Anti- trinity c. könyv részlete.

 Ted Kereshe “Anti- trinity könyv részlete".

„Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt! A kik az

áldozatokat eszik, avagy nincsenek-é közösségben az

oltárral? Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy

hogy a bálványáldozat valami? Sőt, hogy a mit a pogányok

áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben. Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei.” ( 1 Kor. 10).

Kedves katolikusok: finom az ostya? „A kik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-é közösségben az oltárral? Mit mondok tehát?” Mit mondtok tehát? De mint mondtam a többi felekezet sem különb lényegét tekintve ezektől, hiszen aki elfogadja a pogány bilogot, beáll a kereszt-bálvány árnyékába, az mind egyazon romlott tőről fakad! Az Úr ezt a beteg, romlott tőkét pedig kivágja és elégeti, amikor eljön az ideje! Térj már végre új felismerésre! Te, aki keresztény vagy, nem csak a muszlim vagy a buddhista! Bizony. Tudod kedves olvasóm, a legszebb „keresztényi” magatartás az, ha másoknak segítesz. Ha megmented egy tévelygő lelkét a sátán karmaiból. Kértem ezeket a magukat kereszténynek nevező embereket, hogy ha úgy gondolják nálam van a baj, akkor mentsenek meg engem!

Meghallgatok én szívesen bármilyen érvet, érveljünk csak a nyugati-keresztény, azon belül is a protestáns kánon anyagára támaszkodva! Sola scriptura! Mi történt? Nincs válasz, néma csend. Nos, ez nem valami szép, keresztényhez méltó magatartás, de ők tudják. Nem akarom sorolni a neveket, jobb ez így, hiszen akikről beszélek nem járultak hozzá a nevük közléséhez (igaz nem is kértem ezt tőlük), hát nem közlöm ezeket. Ám az ezzel a magatartással kapcsolatos tanulság mindenképpen nagyon sokat elárul számomra. Sokat gondolkodtam azon, hogy menjek-e tovább ezen az úton? Hogy keressem-e a kontaktust, a párbeszédet ezekkel a keresztény tanítókkal? Sokat gondolkodtam azon, hogy fektessek-e energiát bármiféle népszerűsítő tevékenységbe a luciferzum.hu oldal, vagy írásaim kapcsán? Azután megkérdeztem ezeket az Úrtól.

Azt a választ kaptam, hogy ez nem az én dolgom, illetve nem ez az én dolgom! Nekem most az a dolgom, hogy a kapott tartalmat rögzítsem és elérhetővé tegyem, hát ezt teszem. Amiért ezt itt felvázoltam, annak oka az, hogy minden általam fontosnak vélt információt rögzítsek a számodra kedves olvasóm! Istennek nyilván van célja az írásaimmal, különben sosem születtek volna meg, főként nem ilyen tempóban és tartalommal. Az említett új felismerés ezen munkák kapcsán a minőségben bekövetkezett változásokhoz kapcsolódik. 

A bemutatkozásban tehát azt írtam, hogy eddigi munkáim két csoportra, részre bontanám. Az első csoport az első öt írás, a második pedig az ezt követők. Most ezt módosítanám három csoportra nagyjából ötös bontásban.Azt látom, hogy minden hatodik írással egy új fejezet kezdődött a tartalom minősége és a fontossága terén. Ha egy gyenge hasonlattal élnék ennek lemodellezésére azt mondanám, hogy az első öt írás az általános vagy elemi iskola, az alapképzés, ahol az ember rádöbben a valóságra és rátalál arra az útra, amely az életre visz. A második csoport vagy szakasz a középiskola, ahol az út, az irány már nyilvánvaló, ám az ismeretek még hiányosak, elsajátításra, megértésre, elmélyítésre várnak. A harmadik szakasz pedig a felsőoktatás, az, ahol az eddig elsajátított ismeretek már a tökéletességre törekszenek, ahol a gyémánt eléri a legfinomabb csiszolás utáni végső tündöklését. Ez a tökélesedés szintje, az, ahol a fontos dolgokat illetően már nem merülhet fel olyan kérdés, amelyre nincs válasz. Ne érts félre! Ha te a most olvasottakat ismét felfuvalkodottságnak érzed, akkor bizony a te készülékedben van a hiba, hiszen én az Istennel dicsekszem! Ez a tökéletesség és tündöklés soha nem lesz az enyém, ahogyan most sem az! Ez kizárólag az Isten fénye és az Ő dicsősége!

Mondom és tartom: ezek az írások nem az én szellemi termékeim! Én csak egy hálás penna vagyok, egy lúdtoll csupán, aki ugyancsak okul e tartalmak kapcsán. Te és én egy padban ülünk kedves olvasóm, ha ezeket az írásokat olvasod. Minden, ami ebben a világban jóként és haszonként megnyilvánul, az az Úrtól való, nyilvánuljon meg ez bármilyen eszköz által is. Sosem az eszköz a fontos! Hanem a Forrás! A jó és igaz forrása pedig mindig, minden esetben kivétel nélkül az Úristen! Minden dicsőség és hála tehát kizárólag Őt illeti meg! Elképesztő, hogy milyen szinten tanít, ha ez a célja. Ahogyan nőnek az ismereteid, annál több lesz a kérdés benned, annál inkább felismered azt a tényt, hogy mennyire nem tudsz semmit. Ám amint eljutsz oda, hogy felbukkan benned egy-egy konkrét kérdés, amint ez megfogalmazódik benned, azzal együtt éretté válsz a válasz befogadására is. Ez a dolgok rendje.Akkor leszel képes tökéletes megértésre, ha pontosan képes vagy megfogalmazni a kérdést amelyre választ vársz. Ha tökéletesen felismered a problémát akkor fogod csak tudni tökéletesen megoldani azt. A valódi tudás megszerzése pedig nem könnyű. Nem adják semmiféle papírért, vizsgákért cserébe, mint olvashattad előző, Fétis című írásomban ezt is. A valódi tudást vagy adja az Isten, vagy sosem lesz benne részed. Ezt sem mi döntjük el. De ha adja, akkor azt okkal adja! Azért adja, hogy használd, hogy add te is tovább! Erről szól a talentumok példázata, de mint alább látni fogod, még az úrvacsora is ide kapcsolódik. Bizony. Most, e kis kitérő után vissza fő témánkhoz! De mi is tehát ez a legfontosabb, legfőbb téma?

Több esetben írtam már azt, hogy „legfontosabb”. Még többször azt, hogy „nagyon fontos”, egy-egy téma kapcsán. Ám most úgy látom, hogy valóban elérkeztünk ahhoz a témához, amely tulajdonképpen mindennek a veleje, a lényege az Evangéliumot kijelentő, az Egyetlen Élő Teremtő és Örökkévaló Igaz Isten megismerése és követése kapcsán.

