Már a kezdetben sem volt minden OK.

 Kik voltak azok akiknek írt Pál apostol?

“Ne­künk azon­ban Is­ten ki­je­len­tet­te a Lé­lek ( Szellem) ál­tal, mert a Lé­lek ( Szellem) min­dent vizs­gál, még az Is­ten mély­sé­ge­it is.

Mert ki is­me­ri az em­be­rek kö­zül az em­ber gon­do­la­ta­it, ha nem ha az em­ber lel­ke (szelleme), amely őben­ne van? Ugyan­így az Is­ten gon­do­la­ta­it sem is­me­ri sen­ki, csak az Is­ten Lelke (Szelleme). Mi pe­dig nem e vi­lág lel­két ( szellemét) kap­tuk, ha­nem az Is­ten­ből való Lel­ket (Szellemét), hogy meg­is­mer­jük azo­kat, ami­ket Is­ten aján­dé­ko­zott ne­künk.” (1Kor 2, 10-11).

Egyet most azonnal kell tisztáznunk, hogy ne szaporítsuk a szót, ezek a szavak az akkori eklézsiának ( ecclesias) szól.  

Induljunk ki egy pontról, habár tudom, hogy ahány ember annyiféle gondolkodás.

Igazából egy és ugyanaz kijelentést teljesen másképp értelmezik az emberek. Ezt már a saját tapasztalatból tudom. Még a legközelebbi testvérek is másként értelmezik az igét. De melyik igét ez itt a kérdés.

 De térjünk át arra a megfoghatatlan jelenségre, hogy a probléma azzal kezdődik, azok között, jóhiszeműséggel gondolom, keresztênyek között, hogy a megváltás egy imával kezdődik, vagyis ahogy sok keresztény gyülekezetben el van fogadva. Nem térek ki a démonok kihajtására. Csak az a megjegyzésem, hogy ha egy vallási kereten belűl történik, akkor a az a szerencsétlen lélek csapdába került. 

A menstrim média is ezt a stílust veszi alapul úgy, hogy az embereket befolyásolják olyan hírekkel amikneknek igaznak tűnnek, nagyon profi módon tudják befolyásolni az embereket akiknek nincs saját gondolkodásuk. Teljes megtévesztés, az emberek miképpen fogják fel az más kérdés, de nem ez az alapja a mai témánknak, csak egy bevezetönek szántam. Hogy lehet az, egy és ugyanaz Isten a Szent Szellem által kijelentését más és másképp értelmezni, ha egy is forrásból beszél, de a legnagyobb baj az, hogy Isten gondolata nem egy és ugyanaz eredményt hoz az emberekben se a gyakorlatban, pedig nem lehet kétségbe vonni Isten kinyilatkozását, ha esetleg nem teljesen ateista, valami ismerete van Isten bibliai kijelentéséből. Ez egy bonyolult az ember számára kutatási téma lehet ha ezt az utat választja, aki ezzel találkozott az tudja, hogy mennyi más és más eredményei vannak az emberi felfogásnak. A kérdés miért? Ez azt jelenti szerintem, hogy mindig az első gondolat ami ha Istentől jön, (hangsúlyozom) az ha nem is tökéletesen fogjuk fel, de eredeti, azt kell spontán követni. Ha valaki felismeri a forrást ahonnan kapja az információkat, az egy nagy kegyelem részese, mert tudatosan tudja, hogy amit kapott az nem a sátán forrása, hanem az Úr az angyalain keresztűl kapja az információkat, de azt is tudom, hogy az Úr a Szent Szelleme által inspirálja azokat akiket jónak lát, vagyis a felkészülteket a tanításra, de a vadszamár is szóhoz juthat ha Isten másokat nem talál. Biztos nem a vallási dogmákba szeretnék belemélyedni most.

Nagyon egyszerű kijelentéseket kapunk a Szent Szellem által, a legegyszerűbb hívőkhöz is szól, akiket a szeretet köti össze az Úrral egyszerűséggel, (nem a balgatagokról van szó), vagy a tudásra többre vágyó hívőknek szól, akik Isten megismerésére jelölt ki a mások építésére. Az ember hajlamos a kételkedésre és tovább ragozza a saját véleményével Isten kijelentését ami sokszor nagyon egyszerű és kifejező. De ne felejtsük el, hogy az ember általában az egyéni tapasztalataiból indul ki és ítél és következtetéseket von le, és azt veszi alapul sokszor a gyakorlati de lelki életében is, ami tárgyilagos következményeit várja ha logikusan gondolkodik. Vagyis egyszerűen szólva, várja a az eredményét a szent szolgálatainak nem csak anyagi értelemben. De a szellemi életben ez nincs így. Nincsenek látható eredményei az egzisztenciális realitásban, ez az ószövetség az izraelita meg azt megelőző korszakban volt jellemző, az egyéni vagy közösség áldásai közé tartoztak, ha valakinek vagyona van az annak a jele, hogy Isten a JHVH kegyeit élvezi, más szavakkal, Isten a Jehova áldását megkapta. Isten de a subvenciálisi értelemben sincs semmi értelme annak, hogy verejtékes munkával előnyt szerezzen Isten kegyeinek elérésében.

 A szellemi életben nincs racionalista gondolkodás se summáskodás.

De az nagyon ingoványos talaj lehet egy olyan forrás amit mi nem ismerünk fel. Nem azért, hogy nem látjuk szemünkkel, hanem nem egyezik az Isten szellemével akármilyen meggyőző a kijelentése. Ha ezt elmulasztjuk megítélni, utána csak még rosszabb lehet. Úgy értem, a következményei lesznek Isten elleniek lesznek.

 Persze, hogy ezt nem lehet elemezni mert szellemi és semmi köze a mi véleményünknek. Ez azt jelenti, hogy ez az én írásom is csak egy vélemény. Nagyobb értéke lehet ha Isten ráteszi a pecsétjét, de ki tudja ezt megállapítani ha ez nem tárgyi hanem megfoghatatlan gondolat.

