, de tűz­ben ki­pró­bált arany­nál, di­csé­ret­re, tisz­tes­ség­re és di­cső­ség­re mél­tó­nak bi­zo­nyul­jon Jé­zus Krisz­tus meg­je­le­né­se­kor”. (1Pt 1, 3-6).

Az öröm hajnalán.

 Az öröm hajnalán. 

 Ami itt ezen a földön megél és tapasztal egy Krisztusban hívő és benne élő hívő aki Isten kegyelmét élvezi a szó szoros értelmében, vagyis a teljes hit áldását élvezi, attól függetlenül, hogy tud ennek örülni látszólag vagy sem, ez az öröm akkor is csak a tökéletlenségben nyilvánul meg. Az ember teste nem tudná elviselni azt az örömöt ami a Szent Szellemben teljes megvalósulásában lehetséges lenne. Tehát az a kijelentés, hogy a Szent Szellem bennünk van, az nem jelenti Isten teljességét a mi testünkben, tehát örömünk se tökéletes. Megint csak ezt a csúnya szót kell használnom, hogy determinált a testünktől kívülálló a mennyekben Krisztussal felültetett szellemünk az ami teljes Istenben, mert az Atya úgy lát minket akik Krisztusban tökéletesek vagyunk a bűntől szabadok a Krisztus vére által. Azért nem lehetséges azon által, hogy a testünk a sátor amiben Isten Szent Szelleme lakozik, akik befogadták őt, ahogy az írás írja, nem lehet teljességgel bennünk, ahogyan a Messiásban volt, mert eleve bűn nélküli volt, mert a bűnös test ezt nem viselné el, mert ha szentekké is fogadott minket az Atya a hit által, Krisztus vére által meghintett a bűnök bocsánatával, de még a bűnös testben vagyunk akkor is, mégha megfürdettünk az ige tiszta forrásában is. Krisztus vére által lehetséges, hogy ez a közösség Istennel létrejöjjön, mert Isten az Atya oly nagyra becsüli Isten Fia véráldozatát, hogy ha valaki Krisztus vérre által meghíntett és a Szent Szellem által megpecsételt, akkor Isten Szelleme élhet vele de benne is, mert ha nem is teljességgel de állandó vagy időleges feltöltéssel a Szellemben gazdagodhat, feltöltve az ige ismerete által. De ezt most nem fejteném részletében tovább, más irányba terelődne a gondolat. A Szellem aki Isten Szelleme és Krisztusé, ezt az örömöt amit mi többé kevésbé érzékeljük ebben a testben, egyáltalán nem felel meg a jövendőbeli örömnek, ez csak egy kezdete egy zsengéje itt a mi kezdetleges állapotunkban, annak az örömnek ami vár a mennyeknek országában Krisztussal a mennyben az üdvözültekre. Az felülmúlja képzeletünket és várakozásunkat. Mi emberek, attól függetlenül, hogy sokan szellemiek is lehetünk, vagy talán tévedésből annak tartjuk magunkat, akkor is a testünk korlátoz minket a teljes felszabadulásban. Ahhoz viszonyítva, vagyis Isten dicsőségéhez viszonyítva annyira kicsi a mi befogadási képességünk, hogy ha így maradnánk ebben a testben, akkor nagyon szegények maradnánk. Azért Isten Szelleme a test korlátai miatt nem teljesedhet ki. De az Úr ezt nem akarta, hogy mi az Ő teremtményei ilyen szegénységben maradjunk. Új testet készített Krisztusban mindazoknak akik meghaltak vele, levetve az óember sátrát egy új testet készített elő ami elviseli Isten szentségét és dicsőségének fényét.

 Minél többet bocsátott meg az Úr a megtért léleknek, annál több kegyelemben részesül a lélek, ezt nagyon megbecsüli az aki ezt megtapasztalta, annál jobban tudja szeretni Istent az aki felfogja milyen szakadékból mentette meg az Úr, annál nagyobb öröme van az üdvösségében, mert határozottan tapasztalja, hogy mit tett vele Isten kegyelme az életében. Ez nem jelenti azt, hogy előnyben részesülnek azok akik ily módon találták meg a Megváltót. 

 Ma nem idéztem a Bibliából, mert minden amit itt leírtam a szentírás sok részében megtalálható. 

 Kutassátok az írást, mert ott találhatók meg Isten igéje ami ha elfogadásra kerül, akkor minden áldása reátok szál, a békesség az öröm a Szent Szellemben. Ha ez megvan, akkor semmi sem akadályozza meg azt a közvetlen kapcsolatot Istennel az Atyával. Legyetek a házban, Isten házában a megtérés a gondolkodás fordulása által, ha Isten ezt megengedi, de a hit előtt nyitva van az ajtó, a bűn ne legyen akadálya annak a felhőtlen boldogságnak és a belső ember örömének, a békességnek még ha a körülmények és a világ elemei ellenszegülnek is elhivatottságunknak, de ha ennek megfelelünk, tehát a hit és az eleve elrendelt Isten akaratának, mégha gyengeségben is, akkor Isten nem csak meghallgatja kéréseiteket, hanem az Ő eleve elrendelésének idejében megadja amit kérünk. Ezzel Jézus kijelentette a tanítványainak a legfontosabbat, hogy örüljenek gyakorlatilag mindannak amit hittel kértek és meg is kapták.

“Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben, kérjetek, és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen”. (Jn 16, 24).

 Drága olvasó, hiszel e abban, hogy minden kérésed az Atyánál meghallgatásra kerül? Ha hiszed, akkor várj, és ne nyugtalankodj, mert Ő tudja jobban mi válik a te az én javamra. Ha nem válaszol, akkor is a javunkat szolgálja, ha őt keresed és akaratát kutatod, légy hálás mindenért amit eddig adott az életedbe, még ha az rossznak is tűnik a te szemedben. Ezt könnyű kimondani, de az igaz hit mindent elvisel mégha nagy megpróbáltatáson keresztül is kell átmennie. A teljes örömöd akkor lesz a Szent Szellemben, ha Isten Szent Szelleme által, mély meggyőződéssel elhiszed, hogy Isten az igaz hit által, megtérésre vezetett és a szabadulás örömét tapasztalod meg a bűntől, ami az Isten igéjén alapszik, nem a megérzésben vagy valami másban találod meg. Az érzékiség az emberi tulajdonság, sok könnyet fakaszt a lelkiség, sok mindenben együtt érzünk szeretteinkkel, de azt az örömöt amit a Szent Szellem teremtett, azt az örömet nem ingatja meg semmi a belső emberben. Gondoljunk csak azokra akik hitben haltak meg, a Krisztus nevéért és hitéért haltak meg erőszakos mártír halállal dicsőítve Istent. A nyomorúsággal vagy bőséggel ellenében ami érhet bennünket, mégis úgy kell élnünk mintha már nem élünk ebben a világban. De ez is Isten kegyelmétől függ. Senki sem tud úgy élni, ahogy azt elképzelte. Minden szinkronban van Istennél (Isten nem a káosz Istene), amit sokszor elfelejtünk, hogy az ok az okozatot szül. Aki testben él az a testből kapja jutalmát, de ezt hiába is részleteznénk, senki soha nem tudja meggyőzni embertársát valami másról, ha azt Isten az Úr nem teszi meg. Azért kell figyelmesnek lenni Isten szavára, mert ha Isten az ige által meggyőz és értemet ad, akkor biztos, hogy nem a világ millió és sok ezer eltérő gondolkodását fogja követni, mert abban csak versengést talál nem békét, békességet sem örömöt nem talál, azt az örömöt ami megbékélés Istennel azt csak Krisztusban lelhető meg. Akárhogy is ellenkezünk, hogy vannak más utak alternatív megoldások, látszólag vannak, de az aki igazán megkapta Isten kegyelmét az csak tudja, hogy semmi másban nem található a lelki nyugalom és öröm az üdvösség öröme, csakis a bűnök bocsánatában, Krisztus halála és feltámadásában. Azért mondja Pál apostol, Salamon királyal egyetemben, hogy mindent ami ebben a világban értékesnek tűnik az csak hiábavalóság.

“Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm.” (Róm 14, 17).

Értelmes gondolkodás.

 Értelmes gondolkodás.

“Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint elsötétült gondolatokkal, s minthogy a bennük levő értelmetlenség szívüket megkövesítette, az isteni élettől elidegenültek, kik elfásultan és tehetetlenül magukat kicsapongásnak adták oda mindenféle tisztátalan tevékenységre. Ti nem így ismertétek meg a Krisztust, ha ugyan hallottatok róla, és úgy kaptatok tanítást őbenne, amint az a Jézusban megvalósult igazságnak megfelel, hogy levessétek az óembert, mely magát korábbi forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik, de értelmetek szelleme által megújuljatok, és felöltsétek azt az új embert, mely Isten útján igazságosságban és igaz jámborságban teremtetett.(Efézus 4,- 17..24).

 A kommunisták a szovjet időkben azt hangoztatták, hogy a vallás a nép ópiuma. De milyen igazuk is volt, fel se fogták, hogy ez az állítás igaz. Ma amikor a gyeplőt elengedték, mint a kovász dagadnak a vallási konfessziók itt kelet európában. Az akinek megadatott, hogy lássa a vallások értelmetlenségét, akármilyen színekben is jelenik meg, az azt is látja, hogy egy vallás sem állhatatos a világ befolyása ellen. A látszólag kemény rendszerű katolikus vallásban is rést ver a paráznaság a homosexualítás a pedofília stb. Azelőtt máglyán égették el az úgy vélt eretnekeket vagy aki nem hódolt be a papság katekizmusának. Ez volt egy sötét időszaka a kereszténységnek, de kérdés, felvilágosúlt a katolikus egyház? Szerintem nem, mert nem is lehet hogy egy hamis nézeteket valló keresztényi egyházak felvilágosúljanak. Ezek nem arra voltak eleve kitalálva. Most szemtanúi vagyunk, hogy prés alatt van a pápa, mert el kell fogadnia az egyneműek házasságát, és eléggé ravaszul áldást is gyakorolnak a melegeken. De nem ők az elsők, nehogy valaki azt higgye, minden vallás amit nem Krisztus alapított, mert nem is alapított soha, az elvész a világ nyomása alatt. Senki ne dicsekedjék, hogy ez velünk nem történhet meg, mert mi éberek vagyunk és vigyázunk. Már csak azért se tud megállni a világ szelleme ellen egy kollektivizált közösség, mert minden konfesszió, vallás nem Krisztusra épül, még ha a nevével is fémjelzik. Az alap nem a kőszikla a Krisztus és az apostoli, evangélikusainak tanítása Isten Szent Szelleme által. A szellemiség határozza meg az ember állhatatosságát az értelmes szolgálat amire hívottak a választottak. Ezt lefektette az Isten úgy az evangéliumban mint az apostolok tanításában. 

 A vakhit nem Istentől van, az értelmes gondolkodás a hitet látóvá teremti, vagyis Isten gyógyítja meg vakságából a hívő lelket, hogy élesen lássa Isten akaratát és ehhez tartsa magát levetve az óember hiábavalóságát. De ezeken keresztül kell mennünk, hogy levessük a régi óember gondolkodását és felöltsük az újjat. Ezt is csak Isten teheti meg velünk, de csak azok akik engedelmesen követik igazságát, tanítását, utasításait. A látást megadja de nem egy varázspálcával tessz minket értelmessé, ez egy folyamat amiben részt kell vállalni nekünk is, nélkülünk ezt nem teszi meg Isten. Igaz az is, hogy néha fel kell vennie a gyeplőt, hogy kordába tartson, ha kicsapongásra tér a gyermeke, nem feltétlenűl testi hanem szellemi paráznaságra tér. Erre meg van minden eszköze az Úrnak, hogy visszatéritse a szűk útra ha letért róla. De ezt nem teheti meg egy közösséggel akik egy kollektív hamis gondolkodás rabjai. Ezt úgy érthetjük, hogy a konkoly el volt már vetve köztük amikor nem voltak ébren, tehát aludtak, a magja már növekedésbe szökött. Az Úr, akit mi úrnak fogadunk el, megadta az utat Krisztusban, ez nem kollektivizáció, ez személyes út, mert a szűk úton egyszerre nem fér el a tömeg. Mindannyiunknak egyenként kell belépnie az ajtón ami Krisztust jelképezi. Ezért ha Isten Szellemével töltjük fel a belső új embert, akkor értelmes szolgálatra képezett Isten. 

A féligazságok a felszínesség az egyik okozója, hogy az emberek nem ismerik Isten teljes igazságát. Nem az a baj, hogy nem mindenki képes rá felismerni Isten teljességét, de mindenki képessége szerint ismeri az igazságot ha egy szellemben gazdagodnak.

 Mert ugyanúgy tud ellenállni a világ befolyásának egy értelmmel teljes hívő mint egy akinek ez nem adatott meg. Mert az Isten magja van benne, vagyis Isten magja jó földbe esett, ott táplálékot kap eleve jó környezetben.

Halljuk a juhok Pásztorát?

 Halljuk a juhok Pásztorát?

“A bé­kes­ség Is­te­ne pe­dig, aki örök szö­vet­ség vére ál­tal fel­hoz­ta a ha­lál­ból a ju­hok nagy pász­to­rát, Jé­zust, a mi Urun­kat, te­gyen kész­sé­ges­sé ti­te­ket min­den jóra, hogy cse­le­ked­jé­tek az ő aka­ra­tát, azt mun­kál­va ben­nünk, ami ked­ves előt­te Jé­zus Krisz­tus ál­tal, aki­nek di­cső­ség örök­kön-örök­ké. Ámen”. (Zsid 13, 20)

 Az lehet, hogy az ateizmus ma már nem olyan formában jelenik meg mint egykor volt, de a gyakorlatban még mindig nem kevésbé aktív. Az emberek nem szállnak szembe Istennek, hanem úgy élnek, mintha nem is létezne. Ez a viselkedés egy szóval van meghatározva a Bibliában : gonoszság. Ez azt jelenti, hogy mindenben figyelmen kívül hagyod Istent gyakorlatilag, kiűzöd a gondolataidból, nem imádkozol és nem figyelsz a jó és a rossz elválasztására a lelkedben és nincs felismerésére hajlamod, hogy mi az Isten akarata, tehát elismered szavakkal Istent és Jézus Krisztust de megveted Őt és Szavát, mert nincs meg benned az Isten szeretete. Ez azzal is fejeződik ki, hogy ha valaki neked szól és Isten igéjét ismerteti, elutasítod, mert tulságosan közömbös vagy naivnak tartod a modern korban a tiszta igét, mert úgy gondolod, hogy az idők megváltoztak. A mesterséges intelligencia korának hajnalát éljük, arra is következdhetünk, hogy Isten ha van is, megengedte az emberiségnek, hogy mindent amit csak lehet felcserélje gépekre és szabaddá tegye úgy a fizikai mint a gondolkodását. De az ember nem tud mit kezdeni a szabadságában. Vagyis tud, de ha nincs benne Istenfélelem csak a bűnei lajstromát növeli, mert ezzel vagy azzal telik meg, mert nem lehet üres a lelke. A végeredmény az, hogy Istent alkot magának, aki mindenre rábólint amit az ember alkot vagy eltervezett.