Ez a téma pedig nem más, mint a krisztológia. Azaz, – ahogyan e világban leginkább ismerik – Jézus Krisztus, az Úr személyével kapcsolatos kérdések nagyon pontos tisztázása. Nem véletlen, hogy jómagam is csak most, ennyi tanítás és tapasztalat birtokában „nyúlok” mélységében ehhez a témához. Olyan súlyos és fontos, olyan jelentőségű téma ez, amellyel kapcsolatos személyes állásfoglalásán talán minden egyes ember üdvössége áll vagy bukik. Nyilván nem véletlen az sem, hogy jómagam – bár számos alkalommal szóltam már az Úr személyére vonatkozóan –, de valójában, mélységében ezidáig nem tettem egyértelmű és konkrét állásfoglalást jelen téma kapcsán. Ahogyan sokan mások is, én is igen óvatos voltam e tárgyban, hiszen aki ismeri az Isten szavát, az pontosan tudja, hogy mi a tét itt, különösen azok számára, akik közönséghez szólnak ismereteiket terjesztve vagy tanítóként, pásztorként tevékenykedve. Hatalmas és súlyos felelősség ez, nagyon nem mindegy, hogy mit tart és mond az ember ezzel kapcsolatban. Ami általánosan elmondható az, hogy ahány ház, annyi vélemény valamiben, valakiben, ha másban nem hát önmagában mindenki hisz.Valakit, valamit mindenki követ. Nincs neutrális földi lét! Minden egyes ember szellemiségét tekintve, így hitét tekintve is tartozik valahova. Tehát elérkeztünk, elérkeztem életem talán legfontosabb konkrét állásfoglalásának megtételéhez immáron másodszor is. Hiszen harmadik írásom lejegyzésének idején ezt már egyszer megtettem. Ám akkor, még csak a körvonalakat ismertem fel, a helyes irányt, éppen csak ráléptem a keskeny útra. Most azonban az a célom, hogy pontos itinert, útmutatót adjak a kezedbe e keskeny út járásához kedves olvasóm, ez pedig óriási felelősség. Ha nem lenne meg bennem az ismerős, illetve mára oly kedvessé és örömtelivé vált késztetés, sosem mertem volna ezt megtenni.De mára pontosan tudom: nem tehetek mást, nincs választásom. A kapott talentumokat, vagy akár ha csupán csak fél krajcárt is, de kamatoztatnom kell! Ez nem egy lehetőség, hanem kötelesség. Tehát az alábbiakban leírom, leírjuk számodra, hogy mit jelent számunkra, kit tisztelünk valójában Urunkban, a Megváltó Krisztusunkban, akit e világ leginkább Jézus Krisztusként ismer. Ha olvastad korábbi írásaim, akkor tudod, nem szeretem a Jézus nevet használni, hiszen Urunkat valójában sosem hívták így. Sem a tanítványok, sem Ő önmagát sosem nevezte így. A Jézus név egy latinosított változata a zsidó Jeshua, Jehoshua (Józsué) névnek, amelyet a zsidók nyilván sosem használtak, hiszen ők héberek voltak, akik az ó-hébert és/vagy az arámi nyelvet, dialektusokat beszélték leginkább, de semmiképpen sem a latint. A Jézus név engem sajnos leginkább a zeus (szándékosan kisbetűvel) – jézeus névre emlékeztet, amitől kiráz a hideg.Nekem, számomra Krisztus Urunk nem más, mint Isten maga, a Megváltó Krisztus, az Egyetlen Örökkévaló Teremtő Élő Isten! Bizony. Nos, itt állást is foglaltam, alább következik az igei érvelésen és Kősziklán alapuló indoklás. Urunk, Megváltó Krisztusunk személye körül annyi vélemény, állítás, hazugság látott már napvilágot, hogy gyakorlatilag számba sem lehet venni ezeket a teljesség igényével. Ami általánosan elmondható, hogy nem tudsz olyat kitalálni e tárgyban, amely fel ne bukkant volna már eddig a történelem során egyes tanítók, gyülekezetek tanításaiban, hitében. Ennek okán amit én gondolok, illetve hiszek és tartok Urunkat illetően, az sem újdonság, magam is beálltam e tárgyban egy nézet, illetve egy állítás mögé, amelyet a következőkben részleteiben kifejtek. Ez tehát az a téma, amely mindennek a gyökere, hiszen ha az Úrról hibásan gondolkodunk, annak valóban végzetes következményei lehetnek az Ő országába való bejutásunk szempontjából. A továbbiakban pedig megvizsgálunk, alaposan szemügyre vesszünk egy keresztény rítust, szokást, illetve annak megalapozottságát, hitelességét, az úgynevezett úrvacsoráét, amellyel kapcsolatban ugyancsak érdekes felismerésre juthatsz kedves olvasóm, ha velem tartasz az alábbiakban.Miért éppen az úrvacsorát vizsgáljuk? Azért, mert az alig számba vehető keresztény ünnepek közül kizárólag ez az egy az, amely a Biblia,Isten beszéde alapján igazolható és  hitelesíthető. Bizony. Majd ugyanennek a fejezetnek a második részében alaposan megvizsgáljuk az úgynevezett „nyelveken szólás” jelenségét, témakörét is, hiszen e téren is oly sok, annyi hamis tanítás, hazug gyakorlat él ma a kereszténységben, hogy az egészen döbbenetes. De szó lesz, beszélünk még sok egyéb érdekes, némelyek esetében visszataszító, de szellemi csemege számba menő tartalmakról is az Úr személyével kapcsolatban az alábbi lapokon. Nos kedves olvasóm, dióhéjban ennyi lenne az alábbi írás tartalmának összefoglalója és úgy vélem, amennyiben ismét velem tartasz gondolataim keskeny útján, úgy sokkal több szívednek kedves dologban, ismeretben, információban lesz részed, mint amennyit e szűk kis beharangozó sejtetni enged. Kövess tehát minket itt luciferzumban, tarts velem, velünk Isten országa felé vezető utunkon! Kellemes és még inkább hasznos időtöltést, jó szórakozást és üdvözítő gondolatokat kívánva, szeretettel:

Ted Kereshe. www.luciferzum.hu

Бог велик в благодати.

 Бог велик в благодати.

Кто Бог, как Ты, прощающий беззаконие и не вменяющий преступления остатку наследия Твоего? (Михей 7,18)

Бог всегда действует непредсказуемо и удивительно, (для нашего восприятия неиследимо). Он «высок могуществом Своим» (Иов. 36,22). 

Что бы мы ни говорили о Нем, Он несравненно более велик. Он может сделать гораздо больше, чем мы просим или даже думаем (ср. Еф. 3,20). В приведенном в начале листка стихе пророк Михей испытывает восхищение от Божьего прощения: «Кто Бог, как Ты, прощающий беззаконие…» Он прощает нас даже за то, что мы сами считаем непростительным! Но поступать так — это Его суверенное право. Тем не менее Бог свят и праведен. Он не может терпеть зло. Но Он может простить наши грехи, потому что Иисус Христос умер, чтобы искупить их. Иисус Христос понес наказание, которое заслужили грешники. Человек может извлечь из этого пользу, если обратится к Богу, поверив в Христа. Поскольку святой и праведный Сын Бога умер за наши грехи, Бог прощает непростительное. 