 Aki járt sok ázsiai országban vagy Indonéziában vagy olyan számunkra idegen kultúrában, meglepődött azon, hogy a keresztény kultúra mennyire különböző. Ez is egy olyan bizonyíték, hogy a keresztények a népi sajátosságok szerint alakulnak. Ez annyira távol van az Egyház az eklézia egységétől, hogy az már visszafordíthatatlan. De a realitás is azt diktálja, hogy az a látható egység nagyon hamar szétfoszlott az első eklézia korszakában. Úgyhogy ne áltassuk magunkat, ez már történelem. Ma inkább a babiloni szellem uralkodik a Krisztus nevével fémjelzett keresztenységben.

 De erről írtam már többször aki követi az írásaimat az tudja mire gondolok. 

Hajnali gondolatok.

 Hajnali gondolatok.

AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 15:7 CSIA

 “Azt mondom nektek, hogy ilyen öröm lesz a mennyben is egy vétkesen, ha az más felismerésre tér, nagyobb öröm ez, mint kilencvenkilenc igazságoson örülni, akiknek nincs szükségük arra, hogy más felismerésre térjenek.”

 A Lukács 15. fejezetének eme részéről van gondolatom. Számomra ez a fejezet nagyon kifejező Isten és az ember interaktív kapcsolatáról. Régebben írtam bővebben erről, de ma hajnalban újból ez a rész jött elő. A Csia Lajos fordítást veszem elő, mert szerintem ő fordította le jobban és érthetőbben az újszövetséget, de nem mindig tökéletes. 

 A felismerés szó, vagy más helyen térjetek más vagy új felismerésre, ez kimondottan azt fejezi ki, hogy az emberi akár a legmagasabb szintű tudás nem felel meg Isten bölcs gondolatainak. Vagyis részeiben fellelhetők az emberi filozófia berkeiben, az ókori filozófiában, foszlányokban észrevehető isteni utánzatok. De Isten nem osztja meg a dicsőségét az emberekkel, még ha nyomon lehet követni sok egészséges gondolatokat az emberi kinyilatkozásaiban. Platón, Arisztotelész vagy a konfucianizmus terén meg más Istentől távol tudományokban fellelhető bölcsességek. Azok is egy két téglái Isten kinyílvánításainak, de a szó összefüggésekben sok az ellentét, ami az emberi filozófiában bevett szokás vagy inkább progresszív eleme.

 A feljebb idézet szövegben a “más felismerés” szerepel. Csakis a Biblia kontextusában tudjuk elemezni ezt a kijelentést. Elsősorban itt a Lukács 15. fejezetében is láthatjuk, hogy Isten az Atya, vagyis a tékozló fiú apja hasonlatában, láthatjuk az eleve elrendelt sorsát a két fiúnak. De ezeknek a sorsoknak ki kellett nyilvánulniuk, hiszen minden ami történik, Isten akaratából történik, hogy mi is lássuk az elkövetkező nemzedékek, gyakorlatilag hogyan vezet vagy nem vezet Isten az Atya más felismerésre. Itt eszembe jut a magvető példázata fellelhető Máté, Márk és Lukács szerinti evangéliumában. Eleve látjuk, hogy két identitásról van szó az idősebb fiú, aki a szolgaság lelke a saját elgondolása szerint cselekszik, érzelmi és hamis kötelességtudattal, ahogy ezt a farizeusok tették. A kisebbik fiú pedig egy olyan úton indul el ami teljesen elválasztja az atya házától, üres semmirekellő életet folytat, elherdálja örökségét. De hogy a témánál maradjunk, mind a két fiú olyan felismerésben él amit ma egonak hívunk. Vagyis önző Istenhez tiszteletlen. Húsból induló meggyőződés. Akármilyen szép csomagolásban is jelenik meg az egoizmus, az ellensége Istennek, aki hagyja, hogy mindenki járja végig az előre lefektetett útját. Pál apostol futásnak nevezi amit a számára kijelölt pályán kell megtennie a hit útját.

Láthatjuk Istent, hogyan viszonyul szeretet fiaihoz, az hogy a kisebbik fiú önálló akar lenni, kikéri örökségét apjától, amit az apja meg is ad, de várja haza. A nagyobbik fiú vele volt testileg mindig, de szíve a világi barátaihoz húzott. Ez mai napig így van. A látszat csal sok esetben. Néha sokat adunk a formaságokra az úgynevezett szentéletre és foglalatosságokra, de a szívünk messze van Istentől a szerető Atyától. Ezért kéri Isten, hogy az a más felismerés igazából Istenhez a Krisztushoz való megtérést jelentsen. Nincs más ezen kívül ami jól végződne, csakis ezek a példák világítják meg, mi lesz ha nem …..

Kérdés és felelet.

 Kérdés és felelet.

Testvér, hogy gondolod, a mi kishitűségünk vagy szűk látásunk miatt úgy gondoljuk, hogy kevés az üdvözültek száma a világban? Értem, hogy az utolsó időkben gyéren jelenik meg az igaz hit, de melyik periódusban voltak bőven, hogy annyian vannak mint az égen a csillag....

"Ma­gam­ra es­kü­szöm, azt mond­ja az ÚR, mi­vel­hogy e dol­got cse­le­ked­ted, és nem ked­vez­tél a fi­ad­nak, a te egyet­len­egyed­nek, bi­zony meg­ál­da­lak té­ged, és bő­sé­ge­sen meg­so­ka­sí­tom ma­go­dat, mint az ég csil­la­ga­it és mint a fö­venyt, mely a ten­ger part­ján van, és a te ma­god örök­ség­ként fog­ja bir­to­kol­ni el­len­sé­ge­i­nek ka­pu­ját. És utó­da­id­ban ál­dást nyer a föld min­den nem­zet­sé­ge, mi­vel­hogy en­ged­tél a be­szé­dem­nek". (1Móz 22, 15-17).

 Felelet.

Máté 10:33 Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt. Luk 12:9 Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt.