  Kedves keresztény barátaink, mi is azt kockáztatjuk, hogy ebbe a gonoszságba vonzódunk, ha elhatároljuk magunkat Istentől. A szentségtelenség olyan, mint egy alapvető bűn (Róma 1:18), amely egész életünkre kihat. 

“ …mert bár Is­tent meg­is­mer­ték, még­sem di­cső­í­tet­ték Is­ten­ként, és há­lát sem ad­tak neki, ha­nem gon­dol­ko­zá­suk hi­á­ba­va­ló­vá lett, és ér­tet­len szí­vük meg­sö­té­te­dett. Ma­gu­kat böl­csek­nek vall­va bal­gá­vá let­tek,..” (Róm 1, 21). Az emberi gőg és magabiztosság vezérli életüket, Istent megismervén, de Szelleme idegen szàmukra. Azért aki Istent és Pásztorát Jézus Krisztust szereti, annak jegyeit hordja, ami éppen a büszkeség a gőg ellenkezője, a jámborság az igazi szellemi élet alapja. Ez az Úrral való kapcsolat fenntartása azáltal, hogy hallgatunk rá és bízunk benne. Az istenfélelemnek van egy közösségi oldala is, amikor más hívőkkel összegyűlünk imádkozni, Bibliát olvasni vagy Istent imádni. A jámborság elválaszthatatlanul összefügg a hittel és Isten iránti tiszteletünkkel. De hiába mindennek ha kétlelkűség uralkodik rajtunk, bennünk. “Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak”. (Mt 6, 24). Ezért nem szolgál Istennek az akinek lelke meghasonult.

 Aki szereti Istent, azt Jézus a mi Urunk készségessé teszi minden jóra, elsősorban megszabadít a bűntől és megformálja edényünket, hogy alkalmasak legyünk nem csak szóval hanem tettekkel is cselekedni akaratát. Ez nem nehéz ha az ember szelleme nem ellenkezik, és nem akar embereknek megfelelni, hanem úgy él ahogy Isten irányítja életét minden következményeivel együtt. Isten bölcsebb minden embernél és ha azt felismerjük, akkor biztosan azt fogjuk mondani magunkban “ de ne az én akaratom hanem a tiéd legyen meg”.

Ha feltámadtatok Krisztussal...

 Ha feltámadtatok Krisztussal..

 “ Vele együtt titeket is feltámasztott, kik eleséseitektől és vétkeitektől megölötten holtak voltatok, miután egykor e világ korának rendjéhez, a levegőbeli fennhatóságnak az engedetlenség fiaiban most munkálkodó szellemnek fejedelméhez igazodva jártatok. Ezekben az elesésekben és vétkekben jártunk mi is mindannyian, egykor húsunk kívánságaiban élve, mikor a húsból és gondolatokból feltörő akarásokat vittük véghez, és természettől a harag gyermekei voltunk, mint a többiek. Ámde az Isten, minthogy gazdag könyörületben, nagy szeretetéért, mellyel minket akkor szeretett meg, amikor eleséseink miatt még holtak voltunk, a Krisztussal együtt megelevenített – a kegyelem mentett meg titeket.( Ef.2,- 1..5). Csia.

 Mindannyian bűnben születtünk, ezt írja az írás. Nincs kivétel még ha az Isten előre választott kegyelme által sokakat hittel megajándékozott, akkor is bűnösök vagyunk. A kegyelem feltámasztja mindazokat akik Isten Fiában hisznek, kihívja őket ebből a világból az eklézia a kihívottak gyülekezetéhez csatolja. Ez a gyülekezet földi de nem földi keresztényi vallási felekezetek összeségét jelenti. A megtért bűnösök Isten gyülekezetéhez tartoznak amit Pál apostol egyszerűen Krisztus testének nevez Isten az Atya kinyílatkoztatásával. Ennek felel meg az aki szellemileg és esetleg testileg is elhatárolódik a világtól a fenti idézetekben leírtakkal. Az újjászületett, feltámadt a szellemi halálból, ennek eredményeképpen meggyógyul vakságából és hallása vagyis füle nyitva van Isten szavának hallására még ha nem közvetlen hanem szolgálati angyalok által is, de a forrás Isten maga. A folytonos felismerés útján Istennek engedelmesek, vagyis Isten beszédét követik, nem a világ szellemében gyönyörködnek vagy súlya alatt tévelyegnek, szellemi uralma alatt vannak, ami ellenségeskedés Isten ellen. Az engedetlenség fiai, követik a levegőbeli fennhatóságok, (ahogy Csia Lajos fordította) szellemét és rendjét, mert az is rend egy szempontból, annak a hatása alatt vannak. Tudatlanul vagy tudatosan követik a világot irányító hatalmaknak szellemét és rendeléseit. Ezen felül Isten az Úr, de ezt tudni kell, hogy nem mindenki ismeri az Urat és engedelmes neki. A Lucifer akit engedetlensége és gőgje miatt az Isten hegyéről a földre taszított, megadatott neki egy időre, hogy hatalmaskodjon itt a földön, addig ameddig Isten próféciái bennem teljesülnek. 

Látjuk e magunkat ebben a környezetben? Mert az is megvan írva, hogy nem lehetünk két gazda szolgái. Vagy az egyiknek szolgálunk és hozzá tartozunk és a másikat gyűlöljük. Ez egy meghatározó állapot. Ezt kellene felismerni magunkban, melyik urat szeretjük. A felismerést az Isten adja, de ehhez ébernek kell lennünk, hogy mit mond és merre vezet Isten Szelleme. Kihez ragaszkodik lelkünk és kivel szeretünk eggyütt lenni? Istennél nincsenek kollaboránsok vagy kettős ügynökök. A sátának vannak ilyenek akik be is szivárogtak a gyülekezetekbe, sőt fel is hasznàlja őket az igazság, Isten útjainak elferdítésére. Így jött létre a kereszténység a negyedik században, a világ teremtése óta a legnagyobb megtévesztése az emberiségnek, hazugság és ravaszsága a sátánnak, nem azért van nagyobb jelentősége a kereszténységnek, mert hogy a többi vallások nem hamisak, hanem egy olyan nevet hírdet aki Isten Fia és a világ Megváltója. A többi világvallás nem tartja magáénak ezt a nevet. A sátán, aki tudja, hogy vesztes de megteszi a magáét, legalább ártson Istennek, hogy sötétségbe tartsa az embereket. Ezzel is Isten akaratát teljesíti, de ez nem Isten jobbjáról származik. Ez is Isten akarata, ami emberi bölcsességgel nem érhető el, vagyis részben. Megosztja a világot és egy fej alá tereli mindazokat akik hisznek egy olyan világban ahol uralkodik a béke, Isten nélkül. 

 Tehát különösen figyeljünk arra, hogy hova tartozunk. Akkor amikor János apostol és mások kijelentik, hogy aki szereti e világot abban nincs meg az Atya szeretete. Ez mit jelent a számunkra, és mi az a világ? “ Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, abban nincs meg az Atya szeretete.” (1Jn 2, 15).