Иногда верующие согрешили, но, раскаявшись, они вновь восхищаются Божьим прощением. Он готов прощать всегда. Давайте же будем исповедовать Ему свои грехи и принимать Его прощение и любовь. Но прощения согрешения не является системой падения “грешу и простит”. Для отданного Христу не может грешить постоянно, или он не свободен от греха или грех привлекает его. Что это грех?- это не покорившего истине!!!. Многие думают, что гнилое слово или что-нибудь мерзкое перед Господом это смертельный грех. Смертельный грех кто противиться Святому Духу.

 «Скрывающий свои преступления не будет иметь успеха; а кто сознается и оставляет их, тот будет помилован» (Пр. 28,13).

 Коротко и ясно. Но многим не принято, это не наше дело, это все Господней воли. На это есть воля Божия на все века, кто уверует тот спасен, кто не уверовал Сына Божия, на нем гнев Божий остается.

Képzeletfeletti.

Képzeletfeletti. 

 “És lát­tam új eget és új föl­det, mert az első ég és az első föld el­múlt, és a ten­ger sem volt töb­bé. És lát­tam a szent vá­rost, az új Je­ru­zsá­le­met, amint Is­ten­től alá­szállt a menny­ből, fel­ké­szít­ve, mint egy fér­je szá­má­ra fel­éke­sí­tett meny­asszony. Hal­lot­tam, amint a trón fe­lől egy ha­tal­mas hang ezt mond­ta: Íme, az Is­ten sát­ra az em­be­rek­kel van, és ve­lük la­ko­zik, és azok az ő né­pei lesz­nek, és maga az Is­ten lesz ve­lük; és sze­mük­ről min­den könnyet le­tö­röl, és ha­lál nem lesz töb­bé, sem gyász, sem jaj­ki­ál­tás, sem fáj­da­lom nem lesz töb­bé, mert az el­sők el­múl­tak. Aki a tró­non ült, ezt mond­ta: Íme, min­dent újjá te­szek. Így szólt: Írd meg, mert ezek a be­szé­dek meg­bíz­ha­tók és iga­zak.” (Jel 21, 2-5). Ez a cikk nem a tudósoknak szól, nem a materiális tudomány de még a metafizikát kutatóknak sem. Ennek egyszerű a magyarázata, amit a kutatók kutatnak az is csak egy illúzió. Isten a szavával teremtette meg mindazt amit ma anyagnak nevezünk, (pedig az nem is az) méghozzá olyan gigantikus méretekben, hogy egy ember sem tudja azt felfedezni még ha a világ “peremére” is utazna. Ezek mind a fantázia területe. A fenti ige is arról tanúskodik, hogy Isten nem fizikai lény és nem elérhető fizikai síkon. Ez már egyszer megtörtént Jézus Krisztus személyében. Akkor megtapogadhatták megszemlélhették a testet öltött Atya Istent. Persze csakis abban az alacsony frekvenciában amibe Ő maga bejött. A képzeletett felülmúlja mindaz ami vár mindazokra akik Istent szeretik. Minden erkölcsi és anyagi világ semmi ahhoz képest, mit készített el azoknak akik lelküket elvesztik azért, hogy megnyerjék Isten áldását. “Hanem amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem gondolt, azt készítette Isten az őt szeretőknek.” (1Kor 2, 9). A fent idézett kezdő vers is csak szellemi kivetítés, nem lehetséges ezt tudományosan megmagyarázni de még kutatni sem. A János jelenések könyve sem anyagi természetű. Isten olyan magas frekvenciájú látomásba vitte János apostolt, hogy azt tudja érzékelni abból a célból, hogy le tudja írni mindazt amit látott. De valójában azok is szimbólumok. Erről írt Pál apostol is. “ Is­me­rek egy em­bert Krisz­tus­ban, ( magáról ír) aki ti­zen­négy év­vel ez­előtt – hogy test­ben-e vagy tes­ten kí­vül, nem tu­dom, csak Is­ten tud­ja – el­ra­gad­ta­tott a har­ma­dik égig. És tu­dom, hogy az az em­ber – hogy test­ben-e vagy tes­ten kí­vül, nem tu­dom, csak Is­ten tud­ja – el­ra­gad­ta­tott a pa­ra­di­csom­ba, és ki­mond­ha­tat­lan be­szé­de­ket hal­lott, ame­lye­ket nem sza­bad ( nem lehet) em­ber­nek el­mon­da­nia”. (2Kor 12, 2-3). A szellemi ember, vagyis képes szellemben gondolkodni, nem is törődik azzal, hogy hogyan lehetséges ez. A Szellemnek, ami Isten Szent Szelleme, nem az a célja, hogy kielégítse kíváncsiságunkat, hanem, hogy épűljünk fel szellemi házzá már itt a földön, vagyis mindent hit által hitre térjen nem vakon követve Isten parancsolatait, hanem hitről hitre térve. Na most ezt sok féle képen lehet megérteni. De ha hit gyümölcse az Istenben van, akkor a feldíszített Jeruzsálem ami Istentől száll alá, lesz a lakhelye azoknak akik erre jogosultak Krisztusban, és Isten ott lakik az emberekkel. Ezt is csak a hit fogadja el, más semmi. De ha a hit igazi, Istentől való és Krisztust követi, akkor nincs semmi kárhoztatása annak aki Istenben vagyis Krisztusban van. Azoknak már a hely biztosított. “Következőleg semmi kárhoztató ítélet nem szól azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mert a Krisztus Jézusban az élet Szellemének törvénye megszabadított téged a vétek és halál törvényétől. Amire ugyanis a törvénynek nem volt képessége, mert a hús erőtlenné tette, azt véghez vitte az Isten, mikor a húsban a vétket elítélte azzal, hogy a vétkes hús hasonmásában és a vétek miatt saját Fiát küldte el,...( Róma 1: 1-3). Tehát ilyen egy Krisztus szabadságát élvező hívő ember itt a földön. Azok akik szellemben és igazságban imádják az Atyát. Ma ebben a korban élünk és vagyunk egyenlőre. “De jön egy óra, és az most van, amikor az igazi imádók az Atyát szellemben és igazságban fogják imádni, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Szellem az Isten, és az imádóknak szellemben és igazságban kell őt imádniuk.” (János 4: 23,24).

Emlékeztető igék.

 Emlékeztető igék.

 “Ha egyedül ebben az életben vetettük reményünket a Krisztusba, szánalmasabbak vagyunk minden embernél. Az igazság azonban az, hogy a Krisztus feltámadott a halottak közül az elaludtak zsengéjeként. Miután ugyanis emberen át jött a halál, emberen át jött a halottak feltámadása is. 

( 1 Kor. 15:19-21).