Az Úr megtagadása nem az, ha valaki nem vallja magát Krisztus-követőnek, hanem az, ha nem fogadja meg a tanítását. A keresztények (mert ugye nyilván rájuk gondolsz) nem az Úr tanítása szerint élnek és cselekednek. Bálványimádó pogányok, pogány ünnepekkel és több-isten hittel. Szentháromságban hisznek nem egy Istenben. Hiába mondják azt a szájukkal, de nem azt gondolják a szívükkel. Sátán nem fektetett volna ennyi energiát a kereszténység létrehozásába, ha nem lenne értelme számára. Ez nekem is sokáig nagy problémát okozott, mert nem voltam hajlandó elhinni azt, hogy ennyi keresztény elbukik, de ha egyenként vizsgálnád meg őket, akkor hamar kiderülne számodra, hogy miért van így. Az egyes ember a kulcs, nem a felekezeti hovatartozása. Mindegyik esetében kiderülne valami komoly probléma azt hidd el nekem. Olyan, ami előttünk rejtve van, de nem Isten előtt. Nem véletlenül adta őket arra amire. És ez a kérdés ugye csak a keresztények kapcsán merülhet fel egyáltalán, mert a többi, úgy 5-6 milliárd ember esetében nem is kérdés, hogy hisznek-e egyáltalán a Messiásban vagy sem. Aki ateista, buddhista, muszlim, hindu, taoista, konfuciánus, stb. azokat hidegen hagyja az Úr, vagyis Krisztus. Ugye ez nem kérdés? Marad tehát a kb. 2 milliárd keresztény, de ezek is csak elméletileg, mert ebből a legtöbb egyáltalán nem gyakorolja a hitét ha pedig mégis, abban sincs sok köszönet. Ezért gondolom azt amit.

P.S

 “A szo­ros ka­pun men­je­tek be. Mert tá­gas az a kapu, és szé­les az az út, amely a pusz­tu­lás­ba visz, és so­kan van­nak, akik azon jár­nak.

 De szo­ros az a kapu, és kes­keny az az út, amely az élet­re visz, és ke­ve­sen van­nak, akik meg­ta­lál­ják azt.” (Mt 7, 14).

Tudományhívőknek 2.

 Tudományhívőknek 2.

Isten a semmiből teremtette azt ami látható ma?

Vannak filozófusok, akadémikosok, akik elemzik ezt a témát, időnként felvetik ezt a kérdést. Az ősrobbanás hívei, a világ teremtését így magyarázzák, hogy volt egy nagyon sűrű anyag kis térfogattal ami aztán felrobbant, azóta távolodnak az égitestek az epicentrumtól, attól a centrumtól ahol létrejött az anyag. De ha ez így is lenne, akkor is volt kezdete valamikor, honnan lett az az anyag. Az én paraszt eszemel csak annyit tudok mondani, hogy Isten bölcsessége nem emberi és nem követhető, csak el kell hinni. Ha az ,hogy semmi az nem jelenti azt, hogy nem volt semmi ami ma látható szerintem az volt mindig más dimenziókban, de ez az én véleményem amit meg lehet támadni, ha vannak sokkal jobb argumentumok. 

 Gondoljunk arra, hogy nem volt fény a teremtés első lépésben. A Biblia a Genezis könyvében olvashatjuk idézem:

“Kez­det­ben te­rem­tet­te Is­ten az eget ( egeket) és a föl­det. A föld pe­dig ki­et­len és pusz­ta volt, sö­tét­ség volt a mély­ség szí­nén, és Is­ten Lel­ke le­be­gett a vi­zek fe­lett. Ak­kor ezt mond­ta Is­ten: Le­gyen vi­lá­gos­ság! És lett vi­lá­gos­ság. (1Móz 1, 1-2).

A fény ami megvilágítja azt ami a sötétben van, tehát csak azt tudja megvilágítani ami sötét. A Teremtés könyve első sorait alaposan megvizsgáljuk, akkor megláthatjuk, hogy minden a Messiásról szól. Már akkor láthatóvá vált, hogy el kell jönnie annak aki elhozza a fényt, a világosságot aki Ő maga szellemileg. De előbb úgy volt teremtve ez a látható akkor még láthatatlan világ, azért láthatatlan mert a tökéletes sötétség leple alatt volt. Az energia különböző frekvenciák jellemezik az úgynevezett különböző “anyagokat” sűrűségüket illetve strukturájukat. Minél lassabb a funkciója az energia kvantum terén, pozitív és negatív töltések kölcsönhatása annál jobban látható, hogy a tömegük is nehezebbek és keményebbek. De részletekbe nem lehet belemélyedni, mert mindig egy falba ütköznénk minnél többet tudnánk meg annál több lehetőség nyílik meg. Így van ez az ember szellemével is, amit Isten halottnak nyilvánított a bűn miatt, de igazából ember nem tudja elemezni saját magát igazságosan, ez Isten dolga.

Pedig még ember sem volt megteremtve, amikor Isten már arra gondolt, hogy megváltsa a jövendőbeli világot. Arról, hogy eljön az aki a szellemi fényt hozza el, mert kezdetben sötétség uralkodott a világban a sátán lakóhelye a földi birodalom a fellegekben. De az aki a megtesült fény a sötétségben, allegorikusan a Messiást jelképezte, mindaddig amíg nem jött ebbe a világba. Minden arról szól, hogy az eleve elrendelés szerint itt az történik amit az ég velük, vagyis Isten angyalai közvetítésével véghez visz. Akarom vagy nem akarom, az Isten tervei megdönthetetlenek.  

 Sokak szerint, Isten gondolkodó magában. Amit el is fogadok, mert magában teljes és tökéletes, senki sincs se felette se önmaga sem belüli se kívüli. Ő önmaga, azért Istent nem lehet meghatározni, csak abban a mértékben amiben Ő maga jeleníti ki önmagát. Ez lenne a Szent Szellem aki kutatja Isten mélységeit aki persze önmaga és annyit nyit meg az embernek amennyit szükségesnek talál. Tehát egyes tudósok nem járnak messze az igazságtól, nagyon felkészült egyének vannak, tisztelem a munkáságukat, de vannak kételyeim, hogy ismerik-e Isten tényleges lényét és akaratát?

 

Az első gondolatom az sokkal érdekesebb amire építek. A keresztényekkel talán éppen ez a legnagyobb baj, hogy egy annyira lebutított istenképük van, ami alapján egyszerűen lehetetlen felfogni és megérteni, vagy ha ezeket nem is, de legalább csak megsejteni az Isten lényegét. Ezek a keresztények valami öregapót képzelnek el jobbján a fiúval, balján a szentlélekkel, akik ülnek valami mennyei trónon és kedvesen mosolyognak mindenkire. De nem csak azok akik így képzelik el Istent. Vannak olyan felfogású emberek akik úgy gondolják, hogy Isten a világ történéseit követi és ha kell korrigál rajta. A keresztények imái sincs abban a szektorba sokszor ami fedné vagyis Isten akaratával egyezik. Ahhoz, hogy imáink meghallgatásra kerüljenek, vagyis teljesüljenek, Isten akaratával kell, hogy egyezzen. 