 A kérdés az, hogy ki mit tart igazságnak vagy ravasz hazugságnak. Ebben a kérdésben nagy a látszólagos káosz az emberi társadalomban. Maga a Biblia nem ad vàlaszt erre a kérdésre, vagyis csak megvilágítja ige által, de az ember az olvasás és tanulmányozással nem tudja kiismerni magát mi az igazság, csakis akkor ha megcselekszi azt a Szent Szellem vezetésével. Ezt nevezi a szentírás engedni Istennek. Addig a felismerés csak teória nem bizonyíték. Akkor a saját megélése és tapasztalatai lesznek a bizonyítékai annak, hogy igazságban jár vagy sem. De ez is determinált, nehogy az ember elbízza magát, mert ez sem tőlünk van. Aki elbízta magát az már bizonyíték, hogy rossz úton jár.

 Az embernek ez vagy az a szellemisége határozza meg, hogy mit, kit követ és lesz hasonlóvá annak akiben, amiben él. A külső megjelenése ha úgy tetszik az aurája fogja kivetíteni a belső szellemiségét, amit mások vagy látnak vagy nem. Ugyanis a szem néz de lehet, hogy nem lát, vagy azt néz vagy azt látja amit látni akar. Ezzel nem kell törődni, mert mi emberek ezen nem változtathatunk, ez a belső ember aurája hat a külső testre amit sátornak nevez az írás. Például egy rockzenész aurája a zenéje a bőr szegecses dzsekije és cuccok amit hord hatást gyakorol az emberre, akkor hasonlóvá fog válni vele mert rokonlelkek, ezek a dolgok már megvoltak bennük, csak akkor jelentek meg amikor nyílvánosságot nyertek. Ez a kereszténységben is így jelennek meg, különösen farsang idején, vagy a betlehemi búcsú meg egyebek tükrözik a szellemi gondolkodásunkat.

 Hogy ne legyünk elitélve a világgal együtt, váljunk ki belőle Isten előre meghatározott akarata szerint. Ez vonatkozik minden szférára részleteiben, a világ szép és csúnya szegmenséit beleértve. “Mindazáltal megáll az Isten erős fundamentuma, melynek a pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit, és álljon el a hamisságtól mindenki, aki az Úr nevét vallja”. (2Tim 2, 19). Az Úr neve Jesua, de írják Yeshua, latinosítva Jesus, magyarul Jézus mint melléknév. De az igazi neve “ A név eredeti héber formája יֵשׁוּעַ (Jesua), mely az arámi nyelvben is használt rövidebb változata volt az Ószövetségben található יְהוֹשֻׁעַ (Jehosua) formának. A név jelentése „Jahveh a szabadító”. Aki a Szabadító nevét hirdeti, netán viseli mint Krisztushoz tartozó, vegye tudomásul, hogy istent nem lehet becsapni és becsteleníteni. Ne hordja az aki hívő, vagy ha annak tartja magát, olyan jelzőket és neveket amik utálatosnak tart Isten. Amikor egy árut reklámoznak szép csomagolásban, általában csak akkor derűl ki amikor felbontjuk és meglátjuk mi van benne, megfelel vagy nem a reklám szövegének. Ez így van az emberrel is, csak akkor látjuk megönmagunkat, ha meghalunk Krisztussal, tehát felbontottuk a csomagolást ami ragyogott a szemünkben. Aki ezt nem érti egyenlőre, de lehet sohasem fogja megérteni, mennyire fontos az Istennek mit vállalunk magunkra.

 Tehát aki boldog akar lenni Isten kegyelméből felismeri, hogy mi az igazság és a hamisság, az lépjen is nemcsak értse meg, hogy Isten elé nem állhat az aki szereti a hamisságot, a világvallások egyikét, a mi esetünkben a hamis gyöngyöt a kereszténységet minden csodás ragyogásával együtt, inkább utálja meg. Erre azt mondhatjuk, hogy nem minden keresztény hamis tanokat követ. Nem minden gyülekezet hamis, vannak jó gyülekezetek és hívő emberek. De Isten ezeket nem ismeri el mint annak a tükrének amit Ő eleve elrendelt. Nem is tehetünk mást mint beismerni, hogy a hét ázsiai gyülekezet angyalai vagyis szellemisége sem Isten Szellemét tükrözi a Jelenések könyvében a 2. és 3. fejezetben. De hanem is, vannak akik hűek maradnak Istenhez attól függetlenűl milyen állapotok uralkodnak körülötte. A kereszténységet egy babiloni városhoz hasonlíthatjuk merészen, mert az is. “ És az asszony, akit lát­tál, az a nagy vá­ros, amely­nek ki­rá­lyi ha­tal­ma van a föld ki­rá­lya­in.” (Jel 17) A Jelenések könyvében meg is látjuk birodalmi hatalmát a 17.18. fejezetében. De ahhoz, hogy meglássuk az igazi arcát, lépni kell engedelmesen. “ És hal­lot­tam egy má­sik han­got a menny­ből, amely ezt mond­ta: Men­je­tek ki be­lő­le, én né­pem, hogy ne le­gye­tek ré­sze­sek bű­ne­i­ben, és csa­pá­sai ne ér­je­nek ti­te­ket! Mert bű­nei az égig ha­tot­tak, és Is­ten meg­em­lé­ke­zett go­nosz­sá­ga­i­ról.” (Jel 18, 4)

“Ezért Jé­zus is, hogy meg­szen­tel­je tu­laj­don vére ál­tal a né­pet, a ka­pun kí­vül szen­ve­dett. Men­jünk ki te­hát hoz­zá a tá­bo­ron kí­vül, az ő gya­lá­za­tát hor­doz­va. Mert nincs itt ma­ra­dan­dó vá­ro­sunk, ha­nem a jö­ven­dőt ke­res­sük”. (Zsid 13, 12-13).

 Akinek van füle, hallja mit mond Isten az angyalai által a gyülekezeteknek.

Higgyetek abban amit Isten mond.

 "Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban."

(Márk 1:15)

Nyilvános működésének legelején Jézus felhívta hallgatóit (és így minket is), hogy térjenek meg és higgyünk az evangéliumban. A bűnbánat vagy a szívünk teljes megváltoztatása, amellyel szakítunk múltunk minden rosszával, szorosan összefügg az evangéliumba vetett hittel.

Mit jelent tehát hinni az evangéliumban? Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy elfogadjuk a Jézus által hirdetett jó hírt. Ha hiszel ebben a jó hírben, akkor benne kell bízni. A bizalom személyhez szabott, vagyis elfogadod, amit mások mondanak neked, az azt jelzi, hogy megbízol bennük. Így az egyetlen személy akiben teljes mértékben megbízhatsz az Jézus. 

 Különféle akadályok állnak a hit ezen útján, ez Istentől van. Az akadàlyok a hit útján a gátak azok amik megvédnek a rossztól. 

De ez az is lehet ami belűl él a szívben. A megpróbáltatások hasznosságát írják le az apostolok és evangélisták. Ez lehet az, ami vonzza az embert (gazdagság, hatalomvágy), ami egy a hitet gyengítő állapot, vagy, mint egyes országokban, az üldöztetés, a kiláttalanság. Lehet pusztán személyes dolog is (az elutasítástól vagy a kétségtől való félelem). Le kell győznünk ezeket az akadályokat Isten akaratával, nemes egyszerűséggel engedelmeskedni és hódolni Istennek. A hit teljes mértékben bízik Őbenne, aki meg tud menteni minket a bűntől és a haláltól. Mint a gyerekek bíznak szüleikben, úgy hasonlatosan bízunk az Atyára mindent ami az utunk elé kerül és szembe jön velünk. Ha Krisztus vezet és követed őt a keskeny úton, akkor minden ami nem Istentől van szembe jön veled. Ezt biztos észreveszi az üdvözűlt lélek. De az Úr a hatalom és az Ő szava és igéje az ilyen embernek a védelme és győzelme a világ sodrása ellen.