 Felemelő érzés olvasni azt, hogy a világ nem egy síkon halad, vagyis az anyagi világ nem csak a látható dolgokon alapszik. Erős vára Istennek a hetedik mennyben van aminek a föld csak a zsámolya. Annyira megfoghatatlan téma ez, hogy csakis ebben a földi gondolkodásban tudjuk megismerni ami korlátozott, még ha Isten kijelentéseket is tesz ennek kapcsán, hogy felélessze a reményt a hívők lelkében. A halállal nem lesz vége a létezésnek. De ez is a hiten alapszik, ugyanis valaki elmosolyogja magát ennek hallatán, hogy az ember örök és szelleme Istennél van. Persze az utak szétválnak ebben a földi életben. Ki- ki a maga útján vándorol a végső transzformáció felé. Minden egyes ember feltámad, ezt tanítja a Biblia. Az elsők krisztusi a másodig a szellemi halottak feltámadása a végső ítéletre. Talán ez is egy elcsépelt téma, sokan már megunhatták, a keresztény igehírdetők kedvenc témáikhoz tartoznak. De figyelemre méltó, hogy a fenti versben egy nem igazán kihangsúlyozott tény amit érdemes megemlíteni.  

“Miután ugyanis emberen át jött a halál, emberen át jött a halottak feltámadása is.”

 Isten mély és felfoghatatlan bölcsessége ez. Mi emberek lehet, hogy másképpen oldottuk volna meg a visszatérést az életbe. Metódusokkal a lélekre gyakorolt hatásokkal vagy esetleg a mesterséges intelligencia segítségével egy új embert alkotnának ha nem is örökre, de meghosszabbítja az ember életét. Ezen sok tudós dolgozik, hogy így legyen. És ki finanszírozza ezeket a kutatásokat?- hát nem a szegények. 

 Tehát az Úr elküldte ebbe a bűnnel terhelt világba a Fiút, Isten Fiát, hogy megmentse azt. De hogyan?- teljesen azonosulva az emberek helyzetével, felvette az ember bűnös testét, ha maga nem hordozta magában a bűnt, a tökéletes a tökéletlenek közé jött. De ezt jobban fejezi ki Ézsaiás: “ Meg­ve­tett és em­be­rek­től el­ha­gyott volt, fáj­dal­mak fér­fia és be­teg­ség is­me­rő­je! Mint aki elől ar­cun­kat el­rejt­jük, meg­ve­tett volt, és nem gon­dol­tunk rá; pe­dig a mi be­teg­sé­ge­in­ket vi­sel­te, és a mi fáj­dal­ma­in­kat hor­doz­ta. De mi azt gon­dol­tuk, hogy Is­ten os­to­roz­za, veri és kí­noz­za, jól­le­het a mi bű­ne­in­kért ka­pott se­be­ket, a mi vét­ke­in­kért tör­ték össze. Őt érte a bün­te­tés, hogy ne­künk bé­kes­sé­günk le­gyen, és az ő se­bei árán gyó­gyul­tunk meg.” (Ézs 53, 3-4).

 A gyógyulás tünetei az Öröm a Szent Szellemben. A lelkes érzéki ember sajnálja és megbotránkozik Krisztus szenvedésén. Nem látja Isten az Atya terveit és ennek az áldozatnak a lényegét. Viszont az aki felismerte Isten akaratát, annak ez örömhír, mert Isten az ő lelkéért áldozta fel Krisztust azt aki bűntelen volt a bűnösökért. A Mindenható Teremtő aki mindenható mindenben ezt az utat választotta. Itt van a bölcsesség amit a világ nem tud elfogadni, de az egyszerű pásztorok és butáknak tűnő hívők elfogadták.

“Mert egy­fe­lől a zsi­dók jelt kér­nek, más­fe­lől a gö­rö­gök böl­cses­sé­get ke­res­nek. Mi pe­dig a meg­fe­szí­tett Krisz­tust pré­di­kál­juk, aki a zsi­dók­nak ugyan bot­rán­ko­zás, a po­gá­nyok­nak pe­dig bo­lond­ság, ámde ma­guk­nak az el­hí­vot­tak­nak, zsi­dók­nak és gö­rö­gök­nek is Krisz­tus Is­ten ere­je és Is­ten böl­cses­sé­ge.” (1Kor 1, 22-23).

 De a sátán is azért volt ehhez engedve, mert be kell, hogy teljesüljön minden prófécia. A sátán a kísértő, elvégre ő is része ennek a műveletnek, hogy az állhatatlanokat maga köré gyűjtse a szellemi halálba tartsa. Megjelentek a hamis próféták után a hamis tanítók, akiknek az érdekük nem az, hogy Isten igazságához vezessék az őket hallgatókat. Minden a lelkiségről a haszonról szól, úgy a szellemi előnyökről, úgy az anyagiakról, amivel nem csak a rendszert tudja fenntartani hanem önmagát is. 

 Az evangélium, vagyis az örömhír Istentől az, hogy Krisztus azért jött a világba, hogy felkutassa mindazok Isten gyermekeit akiket az Atya neki adott még a világ teremtése előtt. De nem csak azokat, hanem akik a világ teremtésétől fogva kiválasztottak az üdvösségre, azok az Isten barátai. “Ha pedig megkérdezi tőle valaki: „Milyen sebek ezek a mellkasodon?”, azt mondja: „Barátaim házában ütötték ezeket rajtam.” (Zak 13, 6). A földi nép Izrael maradékát is megmenti ami a teljes népet foglalja magába. A többiek elkárhoznak. 

“Min­den­ki, akit ne­kem ad az Atya, hoz­zám jön, és aki hoz­zám jön, azt sem­mi­kép­pen nem ta­szí­tom el. Mert azért száll­tam le a menny­ből, hogy ne a ma­gam aka­ra­tát cse­le­ked­jem, ha­nem an­nak aka­ra­tát, aki el­kül­dött en­gem.

Az pe­dig an­nak aka­ra­ta, aki el­kül­dött en­gem, hogy ab­ból, amit ne­kem adott, sem­mit el ne ve­szít­sek, ha­nem fel­tá­masszam azt az utol­só na­pon. Az pe­dig az én Atyám­nak aka­ra­ta, hogy aki lát­ja a Fiút, és hisz ben­ne, örök éle­te le­gyen, és fel­tá­masszam az utol­só na­pon.” (Jn 6, 37-39).

 

 

A szerénység alapköve.

 A szerénység alapköve.

“Is­ten­nek ez az igaz­sá­ga pe­dig a Jé­zus Krisz­tus­ban való hit ál­tal lesz mind­azo­ké, akik hisz­nek. Mert nincs kü­lönb­ség, mind­nyá­jan vét­kez­tek, és szű­köl­köd­nek Is­ten di­cső­sé­ge nél­kül, és az ő ke­gyel­mé­ből in­gyen iga­zul­nak meg a Krisz­tus Jé­zus­ban való vált­ság ál­tal.” (Róm 3, 22-23).