De Isten valami olyan hatalmas és felfoghatatlan hatalom, amire nekünk fogalmaink sincsenek ebben a világban. Szerintem még az angyalok sem képesek felfogni Istent a maga teljességében mert a véges képtelen tökéletesen megérteni, felfogni és átlátni a végtelent. Ha te valaminek a része vagy, akkor nem láthatod át azt az egészt, aminek a parányi része vagy csupán. Hogyan láthatna át egy mondjuk májsejted te magadat egészében? Hogyan alkothatna képet ez a sejt arról, hogyan nézel te ki valójában? Mi még a tér és időnélküliséget is csak nagyon nehezen tudjuk felfogni nemhogy azt, hogy idő és tér csupán Istenben létezik. Istenen kívül semmi nincs csak Őrajta belül. Mi, a teremtmények kifelé élünk, Isten egyedül befelé él. Mi a minket körülvevő világot próbáljuk megérteni, Isten Szelleme meg kutatja Önmagát.

 

Tudományhívőknek.

 Tudományhívőknek.

 Az a teória, hogy Isten a semmiből teremtett valamit azt feltételezi, hogy Isten a semmiből anyagot teremtett. A tudósok túlnyomó többsége ezt nem értik, hogy az anyag mint matéria valójában nem létezik. Einstein és a kvantumfizikusok ezt megértették. Minden energia, Isteni energia. Az, hogy ezt mi anyagnak érzékeljük azért van, mert csak egy nagyon szűk spektrumát érzékeljük a valóságnak. Csak ezzel a nagyon szűk spektrummal vagyunk kompatibilisek. Magyarul csak ezzel a kis résszel tudunk kölcsönhatásba lépni. Ezért hiszik azt az emberek, hogy csak ennyi van, csak ennyi a valóság. A lényeg az, hogy amíg egy gondolkodó elfogadja az "anyagi valóságot" realitásnak, különösen egyetlen realitásnak, addig sosem értheti meg az igazságot. Azt sem érti meg, hogyan fogant meg Mária szűzen Isten Szellemétől. Ez is egy nyomós bizonyíték, hogy minden kezdet energia, különböző frekvenciával. Az angyalok is itt vannak közöttünk, csak olyan frekvenciával rendelkeznek, hogy nem látjuk őket. Ahogy a hang teljes spektrumát sem halljuk. A feltámadt Krisztus aki a bezárt ajtón ment be a tanítványokhoz és kért enni. Csakis azért, hogy Tamásnak is bebizonyítsa, hogy él. Márpedig egy akadémikus, egy olyan ember, akit az akadémikus "tudomány" nevelt ki, akit ez a rendszer tanított meg gondolkodni, az sosem értheti meg Istent.

Ezek azok: 2Tim 3:7 Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak. Miképpen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak Mózesnek, akképpen ezek is ellene állnak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek.De többre nem mennek: mert esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenek előtt, amiképpen amazoké is az lett.

 Tehát, ha így látjuk a világot nem materialista nézettel, akkor a csodák világa nem lesz annyira érthetetlen. Nem fogunk meglepődni azon sem ha eljön a feltámadás ideje.

“ Ha csak eb­ben az élet­ben re­mény­ke­dünk Krisz­tus­ban, min­den em­ber­nél nyo­mo­rul­tab­bak va­gyunk.

Ámde Krisz­tus az el­alud­tak zsen­gé­je­ként fel­tá­madt a ha­lot­tak kö­zül. Mi­vel em­ber ál­tal van a ha­lál, em­ber ál­tal van a ha­lot­tak fel­tá­ma­dá­sa is.

Mert amint Ádám­ban min­den­ki meg­hal, úgy Krisz­tus­ban min­den­ki meg­ele­ve­ne­dik. Min­den­ki a maga rend­je sze­rint. Az első zsen­ge Krisz­tus, az­után akik a Krisz­tu­séi, az ő el­jö­ve­te­le­kor”. (1Kor 15, 19-22).

"Sem erővel sem hatalommal."

 "SEM ERŐVEL, SEM HATALOMMAL ,,

"Az én beszédem és igehirdetésem pedig nem emberi bölcsességen alapuló meggyőző szavakban állott, hanem Szellemnek és erőnek a megmutatásában" (1Kor 2,4).

Kedves olvasó, aki követi Krisztust és elhivatást érez, tanulmányozza Isten mérhetetlen bölcsességét, útjait, késztetést érez arra, hogy hirdesse az örömhírt, akkor ez a cikk talán hasznos lesz számára. De minduntalan ismétlem azt a meggyőződésem, hogy nincsenek hatalmasok Krisztusban csak testvérek. Senki sem nagyobb a másiknál hacsak nem alázza meg magát mint egy gyermek.

Ha az evangélium hirdetésénél az üdvösség útjára vonatkozó ismereteddel helyettesíted az evangélium hatalmába vetett bizalmat, ezzel megakadályozod, hogy az emberek megtalálják a szellemi valóságot. Nem azért mert soha nem találják meg, akinek ez a kiosztott sorsa, hanem nem általad fog felvilágosulni. Egyszerűen fogalmazva, nem a Szellem hanem az érvek meggyőző hatása lesz érvényben. Nem az a cél, hogy jó embereket faragjunk, hanem az Atya fiait, akik még tévelyegnek ebben a világban, Krisztus neve és oltalma alá írányítsuk. Vigyáznunk kell, hogy míg az üdvösség útjáról szóló ismeretünket hirdetjük, mi magunk hittel Istenben gyökerezve Őrá építsünk! A tudás az jó és hasznos, hiszen maga az Úr küldte a tanítványokat a világ négy sarkára megtanítani a népeket Isten királyságának evangéliumára. De az a tanítványok dolga volt, ma az igehirdetés a Szellemtől kapott és ihletet témák és Krisztus az Atya élő igéje csatornája lehetünk. Ne bízzunk abban, milyen világosan magyarázunk, hanem úgy mondjuk el, hogy közben mi magunk a Szent Szellemre hagyatkozunk! 