Hinni az evangéliumnak egyben azt is jelenti, hogy megéljük azt, éljük Jézus mondásait, mert az Istenbe vetett bizalom megerősít a mindennapi életben, amikor felfedezzük, hogy ezek a mondások valóban igazak. Nem a vakhit jellemzi az Istent kereső embert. A tudatosság az elemzés a kételyek halmaza eleinte kisérik az ilyen embert. Itt és ezzen dolgozik a Szent Szellem, hogy helyes útra terelje a gondolataikat. Ez egy munka Isten az Atya számára, hogy a választottak akik elfogadják az evangélium hívását, megfeleljenek Isten, Jézus képmásának szellemileg ujjászület. Hatalma van Istennek reményt, örömet és erőt adni nekünk a megpróbáltatásokkal szemben. Végül, egy ilyen élet elősegíti a szellemi növekedést a szeretet, az alázatos szolgálat, az Ő jelenlétének öröme, kegyelmének békéje és fényének ereje tekintetében.

Tanuljuk meg levetni a régit.

 Tanuljuk meg levetni a régit.

“Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. (Ézsaiás 43, 18,19).

 Jehova ígéretei beteljesülnek népe számára, még ha ez az ember számára oly sok időnek tűnik. A lényeg az, hogy ne tekintsünk hátra, ne azon tünődjünk, hogy min mentünk keresztül, vagy milyen megpróbáltatások értek a múltban. Az élethez tartoznak ezek, Isten tanít minket ezeken keresztül, és ha megtanultuk a leckét, örömmel és hálával nézünk a jövőbe, vagyis mindig előre ami éppen adódik újból a szemünk elé kerül ebben az életben.

“Azért ha fel­tá­mad­ta­tok Krisz­tus­sal, az oda­fenn­va­ló­kat ke­res­sé­tek, ahol a Krisz­tus van, Is­ten jobb­ján ülve. Az oda­fenn­va­lók­kal tö­rőd­je­tek, ne a föl­di­ek­kel. Mert meg­hal­ta­tok, és a ti él­te­tek Krisz­tus­sal együtt el van rejt­ve Is­ten­ben.” (Kol 3, 1-2). De hogyan lehet keresni azt aki nem látható szemmel? Krisztus a mennyben van Isten jobbján űl. Hogyan kereste Ábrahám azt a várost aminek a tervezője és építője Isten volt. Tehát hitben járt Ábrahám, és nekünk pedig az Úr mindent megadott, hogy kövessük őt ha kihívott ebből a világból, a Szent Szellemét adta azoknak akik megtalálták Krisztust itt ebben a világban, engedelmeskedve szavának.

“Most azon­ban ves­sé­tek el ma­ga­tok­tól mind­ezt: a ha­ra­got, az in­du­la­tot, a go­nosz­sá­got, a ká­rom­ko­dást és szá­tok­ból a mocs­kos be­szé­det. Ne ha­zud­ja­tok egy­más el­len, hi­szen le­vet­kőz­té­tek az ó em­bert a szo­ká­sa­i­val együtt, és fel­öl­töz­té­tek az újat, aki te­rem­tő­je kép­má­sa sze­rin­ti is­me­ret­re újult meg.” (Kol 3, 8-9). 

A bűnök megbocsátása árán, Krisztus halálával a bűnök feledésbe merültek, és aki kegyelemből újjászületett, azok ne emlékezzenek vissza bűneinkre, se ujból ne térjenek vissza bűnös gondolataikhoz sem bűnös szokásaikhoz. 

 Az Úr új utat készített azok számára akiket elhívott a széles útról a szűk ösvényre. Erre már nem kell várni, hogy egyszer bekövetkezik, ugyanis az eklézia a kihívott gyülekezet az valóság itt a földön. Azért aki ennek az elhívásnak megfelel, az Isten képmásának és gondolatvilágának élvezője és a gyülekezet mennyei ajándékaiban gazdagodik, mindig ujjat fedez fel Krisztusban ha keresi őt. Ez a Jézus Krisztus akit ma nem látunk szemmel, de szelleme velünk van és gondoskodik arról, hogy igéretei már itt ezen a földön kezdetét vegyék és teljesüljenek aminek itt teljesűlnie kell, még ha csak zsengéi vagyunk az új teremtésnek, de már élvezhetjük minden Isten áldását ha nincsenek zavaró tényezők az életünkben. Ezt úgy értem, hogy nem állít meg valami olyasmi ami testből jön és eltakarja Isten dicsőségét szemünk elől. De az Úr hű mindazokhoz akik tiszta szívvel ragaszkodnak hozzá, még ha mi hűtlenek is lehetünk néha hozzá, azon dolgozik, hogy az Ő képmására formáljon szellemi ismeret által. Az Úr a belső embert formálja a maga képére, mert az óember már meghalt a feszületen Krisztussal, az új ember Krisztussal feltámadt és már most szelleme a mennyben van Krisztussal. A testünk ennek a belső embernek a hatalma alatt van, ha Isten Szelleme él bennünk. Néha botladozva vagy kételyek közt, de ez is a javára válik a választottaknak, mert azért is tanítványoknak neveztetnek azok akik a Tanító által feladott leckét megtanulják.  

 A szellemiség az nem a tétlenségből fakad, hanem Isten igéjének eleven szavaiból. Ezt nevezzük élő Igének, amit a Szentírásból ismerünk meg. 

Az Úr Izraelnek igéri mindazt amit fent olvastunk, és az egyszer be is következik. A Gyülekezet ezt már megkapta, hiszen a forrás maga Isten aki bőségesen árasztja el szellemünket hűsítő vízzel a Szent Szellem által. 

“...aki pe­dig ab­ból a víz­ből iszik, ame­lyet én adok neki, soha töb­bé meg nem szom­ja­zik, mert az a víz, ame­lyet én adok, örök élet­re buz­gó víz for­rá­sa lesz ben­ne.” (Jn 4). 

 Aki ebből a forrásból iszik, az Isten igaz imádatára képes, mert az Úr az ilyen imádókat keresi, akik nem megszokásból nem betanult igazságból, hanem tiszta szívből imádják Istent.

A mennyben Krisztussal.

 A mennyben Krisztussal.

“De az ir­ga­lom­ban gaz­dag Is­ten az ő nagy sze­re­te­te ál­tal, amellyel min­ket sze­re­tett, min­ket, akik ha­lot­tak vol­tunk vét­ke­ink­ben, Krisz­tus­sal együtt meg­ele­ve­ní­tett – ke­gye­lem­ből van üd­vös­sé­ge­tek –,és vele együtt fel­tá­masz­tott, és vele együtt ül­te­tett a mennyek­be Krisz­tus Jé­zus­ban, hogy meg­mu­tas­sa az el­jö­ven­dő idők­ben az ő ke­gyel­mé­nek fel­sé­ges gaz­dag­sá­gát irán­tunk való jó­sá­gá­ból a Krisz­tus Jé­zus­ban. Mert ke­gye­lem­ből nyer­te­tek üd­vös­sé­get, hit ál­tal, és ez nem tő­le­tek van, Is­ten aján­dé­ka ez, nem cse­le­ke­de­tek­ből, hogy sen­ki se di­cse­ked­jék. Mert az ő al­ko­tá­sa va­gyunk Krisz­tus Jé­zus­ban jó cse­le­ke­de­tek­re te­rem­tet­ve, ame­lye­ket elő­re el­ké­szí­tett az Is­ten, hogy azok­ban jár­junk”. (Ef 2, 4-9). 