 Ezek az igék eléggé ismeretesek a keresztények körében. Elvégre az Isten tömören kifejezésre hozta mindazt amit Krisztusban elérhető. Persze ezt is a szó összefüggésben, kontextusában értjük meg. Itt hangsúlyoznám vagyis kiemelném az “ ingyen” szót. 

 Valaki régen, úgy emlékszem Churchill mondhatta, hogy nincsen ingyen ebéd. Tehát ő ezt akarta kifejezni, hogy mindenért valaki egyszer fizetett vagy áldozott. Ebben igaza volt, hiszen a mai igében is ezt fedezzük fel, hogy Krisztus megfizetett értünk a feszületen a bűneinkért. Ez az alapja minden felismerésnek. Minden Krisztusban található meg, a szeretet a kegyelem, neki van joga csakis neki, hogy ingyen adjon és a gyümölcsét egyszer learatsa és mennyei szérűébe gyűjtse. 

 Ami a mi ajándékunk Istentől az minden visszatér hozzá.

“És ami­kor az élő­lé­nyek di­cső­sé­get, tisz­tes­sé­get és há­lát ad­nak an­nak, aki a tró­non ül, an­nak, aki örök­kön-örök­ké él, le­bo­rul a hu­szon­négy vén a tró­non ülő előtt, és imád­ja azt, aki örök­kön-örök­ké él, és ko­ro­ná­i­kat a trón elé te­szik, és azt mond­ják: Mél­tó vagy, Urunk és Is­te­nünk, hogy tiéd le­gyen a di­cső­ség, a tisz­tes­ség és erő, mert te te­rem­tet­tél min­dent, és min­den a te aka­ra­tod ál­tal lett és te­rem­te­tett.” (Jel 4, 9-10).

 Mindenféle dicsőség nem az embert illeti. Itt a földön Isten megáldja az ember hűségét az Úrhoz, mindenféle adománnyal megkoronázza a hívő igyekvését, kitartását, önfeláldozását, de ez is minden Isten akarata által. Nehogy elbizakodjon valaki, hogy valamit is megérdemel. “...mind­nyá­jan vét­kez­tek, és szű­köl­köd­nek Is­ten di­cső­sé­ge nél­kül, és az ő ke­gyel­mé­ből in­gyen iga­zul­nak meg”.

 Aki ezt magáévá tette, szerénység ajándékát kapja. Most nem lehet ezt a témát kibontani, hiszen én csak villám gondolatok kifejezésére vagyok alkalmas. De ez sem az enyém.

G.N. Darby könyvének egy részlete.

 ☰

Szinopszis D.N. Darby

• 1. kötet
• 2. kötet
• 3. kötet
• 4. kötet
• 5. kötet

Rómaiakhoz írt levél 7. fejezet

A hívő helyzete a törvényhez képest

Megvizsgáltuk Krisztus halálának és feltámadásának hatását a megigazulásra és a gyakorlati életre vonatkozóan. A levél első része (Róm 5:11-hez) az Ő bűneinkért való haláláról szól. Az 5:12-től kezdve, amikor azt mondják, hogy meghalt, ez összefügg azzal, hogy halottnak tekintjük magunkat a bűnnek, és élőnek Istennek általa. A két fő, Ádám és Krisztus alatti helyzetünket már megvitattuk. Egy pontot kell még megfontolnia az apostolnak, mégpedig ennek az utóbbi tanításnak a törvény kérdésére gyakorolt ​​hatását. A kereszténynek, vagy inkább a hívőnek, érdeke fűződik Krisztushoz, Krisztushoz, aki meghalt és él Istennek, Krisztushoz, aki feltámadt a halálból általa. Mi ennek az igazságnak a hatása a törvényhez képest (mert a törvénynek csak addig van hatalma az ember felett, amíg él)? Amikor meghalt, a törvénynek nincs hatalma felette. Ez a mi helyzetünk a törvényhez képest. Gyengíti ez a tekintélyét? Semmi esetre sem. Mert azt mondjuk, hogy Krisztus meghalt, tehát mi is; és a törvény nem alkalmazható arra, aki meghalt.

A házasság törvényét használják példaként; két férj

Ennek az igazságnak a hatásának kifejtésekor az apostol a házassági törvény példáját használja. Egy nő házasságtörő lesz, ha máshoz tartozik, amíg férje él; de amikor férje meghal, szabad lesz. Ennek az elvnek az alkalmazásával az igazság formája megváltozik. Nyilvánvaló, hogy senki sem lehet egyszerre két férj hatalma alatt. Az egyik kizárja a másikat. A törvény és a feltámadt Krisztus nem egyesülhetnek a lélek feletti hatalmukban. De a mi esetünkben a törvény elveszíti hatalmát (vagyis a felettünk való jogát), nem a halála, hanem a mi halálunk által. Nincs hatalma felettünk, kivéve, amíg élünk. Ezzel a halál általi kötelékfelbontással kezdte az apostol a bizonyítását. A férj meghal; de ennek az elvnek az alkalmazásával az apostol megmutatja, hogy ez a kötelék a mi halálunk által szakad meg. Krisztus teste által halottak vagyunk a törvény számára (mert Krisztushoz vagyunk kötve, aki feltámadt a halálból, hogy hozzá tartozzunk, aki feltámadt a halálból, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek); de nem tartozhatunk egyszerre két férjhez – a törvényhez és Krisztushoz).

Akik Krisztusban haltak meg, meghaltak a törvény számára; az új férjhez, a feltámadt Krisztushoz tartoznak.

Amikor testben éltünk [oroszul: „test szerint éltünk”], amikor emberként mindannyiunkat úgy tekintettek, mint akik az ember felelőssége alatt járnak, Ádám gyermekeként élve a természet életét, akkor a törvény volt számára ennek a felelősségnek a szabálya és tökéletes mércéje, valamint Isten tekintélyének képviselője. A bűnre késztető szenvedélyek ebben a természetben munkálkodtak, és a törvény ezen akadályával találkozva megtalálták benne azt (a test ellenállása révén), ami önfejűséget gerjesztett, és már maga a tiltás által is sugallta azt a gonoszt, amelyet a test szeretett, a törvény pedig tiltott; és így ezek a szenvedélyek a tagokban munkálkodtak, olyan gyümölcsöt termve, amely halálhoz vezetett. De most a hívő kívül esett a törvény hatalmán, elrejtőzött annak üldözése elől [35] , mivel meghalt a törvény számára, amelynek hatalma alatt mi is alá voltunk vetve. A törvény alatt meghalni kárhozatra vinne minket, de Krisztus elszenvedte ezt az ítéletet értünk, míg mi megszabadultunk az óembertől, amely a halálban marad. Óemberünket vele együtt feszítették keresztre, így a törvénynek való meghalásunk a mi szabadulásunk. Csak elítél minket, de ereje véget ér annak életével, aki alatta volt. És mivel Krisztusban halottak vagyunk, a törvény többé nem érintheti azokat, akik korábban alatta voltak, hanem egy új emberhez, a feltámadt Krisztushoz tartozunk, hogy új lélekben szolgáljunk, a kegyelem szabad akaratából új életünkben, és (ahogy az apostol máshol magyarázza, „a Szentlélek által” [36] ) nem a betű régiségében, nem a betű rabságában.