Bízalommal adjuk át magunkat Isten megmentő hatalmának bizonyosságára és Ő a saját életét fogja megteremteni a hallgató és olvasó lelkében. Amikor végre igazán belegyökereztél a szellemi valóságba, többé semmi sem rendíthet meg. Ha csak a saját kegyes tapasztalataidnak hiszel, akkor hitedet bármi felboríthatja: azonban semmi sem rendítheti meg Istent és az Ő váltságának valóságát. A saját átélt tapasztalataid semmit nem érnek, ha azokat egy általánosságba csomagolod a hallgatók vagy olvasók nem tudják azonosítani magukat velük. Vagy csak egy olyan akolba csoportosúlnak, akik rokon szellemiségüek. Istennek nincsenek csoportjaik, szektáik, vallási kongregációk és sorolhatnám tovább is de nincs értelme. Ha a hitünk Istenben van, akkor örök biztonságban vagyunk, mint Isten. Megtísztítva minden vadhajtásoktól, csakis a tőke nedvéből táplálkozva, leszűnk gyümölcsöt hozó Isten szőlőskertjében. 

Amikor igazi, személyes kapcsolatba jutsz Jézus Krisztussal, többé nem rendülsz meg. Ez a megszentelődés értelme. Isten helyteleníti az emberi vallásos tapasztalatot, amikor úgy kezdjük nézni a megszentelődést, hogy az egy egyszeri megtapasztalás és közben elfelejtjük, hogy magát a megszentelődést is oda kell szentelnünk (Jn 17,19). 

“Megszentelt életemet önként át kell adnom Istennek az Ő szolgálatára, hogy úgy használhasson fel, mint saját kezét és lábát.” ( idézet Oswald Chamber gondolatából).

Könyvek az utolsó ítéleten.

  A könyvek az utolsó ítéleten.

Hát én így gondolom, de lehet rajta bővíteni.

Jelenések 20,12-”Azután láttam a halottakat, a nagyokat és a kicsinyeket, amint a trón előtt álltak. Könyveket nyitottak fel,( nem egy könyvet) majd egy másik könyv nyílt meg, mely az élet könyve. Ekkor megítélték a halottakat a könyvekben írottakból tetteiknek megfelelően.

13 A tenger kiadta a benne levő halottakat, a halál és a láthatatlan ország is kiadták a bennük levő halottakat, és minden egyest megítéltek tetteiknek megfelelően”. 

„És a halottak megítéltetnek [de nem az élet könyve szerint, aminek semmi köze az ítélethez] a könyvekbe írottak szerint, cselekedeteik szerint lesznek megítélve, őket nem védi Krisztus vére ( lásd Izrael védelmét Egyiptomban, amikor a rontó angyal figyelembe vette a vért az ajtófélfán).” Miért van akkor itt az élet könyve? Persze nem azért, mert valamelyik bele van írva, (azért nevezik élet könyvének, a halottak azok halottak voltak és maradnak nincs helyük az élet könyvébe) hanem azért, hogy bebizonyítsa, hogy nincsenek benne. Az élet könyve megerősíti a többi könyvben elmondottakat. Ha ezek a könyvek a trón előtt álló halottak gonosz tetteit rögzítik, akkor az élet könyve, Isten kegyelméből, nem védi meg őket az ítélettől. Valóban, a Szentírásban sem nevezik név szerint azokat, akik itt a leírtak szerint el vannak ítélve. Egyrészt a kétségtelenül bűnös tettek lehangoló felsorolását látjuk, másrészt a nevek hiányát. Így akár egy könyvről, akár többről van szó, egy dologban mindannyian egyetértenek: az igazságszolgáltatásban és Isten végső, megfellebbezhetetlen ítéletének ünnepélyes, rendkívül megindító és igazságos végrehajtásában. Mindenkit "tettei szerint" ítélnek meg. Az üdvözültek tettei Krisztusban vannak rejtve, nem könyvekbe írt, még a gondolataik is Krisztusban vannak tárolva. Aki Krisztusban van elrejtve nem állhat a halottak közé. Még a földi logika szerint se állja meg a helyét. Az ügyész vádat emel a bűnös ellen, attól függetlenül, hogy a bűnösnek vannak jó cselekedetei is látszólag, de ezt a vád nem veszi figyelemben, az a védőügyvéd dolga, de itt az Istenítélet széke előtt nincs védőügyvéd, ugyanis nem Krisztus ítélet széke előtt állnak.

"És aki nincs beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették." Így az élet könyve itt csak abból a célból kerül említésre, nyilvánvalóan, hogy megmutassák az ítélet alá esők feljegyzésének hiányát, és hogy megerősítsék a haláluk szükségességét. Azt nem mondják nekünk, hogy ebben a könyvben az elítéltek közül bárki is szerepel (az itt leírt jelenet nem más, mint az ítéletre való feltámadás), pontosabb lenne azt mondani, hogy nem találhatók meg benne. És ismét az ellenségként bemutatott halál és pokol találja (immár végső) végét. „És a halál és a pokol a tűz tavába vetették. Ez a második halál. Ezzel véget ér az Úr bánásmódja az ember lelkével és testével, valamint mindennel, ami ezekkel kapcsolatos. Az emberiség vagy jóra, vagy rosszra támad fel; és így kell maradnia örökre. A halál és a pokol, amely sokáig beteljesítette a világban uralkodó bűn gonosz akaratát, és amely időről időre gonoszt is tudott tenni az igazság uralmának időszakában is, az 1000 éves királyság idején, eltűnik, és olyan helyre esik, ahol a bűn nyomai örökre eltörlődnek.