Valaki számára ez a rész az efézusi levél 2. fejezetében található ige újdonság is lehet, mert ha olvassuk is a Bibliát, több esetben mindig arra a versre koncentrálunk amelyik megérint, vagy felhívja az érdeklődésünket. Ebben az esetben a többi értékes igazság mellett ezt emelném ki, ezt a részt: “ Krisz­tus­sal együtt meg­ele­ve­ní­tett – ke­gye­lem­ből van üd­vös­sé­ge­tek –,és vele együtt fel­tá­masz­tott, és vele együtt ül­te­tett a mennyek­be Krisz­tus Jé­zus­ban,..” és megjegyzem, hogy a magyar igefordítók nem ugyanúgy fordították le ezeket a szavakat. De most nem erről szeretnék szót ejteni. A következő rész amit most idézek az is a mai témánk inspirálója. “Mert az ő al­ko­tá­sa va­gyunk Krisz­tus Jé­zus­ban jó cse­le­ke­de­tek­re te­rem­tet­ve, ame­lye­ket elő­re el­ké­szí­tett az Is­ten, hogy azok­ban jár­junk”. A kontextusba bele helyezve, vagy inkább nem kiragadva egy érthető gondolat teljességét fedezhetjük fel. Először azt amiről oly sokat szoktam írni, mert mély meggyőződésem az, hogy sokat tudok segíteni azokon akik eléggé bizonytalanok a hitben, és még nyitva van a szívük az ige befogadására, az eleve elrendelt üdvösségről, de ebben az esetben elkészített Isten cselekedeteiről, hogy abban járjunk. Sok hatás érik azokat akik gyermeki hittel újjászülettek, ahogy engem is ért kezdetben, de a mai napig, azon fáradoznak Isten ellenségei, hogy a gyerekesen, vagyis egyszerűen, a hívő ne értse meg mit mond Isten a Szent Szellem által. A sátán sokkal buzgóbb ezen a téren, minden megtévesztő tudományát beveti a választottak ellen. Ezért az ige nagy megnyugvást ad azoknak akik elhiszik, hogy ami itt van megírva a fenti igében ugyanúgy rá is vonatkozik. Sokszor említik a keresztények, hogy Jézus kezében biztonságban vagyunk, költőien kifejezve. De éppen az ilyen ige és ehhez hasonlók adják meg a tökéletes bizalmat Isten iránt. Nem is kell mélyebben elemezni mert ez a szó teljesen kifejezi azt, hogy az üdvözült lélek még ha testben még itt van a földön, de szellemi élete vagyis a belső ember már fel van ültetve Krisztussal a mennyben. Talán ez lenne a legokosabb ha így fogalmaznék. Ez azt is jelenti, hogy semmi kétség afelől, hogy Isten előre eltervezett cselekedeteit úgyis megteszi valaki, hogy ki az aki Isten akaratát megteszi? - az akkor derül ki amikor megcselekszed vagy megteszed. A hívő ember hitben jár, azt teszi és arra megy amerre az Úr gondviselése irányítja. Akkor lesz nyilvánvaló, hogy Isten akaratában jártunk, ha már azt megcselekedtük, de ha ez nem mindig így van, az Úr emlékezik és meg jutalmazza mindazokat akik hűségben járnak, nem gondolva semmire amik őket igazolja szemükben. Mert az ember a saját szemében dolgait igaznak látja. “ Ő pedig azt mondta nekik: Ti az emberek előtt igaznak tartjátok magatokat, de Isten ismeri a szíveteket, mert ami az emberek között magasztos, az Isten előtt utálatos.” (Lk 16, 15). “ Van olyan út, amely igaznak tűnik az ember szemében, de végül a halálba visz.” (Péld 16, 25).

 Senki ne aggódjon amiatt, hogy nem tudja mi a jövő cselekedete, mert az Isten már elkészítette, megteremtette benned meg bennem az akaratot ami egyezik mindig az övével, jó vagy rossz akarat, ez egy más téma, de ez axióma ez vitathatatlan, hogy Isten a világosság és lát mindent azt is amit te meg én nem látok és fogalmam sincs mi van a háttérben. Csak annyit, hogy Isten akarata érvényesűl az igazak útján a rosszat jóra változtat, a rosszat pedig sátánra bízza, aki a jót rosszá teszi, ahogy Júdást sem védte meg a sátántól az Úr, mert így teljesült be a prófécia. De az Istennek vannak könyvei amibe bele vannak írva az ember cselekedetei. Nincs és nem is létezik olyan, hogy hiszed vagy nem hiszed azt gondolván, hogy a magad útját járod. Minden lépésed ismeri az Úr, de az igazság útján járókat kedveli Isten. “ Tudom, URam, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és aki azon jár, nem maga irányítja lépését.” (Jer 10, 23). “Mert ő szemmel tartja mindenkinek az útját, és jól látja az ember minden lépését. (Jób 34, 21).

“Hasonlóképpen nyilvánvalók a jó cselekedetek is, és amelyekkel másképp áll a dolog, azok sem rejthetők el.” (1Tim 5, 25). De ki előtt elsősorban nyilvános, és mik nem rejthetők el? Isten előtt nyilvánosak a rejtett dolgok is.

 Aki ezt elhiszi, mert ez is Isten szava, annak már nyert ügye van Isten előtt, hiszen ez a gondolat is Istentől van. Ettől nem kell megijedni sem félni, mert Isten meg is nyugtatja az övéit azzal, hogy kegyelemből van az üdvösség és aki Krisztusban meghalt, bűneik bocsánatát kapta, és Isten soha nem említi, vagyis nem fogja felróni rá azt amit nem igazán helyesen tett, mert a testben vétkezünk de ha feltámadtunk Krisztussal, szellemünk Krisztusban fel van ültetve a mennyben vele, vagy mellette, ezt nem ragoznám tovább. Ez a különbség az igazak utján járók és a hamisság útjain járók között. Az ószövetségben is ismeretes volt ez az igazság, sőt erről írnak a zsoltárosok, Dávid király és mások.

 Az Isten szava az nem a Biblia egésze ahogy tévesen hiszik az emberek. A Bibliában vannak tények amiket nem Isten jobbjából adódnak, és hamis kijelentések is vannak benne egyes emberektől. Például a Jób könyvében írottak se Isten szavai sok esetben. Az Isten szava az élő Ige. “Jobb kezében hét csillagot tartott, a szájából kétélű éles kard jött ki, és az arca olyan volt, mint mikor a nap teljes erejében fénylik. (Jel 1, 16). “Mert Isten beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű kardnál, és elhat a szívnek és léleknek, az ízületeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.”(Zsid 4, 12). Az Isten szava az, ami megöli az egót és megeleveníti az ember szellemét, mert meghozza a gyümölcsét abban akiben elvégezte munkáját. Az Ige a Szent Szellem által pedig kegyelemben tanít, helyreigazít, kijelenti ki az Isten és ki az ember. De ez csak rövid meghatározás, csak gondolat ébresztő azok számára akik végig olvasták ezt a cikket.

Az Úr a betegekhez jött.

 Az Úr a betegekhez jött.

 …. „Az erejükben levőknek nincs szükségük orvosra, csak a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy igazságosokat hívjak, hanem hogy vétkezőket.” ( Márk 2,17).