Bűn, törvény és lelkiismeret

Ez a tanítás. Most vizsgáljuk meg a belőle levonható következtetéseket. Vajon bűn-e tehát a törvény, mivel ki vagyunk véve a hatalmából? Semmi esetre sem. Hanem megismertette a bűnnel, és hibáztatta azt. Mert az apostol azt mondja, hogy nem tudta volna, hogy természetének közönséges ösztöne a bűn, ha a törvény nem mondta volna: „Ne kívánd a jót.” De ez a parancsolat alkalmat adott a bűnnek, hogy megtámadja a lelket. A bűn, természetünk gonosz elve [37] , ezt a parancsolatot használja fel arra, hogy a lelket a tiltott bűnre provokálja (de amelyet javasol, magát a tilalmat alkalmaként használva, az akaratra is hatva, kiváltva annak ellenállását a tilalommal szemben), mindenféle kívánságot előidézve. Mert a törvény nélkül a bűn nem vonhatta volna be a lelket ebbe a konfliktusba, és nem mondhatta volna ki benne a halálos ítéletet, felelősségre téve az embert a bűn ismeretéért, amelyet e törvény nélkül nem ismert volna meg. A törvény alatt a kívánság a bűn tudatával együtt működött a szívben, és az eredmény a halál volt a bűn tudatában anélkül, hogy a szív megszabadult volna a kívánság hatalma alól.

Az ember akarata a törvény korlátozása miatt felébred

A törvény nélkül a bűn nem izgatta volna fel annyira az akaratot, amely nem volt hajlandó alávetni magát annak, ami korlátozta. Mert az akarat korlátozása felébreszti és felizgatja az akaratot, és a bűnről tudatában lévő lelkiismeret, Isten bűnnel szembeni tilalmának jelenlétében, a halálos ítélet alatt álló lelkiismeret. Így a parancsolat, amely önmagában életre való volt, valójában halállá vált. Az „Ezt cselekedd, és élni fogsz” kijelentés halállá vált azáltal, hogy Isten követelményeit bemutatta a bűnös természetnek, amelynek akarata elutasította azokat, és a lelkiismeretnek, amely nem tehette másképp, mint hogy elfogadja azok bizonyságtételét az ítélet igazságosságáról.

Egy jó és szent törvény eredménye

Az ember csendes közönyben jár, a saját akaratát teszi, Isten ismerete nélkül, ezért bűn vagy engedetlenség érzése nélkül. Jön a törvény, és az ember meghal annak igazságos ítélete alatt, amely mindent megtilt, amit kíván. A kívánság gonosz volt, de nem fedezte fel Isten ítéletét, sőt, nem figyelt rá. De amikor jött a törvény, a bűn (itt egy személyt vagy helyet támadó ellenségként tekintve), tudván, hogy az akarat megmarad, és a lelkiismeret elítéli, kihasználta a törvényt, a törvénnyel ellentétes irányba terelte az embert, és megölte őt, a bűn tudatában, amelyet a törvény Isten nevében tiltott. Az eredmény az ember halála lett, mint Isten ítélete. A törvény jó és szent volt, mert tiltotta a bűnt, de elítélte a bűnöst.

A bűnt úgy személyesítik meg, mint aki a lélek megölésére törekszik.

Nem a jó által jött-e be a halál? [38] Nem. De a bűn, hogy igazi fényében látható legyen, a jót használta fel arra, hogy halált hozzon a lélekre, és így a parancsolat által rendkívül bűnössé vált. Mindebben a bűn megszemélyesül [azaz személyként jelenik meg], mint aki meg akarja ölni a lelket.

Ilyen volt a törvény, az első férj törvényének hatása, mivel a bűn létezett az emberben. Hogy ezt még világosabban megértsük, az apostol kifejti lelki megértését a lélek törvény alatti tapasztalatáról.

Erő hiánya a jó cselekvéséhez

Itt meg kell jegyeznünk, hogy a vizsgált téma nem a két természet közötti konfliktus ténye, hanem a törvény lélekre gyakorolt ​​hatása, amikor az akarat megújul, és a törvény elnyeri a lelkiismeret helyeslését, és a szív vonzalmának tárgya, egy olyan szívé, amely elismeri a törvény lelkiségét. A fejezet ezen részében nem a kegyelem ismerete, sem a Megváltó Krisztus ismerete, sem a Lélek ismerete kerül bemutatásra . [39] A lényeg itt nem az elítélés (bár a törvény az ítélet súlya alatt hagyja a lelket), hanem a törvény betartására való hatalom teljes hiánya, nehogy elítéljen minket. A törvény lelki, de én, mint ember, testi vagyok, a bűn rabszolgája, bármi is legyen a belső emberem ítélete (mert nem helyeslem, amit teszek). Amit akarok, azt nem teszem, és amit gyűlölök, azt gyakorlom. Így szeretve és így gyűlölve helyeslem a törvényt, és elismerem, hogy jó. Nem mintha erkölcsi akaratból tenném a rosszat, mert nem akarom a rosszat, amit teszek, sőt, gyűlölöm. Akkor ezt a rosszat a bennem élő bűn követi el, mert valójában bennem (vagyis a testemben – az egész természeti emberben, ami ő) nincs semmi jó, mivel még ahol vágy van, ott sem találok módot semmi jóra. Az erő teljesen hiányzik. 

Vessétek alá az öregeknek magatokat alázattal.

 PÉTER ELSŐ LEVELE 5:5-6 CSIA

 Fiatalok, ti is vessétek magatokat az öregebbek alá. Egymással szemben mind az alázatosságra törekvés szolgakötényét övezzétek magatokra, mert az Isten a felfuvalkodottaknak ellenáll, de az alázatosoknak kegyelmet ad. Alázzátok hát magatokat az Istennek uralkodó keze alá, hogy a maga idejében felmagasztaljon majd titekek. (1 Péter 5:, 5,6).

 Eléggé felemás megfogalmazás a mai értelemben. Kinek és hogyan kell engedelmeskedni? 

Itt nem eléggé érthető kik az öregek akiknek engedelmeseknek kell lenniníűk abban a korban, de talán ma is eléggé bonyolúlt a dolog. Lehet úgy mondta ki ezt az igét, hogy ez általános legyen? Úgy a világ úgy a gyülekezet számára is? Ez lenne a jó ha mindenki tartaná magát legalább egy kicsit ehhez. De ki hallja meg és ki is tudja ezt elfogadni. Szerintem majdnemhogy genetikai kérdés. Jó értelemben értem, nem testi hanem szellemi genetikát értek ezalatt. Mert aki Istentől, tehát víztől és a szellemtől született, Isten genetikai láncát örökölte. Mert ez egy nonszensz, hogy ha valaki új szívet kapott Istentől. Ellentmond minden igazságnak, miért? - mert ma már a túlnyomó többség tiszteletlen mindenhez ami erkölcsnek neveznek. A tisztelet alázatosságot kíván a szerénység pedig egy intelligencia amit már kevesen ismernek. 