Ez a kérdés azonban csak Krisztusban dől el, aki felvállalta bűneinket, meghalt értük és életté lett Benne és csakis benne. Első helyen a gondviselés és a Krisztusban való élet ígérete áll, majd - a földi teremtmény felelőssége Krisztus nélkül, és ezt követően (az igazságosság és a Krisztus áldozata által) - a kegyelem, a gondviselés végrehajtása. Az isteni ítélet véget vet a halálnak és a pokolnak. Az ég és a föld elfut, de visszajönnek, de a halál és a pokol soha. Csak az isteni ítélet és a pusztítás marad a sorsukra. Sátán hatalmának tekintik őket: végül is övé a halál hatalma és a pokol kapui, ezért az udvar örökre elpusztítja őket. Soha többé nem lesznek erősek. Természetesen szimbólumok formájában jelennek meg, és nem érinti őket büntetés és gyötrelem; de amikor magát az ördögöt dobják a tóba, ők is szenvedni kezdenek. A halál ekkor még nem pusztult el, mert a gonosz halottak még nem támadtak fel ítéletre. Véleményem szerint a sátán a hamis próféta élve kerül előbb az égő mocsárba, azután kerül sor a halottak feltámadására, már csak azért is, hogy a cselekedetük nem krisztusban voltak, hanem a sátán irányítása alatt tették a mindennapi dolgukat. Most feltámadnak, és az utolsó ellenség is haldoklik. A kép ereje akkora volt, hogy az összes most elítélt halott (vagyis az egész pokol,“árnyék ország” amelyben a halál hatalma van jelenleg) a tűz tavában kötött ki, így a létező halál és pokol ezekben a halottak teljesen megsemmisülnek, hiszen ők is ebbe a tóban kötöttek ki. A szentek már jóval korábban elváltak tőlük, de a halál és a pokol a gonoszokban lakott. És most, a fehér trón ítélete után ebbe a tóba esnek, vagyis felfogja őket a második halál. Az üdvösség kritériuma és mértéke az élet könyve.

Nem a hús, hanem a szellem.

 

 Nem a hús, hanem a szellem

Kedves olvasók, nem az a célom, hogy kétséget támasszak bennetek a Biblia sérthetetlenségének a megdöntésével, hiszen az Isten szava rejlik benne, de nem a betűben hanem a szellemében. Ugyanis a mai ismert fordítások sokszor ellentmondanak egymással. Ezért egy rövid elmefuttatás részemről, hogy beindítsam a gondolatokat. Isten nem ellenzi, sőt adminisztrálja a kutató gondolkodást.

 Az a kérdés, miért nincs tökéletes egyezés Isten beszéde és a keresztény narratívák között. Az a helyzet, hogy nem tudhatjuk pontosan mit írtak az apostolok és a Krisztus korabeli atyafiak. Minden amiből ma meríthetünk az keresztény másolat. A legidősebb vagy legkorábbi is több száz évvel az apostolok kora után született keresztény iratmásolók kezétől. Innentől kezdve gondolhatod, hogy mennyire hitelesek ezek a dokumentumok. További tény a jelenlegi anyagok alapján, hogy maguk az apostolok is tévedtek bizonyos dolgokban pl. a második advent időpontja, amiről többen úgy hitték, hogy még az ő életükben bekövetkezik. Vagy a zsidók végső általános megmenekülése Pál hite szerint. Ezek a tévedések persze csak akkor valósak, ha tényleg ezt írták az apostolok amit ma olvashatunk.... Szóval sok a baj az újszövetség jelenleg elérhető formájával. A kérdés, hogy van-e még kérdés? De ezt a kérdést is ki lehet magyarázni, amit én is tettem annak idején.

 Az ószövetségi anyag sokkal hitelesebb és jobban ellenőrizhető mint az újszövetségi annak ellenére, hogy sokkal régebbi. De miután ezekből kerültek elő Krisztus korabeli anyagok (pl. Holt-tengeri tekercsek) ezért jobban rekonstruálható az eredeti szövegük. Azon felül ezek hamisítása nem is állt annyira érdekében a kereszténységnek, mint az újszövetség meghamisítása.

 Ami a tervezett közös vallást illeti valószínűleg azt tervezik, hogy valahogy beadják a népnek, miszerint Jahve és allah tulajdonképpen egy és ugyanaz. Mohamed meg Krisztus pedig ennek az egy istennek az egy-egy prófétája. Nem esélytelen a dolog ha inkább a muszlimok felé hajlítják a dolgot. 30-50 éven belül simán realizálható mert addigra mindkét oldalon kihal az a generáció, ami még nagyon ellenállna egy ilyen tanításnak. De a lényeg vagyis a vallásunk alapja a hit az egyetlen üdvözítő Istenben az egyetlen az aki a Teremtő Atya a Fiúban a Fiu az Atyában, Jashua a Messiás Emberfia.

Gyer­me­ke­im, itt az utol­só óra, és amint hal­lot­tá­tok, az an­ti­krisz­tus el­jön, most pe­dig sok an­ti­krisz­tus tá­madt, ami­ből tud­juk, hogy itt az utol­só óra. (1Jn 2, 18-19)

 Ki a ha­zug, ha nem az, aki ta­gad­ja, hogy Jé­zus a Krisz­tus? Ez az an­ti­krisz­tus, aki ta­gad­ja az Atyát és a Fiút.

 Aki ta­gad­ja a Fiút, azé nem le­het az Atya sem, aki val­lást tesz a Fi­ú­ról, azé az Atya is. (1Jn 2, 22).

 Tehát ez a hit amit nem kell elveszítenünk, ez egy áthídalhatatlan gát ami elválaszt a többi vallásoktól, soha nem lesz egy a sok. Tehát a mi generációnk, még ha igyekeznek megtéveszteni apró ellentmondásokkal, azért az Úr az övéit ismeri és a Szellem által oltalmazza, hogy ne térjen át az ellenség oldalára. Ezért használjuk a józan eszünket a szívünk hangját amin keresztül Isten igazít.

Megbánás vagy megtérés?

 Megbánás vagy megtérés?

Kedves olvasók, azzal kezdeném, hogy a szavak tengerében rengetek árnyalat, hangsúly párhuzam kétértelműség van, főleg olyan nyelvekben mint a magyar. A magyarban rengeteg szó van ami egy is ugyanazon szavak más és mást jelentenek a beillesztett szókörnyezetben. Azért ajánlom ne kapaszkodjunk a szavak nagy jelentőségeibe, hiszen a Biblia fordítók is olyan hibába estek, hogy a betű ami fontosnak tűnik a jelentéseket eltorzítják a valós mondanivalóját a szövegnek. Egy banális példát hozok fel. 