 Jézus az igazi nevén Joshua, evet a vétkezőkkel és a nép által utált vámszedőkkel együtt. El tudjuk képzelni ezt egy szentnek ismert embertől manapság? Az igaz, hogy Jézusnak célja volt velük, a Lukács 15. fejezetében ezt közelebbről is megismerhetjük, hogy mi volt a tárgya a bűnösökkel való beszélgetésben. Számunkra ez egy olyan felfedezés lehet, hogy egyszerűen megismerjűk Isten valódi célját Jézus Krisztus eljövetelének. Persze nem csak ez az egy oka volt, hogy eljöjjön ide a földre. 

 Van egy olyan tendencia, hogy a keresztény ember annyira elfoglalja magát Isten igéjével, hogy észrevétlenül elkülönül az emberektől, sőt egy megkülönböztető egyenruhát is hord, ezzel arra utal, hogy Isten szolgája. A viselkedése arra tesz tanúságot, hogy ő különb a bűnösöktől, mert Isten kegyeltje ami a szívében egy keserű gyökér, hiszen tudnia kéne minden hívő léleknek, hogy nem a mi cselekedeteink vagy akaratunk mentett meg a haláltól és Isten tett meg szentékké, hanem kegyelemből menekültünk meg a világ sötétségéből és lettünk a világosság fiai és leányai. Az idők során ahogy a farizeusok is teljesen megerősödtek önbizalmukban úgy ez felfedezhető a keresztények között is. “ Emlékezz vissza azért, honnan estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd, különben hamar eljövök ellened, és ha nem térsz meg, kimozdítom gyertyatartódat a helyéből.”(Jel 2, 5). Ez a kiragadott igerész az akkori efézusi gyülekezethez szólt, de ránk is vonatkozik, ugyanis arra emlékeztet, hogy az előző életünk, bűnben gazdagodott, ne felejtsük el, hogy mi is olyanok voltunk mint a vétkes és vámszedő emberek. Ha ezt nem így gondolod, akkor a másik táborhoz tartozol, azokhoz akik még azt hiszik, hogy van bennük valami jó ami Isten előtt megállhat. 

 Vannak keresztények akik a vallási büszkeség eufóriájában fürdenek. Kiállnak a maguk igazáért, egyáltalán nem teszik Isten mérlegére meggyőződésüket és viselkedésüket. Ezek az emberek csak a bűneiket fokozzák és különbekké formálódnak. Isten előtt minden ember bűnös, de van megváltott és üdvözült bűnös és van aki ugyan bűnös de nem tartja magát annak így az Úr nem hozzá jött, mert ezek az emberek magukba vetett hittel élnek. Sok éle és sarka van ennek a magát jelentősnek tartó egyéneknek, megnyilvánul abban, hogy kritikusan vizsgálja felebarátját. Most nem a világi emberekről beszélek a pártosságról akik mindig ellenzékben vannak egymással, hanem az Isten országának polgárairól a keresztények körében. “ Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál volna? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4, 7).

 Jézus sokszor elvegyült a tömegben, semmivel sem különbözött a többi embertől. A ruhája nem volt különleges, nem rívott ki a többiektől külsőleg. Benne rejlett Isten teljessége úgy, hogy az emberek nem féltek tőle, egy függöny mögé volt rejtve Szentsége és Isteni volta. Ezt kívánja Isten a mi Atyánk is tőlünk, hogy ne gondoljunk magunkról többet amik vagyunk, mert ez látszik a viselkedésünkön is. Ha mi nem látjuk, mások látják. A józan értékelés vagyis minden amit kaptunk Istentől az ne legyen a büszkeség tárgya. Ebben különbözik a gőgös bűszke ember az alázatos lelkütől Isten szemében. 

 A külső megjelenés jellemzi a belső irányvonalat, kit és mit követ az ember. Ez megjelenik a viselkedésben is. Aki nem magában bízik hanem mindent Istenre hagy és bizalmát Istenben veti, az nem fog különbözni a testvérétől még ha többet is kapott az Úrtól, mert minnél nagyobb a bűn annál nagyobb a kegyelem.

“A vá­ros­ban volt egy bű­nös éle­tű asszony, aki ami­kor meg­hal­lot­ta, hogy ő a fa­ri­ze­us há­zá­nál van ven­dég­ség­ben, egy ala­bást­rom­edény­ben drá­ga ke­ne­tet ho­zott, ….”(Lk 7, 47). El lehet olvasni ezt részletesen a Lukács 7. fejezetében. Ez az asszony bűnös életet élt, nem kell sok fantázia arra milyen bűnben élt. Jól is kereshetett ezzel a tevékenységgel, mert drága kenetje volt, ami nem mindenki tudott megengedni magának. De a lényeg itt nem az, hanem hogy az Istentől kapott szeretet volt tetteiben Jézus iránt.

“Azért azt mon­dom ne­ked: Neki sok bűne bo­csát­ta­tott meg, mert na­gyon sze­re­tett, aki­nek pe­dig ke­vés bo­csát­ta­tik meg, ke­vés­bé sze­ret.” (Lk 7).

 Nagy kegyelem Istentől az, ha felismerjük magunk rejtett és nyílvános bűneinket és magát a bűnt ami magába foglalja bűnös természetünket és mindezt az Úr lábaihoz visszük a feszület tővében. Persze, hogy a bűnös asszony nem ezt tette mert Jézus még nem volt felfeszítve. De mindez az előképe volt Isten Fiának a feszületre szegezésének, mert a bűnös asszony meglátta Jézusban Isten hatalmas de szerető Megváltóját akinek hatalmába van a bűnöket megbocsátani.

 Vizsgáljuk meg magunkat, milyen keserű vagy édes gyökérből kapjuk az élethez való nedvet? Mert ezekben az igékben teljesen látható mindaz ami rejtve van szívünk mélyén.

 “ Ha va­la­ki azt mond­ja: „Sze­re­tem Is­tent”, és gyű­lö­li a maga test­vé­rét, ha­zug az, mert aki nem sze­re­ti a maga test­vé­rét, akit lát, ho­gyan sze­ret­he­ti Is­tent, akit nem lát?

Azt a pa­ran­cso­la­tot is kap­tuk tőle, hogy aki sze­re­ti Is­tent, sze­res­se a maga test­vé­rét is.” (1Jn 4, 21).

Az idő csak illuzió.

 Az idő csak illuzió.

“Tu­dom, hogy amit Is­ten cse­lek­szik, az örök­ké meg­áll, ah­hoz nincs mit hoz­zá­ad­ni, és ab­ból nincs mit el­ven­ni. Is­ten azért cse­lek­szi ezt így, hogy fél­jék őt. Ami most tör­té­nik, már rég­től meg­van, és ami kö­vet­ke­zik, az is már ré­gen meg­volt; és Is­ten vissza­hoz­za, ami el­múlt.” (Préd 3, 14). 