Én elvetem azt, hogy egyáltalán embernek kellene engedelmeskedni szellemi alapon, mert itt egyáltalán nem arról van szó, hogy valakinek engedelmeskednie kell. Nem erről szól az ige. Ez ellentmond Isten szellemének. Járjatok utána, elég egyszerű kinek kell engedelmeskedni. De a tisztelet az nagyon fontos az elöljárók iránt.

 De lehet az a baj, hogy a szerénység a mai napra nem jellemző. Vagy álszerénység ami nagyon megtévesztő. Akár a világban akár a hívők között, tisztelet a kivételnek, az őszinte hit ahogy a gyermek is úgy hiszi és úgy viselkedik ahogy hisz, semmi mesterséges nincs benne, lehet ez a betegsége a világnak, hogy felnőtt a gonoszságban, persze nem annak a sátáni szegmensre gondolok akik mindig is vérszomjasak voltak a nyereség miatt, nem róluk beszélek, akik már teljesen őrűltek és a sátán egyenes, éles irányítása alatt vannak.

Gondolom akkor mégis voltak olyan testvérek a zsidók közül akik elfogadták a Krisztust és azelőtt is tisztességben voltak mint zsidók. Ők az öregebbek. De köztudott, hogy akkor a Gyülekezet kezdetén nem volt hierarchia. Ezt minden esetre el kell vetni, hogy valakinek lehettek előnyei magasabb posztjai az apostolokon kívül és a kézrátétellel a szolgálatra felhatalmazás is az apostolok kiváltságai voltak a kezdetben. De a messiási keresztények ( úgy értem, hogy a Messiást követők)  is akik zsidók voltak, fenntartották a régi szokásaikat. Habár az ószövetségben számos példa mutatja, hogy ez a művelet egy nagyon is fontos dolog. De nem csak az övék voltak az első időkben amikor ez a képletesnek lehet nevezni, de a háttérben szellemi okai voltak is vannak. Nagyon át kell gondolnunk, hogy mi volt azelőtt és mi van ma. Persze én terjedelmében tudom ezeknek a jelentését, és sokan ezt már ismerik, de nem az én dolgom, hogy leírjam. Én csak egy villám gondolatok átadója vagyok. 

 Ne feledjük el, hogy Péter apostol is zsidó volt meg az összes apostol. Tehát nem volt lehetséges az, hogy elutasítsák ezt az erkölcsi rendet. Nagyon is nagy jelentősége volt az idősek tisztelete. De ez nem változott semmiképpen Isten rendje szerint ma sem. Ha a példabeszédek szerint nem mindenki aki ősz hajú van becsben. Ez nem az öregségről szól, hanem a megbecsülésről a fiatalok körében kényszer nélkül.

 ”Igen ékes korona az ősz haj, az igazság útján található. (Péld 16, 31).

 Aki ősz hajú az nem jelenti, hogy az igazság útján ősszűlt meg, hogy az igazság útján járt öregségéig. Sok buta embert láttam dús ősz hajjal akik egyáltalán nem ismerik az Urat és az Ő útját. Ennek a rövid versnek mélyebb gondolata van. 

 Na ezt a cikket is csak arra szántam, hogy ha nem is jó de legalább gondolkozunk.

Некоторые мысли Д. Н. Дарби.

 Благодать и истина пришли в Иисусе Христе; Бог открыт единородным Сыном

Результатом являются две вещи. Благодать (что больше благодати? Это сама любовь, которая открыта, причем к грешникам) и истина, которые не провозглашаются, а приходят в Иисусе Христе. Явлены истинные взаимоотношения всего с Богом и то, насколько все отошло от этих взаимоотношений. Это фундамент истины. Все приобретает свое истинное место, свой истинный характер в любом отношении, а центр, к которому все направлено, – Бог. Присутствие Христа выявляет все: чтó есть Бог, чтó – совершенный человек, что представляют собой грешный человек, мир, и его князь, сатана. Итак, приходят благодать и истина. Второе заключается в том, что единственный Сын, который в лоне Отца, открывает Бога и открывает Его так, как Он познал Его, находясь в этом положении. И это в значительной степени связано с характером и откровением благодати у Иоанна: сначала полнота, с которой мы находимся в общении и из которой мы все приняли, затем – взаимоотношения.

Принята полнота благодати и истины

Но в этих стихах есть и другие важные наставления. Личность Иисуса, Слово, сделанное плотью, обитающее среди нас, было полно благодати и истины. От этой полноты мы все приняли: не истину на истину (истина проста и ставит все – как в нравственном отношении, так и в соответствии с природой всех вещей – точно на свое место), но мы получили то, в чем нуждались, – благодать на благодать, изобильно получили благоволение Бога, божественные благословения (плод Его любви), изливаемые одно поверх другого. Истина сияет (все явлено совершенным образом), благодать дана.

Mi a helyes Isten ismeretében?

 Mi a helyes Isten ismeretében?

 “Testvéreim! Szívem helyeslő szava és Istenhez küldött könyörgésem értük ( Izraelhez) szólnak, megmenekülésükért. Mert tanúságot teszek amellett, hogy Isten iránt való buzgóság van bennük, de az nem felel meg az ismeretnek. Mert azzal, hogy Isten igazságosságát nem értették, és a maguk igazságos voltát igyekeztek elismertetni, Isten igazságosságának magukat alá nem vetették. A törvény vége ugyanis a Krisztus, aki mindenkinek igazságosságává lett, aki hisz.( Róma 10:1-4).

 A hitbeli üdvösség nem csak az utolsó időkre nyúlik vissza, mindig is hittel igazult meg az ember. A törvény a Mózes törvénye igazolja azt, hogy ember képtelen a törvény által üdvözülni. A törvényben való buzgólkodás nem vezet az igazságossághoz az csak azért van, hogy a nemzedékekről nemzedékekre megmutatja az utat Krisztushoz és hozzá vezesse. Nem lenne baj ha a törvénytisztelő zsidó vagy akár keresztény is, ismeri a törvény minden szegmensét, de abból az ismeretből nem juthatott előre, mert annak a végletei a halál. A törvény jó de annak más funkciója van. Az az árnyékvilág amit Krisztus megvilágított személyével. 

“Én világosságul jöttem e világra, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben”. (Jn 12, 46). “A sötétségben ülő nép nagy világosságot látott, és a halál földjén és árnyékában ülőknek fény ragyogott fel”. (Mt 4, 16). 