“Ami­kor lát­ta az ÚR, hogy meg­so­ka­so­dott az em­ber go­nosz­sá­ga a föl­dön, és hogy szí­ve gon­do­la­tá­nak min­den al­ko­tá­sa szün­te­len csak go­nosz, meg­bán­ta az ÚR, hogy em­bert te­rem­tett a föl­dön, és bán­kó­dott szí­vé­ben.”(1Móz 6, 6).

 A szó “ megbánta” ami kiveri nálam a biztosítékot. Nagyon mélyen nem foglalkozok ezzel, mert a görög másolatban is ez a szó szerepel. Általában fordítások mindegyikében a “megbánta” szót használják. Azért mert a görög szöveg is ezt a szót használja, de görög nem az eredeti, tehát már akkor is tévedhettek a másolók. Isten ezt így hagyta, mert a Szellem felűlírja a betű jelentését. De van egy zsidó keresztény akit én nem ismerek a barátom mondta, hogy ismeri a hébert, azt mondja, hogy a görög fordítás nem adja át az igaz jelentést. Szerinte “ átgondolta” szó a helyesebb, de nagyon kétes számomra ez a dolog, ellentmondásos, hogy enyhén fejezem ki magam. Inkább nem foglalkozok vele. Azért nagyon nem stimmel nekem az, hogy Isten a Teremtő nem látta volna előre mi fog történni? Ellenben, az Úr az utolsó vacsorán kijelentette, hogy ki fogja elárulni Őt, és ezt a próféták is előre megírták, akkor hogyan lehetséges, hogy a Teremtő Isten nem tudta volna mindazt amit eleve elrendelt? De inkább foglalkozzunk mással.

( MÁTÉ SZERINT 27:3-5) CSia fordításában.

 “Akkor Júdás, aki elárulta őt, megtudta, hogy elítélték az Urat. Megbánta tettét s visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és véneknek. „Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért!” – mondotta. De azok így feleltek: „Mit tartozik az ránk? Magad lássad!” Erre a templomba hajította az ezüstöket és eltávozott. Aztán elment és felakasztotta magát.”

 Megbánta tettét, de nem a szíve mélyén. Csak akkor bánta meg amikor meghallotta, hogy elítélték az Urat. Lelkére hatott de a szíve nem tört meg. Semmi nem változik meg az emberben ha a lelkiismerete nyugton marad. Mi pedig tudjuk, hogy Isten minden nehézsúlyú bűnt is megbocsát ha az a szívet érinti és megtöri. A szó az információ a belátás a bűnbánathoz vezethet, az csak egy út a szívhez, de ha a szív kérge kemény akkor az Isten sem tesz semmit, persze ez is az Isten akaratától függ ha a predesztináció fogalmát vesszük figyelembe. 

 Igen, ilyenkor mindig a “pálfordulás” jut eszembe. Saul a Krisztus követőinek üldözője nagy változáson ment át. Ismerjük a történetet, akkor az egyáltalán nem a megbánás pillanata volt, nem is volt ideje erre gondolni, hanem a feltámadt Jashua a Messiás görögül Krisztus jelent meg neki, és az Úr leleplezte Saul dolgait. Jahve az üdvösség vagy Jahve üdvözít a Messiás neve. 

“ Ami­kor pe­dig mind­nyá­jan föld­re es­tünk, han­got hal­lot­tam, amely hé­ber nyel­ven szólt hoz­zám, és ezt mond­ta: Saul, Saul, mi­ért ül­dö­zöl en­gem? Ne­héz ne­ked az ösz­tö­ke el­len ru­gó­doz­nod. Én pe­dig azt kér­dez­tem: Ki vagy, Uram? Az Úr pe­dig azt mond­ta: Én va­gyok Jé­zus, akit te ül­dö­zöl.” (ApCsel 26, 14)

 Az Úr az üdvözítőnek mindenkihez individuális viszonya van, mert Isten mindenkinek adott megfelelő sajátosságot. Nem volt és nem lesz minden emberhez ugyanaz a viszonya, se általános hozzáállása ha a megtérésről van szó. Mert mindenkinek más és más sors jutott, és abban a kitűzött pályán más és más behatás éri. A kemény szívűekhez mint Saulhoz a tévelygő szívűekhez mint Péter a tárgyilagos kishitűekhez mint Tamás individuális megközelítés szükséges. Az általános csak az, hogy Isten felfedi azt a tényt, hogy minden ember aki ebbe a világba jön, bűnbe születik, mert a szüleik is azok. Ha ezt felfogja, hogy így nem állhat a Szent Isten elé, még ha magát jónak tartó ember is, akkor már jó úton halad. A bűnre vonatkozó, vagyis a Megváltó Krisztus is egy általános mindenkire vonatkozó áldozat a feszületen az emberiség bűneiért halt meg. Ez az a kapu a feszületen függő Megváltó Messiás aki megváltotta a világot bűneiből. Minden egyes emberhez szól ez az ige. Úgy a keresztényekhez mint más teljesen közömbös vallású emberekhez. És itt meg kell jegyeznem, hogy nem a keresztények a prioritása Istennek, hogy ők legyenek kimondottan a hírnökei, hogy átadják Isten akaratát, hiszen az is egy vallás eltérő dogmákkal vagy ezotériával, azok akik ezt igazából hirdetik Isten akaratából a Szent Szellem választottjai. De az lehet bárki aki Isten élő szavával szól. Nem mi osztjuk ki az ajándékokat hanem az Úr. Az ember csak gátat szabhat ennek a munkának. Persze, hogy azelőtt az üdv korszak kezdetén a Gyülekezet egységén belül és általuk szólt Isten. Ma is így van elvileg de sátán az Úr engedélyével szétszórta a Gyülekezetet.

 Na de mindez arra szolgál, hogy beismerjük gyengeségeinket ami a bűn sokasága okoz e világban. Amitől mi sem vagyunk teljesen megvédve. Csak Isten irgalma és kegyelme viheti mindazokat a teljes szívéből megtérésre új felismerésre a világ ellentétes gondolkodás módjára, ha igazából ezt felismerjük és szívünk mélyére hat. Hangsúlyozom az Úr ismeri az övéit, ezek között volt Saul is meg Zakeus meg sokan mások is de Júdás aki hiába követte az Urat mégis árulója volt a Isten előre rendelése szerint. Ezt gondoljuk át alaposan. Mi a legfontosabb az életünkben Krisztus követése a priorításaival eggyütt a haszonszerzés a vallásosság vagy Isten a mi Atyánk szívbeli szeretete. Amikor az adományt a templom perselyébe szándékozod dobni, gondold át kinek szolgálatában vagy. Most mindenki vizsgálja meg melyik úton halad. 