A szabad akarat hívei azt reflektálják magas szószékekről és teológiai egyetemek tanszékeikről, hogy az emberek döntései változtatthatnak a világ folyásán, hogy jobb lesz ez a világ, ez azt jelenti, hogy prófétálnak, mert tudni vélik, hogy az Isten szándéka jobbá tenni ezt a világot. Ezeket az embereket akik ilyen narratívával jönnek elő, az ószövetség nyelvével szólva hamis prófétáknak nevezi a Biblia. A keresztény világban előkelô helyeket foglalnak el az ilyen kétes értékű és eredetű tanítók is. Egyetemeket alapítanak úgy a katolikus mint az úgynevezett protestáns körökben. Arra tanítják a nebulókat, hogy az ember kezében van a jövője. Ezt nyíltan is meg burkoltan is preferálják. A burkolt suggalatú tanítás a legravaszabb. Mindenféle köntösbe burkolva van létjogosúltsága. Ezért kell felkészűlni a hívőnek, felvegye Isten minden fegyverzetét, hogy a szelleme védve legyen a békességben és a Szent Szellem örömében maradjon. Vívja meg a harcát mindenki aki az igaz Isten imádók ebben a világban.

 Az emberek hajlamosak szàmot vetni a múltról és a kiváncsiság is hajtja, hogy előre vetítse a jövőt. Ha meg nincs Istentől való mély meglátása, akkor a saját meglátásait idézgeti. Így lett a Biblia is fejezetekre bontva, számokkal ellátva a könnyebb kezelhetőség kedvéért, így a korok az éveket is számolják az emberek, ki ki a saját módján. Sok az eltérés, de mégis az igaz számvetés Istennél van és nem egyezik az emberével. Az embernek nehéz kapaszkodók nélkül mászni a hegyre. A korlátok a folyosók a megkötöttség írányítja egy kerékvágásban, ahonnan akarna szabadulni de nem teheti meg, mert Istennek mindenre előre kiválasztott ideje, jövője, jelene és múltja van. Azok akik a szabad akarat hívei, és azt ki is mondják magas szószékről, azok a vallási tanítók akik ezt tanítják, megvannak győződve, hogy az ember döntése, hogy ahogy választ egy ominózus pillanatban az ember az határozza meg a jövőjét. Ha ez így lenne, akkor Isten a jövőképét állandóan változtatni kényszerítené az ember. Mert minden döntés irányt határozz meg aminek megvan a végső következményei. Minden ami van annak látszik, hogy az ember dönt a világ és a saját maga sorsáról. A Biblia ezt nem propagálja és ha elhisszük, hogy az egész írás Istentől ihletett, vagyis minden amit olvasunk nem csak a kanonizált de az egyes apokrif iratokban is amik nem kerültek a mai nyugat keresztényi Bibliába, akkor ezt is szemmel kell tartania az Istent kereső embernek. Maradva a Prédikátor írásánál, ezt is fontolóra vesszük. “Ami volt, ugyan­az lesz ez­után is, és ami tör­tént, ugyan­az tör­té­nik majd ez­után is. Sem­mi új nincs a nap alatt. Van, ami­ről azt mond­ják: „Nézd, ez új do­log”, pe­dig már rég meg­volt előt­tünk, ős­idők óta.” (Préd 1, 9).

 Minden ami történik ebben a világban nem az ember irányítása miatt történik, hanem a részese ennek. Hiába annak látszik a történések felületén. A Teremtő Isten nem lenne Isten, ha csak követője nem teremtője lenne az időnek. Az ember vaksága a jövőre nézve, de a múltját sem ismeri fel úgy ahogy azt Isten látja, abban rejlik, hogy nem ismeri Isten kijelentette próféciáit. Nem érti és a saját meggyőződése után ítél és követi saját magát. Ez is Isten akarata, hogy így legyen. 

 Ha valaki nem tudná, az evangélium nem tantárgy és nem meggyőző tudás, hanem örömhír azok számára akik eddig tudatlanúl a világ sötétségében ülnek. Arra várnak öntudatlanul, hogy meghallják Isten üdvözítő szavát. Azt a szót ami benük egy világot omlaszt őssze. Mert ez a cél, hogy az ember egója és minden amit ráépített a determinált entitás, meghaljon, hogy egy újjászületés által helyet adjon Isten Szellemének Isten szava volt van is lesz mindörökké, csak most ebben a teremtett időben azért cselekszik így ahogy cselekszik, hogy kiszabadítsa mindazokat a lelkeket a sátán és a halál karmaiból, mindazokat akik eleve elrendelt, hogy Krisztus hasonlatosságai legyenek, Isten előtt jelenjenek meg mint gyermekek akik Krisztus testévé teremtett még a világ teremtése előtt. “Mert aki­ket ele­ve is­mert, ele­ve el is ren­del­te, hogy Fia kép­má­sai le­gye­nek, hogy ő le­gyen el­ső­szü­lött sok test­vér kö­zött. Aki­ket pe­dig ele­ve el­ren­delt, azo­kat el is hív­ta, és aki­ket el­hí­vott, azo­kat meg is iga­zí­tot­ta, aki­ket pe­dig meg­iga­zí­tott, azo­kat meg is di­cső­í­tet­te.” (Róm 8, 29-31).

 Ha észrevettük itt múlt időben beszél Isten szava. Ez nem lesz, hanem már meg van. Akkor mit jelent mindaz amit a Biblia részleteiben emberi döntésnek vélünk. Isten egy nem szembetűnő igéjében ezt meg is mondta, de sokszor átfutunk rajta. Isten úgy rendezte a dolgokat, hogy az ember ne érezze azt, hogy ő maga az ember legyen a saját szemében fontos. Ez már az első lapokon felfedezhetjük, amikor Isten Ádámra bízta az állatok megnevezéseit. (1 Mózes 2,19). A zsoltáros így énekelte meg: “ Mi­kor lá­tom az eget, uj­ja­id mun­ká­ját, a hol­dat és a csil­la­go­kat, ame­lye­ket el­ren­dez­tél, azt mon­dom: Mi­cso­da az em­ber, hogy meg­em­lé­ke­zel róla, és az em­ber fia, hogy gon­dod van rá? Hi­szen csak ke­vés­sel tet­ted ki­seb­bé Is­ten­nél, di­cső­ség­gel és tisz­tes­ség­gel ko­ro­náz­tad meg őt! Úrrá tet­ted őt ke­zed mun­ká­in, min­dent a lába alá ve­tet­tél:...” (Zsolt 8, 4-6). És még egy rész amin el lehet gondolkodni. “Ját­szot­tam a föld­ke­rek­sé­gen, és gyö­nyö­rű­sé­ge­met lel­tem az em­be­rek fi­a­i­ban.” (Péld 8).

 Tehát a mai írásom rezüméje az, hogy az aki hallgatja Isten szavát és befogadja az boldog, mert Isten választottja. Aki még ellenkezik vagy méd nem hallotta meg a szavát, a kegyelem ideje tart azért van az idő kitalálva, és az emberek nem tudják megmondani, hogy mikor lesz ennek a vége ami Isten előtt világos, hiszen Ő teremtette a világot is. Ameddig a pogányok teljes száma be nem teljesedik, addig Isten a szavát hangoztatja ebben a világban a Szent Szelleme által az emberek közreműködésével. Azután fordul Krisztus, vagyis Joshua bizonyságtételéhez a Jelenések könyvében kinyilvánított jövőképhez, ami már számunkra sem új, minden a régi, csak nem vesszük figyelembe. 

“ A pogányok pedig ezeket hallva örvendeztek, és magasztalták az Úr igéjét, és akik csak örök életre választattak, hittek.” (ApCsel 13, 48).

 Ezeket egy igehírdetőnek nem kell elfelejteni, hogy az evangélium célja az, hogy megkeresse mindazokat akik még a világ teremtése előtt ki voltak választva az üdvösségre, és az örömhír hallatàn, hogy Krisztus meghalt és feltámadt érte, hogy soha többé ne érjék megpróbáltatások ami most hasznos a hívő szàmára mert ez Isten akarata rá nézve.