 Minden amit az ószövetségi írások tartalmaznak, azok mind a Messiás dolgait tükrözik burkoltan visszamenőleg. Ez egy olyan nyitott könyv, aminek a bal oldalán van Izrael törvény alatti helyzete, a jobb oldalán pedig a Messiásuk beteljesedett próféciája, az első eljövetele személyesen. Akit vártak mint megmentőt. De ahogy olvastuk a fentiekben, hogy ismeretük nem volt elégséges, hogy felismerhették volna Őt. Mert a saját ismereteik szerint gondolkoztak. Nem engedelmeskedtek az élő Igének, csak a saját igazságosságukban hittek. 

 Ez egy emberi húsból származó jelenség. Nem csak Izrael hűtlensége vezetett ahhoz, hogy Messiásukat megfeszítették, hanem a mai napig is érvényben van minden emberben a saját igazuk és igazságosságuk addig míg el nem fogadják, hogy Isten igaza és igazságossága alá kell vetni magukat. Feltétel nélküli engedelmességet tanúsítva. A kegyelem azért kegyelem, mert Isten tudja mire képes egy ember és mire nem.

Semmi új, minden a régi.

  Semmi új, minden a régi.

“A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,..”(2Tim 3, 16).

 Kedves olvasó, sokan azt hiszik, hogy embernek nincs joga másik embertársát, vagyis felebarátját megítélni. Ezt én is így hiszem és tudom. De ne felejtsük el, hogy aki az igazság fegyveréhez nyúl, az a teljes írást használja, az ige pedig belefoglalja a figyelmeztetéseket is, a feddést. S mindez szeretetből fakad. Hiszen nem dicsőségre vágyik az aki tényleg Isten szavát alkalmazza. Ebben a cikkben egy testvér gondolatával vegyesen közlöm amit kell közölni.

Az én írásom célja bizonyos nyilvánvalóságok feltárása, bemutatása azok részére, akiknek ez szól, illetve azoknak, akiket érdekel. Isten őrizzen attól engem, hogy valakit ösztönözzek nem a hitbeli cselekedetre. Isten gyermekei az Ő szellemében és vezérlésében járnak.

Mindig is a gondolatébresztés volt a célom, sosem a meggyőzés. Vallom, és e hitemben egyre jobban megerősödöm tapasztalataim által, hogy ember embert nem képes meggyőzni önerőből. A gyilkos, halálra vezető úton tömegeket terelgető szekták, (karizmatikus gyülekezetek, óriás egyházak, stb.) hívei sem emberi meggyőzés miatt tartanak ki hamis egyházuk mellett, hanem a gonosz szellemi vezetésének a hatására. Tetszik nekik és hisznek abban, amit ott hallanak, de ez nem az őket (meg)vezető prédikátoraik tehetségének köszönhető, hanem annak, hogy a szellemük oda vezeti őket, mert az oda illik. Vannak persze néhányan, akiknek sikerül „kiugrani”, akik időben felismerik, hogy veszélyben vannak, tévúton járnak. Ezeket nem képes megtartani a sok hamis egyház, de ezek az elenyésző kisebbség. Az enyémhez hasonló írások, információk talán nekik szólnak. Az idegen testet a rendszer kitolja magából. Akarva akaratlanul, aki új felismerésben részesül, azt a hamis kongregációk, nem csak a vallások hanem politikai pártokra is érvényes, de mi most nem róluk beszélünk. A János evangéliuma 9. részében ezt meg is láthatjuk, hogyan működik ez a dolog.

Őket figyelmeztette Jézus Krisztus, a tíz szűz példázatát mondta el:

„Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond. A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben. Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának. Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe! Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték  az ő lámpásaikat. A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak. Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk. Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket. Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.”

Egy korában írt cikket ajánlom ebben a témában: https://mindenbenkrisztus2.blog.hu/2021/11/20/a_tiz_szuz_246

 Akik hamis egyházak hívei, a mega egyházaké, mint például a katolikus egyház, karizmatikus gyülekezeteké, mint például a hit gyülekezete, azok hiába szeretik az Urat, nincs a lámpásukban olaj. Mikor megjön a vőlegény, akkor pedig már késő lesz feleszmélni. Itt van minden figyelmeztetés.

Aki Krisztus híve, nem lehet semmilyen egyháznak híve, amely összefonódik a földi (politikai) hatalommal. Amely pénzt, (vagy bármiféle vagyoni) támogatást, juttatást fogad el attól, és amely pénzt, vagy bármiféle anyagi juttatást vár el, szed híveitől. Hol láttunk ilyet Jézus Krisztus vagy az

apostolok esetében? Az Úr ezt tanította:

„Ingyen vettétek, ingyen adjátok. Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt a ti erszényetekbe,”

Ha egy egyház összefonódik az állammal, a hatalommal,

attól anyagi támogatásban részesül, akkor már azt szolgálja és nem Istent. De meg is adóztatja az állam az ilyen a hatalomnál bejegyzett vallásokat. Ez is azt jelzi, hogy a kapcsolat kölcsönös. Sokan felháborodtak (jogosan), amikor például katolikus istentiszteleteken és nem csak ott, azt hallgatták a paptól, hogy melyik politikai erőre kellene szavazni. Ezek az egyházak azt szolgálják, akit minden földi hatalom szolgál: sátánt. Krisztus egyháza szellemi egyház, amelyet belül a szívünkben kell keresni és amelyet az ige, Isten szava a Biblia nyilvánít ki. Hol olvasható az az igében, hogy járj templomba, misére, áldozz, gyónj, fizess (adakozz) Rómának, tiszteld a szenteket? Imádkozz hozzájuk, bár ugyanolyan emberek voltak, mint te. Imádd Szűz Máriát, aki Isten szent anyja. Mikor mondta Jézus, hogy földi helytartót hagy Maga után híveinek? Mert a pápa így tekint magára.: Vicarius Filii Dei. Isten fiának helytartója. 

 Tehát az a lényeg, ha valaki Krisztus nyomában jár vagy legalábbis vágy arra, annak tudnia kell, hogy Isten féltékeny önmagára, egy földi egyház sem jelent semmit számára, csakis az elveszett juhait kereső Krisztus, mindenben és mindenhol, azok ott lehetnek közöttük, akiket a Lucifer fényes angyalai megtévesztettek egy időre. De az Úr nem hibázik, minden gyermekét megtalálja, és elviszi Isten az Atya otthonába, senki sem vész el aki hozzá tartozik.

 Kérdés: akkor hogyan tudjuk közösen imádni Istent? Van e olyan lehetőség, hogy akik azon okból szeretnének találkozni, hogy imádják Istent, akkor biztosan nem önszántukból hanem Isten vezérlésével gyűlnek össze. Nem képeznek egyetlen vallást sem.

 “Ismét mondom nektek, hogyha közületek ketten a földön bármi dolog felől is megegyeznek, és azt kérik, mennybéli Atyám meg fogja nekik adni. Mert ahol az én nevemben ketten vagy hárman összegyűlnek, közöttük vagyok.” ( Máté 18: 19,20).