 Megbántad tetteid? - térj jobbik belátásra ne kövesd saját magad érzéseit vagy sajnálkodásodat amiért rossznak látod sorsodat. Fordulj Isten az Atya felé és ha tiszta szívből hiszed, hogy Isten a te Üdvözítőd, akkor megmenekülsz. A többit bízd Istenre aki felkarol. Ne bánkódj amiatt, hogy semmit nem tudsz már megváltoztatni az életedből, és ez terhet jelent lelkednek, mert ha így van akkor judási a gondolatod…..

 Az Úr megváltoztatja az életed ahogy ezt teszi mindazokkal akik Őt keresik és hozzá mennek az üdvösség Urához.

“Jöj­je­tek én­hoz­zám mind­nyá­jan, akik meg­fá­rad­ta­tok, és meg vagy­tok ter­hel­ve, és én meg­nyug­vást adok nek­tek. Ve­gyé­tek ma­ga­tok­ra az én igá­mat, és ta­nul­já­tok meg tő­lem, hogy én sze­líd és alá­za­tos szí­vű va­gyok, és lel­ke­tek nyu­gal­mat ta­lál. Mert az én igám gyö­nyö­rű­sé­ges, és az én ter­hem könnyű.” (Mt 11, 28-29).

A tökéletlenség állapotában.

 A tökéletlenség állapotában.

 Ma arról fogunk elmélkedni, hogyan lehetséges az, hogy a tökéletlenség hirdesse a tökéletességet. Van-e alapja ennek a szentírásban? Van-e bátorsága azoknak akik tudják hogy attól függetlenül, hogy hívők lettek és késztetésük van vallást tenni Krisztusról a világ és a saját Megváltójáról, aki Isten tökéletes képmása itt és a mennyekben az elkövetkezendő örök élet megtesítője által szájra merik venni az Ő nevét. Ki adja ezt a bátorságot? A Jézus nevét meghurcolják a világban ez szemmel látható, és mégis az aki a Szent Szellemtől kap és tovább adja másoknak, tanúbizonyságot tesz, hogy Isten igaz. “ Aki azonban elfogadta bizonyságtételét, ezzel megpecsételte, hogy az Isten igaz.”(Jn 3, 33). 

Sok keresztény magára teszi a hangsúlyt, mintha az ő érdeme, hogy kiközösítette az Isten kegyelmét. A tudatlan csecsemő állapotában ez teljesen érthető mert előbb a hit a lélekre hat, vagyis testi, érzi, hogy megváltozott az élethez való viszonya, de ha jól halad Isten megismerésében akkor szellemi emberré válik, aki úgy látja a dolgokat ahogy Isten. Addig is a hit vezérli mégha tudatlanúl nem fogja fel. Előbb a testi ádámi aztán a szellemi krisztusi élet. De Isten a Szent Szellemével nem megy el azok mellett akikben megvan az a mag amit jó földbe vetett. 

LEVÉL A HÉBEREKHEZ 4:13-16 CSIA

“ Nincs olyan teremtmény, mely előtte láthatatlan volna, minden meztelen és leleplezett annak szeme előtt, aki felé a mi beszédünk fordul. Mivel tehát van nekünk főpapunk, aki áthatolt az egeken: Jézus, (Jashua) az Isten Fia, ragaszkodjunk a vallástételhez. Hiszen nem olyan főpapunk van, aki nem képes erőtlenségeinkkel együtt szenvedni, ellenkezőleg, mindenben hasonlóan megkísértetett, a vétektől eltekintve. Járuljunk hát a szabad szólás bátorságával a kegyelem trónjához, hogy könyörületet és kegyelmet találjunk kellő időben jövő segítségül”.

 Tehát ha a hitünk erősebb a bűnös mivoltunktól az erőtlenségünktől amit Isten kegyelméből elismerünk, hogy tökéletlenek vagyunk, attól függetlenül, hogy a szentírásban szenteknek nevezi azokat akik Krisztusban vannak, akkor ez a fent idézet ige azoknak szól, hogy bátorítson. Itt teljes mértékben kifejezi mindazt, hogy a tökéletlen hívőt kiegészíti Önmagával. Tehát velünk együtt szenved mindaddig amíg el nem érjük a tökéletességet. Már itt a földön veszi kezdetét az örökkévalóságban folytatódik Isten igaz megismerése. Egy nagy változás jön közbe, amikor nem csak a szellemünk támad fel Krisztussal, hanem a testünk is. Akkor érjük el a tökéletességet. 

 A szó jogán van minden hívő vagy nem hívő embernek szólnia ha Isten szájába vagy szívébe helyezte a mondanivalóját. Mert Isten szava vagy beszéde nem ütközik határokba amit általába az emberek építenek. Ezeket a falakat áttöri, áttörte Krisztus ahogy áttörte az eget, hogy az Atya trónját elfoglalja. De nézzük mit ír erről a szentírás. “Mert tö­re­dé­kes az is­me­re­tünk, és tö­re­dé­kes a pró­fé­tá­lá­sunk:

ami­kor pe­dig el­jön a tö­ké­le­tes, a tö­re­dé­kes el­tö­röl­te­tik. Ami­kor gyer­mek vol­tam, úgy szól­tam, mint gyer­mek, úgy gon­dol­kod­tam, mint gyer­mek, úgy ítél­tem, mint gyer­mek, mi­u­tán pe­dig fér­fi­vá let­tem, el­hagy­tam a gyer­mek­hez illő dol­go­kat. Mert most tü­kör ál­tal ho­má­lyo­san lá­tunk, ak­kor pe­dig szín­ről szín­re; most tö­re­dé­kes az is­me­re­tem, ak­kor pe­dig úgy is­me­rek majd, ahogy én is meg­is­mer­tet­tem.” (1Kor 13, 9-11).

“És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által, hogy megítélhessétek, mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata”. (Róm 12, 2).